Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 20. Vásárláz ünnep előtt Fenyőillat, színes lámpácskák, ízlésesen beren­dezett kirakatok — mind, mind a közelgő kará­csony előjelei. Tetőpontjára érkezett az ünnepi vá­sár. Az üzletek tömve vannak, s nemcsak a dél­utáni és esti órákban, hanem délelőtt is. Nem cso­da, hiszen közeleg a vasárnap este, amikor a szépen feldíszített karácsonyfák alá kerülnek az ajándé­kok, s mindenki örömmel keresi meg, bontja ki a sajátját. Mert ajándékot kapni, adni öröm. Felvé­teleinken az ajándékvásárlás egy-egy pillanatát örökítettük meg. Elek Emil képriportja A Divat Ruházati Vállalat női mérték utáni szalonjában nagy a forgalom az ünnepek előtt. Karácsonyra, szilvesz­terre varratják az estélyi ru­hákat. Próba közben készült a felvétel, amelyen Marina Györgyné az egyik megren­delő ruháját igazítja. A Kelet Áruház is nagy forgalmat bonyolít le. Sokan keresik fel vidékről is az áruház osztályait... A Bizományi Áruházban a különlegességeket keresik a vásárlók, válogathatnak az indiai és kínai dísztárgyak között. TERV - SZOLGÁLTATÁSKÉNT Üzemcsarnok, szociális épület tervei a KISZÍV műszaki irodájától A megye negyven ipari szö­vetkezete viszonylag könnyű helyzetben van, ha egy-egy beruházást akar terveztetni: nem kell sorban állniuk az állami, tanácsi tervezőinté­zeteknél, hanem a KISZÖV műszaki irodája megtervezi ezeket a létesítményeket. A tízéves múlttal rendelkező műszaki iroda a szabolcs- szatmári ipari szövetkezetek­nek több mint 120 különbö­ző be ruházást: üzemcsarno­kot, s :ociális épületet, szol­gáltai > létesítményt terve­zett. az iroda szervezését az tette szükségessé, hogy a ta­nácsi tervezőintézetek hosz- szú időre vállalták a tervek elkészítését, és gyakran nem vették figyelembe a szövetke­zetek pénzügyi lehetőségeit. A KISZÖV műszaki irodá­ja viszont szolgáltatásként adja a terveket a szövetke­zeteknek : mindössze bizo­nyos mértékű hozzájárulást fizetnek évente az irodának. Ez az összeg viszont jóval alacsonyabb, mint a legol­csóbb terv díja. Az idén körülbelül 15—20 új kiviteli tervet készítettek. A gávavencsellői cipészszö­vetkezet 10 millió forintos új csarnoka, a kisvárdai ruháza­ti szövetkezet 7 milliós köz­ponti épülete, a mándoki vas- és faipari szövetkezet új épü­lete, a baktalórántházi Ver- tikál ipari szövetkezet szociá­lis létesítménye, a nyíregy­házi Tempó Jég utcai szol­gáltató bázisa az iroda tervei alapján készült el, vagy ép­pen most építik. A tervezés szakaszában van a fehérgyar­mati ruhaipari szövetkezet és a nyírbátori ruhaipari szövet­kezet egy-egy új üzemcsar­noka. A műszaki iroda mérnö­kei, technikusai egyben a műszaki felügyeletet is ellát­ják az épülő beruházásnál. Tevékenységük harmadik te­rülete: ellenőrzik azokat a számlákat, amelyeket a kis­iparossal vagy szövetkezeti vállalattal dolgoztató ipari szövetkezetek nyújtanak be nekik. Az iroda létjogosultságát az országszerte jelentkező ter­vezői kapacitás hiánya okoz­za. Eddig csak az ipari szö­vetkezeteknek terveztek, ja­nuár elsejétől viszont bőví­tik a tevékenységüket: ezen­túl olyan létesítmények ter­vezését is elvállalják, ame­lyeket az ipari szövetkezetek építenek meg a megyében. Olyan bővítésekről, kisebb óvodákról, néhány tantermes általános iskoláról van szó, amelyeknek a tervezése hosz- szú időt venne igénybe. Még így is másfél-két évre vál­lalnak például egy nyolc hó­nap alatt felépülő beruházást. Hogy a várhatóan sok meg­rendelésnek eleget tudjanak tenni, 4—5 tervezőmérnököt vesznek fel az irodába. Az ipari szövetkezetek nagy ré­szében elavultak az épület- gépészeti berendezések, a víz, a villany, a fűtés, így a fel­újításra váró berendezések terveit is a műszaki iroda ké­szíti el. (t. k.) A követ nem lehet eléget­ni! A kő kemény. A papír meg a fa szokott égni... A kisfiú dacosan vág­ta ki a szavakat, majd felné­zett apjára. Az nem válaszolt egy ideig. Meghökkent. Ne­gyedik évét taposó kisfia nem ismeri a szenet. — Ez olyan kő, fiam, amit el szoktak égetni a kályhá­ban ... — kezdte, aztán rá­jött: úgysem érti a gyerek, hiszen ezidáig csak radiáto­rokat ismert fűtőalkalmatos­ságként otthon éppúgy, mint nagyszüleinél. Márpedig azok­ban tényleg nem lehet sem­mit elégetni. Egy pár hónappal előbbi jelenet jutott eszébe. A fiúcs­ka a tv előtt üldögélt, és roppant figyelemmel bámul­ta a műsort: valamilyen ta­nyai riportfilmet. Felújjongott, amikor egy istálló belseje, majd a békésen ácsorgó te­hén bukkant föl a képernyőn. Aztán riadtan elhallgatott. A gazdasszony ugyanis letele­pedett a tehén mellé és fejni kezdett. „Mit csinál a néni a bocival?” — kérdezte ré­mülten a gyerek. „Tejet fej a tőgyéből...” — kezdte vol­na magyarázni apja, ám eb­Szén bői a gyerek csak a tej szót találta ismerősnek. Sietősen beszélni kezdett a kicsi, mint­ha ijedelmét palástolná: az derült ki kusza mondataiból, hogy ő semmiféle konkrét összefüggést nem ismer a te­hén és a tej között. Vagy ha igen, hát az körülbelül any- nyi: a bocitól tejet lehet kap­ni. Ám ezt ő úgy képzelte el: a boci hozza a tejet feltehe­tőleg egy szekeret húzva ... „Hát akkor honnan van a tej?” — érdeklődött az apa azon az estén fiától, s az el­magyarázta, hogy biztosan ott csinálják, abban a gyár­ban, aho] a kólát szokták ... Egy óra múltán sem akarta elhinni, hogy a tej a tehén tőgyéből származó folyadék. És most a szén. És még hány efféle dolog van: apja fiatal, mégis mekkora kü­lönbség a huszonöt évvel eze­lőtti kisgyerek és a mai kö­zött. Ez a kisfiú látta a té­vében nemrég azt a két em­bert, akik hónapokig a Föld körül keringtek egy űrállo­máson: szeme ismerősként fogadja már a súlytalanság látványát. Megkülönbözteti az autó­márkákat az utcán, imádja a krémfagyit, a Pepsi-Colát és a mozgólépcsőt; álmélkodva nézi a fuvaroslovakat, és nem tudja, mi az a szén. A gyerek markába szorítot­ta a széndarabot, amit le­emelt az egyik földszintes ház előtti halomról. „Miért ilyen fekete? Honnan hoz­Kétezer százalék Vizsgálták az árubeszerzést Ülést tartott a megyei NEB Kedden Nyíregyházán ülést vékenységéről hallgattak tá- tartott a megyei Népi Ellen- jékoztatót a megyei NEB őrzési Bizottság. Elsőként a tagjai. Ezt követően a kiske- Nyíregyházi Járási-Városi reskedelmi szervek árube- NEB elnöke számolt be a