Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-22 / 301. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 22. (Folytatás az 1. oldalról) — A vagyon elleni bűncselekmények között is több olyan, jelenleg büntetendő magatartás van, amelynél a bírósági eljárás szükségtelen, illetve amely szabálysértési úton is hatékonyan elbírálható. A lopás, a sikkasztás, a csalás, a jogtalan elsajátítás, a szándékos rongálás és a hűtlen kezelés bűncselekményt és szabálysértést megvalósító alakzatait jelenleg az 500 forintos értékhatár választja el egymástól. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ennél valamivel nagyobb kárt okozó magatartás társadalmi veszélyessége is lehetővé teszi a büntetőjogon kívüli felelősségre vonást. Sőt, az ilyen cselekményék miatt a szabálysértési eljárásban kiszabható pénzbírság a jelenleginél sokszor hatékonyabb, gyorsabb eszköz is lehet, ezért külön jogszabályban a szabálysértési értékhatár ezer forintra emelésére tesznek majd javaslatot. E körben — értékhatártól függetlenül — továbbra is bűncselekmények maradnának természetesen azok az esetek, amelyeknél az elkövetés módja — betöréses lopás —, illetve az elkövető személyisége — visz- szaeső — fokozottabban veszélyes a társadalomra. A törvényjavaslat büntetési és intézkedési rendszeréről szólva a miniszter kiemelte: — a szabadságvesztés például — a törvényjavaslat szerint meghatározott esetekben — lehet életfogytig tartó, illetve az eddigi egyhónapos alsó határ helyett három hónaptól 15 évig, halmazati, vagy összbüntetés esetén 20 évig terjedő. Ez a büntetés a bűncselekmények többségénél alkalmazható, számos új rendelkezés biztosítja azonban, -hogy a végrehajtandó szabadságvesztésre csak a valóban indokolt esetekben kerüljön sor. így néhány bűncselekménynél a büntetés kizárólag pénzbüntetés lehet, amellyel kapcsolatban a javaslat a pénzbüntetés kiszabásának új, az egyéniesítést jobban lehetővé tevő rendszerét vezeti ‘ be. Lényegesen bővül azoknak a magatartásoknak a köre is, ahol a szabadságvesztés mellett javító-nevelő munka és a pénz- büntetés szerepel választható büntetési nemként. A szabadságvesztés helyettesítését célozza a mellékbüntetések, tehát például a járművezetéstől való eltiltás — önállóan, főbüntetés kiszabása nélküli alkalmazásának lehetősége. Ilyen irányban hat az az új intézmény is, hogy hat hónapi szabadságvesztésnél enyhébb büntetés helyett munkaterápiás intézeti kezelésre kötelezhető az elkövető, ha bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze. Az igazságügy-miniszter kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. A törvényjavaslat vitája Földvári József (Baranya m., 4. vk.) a törvényjavaslat bizottsági előadója hangoztatta, hogy a bűnözés csak közös erőfeszítéssel, a társadalmi és a jogi eszközök összehangolt alkalmazásával csökkenthető, s a büntető törvénykönyv ennek csak az egyik, jelentőségét tekintve azonban igen fontos eszköze. A törvényjavaslat megfelel annak a követelménynek is, hogy büntetéskiszabási gyakorlatunk korszerű legyen. Antalffy György (Csongrád m., 8. vk.) a szegedi József Attila Tudományegyetem réktora hangsúlyozta: a büntetési rendszer javasolt átalakítása — az eddigi kutatások alapján is — feltételezi, hogy a szociálpszichológia, valamint a kriminálpedagógia további haladást ér el, és képes lesz fokozni a bűn- megelőzés hatékonyságát. Nezvál Ferenc (Bp., 14. vk.) nyugalmazott miniszter nyomatékkel szólt arról, hogy fel kell lépni mindenfajta fegyelmezetlenséggel, lazasággal szemben, mert azok kedvező feltételeket teremtenek a bűn elkövetéséhez. Bodogán János (Veszprém m., 10. Vk.) a Bakony táji Termelőszövetkezetek területi Szövetségének titkára helyeselte, hogy a törvényjavaslat -lényeges különbséget tesz a bűnözők és azok között, akik járműveikkel gondatlanságból okoznak balesetet. Mátay Pál (Fejér m. 3. vk.) megyei főügyész kifejezésre juttatta: humánus intézkedés a pártfogó felügyelet kiterjesztése, az, hogy a javaslat az eddiginél szélesebb körben kíván szervezettebb segítséget nyújtani — megjavításukhoz, nevelésükhöz, a börtönből szabadultaknak, a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélteknek, vagy a próbára bocsátottaknak. Ruisz József (Vas m., 6. vk.) a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat gépészmérnöke hangsúlyozta: a javító-nevelő munka akkor éri el célját, ha a rendszeres munka és a nevelés együttesen hat. Ebben elengedhetetlen a munkahely, a környezet és a társadalmi szervek segítsége. Juhász Tibor (Bács m., 20. vk.) a kecskeméti ügyvédi kamara elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a közlekedési bűncselekmények megelőzéséhez jelentős -segítséget adhat a lelkiismeretes szervizszolgálat, az utak gondos, gyors és az időjárási viszonyoknak megfelelő állandó karbantartása is. Dr. Markója Imre örömmel állapította meg, hogy nagy érdeklődést váltott ki e valóban nagy fontosságú és politikailag is jelentős törvény- javaslat. Ez jellemezte a tervezet társadalmi és szakmai vitáját, csakúgy mint az országgyűlés plénumát és a jogi bizottság ülését. A sok-sok támogató szándékú megjegyzés, észrevétel és javaslat nemcsak ahhoz segítette hozzá a törvény-előkészítőket, hogy „javított kiadásban” tehessék le a Ház asztalára a Büntető Törvény- könyvet. Segítséget nyújtott ahhoz is, hogy — a törvény minél következetesebb meg-, valósítása érdekében tovább tökéletesítsék a gyakorlati munkát is. Az országgyűlés a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Interpellációk Jazbinsek Vilmos (Baranya m. 14. vk.) a Mecseki Szénbányák Vállalat főmérnöke Gergely István államtitkártól, az Országos Vízügyi HiRészletek a szerző most megjelent, azonos című könyvéből, amely a náci rendszer két hirhedt alakja, canaris és Heydrich életútját kíséri végig. o 1 931 tavaszán Canaris- hoz is eljut a hír, hogy az általa jól ismert és nagyra becsült tehetséges fiatal tengerésztisztet, Reinhard Heydrichet — „valami botrány - miatt” — menesztették a hadiflotta tisztikarából. Heydrich képességeire nemcsak Canaris, hanem valamennyi felettese felfigyelt. Húszéves korában, 1924-ben zászlóssá, 1926 elején tengerész alhadnaggyá nevezik ki az angolul, franciául, sőt oroszul is beszélő fiatalembert. Békeidőben a flottánál is ritkán fordult elő, hogy egy tisztet ugyanabban az esztendőben kétszer is előléptettek. Heydrich helyzetére jellemző, hogy vele mégis pontosan ez történt: 1926 végén felvarrathatta a tengerész hadnagyi rangjelzést is. Nem sokkal a hadnagyi kinevezés után Heydrich a-wilhelms- haveni tengeralattjáró-parancsnokságra került. Mivel példaképe jó néhány vonatvatal elnökétől azt kérdezte: várható-e, hogy a komlóiak ivóvízgondjait legalább átmeneti jelleggel megoldják, s mikor számíthatnak arra, hogy a várost véglegesen bekötik a Pécs vízellátását biztosító Duna II. vízvezetékrendszerbe? Az OVH elnöke elmondta, hogy a jelenlegi feszültségeket Komlón a már készülő Poroszló környéki kutak üzembe helyezése fogja átmenetileg enyhíteni. A végleges megoldást Komló számára is a Dunából kiinduló és a Pécs vízellátását biztosító vezetékrendszer átadása garantálja majd. Ennek első ütemét 1981-re fejezik be, a második ütem a következő tervidőszakban valósul'meg, de már ennek tervezése megkezdődött. Novák Pálné (Heves m. 12. vk.), Havan város Tanácsa egészségügyi osztályának vezetője azt kérdezte Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi minisztertől, hogy a hatvani vasúti hídról, illetve a Hatvan—Kerekharaszt közötti útvonalról mikor tiltják ki a lassú járműveket, s 1980--82 között az autópálya forgalmának legalább egy ága a városon kívüli autóútra kerül-e? Pullai Árpád elmondta, hogy a Hatvan—Kerekharaszt közötti útszakaszon megtiltják a lassú járművek közlekedését, a vasúti hídról pedig a csúcsidőkben tiltják ki a forgalmat akadályozó lassú közlekedési eszközöket. Az M-r-3-as autópálya a 21-es salgótarjáni főúttal való ösz- szekötését 1980-ban tervezik, s ekkor a forgalom — ebben az irányban — elkerüli majd a várost. Kovács Istvánná (Pest m. 1. vk.), a Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyáregységének munkásellátási felelőse Pest megyei települések — Kistarcsa, Pécel, Mogyoród, Fót, Gyál, Pomáz, s számos más település — villanyhálózatának ügyében interpellált a nehézipari miniszterhez, hogy az elavult villanyhálózat felújításához, korszerűsítéséhez nem tudnának-e további segítséget nyújtani? Simon Pál miniszter leszögezte: ha a pénzügyi és a kivitelezési feltételeket megteremtik, a Nehézipari Minisztérium — a tanácsi megrendeléseknek megfelelően — elvégezteti a közvilágítás-fejlesztési munkákat. Az interpellációra adott válaszokat az interpelláló képviselők ' és az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés téli ülésszaka Apró Antal zárszavával ért véget. CÉLBA ÉRT A VÉNUSZ-12 Szovjet címer a bolygón no perces közvetítés az égitestről 98 nap időtartamú, több, mint 240 millió kilométer hosszúságú út megtétele után december 21-én, moszkvai idő szerint reggel 6 óra 30 perckor — kevesebb, mint négy perccel az előre meghatározott időpont előtt — leszállt a Vénusz bolygó felszínére a Vénusz—12 szovjet bolygóközi kutatóállomás leszállóegysége. A beépített műszerek csaknem két órán, összesen 110 percen át sugároztak adatokat Földünkre a tegtvérboly- gó felszínéről. Mint ismeretes, a legutóbbi páros szovjet űrkísérlet során a Vénusz—9 és —10 jutott el az égitestre, ahonnan televíziós képeket is sugárzott. Jelenleg is leszálláshoz készülődik a második szovjet kutató egység: a Vénusz—11, — amelyet öt nappal korábban indítottak ugyan útnak, mint párját december 25-én jut el a bolygóhoz. A Vénusz—12 szeptember 14-én indult kutatóűtjára. Ütközben a bolygóközi kutatóállomás állandóan sugározta a Földre, a nagytávolságú űrkísérletek szovjet irányító központjába a műszerek által mért adatokat. A mérések a többi között a közös szovjet— francia űrkutatási programban meghatározott vizsgálatokra irányultak, így a gammasugárzás mértékére. A Vénusz—12 december 19-én jutott el a Vénusz közelébe. Itt levált róla a leszállóegység, maga az állomás 35 ezer kilométer távolságra haladt el Földünk testvéboly- gója mellett és folytatja útját a világűrben. A leszálló- egység megkezdte a leszállási manővereket. A bolygó sűrű légkörébe másodpercenként 11,2 kilométeres sebességgel lépett be, s előbb a légkör fékezte pályáját. 67 kilométeres magasságban kinyílt a fékező ejtőernyő, majd röviddel később a fő ejtőernyő is; a leszállóegység egy ideig ejtőernyővel folytatta a leereszkedést, innen különleges fékezőberendezés segítségével haladt tovább a felszín felé. A berendezés műszerei már a leszállás időszakában megkezdték a Vénusz légkörének vizsgálatát, mérték a Vénusz légkörének jellemző adatait, az elektromos töltés mennyiségét, színképelemzéssel vizsgálták a napfény eloszlását az atmoszférában. A „földet érés” után a műszerek folytatták a vizsgálatokat. Bár a Vénusz felszíne rendkívül magas hőfokú, a berendezések 110 percen át működtek, mert előzőleg, még a leszállás megkezdése előtt különlegesen lehűtötték azokat. A bolygóközi állomás magával vitte a világűrbe a szovjet állam és a kommunista párt megteremtője, Lenin arcképét, a leszállóegység pedig eljuttatta a Vénusz felszínére a Szovjetunió címerét. A beérkezett adatokat a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kutatóintézeteiben dolgozzák föl. A Vénusz—12 sikeres útja újabb bizonyítéka annak, milyen magas fejlettséget ért el űrkutatási feladatok tervezésében és végrehajtásában a szovjet tudomány. Tovább erősödtek a termelőszövetkezetek Á TOT főtitkárának nyilatkozata A termelőszövetkezetek III. kongresszusa óta eltelt időszakban tovább erősödött és fejlődött a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom. Az agrár- és szövetkezetpolitika változtatás nélküli következetes folytatásával teljesebbé vált a tsz-ek társadalmi- gazdasági tevékenysége és kiszélesedtek a szervezeti keretek a szövetkezeti demokrácia rendszerében — mondotta Czimbalmos Béla, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára arra a kérdésre, hogyan érvényesül a gyakorlatban a két évvel ezelőtt módosított szövetkezeti politikai jogszabályrendszer. — A szövetkezetek megnövekedett gazdasági jelentőségét jelzi —, hogy a tsz-ek tavaly változatlan áron számolva 87 százalékkal termeltek többet, mint a közös gazdaságok megalakulásának és megszilárdulásának éveiben, 1961 —65 között. Ilyen dinamikus fejlődés a magyar mezőgazdaság történelmében példa nélkül áll és nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó. A termelésfejlesztés idén is eredményes volt; az előzetes számítások szerint mintegy négy százalékkal bővült a növénytermelés és 6 százalékkal több állati terméket adtak a közös gazdaságok az elmúlt évihez képest. — Számottevően erősödött a szövetkezetek társadalom- politikai tevékenysége. Ezt jól szolgálta a termelőszövetkezeti törvény 1977. évi módosítása, amely lehetővé tette, hogy a tsz-tag a közös munkában való részvétel alapján lényegében a munkaviszonyban állókkal azonos jogosultságokat szerezzen. A szövetkezeti élet különböző fórumain megvitatták a mezőgazdaságban dolgozó nők sajátos helyzetéből adódó tennivalókat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddigi intézkedések ellenére még mindig nem kielégítő a nők szakmai képzettsége és a továbbképzésben való részvételük. Emiatt a gazdaságok egy részében korlátozott az asszonyok és leányok rendszeres foglalkoztatása. — A közös gazdaságok korábbinál alaposabb felkészültsége várhatóan jól kamatozik majd a népgazdasági egyensúly javítására hozott szakmai intézkedések realizálásánál. Miután a gazdálkodás feltételei szigorúbbá, feszítettebbé váltak, a sokrétűbb, színesebb termelőszövetkezeti életben nagyobb gondot kell fordítani a tartalékok feltárására, és arra, hogy az üzemek nagyobb előrelátással egyeztessék terveiket tényleges anyagi lehetősegeikkel. A szövetkezeti élet minden területén maradéktalanul érvényre kell juttatni azt az elvet, hogy az élet- és munkakörülmények további javításának alapja a termelékenység, és minden termelési ágazatban a hatékonyság növelése. Ez nem zárja la, sőt egyenesen megköveteli a differenciáltabb munkadíjazást, a nagyobb teljesítmények elismerését, azt a szemléletet, hegy a közös gazdaság eredményességéhez való hozzájárulás dönti el a részesedés mértékét is. ' Harmat Endre: Hóhérok hegedűvel kozásban egykori elsőtisztje, Wilhelm Franz Canaris, maga is szeretne hírszerző tiszt lenni, és gondoskodik arról, hogy ezt felettesei megtudják. 1928 júliusában áthelyezik a kiéli parancsnokságra — itt már belekóstolhat a flotta titkosszolgálati munkájába. A fiatal tengerészhadnagy számos vonatkozásban szöges ellentéte Canarisnak. Miközben Canaris egyetlen biográ- fusa sem tud feleségén kívül életében más nőről, házassága előtt pedig ezzel kapcsolatos érdeklődése félszeg udvarlásokban merül ki, Heydrich, a szőke óriás tenge/észberkek- ben közismert nőfalónak számít. Életformáját akkor sem adja fel, amikor megismerkedik egy északi szépséggel, jómódú szülők gyermekével, Lina Mathilde von Osten diáklánnyal. aki a zord. vadregényes balti szigeten, Feh- marnon született és nőtt fel. Heydrich megkéri Lina kezét, és a tizenkilenc éves, szőke lány igent mond. 1930 karácsonyéit Éehmarnon megtartják az eljegyzést. Csakhogy Heydrichnek — többek között — ebben az időben viszonya van egy dúsgazdag gyáros lányával, aki 1931 elején bejelenti, hogy terhes. A tengerésztisztnek határozottan balszerencséje van, mert a lány apja hajókat szállít a német flotta számára, és kitűnően ismeri Erich Raeder tengernagyot. Az apa magához kéreti Heydrichet, és közli, hogy természetesen feleségül kell vennie a megejtett lányt. Ha az ifjú hölgy nem a felső tízezer soraiból kerül ki, az akkori idők normái szerint az*" effajta ultimátumra meglett volna az előre gyártott, szinte kötelező, gőgös válasz: „önnek — mondhatta volna akkor Heydrich — tudnia kell, hogy német tengerész- tiszt nem vezethet oltár elé terhes lányt". Ebben az esetben azonban erről szó sem lehetett. Mint Lina a háború után büszkén elmondta Heydrich életrajzírójának, Wightonnak, későbbi férje őszintén közölte a megesett lány édesapjával, hogy sajnos, ő már eljegyezte Lina' von Osten kisasz- szonyt, és a tiszti becsületkódexszel összeférhetetlen lépés lenne felbontani az eljegyzést. Az apa őrjöngve Berlinbe utazik, és másnap Raeder személyesen közli Heydrich- hel, hogy reá bízza a választást: vagy elveszi a gyáros lányát feleségül, vagy kitaszítják a flottától. Heydrich gondolkodás nélkül a második megoldást választja, és 1931 április végén megkapja az „elbocsátó szép üzenetet”. Ráadásul a történtek után már Lina szülei is ellenzik a házasságot. Ne feledjük, hogy ebben az időben, amikor a tőkés világon végigsöpör történetének legnagyobb gazdasági válsága, a megvert Németországban hatmillió munkanélkülit tartottak nyilván. És bármily tehetségesnek is tűnt a vőlegény, a tisztikarból kigolyózott civil fiatalember az adott pillanatban a szülők szemében egy volt a sok-sok munkanélküli közül. A z Ifjú menyasszony, aki a Bergman-filmek színhelyeire emlékeztető északi sziget dünéi között nőtt fel, és külsejében is megtestesítette azt az ideált, amit a nácik ideológusai Alfred Ro- senberggel az élen istenítettek, ekkor már régen Hitler náci pártjának tagja. Nem tartozik a fanatikusok közé. de elbocsátása után sürgeti vőlegényét, hogy ő is lépjen be a pártba. Lina nem titkolja, ettől a lépéstől azt reméli, hogy Heydrich könnyebben szerez valamilyen állást. (Folytatjuk)
