Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
Pletyka „Hallottátok? Egyesítik az építőipari vállalatokat, trösztösítenek bennünket” — adták egymásnak a szót a napokban Záhonytól Nyíregyházáig az építők há- zatáján. Művezetők, kisebb beosztottak erősködtek, hogy a megyében nagy ösz- szevonás várható. A hírt egymásnak adták tovább, a hírforrásról csak bizonytalan elképzelések voltak. Nem kellett sok utánajárás, hogy kiderüljön, mi volt a pletyka alapja. Az a gyümölcsözőnek Ígérkező együttműködés, amelyet a szabolcs-szatmári és hajdú-bihari minisztériumi és tanácsi vállalatok kezdeményeztek a jobb munka érdekében. Erről szólt elismeréssel nyíregyházi látogatásakor az építési miniszterhelyettes, kifejezve azt a reményét, hogy az együttműködést még tovább fokozzák. Sok pletykának, úgynevezett folyosóhírnek az a kiindulópontja, hogy valaki meghall valamit, de nem figyel oda pontosan, félreértelmezi, mi több, a maga szájaíze szerint fordítja le és adja tovább. így aztán megesik, hogy mire az eredeti hír az ötödik emberig eljut, akkorra már semmi sem úgy van benne, ahogy annak a valóságban lennie kell. A minap szinte egyik percről m másikra'eltűnt a boltokból a Delikát ételízesítő. Aztán az étolajért indult meg a hajsza, majd következett a piros paprika. Rebesgették, hogy áremelés lesz, ezért rohantak egyesek a boltba. Az egyik október 1-től tudta, a másik bizonygatta, hogy csak október 9-től lesz az új ár. Egyiknek sem lett igaza. A nyíregyházi északi lakónegyedben ezért mosolyogtak azon az asszonyon, aki öt kiló piros paprikát kínált visz- szavételre a boltosnak, mert hó vége van, elfogyott a háztartási pénz." A kósza híreknek, a különböző alaptalan pletykáknak sokszor látszatra semmi logikája sincs. Az áremelések esetén szinte mindenki „jól értesült”, vagy annak hiszi magát, s készletez feleslegesen. Az utóbbi hónapokban felelős fórumokon több szó esett gazdálkodásunk gyenge pontjairól, a változtatást igénylő dolgokról. Többek között beszéltek a hazai árszerkezet gondjairól, hogy a sok támogatás és elvonás után a gazdasági szakembereknek is nehéz a tisztánlátás, melyik termék termelése és exportja gazdaságos, hol érdemes változtatni a termékszerkezeten. Elmondták, olyan helyzet alakult ki, amikor a termelői árak átlagos szintje magasabb a fogyasztói árakénál. Egyelőre azt vizsgálják, hogy milyen terhek eltörlésével lehet a termelői árakat jobban közelíteni a valóságos ráfordításokhoz, hogyan lehet jobb árstruktúrát kialakítani. Régen elmúlt már az az idő, amikor nagy-nagy szemérmességgel hallgattunk, ha valaminek emelkedett az ára. Egyre többen utaznak, látnak, tapasztalnak a világban. Egyre többen tudják, hogy hazánk sem mentes a világpiacon végbemenő változásoktól. Ennek a következménye, hogy a nyersanyagárak növekedésének mind a ^vállalatok gazdálkodásában, mind a fogyasztásban valamiképpen szerepelnie kell. Dőreség lenne ezt nem tudomásul venni. A politika, nyíltságához tartozik, hogy erről idejében beszélünk, a felsőbb szervek tájékoztatják a közvéleményt a tervezett intézkedésekről. A valóságban tehát sohasem egyik percről a másikra végrehajtott árrendezésről van szó, hanem egy olyan, a gazdaság majd teljes egészére kiterjedő intézkedésről, amely éppúgy figyelembe veszi az életszínvonal-politikai döntéseket, mint a termelés hatékonyságának javítását a jobb árrendszeren keresztül. Könnyű azt javasolni, hogy figyeljünk oda jobban a hírekre, akár megyén belüli példáknál, akár országos dolgoknál állunk meg. Mindez igaz, de az sem árt, ha valaki egy pletyka hallatán elgondolkodik kissé, mérlegeli annak valóságtartalmát. Mert kiderülhet, hogy egy kis gondolkodással rájön: felesleges az ijesztgetés, rémhír kering, amire nem érdemes odafigyelni. dr. Magyar Dános megyei főorvossal az egészségügyről A Egészséges-e Szabolcs-Szatmár egészségügye? — Röviden: igen. Ezzel nem mondom azt, hogy nincsenek gondjaink, s a következő esztendőkben már nincs mit tenni. Tisztában vagyok azzal: a beteg az egészségügyet annak alapján ítéli meg, milyen élményei vannak a rendelőkben, a kórházakban. Meggyőződésem, az elmúlt években a bánásmóddal, a gyógyítás színvonalával kapcsolatban ezek a benyomások lényegesen javultak. Tudom, a számok sokszor nem mondanak sokat annak, aki bajával, betegségével keresi fel az orvost, mégis néhány adatot el fogok mondani beszélgetésünk során. Ennek oka az, hogy meggyőződésem: a legtöbben alig tudják, mi is történt és történik az egészségügy területén. A jót természetesnek fogják fel, mint ahogy természetes kell hogy legyen, viszont annak elérése rejtve marad. Pedig az egészségügyi kormányzat, a tanácsok, az egészségügy intézményei és dolgozói minden korábbi időnél többet tesznek a jobb betegellátásért. On tehát általában hiányolja azt a jogos megbecsülést, ami a fejlődésért jár. Ez panasz, vagy csupán hiúság az egészségügy részéről? — Egyik sem. Ügy érzem, hogy a körülmények, a tények jó ismerete a beteg bizalmát növelik, ami viszont elengedhetetlen a gyógyításhoz. A jól tájékozott közvélemény tehát eleve más indulattal, szándékkal megy az orvoshoz, s tudja, milyen lehetőségek várják. Néhány adatot a mondottak bizonyítására. Megyénkben az intézmények állóeszköz-állománya 1972—73-ban 90 millió körül mozgott. Ma ez az összeg 270 millió. A megyei kórházban lezajlott a belgyógyászat rekonstrukciója. Működik a terhespathológia. A volt tbc-szanatóriumban 245 ággyal bővült a gyógyítási helyek száma. Megoldottnak mondható a koraszülött-ellátás. Munkába állt a kisvárdai modern kórház. Felépült a nyíregyházi rendelő. Olyan modern részlegek dolgoznak, -mint a műveseellátás, a különböző biopsziás kezelések, röntgen egészen korszerű, új alapokon dolgoznak a laboratóriumok. Nem mellékes a beindult, a gyo- morbántalmakat kezelő szakgyógyítás sem. A A kórházi ellátás tehát általában jónak w ítélhető. Sokan mégis azt látják, hogy a megyei kórház rekonstrukciója húzódik. Közben kérdések hangzanak el: nem lett volna jobb egy új kórházat építeni? — Ez lefutott kérdés, talán beszélni is kár erről. Tény, a megyei kórház rekonstrukciója talán lassúbb a kívántnál, de a tervek 1983-ra írják elő elkészültét. Tudom, se az orvosnak, se a betegnek nem könnyű ilyen környezetben dolgozni. Ami tiszteletre méltó: a nehézségek ellenére is folyamatosan nő az ellátás színvonala. A kórházi kérdést azonban nem szabad leszűkíteni nyíregyházi keretek közé. Abból kell kiindulni, hogy az egészségügy integrációja során ma eljutottunk oda: valamennyi kórházunk képes a neki előírt szinten a betegnek a maximális kezelést biztosítani. — Ma Szabolcs-Szatmárban 3947 kórházi ágy van. Ez azt jelenti, 10 ezer betegre 68,9 jut. Ez még mindig kevesebb, mint az országos vidéki átlag. Ha összevetjük azonban ezt az adatot az 1960-assal, akkor látható a fejlődés. Az említett évben csupán 54,8 jutott. Hasonló arányban alakult az orvoslétszám is. Világos, az országos vidéki átlag is nő közben, így annak elérése nem könnyű dolog. Éppen ezért tervezzük, hogy 1983-ig újabb 450 ágy- gyal gyarapítjuk kórházainkban a helyek számát. Nem mellékes talán az sem, hogy a most zajló ötéves tervben 50 millióért vásároltunk műszereket. Ügy érzem, ezekből az adatokból kitűnik az is: a gondok ellenére töretlen, dinamikus fejlődés mutatkozik kórházainknál is. Korszerűségről, új műszerekről, modern gyógyítási eljárásokról beszélt. Mindez azonban elképzelhetetlen orvosok, szakképzett egészségügyiek nélkül. Hosszú évekig az orvoshiány napirenden volt... v — Megyénkben 768 orvos dolgozik. Körzetben 209, a többi kórházban, a KÖJÁL-nál, igazgatásban. A szám önmagában bíztató, bár nem gondmentes. A körzetekben 22 orvos hiányzik, több kórházunkban is vannak betöltetlen állások. Elsősorban vidéken. A létszám ^szó se róla, jóval kisebb, mint a vidéki átlag. De ami bíztató: a megyében lelassult, sőt megszűntnek mondható a fluktuáció, a létszám folyamatosan nő. — A fiatalok úgy jöttek és jönnek hozzánk, hogy maradni is akarnak. Az egyes kórházakban iskolák alakultak ki, egy-egy orvos körül magas szinten dolgozó team-ek jönnek létre. A növekvő' orvoslétszám nagymértékben köszönhető annak, hogy a tanácsok igen nagy gondot fordítottak a letelepítésre, a kedvező élet- és munkakörülmények kialakítására. _ £ Egy profán kérdés: Kap-e annyit kedvezményként egy kezdő orvos, mint egy futballista? — Nem tudom, hogy az összevetés szerencsés-e? Vegyük sorba. Vannak ösztöndíjasok. Aki letelepedik nálunk, az 15 ezer forintig kaphat segélyt. Ehhez jön egy 45 ezer forintos OTP-kölcSön. A tanácsok jó lakást biztosítanak — kis kivétellel. Viszonylag gyorsan juthatnak kocsihoz is az orvosok. A körzetekben is egyre jobb műszerállomány áll a rendelkezésükre. Nem hiszem, hogy panaszra lehet okuk. Vegyük ehhez a bérezést, ami kedvezőbb, mint sok más megyében. A kérdésre azt válaszolnám: a fiatal orvos hivatásához méltó fogadtatásra talál a megyében. Ami viszont az anyagiaknál is több: a kórházba kerülő előtt a szakmai-tudományos fejlődés lehetőségei szinte korlátlanok, a körzetbe kerülők is szert tehetnek a magasabb képzettségre. A sok kedvező jel ellenére is azonban lenne egy furcsa válaszom, ha azt kérdezné: hány orvosra lenne szükségünk? Háromszázat mondanék, de némi megszorítással Ahhoz ugyanis, hogy ezt a létszámot, ami egy optimá^s helyzethez kellene, fogadni tudjuk, a mainai lényegesen fejletteb intézményhálózat kellene. Ügy hiszem, jó pár év szükséges ehhez. Mindez yi- szont pénz kérdése. így maradjunk abban: a mai tendencia jó, a lassú növekedés bíztató. A Ez azt is jelenti, hogy minden orvost w lelkesen fogadunk, megtartunk? — Nem. Ma ott tartunk már, hogy választani tudunk, sőt mi több, orvost már küldünk is el. Az az elvünk: olyanok gyógyítsanak, akik szakmailag, emberileg, etikailag olyan szifiten állnak, ami méltó a szocialista egészségügyhöz. Nem fogadunk megalku- vóan mindenkit, nem nézünk el olyan hibákat, amelyek rontják a gyógyítók hitelét. Mondtunk búcsút orvosnak anyagiak miatt, vagy italozás miatt is. A Az imént a kórházi területről szinte w észrevétlenül siklottunk át a körzeti témákhoz. — Ez sem véletlen. Az integrált betegellátás során a körzeti orvos munkája az egészségügy szerves részét képezi. Hadd tegyem hozzá: egyre növekvő szinten. Mind kevesebb az olyan körzeti orvos, aki forgalomirányító rendőrt játszik, s amilyen gyorsan csak lehet, küldi betegét, szabadul tőle. Ez nagyon fontos, hiszen a körzeti munka a gyógyítás első vonala. Tettünk is érte, hogy így legyen. A legfontosabb az: létrejött az a szakfőorvosi hálózat, amely rendszeresen nyomon követi a körzetben dolgozók munkáját. A rendszeres ellenőrzések, a munka minősítése, a szakmai segítségadás azt eredményezi, hogy a körzeti orvos nem érzi magát egyedül. A kórházakhoz szervezett körzet ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy az orvos ott is új ismerethez juthat, nyomon követheti betegét, együtt kidolgozott terápiát alkalmazhat. így állandó kép alakul ki a körzeti orvosokról, munkájukról, magatartásukról, szakmai színvonalukról. A Ha jól tudom, a körzeti orvosoknál ^ évente hárommillió ember fordul meg. Vagyis minden megyei lakos legalább ötször. Beszélhetünk-e ilyen körülmények között szakmai színvonalról? — Jogos ez a kérdés. És még hozzátenném azt is: sok körzeti rendelő a városokban korszerűtlen, régi, magánházakban elhelyezett. Ügy érzem, ennek ellenére nem itt kell kereskedni. A modern és hatásos gyógyító munka előfeltétele egyszer az orvos, másrészt az a felszerelés, ami a rendelkezésére áll. Ma ott tartunk, hogy 50 körzetben már hordozható EKG berendezés és 30-ban mikroszkóp van. Sorba szereljük fel a körzeteket olyan műszerekkel, amelyek a gyors teszteket teszik lehetővé. Az egyszer használatos injekcióstű és fecskendő is a gyors ellátás eszköze. Folyamatosan kapják a rendelők a modern műszereket, s ez sokat segít. — A másik terület a szervezés. Túl kell jutni azon, hogy mindent a körzeti orvos csináljon. Vannak feladatai a körzeti ápolónőnek, az orvosirnoknak. Ha a munkarend megfelelően alakul, több idő marad a gyógyításra. Bizakodó vagyok, az eddigi eredmények azt mutatják: a körzetekben dolgozó kollégák igen magas színvonalon dolgoznak, igényesek, s maguk is törekszenek arra, hogy újat, jobbat produkáljanak. £ ... és ellássák magukat... — Erről nincsen szó. Mint mondottam, a szakfőorvosi ellenőrzés nyomon követi a körzeti orvosokat. Aki olyan szinten képzi magát, fejlődik, az előtt nyitott az út kórház, .intézet felé. Ugyanakkor élünk azzal a lehetőséggel is, hogy kórházi gyakorlat után körzetbe küldünk fiatalokat. Az lenne az ideális, ha mind többen lennének olyanok, akik megfelelő intézményi gyakorlattal rendelkeznének, hiszen a körzeti munkát a kórházi gyakorlat csak könnyíti. A Többször említette a szakfőorvosi hálózatot. Mi a garancia arra, hogy az ő véleményüket elfogadják, tevékenységüket a körzetben elismerjék? — A kiválasztás. Csak olyan főorvos jöhetett számításba, akit szaktekintélynek, emberileg tiszteletre méltónak ítélnek. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, a körzeti orvosok nemcsak elfogadják, de igénylik is tanácsaikat, elfogadják észrevételeiket. Hadd tegyek itt egy kis kitérőt. Az imént szó esett az etikáról. Arról a magatartásról, amit az orvosnak tanúsítania kell. Ennek legfontosabb vonása éppen a szakmai tudás maradéktalan alkalmazása, a gyógyító munka hivatásszerű folytatása. Nos, a mi szakfőorvosaink esetében ez az etikai szempont meghatározó volt, s így nincsen konfliktus sem. , A Tudott dolog, hogy a kórházak, a körzetek anyagi ügyeiben az illetékes tanácsok rendelkeznek. A kérdés az: vajon a nagy műszervásárláskor szakmailag megalapozottak-e, nem fordulhat elő, hogy oktalanul vesznek valamit? — Induljunk ki abból, hogy a megyei műszervásárlásokat egy bizottság hangolja ősz - sze. így aztán csak azt vesszük, ami kell, s összhangban van egy kórház gyógyító feladatával. A körzetekbe irányuló felszerelések esetében viszont döntő egy-egy orvos szakmai felkészültsége. Nagyon örülünk annak) hogy egy-egy tanács erőforrásait úgy használja fel, hogy az orvosi rendelők színvonala növekedjék. Ezt mind gyakrabban tapasztaljuk. A jó az, hogy egyre kevesebb az ötletszerűség, a vetélkedés ezen a téren. Hogy ez így alakult, abban döntő szerepe van annak, hogy a kórházak, tanácsok, orvosok kapcsolata egészséges alapokra került. A Kissé megkerültük eddig a körzet és a kórház közötti állomásokat, a rendelőket. A legtöbb panasz ezekkel kapcsolatban akad. Zsúfoltság, párhuzamosság, az orvosok túlterheltsége a leggyakrabban említett gondok. — Ezen a téren a javulást 5—6 év múlva várjuk. Hogy honnan a terminus? Nos, nézzük a rendelőintézeti helyzetet. A kórházakba, hogy a létszámot biztosítsuk, a rendelőintézeti órák terhére vettünk fel orvosokat. Az integráció, amely a kórház-rendelőintézeti egységet írja elő, erre lehetőséget ad. Az eredmény az, hogy a rendelőintézetekben a szakrendelést csak a kórházi szakorvosok láthatják el. így valóban sok a munkájuk, s a létszám sem mindig elég. A betegnek várnia kell. A korszerűbb körzeti ellátás ugyanakkor csökkenti a párhuzamosságot, a kórházzal is ismeretségben lévő orvos viszont nem utal mindenkit a kórházba, hanem a maga területén segít. Hogy miért mondtam az öthat évet? Ennek oka, hogy megközelítően ennyi kell, amíg a ma mág nem szakorvosok megszerzik képesítésüket, s így megoszlik majd a munka. Addig csak türelmet tudunk kérni. A Körzet, rendelőintézet, kórház. A menet ^ világos. Tiszteletet érdemelnek az eredmények, megértést a gondok. Ezek ismeretében milyennek látja a jövőt? — Derűlátó vagyok, bár nem rövid távon. A fejlődés nem lassú, de másutt is előre mennek a dolgok. Meggyőződésem, hogy a megyei párt- és állami irányítás okosan tervez akkor, amikor a minőségi fejlődésről nem mond le, és csak etikailag kifogástalan, szakmailag magas szintű fejlődést irányoz elő. Azt mondtuk: a beteg az egészségügyet személyes találkozásai alapján ítéli meg. Nem engedhetjük meg, hogy számszerűséf - gél bűvészkedjünk, s lemondjunk a korszerű, jól szervezett, szocialista .egészségügyről. Ettől egészséges ugyanis az egészségügy. 0 Köszönöm az interjút. Bürget Lajos HU VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. november 12. ^asárnapM illMTERJűJ
