Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 5. Kommentár Kairói talányok 7 gy tűnik. Kairó még szolgál néhány megle­petéssel. Camp David után a belső erőviszonyok át­rendezése. a jelekből ítélve, erős vihart kavar. Minden­esetre a hadügyminiszter és a vezérkari főnök villám­gyors eltávolítása erre utal. Vajon mi késztethette Sza- datot a hadsereg két kulcs­emberének eltávolítására? Rejtélyes talány, hogy alig egy héttel az egyiptomi—iz­raeli béketárgyalások meg­kezdése előtt ilyen lépésre szánta el magát, annál is in­kább, mert Gamazi hadügy­miniszter nemrég teljes tá- mogátásáról és a hadsereg feltétlen bizalmáról biztosí­totta az államfőt a különbé­kével összefüggésben. Nem lehetetlen, hogy Ga­mazi annak idején elhallgat­ta: az egyiptomi tisztikarban akadnak — talán nem is ke­vesen — olyanok, akik az Iz­raellel folytatott alkut hely­telenítik. Talán több tábor­nok és tiszt úgy véli: Kamel külügyminiszter járt el be­csületesen, aki a Camp Da- vid-i megállapodásokat hely­telenítve, lemondott tisztsé­géről. Az ő posztja egyébként ugyancsak betöltetlen. Szerdára ígérték a 28 tagú kabinet névsorának közzété­telét, de Musztafa Khalil ki­jelölt kormányfő lapzártáig késlekedett a miniszterek ne­vének bejelentésével. Annyi bizonyos, hogy a Ní­lus partján ezekben az órák­ban a szokottnál is nagyobb a fejetlenség, a zűrzavar. Eb­ből arra lehet következtetni, hogy Anvar Szadat lépései, az amerikai segédlettel tető alá hozott megállapodások Izraellel, nem találtak egyér­telmű helyeslésre még a ve­zető egyiptomi politikusok körében sem. Hogy is helyeselhették vol­na a különbékét megteremtő alkut, amely megannyi kér­dőjelet hagy maga után? Meg nem történtté lehet-e tenni az árulást, amelyet Szadat — mint azt sok arab politikus hangoztatta — az arab nép ügyével szemben elkövetett? Ma tehát még azt sem tud­ni, ki utazik majd a béketár­gyalásokra egyiptomi had­ügyminiszterként. Meglepe­tésekben tehát nincs hiány. A különbéke kairói háttere — legalább is ami a szemé­lyi feltételeket illeti — meg­lehetősen ellentmondásos. Olyan, mint a Camp David-i megállapodások: beláthatat­lan következményekkel jár­hat Szadat helyzetére és egész politikai irányvonalára nézve. Gy. D. A kultúra iránti érdeklő­dés mértékéről Lengyelor­szágban már néhány statisz­tikai adat alapján képet al­kothatunk magunknak. Az évi több mint 7 millió színhá­zi látogató, a filharmonikus zenekarok és kamaraegyütte­sek 4 milliónyi hallgatósága, a 145 millió mozinéző és a 21 millió múzeumlátogató mind­mind olyan szám, mely nem kíván külön magyarázatot. Tegyük még hozzá ehhez a könyvolvasók állandóan nö­vekvő számát is. Évente több mint 150 millió példányban adnak ki könyveket, ebből több mint 53 millió a szép- irodalom. A könyvtárak 17 milliós olvasótábora pedig Eltemették I. János-Pál pápát AZ ÁRAMFOLYAM FORRÁSÁNÁL (2.) Séta az eroter korul Vatikánvárosban szerdán délután eltemették í. János- Pál pápát. A gyászmisét Carlo Confa- lonieri bíboros, a bíborosi kollégium dékánja celebrálta a Szent Péter Bazilika előtti téren. A gyászszertartáson 101 ország képviseltette ma­gát. A magyar kormány kép­viseletében Palotás Rezső ró­mai magyar nagykövet vett részt a gyászszertartáson. A gyászszertartáson dr. Lé­kai László bíboros, esztergo­évente körülbelül 280 millió kölcsönzést bonyolít le. A lengyel társadalom kul- túrális igénye különböző volt a fejlődés egyes szakaszaiban, ebből következően különbö­zőek voltak a kultúra terjesz­tésének feladatai, de a cél mindvégig azonos: a kultúrát az egyetemes javak sorába emelni. Így azután, minde­nekelőtt olyan közösségeken belül fejtettek ki fokozott kultúraterjesztő tevékenysé­get, ahol a kapitalista Len­gyelországban a kultúrának még csak a közelébe sem ke­rülhettek az emberek — a munkásság és parasztság kö­rében. Kultúrházakat, klu­bokat, amatőr együtteseket létesítettek, író-olvasó talál­kozókat szerveztek az üze­mekben ismert lengyel írók és alkotóművészek részvéte­lével, rendszeresek a színház- és múzeumlátogatások. Lengyelországban már több éve folyik egy figyelemre méltó program megvalósítá­sa, „A dolgozók és a kultúra szövetsége” címmel. Célja a művészettel foglalkozó embe­rek és a dolgozók közötti vi­szony szorosabbá tétele. A nagyüzemek közvetlen kap­csolatokat tartanak fenn a mi érseknek, a Magyar Püspö­ki Kar elnökének vezetésével egyházi küldöttség vett részt. I. János-Pál holttestét már­vány szarkofágban helyezték el a Szent Péter Bazilika kriptájában XXIII. János és VI. Pál sírjának közelében. Az egyházi alkotmány ér­telmében a pápa temetését követően kilencnapos gyászt tartanak, majd október 14-én összeül a konklávé az új pá­pa megválasztására. színházakkal, operákkal és filharmóniákkal, valamint egyes alkotói műhelyekkel, szervezetekkel. Lengyelországban még a kisvárosokban is állandó színházak működnek (a szín­házak száma az országban 73), míg a 18 filharmónia és 2 szimfonikus zenekar tevé­kenysége majd az egész or­szágot behálózza. A 394 mú­zeumban a művészeti alkotá­sok állandó kiállításán kívül művészeti ismeretek terjesz­tésével is foglalkoznak, nem­egyszer művészettörténeti té­mákban rendeznek előadás- sorozatot. Az országban több mint ezer kultúrházban fo­lyik különböző profilú tevé­kenység, amelyben mintegy 22 ezer kultúrcsoport és klub is részt vesz. A kultúra ter­jesztésében igen fontos sze­repet játszanak még a „Ruch” vállalat klubjai, a nemzetközi sajtó- és könyv­klubok. Könyvek, újságok árusítása mellett olvasóter­meket is fenntartanak, ahol a sajtókiadványok tanulmá­nyozásán kívül az érdeklő­dők érdekes emberekkel ta­lálkozhatnak, nemegyszer grafikai és festészeti művek kiskiállítását tekinthetik meg. A z első pillanatban rendkívül ismerősnek tűnik a kép, amint megállunk a vinnyicai ener­getikai alállomás — egé­szen pontosan: a Szovjet­unió déli egyesített energia- rendszerének vinnyicai al- állomása — kapujában. Jó pár száz kilométerrel távo­labb Albertirsán láttam ha­sonlót. No, persze, kis kü­lönbséggel. Mormogom is rpagam elé a talán Ka- rinthy-szerzette versikét: „Az oroszlán is macska, csak egy kicsit nagyobbacs­ka” ... Még szerencse, hogy kollégám és tolmácsom ezt nem fordítja vendéglátóink­nak. Pedig tulajdonképpen for­díthatná is. Mert igazán jó humorú, közvetlen, kedves ember Pavel Konsztantino- vics Piszkljarov, a Vinnyi- caenergo vezérigazgatója, akinek köszönhetem, hogy az elénk táruló bonyolult, majdhogynem félelmetes látványt nyújtó huzalok, vezetékek, transzformáto­rok, különféle műszerek és traverzek dzsungelében ki­igazodhattam. Mondom: ki­igazodhattam, s a magam­fajta laikustól már ez is ép­pen eléggé nagy dolog. De ennél több is történt: meg­sejtettem valamit ebből az óriási vállalkozásból, amelynek mi is részesei, él­vezői leszünk. S amelynek köszönhetjük, hogy hazánk egy teljes nagyerőmű beru­házását takaríthatja meg, villamosenergia-importját pedig megkétszerezheti. S mindez most itt van a szemem előtt... — gondol­tam végig, amint a kapu előtt kiszálltunk az autóból. A 42 hektáros területre (az albertirsai alállomás 29 hektár) ugyanis szigorúan tilos személyautóval behaj­tani. Nem a karamboloktól félnek itt, ahol csodálatos­képpen még emberrel is alig találkozunk (no, termé­szetesen a magas fokú automatizálás következté­ben), de mégiscsak a bal­esettől óvakodnak. — A vezetékek erőtere közelében feszültség alá ke­rülhetnek az autó fémré­szei. Ez halálos áramütést okozhat — kaptam a ma­gyarázatot. Erőtér — többször előke­rült ez a szó a látogatás so­rán. Mert itt a 750 kilovolt közelében nagyon is számol­Ha valamennyi hajót sor­baállítanánk, amelyet a moszkvai Lev Aljosin épí­tett, tekintélyes flotillát kap­nánk — sorhajók, fregattok, egyárbocos vitorlások, jach­tok. Ez a flotilla azonban nem szállhat tengerre, mivel csak modellekből áll. Lev Aljosin, a Szovjetunió Játékipari Kutató Intézeté­nek munkatársa már évek óta modellezik. Iskolaévei­ben repülőmodellezéssel fog­lalkozott, de életre szóló iga­zi „szenvedélyét” az orosz flotta története kapcsán ta­lálta meg. Ekkor született meg a gondolat: az Oroszor­szág büszkeségeinek tekintett hajók modelljeinek megépí­tése. Mégpedig nem az ere­detivel távoli rokonságot mu­tató modelleket, hanem pon­tos, kicsinyített másolatokat akart készíteni. Hosszú órákat ült Aljosin ni kell vele. Olyannyira, hogy az egész vonalon a vezetékek nem kerülhetnek 12 méternél közelebb a földhöz. Máskülönben élet­veszélyt jelenthetnének. így is többfelé útvonalunkon, amelyen az alállomást be­jártuk, a járdák mellett a gyepen táblák álltak. Nem „fűre lépni tilos” felirattal, de mégis arra intve, hogy veszélyes oda belépni az erőtér miatt. Aztán egy sza­kaszon dróthálók alatt jár­tunk, 6—8 huzalt feszítet­tek ki biológiai védelem­ként. Ez elzárja az erőte­ret. — Ha azonban esernyővel mennénk — mondták veze­tőink — akkor az ernyő fémhegye szikrát vetne. A transzformátor közelé­ben dolgozókon sajátos fémszálas védőruházatot láttunk. Ez is biológiai vé­delem, s fejükön műanyag sisak. Ezt hordtuk egyéb­ként mi is egész idő alatt. ★ Nagy körültekintésre van itt mindenütt szükség, hi­szen csak egy rossz mozdu­lat, egy elhamarkodott meg­gondolatlan lépés... A körültekintés mellett ezért is indokolt az első pillanatban szokatlan, szin­te katonás fegyelem. A ve­zérigazgatónak mindenütt jelentettek utunkon. Még az alállomás vezetője, Mihail Lescsenko is feszes fegyel­mezettséggel közölte, hogy minden megfelelően műkö­dik, semmiféle rendellenes­ség nincs a transzformáto­rok működésében, a lét­szám ennyi meg ennyi. S hasonlóképpen . minden munkateremben, a vezény­lőteremben, a diszpécserek­nél, s egyebütt. Ám lássuk a lényeget! Mert az eddigiek ugye, bár­milyen fontosak is, az egészhez képest mégiscsak külsőséget jelentenek. A lé­nyeghez is azonban ilyen látszólagos apróságokon át jut el az ember. Például egy tábla szövegéből, amely elmagyarázza, hogy mi áll előttünk: „Autotranszfor­mátor. Névleges teljesítmé­nye 333 000 kilovoltamper. Olajsúly: 80 tonna. Teljes súly: 352 tonna. Üzeme­lésért felel: N. Kovalcsuk.” A szakember már való­színűleg mindent tud ebből, a könyvtárakban, tanulmá­nyozta a hadtörténetet és a régi folyóiratokban megje­lent illusztrációkat. A Jevsz- tafij nevű sorhajó modelljé­nek létrehozásához három évre volt szüksége — ez a hajó hősies harcban pusztult el a cseszmeni ütközetben, az orosz—török háborúkban. Hogy milyen volt a hajó, azt csak egy régi vázlat alapján lehetett kikövetkeztetni. Ha­sonmásokat kellett felkutatni, tanulmányozva a korábbi századok hajóépítő mesterei­nek munkáit. A hajó közel háromszázezer alkatrészét a modellező saját kezűleg ké­szítette el — végül házj ha­jóépítő műhelye újabb 66 — ágyús vitorlással gyarapo­dott. A Jevsztafijt ma az egyik leningrádi múzeumban őrzik. Lev Aljosin valódi ezer­mester. Képzőművész, gr^vi­nekünk pedig ez lett a ma­gyarázat kiindulópontja. Mert ezek a transzformáto­rok jelentik az alállomás lelkét, ezek változtatják át a 330 kilovolttal ideérkező áramot... — Honnan? — Három hőerőműtől kapjuk ide az energiát: a donyeckitől (amely mellett dolgozik a Donbassz-alállo- más), a Kijev területi Tri- poljéből és az ide legköze­lebb 120 kilométerre eső la- dizsiniből, amely önmaga egymillió 800 ezer kilowatt kapacitású. — Vagyis ezeknek az ára­mát transzformálják itt fel 750 kilovoltra? — Igen, az egymillió kilo­voltamper teljesítményű transzformátorcsoport, s to­vábbítjuk alállomásról alál- lomásra egészen Albertir- sáig. Egy-egy alállomás kö­zött általában 400 kilométer a távolság, s útközben ún. fojtótekercsekkel kell véde­niük a vonalat a szükséges­nél nagyobb feszültségtől. Ez az „útközben” is nagy követelményt jelent, külö­nösen, ha a Szovjetunió egész egyesített déli ener­giarendszerét vesszük, amelynek gerince a Do- nyec-medencéből induló és Vinnyicán áthaladó 750 ki­lovoltos vezeték. Ezt úgy képzelhetjük, mint egy nagy vízgyűjtőterület főfo- lyóját. összesen 640 ezer négyzetkilométeres terüle­tet lát el villamos energiá­val. Ezen a területen él a szovjet lakosság 21 százalé­ka (ötszörösénél tpbb ha­zánk lakosságának), mint­egy 56 millió ember. K ét köztársaságot szol­gál ki: az Ukrán és a Moldáviai Szocialista Szovjet Köztársaságot. S még annyit: tíz villamos hő­erőmű tartozik hozzá. Mind­ezek éjjel-nappal etetik a sok ipari üzem, szovhoz. kolhoz gépeit, melyek ezen a hatalmas területen dol­goznak. Ezzel a segítséggel jut a felszínre e vidék sok kincse, a vasérc, a szén, a mangán, a nikkel, a föld­gáz. Mindezek mellett a vasút jelentős része is vil­lamosított. Lőkös Zoltán (Következik: A villamos­ság szerelmesei) rozó, fafaragó, lakatos, ter­vező, hajóépítő — ez „fog­lalkozásai” közel sem teljes felsorolása. Mindezeken kívül Aljosin kutatótörténész is. Hajómodelljeit fémekből és különböző faanyagokból — diófából, körtefából, juhar­ból, gyertyánból — építi. Minden egyes alkatrész — bármilyen apró is — kidol­gozási módját és színét a mester külön választja ki. A fedélzet apró deszkáit haj­szálvékony szögekkel rögzíti — a szögek feje szabad szemmel alig látható. Lev Aljosin most fejezi be egy 120 ágyús hajó — a Ti­zenkét Apostol modelljét. Ez volt a múlt század közepén a fekete-tengeri flotta zász­lóshajója. A hajót az 1853— 1856-os krími háborúban süllyesztették el, hogy az el­lenség ne tudjon behatolni a Szevasztopoli-öbölbe. Telefotón érkezett A franciaországi Marseille-ben két konkurrens gengszterban­da tűzharcot vívott egy bárban. Az összetűzés következté­ben kilenc személy meghalt, egy súlyosan megsebesült. Monszuneső következtében tovább fokozódik az indiai árvíz­veszély. Képünkön: a főváros, Uj-Delhi külvárosának lako­sai az árvíz elől házaik tetejére menekülnek. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Aljosin műhelyében számokban

Next

/
Thumbnails
Contents