Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-25 / 278. szám
1978. november 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szántóföldi divat S okszor rácsodálkozunk azokra a különleges alakokra, akik tavasztól őszig benépesítik a kerteket, földeket. Mintha nem is e világi lények lennének. Hatalmas kalap vagy kámzsa, álarc, óriási kesztyű fedi testüket, idétlen csizmákban róják a kilométereket. Növényvédők ők, a mai mezőgazdaság nélkülözhetetlen katonái. Ezekben a napokban is megyeszerte folyik a szó róluk, pontosabban ruháikról. A szakmérnökök mind többen teszik szóvá: a rendelkezésre álló védőruhák nem felelnek meg a kor követelményeinek. És sorolják: a gázálarcok olyanok, hogy nem lehet .huzamosan dolgozni bennük; a kezeslábasok hamar kopnak, újra impregnálni nem lehet őket; a kalapok és más öltözékek kényelmetlenek. Mindez nem menti, de részben magyarázza, miért igyekszik szabadulni a dolgozó a sok kényelmetlenségtől, még olyan áron is, hogy saját egészségét vagy éppen életét teszi ki veszélynek. Elég, ha belegondolunk, mit jelenthet mondjuk egy hétig napi hat-nyolc órát olyan álarcban tölteni, amelyben folyik az izzadtság, s alig jut bele friss levegő. A növényvédő szakemberek sorra mutogatják a külföldi szaklapokat, amelyekben jobbnál jobb modellek sorakoznak. Kényelmesek, célszerűek, sőt mi több, szépek, esztétikusak is. Sajnos, kereskedelmünk csak a hagyományos, már divatját múltat kínálja. Kár — mondják, hiszen a legtöbb gazdaság szívesen venné meg a drágábbat, ami jobb, kényelmesebb. Ezt kívánja az emberek biztonsága, a hatékonyabb munka egyaránt. Van azonban egy másik szempont is. A növényvédelemben még ma sem dolgozik elegendő fiatal szakember. Taszítja őket a munka bonyolultsága, s főleg a kényelmetlen viselet. Ne tagadjuk, a fiatalemberek arra is adnak már, hogy a munkaruha — praktikuma mellett — jól is nézzen ki. így válik aztán a védőöltözetben mutatkozó rossz kínálat a szakemberképzés egyik gátjává. K ettős érdek sürgeti a megoldást: az egyik, s az első: az ember. A másik: az emberért végzendő korszerű munka. Ennek feltételeit addig kell megteremteni, amíg újra előkerülnek a vegyszerek, s indulnak a gépek. (bürget) Műszerek segítségével a Hunor 129 típusú elektronikus számológépet ellenőrzi Komár Árpád elektrotechnikai műszerész (Fotók: Császár Cs.) Az Underwoodtól az elektronikusig Negyvenegymilliós szalag Export Nyíregyházáról Szabolcs, Borsod és Hajdú megye irodagépeit, írógépeit, sokszorosítógépeit, számlázó automatáit, elektrostatikus számológépeit javítják, ápolják az Irodagép-technika Vállalat 7. számú területi üzeme nyíregyházi szervizének műszerészei. A korántsem teljes típuslistán 7320 gép szerepel, ennyinek a sorsát kell figyelemmel kísérni a 43 szolgáltató szakembernek. Ez azonban a szerviz munkájának egyik része csupán, mert 23 dolgozójuk exportra dolgozik; az Ausztriából kapott írógépszalag-alapanyagot tekercselik és dobozolják. A szalagokból 150 ezer darabot Jugoszláviába, 250 ezer darabot Ausztriába küldenek, a hazai szükségleteket pedig nem kevesebb, mint 1’2 millió darabbal elégítik ki. Az írógépszalagok 1978-ban — a tervek szerint — 41 millió forintot, a karbantartási munkálatok pedig 7,4 millió forintot jövedelmeznek a vállalatnak. A szerviz műszerezettsége, a szakemberek ismeretei a legkorszerűbb gépek javítására is elégségesek, azonban, akinek olyan régi írógépe van, melytől megválni nem