Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 5. Kommentár Kairói talányok 7 gy tűnik. Kairó még szolgál néhány meglepetéssel. Camp David után a belső erőviszonyok átrendezése. a jelekből ítélve, erős vihart kavar. Mindenesetre a hadügyminiszter és a vezérkari főnök villámgyors eltávolítása erre utal. Vajon mi késztethette Sza- datot a hadsereg két kulcsemberének eltávolítására? Rejtélyes talány, hogy alig egy héttel az egyiptomi—izraeli béketárgyalások megkezdése előtt ilyen lépésre szánta el magát, annál is inkább, mert Gamazi hadügyminiszter nemrég teljes tá- mogátásáról és a hadsereg feltétlen bizalmáról biztosította az államfőt a különbékével összefüggésben. Nem lehetetlen, hogy Gamazi annak idején elhallgatta: az egyiptomi tisztikarban akadnak — talán nem is kevesen — olyanok, akik az Izraellel folytatott alkut helytelenítik. Talán több tábornok és tiszt úgy véli: Kamel külügyminiszter járt el becsületesen, aki a Camp Da- vid-i megállapodásokat helytelenítve, lemondott tisztségéről. Az ő posztja egyébként ugyancsak betöltetlen. Szerdára ígérték a 28 tagú kabinet névsorának közzétételét, de Musztafa Khalil kijelölt kormányfő lapzártáig késlekedett a miniszterek nevének bejelentésével. Annyi bizonyos, hogy a Nílus partján ezekben az órákban a szokottnál is nagyobb a fejetlenség, a zűrzavar. Ebből arra lehet következtetni, hogy Anvar Szadat lépései, az amerikai segédlettel tető alá hozott megállapodások Izraellel, nem találtak egyértelmű helyeslésre még a vezető egyiptomi politikusok körében sem. Hogy is helyeselhették volna a különbékét megteremtő alkut, amely megannyi kérdőjelet hagy maga után? Meg nem történtté lehet-e tenni az árulást, amelyet Szadat — mint azt sok arab politikus hangoztatta — az arab nép ügyével szemben elkövetett? Ma tehát még azt sem tudni, ki utazik majd a béketárgyalásokra egyiptomi hadügyminiszterként. Meglepetésekben tehát nincs hiány. A különbéke kairói háttere — legalább is ami a személyi feltételeket illeti — meglehetősen ellentmondásos. Olyan, mint a Camp David-i megállapodások: beláthatatlan következményekkel járhat Szadat helyzetére és egész politikai irányvonalára nézve. Gy. D. A kultúra iránti érdeklődés mértékéről Lengyelországban már néhány statisztikai adat alapján képet alkothatunk magunknak. Az évi több mint 7 millió színházi látogató, a filharmonikus zenekarok és kamaraegyüttesek 4 milliónyi hallgatósága, a 145 millió mozinéző és a 21 millió múzeumlátogató mindmind olyan szám, mely nem kíván külön magyarázatot. Tegyük még hozzá ehhez a könyvolvasók állandóan növekvő számát is. Évente több mint 150 millió példányban adnak ki könyveket, ebből több mint 53 millió a szép- irodalom. A könyvtárak 17 milliós olvasótábora pedig Eltemették I. János-Pál pápát AZ ÁRAMFOLYAM FORRÁSÁNÁL (2.) Séta az eroter korul Vatikánvárosban szerdán délután eltemették í. János- Pál pápát. A gyászmisét Carlo Confa- lonieri bíboros, a bíborosi kollégium dékánja celebrálta a Szent Péter Bazilika előtti téren. A gyászszertartáson 101 ország képviseltette magát. A magyar kormány képviseletében Palotás Rezső római magyar nagykövet vett részt a gyászszertartáson. A gyászszertartáson dr. Lékai László bíboros, esztergoévente körülbelül 280 millió kölcsönzést bonyolít le. A lengyel társadalom kul- túrális igénye különböző volt a fejlődés egyes szakaszaiban, ebből következően különbözőek voltak a kultúra terjesztésének feladatai, de a cél mindvégig azonos: a kultúrát az egyetemes javak sorába emelni. Így azután, mindenekelőtt olyan közösségeken belül fejtettek ki fokozott kultúraterjesztő tevékenységet, ahol a kapitalista Lengyelországban a kultúrának még csak a közelébe sem kerülhettek az emberek — a munkásság és parasztság körében. Kultúrházakat, klubokat, amatőr együtteseket létesítettek, író-olvasó találkozókat szerveztek az üzemekben ismert lengyel írók és alkotóművészek részvételével, rendszeresek a színház- és múzeumlátogatások. Lengyelországban már több éve folyik egy figyelemre méltó program megvalósítása, „A dolgozók és a kultúra szövetsége” címmel. Célja a művészettel foglalkozó emberek és a dolgozók közötti viszony szorosabbá tétele. A nagyüzemek közvetlen kapcsolatokat tartanak fenn a mi érseknek, a Magyar Püspöki Kar elnökének vezetésével egyházi küldöttség vett részt. I. János-Pál holttestét márvány szarkofágban helyezték el a Szent Péter Bazilika kriptájában XXIII. János és VI. Pál sírjának közelében. Az egyházi alkotmány értelmében a pápa temetését követően kilencnapos gyászt tartanak, majd október 14-én összeül a konklávé az új pápa megválasztására. színházakkal, operákkal és filharmóniákkal, valamint egyes alkotói műhelyekkel, szervezetekkel. Lengyelországban még a kisvárosokban is állandó színházak működnek (a színházak száma az országban 73), míg a 18 filharmónia és 2 szimfonikus zenekar tevékenysége majd az egész országot behálózza. A 394 múzeumban a művészeti alkotások állandó kiállításán kívül művészeti ismeretek terjesztésével is foglalkoznak, nemegyszer művészettörténeti témákban rendeznek előadás- sorozatot. Az országban több mint ezer kultúrházban folyik különböző profilú tevékenység, amelyben mintegy 22 ezer kultúrcsoport és klub is részt vesz. A kultúra terjesztésében igen fontos szerepet játszanak még a „Ruch” vállalat klubjai, a nemzetközi sajtó- és könyvklubok. Könyvek, újságok árusítása mellett olvasótermeket is fenntartanak, ahol a sajtókiadványok tanulmányozásán kívül az érdeklődők érdekes emberekkel találkozhatnak, nemegyszer grafikai és festészeti művek kiskiállítását tekinthetik meg. A z első pillanatban rendkívül ismerősnek tűnik a kép, amint megállunk a vinnyicai energetikai alállomás — egészen pontosan: a Szovjetunió déli egyesített energia- rendszerének vinnyicai al- állomása — kapujában. Jó pár száz kilométerrel távolabb Albertirsán láttam hasonlót. No, persze, kis különbséggel. Mormogom is rpagam elé a talán Ka- rinthy-szerzette versikét: „Az oroszlán is macska, csak egy kicsit nagyobbacska” ... Még szerencse, hogy kollégám és tolmácsom ezt nem fordítja vendéglátóinknak. Pedig tulajdonképpen fordíthatná is. Mert igazán jó humorú, közvetlen, kedves ember Pavel Konsztantino- vics Piszkljarov, a Vinnyi- caenergo vezérigazgatója, akinek köszönhetem, hogy az elénk táruló bonyolult, majdhogynem félelmetes látványt nyújtó huzalok, vezetékek, transzformátorok, különféle műszerek és traverzek dzsungelében kiigazodhattam. Mondom: kiigazodhattam, s a magamfajta laikustól már ez is éppen eléggé nagy dolog. De ennél több is történt: megsejtettem valamit ebből az óriási vállalkozásból, amelynek mi is részesei, élvezői leszünk. S amelynek köszönhetjük, hogy hazánk egy teljes nagyerőmű beruházását takaríthatja meg, villamosenergia-importját pedig megkétszerezheti. S mindez most itt van a szemem előtt... — gondoltam végig, amint a kapu előtt kiszálltunk az autóból. A 42 hektáros területre (az albertirsai alállomás 29 hektár) ugyanis szigorúan tilos személyautóval behajtani. Nem a karamboloktól félnek itt, ahol csodálatosképpen még emberrel is alig találkozunk (no, természetesen a magas fokú automatizálás következtében), de mégiscsak a balesettől óvakodnak. — A vezetékek erőtere közelében feszültség alá kerülhetnek az autó fémrészei. Ez halálos áramütést okozhat — kaptam a magyarázatot. Erőtér — többször előkerült ez a szó a látogatás során. Mert itt a 750 kilovolt közelében nagyon is számolHa valamennyi hajót sorbaállítanánk, amelyet a moszkvai Lev Aljosin épített, tekintélyes flotillát kapnánk — sorhajók, fregattok, egyárbocos vitorlások, jachtok. Ez a flotilla azonban nem szállhat tengerre, mivel csak modellekből áll. Lev Aljosin, a Szovjetunió Játékipari Kutató Intézetének munkatársa már évek óta modellezik. Iskolaéveiben repülőmodellezéssel foglalkozott, de életre szóló igazi „szenvedélyét” az orosz flotta története kapcsán találta meg. Ekkor született meg a gondolat: az Oroszország büszkeségeinek tekintett hajók modelljeinek megépítése. Mégpedig nem az eredetivel távoli rokonságot mutató modelleket, hanem pontos, kicsinyített másolatokat akart készíteni. Hosszú órákat ült Aljosin ni kell vele. Olyannyira, hogy az egész vonalon a vezetékek nem kerülhetnek 12 méternél közelebb a földhöz. Máskülönben életveszélyt jelenthetnének. így is többfelé útvonalunkon, amelyen az alállomást bejártuk, a járdák mellett a gyepen táblák álltak. Nem „fűre lépni tilos” felirattal, de mégis arra intve, hogy veszélyes oda belépni az erőtér miatt. Aztán egy szakaszon dróthálók alatt jártunk, 6—8 huzalt feszítettek ki biológiai védelemként. Ez elzárja az erőteret. — Ha azonban esernyővel mennénk — mondták vezetőink — akkor az ernyő fémhegye szikrát vetne. A transzformátor közelében dolgozókon sajátos fémszálas védőruházatot láttunk. Ez is biológiai védelem, s fejükön műanyag sisak. Ezt hordtuk egyébként mi is egész idő alatt. ★ Nagy körültekintésre van itt mindenütt szükség, hiszen csak egy rossz mozdulat, egy elhamarkodott meggondolatlan lépés... A körültekintés mellett ezért is indokolt az első pillanatban szokatlan, szinte katonás fegyelem. A vezérigazgatónak mindenütt jelentettek utunkon. Még az alállomás vezetője, Mihail Lescsenko is feszes fegyelmezettséggel közölte, hogy minden megfelelően működik, semmiféle rendellenesség nincs a transzformátorok működésében, a létszám ennyi meg ennyi. S hasonlóképpen . minden munkateremben, a vezénylőteremben, a diszpécsereknél, s egyebütt. Ám lássuk a lényeget! Mert az eddigiek ugye, bármilyen fontosak is, az egészhez képest mégiscsak külsőséget jelentenek. A lényeghez is azonban ilyen látszólagos apróságokon át jut el az ember. Például egy tábla szövegéből, amely elmagyarázza, hogy mi áll előttünk: „Autotranszformátor. Névleges teljesítménye 333 000 kilovoltamper. Olajsúly: 80 tonna. Teljes súly: 352 tonna. Üzemelésért felel: N. Kovalcsuk.” A szakember már valószínűleg mindent tud ebből, a könyvtárakban, tanulmányozta a hadtörténetet és a régi folyóiratokban megjelent illusztrációkat. A Jevsz- tafij nevű sorhajó modelljének létrehozásához három évre volt szüksége — ez a hajó hősies harcban pusztult el a cseszmeni ütközetben, az orosz—török háborúkban. Hogy milyen volt a hajó, azt csak egy régi vázlat alapján lehetett kikövetkeztetni. Hasonmásokat kellett felkutatni, tanulmányozva a korábbi századok hajóépítő mestereinek munkáit. A hajó közel háromszázezer alkatrészét a modellező saját kezűleg készítette el — végül házj hajóépítő műhelye újabb 66 — ágyús vitorlással gyarapodott. A Jevsztafijt ma az egyik leningrádi múzeumban őrzik. Lev Aljosin valódi ezermester. Képzőművész, gr^vinekünk pedig ez lett a magyarázat kiindulópontja. Mert ezek a transzformátorok jelentik az alállomás lelkét, ezek változtatják át a 330 kilovolttal ideérkező áramot... — Honnan? — Három hőerőműtől kapjuk ide az energiát: a donyeckitől (amely mellett dolgozik a Donbassz-alállo- más), a Kijev területi Tri- poljéből és az ide legközelebb 120 kilométerre eső la- dizsiniből, amely önmaga egymillió 800 ezer kilowatt kapacitású. — Vagyis ezeknek az áramát transzformálják itt fel 750 kilovoltra? — Igen, az egymillió kilovoltamper teljesítményű transzformátorcsoport, s továbbítjuk alállomásról alál- lomásra egészen Albertir- sáig. Egy-egy alállomás között általában 400 kilométer a távolság, s útközben ún. fojtótekercsekkel kell védeniük a vonalat a szükségesnél nagyobb feszültségtől. Ez az „útközben” is nagy követelményt jelent, különösen, ha a Szovjetunió egész egyesített déli energiarendszerét vesszük, amelynek gerince a Do- nyec-medencéből induló és Vinnyicán áthaladó 750 kilovoltos vezeték. Ezt úgy képzelhetjük, mint egy nagy vízgyűjtőterület főfo- lyóját. összesen 640 ezer négyzetkilométeres területet lát el villamos energiával. Ezen a területen él a szovjet lakosság 21 százaléka (ötszörösénél tpbb hazánk lakosságának), mintegy 56 millió ember. K ét köztársaságot szolgál ki: az Ukrán és a Moldáviai Szocialista Szovjet Köztársaságot. S még annyit: tíz villamos hőerőmű tartozik hozzá. Mindezek éjjel-nappal etetik a sok ipari üzem, szovhoz. kolhoz gépeit, melyek ezen a hatalmas területen dolgoznak. Ezzel a segítséggel jut a felszínre e vidék sok kincse, a vasérc, a szén, a mangán, a nikkel, a földgáz. Mindezek mellett a vasút jelentős része is villamosított. Lőkös Zoltán (Következik: A villamosság szerelmesei) rozó, fafaragó, lakatos, tervező, hajóépítő — ez „foglalkozásai” közel sem teljes felsorolása. Mindezeken kívül Aljosin kutatótörténész is. Hajómodelljeit fémekből és különböző faanyagokból — diófából, körtefából, juharból, gyertyánból — építi. Minden egyes alkatrész — bármilyen apró is — kidolgozási módját és színét a mester külön választja ki. A fedélzet apró deszkáit hajszálvékony szögekkel rögzíti — a szögek feje szabad szemmel alig látható. Lev Aljosin most fejezi be egy 120 ágyús hajó — a Tizenkét Apostol modelljét. Ez volt a múlt század közepén a fekete-tengeri flotta zászlóshajója. A hajót az 1853— 1856-os krími háborúban süllyesztették el, hogy az ellenség ne tudjon behatolni a Szevasztopoli-öbölbe. Telefotón érkezett A franciaországi Marseille-ben két konkurrens gengszterbanda tűzharcot vívott egy bárban. Az összetűzés következtében kilenc személy meghalt, egy súlyosan megsebesült. Monszuneső következtében tovább fokozódik az indiai árvízveszély. Képünkön: a főváros, Uj-Delhi külvárosának lakosai az árvíz elől házaik tetejére menekülnek. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Aljosin műhelyében számokban
