Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

1978. december 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nemzedékváltás AZ ÉLET RENDJE: az egyik generáció felváltja a másikat. így volt ez a múlt­ban, így van ma is. A je­lenlegi termelőszövetkeze­ti nemzedékváltás megha­tározó sajátossága, hogy gyökeresen új gazdasági és társadalmi körülmények között megy végbe. A régi falu nincs többé. A szegényebb és a gazda­gabb parasztok, a napszá­mosok, a cselédek és a föl­desurak világa már csak az idősebbek emlékeiben él. Nem ismerik a mai fiata­lok a társadalmi lenézett­ség, elnyomottság, a gazda­sági bizonytalanság, a kró­nikus falusi munkanélküli­ség nyomasztó érzéseit, ke­serű embertelen következ­ményeit sem. Sokféle életpálya, mun­kaalkalom közül választhat­nak a mai falusi fiatalok. Mások lettek tehát a körül­mények és a fiatalok igé­nyei is megnövekedtek. Érthetően számba veszik a továbbtanulás lehetőségeit, a különféle kínálkozó ipari, mezőgazdasági, kereskedel­mi foglalkozások, a városi, falusi munkahelyek elő­nyeit, hátrányait és ezeket mérlegelve döntenek. Mit ígérnek most ezek a szándékok? Megállapítha­tó, hogy az erős, gazdag szövetkezetekben elegendő — néha a kelleténél is több — fiatal jelentkezik felvé­telre. Ugyanakkor a kedve­zőtlen adottságú, alacsony színvonalon gazdálkodó szö­vetkezeteket a fiatalok el­kerülik. Bonyolítja a helyzetet az, hogy még ugyanazon tsz-en belül is eltérő a fiatalok ér­deklődése, vonzalma az egyes ágazatok, sőt a kü­lönböző munkahelyek iránt. Ott vállalnak szívesebben munkát, ahol gépekkel, kor-, szerű körülmények között dolgozhatnak és jól is ke­resnek. A technika szerepe tehát kettős: mentesíti az embe­reket a nehéz, fáradságos fizikai munkától, sok mun­káskezet pótol, és ugyan­akkor vonzza is a fiatalokat. Ezért is fontos, nélkülözhe­tetlen előfeltétele a sikeres nemzedékváltásnak, a fia­talok munkavállalásának az, hogy a tsz-ekben a terme­lés tovább korszerűsödjék, a munka- és életkörülmé­nyek javuljanak, a szociális ellátottság megközelítse az ipari színvonalat. ÖRVENDETES, hogy az eltelt másfél évtizedben kö­zös gazdaságaink sokat fej­lődtek. Ma már jóval kor­szerűbben, eredményeseb­ben gazdálkodnak, mint a megalakulás utáni évek­ben. Tért hódít az iparsze­rű termelés. A nagy telje­sítményű, értékes gépek, a kémiai szerek sokasága, az új növény- és állatfajták egyre nagyobb hozzáértést kívánnak. Ezért is nélkülöz­hetetlenek a technikát is­merő, kedvelő, szakképzett fiatalok. Természetesen az évek során fokozatosan változott az alapító, idősebb tagok szemlélete, gondolkodás- módja is. Már ők se azok, akik voltak. Sok szakmai ismeretet szereztek, a világ­ra is máskép tekintenek. Nagy érdemük, hogy a kez­deti nagy nehézségek között is kitartottak a szövetkezet mellett és szorgalmukkal, erőfeszítéseikkel elősegí­tették a tsz-ek viszonylag gyors megszilárdulását, megerősödését. Jelenleg a tsz-ekben dol­gozók — mintegy 600 ezer ember — egyharmada az alapító tag, egyharmada olyan, aki a népgazdaság más ágazatából került a tsz-be és a többiek az olyan fiatalok, akik a szövetke­zetben kezdték munkáju­kat. Mindemellett számí­tásba kell venni azt is, hogy ma a közös gazdaságok ak­tív dolgozóinak egyharma­da 1945 után született, leg­alább a 40 százaléka nem vitt be földet a tsz-be és több mint 30 százaléka ki­fejezetten ipari jellegű munkát végez. Ezek a fiatalok tehát múltjuknál fogva és a meg­változott körülmények miatt máskép tekintenek a tsz-re, mint az idősebbek. Ennek megfelelően kell velük tö­rődni. A fiatalok általában nem kivételezést kívánnak, hanem a helyzetükből adó­dó jogos igényeik kielégíté­sét. I ÍGY FOKOZATOSAN el lehet érni, hogy valameny- nyien vállalják a tagsági­viszonnyal járó kötelezett­ségeket, jogokat és mielőbb a szövetkezet kollektív tu­lajdonosainak, gazdáinak érezzék magukat. Ehhez a biztonságos, jó kereset mel­lett az szükséges, hogy lás­sák, tapasztalják: valóban a tagok döntenek a legfon­tosabb ügyekben, számít a szavuk. A KISZ-szervezetek tevé­kenysége, a megismétlődő ifjúsági parlamentek sokat segíthetnek abban, hogy előtérbe kerüljenek, meg­oldáshoz jussanak a fiata­lok speciális problémái. A tanulást, a továbbképzést szolgáló tsz-ösztöndíjak lé­tesítése elsősorban a fiata­lokat érinti. A házépítést megkönnyítő pénzügyi ala­pok, a fuvardíjmérséklések kedveznek a fiataloknak is. Ugyanezt lehet mondani a klubokról, az országjáró ki­rándulásokról, a külföldi utazásokról is. A sport tá­mogatása szintén találkozik a fiatalok kívánságaival. Megállapítható, hogy az idősebbek általában nem ellenzik a fiataloknak nyúj­tott tanulási és más ked­vezményeket. Viszont a fia­talok is szinte minden szö­vetkezetben helyeslik, meg­szavazzák az idős, rászoruló tagoknak adott rendszeres anyagi támogatást. Ez így is van rendjén. Megfelelő körültekintés­sel, céltudatos törekvéssel azt is el lehet érni, hogy a fiatalok egész éven át kép­zettségüknek, igényüknek megfelelő munkaalkalom­hoz jussanak a tsz-ekben. Ez fontos, hiszen sok tsz- ből a fiatal szakemberek azért mennek el, mert a té­li hónapokban a kevés munka miatt erősen visz- szaesik a keresetük. A NEMZEDÉKVÁL­TÁSSAL egy időben végbe­menő korszerűsödés, sza­kosodás és munkamegosz­tás a tsz-ekben specializált tudású fiatalokat kíván. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy az elkövetkező évek­ben a tsz-fiataloknak még alaposabb szakismeretekre lesz szükségük. Előnyös persze, ha a fiatal több ro­konszakmához is ért: ha a traktorosok tudnak szerelni, gépet javítani, kombájnt, teherautót vezetni. így előbb megtalálják a helyü­ket a közös gazdaságokban, és sokat tehetnek azok za­vartalan fejlődéséért, T. B. „...NEKEM IS LESZ BIZONYÍTVÁNYOM..." A tárgyalóasztalnál ezúttal az esti iskola diákjai ülnek: felnőtt diákok, csak úgy arcról ítélve is több nagymama, nagypapa lehet közöttük. Hetente kétszer tanteremmé alakul át a kis tanácsterem az építő- és szerelővállalat nyíregyházi, Káliéi úti központjában. Felnőtt diákok az ÉPSZER-nél Auxi Sándorné emlékezik egy bizonyos téli napra, ami­kor kimaradt az iskolából: — Csak úgy voltunk felöl­tözve, ahogy tellett. Fáztam, emlékszem, elestem a hóban, úgy maszatolódott össze a kockás füzetem. Amikor a tanító meglátta, azt mondta nekem: tudod, Bözsi, mikor gyere iskolába? Majd tavasz- szal, ha kisüt a nap. A jó tanuló a fűszerüzletes lánya volt, de hát akkor még nem tudtam, miért... Zentai Istvánnak is meg­vannak a maga emlékei, amelyek miatt most a to­vábbtanulás mellett döntött: — Például a múltkor; va­lami szakmai továbbképzésre kellett jelentkezni, papíron, beírva az iskolai végzettsé­get. Nézem a listát, nyolc ál­talános legalább, én meg írom, hogy hat elemi. Meg­szólal erre egy fiatal szak­munkás, súgja a másiknak: Te, nézd már, még azt se tudja, hogy az elemit két el­lel