akar, sőt használni is szeretné még, 100 százalékos felárral ugyan, de rendbeszedetheti öreg szerkezetét, feltéve, hogy alkatrész is található hozzá. írógépszalagokat csomagol Gombos Béláné és Karakó Istvánné. A könyvelőgépet Kicsis Sándor műszerész javítja. LEHETNE JOBBAN? A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddigieknél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Az igazságos bérezés — Az optika 1/1 üzemben, huszonhárom munkatársamnak vagyok a szakszervezeti bizalmija. Többségük nő, mindnyájan kétkezi dolgozók. beleértve a csoport- vezetőt is. A mi részlegünkben meglehetősen jól keresnek azok, akik a mennyiségre és a minőségre egyaránt adnak, a bérek havi 3000—3500 forint között mozognak. — Nézzük, miből is áll össze nálunk az az összeg, ami végül a borítékba kerül? Az alapórabérből, a prémimumból. a szorzóból — ez a munka minőségétől, a mennyiségtől, a hozzáállástól függően plusz — mínusz 4 forint lehet —, valamint az osztályszorzóból áll. Ez utóbbi a gyengébb teljesítmény miatt elvont összegből való egyenlő részesedést jelenti, feltéve, hogy az osztály legalább 100 százalékra teljesítette tervét. Ebből az is látható, hogy a minőségi munkának a bérekben nagyon nagy a szerepe. A bérek szétosztásáról, a január 1-én esedékes bérrendezésről az üzemi négyTÓTH BERTALANNÉ szög dönt — csakúgy mint másutt —. és a jelek szerint jól, hiszen a megalapozott reklamáció ritka, mint a fehér holló. Szerencsére a fizetésmódosításra kapott öszeg eddig mindig alkalmas volt arra, hogy valóban differenciáltan adhassunk a pénzből. Természetesen előfordult az is. hogy a havonta felosztható pénzek esetében olyan tévedés történt, amit korrigálni kellett. Megesett hogy a minőség azért volt rosszabb, mert a levegőben túl sok volt a por; a lencsék szőröződtek. Ilyenkor, amint kiderült a valós ok, a dolgozók is megkapták, ami megillette őkét. A bérezést fegyelmezési eszközként is alkalmazzuk, legtöbbször sikerrel. A bérezés tanulásra is ösztökél: két éve működnek nálunk a szakmásító tanfolyamok és aki sikerrel veszi az akadályokat, jövedelmének tisztes emelkedésével számolhat. A gyár előtt új feladatok állnak, termékeink egyre bonyolultabbak lesznek, ez pedig ki fog hatni a bérezésre is. Az eddigieknél •még inkább azok számíthatnak csak jelentősebb béremelésre, akik képesek lesznek a még magasabb minőségi követelményeknek eleget tenni, a magasabb szintű technikát elsa'játítaElmondta: Tóth Bertalanná, a MOM mátészalkai gyárának optika 1/1 üzem szakszervezeti bizalmija. Lejegyezte: Speidl Zoltán. A várossá válás küszöbén Taggyűlésen a vásárosnaményi ERDÉRT-nél Az ÉRDÉRT vállalat 21. sz. telepe a töltés lábánál található, viszonylag jókora területen. A középüzem jelentős szerepet tölt be Vásárosna- mény gazdasági és társadalmi életében. Száztíz embernek biztosít munkát és megélhetést. A z itteniek lelkes lokál- patrióták, évek óta végeznek társadalmi munkát a nagyközség gyarapításáért. Ezen a délutánon az üzem húsz kommunistája gyűlt össze, hogy beszámoljanak az idén végzett munkájukról és ismertessék a jövő évi feladatokat. Az év végi beszámoló taggyűlést azért hozták egy kicsit előre, mert a várossá válás küszöbére érkezett a nagyközség, s a változás egy sor új feladatot is hoz magával. A gazdasági feladatok teljesítését eléggé nehéz körülmények között végzik az itteniek. Rövid széttekintés alatt is meggyőződhet róla bárki, hogy hiányoznak a fatelepeken látható hatalmas daruk, az anyagmozgató gépek, a modern raktárak. Mindez megnövekedett feladatokat ró a száztíz emberre. Többnyire hagyományos módon mozgatják a fontos alapanyagot, a fát. Gyakran a fagyos, havas rönköket is kézben, vagy a vállukon cipelik. A szociális helyzetük azonban sokat javult az idén. Az étkezde közelében látható az új, tágas öltöző-fürdő. Nem messze innen két garázst építenek az autóbuszoknak. A hangulat jó, az emberek bíznak abban, hogy a vállalat központja a következő évben ide is juttat gépeket. Barna József párttitkár a vezetőség beszámolójában részletezi az eredményeket és a gondokat. A párttagok mind a termelésben, mind a társadalmi munkában élenjártak. A bérszínvonal a vártnál is jobban emelkedett. Két dolgozó marxista középiskolába jár, hárman a művezetőképzőn tanulnak. Egyre többen kapcsolódnak be a politikai oktatásba, a szakmai továbbképzést különböző tanfolyamok segítik. A négy munkásőr és a négy KISZ-tag társadalmi munkájáról külön is szól a párttitkár — az elismerés hangján. Később kendőzés nélkül sorolja a gondokat. Hogy lemaradás tapasztalható a pártépítő munkában: idén egyetlen dolgozót sem vettek fel a párttagok soraiba. A politikai vitakör előadásai színvonalasak, de a résztvevők nem elég aktívak. Néhány dolgozó idén is megsértette a munkafegyelmet, szükség van arra, hogy a fegyelem szilárdításához a párttagok is hozzájáruljanak nevelőmunkájukkal. Jövőre új gazdasági feladatok elé állítják az üzemet is, s a városi rang még több társadalmi munkára kötelezi vala- mennyiüket. Farkas Gyula állomásfőnök mint a nagyközségi párt- bizottság összekötője kér szót. A bizottság elismerését, jókívánságait tolmácsolja. Azt mondja, az itteniek teljesítették az időszerű politikai és gazdasági feladatokat. Szerencsésnek tartjuk, hogy a következő hozzászóló Rákosi József betanított munkás, aki a vagon ki- és berakásáról mondja el véleményét. Nem kis büszkeséggel közli, hogy a telep a nehéz munkakörülmények ellenére csak elvétve fizet kocsiálláspénzt, így a kiürült vagonok hamarabb juthatnak el Záhonyba. László Istvánné irodavezető a szocialista brigádok eredményesebb munkájához kér segítséget. Kiss József műszaki vezető a közelgő ifjúsági parlament feladatairól szól, nagyobb aktivitásra biztatja a fiatalokat. Sándor Antal nyugdíjas véleménye: „Már most kezdjük el a nevelőmunkát, hogy jövőre legyen új párttagunk. A várossá válás sok kedvezményt hoz, de nekünk is többet kell tennünk környezetünkért.” Horváth Sándor, a fiatal telepvezető a termelőmunka sikeréről szól, s kéri a párttagokat, hogy a kisebb lemaradások pótlásánál is járjanak élen. Pozsonyi Tibor, a nagyközségi pártbizottság munkatársa mondja, hogy a nagyközség közéleti munkáját jól segítik az itteni aktivisták. A telep együttműködési megállapodást kötött a nagyközségi tanács segítésére, az új városi tanáas még több támogatást igényel — teszi hozzá a felszólaló —, majd azzal folytatja, hogy jelentős központi támogatást csak 1980 után kap a város, addig főleg az önfejlesztésre számíthat. Kovács András, a máglyá- zók brigádvezetője tapasztalt mozgalmi ember, tagja a HNF nagyközségi bizottságának. Jól ismeri az igényeket és a lehetőségeket. Ő mondja, hogy az igények jócskán nagyobbak. Arra buzdítja a jelenlévőket s Vá- sárosnamény minden lakóját, dolgozóját: tegyék meg a tőlük telhetőt, hogy Bereg központjának ne csak a neve változzék. Nábrádi Lajos