tes- szerzői tevékenységéről ké- tület kétéves munkájáról, szített vizsgálat tapasztalata- majd az Állami Biztosító it vitatták meg a népi ellen­megyei igazgatóságának te- őrök. Sok a kocsi, lehetne több? Minden ötödik szabolcsi tévétulajdonos A megyében az országos közúthálózat hossza 2098 kilo­méter. Ebből még mindig van 29 kilométer, ahol sem­miféle burkolat nincs, föld­út van. Mégis, az utak hosz- szát tekintve Szabolcs-Szat- márban elégedettek lehetünk. Amíg országos 32,2 kilométer út jut száz négyzetkilométer­re, addig a megyei arány 35,5 kilométer. Vagyis elég sűrű az úthálózat, minden kétszáznál több embert számláló telepü­lést szilárd burkolatú út köt össze a külvilággal. Az utak hossza tulajdon­képpen nem nagyon változott az utóbbi években, évtizedek­ben. Igaz, hogy a szélesítések­kel, az új burkolatokkal mi­nőségük jóval jobb lett, de a forgalom növekedésével sokszor alig bírnak lépést tartani. Erre szolgál az az adat, hogy míg 1970-ben 6528 személygépkocsi volt a me­gyében, addig ma már Nyír­egyházán is több kocsi fut, a megyei szám 1977 végén meghaladta a 24 ezret. Csak­hogy ez mégis kiétei, a megye ebben a tekintetben elmaradt az országos átlagtól. Ugyanis amíg a megyében min­den 25. embernek van autója, addig az orszá­gos vidéki átlag szerint minden 14. ember rendel­kezik személyautóval. Ugyancsak erőteljesen növe­kedett az autóbuszok száma, az 1970-es 251-ről 723-ra, te­hergépkocsiból is majdnem kétszer annyi járja az utakat, mint nyolc évvel ezelőtt. Egyedül a motorkerékpárok száma mutat csökkenést. A legtöbbet, 16 355-öt 1975-ben számoltak, azóta hétszázzal csökkent a számuk. A fenti számokat az 1977-es adatokat tartalmazó Közle­kedési és Hírközlési Évkönyv­ből lehet megtudni, mint ahogy arról is tájékoztat, hogy határállomásunkon, ták? Hova hordja a bácsi a kosárral ? ... ” — záporoz­tak kérdései menet közben. Aztán megpillantott egy var­jút az út szélén. Megtorpant. — Halkan menjünk oda — suttogta lelkesen —, és hoz­závágom ezt a követ. Ezt a szenet. Közelebb lopakodtak. A varjú gyanakodva figyelt, aztán széles szárnycsapások­kal a levegőbe emelkedett. A gyerek utánahajította a szén­darabot, és az lepottyant pár méterrel odébb. Terpeszállás­ba állt, legéppuskázta a mit sem sejtő madarat, utána pe­dig vad vágtába kezdett, har­sogott az utca csatakiáltásai­tól. — No, azért annyira még­sem különbözünk! — mélá­zott az apa, és töprengeni kezdett: vajon megvan-e még az a csodálatos fapuska, amit annak idején éveken át hasz­nált a csodálatos ütközetek­ben ... (tarnavölgyi) Záhonyban tavaly 17 ezer külföldi személygépko­csi lépett be, 5433 magyar rendszámú kocsi ment ki. Érdekesség, hogy a Szovjet­unióba egyetlen motorke­rékpáros sem ment, ugyan­akkor három érkezett. Azt hinné az ember, hogy a gépkocsik számának növe­kedésével együtt emelkedik a balesetek száma is. Szeren­csére ez nem így van. Amíg 1970-ben 1141 közúti baleset történt a megyében ad­dig 1977-ben 1086 baleset volt. Érdekessége még a statisz­tikának, hogy a televízió megyén belül is lehagyta a rádiót, ami az előfizetők számát il­leti. Bár még messze vagyunk at­tól, hogy minden családban legyen, azonban a 118 ezer előfizető azt jelenti, hogy igen sokan nézik műsorát. Az országos átlagtól való lemara­dás annyi, hogy a megyében minden ötödik, országosan minden negyedik ember tv-, illetve rádió-előfizető. L. B. A kis Szamos menti falu lakói lelkesen fo­gadták a javaslatot: szakcsoport keretében termeljenek zöldséget. Miután itt jól megy a karalábé, erre szerződ­tek. Termett is bőven, s ráadásul szépek is voltak a lila fejek. A szakcsoport egyik tagja azonban most, decemberben, fejcsóvál­va meséli: neki valami nem tetszik. Ügy érzi, a kereskedelempolitika tel­jes kudarcát jelképezi a megtermett karalábé. Kezdődött azzal, a ter­mést kilónként negyven fillérét vásárolták fel. Nem nagy összeg, de hát ennyit adtak, eny- nyivel kellett beérni. Azután halkan megsúg­ták: nem kell több, csi­náljanak a fölösleggel amit tudnak. Hősünk erre hat mázsát megete­tett a jószággal. így megszabadult a karalá­bétól, s lényegében meg is nyugodott. Az újabb izgalmat az újság okozta. Pontosab­ban a pesti újságok pia­ci rovata. Ezekből ki­tűnt, hogy az állami ke­reskedelem a karalábé kilóját kilenc forintért árusítja. Ennyiért, hi­szen nincsen nyilván annyi, mint amennyi kell. Ha jól számolunk, ez az ár a felvásárlási­nak több mint hússzoro­sa!! A szakcsoport tagjai most gondolkodnak. Va­jon miért csapták be őket? Vajon feltétlenül az állat elé kellett vetni a fölösleget? Vajon ér­demes volt bajlódni a zöldséggel? Ár- és piacpolitikánk bizony nemegyszer pro­dukál bukfencet. A két­ezer százalékos haszon azonban így is egyedi, így esett hát, hogy a kis faluban ma ugyan­csak fontolgatják, érde­mes-e jövőre újra fog­lalkozni a karalábéval. Számukra a legszebb is fás lett. (bürget) A Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi kerékpárköpeny üzemében Spitzmüller Zoltánné műszakonként 300 darab 26-os méretű tömlő felépítését készíti el. (E. E. felv.) Zsebtolvaj az áruházban Oláh Istvánná Rézműves Anna nyíregyházi lakos mint régi ismerős került ismét la­kat alá. Eddig hét esetben követett el olyan bűncselek­ményt, amit szaknyelven „zsebelésnek” hivnak. Oláhné régi betegsége volt, hogy ha pénzre volt szüksé­ge, mindig a mások zsebében kotorászott. Ez év július 17- én a délelőtti órákban is ilyen céllal jelent meg a nyíregyházi Centrum Áru­ház emeleti osztályán. Áldo­zatát rövid időn belül kisze­melte, amikor meglátta a ka­bát zsebéből kikandikáló pénztárcát. Rögtön cseleke­dett: T. Margita csehszlovák turista mellé osont és zsebé­ből a pénztárcát kivette. A tárcában 320 forint és 525 cseh korona volt. A sértett észrevette Oláhné mesterkedését és rögtön kia­bálni kezdett. A tolvaj el­dobta a zsákmányát, mene­külni próbált, de a bolt dol­gozói és a vásárlók megfog­ták. A sértett visszakapta pénztárcáját és pénzét, a helyszínre érkező rendőrök pedig régi ismerősüket „párt­fogásba” vették. A bíróság Oláh Istvánnét mint többszörösen visszaeső zsebtolvajt 2 évi fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, 3 évre eltiltotta a közügyektől, és elrendelte szi­gorított őrizetét. M. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents