Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-11 / 240. szám

1978. október 11. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Közélet M. J. rakamazi levélírónk panaszolta, hogy utcájuk sá­ros, szilárd burkolatú utat kellene építeni, ez a környé­ken lakók legégetőbb prob­lémája. Egyik mándoki olvasónk tette szóvá: községükben is elkelne egy Patyolat-felve­vőhely. Sok háziasszony gondján enyhítene, ha nem kellene a tisztításra váró ru­hát Kisvárdára cipelniük. (Ott van ugyanis a legköze­lebbi felvevőhely.) Mindkét levélírónk egy kö­zösség óhaját, kérését tolmá­csolta. A közvéleménynek adtak hangot, s ez nem más, mint a közéletben való rész­vétel, az emberek nyilvános társadalmi szereplése. Leg­főbb jellemzője, hogy az em­berek önkéntesen vesznek részt az ország, vagy egy ki­sebb közösség érdekeit, szük­ségleteit érintő közösségi problémák megoldásában, előbbrevitelében. A közéleti tevékeny­ség egyébként valamen­nyiünk alkotmányos jo­ga. De mindenki csak ak­kor válik a közélet igazi szereplőjévé, ha ezt a tevé­kenységet aktívan gyakorol­ják, ha az embereknek kü­lönféle szükségleteik van­nak (utat igényelnek, szol­gáltatást kérnek stb.), s ezek kielégítéséhez érdekeik is fűződnek. Ha azt látják és tapasztalják a községlakók, hogy cselekvésükkel, véle­ményükkel beleszólhatnak azokba a döntésekbe, ame­lyek személyes sorsukat érin­tik, akkor a közös dolgok in­tézésében szívesen vesznek részt, készek gyakorolni jo­gaikat és teljesíteni köte­lességeiket. Mint a fenti pél­da is igazolja, az emberek nemcsak maguk, hanem má­sok ügyével is törődnek. Cselekvő részvételüknek közvetlen formája az. ami­kor egy-egy település lakói maguk — de a közösség ne­vében — személyesen mond­ják el kérésüket, észrevéte­lüket a demokratikus fóru­mokon, tanácskozásokon, gyűléseken, értekezleteken. Ott, ahol az állampolgárok életét, sorsát, érdekeit érin­tő kérdések vitája folyik és közérdekű döntések szület­nek. Kisebb településeken ilyen esemény a falugyűlés. Itt a tanács tájékoztatja a lakos­ságot, illetőleg kéri a lakos­ság véleményét, szólnak a ta­nács középtávú tervéről, a költségvetésről, a község éle­tének egyéb fontos, minden­kit érintő kérdéseiről. Egy­ben ez jó alkalom a helyi közvélemény megismerésére és formálására, és a kisebb települések lakosságának közösséggé való alakításában is jelentős szerepet tölt be. Természetesen az a köz­séglakó, aki rendszeresen részt vesz a falugyűléseken, a közéletnek aktív résztve­vője, azt tudja, hogy egy új úthoz, vagy egy új szolgálta­tás bevezetéséhez pénzre van szükség. S ennek hiánya — a legjobb akarat, a legjobb ügykezelés mellett is — kés­leltetheti egy-egy kérés tel­jesítését. Pontosabban a köz­ség is csak addig „nyújtóz­kodhat” ameddig a költség- vetés engedi. Ennek megér­tése is hozzátartozik a helyes állampolgári magatartáshoz. Soltész Ágnes AUTÓITATÖ Tiszavasváriban a Petőfi utca 14/c alatt lakom, a 36- os út egyik legforgalmasabb szakaszán — olvastuk Szabó Mártonná levelében. Az erre haladó kocsik zöme itt áll meg, pihennek a gépkocsive­zetők, vagy ki-ki szomját olt­ja a kút hűvös vizével. Noha veszélyes ez a kis „kitérő”. Az útpadka ugyanis rendkí­vül rossz. Évente laza ho­mokkal feltöltik, ez azonban csak 1—2 napra, esetleg egy hétre javít a helyzeten. Szin­tén veszélyes, hogy a kútból kifolyó víz elvezetése sincs megoldva. Olykor mérhetet­len a sár (ez is áztatja az útpadkát, nemcsak a csapa­dékvíz), télen pedig „jég­hegy” tornyosul a kút kör­nyékén, esetleg korcsolyázni is lehetne itt. Sajnos! KÉP A TÉLI „JÖVŐBŐL” — Józsi, nem a műkorcso­lya EB-re küldtelek, hanem csak hűtővízért...! SZEMETES HÁZ Az Ungvár sétány 1. szám alatti épületben körülbelül három hónapja nincs ház­mester, és a lépcsőház taka­rításáról sem gondoskodik az ingatlankezelő vállalat. Kel­lemetlenségünket fokozza, hogy a szemétleöntő gyakran nem működik, eldugul. Saj­nos van olyan lakó — itt ná­lunk a hatodik emeleten —, aki nincs tekintettel semmi­re, a szemetet a tároló mel­lé önti, és az sem zavarja, hogy emiatt mérhetetlen bűz van a lépcsőházban, elszapo­rodnak a csótányok, egyéb rovarok, a legyek. Talán eh­hez már hozzá sem kell fűz­nünk, hogy a szeméttároló rendszeres fertőtlenítése is elmarad, egyszóval megen­gedhetetlen körülmények kö­zött vagyunk. Bár néhányan mások után is takarítunk, de ezt sem tudjuk a végtelen­ségig csinálni, hiszen nem a lakók feladata, kötelessége ez — teszik szóvá levelükben az Ungvár sétány 1. számú épület hatodik emeleti lako­ELÁZOTT HÁZ A közelmúltban a helybeli termelőszövetkezet részére bekötő utat építettek a köz­ségben. Ez az út az én há­zam mögött húzódik. A mun­ka első ütemében a házam hátához egyengették el a kö­zeli dombot. Én már ekkor gondoltam, hogy itt a víz meg fog rekedni, hacsak nem gondoskodnak szabályos elve­zetéséről. Időben szóltam emiatt az építkezés résztve­vőinek, a községi tanács el­nökének, de mindenki csak nyugtatgatott: „majd ha az út elkészül...” A várakozás eredménye: a közelmúlt esős napjaiban a házam fala el­ázott, s ha így megy tovább lehet, hogy össze is fog dőlni, hiszen alig van alapja, régi épület — panaszolja özv. R. Kiss Jánosné, Papos, Kos­suth út 1. szám alatti lakos. JÁRHATATLAN JÁRDA Nyíregyházán a Váci Mi­hály — és a Móricz Zsigmond utcák sarkán lévő lakásokat lebontották még a tavasszal. A járda itt azóta is járhatat­lan. Az utca lakói nevében is kérem: állítsák vissza a régi rendet, takarítsák el a romo­kat, s a járdát tegyék szabad­dá — kéri Bartha Zoltán Nyíregyháza, Váci Mihály utca 12. szám alatti lakos. AZ ÖREGEKÉRT A Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának kezdemé­nyezésére, a község gazdasá­gi és társadalmi szervezetei­nek összefogásával 1977. ja­nuár elsejétől Ópályiban megnyílt az öregek napközi otthona. A kezdeti idegen­kedés után egyre szaporodott a látogatók száma, ma hu- szonhatan vannak. Ebben nem kis szerepük van az ott dolgozóknak, akik mindent elkövetnek azért, hogy az idős emberek jól érezzék ma­gukat, valóban pihenésüket, kikapcsolódásukat, szórako­zásukat leljék az otthonban. Külső segítséget is kapnak ehhez, például a Szatmár Bú­torgyár Balassi Bálint Szoci­alista Brigádja rendszeresen Játogatja az otthont. Társa­dalmi munkájukkal azon igyekeznek, hogy még kelle­mesebbé tegyék az öregek napjait. Október 5-én a gyár autóbuszával látogatott el Mérkre tizenkilenc idős em­ber, ők is teli élménnyel tér­tek haza, emlékezetes marad ez a nap számukra. A hely­beli úttörőcsapat, az óvodások műsoros rendezvényeikkel te­szik színesebbé, pergőbbé a mindennapok programját — olvastuk Drabik Péter, az Öpályi Községi Közös Tanács vb-titkárának levelében. HOL VAGY, RÉGI FECSKE? Annak idején a Fecske el­nevezésű cigarettát örömmel „fedeztem” fel. Kielégítő volt a zamata, kék a füstje, meg­gyújtás után akár szívás nél­kül is végigégett és szürké­sen fehér hamut hagyott. A dohányzás hódolói közül so­kan megszerették és válasz­tották magukénak a Fecske cigarettát. Annál is inkább, mert a minőséggel szemben az árat is megfelelőnek tar­tották. Ám a kezdettől mos­tanra nagyon leromlott a Fecske cigaretta minősége. Nem titkolom, vásárláskor mindig táplálok egy kis re­ménységet: hátha az új cso­mag hasonló lesz a régihez. Felesleges remény. A mosta­ni Fecske csípős ízű, tele „fi­nánclábakkal”, egyenetlenül — némelyik sehogy sem — ég és a hamuja rücskösen fekete. Vajon egyáltalán nincs remény, hogy megja­vuljon a Fecske cigaretta? — írja A. B. nyíregyházi olva­sónk. — Hát ezt már én sem bí­rom ki...! Szerkesztői üzenetek Id. Czofit István mező- ladányi, Iski Sándorné gá- vavencsellői, Vajda Albert tiszarádi, Kőszegi Ferencné ibrányi, Mészáros Balázs kékesei, Ágoston Istvánná dombrádi, Hoffman Antal- né kisvárdai olvasóinknak levélben válaszoltunk. Gergely Pál lónyai, Kiss Antalné nagycserkeszi, Ba­logh Róza fehérgyarmati, Bodák Dezsőné újkenézi, Lengyel János nyírtassi, Lippai Andrásné kótaji, Gutyán András nyíregyhá­zi, Szabó Lajosné tiszabez- dédi, Somogyi Ferenc szé- kelyi, Antal Sándorné vá- sárosnaményi, Bécsi Ist- vánné tiszaszentmártoni, Szaplonczai Bertalanná fe­hérgyarmati, Szegedi Mik- lósné nyírbélteki, Palcsik Mihályné nyírtassi, Ricz Sándorné nyíregyházi lako­sok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Tóth Mihály kisvárdai olvasónkat tájékoztattuk, hogy a munkaképesség csökkenése miatt más' (könnyebb) munkakörbe helyezett dolgozót az ere­deti munkakörében elért, vagy elérhető átlagkeresetig a bérkiegészítés akkor ille­ti meg, ha a munkaképes­ség csökkenése, üzemi bal­eset, vagy foglalkozási megbetegedés következmé­nye. Pók György nagydobosi lakost a községi tanács ér­tesítette, hogy lakásgond­ján nem tudnak segíteni, mert a tanácsnak nincs bérlakása. Olvasónknak ja­vasolták, hogy építsen új lakást OTP-kölcsönnel. ■■■■■■■■ „Megszűnt megálló” cím­mel közölték a Markó-boko- ri lakosok kérését, mely sze­rint állítsuk vissza a ré­gi autóbuszmegálló-helyet. Mint ismeretes, a nagycser­keszi Kossuth Mg. Termelő- szövetkezet kérésére szüntet­tük meg a korábbi helyen levőt. Helyette a lakosság egyetértésével — egy újat létesítettünk. Sajnos, ide nem tudunk jelenleg meg­állóoszlopot tenni, mert nincs. (Országos szinten mi­nimális a gyártókapacitás, az elmúlt évi rendelésünket a gyártó cég csak 1979 első fél évére igazolta vissza.) Ettől függetlenül a lakosság tud­ja, hol van az új megálló­hely, kocsijaink pedig min­den esetben megállnak ott, ha le- vagy felszálló utas van. Volán 5. sz. Vállalat, Nyíregyháza. A szeptember 13-i Fórum rovatban „Tejivót kérnek” címmel közölték a Búza téri munkáslakások lakóinak ké­rését, hogy a Búza tér 14. számú épületben nyissunk egy tejivót. Sajnos, erre nincs lehetőség, mert az em­lített ür >s üzlethelyiség a Ti­sza ment Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat iro­Dicső Lászlóné újkenézi olvasónkat többek közt ar­ról is tájékoztatta az Álla­mi Biztosító megyei igazga­tósága, hogy szabályzataik értelmében beteg emberrel sem életbiztosítást, sem csoportos élet- és baleset- biztosítást (CSÉB-et) nem köthetnek. Amennyiben a beteg egészségi állapota helyreáll, kérését teljesíte­ni tudják. Simon Jánosné vajai la­kos panaszát a KIOSZ Sza- bolcs-Szatmár megyei Tit­kársága orvosolta. Sebőkné Jakab Margit nyíregyházi lakost a Szak- szervezetek Szabolcs-Szat- már megyei Tanácsa értesí­tette, hogy a termelőszövet­kezettel kötött tanulmányi szerződésben foglaltaknak nem, tett eleget, ezért a ter­melőszövetkezet által jutta­tott kedvezményeket köte­les visszafizetni. Természe­tesen a termelőszövetkezet csak a jogszabályban biz­tosított kedvezményeken felül nyújtott támogatás mértékét követelheti visz- sza. A szerződésben meg­határozott 27 nap tanulmá­nyi szabadságból 10 napra eső átlagkeresetnek meg­felelő összeg jogszabály alapján megilleti levél­írónkat, így ezt az összeget nem köteles visszafizetni. dahelyisége. A vállalat a he­lyiséget — a telefon beköté­se után — birtokba veszi. A piaccsarnok, a Belső körút építése, valamint a Mező ut­ca és környéke átépítése mi­att a Búza téren jelenleg tejivót nem tudunk nyitni. A városközpontban jelenleg meglevő reggeliztető üzletek, a Rákóczi utcán levő bisztró, az „Imbisz Grill”, valamint a Zrínyi Ilona utcai „Tejbár”. Októberben kerül sor a Zrí­nyi Ilona utcai sávházban egy tejivó és egy „finomfala­tok boltja” megnyitására, ezek az üzletek a reggelizte­tés körülményeit javítani fogják. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. termelésellátás-felügyeleti osztálya II közműről Megyénk egyre több községében épül közmű. A nö­vekvő életszínvonal, a kulturáltabb életmód iránti igény is sürgeti ezek gyorsabb ütemű megvalósítását. Hogy me­lyik településen mikor lesz vízi közmű, vagy csatorna, ar­ról egy-egy tervcikluson belül a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt. A közműves vízellátás, vagy csatornázás a megyei és a helyi tanács fejlesztési alapjából, a vízügyi igazgatóság vízügyi alapja és a lakosság anyagi hozzájáru­lásával valósul meg. A lakossági hozzájárulás azt jelenti, hogy minden ingatlant használó — a társulati alapító tag­gyűlés által meghatározott összegben — érdekeltségi hoz­zájárulást fizet. Megyénkben ez az utóbbi forma az álta­lános. Az V. ötéves tervben például 47 település kapott le­hetőséget, hogy társulati formában közműves vízellátást teremtsen. Melyek a feltételei a vízi közmű-, illetve a csatorna­mű-társulások megalakításának? Gyakran kérdezik ezt le­vélíróink. Ehhez három dolog szükséges: a helyi tanács­nak jóváhagyott kiviteli tervvel és legalább egy mélyfú­rású kúttal kell rendelkeznie; szükségesek a hatósági en­gedélyek; és a legfontosabb, hogy a fedezeti források meg­legyenek. Ha az előzetes számítások szerint a közmű építéséhez szükséges anyagi források megvannak, a településen lét­rehozhatják a társulat szervező bizottságát. Ennek felada­ta: a lakosság, valamint a jogi személyek által aláírt be­lépési nyilatkozatok összegyűjtése. Amennyiben a telepü­lésen élők 51 százaléka — tehát a lakosság többsége — alá­írta a belépési nyilatkozatot, a társulat alapító taggyűlése összehívható. A taggyűlés dönt a lakosság fizetési kötele­zettségéről, ami a kisebbségben lévő nem tagokra is érvé­nyes. A érdekeltségi hozzájárulás befizetését — vízműtár­sulat esetén 10 év alatt, csatornamű-társulat esetében 15 év alatt lehét elvégezni, ezt határozhatja meg az alapító taggyűlés. Idős, beteges, nyugdíjból élő levélíróink soraiból gyak­ran kicsendül: kevéske jövedelmükből képtelenek a víz­műhozzájárulást fizetni, ők inkább lemondanának az egészséges, jó ivóvízről, a közmű nyújtotta kényelemről. Gondoljuk meghallgatásra találhat, ha a társulati tag a taggyűléstől, a nem tag pedig a helyi tanács szakigazga­tási szervétől kér méltánylást. A taggyűlés, illetve a ta­nács ugyanis az arra rászoruló idős, beteg, alacsony jöve­delmű, szociális segélyből élő, ingatlannal nem rendelke­ző tag érdekeltségi hozzájárulását mérsékelheti, törölheti. Az ingatlannal rendelkező — nagyon alacsony jövedelmű — tagok és érdekeltek esetében általában a befizetés fel­függesztését alkalmazzák és az ingatlan eladása, vagy öröklése esetén a tartozást közadók módjára hajtja be a tanács. A hátralékokat úgyszintén, a közadókra érvényes kamattal, behajtási illetékkel terhelve. Tudni kell azt, hogy a vízmű-, vagy csatornamű-tár­sulatok a főmű, valamint az utcai hálózat megépítésére alakulnak. A lakásokba történő házi bekötést — az építési munka befejezése és a mű üzembe helyezése után — az üzemeltető vállalat végzi el. Utcai hálózatra csak ők köt­hetnek rá és a vállalat szakemberei viszik el a vezetéket a telken belül elhelyezett vízóráig. S. Á. íííKvTh 3 :::::: ■ I ■

Next

/
Thumbnails
Contents