Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

1978. november 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tartalékunk: a szervezés „A KONGRESSZUS AZ ELŐTTÜNK ÁLLÖ EVEK EGYIK LEGFONTO­SABB feladatának tekinti a népgazdaság belső tarta­lékainak feltárását és jobb kihasználását, a munka TERMELÉKENYSÉGÉNEK NÖVELÉSÉT, AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKEN­TÉSÉT, A MINŐSÉG JA VITÁSÁT ... GYORSABB HALADÄST KELL ELÉRNI AZ ÜZEM- ÉS MUNKASZERVEZÉSBEN, EZT A VÁLLALA­TOK, A SZÖVETKEZETEK, AZ INTÉZMÉNYEK GAZDÁLKODÁSÁNAK SZERVES RÉSZÉVÉ KELL TENNI.” Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából A z ősember, ami­kor csatárlán­cot alkotva csoportosan űzte a mammutot, majd sza­kadékba hajtotta, s megölte, nem tett mást, mint megszer­vezte élelemszerző munkáját. Az emberi ész és ügyesség győze­delmeskedett. Voltaképpen az em­beri munka megjele­nésétől számíthatjuk a munka megszervezésé­re irányuló törekvése­ket. Voltak idők, ami­kor elég volt minél több embert munkába állí­tani, így is el lehetett érni a célt. Mai, szo­cialista építőmunkánk kezdetén először szin­tén a minél több új munkahellyel értünk el eredményeket. Azóta viszont megyén belül is eljutottunk a majd­nem teljes foglalkoz­tatásig. így ismét a fi­gyelem középpontjá­ba került az üzem- és munkaszervezés. Olyan folyamatról van szó, amely állandó törődést kíván, ahol nem biztos, hogy egyik évről a másikra látványos eredmények születnek, de amelynek a hasznát senki sem tagadhatja. A szerve­zés egyrészt a termelé­si folyamatot teszi ésszerűbbé, másrészt a munkaszervezés ré­vén nagyobb termelé­kenységet tesz lehető­vé. Az első párthatá­rozat az üzem- és munkaszervezésről 1971-ben született. Ám azóta sem került le napirendről, hiszen tartalékaink nagy ré­sze éppen a szervezés­ben rejlik. Voltak, akik mindezt kampánynak tekintették, akadtak munkahelyek, amelyek egyszeri intézkedéssel le akarták tudni a szervezést. Az élet be­bizonyította, hogy nincs megállás, a jó szervező munkára még nagyobb szükség van, mint korábban. Nem fontos, hogy Dolgozz hibátlanul! mozgalomnak hívják, sokszor tanulmányok sem kellenek hozzá, de mindenképpen átgon­dolt tervező munka és következetes végrehaj­tás. Az egyszerűtől a bonyolultig Fájdalommentes átállás Mátészalkán Stopperórával mérik Cipőnyári mozdulatok öt évre szóló terv a „Szabolcsában vés a forgácsoló gépünk, hiányoznak az alapanyagok. Ahol csak lehet, MEZŐGÉP- en belüli kooperációval se­gítünk a nehézségeken. Tóth István lakatos mű­vezető helyettes, a gyáregy­ségben töltött hét esztendő alatt néhány változást már megélt. / — Nem mondom, változa­tos volt itt az élet, dolgoz­tunk mi exportra is. Ami anyagellátásban, felszerelt­ségben hiányzik, azt naponta érezzük, habár valótlan len­ne azt mondani: nem válto­zott ebben semmi. Az emberekről kérdezem. — Rajtuk múlik a legtöbb, az emberek mindent meg­éreznek. Például, ameddig mindig mást csináltunk, na­gyon sokan vették itt is a_. vándorbotot, egy részüket még elítélni sem lehet érte: mindenkinek joga van jobb megélhetést keresni. Amióta azonban átállunk a nagyobb értékű szerkezetek sorozat- gyártására, érezhetően csök­kent a munkahelyet változ­tatók száma. Reálisan né­zem a dolgokat, tehát nem mondhatom, hogy tombolt a lelkesedés. De: összerázódtak a műhelyek, mégha nehéz­ségek árán is: az emberek megcsinálják a munkát. Né­hány szót még a tárgyi felté­telekről, elsősorban az anyaghiányról, mert úgy ér­zem, jórészt ez is az embere­ken múlik. Néha az a véle­ményem: nem az anyag hi­ányzik, csupán arról van szó, hogy nem mérik fel kel­lően az igényeket, ezért a központi anyagellátás nehe­zen tart lépést a szükségle­tekkel. Az emberek a lehe­tetlent is megcsinálják, csak legyen mivel. Speidl Zoltán A falusi ház látszatra ugyanolyan a nyírbogdányi Lenin utcán, mint a többi társa. Odabenn viszont csak napközben van élet. Az egyik szobában hatan ülnek, halkan zümmög a bőrvarró­gép. Cipőfelsőrészeket ké­szítenek, harmadik hónapja ismerkednek a munkafogá­sokkal. — Ebben a csoportban ki­lencen kezdtek, hatan ma­radtak meg. Nem mindenki képes a mozdulatok begya­korlására — említi instruk­toruk, Forgó Mária. Először egy filcdarabon próbálták a különböző tűzé­seket, majd bőrdarabokon folytatták, most pedig 500 párás tételek gyártására vál­lalkoznak — lehetőleg selejt nélkül. Főként a minőségért — Minden mozdulatnak megvan az ideje. Minden tűzési műveletet stopperórá­val mérnek — folytatja Forgó Mária. — Amikor tanítjuk őket, még arra is kiterjed a figyelem, hogyan kell elhe­lyezni a gép mellett az al­katrészeket, minél kevesebb felesleges mozdulatuk le­gyen. Bizony, amikor én ta­nultam az új eljárást, ne­kem is hagyni kellett, hogy másképp oktassanak, ahogy a gyárban megszoktam. A nyírbogdányi lányok, asszonyok a Szabolcs Cipő­gyár dolgozói, ök lesznek azok, akik a jövőre elkészülő nyírbogdányi üzemben a fel­sőrészkészítés gépi mun­káit végzik. — Készségelemzésen ala­puló tűzödei betanítás a módszer hivatalos neve — mondja Huszka József, a ci­pőgyár igazgatója. — Ez egyike azoknak a szervezési — ezúttal munkaszervezési — intézkedéseknek, melyek segítségével többet akarunk termelni, de főként a minő­séget kívánjuk javítani. A szervezésnek vannak eredményei és vannak ku­darcai is. Egyiket sem hall­gatják el. Az új módszer sze­rint dolgozik például a má­sik nyírbogdányi ideiglenes üzemben Szőke Éva. Nem ő, társai mondják, mióta elsa­játította a tanfolyamon ta­nultakat sokkal gyorsabban varr. — A szalagnak háttal áll­tunk, úgy jött a cipő. A má­sik műszaknak ez nem tet­szett, megfordította vissza a gépet — mondja a nyíregy­házi üzemben Nyilas János a sarokfoglaló gép mellett. Kudarc, hogy az alja­üzemben visszaállították a régi rendbe a gépeket, néhá- nyan nem akartak átállni az újra. „Miért éppen itt kezdik?" — Sokszor nehéz azt meg­értetni az emberekkel, hogy nem kell mást csinálni, mint eddig csináltak, csak módszeresebben — állítja Alkéri Imre műszakvezető. — Mindenki azzal jön, hogy miért éppen itt kell kezdeni. — Bár a munkaszervezés­nek ez a része, amit az alja­üzemben tettünk csak egy része a gyár teljes program­jának, de nem hagyjuk ab­ba, jövőre tervszerűbben, módszeresebben kezdjük új­ra — kapcsolódik hozzá Bánfalvi Erzsébet, a vállalat szervezője. A Szabolcs Cipőgyárban öt évre szóló szervezés-fej­lesztési tervet készítettek. Ennek bontását az éves ter­vekben adják meg. A cél az. hogy különösebb beruházá­sok nélkül jobban összehan­golják az egyes üzemrészek termelését, javítsák az anyagellátást, az anyaggaz­dálkodást. Ám kiterjed a szervezés a vállalaton belül alkalmazott bérrendszerek felülvizsgálatára is, főként abból a szempontból, hogy ne csak a mennyiségi ter­melés, hanem a minőség le­gyen a termelés hajtórugó­A Vörös Október Férfiruhagyár gyáregységei közül először a nyíregyházi üzemben vezették be azt az új szervezési eljá­rást, amelynek sikeres végrehajtása alapján jelentősen nő a mennyiség, javul a minőség. Az egész termelést átfogó szer­vezési intézkedések alapjában változtatják meg az eddigi munkát, az anyagellátástól kezdve egészen a késztermék rak­tárba kerüléséig végig kísérik a termék útját. A szervezés tulajdonképpeni alapja az, hogy elemeire bontják a különböző munkafolyamatokat, s ezáltal kiküszöbölhetőkké válnak a fölösleges mozdulatok. A közel kétéves munkát kívánó átszer­vezésnek a nehezén már túl vannak a svájci tanácsadók útmutatásai alapján dolgozó magyar szakemberek. Jelenleg a nyíregyházi gyáregységben már az új eljárás szerint dolgozik a nadrágszalag, a tervek szerint a teljes átállás egy év múlva fejeződik be valamennyi munkaterületen. ja. Csapatmunka A feladatok végrehajtása nem egyetlen szervezőn mú­lik. Az egyes témák kidolgo­zásában az érintett osztályok dolgozóiból alakított csopor­tok vesznek részt, így job­ban magukévá teszik a ja­vaslatokat. — Ennek az eredménye, hogy nálunk szívesen fog­lalkoznak a szervezéssel, s ennek megvannak az ered­ményei is — foglalja össze Bánfalvi Erzsébet. Lányi Botond Szűcs László, a MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységének főmérnöke egész kis listát állít össze pillanatok alatt mindabból, amit a gyáregy­ség az elmúlt évek alatt gyártott. Szerepel ezen dará­ló és konzervipari gép, ta­karmánykihúzó kocsi és sze­mét tömörítő. És ezzel, még nem is kész a leltár... — Tulajdonképpen az volt a szerencsénk — summázza véleményét a főmérnök —, hogy jól képzett szakmunká­sokban sosem volt nálunk hiány, így viszonylag köny- nyen tudtunk mindig átáll­ni. Ilyen helyen, mint a mi­énk, jókora szakmai rutinra lehet szert tenni. Az egyszerűbbtől állandó­an a bonyolultabb felé ha­ladtak, mondhatnánk, a fej­lődésnek jól bevált útjain jártak. Mert a daráló pél­dául, 4100 forintot ért. Az­tán tavaly és azt megelőző­en, már takarmánykihúzó és -adagoló gépet gyártottak: ebből egyben 270 ezer fo­rintnyi munka és anyag sű­rűsödött. — Egyébként a legtöbb gondot a kisértékű munká­ról a százezreket térőre va­ló átállás okozza. Mert ez, mindig komoly szervezési kérdéseket vet fel. Az egy­szerűbb terméknél több le­hetőség volt a gyártási munkák konkretizálására, betanított munkások is al­kalmasak voltak a szükséges néhány mozdulat megtanulá­sára. A takarmánykihúzónál, és különösen most, amióta pótkocsikat gyártunk, ez, már nem felelhet meg. A ta­karmánykihúzónál ugyan­azok készítették ugyanazon műhelyben a részegységeket, mint akik össze is szerelték aztán ezeket. Tehettük, mert kis sorozatról volt szó. A # „Az volt a szerencsénk..." # Változó feladatok # Segítés kooperációval # Sokan vették a vándorbotot # „Rejtett" igények pótkocsik esetében ez nem lehetséges, hiszen a felfutás- idejében évente négyezer da­rab körül állítunk ezekből majd elő, idei tervünk is 1800 pótkocsi. Igaz, a változtatás nem újdonság a szálkái gyáregy­ségben, de kérdés, hozzá le- het-e szokni, hiszen emberek megszokott munkarendjét, összeszokott csoportokat kell esetenként emiatt megboly­gatni. Szűcs László így véleke­dik: — Igyekeztünk fájdalom- mentesen eljárni. Nálunk a munkások több, mint fele bejáró, tehát alkalmazkodni kellett a közlekedéshez, a családok kialakult időbeosz­tásához. Ez voltaképp sike­rült. Nehezebb volt a tárgyi feltételek megteremtése: ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents