Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 16. Űrhajósok kitüntetése TELEX Kis repülőgépek nagy gyártója A csehszlovák repülőgép­ipar nem foglalkozik „szupergépek” gyártásé, val, de van egy olyan terület, ahol a csehszlovák repülőgép- gyártás megelőzi a többszörö­sen nagyobb államokat is Ez a terület a könnyű sport, és gyakorló, valamint a ku szálll- tórepülőgépek gyártása. A sportrepülőgépek között is kitűnik a Z 26-os Trenér so. rozat. Ennek a gépnek a külön­böző változatai több mint hu. szonöt évig életképesnek bizo­nyultak. A LET Kunovice Vállalat Blanik L—S elnevezésű vitorlá­zó repülőgépe volt a világ első teljesen fémből készült, nagy­sikerű. szériában gyártott vi. toriázó gépe. Jelenleg a világ több mint ötven országábap több mint kétezerötszáz Blanik gép van. A gyakorló repülőgépek ka­tegóriájában a legnagyobb Turbóiét L—41» számban eladott gépek világ­rekordját egy másik csehszlo. vák gép tartja — az első cseh­szlovákiai tervezésű sugárhaj­tásos repülőgép, a Delfin L—29 A Delfin utódja az L—39 Albat­ros, amely megkétszerezte a pilótaképzés eredményeit és le­hetőségeit, s amely egy a pári­zsi kiállításon ,,a kiállítás leg­szebb repülőgépe” elnevezést kapta. A sikeres gépek közé tartó, zik az L—410 Turbóiét ne­vű kis utasszállító repü­lőgép. Ennek a 15—19 utast szállító gépnek a fel- és leszál­láshoz megfelel egy normális füves repülőtér is, sőt a Szov­jetunióban végzett próbákon elegendőnek bizonyult a gép rajtjához egy köves, kiszáradt folyómeder. M. R. Delfin L—29 Kommentár 282 év börtön S zenzációsnak számító hír érkezett az óceá­non túlról: az Egye­sült Államok igazságügymi­nisztériuma hivatalosan kér­te a szövetségi bíróságot, semmisítse meg az úgyneve­zett wilmingtoni tízek ellen hozott ítéletet, mert az „egy megbízhatatlan koronatanú vallomására épül.” Az ügy több mint fél évti­zede, 1972-ben kezdődött, „odalent délen”, Észak-Karo­linában. Ennek a fajüldö­zési hagyományairól jól is­mert államnak a bírósága akkor összesen kétszáznyolc- vankét (!) évi börtönre ítélt tíz polgárjogi harcost, „gyúj­togatás és erőszakoskodás” vádjával. A vád az első pillanattól kezdve enyhén szólva bi­zonytalan alapokon állt: az amerikai sajtó jórésze is megkérdőjelezte a koronata­nú, egy részeges besúgó per­döntő vallomását. Amikor Carter kormányza­ta még a külpolitikai poron­don is bevetette az emlékeze­tes „emberi jogok kampá­nyát”, az Egyesült Államok­ban is sokat írtak és beszél­tek arról, hogy ezt a kam­pányt talán nem ártana oda­haza kezdeni. Amikor a kam­pány kellős közepén egyszer a Fehér Ház szóvivője azt ta­lálta mondani, hogy az Egyesült Államokban „nin­csenek politikai foglyok”, közéleti személyiségek és kommentátorok egész serege tette fel a kellemetlen kér­dést: és a wilmingtoni tizek? Akkorra ugyanis már szin­te senkinek nem volt illúzió­ja afelől, hogy a 282 év bör­tönt tömény politikai okok­ból osztották ki, polgárjogi harcosoknak, politikai meg­torlásul. A vizsgálatra jellem­ző, hogy még a nem éppen objektivitásáról jellemző amerikai délről is memo­randumok tömegével bom­bázták a hatóságokat. En­nek eredményeként ma már a wilmingtoni tizek közül több polgárjogi harcost „ide­iglenesen szabadlábra he­lyeztek.” Az amerikai és a nemzet­közi közvélemény most elér­te, hogy nemcsak „kegy­ként” értelmezhetők az eddi­gi szabadon bocsátások, ha­nem a legilletékesebb ható­sági fórum, az igazságügy­minisztérium követeli az íté­let megsemmisítését. Ez fel­ér a teljes beismeréssel. Bár nem teszi semmissé az ár­tatlanul meghurcoltak szen­vedését, de igazságot szol­gáltat nekik, legalább utólag és erkölcsileg. K özismert, hogy a washingtoni kormány­zat egy ideig a szov­jet—amerikai kapcsolato­kat a belügyekbe való be­avatkozás fogalmát kimerő okokra hivatkozva „fagyasz­totta”. Azóta kitűnt, hogy ez az út nem járható és a két nagy ország viszonyában is melegebb szellők fújdogálnak. Véletlen egybeesés — és . mégis jelképesnek tekinthető —, hogy a wilmingtoni fejle­mények idején amerikai sze­nátor-delegáció járja a Szov­jetuniót ... H. E. „Az űrhajózás történeté­ben leghosszabb űrrepülés a szovjet tudomány és techni­ka, a szovjet emberek tudá­sának, felkészültségének, aka­ratának és hősiességének nagy győzelme” — jelentette ki Leonyid Brezsnyev szer­dán a Kremlben, átnyújtva a Lenin-rendet és az Arany Csillagot Vlagyimir Kovaljo- noknak és Alekszandr Ivan- csenkovnak. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöksé­gének elnöke beszédében em­lékeztetett rá, hogy húsz év sem telt el Jurij Gagarin út­törő jelentőségű, 108 perces űrrepülésétől, most pedig két (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepélyes fogadtatást követően Kádár János és Va- léry Giscard d’Estaing rövid beszélgetést folytatott egy­mással, majd a magyar ven­dégek gépkocsiba szálltak és rendőri díszmotorosok kísé­retében szállásukra, az Ely- sée-palota tőszomszédságában lévő Marigny palotába haj­tattak. Délután a hivatalos ma­gyar—francia tárgyalások el­ső aktusaként a Marigny-pa- lotában találkozott Kádár János és Valéry Giscard d’Estaing. A két vezető ál­lamférfi őszinte, nyílt, konst­ruktív légkörben csaknem egyórás négyszemközti esz­mecserét folytatott. Kölcsö­nösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, s nagy figyelmet szenteltek a nemzetközi kérdéseknek. Megegyezett a véleményük abban, hogy az enyhülés és a leszerelés a legfontosabb té­A hajó fedélzetén, külö­nösen a kapitány ka­binja alatti teraszon már annyian voltak, hogy nemcsak látni nem, de mo­zogni sem lehetett. Azért tó­dult mindenki ide, mert in­nen nyílott a legjobb kilátás New Yorkra és a hajó bú­csúztatására a parkírozóhe­lyen összesereglett ismerő­sökre, rokonokra, barátokra. Berregtek a filmfelvevőka­merák, kattogtak a fényké­pezőgépek. Mindenki meg akart örökíteni valamit az indulás előtti pillanatok ese­ményeiből. A nagy tumultus miatt persze sokaknak csak a szomszéd hátát, vagy a képbe belógó fülét sikerült lencsevégre kapni. Ezek a képek legalább hűen ábrá­zolják az indulás előtti való­ságos helyzetet. Márcsak másodpercek le­hettek hátra az indulásig. A levegőt hangos beszélgetés és a maradókhoz intézett hiábavaló kiabálások töltöt­ték be. Majd hirtelen olyan dolog történt, amire számí­tottunk ugyan, de nem így. A hajókürt olyan erővel bődült fel, hogy egy pillanat­ra belemerevedtünk. A mel­lettem álló nő ijedtében ki­ejtette kezéből a fényképező­gépet és a füléhez kapott, Moszkvában Leonyid Brezs­nyev átnyújtotta a Lenin- rendet és az Arany Csillagot Vlagyimir Kovaljonoknak és Alekszandr Ivancsenkovnak. A képen Ivancsenkov, Brezs­nyev és Kovaljonok az ün­nepségen. (Kelet-Magyaror- szág telefoto) szovjet ember 140 napot töl­tött a kozmoszban. „Tartósan élni a világűrben, a földünk­től olyannyira eltérő körül­mények között — hőstett. Dolgozni a kozmoszban, még­pedig olyan teljes odaadás­sal, mint ahogyan Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov tette — kétsze­res hőstett.” nyezője napjainkban a nem­zetközi helyzet alakulásának. Kifejezték: minden felelős politikai tényezőnek erőfeszí­téseket kell tennie annak ér­dekében, hogy a helsinki megállapodások megvalósul­janak. s ezáltal erősödjék az európai béke és biztonság, ami kedvezően járul hozzá az egész világ békéjének ügyéhez. ★ Púja Frigyes külügymi­niszter és Bíró József külke­reskedelmi miniszter szerda délután francia partnerével a két országot kölcsönösen érin­tő kérdésekről tárgyalt. ★ Szerdán este az Elysée-pa- lotában a francia köztársasá­gi elnök és felesége Kádár János és felesége tiszteletére díszvacsorát adott. A vacsorán Giscard d’Es­taing és Kádár János pohár­köszöntőt mondott. fejét forgatva próbálta meg­állapítani, merről is jön ez az iszonyú égzengés. Füllel ezt nehéz lett volna megál­lapítani, mert New York felhőkarcolóiról visszaverődő hang minden irányból, el­nyújtva, megsokszorozva zú­dult ránk. Mikor a hajó­kürt okozta égiháborús zaj megszűnt, egy ideig süket ember módjára tátott szájjal bámultunk egymásra. Erről kellett volna készíteni felvé­teleket. De aligha készült, mert mindenki saját magá­val, fülei védelmével fogla­latoskodott. Mikor híre kelt, hogy a búcsú kürtszó talán még többször megismétlődik, fe­lére apadt a közönség a kor­mányzó kabin alatt. Azok, akik nem kívánták még egyszer átélni az előb­bi élményt, elsiettek a hajó két oldalán végighúzó­dó sétányra és a hajó végén lévő többszintes játszóterek­re. A kürtszó után — már csak kismacska nyávogásnak tű­nő — sípjel hangzott fel, s terelte a figyelmet a hajó or­rán folyó ceremóniára. Né­hány tengerész sorakozott fel az ünnepélyes zászlólevonás végrehajtására. Egyikőjük HANOI A riasztó kambodzsai ál­lapotokról adott figyelmet érdemlő információt október közepén egy Dong Thap dél­vietnami tartományban fog­lyul ejtett kambodzsai tiszt A VNA hírügynökség tájé­koztatása szerint a tiszt (a 32 éves Mau Chanh) őrizetbe vétele előtt Kambodzsa 806- os számú hadosztályában tel­jesített szolgálatot. A kambodzsai tiszt beis­merte — írja a VNA —, hogy az idén júniusban, elöl­járói utasítására, négy tiszt­társával együtt 50 embert, köztük 25 nőt és 20 gyerme­ket gyilkolt meg saját kezű­leg. Részletesen beszámolt arról, miként kínozták halál­ra a szerencsétlen áldozato­kat. VIENTIANE A laoszi fővárosban átfogó ideológiai tanácskozást tar­tottak az elmúlt napokban. Az egyhetes konferencián vezető párt- és állami funk­cionáriusok tájékoztatták a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagjait a párt és a kormány kül- és belpolitikájának idő­szerű kérdéseivel kapcsolatos fejleményekről. ROMA Giulio Andreotti olasz kor­mányfő szerdán délelőtt Lí­biába utazott, négy arab or­szágban teendő látogatásának első állomására. A keresz­ténydemokrata vezető Tripo- liból Egyiptomba, majd Jor­dániába és Irakba megy. El­kíséri Forlani, az olasz dip­lomácia vezetője is. RIO DE JANEIRO Brazília 46 millió választó­ja szerdán az urnák elé já­rul, hogy újraválassza a parlament 420 tagú képvise­lőházát, a 67 tagú szenátus egyharmadát, valamint az ország 22 állami törvényhozó testületéit. A kötelező sza­vazások várhatóan a kor­mánypártnak, a Nemzeti Megújulás Szövetségének a győzelmét hozzák, de a meg­figyelők szerint a képviselő­házban az ellenzéki Brazil Demokratikus Mozgalom vi­szonylagos előretörése várha­tó. kilépett a sorból és újabb sípjelre az előírt lassú, mél­tóságteljes mozdulatokkal le­vonta az árbocról a hajó sa­ját zászlaját. A hajó más ré­szein meg fent lobogott a személyszállító óriás nemze­tiségét hirdető angol zászló, továbbá az amerikai zászló, amely viszont azt jelezte, hogy a hajó amerikai felség­vízen tartózkodik. Ekkor hatalmas füstoszlo­pok lövelltek ki a magas ké­ményből, jeléül annak, hogy beindultak a több ezer lóerős diesel motorok. A hajótesten azonban nem észleltük a motorok járása okozta reme­gést. A méreteket tekintve ez nem is csoda, hiszen a 321 méter hosszú személyszállító 17 emelet magas. Olyan, mint egy óriási bérház, csak sokkal jobban felszerelt. Mint megtudtuk, a moto­rokat meg nem azért indítot­ták be, hogy a hajó saját ere­jéből hátrafelé menet ki­ússzon a Hudson folyó bal­parti 'dokkjából. Erre a hajó súlyos veszélyek nélkül kép­telen a számára szűk hely miatt. Egy ekkora test fordulási manő­vereihez olyan sok helyre van szükség, ami nem áll rendelkezésre a kikötőben. Ahhoz, hogy kijusson a fo­lyó közepére, legalább há­rom kis vontatóhajó segítsé­gére van szüksége. A vontatóhajók csörlőkről drótköteleket engedtek le, amiket beakasztottak a sze­mélyszállító hajó folyó felőli végébe, a harmadik vontató pedig hasonló módon a Queen Elizabeth—2 orrába kapaszkodott Váratlanul Ismét felbőgött hajónk félelmetes kürtje, je­lezve a 3 vontatónak, hogy felvonta a horgonyokat, s kész az indulásra és egyben tudomásra hozva a New York-iaknak, hogy ez már ténylegesen a búcsú pillanata. Semmi kétség afelől, hogy mindenkihez eljutott a fül­szaggató üzenet. A 3 vontató erőfeszítése nyomán a 67 ezer tonnás test észrevétlenül mozdult el a kikötő gumiabroncsokkal párnázott partjától. A hajónk farába kapasz­kodó két vontató dohogva erőlködött, a harmadik vi­szont, látszólag, csak az irányt biztosította, nehogy a dokk falának ütődjön a Queen Elizabeth—2. A kivonulás a dokkból a folyó közepére csaknem fél­órát vett igénybe. Mikor már a hajó orra is túljutott a kikötő falain, az irányt biztosító vontató felhagyott a húzással, odaúszott a Queen Elizabeth—2-höz, vaskos gu­miszigetelésektől tompa or­rát nekifeszítette a személy- szállító orrának. Erősen fel­dohogó motorja mindjárt fel­fedte, hogy megpróbálja a fo­lyó közepére fordítani hajónk orrát, hogy onnan a cél­irányba saját erejéből me­hessen tovább. Igyekezetében nagy segítségére volt a má­sik két vontató, amelyek irányt változtatva húzták az Elizabethet, vagy ahogyan mi magyarok elneveztük, a Bö­zsit, hogy beállítsák a menet­irányba. Végre a Hudson folyó kö­zepére jutottunk. A drótköte­leket leakasztották a Bözsi­ről. ö ismét egy „hölgyhöz” nem illő ordítással köszönte meg a segítséget. A vontatók is visszadudáltak. De mik voltak azok a Bözsi hangjá­hoz. Amint a folyó közepére helyeztek bennünket, rákap­csolták a motorokat a több, mint 20 tonnás hajtócsavar­ra, amely megmozgatta a széles folyó vizét, felkavarta a lerakodott iszapot. A tem­pó azonban nem haladta meg a víz folyásának sebességét. Csurogni kezdtünk tehát le­felé a Hudson folyón az At­lanti óceán felé. Ekkor a partokról több tu­catnyi motorcsónak, jacht indult felénk, hogy körbefut- kározással üdvözöljék az in­duló Queen Elizabeth—2-őt. Egy helikopter is több kört írt le a hajónk fölött olyan közel repülve, hogy jól lát­ható volt az integető utasok arca. A látványba, a város­képbe belefeledkező utasokat csak a folyót átszelő híd kö­zeledése hozta izgalomba, mert úgy tűnt, hogy a hajó magas kéménye nem fér el a híd alatt. De ez csalóka lát­szat volt, legalább 2 méter távolság volt a kémény és a híd között. A z így lelohadt izgalom után a figyelem a jobbról feltűnő Sza­badság szoborra szegeződött, amelynek csak kontúrjait láthattuk a háta mögött vö­rösen lebukó nap fényében. Aztán az est sötétje hirtelen ráborult a tájra, s a város távolodó fényei jelezték, hogy lassan, de biztosan ha­ladunk a nyílt tenger felé. Kovács István HAJÓNAPLÓ 3. Csurgás a Hudsonön

Next

/
Thumbnails
Contents