Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

1978. október 13. KELET-MÁST ABORSZÁG 3 Szabolcsi tapasztalatok Jelzések o valóságról Mátészalkán a Keleti lakókörzetben újabb 121 lakás építésén dolgoznak. A tervek szerint az épületsorból 44 lakást még ebben az év­ben átadnak tulajdonosaiknak. A helyi építőipari szövetkezet kivitelezésében készülő la­kások leglátványosabb munkafolyamata az előre gyártott elemek összeszerelése, amelyen Jakab Sándor és nyolctagú brigádja dolgozik. (Elek Emil felvétele) Közművelés — emberközelből (3.) Ki mire fogékony? KÖZPONTI BIZOTTSÁ­GUNK titkársága legutóbb 1977 márciusában tekintette át a politikai információs munka tapasztalatait, s szab­ta meg a további feladatokat. A testület állást foglalt ab­ban, _ hogy a politikai infor­máció számára biztosítani kell az őt megillető helyet és szerepet a párt össztevékeny- égén belül. A Szabolcs-Szatmár me­gyei pártbizottság hamar fel­ismerte, hogy jó információs munkát csak akkor lehet iga­zán végezni, ha a feladatokat egységesen értelmezzük, ha minden szinten és minden il­letékes érzi és érti saját ten­nivalóját; ha gondoskodás történik az információ terve­zéséről, szervezéséről, a gyűj­tés, összegzés, elemzés és hasznosítás elméleti és gya­korlati tennivalóinak közös számbavételéről. Vagyis: az információval foglalkozókat alaposan fel kell készíteni feladataik színvonalas végzé­sére. Szabolcs-Szatmár megye egyre gazdagabb és tartalma­sabb információs jelentései­vel már jóval az említett ha­tározat előtt ösztönzött az in­formációs munka gyakorlati tapasztalatai elméleti általá­nosításának elvégzésére, a politikai információ szerveze­ti és tartalmi továbbfejlesz­tésére. A megye vonatkozá­sában az utóbbi időszak ta­pasztalatai is igen kedvezőek. A pártbizottság hamar adap­tálta a titkársági határozat végrehajtásának helyi felada­tait, finomított korábbi mun­káján. Az információs munka összapparátusi tevékenység­gé szélesedett. Valamennyi osztályon kijelöltek egy mun­katársat az információ gon­dozására és az így létreho­zott „információs csoport” munkáját az illetékes titkár fogja össze. Az osztályok kép­viselőiből álló információs munkacsoport „csapatmun­kája” tökéletesebben ki tud­ja elégíteni a megyei és a központi vezető testületek reális politikai információs igényeit. A SZABOLCSI INFORMÁ­CIÓS JELENTÉSEKET ol­vasva jó alkalmat látunk ar­ra, hogy kijelentsük: a párt- bizottság heti és havi infor­mációs jelentései sokoldalú­an és hitelesen tükrözik a megyében élő társadalmi osz­tályok, rétegek és csoportok politikai hangulatát, a párt­élet eseményeit; megfelelő áttekintést adnak a gazdasá­gi építőmunka eredményeiről és gondjairól. A politikai in­formáció a megyei, járási, városi pártmunka szerves részévé vált és átszövi a me­gye politikai, gazdasági, tár­sadalmi és tömegszervezeti életének egészét. A megyei pártszervek és -szervezetek minden szintjén érzékelni le­het azt a belső mozgást, amely egyfelől közvetíti a központi és a helyi politikai vezetés elképzeléseit a töme­gekhez, másfelől a megye dol­gozóinak, lakosságának a vé­leményét, észrevételeit hite­lesen, gyorsan és pontosan igyekszik eljuttatni az irá­nyító pártszervekhez, köztük a Központi Bizottsághoz. Ennek igazolására: a Köz­ponti Bizottság illetékesei tudnak róla. hogy az alma betakarítását a szélsőséges időjárás ellenére is szerve­zetten végezték. Figyelmet érdemel az is, amire éppen a szabolcsiak tettek javaslatot: a kenyér sütéséhez használt lengyel burgonyapehely he­lyett érdemes lenne hazai előállítású terméket alkal­mazni. A pékek elképzelése is dicséretes: a kenyér el­tarthatóságát növelni lehetne, ha elegendő mennyiségű cito- pán állna rendelkezésre. Jo­gos a mátészalkaiak büszke­sége is, amelyet a Szatmár Bútorgyár 3 új termékének a BNV-n kapott értékes díja­zása váltott ki körükben. El­ismerés illeti a megyei építő­ipari vállalat dolgozóit is az első 8 havi termelési terv kö­zel 2 százalékos túlteljesíté­séért és a 723 millió forint értékű beruházás megvalósí­tásáért. Az viszont nem jó, hogy a rakamazi cipőipari ktsz dolgozóinak bosszankod­niuk kell az importbor rossz minősége és az ELZETT ké­sedelmes cipzárszállításai mi­att. Jogosnak tartjuk az ÉR­DÉRT mátészalkai telepén tapasztalt sérelmet is, misze­rint a telephelyi státusban levők prémiuma az évi fize­tésnek csak 8 százalékát, a fizikai órabéreseké 4 száza­lékát érheti el, viszont az ugyanott dolgozó, de a köz­ponti állományba tartozók esetében ez 30 százalék is le­het. LEHETNE TOVÁBB SO­ROLNI AZOKAT A JELZÉ­SEKET, amelyeket a megyei pártbizottság a dolgozók fel­vetései és a pártszervek köz­lései alapján csupán a leg­utóbbi heti információs je­lentésekben továbbított az il­letékesekhez. Joggal teheti fel az olvasó a kérdést: mit kezdenek ezekkel a jelzések­kel a párt illetékesei? Mind a megyei bizottság, mind a Központi Bizottság igyekszik gyorsan reagálni a lakosság felvetéseire. Az eredménye­ket közkinccsé teszik, a prob­lémák megoldására pedig in­tézkednek. Pártunkra jellem­ző, hogy a nyílt és őszinte kérdésekre igyekszik őszinte, egyenes és világos válaszokat adni; a dolgozók érdekeit szolgáló döntésekkel hozzájá­rulni a jó tömegkapcsolat erősítéséhez, a bizalom meg­tartásához. Szükséges ez azért is, mivel pártunk tevé­kenységét, döntéseinek he­lyességét a dolgozók ellenőr­zik. Fontos tehát minden fi­gyelmet érdemlő jelzésre idő­ben reagálni. A politikai in­formáció is csak akkor válik hatékony eszközzé a vezetés számára, ha beépül a párt össztevékenységébe. Ha vi­szont ettől az eszköztől egy párt megpróbál elszakadni, az „ellenőrök” igen kemény felelősségre vonást alkalmaz­nak, amit jó előre elkerülni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jelzéseket azonnal követik a válaszok. Az emberek felvetéseinek nagy részét már az adott üzemben, vagy lakóterületen meg lehet, sőt, meg is kell vá­laszolni. Más részükre párt­ós kormányhatározatokban, politikai kiadványokban, az újságok hasábjain^a rádió és televízió adásaiban, párt- és tömegszervezeti rendezvé­nyeken szükséges kitérni. A megyei pártbizottság lapja, a Kelet-Magyarország is szinte valamennyi írásában közvet­lenül, vagy közvetve válaszol a kommunistákat, munkáso­kat, parasztokat, értelmisé­gieket, a városok és falvak lakóit foglalkoztató kérdé­sekre. A MEGYEI PÁRTSZER­VEK ÉS -SZERVEZETEK politikai információs munká­Gyermekkorunk óta ismer­jük egymást. Akkoriban min­dent megosztottunk. Mindent, ami az enyém volt. Neki va­lahogy soha nem volt sem­mije. Aztán felnőttünk. Útjaink szétváltak. Teljesen megfe­ledkeztem róla. Egyszer azonban az előszo­bában megszólalt a csengő. Ö jött. Végigjárta, a lakást és azt mondta: — Jól élsz. Két szoba! Az egyiket átengedhetnéd ne­kem. Átengedtem. Mi mást te­hettem volna, hiszen gyer­mekkori jó barát! Aztán kinyitotta a szek­rényt. Amikor mindent meg­szemlélt, így szólt: — Milyen jó öltönyök! Ép­pen kettő. Ideadhatnád az egyiket. Testvériesen megosztoz­tunk az öltönyökön. Aztán az ingeken, nyakkendőkön, ci­jának eddigi sikerei lehetővé, az előttünk álló feladatok pe- dik szükségessé teszik né­hány további teendőre fel­hívni a figyelmet. Elsősor­ban olyanokra, amelyekre az alapszervezeteknek kell leg­inkább odafigyelniük. Minde­nekelőtt: lehetőleg valameny- nyi alapszervezet szervezze meg a saját vezetése tájékoz­tatására szolgáló információs munkát. Teremtsünk olyan demokratikus munka- és la­kóhelyi légkört, amely ösz­tönöz a nézetek, vélemények őszinte kifejtésére. Nyíltan kérdezzük meg az embereket, mert nyílt kérdésre a válasz is őszinte. Az információs .munka gyakorlati teendőinek ellátásával politikailag jól felkészült, tapasztalt, elemző­készséggel rendelkező, a dol­gozókkal szoros emberi kap­csolatot tartani tudó, nép­szerű és elismert kommunis­tákat bízzunk meg. Támasz­kodjunk jobban a pártcso- portbizalmiak sokrétű, gaz­dag tapasztalatokon nyugvó értékeléseire, fordítsunk na­gyobb figyelmet a közvetlen beszélgetéseken alapuló in­formációra. Valamennyi alap­szervezetben sokat tehetnek a taggyűlések politikai ta­pasztalatainak felszínre ho­zásával. A taggyűlések emlé­keztetői tartalmazzák bőveb­ben a kommunisták vélemé­nyét a központi, a területi és a helyi határozatok végrehaj­tásáról; tükrözzék a párttag­ság észrevételeit, javaslatait. Ezzel nagy segítséget adnak a felsőbb pártszerveknek is. A politikai információban ne engedjük meg a taktiká­zást, a meglévő problémák el­hallgatását, mert az — akár az indokolatlan győzelmi je­lentésekkel való próbálko­zás, a létező gondok eltuso- lása — súlyosan sérti a párt érdekeit. Az alapszervezetek ne féljenek attól, hogy az irá­nyító pártbizottság a negatív vagy a pozitív hangulati ele­mek arányán keresztül ítéli meg a vezetőség, az alapszer­vezet munkáját. Ellenkező­leg! A nyílt és őszinte jelzé­sekből az alapszervezet, a pártvezetőség jó tömegkap­csolataira lehet következtet­ni. A pártszervezetek informá­ciós jelentéseiben erősíteni szükséges az adott gazdasági egység termelési eredményei­ről szóló részt. A jelentések mutassák be a termelés konkrét helyzetét, de emel­lett azt is, hogy erről a dol­gozók hogyan vélekednek; egy-egy intézkedés hatása ho­gyan érinti őket. Előrehala­dásunk megköveteli, hogy a jövőben gyorsan és hitelesen szóljunk a munka- és üzem- szervezés, a takarékosság, az export, a beruházás, a mun­kaerő-ellátás, a gépkihaszná­lás, a bérezés, a munkaerő­átcsoportosítás stb. helyi ta­pasztalatairól. Szabó József, az MSZMP KB munkatársa pőkön, fehérneműkön. A ma­ga részét elvitte a szobájába. Hallgattam. Nem akartam el­Viktor Plemel: Testvéri osztozkodás rontani a gyermekkori emlé­keket. Ebéd után elnyújtózott a kedvenc fotelemben. Rágyúj­tott a cigarettámra. Aztán megszólalt: — Jó cigiket szívsz. Hát konyakod milyen van? Egy üveg francia konyakot tettem az asztalra. Meg cit­A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben ér­zik a gondok súlyát. Tudják, gyorsítani kell a fiatal mű­szaki értelmiség beilleszke­dését ahhoz, hogy otthon érezzék magukat. Érzik, hogy a tanulás serkentése — tisz­tes anyagiakkal is — a szak­mai és általános műveltséget emeli — igaz, nem nagy tö­megeknél. Az elnök azon is gondolkodik: a jutalmak és kitüntetések osztásánál ok és mérce lehet a művelődésért kifejtett munka is. Világosan megfogalmazza a célt: Felelősség és önbecsülés — Ez a kettő kell ahhoz, hogy a Ganz és a megrende­lő külföldi cégek igényeinek maradéktalanul megfelel­jünk. A felelősség azonban feltételez egy bizonyos szin­tű intelligenciát. Az önbe­csülés pedig nem egyszerűen szakmai- síkra korlátozódik. Nem hiszem, hogy világszin­tű terméket lehet úgy előál­lítani, hogy valaki közben parlagi szinten marad. A mondottakban nemcsak ennek az üzemnek a gondját érzem. Szabolcsi, általános probléma került itt terítékre. De ilyen volumenű tudatfor­málás már valóban nem jó szándékú amatőrök feladata. — A mi üzemünk környé­kén — mondja a KISZ csúcstitkára — egy sereg nagy vállalat található. Gu­romot. Ivott. Egy gerezd cit­romot megforgatott a porcu­korban. Szopogatás közben megkérdezte: — Kocsid van? — Van. Egy. — Hm ... Ezt nem lehet kettévágni. Felváltva fogunk furikázni? — Igen — möndtam csüg­gedten. Ekkor jött haza a munká­ból a feleségem. Bemutattam őket egymásnak. — Csinos feleséged van — mondta. — Jó alakú. Kár, hogy csak egy van belőle. Egyébként... Nem emlékszem, mit vág­tam a fejéhez. Én második éve ülök. Ő megúszta egy véraláfu- tással, meg egy kiadós ijedt­séggel. Most ott lakik, ahol én lak­tam. A feleségemmel. Zahemszky László fordítása migyár, UNIVERSIL, AGRO- KER, dohányfermentáló — csak úgy kapásból. Ugyanak­kor a Ságvári-telepen egy primitív művelődési ház ta­lálható csupán. Pedig ötezer ember él itt, többnyire ezek­nek a gyáraknak a munkásai. Nem lehetne az erőket kon­centrálni? — Épül egy kacsalábon forgó művelődési ház a város közepén. Ez viszont messze van a munkástelepüléstől — mondja Szabó. Pedig a vá­rosfejlesztéshez mi is ter­melünk jócskán, ezek a vál­lalatok érdemelnének egy olyan lehetőséget, ami a munkások művelődését szol­gálná. Senki nem jön vissza Felsejlenek előttem a két lakatos, Illés Sándor és Hor­váth László szavai: — Aki itt végez a munkával, az az üzembe nem jön vissza, nem itt szórakozik. Nincs is hol. Közművelődésünk szerve­zői eddig aligha vették szám­ba, mit jelent az: gyárne­gyed. Talán mert nem sok ismeretük van arról, mit fe­jez ki egy üzem, mennyire nem az íróasztal mellett szü­letett elméletek jellemzők itt. Különben bizonyára • már gondolkodtak volna azon: mi lehet olyan új, hatásos, a va­lós igényekből kiinduló for­ma, amivel kezdeni lehetne valamit. — Azt mondták — kezdem a hangosan gondolkodást —, itt gyönyörű termékek ké: szülnek. Nekem is ez a véle­ményem. De próbálták-e már, hogy meghívnak egy formatervezőt, egy szobrászt, vagy festőt, hogy a reggelizés közben álljon oda egy trafó­ház elé, s magyarázza meg a munkásoknak: miért szép? A hallgatók meghökkennek. Nem, ez még nem jutott eszébe senkinek. Formalitások Pedig az ember elsősorban arra fogékony, amiben érzi magát, életét, munkáját. Mi­ért nem használjuk ki mind­ezt? Miért nem az üzem, a műhely az első terület, ahol megpróbáljuk megközelíteni az embert? — Sok minden serkent for­malitásra — mondja Farkas. A statisztika érdekében jól jön a brigádnaplóba ragasz­tott mozijegy, a múzeumi be­lépő. A vetélkedő múlékony- ságát maga is tapasztalhatta. A tehetetlenség viszi néha a dolgokat. De honnan lehet le­akasztani szakképzett nép­művelőt? Ezen a pályán is kering néhány pályatévesz­tett, s igen kevés az, aki egy üzem, gyár realitásából indul ki. — Kiskert, kocsmahivatal, beszűkülés. Ezek sajnos a mai realitások — mondja Szabó József mérnök. Pedig nálunk több mint 300 har­minc éven aluli fiatal dolgo­zik. Mikor kezdődjék neve­lésük, világot megláttató ok­tatásuk, ha nem most? És bizony a körülményeket nem kérdőíven kell kutatni, ha­nem a munkapadok mellett, személyesen, s nem félek ki­mondani, a jót ha kell, eny­he kényszerrel kell rábírni az emberekre. Feltételeket Van közművelődési törvé­nyünk. Megfogalmazódik a termelőüzem igénye, de a megvalósítás messze megha­ladja erejüket és szakkép­zettségüket. Sok szó esik kulturális társulásokról, de példánk szerint egy sor nagy­üzem még csak lépéseket sem tesz. Művelődésünk irá­nyítása elméleti, az üzem, a munkás élettere ihletet alig­ha ad nekik. Még a kézen­fekvő lehetőségek — mint például az ebédlőkben ren­dezendő kiállítások — is ki­használatlanok. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet esete és helyzete nem egyedi. Ok­talan lenne valamiféle dör­gedelemmel elmarasztalni őket. önmagában az: értik és érzik a feladatot, pozitív, ezt tetézik jó szándékú törek­véseik is. A továbblépés innen már egyszerűen üzemi ügy. (Vége) Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents