Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
y[kelet-Kpa Magyarország I XX^V.^^lyam,267.^zám ÁRA: 1,— FORI^T 1978. november 12., vasárnap Taurus, Nyíregyháza: Eddig 830 millió Szabolcs-Szatmár egyik legnagyobb üzeme, a nyíregyházi gumigyár ebben az évben több mint egymilliárdos termelési tervet tűzött célul, amely csaknem tíz százalékkal haladja meg a múlt esztendeit. Az elmúlt tíz hónapban időarányosan teljesítették a tervet, a gyár termelési értéke október végére meghaladja a 830 millió forintot. Az üzem termékeinek jelentős részét az idén is külföldön értékesíti, az exporttermékek aránya eléri a negyvennyolc százalékot. Ezen belül is főleg a nyugati piacokra szállítanak, a tőkés export aránya nyolcvanöt százalék A Nyíregyházán gyártott kempingcikkek eljutnak szinte mindenüvé a világon, Franciaországtól Kanadáig. Hasonlóan a kerékpártömlők, -köpenyek melyeknek a legnagyobb vásárlói többek között az Egyesült Államok és a Közel-Kelet országai. A tiszadobi Táncsics Tsz 250 hektáros cukorrépaterméséből már csak egyötöd rész szedetlen. A betakarítást nagy teljesítményű francia géppel végzik, s ha az idő nem szól közbe, egy héten belül befejezik. (Elek E. felv.) Hazautazott a román pártdelegáció Szombaton hazautazott megyénkből a Román Kommunista Párt Szatmár megyei Bizottságának háromtagú küldöttsége. A delegációt Bence Katalin„ az RKP Szatmár megyei Bizottságának titkára, a néptanács elnökhelyettese vezette. Tagjai voltak: Moldován Cecilia, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának tagja, a Szatmári Trikotex Gyár szakszervezeti bizottságának elnöke és Pop Mihály, a Szocialista Munka Hőse, a Szatmári Unió Vállalat Vöröskereszt-szervezetének elnöke. A román pártdelegáció négynapos szabolcs-szatmári tartózkodása során a megye egészségügyi, szociálpolitikai és nőpolitikái munkájával ismerkedett, üzemeket, intézményeket keresett fel. A HÖDIKÖT tiszalöki gyárában a napokban kezdték meg tízféle színben és mintában a női selyemblúzok gyártását. A képen: Nagy Bálintné művezető Nagy Miklósné munkáját ellenőrzi. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA Melegholmi, félmilliárdért (2. oldal) Földgázállomás, Beregdaróc (3. oldal) A megye élelmiszeriparából jelentjük Növekvő export, jobb hazai ellátás Az eddigi felvásárlás és termelés biztosítják az állatforgalmi és húsipari vállalatnál az 1978-as év eredményes zárását. Az egymilliárd 619 millió forintos terv várhatóan eléri a kétmilliárd forintot. Kistermelőktől és termelő- szövetkezetekből 174 ezer darab hízott sertést vásárolnak fel. Szarvasmarhából az esztendő utolsó napjáig negyvenháromezer darabot várnak. Nemcsak a vállalatnak, de a húsiparnak is problémája, hogy amíg júniusban, júliusban akkora a felhozatal, hogy a feldolgozás szinte emberfeletti munkát követel, addig más hónapokban a munkaidő kihasználása jelent gondot. A lakosság év végi és jövő esztendei ellátásával nem lesz gond. A keretgazdálkodásba vont árukat a kívánt ütemezés szerint szállítják. A három kiemelt termékből — a sajtból és hurkafélékből, a kenős árukból — az idei 520 tonna helyett a tervek szerint jövőre 570 tonnát ter- melnek. Hasonló növekedés várható a kolbászféleségek gyártásánál is. A vállalat nyolcvanféle terméket állít elő. Ennek — a termelési és vásárlói szokások, a kereskedelmi rendelések miatt — mintegy felénél biztosítják az állandó, kiegyensúlyozott szállítást. Közöttük hat olyan új termék is forgalomba kerül, amelyet a vásárlók már ismernek, szeretnek és fogyasztanak. A vállalatnak Nyírmadán és Felsősimán üzemel hizlaldája. Felsősimán 96 millió forintos beruházással kilenc istállót és hozzákapcsolódó létesítményeket építenek. A decemberi részleges átadás után a végleges üzembe vételre 1979. június végén kerül sor. A HUNNIACOOP Szabolcsi Baromfi-feldolgozó és Értékesítő Vállalatnál 1978-ban mintegy 148 ezer mázsa baromfit dolgoznak fel. Igaz, ennek csak egyik felét tudják felvásárolni, a többit társvállalatok működési területéről kapják. Mivel a kis- várdai vállalat nem' rendelkezik univerzális feldolgozó vonallal, csak sovány baromfira specializált, ezért ők is küldenek társcégekhez a megyéből származó hízott baromfit. A feldolgozott baromfiból majdnem harmincötezer mázsa kerül a megye üzleteibe, a dollárelszámolású, orszá-, gokba ötvenezer mázsa baromfit exportálnak. A rubellel fizető külföldi partnereknek csaknem húszezer mázsát küldenek Kisvárdá- ról. Tojásból is igen nagy mennyiséget dolgoznak fel. Ennek az eladása a hazai, a dollár és rubel elszámolású országok között oszlik meg. A felvásárolt és feldolgozott házinyúlból több mint tizennégyezer mázsát exportálnak. A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat év végére a tejfelvásárlásban várhatóan eléri a 107. százalékot. A vállalati eredmény a szocialista munkaverseny segítségévet, valamint a hatékonyabb gazdálkodással közelíteni fogja, vagy meghaladja a 110 százalékot. Hozzáláttak a vállalatnál az 1979. évi komplex tervek készítéséhez, mely a felvásárlásban az ez évinél 4 százalékkal lesz magasabb. A vállalat tervei között szerepel a lakosság igényeinek fokozottabb kielégítése, a kedvezőbb termékszerkezet alakítása. A Mátészalkán épülő új túró- és tejüzemnél még . ez évben befejezik az építési jellegű munkákat. A berendezések szerelésénél azt tervezik, hogy 1979. április közepére elkészüljenek és május 1-én megkezdhessék a próbaüzemelést. Az építkezéseknél tartják a 100 millió forintos tervezett költséget. (sigér) DIVATCIKK ASZALÓKRÓL Csúcstalálkozó előtt Párizsban K öztudott, hamarosan magyar vendége lesz az Ely- sée-palotának: Giscard d’Estaing elnök meghívására Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Párizsba utazik, s ezzel kétségtelenül az utóbbi időben megélénkülő magyar—francia kapcsolatok eddigi legjelentősebb állomásukhoz érkeznek. S hogy e novemberi találkozónak a vendégváró házigazdák milyen kiemelt szerepet szánnak, mutatja az általuk előszeretettel hangoztatott minősítő „csúcs” jelző is, amely a francia diplomácia nyelvhasználatában csak a legmagasabb szintű tárgyalásoknak jár ki. Leghangsúlyosabban Andriani úr, a francia külügyminisztérium európai főosztályának igazgatója, a magyar— francia gazdasági vegyes bizottság társelnöke fogalmazta meg: nincs ma felelős francia politikus, aki sutba vetve a realitás tényét kétségbe vonhatná a szocialista országokkal, köztük a Magyarországgal való jó kapcsolatok kiépítésének szükségességét. E kapcsolatok erősítésének gondolata jól illeszkedik egyébként abba a változatlanul vallott francia külpolitikai koncepcióba, amely az enyhülés Helsinkiben meghirdetett programjának és szellemének megvalósítására irányul. A francia diplomácia képviselői elismerik, hogy e folyamat erősödésében a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának kulcsszerepe van, de sajátosan francia álláspont szerint az enyhülésért folytatott küzdelemben az egyes nemzeteknek is megvan a maguk felelőssége és lehetősége. Ezért is fordul most a figyelem erőteljesen a találkozó felé. A novemberi magyar—francia „csúcs” kedvezően hathat majd ki politikai eredményein túl gazdasági kapcsolataink erősödésére is, amelyek s ezt a külügyminisztérium gazdasági főigazgatóságán is elismerik: mennyiség és minőség tekintetében jóval elmaradnak a két . ország együttműködési lehetőségeitől — jóllehet az utóbbi időben ezen a területen is kedvező mozgások tapasztalhatók. Franciaország fejlett iparával, magas műszaki színvonalával kétségtelenül jelentős tényező a világ gazdasági életében. S ha időnként érik is a tőkés gazdasági rendből törvényszerűen következő megrázkódtatások, jelentős iparágakban nagy lehetőségek rejlenek a tőkés világ negyedik exportőrjével való együttműködésben. Tény azonban, jelenleg a francia üzletemberek felénk irányuló érdeklődése meglehetősen langyos és mérsékelt. A külügyminisztérium gazdasági főigazgatóságán mindezt úgy értelmezik,' s még tetszetős elmélet is van hozzá, hogy a magyar gazdasági élet földrajzi, történelmi és még nyelvi okokból is, gazdasági szokásait tekintve is eleve közelebb áll a német ajkú tőkés országokhoz, mint a távolabbra eső Franciaországhoz. A gazdasági főigazgatóság vezetője persze elismeri, hogy sajnos sok esetben úgy kell noszogatni a francia üzletembereket, hogy elképzeléseikkel a magyar piacokon jelentkezzenek. A francia fél szerint e tartózkodás mögött a szükséges ismeretek hiányából származó bizalmatlanság is meghúzódik, s ez ellen a lehetőségek mélyebb megismertetésével lehet felvenni az eredményes harcot. A gazdasági együttműködés kérdéseit latolgatva, különböző szinteken egyértelmű a vélemény Párizsban: nem az adok-veszek túlságosan is leegyszerűsített üzleti formája, hanem a termelés és értékesítés minden mozzanatában együttgondolkodást feltételező kooperációké a jövő. Jelentős vállalatok és üzemek közvetlen „kézfogásáé” akár a szerszámgépgyártásban, a gyógyszer- és növényvédő szerek előállításában, akár a korszerű energiák és egyes nyersanyagok termelésében és hasznosításában. A járműgyártásban például a harmadik világ piacainak reményében találhatná meg számításait az immár világhírű magyar Ikarus és az autónagyhatalommá vált francia Renault. A három napra tervezett találkozó előterében kétségtelen a külpolitika, Európa jövője és biztonsága, valamint gazdasági kapcsolataink fejlesztésének kérdései állnak, de ott lesz majd a tárgyalóterem asztalán a kulturális témák dossziéja is, amelyben szellemi termékeink fokozottabb cseréjét, szakemberek kölcsönös látogatásait szorgalmazó gondolatok, tervek kapnak helyet. J elentős találkozások alkalmával hagyomány, hogy felidéztetnek az érintkezés történelmének nevezetesebb pillanatai. Én, záró gondolatként egy egészen friss, s jelképesnek is felfogható eseményre utalnék: egy, a halottak napjához is fűződő párizsi eseményre, amelyen a vörös övezetbeli Ivry külvároska köztemetőjében sok százan vgtj:ek részt, hogy ama legendás huszonhármakra emlékezzenek, akik a náci megszállás idején az emberi méltóság nevében szálltak szembe a betolakodókkal, s életükkel fizettek Párizs szabadságáért. Emlékművet avattak ezen a november 4-i délelőttön. S a messzire vöröslő emlékoszlopon Ott fénylett az őszi napsütésben kőbe vésve: „ Dicsőség azoknak, akik meghaltak, hogy Franciaország éljen.” S ’a nevek között lengyelek, franciák, örmények, olaszok társaságában három magyaré is: Elek Tamásé, Bozov Józsefé, Békés Imréé. Amikor a két európai ország együttműködésének kérdései kerülnek szóba most legmagasabb szinten, a földrész és az emberiség jövője iránti felelősséggel, ez a feleme- lően szép történelmi lecke — bár ennek aligha vannak hivatalos dossziéi — sem kerülheti el a figyelmet. f
