Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-04 / 261. szám

6 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 4. Iskola -X1 Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő -X- Gyerek * Iskola * Pedagógus Szülők fóruma n család arisztokratái? A gyerekek általában nem várják a tanévnyitót, a szülök azonban — legalábbis miután beszerzik az iskolához szükséges tankönyveket, ruházati cikkeket, kitöltik a kereseti igazolást és így tovább — megkönnyebbülten sóhajta, nak tel: végre jó helyen van a gyerek, egész nap vigyáznak rá. Nem kell érte aggódni, hogy hol, merre jár. amíg a szülők dolgoznak. S ami a tanulást illeti, szakemberek megírták a különböző lapokban, elmondták a rádióban, televízióban, hogy az új tan­terveknek egyik előnye (legalábbis az alsó tagozatban), hogy a gyerekeknek vajmi keveset kell otthon tanulniuk. Kétségtelen, hogy az iskola sok terhet levehet — és le is vesz — a szülők válláról, de semmiképpen sem pótolhatja a szülői nevelést. Nem különböző házi szankciók érvényesítésére gondolunk, hanem azokra a hasznos, termékeny családi együtt, létekre, melyekhez sok türelem kell ugyan (tévét nézni, bar­kácsolni. olvasni sokkal könnyebb, mint gyermekekkel fog­lalkozni). de amelyek évek múlva feltétlenül kamatoznak. Természetesen nem valami mesterségesen előidézett csa­ládi idillre (amilyenekről rendszerint az alapfokú nyelvköny­vekben olvashatunk) gondolunk. Szóval nem arra. hogy „a mama köt, a papa olvas, a gyerek játszik — ők mindannyian boldogok”, hanem arra, hogy miként tudnak ők együtt, egy­más hasznára válni úgy, hogy mindenki kölcsönösen gazda­gítsa a másikat. Sajnos, a mai családokban az együttélés nem okvetlenül jelenti a közös tevékenységet, illetve a különböző munkák megosztását. A családok többségében (most már nemcsak vá. roson, hanem falun is) egyre kevesebbet dolgoznak a gyere­kek. Sokan még örülnek is ennek mondván: dolgoztunk mi annak idején erőnkön felül, azért éltünk, azért küzdöttünk mostanáig, hogy a gyerekünknek könnyebb legyen. De hát nem biztos, hogy a gyerekeknek könnyebb lesz. ha nem szok­ják meg a rendszeres, hasznos tevékenységet, ha nem ébred bennük felelősség — kötelességtudat Nem célunk leírni és nincs is arra recept, hogy például egy nagyvárosban lakó csa. Iád bérházi körülmények között élő gyerekének mi legyen a dolga. De hát minden gyakorló szülő tudja, hogy például hányszor kell a boltba szaladni még a legpontosabb háztartási tervezés mellett is. Milyen jó, ha az alsó tagozatos kisfiú és kislány bizonyos áru- és árismeretre tesz szert, arról már nem. is beszélve, hogy vásárlás közben megtanul kommunikálni is a felnőttekkel. És hosszan lehetne sorolni (a terítéstől a gombvarrásig) azokat a manuális készségeket és esztétikai érzéket fejlesztő tevékenységeket, melyekre minden háztar­tásban szükség van. A gyerekeknek mindez tulajdonképpen jó játék, amit (ha nem zord, oktató hangon követelünk) szí­vesen játszanak velünk. Nincs időm a gyerekkel foglalkozni — mondják sokan. Időnk tényleg kevés van. de gondoljunk anyáinkra, nagy­anyáinkra, akiknek (bárhol éltek) semmivel sem volt több, mert szorította őket a kenyérgond. Mégis tőlük tanultuk meg a legszebb meséket a munkamozdulatokat, tőlük kaptunk hitet és bizalmat, ők csiszolták — mindennapi személyes pél­damutatással — értelmünket, ők tettek bennünket fogékonnyá a szépre, jóra, más emberek szeretetére. Vagyis: tudtak ve­lünk és értünk élni. Mikor a gyereket felmentjük minden munka alól. mikor kizárjuk gondjaink köréből, mikor nem engedjük, hogv érezze keserűségünket, csalódásunkat is. mikor nem avatjuk be hivatásunk szépségeibe, és nehézségeibe, mikor nem vilá­gosítjuk fel. hogy a megkeresett, megszerzett javak milyen erőfeszítések árán jutottak birtokunkba, akkor tulajdonképpen elszegényítjük a gyereket, illúziókban ringatjuk, védtelenné tesszük. „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” mondja a régi közmondás Kiegészíthetjük azzal, hogy az iskolában is. meg otthon is az életet kell megtanulni. Mégpedig úgy. hogy az újabb nemzedék soha ne érezze kényszerű kötelességnek, nyűgnek a munkát, hanem találja meg abban mindennapi örömét. Ez csak úgy valósul meg. ha a családban nem kezel­jük arisztokrataként a gyereket. Gyarmati Béla Takarékossági vetélkedő „Sok kicsi sokra megy” címmel érdekes vetélkedőt tartottak Tarnyospálcán a vi­lágtakarékossági nap alkal­mából. Október 31-én délután négy csapat állt rajthoz a szellemi vetélkedőn: az újke- nézi, a mezőladányi, a jékei és a tornyospálcai úttörők képviselői. Az öt-öt fős csa­patok — írja Kovács Jutka a törnyospálcaiak nevében — — előzetes feladatokat is kaptak. Egy takarékossággal kapcsolatos plakátot kellett készíteniük, és egy takarék­szövetkezeti tag „beszervezé­se” volt a feladat. Ezek érté­kelése után szellemi totó kö­vetkezett, majd villámkérdé­sek. A hazaiak, a tornyospál­cai úttörők győztek — jutal­muk egy-egy szép könyv volt. Szakolyi gyerekek a Bükkben Az utolsó közös kirándulás­ra készülődik a Szakolyi Ál­talános Iskola 8. b osztálya: minden nyáron nekivágtak ezidáig az országnak. Idén a szünidőben például bebaran­golták a Büikköt, jártak Agg­teleken és környékén. Gaga­rin nevét viseli a nyolcadiko­sok úttörőraja, * s a Gagarin raj tagjai a szünidő óta sem pihentek: újabb kirándulást szerveztek a tanév elején. Megyejáró kirándulásra indultak, s büszkeségük az a bélyegzősorozat, melyet a fel­keresett műemlékek, múze­umok meglátogatásánál sze­reztek. A tanév során a jövő nyári zárókirándulásra ké­szülődnek osztályfőnökük, Kuritár Antalné vezetésével: cél a Balaton-part. Csalafinta Kópé és a fogadósáé (Orosz népmese) Vándorolt a Kópé hegynek föl, völgynek le. Útközben rettenetesen megéhezett. Be­tért hát egy fogadóba. Kö­szönt illendően és enni kért. A fogadósné kövér, kapzsi asszony volt. Látta a vendég ringyes-rongyos ruháját, pénzt nem nézett ki belőle, ezért hát így szólt: — Hideg vizen és kenyéren kívül nincs semmim. — Nem baj, — felelte a Kópé — nekem ez is megfe­lel. Miközben a Kópé rágta a száraz kenyeret és itta rá a hideg vizet, a fogadósné ke­mencéjében ropogósra sült egy nagy liba. Nem hogy ad­ni nem akart a legénynek, de még csúfot is akart űzni be­lőle. — Na te híres. — szólt a le­gényhez, sok földet bejártál, sok embert láttál, de jártál-e Kemence ország Lábas falu­jában? Ismered-e ott Sült li­ba uramat? A legényt nem hiába hívták Csalafinta Kópénak, nem kel­lett egy kis észért a szom­szédba mennie. Azonnal át­látott a fogadósné ravaszsá­gán. — Mire megeszem a kenye­rem, biztosan eszembe jut, hogy találkoztam-e vele. Közben új vendég érkezett gazdag hintón, szép ruhában. A fogadósné szaladt elebe. Míg ő kint hajlongott a gaz­dag úr előtt, Kópé se maradt rest. Odaugrott a kemencé­hez, kihúzta a lábast, kivette belőle a ropogósra sült libát és beletette a tarisznyájába. A liba helyett meg betette a lábasba az egyik bocskorát. Jött vissza a fogadósné az új vendéggel, s közben tovább csúfolódott a szegény legény­nyel: — Na fiú, eszedbe jutott már, hogy ismerted-e? — Persze hogy ismertem. Csak Sült liba már azóta Lá­bas falujából Tarisznya ha­tárába költözött. Azzal Kópé felugrott és úgy eltűnt, mint­ha ott se lett volna. A fogadósné meg csak ámult. Nem értette, miért szaladt el a legény. Mézes­mázos szóval kínálta az urat: — Fáradjon be méltóságod. Finom úrnak, finom étellel szolgálok. Azzal kinyitotta a kemencét, kivette a lábast, de a bocskor láttán majd ha­nyatt esett ámulatában. Ha Kópé el nem szaladt volna, az én mesém is to­vább tartott volna. Fordította: Paróczay Jolán Bodnár István: Öcskös­fogadó Átölelném a földtekét, meghozták a kisöcsikét. Kór-ház-ból. Zeng a ház a sí-rás-tól. Foganincsen pólyásbaba, mégis ő a török pasa. Pó-lyáz-zuk. Éjjel-nappal szol-gál-juk. Szentem-bentem testvérmásam te leszel a játszótársam. Ö-Á-Á. Felcseperedsz nem-so-ká. Mégis hasznos a seregély? Bár hűvös nyarunk volt, beérett a szőlő és az édesedő bogyók magukra vonják a se­regélyek érdeklődését. Ha nem riasztgatjuk őket, tete­mes károkat okozhatnak a fürtök csipkedésével. „Ki kell irtani őket még a nyáron, mikor fészkelnek!” — mond­ják egyesek. Pedig nincs iga­zuk. A seregély szőlőpusztításá­val kapcsolatban beható vizs­gálatokat végeztek ornitoló­gusok, és meglepő eredményt kaptak. Sok ezer nálunk gyű­rűzött madár kézrekerülésé- vel kiderült, hogy a nyáron nálunk fészkelő seregélyek már a szőlő érése előtt, szep­temberben elvonulnak. Mire nálunk beérik a szőlő, ők már régen Olaszországban vannak és fokozatosan húzódva dél felé, nemsokára elérik Tunisz és Algír területét. Helyüket az északról fokozatosan lehú­zódó idegen seregélycsapatok foglalják el. Ezek okoznak kárt szőlőinkben. Mindez azt jelenti, hogy a hazai állomány nem okoz semmi kárt, sőt fészkelésük idején 250—300 sáskát, szöcskét és egyéb ká­ros rovarokat is feletetnek fiókáikkal. Nem lebecsülendő mennyiség! Nem szidalmat, hanem védelmet érdemelnek, mert ingyen napszámosai a gazdálkodó embernek. Petrilla Attila Már évek óta rend a Szakolyi Általános Iskolában: ti­zenegy óra előtt tíz perccel minden tanuló az udvaron van és a rádió hangjaira tornázik. A délelőtti frissítő „iskola­torna” másutt is hasznára válna a diákseregnek — s talán a tanároknak is ... (Mikita Viktor felvétele) ISMERETEK — GYERMEKKÖZELBEN Lófej a falon OTTHON, A KÖNYVES­POLCOM FÖLÖTT lófej van a falra akasztva — egy ló fej szép fehérre lefőzött, letisztí­tott csontváza. Felnőtt ven­dégeink közül kinek tetszik, kinek nem, ám a gyerekek többnyire ijesztőnek találják. Ezért aztán feltűnt, hogy egy ismerős házaspár ötéves fia nem félve, hanem igencsak érdeklődve szemléli a nagy darab csontot. „Nem félsz tő­le?, kérdeztem. Nem, mondta. Láttam már ilyet. Hol? Hát a múzeumban. Mikor voltál te múzeumban? A múltkor anyuval.” Anyu pedagógus, és amikor alsó tagozatos diák­jait a kötelező iskolai kirán­dulásra elvitte a múzeumba, hát fölpakolta a saját fiát is — és alighanem igen fontos dolgot tett. Rányitotta a gye­rek szemét egy olyan világra, amilyennel eddig nem talál­kozott, pontosabban új néző­ponttal ajándékozta meg, és hozzásegítette ahhoz, hogy amit a fiú addig megismert a világból, a mesékben, dalok­ban, gyermekjátékok közvetí­tésével, ugyanazt — a maga szintjén — szemügyre vehes­se most a tudomány oldaláról. ANDRÁS VALÓSZÍNŰ­LEG NEM TUDJA, hogy mi a különbség a művészet és a tudomány között, azt sem tudja, hogy mikor volt az időszámítás kezdete vagy a céhes ipar hanyatlása, de hogy a nagymama tejesköcsö­gei és a római cserépedények formáinak rokonságát hama­rabb felfedezi, mint a többi gyerek, az biztos. És ha né­hány év múlva majd Jókait olvas, esetleg emlékszik arra, milyen az a burcsella. A múzeumok az elmúlt másfél évtizedben sok min­dent tettek azért, hogy meg­szűnjenek régiségek poros gyűjtőhelyei lenni. A múzeu­mok többsége kinyílt a közeli múlt és jelen előtt: néha csak divatos, de legtöbbször érde­kes módszert találtak az ér­deklődés felkeltésére. Ám szövetségesek, segítőtársak nélkül a múzeum önmagában nem érhet el sikert — legyen akármilyen tökéletes. SEGÍTŐTÁRSUL VISZONT nemcsak a hivatásos népmű­velő — példánkban a peda­gógus anyuka — szegődhet, hanem minden szülő. Ha megkérdeznénk a felnőtteket emlékezetes gyermekkori él­ményeik felől — s őszintén felelnének —, alighanem mindegyikük beszámolhatna egy-két közös kirándulásról az erdőbe, mezőre, falura, vá­rosra, vásárra, múzeumba. Ha csak a szülővel való együttlét melegét, kedves emlékét viszi magával az ember évtizedeken át, már akkor is megéri egy ilyen ki­rándulás. Hát még. ha isme­retet is, amely előbb csak meséink, aztán olvasmánya­ink, tanulnivalóink megérté­sét segíti elő, később az em­berek közti kapcsolatokat te­szi felismerhetőbbé, a világot könnyebben átélhetővé. És ezek az ismeretek itt vannak körülöttünk, a múzeumokban is — csak ki kell nyújtanunk érte a kezünket. G. B. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Folyadékkal teletöltöt- ték. 6. Az egyik nemhez tar­tozik. 7. Ibolyka. 8. Egymást követő betűk a magyar abc- ben. 9. Hónaprövidítés. 11. HNK. 12. Üreges csontok belsejében található. 14. Fi­atalabb leánytestvére. 16. Megfejtendő (folytatása a függőleges 6., 24. sorokban). 18. Magyar papíripar rövi­dítése. 20. Bő. 21. Bőg. 22. Hüvelyes növény 24. Épít­mény. 25. Elföldel. 27. Fize­tőeszköz. 28. Indítás a sport­ban. 29. Férfinév. Függőleges: 1. Marx ismert műve A ... 2. Római 51. 3. Ilyen hal is van! 4 Személyes névmás. 5. Dong, dübörög (a föld). 10. Vissza: volt, létezett. 11. Attila népe. 13. Gyilkolt. 14. Forradás. 15. A villanyégő. 17 Gyalogol, megy. 19. Te­tőfedő anyag. 21. Hirtelen meghúz. 23. Kellem. 26. Né­mán süti ! ! ! 27. Olasz folyó. Megfejtendő: Vízszintes 1., főggőleges 6., 24. Múlt heti megfejtés: — AUSZTRÁLIA — ÁZSIA — EURÁZSIA — EURÓPA Könyvjutalom: Dengi Mária Nyírszőlős, Erős Ká­roly Vasmegyer, Kiss Ilona Géberjén, Csombók Erzsé­bet Ópályi, Balázsi Anikó Tiszaszalka, Szilágyi János és ifj. Sulek József Nyír­egyháza. ■ 5 2 3 4 5 6 m 7 ■ 8 9 ■ ■ 11 12 13 ■ u 15 ____ ■ 1 ■ 18 ■ 20 ■ ff 22 23 ■ ■ ff 25 26 ■ r 28 1 29

Next

/
Thumbnails
Contents