kell írni. Hirtelen dühbe gurultam, de aztán lenyel­tem a mérgem. Nekik van bizonyítványuk, mégse tud­ják a nyelvtant. Nekem is lesz bizonyítványom .. . Káté László többszörös nagypapa, a legidősebb uno­kája már iskolás. — Nekem először most azt kell megtanulni: hogyan ta­nuljak. Képzelje el: 43 év­vel ezelőtt ültem utoljára is­kolapadban. Nagy idő az, sok minden történt azóta ... Auxi Sándorné így folytat­ja: A csutkavágás Szabolcs Szatmárban mindig fontos munka volt. Az emberek az élesre kala­pált gagucsokkal, sarlókkal esténként éjszakába nyúlóan végezték. Ekkorra kellően megnyirkosodott a levél és nem tört. No meg az esti hi­deg sem csípett úgy, mint a hajnali. Reggel aztán muhar- kötélbe bekötötték, meg kúp­ba rakták a levágott csutkát. De hová lettek a törött ka­szából, sarlóból készült ga- gucsok? Vajon a parasztfia­talok ma tudnak-e még ilyet készíteni? Vágnak-e még ve­lük csutkát éjjelente hét- számra, mint apáik? Ezen töprengtem a minap egy ködös hideg estén, mi­közben a kemecsei határt át­szelő úton lépésben is alig tudtam haladni. A ködbe vesző, irdatlan­nak tűnő kukoricatáblában traktor közeledett. Mackósán mozgó, tagbaszakadt ember mászott ki a kormány mö­gül. — Here István vagyok — mutatkozott be. — A keme- cse—kótaji Egyesült Erő Tsz traktorosa. Szárzúzózok. Jó munka. Lehet benne keresni. Beszélgetni kezdtünk. El­mondta: a traktort már is­Mire lemegy a Göncöl... kolás korában megszerette. Nagy öröm volt, ha egy-egy „gépész” beültette maga mel­lé a vezetőfülkébe. Ilyenkor nehéz volt elküldeni. A termelőszövetkezetbe 1960-ban lépett be, öt elemi­vel. Traktorimádata hamar ráébresztette, hogy tanulnia kell. A hatodik, hetedik, nyolcadik osztályt egyszúsz- ra végezte el, mert a nyír- bogdányi traktorosiskolá­ban tanult. — Nem volt könnyű a ta­nulás — mondta, — de tud­tam, hogy a traktorvezetés­hez nem papír, hanem tudás kell. Ha itt éjjel elromlik a gép, kihez menjek, hogy se­gítsen? Vagy hagyjam itt a gépet a barázdában? Azt már nem, megjavítom és megyek tovább. Ma is utána vagyok húsz hektár csutká­nak. Mire a Göncöl lemegy, túl leszek a másik húsz hek­táron is. — De most nem látja a csillagokat, — vetem ellen. — Segít az óra, meg fő­ként a nehezedő szemhéj, — vágta rá. — Mert a szem az nagy úr. Van úgy, hogy me­gyek egyfolytában 36 órát is, de utána aztán aludni kell, nagyot, mélyet. És jöhet me­gint a határ, a barázdák egy­másutánja. — És a család? — kérde­zek rá. — Tudják, hogy értük dol­gozom, — felelte. — Négy gyermekem van. Három lány. Kell a stafirung. Per­sze, jó volna együtt reggeliz­ni, ebédelni, vacsorázni, de ez máskor sem megy, nem­hogy őszidőben. Ügy irányí­tom, hogy amikor tehetem, este 7 órakor hazamegyek vacsorázni. Ha nem lenne ilyen irdatlan köd, megmu­tatnám a házat, ahol lakom. A fiam is szereti a gépet, sokszor jönne velem. De neki ott az iskola. — Dolgozott gaguccsal? — érdeklődöm a fiatalkora után. — Huszonnégy éves ko­romig én is jártam csutkáz- ni, — felelte. Volt gagucsom is. Ma már legfeljebb nád­vágásra szolgál. Ez a „ma- singagucs” meg felér száz csutkavágóval is. Igaz, ilyen nagy ködben nagyon figyel­ni kell. Azért csak szántó­földön mozog a traktor. De ez így van, ha szántok, ha vetek, ha takarmányt hor­dok is. A gépen figyelni kell minden apró zajra. A Zetor az apró jelekkel mindent el­árul magáról. Rossz trakto­ros az, aki ezeket nem fogja fel. — Hogyan tölti a szabad idejét? — Otthonlétem egy részét természetesen a gyerekek kötik le. Hobbinak pedig itt a jószágtartás. Tizenkét hí­zott sertést adok le a napok­ban. így aztán szabad időm­ben sem unatkozom.” Sigér Imre — Engem mindig bántott, hogy nem tudok számolni. Ha jój ment volna, a fér­jem már régen elhelyezett volna valami boltban. Most már nem leszek boltos, de Matematikaóra. (MV.) megtanulom a számtant. Ed­dig én voltam a családért, most már ők segítenek en­gem. A nagyfiam 26 éves, tv-szerelő. A lányom könyve­lő. A kicsi most végzi a nyol­cadikat, ő is továbbtanul. Verba Józsefné bizony még gúnyolódó szavakat is hal­lott, amikor környezete ér­tesült az eseményről, hogy beiratkozott az iskolába: — Nem, nem a család, ők nem szóltak ellene. Sőt, a két nagylányom biztatott, majd ők segítenek. Hanem itt, a munkatársak között volt, aki megszólt: talán ha nyolc osztályod lesz, akkor másképpen fogod a parfis- nyelet? Takarítók leszünk ezután is, Auxiné is, én is, de valamivel csak többet fo­gunk tudni a világról. Az időből kitelik, pénzbe nem kerül, akkor miért ne? — Nekem két szakmám van — veszi át a szót Zentai István. — Tíz éve dolgozom az ÉPSZER-nél, szerkezeti la­katosként. Biztos, hogy nem változtatok szakmát, ha meg­lesz a bizonyítvány, sőt dol­gozni is ugyanúgy fogok. De hadd mondjak csak el egy példát. Egy fürdőhenger űr­tartalmát kellett kiszámíta­nom. Dolgoztam egy órát, míg kijött az eredmény. Ak­kor azt mondja egy mérnök: stimmel, a vége jó, de egy csomó energiát megtakarít­hattam volna, ha ismerek egy képletet, ö azzal számolt egy perc alatt... — Maximum egy forint órabéremelést kaphatunk, ha sikeresen vizsgázunk. Nyug­díj előtt jól jön ötven fillér is, s bár sokan tanulnának akkor is, ha nem kapnának emelést, mégis: egy forint — az egy forint. Többet ér, mint egy pofon, nem? Azt már Szokolyi Istvántól, a személyzeti csoportvezető­től tudjuk, hogy ebbe a he­tedik osztályba huszonhár­mán jelentkeztek, életkoruk átlagosan 44 év, s közöttük kilenc nő van — amire még nem volt példa. — Korábban jóval több energiát igényelt a szerve­zés — mondja Szokolyi Ist­ván —, most magam is meg­lepődtem. Nagy vonzerő a béremelés — ez tény. A kol­lektív szerződés rögzíti, min­den továbbtanulóra vonatko­zik — a hetediktől az egye­temig. De vonzerő az is, hogy az emberek egymást győzik meg a tanulás értelméről. Csak az utóbbi öt évben összesen százharmincán sze­reztek általános iskolai bi­zonyítványt az üzemi, vagy a községi tagozatokban. Akik az üzemi iskolába járnak, munkaidő-kedvezményt kap­nak, s a hivatalos órákon fe­lüli segítséget tanulmányaik­hoz, a 12-es iskola tanárai­tól. Kajati Sándor, az ÉPSZER- osztály osztályfőnöke így foglalta össze véleményét: — Ezeknek a tanulóknak igen nehéz a hetedikes anyag is, hiszen munka, csa­lád mellett, sokan több évti­zedes kihagyással veszik ke­zükbe a könyvet. De van egy előnyük: az élettapasz­talat. Erre igyekszünk ala­pozni ... BE. Hűszaki átadások Nyírbátorban Nyírbátorban fontos beru­házások műszaki átadására került sor a héten. A Cse­pel Szerszámgépgyár kazán, jának bekerülési költsége 15 millió forint — műszaki át­adása kedden volt. Szerdán híddarut adott át műszakilag a SZÁÉV, mint kivitelező, ez 2 millió forintba került. Csü­törtökön pedig a „Csepel” csarnokának műszaki átvéte­lére került sor, ez utóbbi 14 millió forintos ráfordítással készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents