Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. október 27. GYŐRI IMRE: A fejlett szocialista társadalom iskoláját hozzuk létre Tisztelt országgyűlés! Nagy fontosságú kérdés szerepel napirendünkön. Köz­oktatásunk helyzete és fej­lesztése közvetlenül érint milliókat, s közvetve érinti egész népünket. Az iskola az a műhely, ahol a jövőt ko­vácsoljuk. Az oktatás ügyé­vel foglalkozni kettős fele­lősség; a ma gyermekei a holnap felnőttéi, a róluk va­ló gondoskodás a jövőre is ható cselekvésre kötelez. Megalapításának hatvana­dik évfordulójához közeledő pártunkat küzdelmes útján mindvégig, akkor is. amikor léte forgott kockán, a jele­nért és jövőért egyaránt ér­zett felelősség jellemezte. A napi tennivalók közepette is mindig szem előtt tartotta a jövőt, benne az ifjúság neve­lésének ügyét. Ez a felelősség vezette akkor is, amikor a XI. kongresszuson programnyi­latkozatában megfogalmazta a fejlett szocialista társada­lom távlatait, felépítésében a mai és a holnapi ifjúság he­lyét, szerepét; hangsúlyozta a felnövekvő nemzedék ok­tatásának, nevelésének össz­társadalmi feladatát, fontos­ságát. A fejlett szocialista társa- ■ dalmat csak művelt, elméleti­leg és gyakorlatilag képzett, a korszerű világnézet és a szocialista erkölcs alapján gondolkodó és cselekvő, né­püket, hazájukat szerető, más népeket becsülő, a társadal­Győri Imre felszólal a vitában. (Kelet-Magyarország tele­lőtől mi haladás eszméje iránt fo­gékony emberek tudják épí­teni és felépíteni. