Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 19. Kecses madár 75 éves a géprepülés Q repülés igazán régi vágy az emberiség szívében. Mondák, mítoszok, költők és gondol­kodók írásai tanúskodnak erről. A Tigris és az Eufrá- tesz vidékéről, i. e. 2000-ből való lelet azt a mondát örökíti meg, miként indult az égbe Etana, egy fogság­ból kiszabadított sasba ka­paszkodva. Ismertebb a gö­rög Deadalus és Ikarus mondái története, akik ma­guk készítette madárszár­nyakkal menekültek meg a krétai király udvarából. A mondavilágban Ikarus lett a repülés első vértanúja, hisz túl magasra repülvén a nap megolvasztotta a ma- dártollakat összeragasztó vi­aszt. Évszázadokkal később a csapkodó szárnyú alkalma- toságokkal a madarakat próbálták utánozni. Volt ki maga kísérelte meg a „re­pülést”, mások, mint Leo­nardo da Vinci elméleti sí­kon vált a repüléstudo­mány művelőjévé. A ma­dárrepülés átültetésének il­lúzióját alaposan megnyir­bálta a fizikai ismeretek előrehaladása, s mint szár- nyaszegett madár gubbasz­tott a földön minden repül­ni vágyó realista. Gépre volt tehát szükség. Míg a technika az embernél erő­sebb motort nem tudott al­kotni, a gépi repülés addig bizony váratott magára. Noha 1882-ben Golubev néhány másodpercre a le­vegőbe emelkedett gőzgép­pel hajtott repülőgéppel, de egyszersmind tudomásul kellett venni, hogy a súlyos gőzgép nem alkalmas ilyen célra. A géprepülés első, kie­melkedő sikerei az ameri­kai Wright testvérek nevé­hez fűződik. Eredményesen próbálkoztak a repülőgép akkor még megoldhatatlan oldalozó mozgásainak sza­bályozásával. A benzinmo­torok fejlődése kéllő alapot adott a repülőgépmotor szerkesztéséhez. A Wright testvérek nagy gonddal ter­vezték meg motorjukat és légcsavarjukat. 1903. de­cember 17-én gépük a leve­gőbe emelkedett. E ttől kezdve a gépre- pülés fejlődése ugrás­szerű. 1904-ben a Wright testvérek 12 kilo­métert repültek 75 km ó se­bességgel. Négy évvel ké­sőbb már 3 órára nőtt a le­vegőben töltött idő csúcs­értéke. 1910-ben 3100 mé­ter magasba törnek a me­rev szárnyú gépmadarak, a legnagyobb repült távolság pedig 142 km. És hol tartunk ma? Kon­tinentális repülőjáratok kö­tik össze a földrészeket. A Concorde és a TU 144-es pedig olyan, mint egy ke­cses madár, melyek a hang- sebességnél gyorsabban röpítik utasaikat céljuk fe­lé. (sánta) A MOM mátészalkai gyárában Szabó Éva a gyár­tási folyamattal párhuzamosan ellenőrzi a szem­üveglencsék minőségét. (Császár Cs. felv.) „Ki tud többet hazánkról?“ Vásárosnaményban ren­dezték meg december 17-én délelőtt a „Ki tud többet ha­zánkról?" című vetélkedő döntőjét. A megye ÁFES/.- einek fiataljai között indí­tott vetélkedősorozat- leg­jobb hat csapata került a döntőbe. A legjobbnak végül is a Nyíregyházi ÁFÉSZ öt­tagú csapata bizonyult, a második helyet a házigaz­dák. a vásárosnaményiák sze­rezték meg. míg a harmadik helyre a nyírbátori szövet­kezet fiataljai kerültek. A to. vábbi sorrend: Ibrány, a nyíregyházi lakásszövetkezet, Csenger. A résztvevők a fo­gyasztási szövetkezetek me­gyei szövetsége által kiosz­tott díjak mellett a megyei KlSZ-bizottság különdíját is átadták a győzteseknek. Barkácsklub a páholynál Művelődési ház — gyerekeknek Valaha az iparosok székháza volt a nyíregy­házi Dózsa György utcai épület, melyben ma a Szamuely Tibor Megyei Üttörőház működik. Régi formáját ma már csak külseje, illetve az első eme­leti nagyterem idézi, másutt alapos átalakításokat végeztek, amikor ide költözött az úttörőház. — Egyrészt korszerűsíteni kellett a fűtést, a szociális helyiségeket, másrészt pedig a mi sajátos igényeinkhez al­kalmazni a helyiségek rend­jét — magyarázza Kovács Annamária, az úttörőház igazgatója. — Elsősorban ki­sebb szobákra volt szükség, hiszen a különféle foglalko­zások, szakkörök másképp nem működhetnek. A föld­szinten három szakköri he­lyiség és egy műhely kapott helyet, valamint a fotólabor, az emeleten egy szakköri szoba. Nemrégiben alakítot­tuk át a nagyterem felső pá­holysorának előterét is bar- kácsklubbá — bizony, szorító a helyhiány . . . Nemcsak nyíregyháziaknak Az úttörőházban jelenleg kilencféle szakkör dolgo­zik tizenegy csoportban — mintegy két és fél száz gye­rek jár a heti foglalkozások- , ra. Ez azonban persze csak egy része az itt megforduló úttörőknek: az évente itt megforduló kis vendégek szá­ma megközelíti a tízezret. Nemcsak nyíregyházi gyere­kek ismerik belülről az úttö­rőházat: a megye minden ré­széből érkeznek alkalomadtán általános iskolások. — A szakkörök mellett működik az ifjúvezetők klub­ja és az úttörőtanács-titkárok klubja is — teszi hozzá az igazgató. — A szakkörök szá­ma nem minden évben azonos. Másfél év a munkakerülő tolvajnak nyi ÁFÉSZ felvásárlótelepé­nek egyik ajtaját kiemelte, de az irodába — ahol pénzt sejtett — még baltával sem sikerült betörnie A sikerte­len kísérlet után az ÁFÉSZ takarmányboltjának ajta­ját feszítette fel, megtalálta a pénzeskazettát, feltörte és ki­vett belőle 200 forintot. A közveszélyes munkake­rülő, tolvaj Bécsi Sándort a bíróság másfél év börtönre ítélte, két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, kény. szerelvonó-kezelésre köte­lezte és elrendelte, hogy a kárt fizesse meg a sértettek­nek. Az ítélet jogerős. mivel az az elvünk: csak olyat indítani a tanév elején, amely jól működött az előző évben, illetve elegendő új je­lentkező van. A bábszakkö­rünk például idén nem indult újra, mivel az a kis gárda, mely ez idáig oly jól dolgozott benne, „kifutott”: elvégezték a nyolcadikat. Érdekes vi­szont. hogy jó páran vissza­tértek: középiskolákban is folytatni szándékoznak a bá­bozást — ami nem csoda, hi­szen másodikos koruktól ide járt többségük! — s a mi se­gítségünket kérték. Vasárnapi programok Az úttörőház sajátos ket­tősséggel működik: a többi megyei közművelődési intéz­ményhez hasonlóan a megyei tanács művelődési osztálya irányítja, pénzeli — ugyan­akkor az úttörőszövetség cél­jainak megfelelő a tartalmi munka. E kettősség azonban nem okoz gondot, márcsak gzért sem, mert például a művelődési osztály egyik munkatársa tagja a megyei úttörőelnökségnek. — Az úttörőév programja szabja meg munkánkat, ebbe ágyazódik a gyerekek szabad­idős tevékenységének meg­szervezése is. Ez jelenti munkánk kettősségét: moz­galmi és közművelődési jelle­gét. Az előbbihez annyit: út­törőházunk az úttörővezető­képzés bázishelyévé vált, így ennek megszervezése, irányí­tása jócskán ad munkát. A közművelődési feladatok sem választhatók el mozgalmi cél­jainktól: a szakkörök például úttörőmunkát is jelentenek, ugyanakkor több száz gye­rek tartalmas, hasznos időtöl­tését is. Az utóbbi hónapok­ban együtt működünk a váro­si művelődési központtal, s ez újabb előrelépést jelent. Va­sárnaponként már két ■ ízben szerveztek programot a kis­dobosoknak, úttörőknek, melyhez mi mozgósítottunk, illetve helyet, megfelelő kö­rülményeket biztosítottunk. Az évente szokásos, mintegy félezer gyereket megmozgató fenyőünnepünk műsorának szervezéséhez is hozzájárul a művelődési központ. ti díjas gyermekrendezvények szervezése nem lehet cél. ez világos. A művelődési köz­pont által szervezett fellépti díjas műsorok (neves művé­szek, együttesek programja) viszont pénzbe kerülnek. Pél­da erre a fenyőünnep ahol színvonalas műsort élvezhet­nek a megye minden részé­ből meghívott gyerekek — furcsa lenne, ha az ajándé­kért (mert hiszen annak szán­ják) fizetniük kellene. Az út­törőház kerete erre kicsi — a művelődési központnak pedig szüksége van a bevételre is. Feltétlenül megoldást kellene találni erre — megyei szin­ten. Az együttműködés persze nemcsak ilyesfélékre korláto­zódik: a vmk saját szakem­bereit, csoportjait ingyen bocsátja az úttörők rendel­kezésére. — Befejezésül hadd említ­sek egy gondunkat, mely csak széles körű összefogás révén oldódhat meg — mond­ja Kovács Annamária. — Kü­lönösen a nyári szünidő ide­jén töprengünk sok a gye­rekek szabad idejének hasz­nos kitöltésén. Az úttörőház egymaga képtelen a. lakóte­rületi szervezésre; elsősorban a népfront segítségét vár­nánk, és persze a szülők köz­reműködését is . . . Tarnavölgyi György Az előző műsorhétre visszagondolva, igazán ki­emelkedő produkció — saj­nos — nem kívánkozik ezekbe a jegyzetekbe. Pe­dig a kínálat talán gazda­gabb is volt a szokásosnál, különösen a tévéfilmeket, -játékokat illetően. Az NSZK második műsorállo­másának szerdai estje so­rán bemutatott tévéfilm. A sztori elmélyült és hiteles­nek tűnő pszichológiai meg­alapozottsággal. helyenként erőteljes drámaisággal áb­rázolta ugyan „két fiatal erőfeszítését egy napról napra fogyó élet megszépí­téséért". azonban túlságo­san hosszadalmas és ril- mustalanuL vontatott volt. A legnagyobb várakozás — azt hiszem, joggal vél­hetjük — a Déry Tibor azo­nos című novellájából ké­szített igényes tévéfilm. a Philemon és Baucis bemu­tatását előzte meg (már csak a szintén Déry-írásból és Makk Károly által ren­dezett Szerelem című, nagy sikerű filmre emlékezve is). Nos. ennek a finom lírájú novellának a tévés megje­lenítése talán kissé „kemé­nyebbre" sikerült, részben a némileg kibővített forga­tókönyv, részben a külső zajok, történések felerősíté­se következtében. A mitoló­giai Philemon és Baucis, a kölcsönös szeretetben való békés megöregedés halha­tatlan alakjai persze nem zárhatják ki életükből a külvilágot. Kiélezett törté­nelmi helyzetekben különö­sen nem. mert az náluk erősebbnek bizonyul. Az el­és bezárkózás tehát nem nyújthat menekvést szá­mukra. A novella, noha vi­lágosan. de megértőbben es árnyaltabban Ítélkezik fö­löttük. A tévéfilmben mintha a bűnhődésüket éreztük volna. A bevezető képsorok helyzet- és kör­nyezetrajza túlnyújtott volt, főképpen a felolvasási je­lenet. Bulla EIma és Páger Antal jellemábrázoló ereje, és a Déry-szövegek „lükte­tése" később felforrósította a játékot. Azonban a no­vella ebben a formában nem töltötte ki maradék­talanul az 50 percet. Merkovszky Pál Töretlen ivü — és eléggé nem dicsérhető — az a munka, amit a Magyar Rá­dió irodalmunk klasszikus alkotásainak — jó értelem­ben vett — „tömegkultúrá­vá” tételéért oly régóta vé­gez. Ennek újabb termése, a Világszínház sorozatában, a rádióra alkalmazott Cso- feonat-vígjáték, A méla Tempeföi. A teljes eredeti címben Csokonai jelzi mon­danivalóját is: .......vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”. A szín­darab azonban nemcsak a korabeli keserves költősors felpanaszlása; hanem éles. kritikai hangú körkép a társadalomról. Tempeföi kálváriája „csak” keret ah­hoz, hogy társadalmi je­gyeket viselő, bár igaz: csupán néhány szatirikus vonással felvázolt, figurák­kal mutasson tükörképet a korabeli arisztokráciának és a nemességnek. Hogy szemükbe vághassa, meny­nyire közönyösek nemcsak az irodalom, a művészetek iránt, hanem általában a tudományok, a könyvek iránt is; hogy köreikben csak a rang adja a társadalmi megbecsülést, nem pedig a tudás. Csokonai Vitéz Mihály töredékként ránk maradt vígjátékát az azt rádióra alkalmazó Görgey Gábor fejezte be a költő készítet­te jelenetezési vázlat segít­ségül vételével. Csokonai korában megszokott vígjá­téki sablon volt, hogy a fő­hős hányattatásainak, meg­aláztatásainak addig isme­retlen főúri származásá­nak fölfedése vet véget. (Julow Viktor is ezt a vég­kifejletet tartja reálisan el­képzelhetőnek Csokonairól írott könyvében.) Görgey Gábor is ezt a megoldást választotta, a nyelvi kön­tösben is sikeresen haso­nulva Csokonaihoz. Ahogyan azt az előadás­ból is érezni lehetett: nem volt könnyű a színészeknek ezt a száznyolcvanöt éve keletkezett színművet a mai hallgatónak könnyen elfo­gadható módon eljátszani, bármennyit alakított is raj­ta — a darab előnyére — Görgey Gábor. Ezt a víg­játékot az menti át igazán a mába és a mának, hogy vannak benne ma is érvé­nyes gondolatok, megállapí­tások. s ezeket a rendező, Bozó László, nem feltűnő­en, de mégis észrevehetően hangsúlyozta. A legszíne­sebben Harsányt Gábor „hozta" figuráját: Serteper- ti bárót. Az is igaz viszont, hogy Csokonai ezt a szere­pet ruházta fel legárnyal- tabban. Seregi István Segítségre várnak Ennek az együttműködés­nek a végleges formába önté se azonban még hátravan. Az úttörőházban ugyanis belép­Karácsonyi koncert Kellemes és üde színfolt­ja a nyíregyházi zenei élet­nek a megyei művelődési központ által évről évre meg­rendezett karácsonyi hang­verseny. A közönség és a rendezőség igényének talál­kozását jelenti, hogy decem- bér 16-án és 17>-én. két na­pon kellett megrendezni ugyanazzal a műsorra] a hangversenyt s még így is so­kan nem kaptak jegyet. A műsor első száma Bach J- S. E-dúr hegedűver­senye volt, Pálkövi Mária előadásában. Pálkövi Mária az örökké tanulók, folyton magasabbra emelkedők so­rába tartozik. A mostani hangversenyen felülmúlta ré­gebbi interpretálásait. Si­került megéreztetnie hallga­tóságával a Bach-muzsika formáinak egységét, az első tétel napsugaras életörömét, az Ad igio szélesen ívelő, szívből lakadó énekét. Második számként Haydn: , Mihály „Nunc Dimittis” c. művét hallottuk az ifjú ze­nebarátok kórusának és a ze­nekar vonós együttesének előadásában Gebri József vezényletével. A kevésbé is­mert mű szolid előadása megnyerte a közönség tet­szését. Liszt kevésbé ismert ka­rácsonyi hangulatú zongora­művei következtek T. Hu- nyady Viktória előadásában, így feloldódni a zene hang­jainál, ilyen tartózkodással és egyben ilyen szuggesztív oda­adással: erre csak az a mu­zsikus képes, aki egész lel­két fel tudja oldani a zené­ben. Szünet előtti utolsó szám­ként a kiváló angol zene­szerzőnek, Britten-nek Ka­rácsonyi énekek c. kórusát hallottuk a tanárképző fő­iskola női karának előadásá­ban. Az est élménye volt a szép és kiegyenlített tónusú női kar éneke. A zengő hang­anyaghoz magas fokú muzi­kalitás, jól kidolgozott szó­lamrajz és stílus járult, ami tanáruknak és karnagyuknak. Fehér Ottónak jó munkáját dicséri. Utolsó számként Kodály: Budavári Te Deum-ja hang­zott el az egyesített énekkar és a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar előadásában. Bu­davár visszavételének 250. évfordulója alkalmára írta a szerző. A művet 1936. szep­tember 2-án mutatták be a budai Mátyás templomban. A négy részre tagolt mű a hit fényével, az érzés melegével, az öröm lángolásával szövi át a himnusz magasztos tartal­mát. A Te Deum kétségkí­vül a Psalmus testvérpárja. Benne is megcsendül a hősi szenvedély és szelíd álmodo­zás, az apokaliptikus égre kiáltás és a csendes panasz csodálatos zenei képe. A kó­rus és zenekar sem vonhatta ki magát Kodály muzsikájá­nak lenyűgöző hatása alól. s Fehér Ottó hozzáértő vezény­lése mellett őszinte lelkese­déssel interpretálta a mű­vet. A szóló részeket Andor Éva. Barlay Zsuzsa, Korondy György, Tréfás György ének­művészek sz Itatták meg biztos ismere tanúskodó formálással, a i-iük megszo­kott szép énekléssel. Vikár Sándor "képernyőidéi Annin] mellett Aligha élt züllöttebb em­ber Szakolyban a 42 éves Bécsi Sándornál, aki naponta a sárga földig issza magát. Másfél éve még alkalmi munkát is ritkán vállal, így természetesen nem fizet tar­tásdíjat hat kiskorú gyerme­ke után sem. Az idült al­koholista Bécsi az éjszakát sem mindig •• töltötte fedél alatt, ott aludt, 'ahol az es­te érte, vagy. elhagyott épü­letekben ütött tanyát. Minthogy , • nem dolgozott, pénzre meg szüksége volt lo­pással próbálta előteremteni a pálinkáravalót. Augusztus végén egy éjszaka a Balká-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents