Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 19. Napi külpolitikai kommentár Milyen előjellel? |T]ikor Carter, az Egyesült Államok elnöke ünnepélyesen í bejelentette, hogy országa 1979. január elsejétől fel- Lli 1 veszi a teljes jogú diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, sietett hozzátenni: reméli, hogy a Szov­jetunió „jól fogadja” majd a döntést. Nos, az Egyesült Álla­mok mai vezetői is igen jól tudják, hogy hosszú évtizedeken keresztül éppen a Szovjetunió állott ki teljes nagyhatalmi súlyával azért, hogy a Kínai Népköztársaságot elismerjék és felvegyék az ENSZ-be. Éppen most aktuális emlékeztetnünk arra is, hogy ez a szovjet magatartás jottányit sem változott akkor sem, amikor — egyedül és kizárólag Peking hibájából — megromlott a szovjet—kínai viszony, sőt akkor sem, amikor a maoista kül­politika alapja a szovjetellenesség lett. Moszkvában a kétoldalú kapcsolatok rohamos hanyatlása ellenére sem tértek el attól az alapállástól, hogy külpolitikát csak reális alapokon lehet csinálni, a realitás pedig az, hogy Kína ügyeit Pekingből és nem a tajvani .fővárosból, Tajpejből intézik. A Szovjetunió és a szocialista országok mindig is val­lották a diplomáciai kapcsolatok, az államközi érintkezés fon­tosságát és most is azt teszik. Egészen más kérdés azonban az, hogy egy-egy ilyen kap­csolat milyen előjellel születik meg és mire kívánják azt fel­használni. Hogy a kérdés mennyire jogos, azt világosan mu­tatja a kínai—japán kapcsolatfelvétel, amelynek kapcsán Pe­king egy pillanatra sem csinált titkot abból, hogy a Tokió­val létrejött kapcsolatot egy harmadik ország, a Szovjetunió ellen kívánja „értékesíteni”. Az ilyen magatartás-ellentétes az ENSZ alapokmányával éppúgy, mint az elemi diplomáciai gyakorlattal és a nemzet­közi szokásjoggal. És ne feledjük: Pekingben már most, a kapcsolatfelvétel bejelentését közvetlenül követően magas helyről hallatszanak olyan hangok, hogy az amerikai—kínai közeledést „a hegemonizmus” (ez a kínai szóhasználat szerint a Szovjetuniót jelenti) elleni harcra kell felhasználni. □ a két ország felveszi egymással a diplomáciai kapcso­latokat, abban önmagában nincs kivetni való. Ha azon­ban ezt hidegháborús, az enyhülést fenyegető célokra használják fel, akkor a helyzet egészen más. Peking részéről nyilvánvalóan ez a szándék, hogy valóban így lesz-e, az nagy­ban Washingtonon múlik. Harmat Endre IRÁN: Általános sztrájk Iránban hétfőn az ellenzék felhívására általános sztráj­kot tartottak, tiltakozásul a múlt héten Isfahánban, Ned- jefabadban, Shirazban és Meshedeben lezajlott tünte­tések kapcsán végrehajtott tömeggyilkosságok miatt. A városokban zárva tartottak szinte az összes állami és magánintézmények, a ban­kok, bazárok és boltok, és sztrájkolnak az ipari üzemek munkásai is. Mint a nemzeti front hivatalos szóvivője el­mondotta, az ellenzék veze­tői úgy döntöttek, hogy a vérontást elkerülendő, ezen a napon nem szerveznek tünte­téseket. A UPI hírügynökség tehe- ráni tudósítójának jelentése szerint az iráni titkosrendőr­ség emberei Nedjefabadban letartóztatták annak a bizott­ságnak a tagjait, amely a bé­kés lakosság ellen elkövetett bűncselekmények kivizsgálá­sa céljából érkezett a város­ba. Puskatussal ütlegelték őket, majd elvették tőlük fényképezőgépeiket és film­felvevőiket. Ezt megelőzően a bizottságnak sikerült kide­rítenie, hogy a titkosrendő­rök behatoltak az ellenzéki személyiségek, valamint a se­besülteknek elsősegélyt nyújtó orvosok házába és tettleg bántalmazták őket. A bizottság közölte azt is, hogy a mindössze 15 000 lakosú vá­roskában mintegy százan vesztették életüket és körül­belül 1000 ember sebesült meg. Teheránban nyilvánosság­ra hozták annak a kormánv- . bizottságnak a jelentését, amely az egyik meshedei kórházban lezajlott incidens körülményeit vizsgálta ki. Mint az okmányból kiderül, december 14-én néhány ka­tona egy altiszt vezetésével erőszakkal behatolt a sebe­sült tüntetőket kezelő kór­házba és tüzet nyitott az egészségügyi személyzetre. A The Washington Post című amerikai lap hétfői számában arról számol be, hogy az iráni olajtermelés csupán a szokásos mennyiség egyharmadát éri el. Az iráni kormány külföldön kénysze­rül olajat vásárolni. A közélet hírei Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára hétfőn a főváros II. kerüle­tébe látogatott. Részt vett a látogatáson Murai György, a budapesti pártbizottság osz­tályvezetője. A vendégeket a II. kerületi pártbizottság székházában Záhorzik Teréz első titkán tájékoztatta a vá­rosrész politikai, társadalmi, gazdasági életéről, majd fel­keresték a SZOT 250 dolgo­zót foglalkoztató Munkavé­delmi Tudományos Kutató Intézetét, ahol Nagy Gyula igazgató ismertette az inté­zet szerteágazó tevékenysé­gét. A látogatás befejező ré­szeként Sarlós István részt vett és felszólalt a II. kerü­leti pártbizottság kibővített ülésén. ★ Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja hétfőn Budapest XVIII. ke­rületébe látogatott. Részt vett a látogatáson Bihari László, a budapesti pártbizottság osztályvezetője. Biszku Béla részt vett és felszólalt a ke­rületi pártbizottság ülésén, amelyen megvitatták az 1978. évi terv végrehajtásának ke­rületi tapasztalatait és meg­beszélték a jövő évi gazda­ságpolitikai feladatokat. ★ A Tolna megyei pártbizott­ság hétfőn kibővített ülést tartott Szekszárdon. Az ülé­sen részt vett és felszólalt Fock Jenő, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja. A testület meghallgatta és tu­domásul vette K. Papp Jó­zsefnek, a Tolna megyei pártbizottság első titkárának tájékoztatóját az MSZMP Központi Bizottsága decem­ber 6-i üléséről, valamint a népgazdasági terv idei telje­sítésének megyei tapasztala­tairól, majd a jövő évi gaz­daságpolitikai feladatokról határozott és elfogadta az arra vonatkozó cselekvési programját. TELEX Különös találkozás gr||z éjszaka álmot láttam. Elég külö- f *1 nőset, csaknem hihetetlent. Egy fü- 1 vés mezőn ültem. Mellettem kétfelől férfiak és nők karikában kuporogtak és egy beszélő öregemberre figyeltek. Annak fe­hér volt a haja, fehér a szakálla és szálkás a szemöldöke. Fáradt és immár megtört fényű szeméből jóság és megértés, arcáról megnyugtató szomorúság áradt ránk. Az ember-karika közepén egy férfi tér­delt az öreg előtt és fejét mélyen lehajtotta. — Uram — szólt kis idő után felvetve fe­jét —, valóban te vagy az, akinek mondod magad, te vagy a Teremtő, a mi istenünk, aki nyilatkoztál Mózesnak és akiről a pró­féták tanítottak? — kérdezte kíváncsi sze­mét ráfordítva az öregre. A szakállas agg nem tetszőn csóválta meg a fejét. — Bizonyosságot kérsz, ugye? — kérdez­te szelíden. — Uram, manapság sok a csaló, a mást mímelő... — fanyalgott a térdeplő, aki, most láttam, pap volt. — Azon felül, mi későbbre tettük eljöttöd idejét... — Tehát mulasztottam is? — Igen, mert mi dicsőségesen, fényben, a hatalom és a győzelem félreismerhetet­len jelvényeivel ékesítve vártunk... de te, megbocsáss, szürkén, minden látványosság nélkül érkeztél... — Ember, ember... ! — kiáltott fel fáj­dalommal az öreg. — Hajlamosak vagy­tok, hogy látszat szerint ítéljetek kis és nagy dolgokban — mondta. — Nektek fon­tosabb, ahogyan hatnak a dolgok, mint ahogyan vannak valójában. Ezért hiszitek nehezebben a valóságot, mint akár a lehe­tetlent — folytatta jóságos feddéssel. Szégyenkezve hajtottunk fejet előtte. Hallgattunk igazságának Súlya alatt. A pap törte meg a csendet. — Uram, akarsz valami lenni közöttünk? — kérdezte. — Nem azért jöttem — felelt az öreg megbocsátó mosollyal. — Ha így van, akkor egyáltalán mit ke­resel itt? — firtatta tovább a pap. — Fáradt vagyok, fiam... halálosan fá­radt ... ! — sóhajtotta az öreg és melegfé­nyű szemét lehunyta." Még mondott volna valamit, de ekkor egy sötét köpenybe burkolózott ember ér­kezett hozzánk. Sietve mondta, hogy a bib­liai isten eljövetelének híre eljutott a Min­dentudó Százak Tanácsa fülébe és már jön is közülük egy, mindjárt ide ér, hogy sa­ját szemével lássa, ki az, aki istenünknek adja ki magát. S valóban, kisvártatva jött is egy férfi pergamensárga, komor arccal. Elegánsan, hódolat nélkül meghajolt az öreg előtt és eközben egyik kísérője kis kerek párnát tett le középen a fűre. Az új érkező leült rá. Mi kíváncsian néztük, vizsgálgattuk, mert ily közelről még sose láttunk a Min­dentudó Százak közül egyet is. „Már idő- secske... és ráng a válla! Talán rosszul is lát, ezért visel sötét szemüveget!” — sut­togtuk á hibáit. „Attól még lehet okos ...!” — adtunk neki szellemi sanszot. — Uram, én a Mindentudó Százak Taná­csának feje vagyok, tehát a legfőbb fő — mutatkozott be hűvösen. — Azért jöttem, hogy bizonyosságot vegyek, nem tévedsz-e igazi lényed felől — mondta sima udvarias­sággal. — Te is bizonyosságot kívánsz? — Uram, az én személyes kívánságom most nem jöhet szóba. Küldetésben já­rok ... Egy nagy nevű és kemény hatalmú felső testület akaratának engedve kérem, amit kérek: adj bizonyosságokat és meg­nyugtatásokat! Kis csend következett. — Hitetlenek! — mondta az öreg halkan, talán önmagának. — Látom, uram, kerülöd a világos vá­laszt. Nyílt leszek. Azt kérem tőled a Mindentudó Százak Tanácsa nevében, távo- lítsd el birodalmunkból a halált, cserébe mi lemondunk a születésről... ! — mond­ta hidegen. Az öreg szemmel láthatóan meghökkent. — Azt mondtad, lemondtok ... ? Az el­jövendő milliók nevében tehetitek ezt? Jog­gal? — kérdezte töprengőn. A szemüveges férfi értetlenül tárta szét a karját. — Uram, azok nevében dönteni, akik nincsenek, nem is bizonyos, hogy lesz­nek ... nem lehet jog ... inkább felelős­ség, uram! — felelte. — És ti vállaljátok? — Vállaljuk, uram! Az öreg megcsóválta a fejét és még na­gyobb szomorúság borult az arcára. — Nem vállaltok ti semmit! — mondta határozottabb hangon. — «Azok, akik még nincsenek, és nem valószínű, hogy lesznek, nem idézhetnek maguk elé titeket, a Min­dentudó Százak Tanácsát... ! És hogy felel­hetnétek, hiszen mire ők, ha mégis meg­születnek, maguk elé idézhetnének, ti már nem éltek ... ! ? A szemüveges férfinak megrándult a válla. — Uram, teljesítsd ezt a kérésünket — szólt, mint aki újra próbálkozik a meggyő­zéssel — teljesítsd és cserébe felajánlunk még valamit... Légy a Mindentudó Szá­zak legfőbb feje — mondta és várakozón nézett az öregre. A fehérhajú agg bólintott, de mozdula­tát nehéz volt értelmezni, mert épp úgy je­lenthetett elismerő csodálkozást, mint tar­tózkodást. — Alkalmas lennék rá, úgy gondoljátok? — kérdezte a felkínált lehetőséggel játsz­va. — Uram, téged már most is figyelő tisz­telet övez — szólt a szemüveges férfi kicsit nekibuzdulva. — E birodalom nemzeteinek szüksége van rád, a te tevékeny és kimerít­hetetlen szellemedre, mindent átfogó átte­kintésedre, előrelátó alakító-rendező ké­pességedre és... — emelte fel a hangját, a hangsúlyt előre helyezve — és láttató, mindeneket meggyőző szavadra! Uram, tel­jesítsd ez a kérésünket, aztán rendezd be a te országlásodat, az üdvösség örök rend­jét, amiként a jövendölések és az Írás ta­nítják nekünk ... ! Mi, körülötte ülők nagy csendbe merül­tünk, arcunk figyelőn az öregre fordult. Lestük a száját. — És mit szólna a tömeg? — kérdezte még mindig halogatva a választ. — Hinne! — felelte a szemüveges férfi. — És szerintetek ez elégséges volna az én országlásomhoz ? — Uram — kezdte a szemüveges kemé­nyen —, én ismerem ezt a népet, ennek elég hinnie, hogy cselekedjen! □ z öreg szelíden végignézett rajtunk. Nekem úgy tűnt, hogy szánalom van a szemében. Vártunk reménykedve és kételyektől tépve fohászkodtunk a szívünk­ben: „Fogadd el uram az országlást, tedd meg értünk!” — Gyermekeszűek ... ! — szólt kis idő múltával és szemöldökét, ami szálkás és fehér volt, haragosan vonta össze. — A lét, tudhatnátok, nagy általános törvények ke­retei közé van illesztve, és a történés fo­lyamata előttem sem áll meg, nem is tér ki nekem ... ! Hatalmam csak annyiban van, amennyiben e nagy törvényeket meg­értem és hozzájuk igazodva töltheten im­már megfáradt és az ember miatt gondok­kal terhelt létezésemet... — mondta. — Eh... ! — legyintett ingerülten a szemüveges férfi és türelmét vesztve felug­rott ültéből. — Ennyit mi is tudunk! — mondta fitymálva, majd leverte ülepéről a port, a kispárnát pedig félre rúgta. — Lényegében tudtok, nem tagadom ... ! — bólintott az öregember. — Mert aki csi­gabigát zaboláz, ugyanazt teszi, mint aki szilaj lovat igáz !... Csupán a méretekben van különbség ... ! — Uram, úgy értsem szavaidat, hogy ajánlatunkat nem fogadod el? — Te mondád! — felelte az öreg. — Hát... így is jó! — mondta a szemü­veges metsző hangon. — De tudd ... ami­kor meghallottuk, hogy közénk jöttél, elővi­gyázatosságból kétszáz hozzád hasonló öre­get útnak indítottunk azzal, hogy járják a birodalmat, teremtőnek, istennek mondják magukat... Ügy erősítsék hiteledet, hogy ha kell, könnyen, ajánlatunkra adott vála­szodtól függően, semmivé tehető legyen... Ezeket az öregeket, mint ál-isteneket, most lefogatjuk veled együtt. Bíróság elé álltok. Ott majd kiderül, hogy országos csalásról van szó. Téged, mint felbújtót elítélnek ... Lesz tanú elég... ! A hozzád hasonló el­lenfelektől bölcs dolog hamar és gyorsan megszabadulni! A tömeg hálás lesz nekünk, hogy csalástól menekült meg. Na, persze ezután is tovább várja eljöveteledet... ! — mondta és gúnyosan mosolyogva, hirtelen otthagyott bennünket. Megszeppenve néztünk utána sokáig. Szabó György A BALOLDALI EGYSÉGRŐL fl Francia KP főtitkárának nyilatkozata GEORGETOWN A Jamaicai Munkásfelsza­badító Liga első kongresszu­sán megalakították a Jamai­cai Munkáspártot. A négy éve működő szervezet célja az volt, hogy marxista—leninis­ta munkáspárttá alakuljon át. Mint az új párt főtitká­rává megválasztott Trevor Munroe leszögezte, a Jamai­cai Munkáspárt célja az im­perializmus elleni harc, a szo­cializmus, a munkásosztály és a parasztság érdekeinek vé- delmezése. Belpolitikai téren támogatni fogják Michael Manley miniszterelnök kor­mányának haladó kezdemé­nyezéseit. Az alakuló kong­resszuson több külföldi kül­döttség is részt vett, köztük az SZKP delegációja. TOKIO Ohan Hien vietnami kül­ügyminiszter-helyettes hétfőn nemzetközi sajtóértekezleten ismertette hazájának békés külpolitikai törekvéseit. Hien, aki a jelenlegi hivatalos lá­togatáson Japánban tartózko­dó Nguyen Duy Trinh kül­ügyminiszter kíséretének tag­ja, a japán vendéglátókkal folytatott tárgyalásokról szól­va közölte: a vietnami kül­döttség kifejtette, hogy az in­dokínai szocialista ország vál­tozatlanul független és szu­verén külpolitikai irányvona­lat követ, és ezen az alapon kívánja elmélyíteni együtt­működését, békés és baráti kapcsolatait mindazokkal az országokkal, amelyeket irán­ta hasonló szándékok vezérel­nek. Reményét fejezte ki, hogy Japán is független és szuverén politikát folytat, és ily módon szintén hozzájárul Ázsia békéjének és biztonsá­gának megszilárdításához. RÓMA Üjabb provokációt követ­tek el újfasiszta elemek va­sárnap este a dél-olaszorszá­gi Cosenzában: pisztolyokkal lőttek az Olasz Kommunista Pártnak a városközpontban lévő helyiségére. Csak a sze­rencsének köszönhető, hogy senki sem sérült meg. SAN-FRANCISCO Mintegy 900 ezer dollár ér­tékű heroint foglalt le a rendőrség a Kalifornia állam­beli Sacramentóban. A város egyik játékbarlangjában ezenkívül jelentős mennyisé­gű kokainra, marihuánára s más kábítószerekre is buk­kantak. A narkománia széles körű elterjedtsége az egyik fő oka a bűncselekmények gyors szaporodásának: 12 súlyos bűncselekmény közül tíz a kábítószerélvezettel függ ösz- sze. DJAKARTA Indonéziában hétfőn 1320 politikai foglyot a napokban helyeztek szabadlábra. A sza- badonbocsátottak többségét mintegy 10 éve tartották vád­emelés és bizonyítékok nél­kül fogva egy távoli szige­ten. A nemzetközi közvéle­mény nyomására az indoné­ziai kormány tavaly ígéretet tett arra, hogy az ítélet nél­kül fogva tartott politikai fog­lyok közül, évente több ezret szabadon bocsát. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev üdvö­zölte az Attommas volgo- donszki üzem építésének résztvevőit abból az alkalom­ból, hogy határidő előtt üzembe helyeztek egy három­millió kilowatt kapacitású modern reaktorberendezést. „Az ország legnagyobb atom­erőműve berendezéseit előál­lító vállalat első részlesének rövid idő alatt történt felépí­tése jelentős hozzájárulás az atomenergetika gyorsított ütemű fejlesztési program­jának megvalósításához, ame­lyet a párt XXV. kongresz- szusa tűzött ki feladatul” — hangsúlyozta egyebek között az üdvözlet. Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Georges Marchais, az FKP főtitkára elutasította a bal­oldali pártok összekötő bi­zottságának összehívására vonatkozó szocialista javas­latot. A bizottság a francia baloldal 1972-es közös prog­ramjának aláírása után jött létre és utoljára a márciusi választások előtt tanácsko­zott. Azóta, mint ismeretes, a francia baloldal egykori kö­zös programjának aláírói kö­zött heves polémias folyik mind a választási siker el­maradása miatti felelősség­ről, mind pedig az időszerű politikai kérdésekről. Georges Marchais, a: FKP főtitkára a dél-franciaorszá­gi Vaucluse megyébe tett látogatása során szombaton újságíróknak válaszolva ki­jelentette: „bennünket nem érdekelnek azok a mesterke­dések, amelyeket Francois Mitterrand alkalmaz annak a gyászos politikának álcázásá­ra, amelyet a szocialista párt folytat, miután szakított a közös programmal és a bal­oldal egységével.

Next

/
Thumbnails
Contents