Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 10. Felhívás a világ értelmiségéhez Vésel ért a wroclawi értekezlet Wroclawban vasárnap befejeződött az a nemzetközi értekezlet, amelyen 78 ország haladó értelmiségének képviselői vettek részt. A Békevilágtanács a békemozgalom megindulásában döntő szerepet játszott 1948-as wroclawi értelmiségi világtalálkozó 30. évfordulója alkalmából hívta össze e tanácskozást, amelynek résztvevői 3 napon át elsősorban azzal a témával foglalkoztak, 'hogyan vehetnék ki részüket az értelmiségiek az eddiginél is nagyobb mértékben az emberiség legégetőbb problémáinak megoldásából. A wroclawi értekezlet résztvevői felhívást intéztek az egész világ haladó értelmiségeihez, hogy tegyenek meg mindent a béke, az enyhülés és a leszerelés ügyének érdekében. A felhívás állást foglal a fegyverkezési hajsza folytatása, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés ellen. És hangsúlyozza, hogy a béke megőrzése minden korábbinál jobban a világ haladó erőinek aktív fellépésétől függ és szorosan összekapcsolódik a nemzeti felszabadításért és a társadalmi igazságosságért folyó harccal, a szabadsággal és a demokráciával, a kölcsönös bizalommal és az együttműködéssel. A dokumentum rámutat ennek a harcnak mélyen humanista vonására, hiszen az egész emberiségnek létérdeke az enyhülés továbbfejlesztése, a nemzetközi biztonság rendszerének kiépítése, a fegyverkezési hajsza megfékezése és az olyan feladatok, mint az új világgazdasági rend megoldása. A konferencia résztvevői felhívásukban kifejezésre juttatják meggyőződésüket, hogy a világ értelmiségeinek túlnyomó többsége egyetért ezekkel a célokkal. A tanácskozás folyamán több plenáris ülést tartottak, amelyeken e felhívásban foglaltak mellett olyan kérNapi külpolitikai kommentár A hesseni mérkőzés ,pgy kő esett le a bonni kormánykoalíció szívéről: a hesseni tartományi választásokon győzött a szo9 ciáldemokrata—szabaddemokrata együttes. De miért nem azt írjuk, hogy a hesseniek szívéről esett le az a bizonyos kő? Az övékről is természetesen, de olyan helyzet állt elő ezen az október 7-i vasárnapon a nyugatnémet tartományban, hogy ami itt csattant, annak százszoros visszhangja támadt Bonnban. Mindkét helyen, a tartományban is, országosan is a koalíció kormányoz, de ha lent megváltozik a helyzet, ez megingatta volna fönt az együttes helyzetét. Nem így történt. A szociáldemokrata párt 50, a szabaddemokrata párt 7 képviselői helyhez jutott a tartományi parlamentben (előzetes számítások szerint) ez összesen 57, a kereszténydemokrata unió csak 53-at kapott. A hatalmi helyzet tehát nem változik. Valamennyi parlamenti párt hívei és vezetői nagy izgalommal tekintettek október 7-e elé. Háromszoros okuk is volt erre. Ha fordul a kocka, megváltoznak az erőviszonyok a felsőházban, a Bundesratban. Itt a tartományi kormányok képviselői ülnek, tehát ahol jobboldali kabinet van az ő embereik jönnek ide, ahol szociál-liberáliso- ké a hatalom, az ő színeiket képviselik a lakosság lélekszá- mának arányában. Ennek a testületnek ugyan másodrendű szerepe van csak a parlament mellett, de egy hesseni változással a jobboldal többsége kétharmadosra nőtt volna a felsőházban, az eddigi egyszerű többség helyett. (Az NSZK négy tartományában van szociáldemokrata—szabaddemokrata kormányzat és hatban kereszténypárti.) Ezzel a jobboldal megbéníthatta vagy legalábbis nagyon megnehezítette volna országosan a koalíciókormányzást. Minden törvénytervezetet ugyanis, amelyet a parlament elfogad a felsőház elé terjesztenek, s ennek korlátozott visszautasítási joga van. Kétharmados többség esetén azonban a parlament csak hasonló kétharmados fölénynyel tudja kivédeni az akadékoskodásokat. Márpedig a koalíció a parlamentben csak egyszerű többséggel rendelkezik. Elsősorban tehát a zavartalan kormányzás lehetősége dőlt el Hessenben. Helmuth Schmidt az első adatok hallatára kijelentette: ez az eredmény a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció iránti bizalmat jelzi. Ha ugyanis nem így alakulnak a százalékok — és ez volt az általános figyelem másik indoka — meglehetősen rossz politikai lélektani helyzetbe kerültek volna mindkét párt hívei és vezetői. A jobboldal új munícióval új támadásokat indíthatott volna, mondván: „lejárt a koalíció ideje”. A jobboldal azonban nem hivatkozhat Hessenre, megnőtt a bonni koalíció tekintélye, magabiztosabban kormányozhat, megnyert egy közbenső csatát. N gkönnyebbült sóhaj hagyta el vasárnap este Hans- Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter ajkát: pártja túl van a mélyponton. A kis szabad demokrata párt a szó szoros értelmében a létért küzdött. Két előző, tavaszi tartományi választáson kiesett a helyi parlamentből (Hamburgban és Alsó-Szászországban), s ha történetesen most is így ítélnek a választók, már nem lehetett volna véletlennek tekinteni a sorozatot, megingott volna a liberálisok helye a bonni koalícióban, s vonalváltozást, esetleg közeledést jelentett volna a kereszténydemokrata unióhoz. Az NSZK-ban legalább a szavazatok öt százalékát kell megszerezni, hogy egy párt egyáltalán képviselőt küldhessen az adott tartományi, vagy a bonni parlamentbe. Hessenben a szabaddemokraták vé- gülis elérték szokásos normájukat, amely 6 és 8 százalék között szokott mozogni. „Klasszak vagyunk!” — mondta hetykén egy választási beszédében a jobboldal tartományi vezetője Alfred Dregger. Tévedett. Csalódottan nyilatkozott az eredményről maga a kereszténydemokrata elnök, Helmut Kohl is. 'Mint arra a fentiekből is következtetni lehet, ők sem csak tartományi, hanem országos megfontolásokból vetették bele magukat a hesseni versenybe, ök is 1980-ra és a bonni fiatalomra gondolnak. Távlatokban természetesen még nem jdőlt el semmi. A koalíció mindenesetre megerősítve érzi önmagát, a jobboldal pedig új taktikán törheti a fejét. ................... ..............................“ désekkel is foglalkoztak, mint például a fejlett tőkés országoknak a társadalmigazdasági és a kulturális fejlődés fékezését célzó befolyása a fejlődő országokra. Az üléseken részletesen elemeztek olyan kérdéseket is, mint a nemzetközi kulturális, tudományos és műszaki csere kérdése. Elemezték a tömegkommunikációs eszközök szerepét is. A záróülésen Zygmund Najdowski lengyel kulturális és művészetügyi miniszter méltatta a tanácskozás jelentőségét, majd a fejlődő országok békemozgalma képviselőinek rövid felszólalása után Romesh Chandra, a Bé- ke-világtanács elnöke mondott beszédet. Rámutatott, hogy a konferencián elhangzottak az egész emberiség vágyait visszhangozták és tájékoztatta a fórum résztvevőit arról, hogy Wroclaw városának a Béke-világtanács a Béke városa megtisztelő nevet adományozta. Norvég küldöttség Budapesten Az országgyűlés meghívására norvég parlamenti küldöttség érkezett hétfőn hatnapos hivatalos látogatásra Budapestre. A küldöttséget Guttorm Hansen, a Storting (norvég törvényhozó testület) elnöke vezeti. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Apr« Antal, az országgyűlés elnöke és törvényhozásunk több más tisztségviselője fogadta. Jelen volt Rolf Jerving, a Norvég Királyság budapesti nagykövete. Tanácskozik az ENSZ- közgyűlés Az ENSZ XXIII. közgyűlésének politikai vitájában a tagállamok többsége elítélte azokat a kísérleteket, hogy különutas rendezést valósítsanak meg az arab országok érdekeinek megsértésével a Közel-Keleten. A közgyűlési vita során sok felszólaló támogatta a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy újítsák fel a közel-keleti konfliktus rendezésére hivatott genfi békeértekezlet munkáját. A tartós közel-keleti béke mellett álltak ki a szocialista országok képviselői, akik élesen elítélték Izrael és Egyiptom kü- ■lönbékéjét. Sztrájk Iránban Irán nagyvárosaiban folytatódnak a munkabeszüntetések és a hét végén a rendőrök sokhelyütt összecsaptak a tüntetőkkel. A fővárostól mintegy 180 kilométerre fekvő Amol városában, ahol második napja tartanak a megmozdulások, a karhatalom több embert agyonlőtt. A .-sztrájkok az állami intézmények széles körét érintették i— jórészt megbénították a »'közlekedést, a postai szolgáltatást és az oktatást. Afrika óriása mintha végre ébredezne hosszú-hosszú Csipkerózsika-álmából. Külpolitikai téren mind nagyobb szerepet vállal a kontinens életében, belpolitikailag pedig eljutott odáig, hogy stabilitását megkérdőjelezni ma már egyértelműen nem lehet. Obasanjo tábornok, Nigéria negyedik katonatisztállamfője a függetlenség kikiáltásának 18. évfordulója előtt néhány nappal rádiós beszédben jelentette be, hogy megszüntetik a 12 esztendeje elrendelt rendkívüli állapotot és ismét engedélyezik a politikai pártok működését az országban. A bejelentés megítélésekor azonban óvatosságra int, hogy Nigériában korábban I már két katonatiszt-államfő Ígérte határozottan az ország közéletének demokratizálását s nem váltotta valóra azt. Az egyik Gowon volt,. akit kilencéves Ifor- mányzás után katonai puccs sodort el. A másik Muritala Mohammed, akit egy sikertelen hatalomátvétel során gyilkoltak meg s akinek politikai hagyatékát közvetlen munkatársai most megvalósítani készülnek. Egység és bizalmatlanság Obasanjo, Muritala tábornok egykori legbizalmasabb munkatársa, ma Nigéria államfője, a polgári kormányzáshoz visszavezető úton a legfontosabb feladatként a nemzeti egység erősítését jelölte meg. Ennek alapvető oka, hogy a törzsi ellentétek 1967—1970 között egyszer már majdnem a széthullás sorsára juttatták az országot, és a 80 milliós lakosság még ma sem ocsúdott fel igazán ebből a tragédiából. A két és fél esztendős esztelen biafrai „testvérháború”, amely több mint két millió, zömében ártatlan ember életét oltotta ki, mindmáig legszomorúbb fejezete a független Nigéria s Afrika történetének. Ilyen háttérrel a polgári kormányzáshoz való visszatérés Nigéria integritása szempontjából nem veszélytelen vállalkozás, hiszen ma is 200—250 etnikai egység él egymás mellett területén. ‘Igaz, a nyílt gyűlölködés már a múlté, de a bizalmatlanság, amely az egykori törzsek, különösen a legnagyobbak, az ibok, hauszák, fulánik és jorubák között még ma is létezik, visszahúI zó erőként hat az ország fejlődésére. Ezt felszámolandó, a most felcseperedő nemzedék már az „egységes Nigéria” eszméjén nevelkedik; hausza, ibo, joruba és más népcsoportok gyermekeinek ajkáról napjában hangzanak el az iskolákban a következő szavak: „Esküszöm hazámnak, hogy hű, törvénytisztelő és becsületes leszek, minden erőmből szolgálom Nigériát, megvédem egységét, becsületét és dicsőségét.” De más tekintetben is megpróbálnak érvényt szerezni az egység sürgető követelményének. Az új alkotmány, amely már csak a Legfelsőbb Katonai Tanács jóváhagyására vár, kimondja, hogy aktívan támogatni Obasanjo tábornok, Nigéria államfője. kell az etnikai, vallási, nyelvi korlátokon túllépő egyesüléseket, a politikai pártoktól pedig egyértelműen országos tömegbázist követel. flz slaj bűvöletében Sokkal nagyobb önbizalomról tesznek tanúbizonyságot a nigériaiak, ha az ország gazdasági helyzetéről esik szó. Ennek magyarázata az olaj. Nigéria a vüég hatodik-hetedik legnagyobb olajtermelője, évente mintegy 110 millió tonnát hoz felszínre belőle s eladása révén 10—11 milliárd dollár jövedelemhez jut. A büszkeség érthető: ma már korszerű egészségügyi intézmények, iskolák, országútak, olajfinomítók egész sorában öltenek testet a petródollárok. A Nigériába zúduló hatalmas bevételek azonban gondokat is okoztak. A minél nagyobb beruházásokért való versengés újból kiélezte az ellentéteket a 19 szövetségi állam között. A másik hiba, hogy a mezőgazdasági termelést, amely még ma is a lakosság mintegy 70 százalékát foglalkoztatja, elhanyagolták. Nigéria 1967 előtt lényegében maga fedezte élelmiszer-szükségletét, ma ennek nagy részét importálja. Kakaó-, pálmaolaj- és földimogyoró termelése szintén visszaesett, pedig ezekkel a termékekkel egykor a világ élvonalában volt. Ennek ellenére Nigéria valószínűleg Afrika egyik leggazdagabb országa, amely mágnesként vonzza, és most, Obasanjo bejelentése után még inkább fogja vonzani a külföldi tőkét Egyes becslések szerint 57 állam több mint 600 cége érdekelt valamilyen formában Nigéria gazdaságában. Külkereskedelmének 90 százalékát tőkés országokkal bonyolítja, kivitelének 60 százaléka a Közös Piac tagállamaiba és az Egyesült Államokba irányul, (Szaúd- Arábia után az USA második olajszállítója!) behozatalának pedig 70 százaléka érkezik Észak-Amerikából és Nyugat-Európából. Hatalmi ambíciók Nigéria, miközben ezer szállal kötődik a tőkés világgazdasághoz, 80 milliós népességét, központi fekvését, területi nagyságát hangsúlyozza, amikor meghatározó szerepet kér a kontinensen. Tekintélye valóban vitathatatlan Afrikában, annál is inkább, mert el nem kötelezett külpolitikájához híven nemegyszer meglepő hevességgel szállt szembe az imperializmus mesterkedéseivel a térségben. Állásfoglalásán múlott többek között, hogy az Afrikai Egységszervezet a függetlenség küszöbét átlépő Angolában 1975-ben törvényesnek ismerte el a haladó MPLA kormányát. Gyorsan növekvő befolyására ráébredtek a nyugati nagyhatalmak is, amelyek saját érdekeik védelmében szeretnék felhasználni az országot. Ezért most Rhodesiában és Namíbiában nem kis rhértékben Nigéria nyomására s közvetítésével valamiféle rendezési terv keretében a többségi uralom megteremtésének útjait- módjait keresik. Mégis merészség volna pontosan meghatározni, hogy milyen ma Nigéria politikai arculata. Az mindenesetre tény, hogy Obasanjo tábornok, szemben Muritala heves Amerika-ellenességé- vel, közeledett az Egyesült Államokhoz. Mint ahogy az is tény, hogy Nigéria még napjainkban is nyugtalan ország, tele ellentmondásokkal — régiekkel és újakkal. Akár Afrika tükörképe is lehetne, hiszen minden jó és rossz, ami ebben az országban történt és történik, bizonyos áttétellel a kontinens egészére is jellemző. Válaszút előtt áll: 1979. október 1. a polgári kormányzás újbóli kísérletének Ígért dátuma. Kocsi Margit WSmfVálaszút előtt A főváros, Lagos egy utcája. (Fotó: MTI külföldi képszolgálat — KS)
