Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 17. Etiópiái küldöttség Moszkvában Lengyelország ma Kommentár Autópálya — az enyhülés irányába E lőször Kurt Nier lépett a mikrofonhoz. Az NDK kormánya nevé­ben üdvözölte a most meg­kötött megállapodásokat, megegyezéseket és szabályo­zásokat Rámutatott: azok­nak nemcsak közlekedéspoli­tikai és pénzügyi, hanem ál­talános politikai jelentőségük is van: „haladást jelentenek az NDK és az NSZK kap­csolataiban”. Az NDK külügyminiszter­helyettes szavait Günter Ga­us, az NSZK állandó NDK- beli képviseletének vezetője — tizenhatszor találkoztak a tárgyalópartnerek, amíg lét­rejött a csütörtökön megkö­tött megállapodás — hasonló szellemben viszonozta. Ö az NSZK kormánya nevében köszöntötte a megegyezése­ket. A levélváltások, jegyző- könyvi kiegészítések, nyilat­kozatok, amelyeknek for­májában ez a nemzetközi jo­gi szerződés két szuverén, egymástól független állam között létrejött, jelzik ugyan, hogy még vannak maradvá­nyai az alapszerződés .előtti nyugatnémet felfogásnak, de az eredmény azt mutatja: a kölcsönös jószándék és elő­nyök elvének tiszteletben tar­tása sokkal többet nyom a latba, mint a jogi felfogások különbözősége. Ebből indult ki a Német Demokratikus Köztársaság kormánya, ami­kor 1974 decemberében ja­vaslatokat nyújtott át az NSZK kormányának és a nyugat-berlini szenátusnak. Viszonylag rövid idő alatt sikerült tető alá hozni a mostani bonyolult „csomag­tervet”. Bonyolultságát egy­szerűsítette, hogy az NDK- javaslat eleve mindkét fél érdekeinek tiszteletben tar­tásából indult ki. öt esztendő múlva a Nyu- gat-Berlin és Hamburg kö­zött közlekedő gépkocsiknak, kamionoknak nem kell egy zsúfolt és csak lassú haladást lehetővé tevő országutat tranzitútként használniuk. Az NDK a már elkészült Berlin—Rostock autópályá­nak a nyugat-berlini határ­átkelőig meghosszabbítandó szakaszához mintegy 115— 120 kilométernyi új autópá­lyát épít, amelyet a mostani megállapodások eleve bevon­tak az 1971-ben kötött tran­zitegyezménybe. A Nyugat- Berlin gazdasága számára rendkívül fontos víziutakon a közlekedés az NDK területén átvezető víziutak, folyami medrek rendbehozásával és a Teltow-csatorna újbóli megnyitásával mintegy 24 órával rövidül majd. Ter­mészetes, hogy ezeknek a jelentős munkálatoknak az anyagi terheit az NDK egye­dül nem vállalhatja. Az NSZK kormánya megfelelő mérlegelés után arányban ál­lóknak fogadta el a kapott előnyöket és a kívánt ellen­értéket. O lyan megállapodásokat írtak ma alá Berlin­ben, a külügyminiszté­rium épületében, amelyek két, egymással ellentétes tár­sadalmi rendszerű ország kormányainak józanságáról tanúskodnak. Fontos: az NDK, amely a négyoldalú megállapodás alapján kö­vetkezetesen fellép minden, az NSZK és Nyugat-Berlin „kapcsolatát” szerződéselle­nesen erősítő törekvés el­len, bizonyította, hogy a megállapodás által biztosított összeköttetéseket szívesen segíti elő. Kétségtelen, hogy világpolitikai szempontból sem lényegtelen esemény zajlott le csütörtökön az NDK fővárosában. Az eny­hülés hívei nyertek itt egy fontos csatát. P. I. Leonyid Brezsnyev, Alek- szej Koszigin és más szovjet vezetők üdvözölték csütörtö­kön este a vnukovói repülő­téren Mengisztu Hailé Ma­riam alezredest, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnökét, miniszterelnö­köt. Az etiópiai állam- és kormányfő a Szovjetunió Leg­Csütörtökön Bécsben a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó tárgyalás egyedüli felszólalója Fodor Zoltán nagykövet, a magyar delegáció vezetője volt. Fodor Zoltán nagykövet be­szédében megállapította: a (Folytatás az 1. oldalról) vert. Lakosai a szabadság légkörében nagy lelkesedés­sel, de súlyos nélkülözések árán építették újjá. Ma egyik büszkeségünk fővárosunk, amely hazánknak politikai, gazdasági és kulturális köz­pontja, s országunk lakossá­gának egyötöde számára nyújt munkát és otthont. Amikor a második világhá­ború után a magyar—fran­cia kapcsolatok fejlődésnek indultak, a két főváros, Pá­rizs és Budapest is felvette egymással a kontaktust, köz­vetlen érintkezés kezdődött képviselőik között. A talál­kozások hasznos tapasztala­tokkal jártak, s az együttmű­ködés továbbfejlesztése mind­két fővárosnak érdeke. Végül sok sikert és jó egészséget kívánt a felelős­ségteljes tevékenységhez. A városházáról az MSZMP KB első titkára és kísérete a közeli Notre-Dame-hoz, a híres gótikus székesegyház­hoz hajtatott, majd a Chail- lot-palota teraszáról — ahon­nan a legszebb kilátás nyílik az Eiffel-toronyra — a vá­rosképben gyönyörködött. In­nen Kádár János útja a Ma­gyar Népköztársaság nagykö­vetségére vezetett, és itt ta­M ikor visszatértünk a fe­délzetről, a csomagok ott sorakoztak a ka­binok előtt a hosszú folyo­són. Kipakolásra azonban nem volt idő, mert az asztalon ta­lált hajóprogram szerint a „két le- és feljáratú szalon­ba” kellett mennünk. Mivel az a hajó másik végén volt, s öt emelettel feljebb, mint kabinunk, egy negyedóra el­telt míg megtaláltuk a lép­cső-, lift- és folyosólabirin­tusban. Persze csak azért, mert nem ismertük ki mind­járt magunkat. A kis tévely­gés jót is tett helyi ismere­teink bővítésének. A szalonba érve egy pincér asztalhoz kísért bennünket, ahol hárman ültek, s még há­rom hely maradt számunk­ra. Bemutatkoztunk az idő­sebb, de drága kozmetikával fiatalabbá tett szikár hölgy­nek, még szikárabb öregedő lányának és fiának. Olaszok voltak, hazafelé tartottak a hosszú amerikai kirándulás­ról. felsőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió Miniszterta­nácsának meghívására érke­zett hivatalos baráti látoga­tásra a Szovjetunióba. Az etiópiai állam- és kor­mányfő repülőtéri fogadtatá­sára nagy számban jöttek a Moszkvában tanuló etiópiai diákok és a szovjet főváros dolgozói. NATO-országok küldöttségei nem hajlandók a kölcsönös kompromisszum útjára lépni. Az egyes kérdésekben ed­dig létrejött közeledés csak­nem teljes egészében a négy szocialista ország kompro­misszumra való készségének tudható be. lálkozott a párizsi magyar kolónia képviselőivel. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtökön délután a párizsi magyar nagykövetsé­gen találkozott Georges Mar- chais-val, a Francia Kom­munista Párt főtitkárával. Az elvtársi, baráti légkörű találkozón Georges Marchais hangsúlyozta, hogy Kádár János franciaországi látoga­tása jelentős állomás a ma­gyar—francia kapcsolatok fejlődésében és a helsinki záróokmány szellemében hoz­zájárul az európai béke és biztonság erősítéséhez. Mindketten aláhúzták, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Francia Kommunista Párt továbbra is előmozdítja a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság együttműködé­sének elmélyítését és kiszé­lesítését. Kifejezésre juttat­ták, hogy mindkét párt to­vábbra is következetesen harcol az enyhülésért, a né­pek békéjéért, barátságáért. Kádár János és Georges Marchais megállapította, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Francia Kom­munista Párt kapcsolatai a kölcsönös szolidaritás és együttműködés jegyében eredményesen fejlődnek. A pincér itallal kínált, jó szórakozást kívánt és türel­met kért, ugyanis addig kell itt üldögélnünk poharaink mellett, míg az öt étterem egyike meg nem üresedik. Első este még nincs ültetési és étkeztetési rend az étte­remben. Majd holnap reggel­től. A várakozás enyhítésére a pincér közli, hogy egy ital erejéig a kapitány vendégei vagyunk. Jól tudjuk, hogy ennek az ingyen italnak az ári ', jócskán beleszámították a jegyek árába, ennek elle­nére jól esik a figyelmesség Az asztaltársaságunkban lévő olasz hölgy, aki — mint közölte — fizetett pótrende­léssel már a harmadik ital­nál tart — s attól kezd el­viselhetetlenül beszédes len­ni — dzsin és martini ke­veréket ajánl jégkockákkal, amit ő is szürcsölget. Nem szeretem a keveréke­ket, ezért próbaként és hon­vágyból szabolcsi kisüstit ké­rek. A pincér csak kis gon­dolkodás után mondja, hogy TELEX BERLIN Az NDK Potsdam megyei bírósága szerdán 13 évi sza­badságvesztésre ítélte Brigit­te Badke NSZK állampolgárt. A bíróság megállapította, hogy jelentős szerepe volt azokban a nyugat-berlini és nyugatnémet bandák által végrehajtott súlyos, provo­katív bűnügyekben, amelyek során embercsempészési kí­sérleteket hajtottak végre az NSZK és Nyugat-Berlin kö­zötti, az NDK területén át­haladó tranzitutak rendjére vonatkozó egyezmények dur­va megszegésével. LIMA Aldo Moro emlékére érme­ket adtak ki a perui érem­gyűjtők. A vörös brigádok ál­tal meggyilkolt olasz keresz­ténydemokrata vezető emlé­kére kibocsátott első érem­sorozat ezer példányban ke­rült a közönség elé; az első példányt Eleonora Chiraveli, Moro özvegye kapta. MEXIKÓVÁROS ötven millió észak- és la­tin-amerikai indián él olyan helyzetben, mint a dél­afrikai apartheidpoli­tika által sújtott négerek — állapította meg egy ke­mény hangú beszámoló, amelyet a Nemzetközi Újság­író Szervezet elé terjesztett Efrain Ruiz Castro, a szerve­zet latin-amerikai titkára. A megkülönböztetés • egyik legjellemzőbb formája— ál­lítja a beszámoló — a pol­gári és politikai jogoknak az írástudó indiánokra való kor­látozása. Munkahelyükön az indiánok ugyanazért a mun­káért sokkal kevesebb bért kapnak, mint a fehérek. E hátrányos helyzet következ­tében az indián lakosság 75 százaléka rosszul táplált, és az átlagos életkor nem halad­ja meg a 47 évet. LONDON Az Angliában tartózkodó Vang Csen, kínai miniszter­elnök-helyettes csütörtökön találkozott Margaret That­cher asszonnyal, a brit kon­zervatív párt vezetőjével, majd felkereste Edward Heath volt miniszterelnököt. Az angol pártvezér és a volt miniszterelnök felkérte Vang Csent, hogy tolmácsolja jókívánságaikat Hua Kuo- feng miniszterelnöknek, Li Hszien-nien és,Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyette­seknek. nincs, olyan ábrázattal, mint­ha az imént fogyott volna ki. Akkor hozzon egy pohár bi­kavért. Látom rajta, hogy újabb kívánságom hallatán elhül a csodálkozástól, ezért — még mielőtt ápolót hívna — tájékoztatom, hogy ez egy magyar vörös bor neve. Rö­vid gondolkodás után kon­zultál a főnökével, majd köz­li, hogy sajnos nincs, pedig a hajón 20 ezer palack bort tá­roló pince van. — De mit ér az — gondolom én — kisüsti és bikavér nélküL Végül is egy konyak kéré­sével vetek véget a pincér zaklatásának. Bikavért majd iszunk vacsora után, mert ha a hajó óriás pincéjében nincs, akad még egy üveggel a bő­röndömben. Az étterem, amelyet nem túl szerényen a „világ étter­mének” neveztek el, méretei­vel, tisztaságával, a fekete galléros bordó kabátban és fekete nadrágban nyüzsgő pincéreivel igazán szép lát­vány. Ez az óriás terem há­rom fajta — francia, távol­keleti és angol — étteremre oszlik. Ezen túl meg két — méreteiben kisebb étterem van a hajón. Valamennyiben két turnusban váltja egy­mást az 1800 utas. A hájó csaknem ezer főnyi személy­zetének külön étkezőhelyek állnak rendelkezésére. A rend és a kiszolgálás A nnak ellenére, hogy az elmúlt népgazdasági tervidőszakba 1 millió 700 ezer lakás épült, s a mostanira tervezett is meghaladja a másfél milliót — még mindig sok az ott­honra váró Lengyelország­ban. A lengyel főváros, Varsó déli területének egyik nagy építkezése az ursynowi, ahol a tervek szerint 130 ezer em­ber él majd, amikor minden épület elkészül. Az építkezés gazdája az ursynowi lakás- szövetkezet. Lengyelország­ban ugyanis a legelterjed­tebb lakásépítési forma a szövetkezeti : ebbe tartozik az újonnan átadott otthonok majd 70 százaléka. Az urgy- nowi lakótelepen beszélget­tünk Wladyslaw Korzeni­ewskivel, a Lakásépítő Szö­vetkezetek Szövetségének be­ruházási igazgatóhelyettesé­vel és a helyi lakásszövetke­zet elnökével, Stanislaw Ol- szewskivel. — Nagy előrelépést jelent, hogy kiépült az országos házgyári hálózat — tavaly 100 ilyen üzem működött az országban, az idén már 130- ban gyártanak elemeket. Az elmúlt néhány év, arhikor évente átlag 300 ezer lakást adtunk át, tulajdonképpen az előkészítés időszaka volt. Át kellett alakítanunk a terve­zést. Maga a házgyári tech­nológia — folytatta — mely egyedüli útja a mennyiségi lakásigény kielégítésének — sokat formálódott az elmúlt néhány évben. Kezdtük a nagyblokkos rendszerrel, el­jutottunk a kisebb, de sokféle módon variálható elemek gyártásáig. Az is törekvé­sünk, hogy 1990-ig minden lengyel családnak otthont tudjunk adni. Ebben pedig fontos szerepet játszanak a szövetkezetek* — Az ursynowi lakótelep az állandóan formálódó tech­nológia kísérleti területe — veszi át a szót a szövetkezet példás. Egy pincérre két asz­tal jut, s egy asztalnál csak 4—6 személy ül. Az éttermet látva megrendül a bizalmam a hetekkel korábban olvasott amerikai újságcikkben, amely arról számolt be, hogy egy egészségügyi vizsgálat során svábbogarakat találtak a Queen Elizabeth—2 kony­hájában, az élelmiszerraktá­rakban, továbbá megállapí­tották, hogy szennyezett víz­ből készítettek jégkockákat az Italokhoz. Az írás valósá­gos háborút indított a hajós- társaság és a lap között. A társaság megtorlásként azon­nal visszavont egy 35 ezer dolláros hirdetést a laptól, vádolva azt azzal, hogy alap­talanul, üzletrontás céljából írt kellemetlen dolgokat a hajóról. Az összecsapás minden­esetre jó volt arra, hogy nagytakarításra kényszerítet­te a hajóstársaságot és meg­szigorították a tisztasági elő­írásokat. Az étteremben ra­gyog minden. Étkezések után leszedik az asztalterítőket és viszik a hajó automatagépek­kel felszerelt mosodáiba. A terített asztalhoz díszes étlappal érkező pincérünknek nem volt szüksége bemutat­kozásra, mert jó amerikai szokás szerint a kabátján, a hajóstársaság neve alatt ki van tűzve az ő neve is: Tony. Nincs egy felesleges szava elnöke. Jelenleg a telep észa­ki része készült el, most mintegy 20 ezren laknak itt. Van itt tízemeletes nagy­blokkos épület éppúgy, mint kisebb elem -kből összeállí­tott négyemeletes szalagház. Sőt épült egy 12 tantermes óvoda-iskola komplexum, mely tavaly elnyerte a „Mis­ter Varsó” címet, melyet minden évben a legszebb fő­városi épületnek ítélnek oda. A házak környékét parko­sítottuk, játszótereket épí­tettünk. Jó a levegő és a máshol oly bántó zaj sem zavar ezen a könyéken. Az itt lakók szerint máris han­gulata van a telepnek, amit az is bizonyít, hogy a varsói igénylők közül legtöbben itt szeretnének lakást kapni. Természetesen az a kérdés is felvetődött: hogyan jutnak az emberek lakáshoz? Vendéglátóink őszintén el­mondták, hosszú még a vára­kozási idő. A lakások 90 szá­zalékát azok kapják, akik veszélyes és egészségtelen környezetben élnek, a fenn­maradó részt pedig, akik már régebben adták be az igé­nyüket. M int érdekességről kü­lön kell szólnunk a beszélgetésünk szín­helyéről, a lakótelepi klub­ról. Az egyik épület alagso­rában több helyiséget fával burkoltak. Kialakítottak tár­salgót, tévétermet, sőt még gyermekmegőrzőt is, ahol szakképzett pedagógus vi­gyáz a kicsinyekre, ha a ma­máknak egy-két órás elfog­laltságuk akad. A szövetke­zet a klubban tartja hivata­los összejöveteleit, de van, aki kártyázni, televíziót néz­ni, vagy éppen beszélgetni jár ide. Rendeznek kiállítá­sokat is: ottjártunkkor egy amatőr festő műveit szem­lélhettük meg a társalgó fa­lán. vagy mozdulata. Türelmesen megvárja amíg átböngésszük az étlapot, válaszol a kérdé­sekre, majd hozza az ételt a néhány méterre lévő felszol­gáló asztaltól. De tulajdonképpen nem asztal az, hanem egy fémből készült széles lap, amely alatt elektromos fűtéssel ellátott ételhordóliftek mozognak körbe, folyamatosan biztosít­va a megrendelések érkezé­sét az étterem alatti emele­ten lévő konyhából. A fém lapon néhány borszesz mé­cses az ételek — kívánság szerinti — erősebb felmele­gítésére. Az első esten még kevés a választék. A pincér tanácsá­ra birkasültet választunk sa­látákkal. Akkora adagot hoz, hogy — mint mondani szo­kás — lelóg a tányérról. De olyan finom, hogy az utolsó falatig elfogy. Mivel sokkal többet ettem a tervezettnél, abban a re­ményben indulok vissza a kabinba, hogy a tengeri be­tegség nem fogja felforgatni a kitömött gyomromat. A biz­tonság kedvéért azonban „gyógyszeres” megelőző óv­intézkedést teszek, lehajtok két pohár bikavért és ismer­kedési sétára indulok ezen az úszó városon. Kovács István Magyar felszólalás a haderőcsökkentési tárgyaláson Kádár János párizsi programja M. J. HAJÓNAPLÓ 4. Az Atlanti-óceánon Számok, lakások, emberek

Next

/
Thumbnails
Contents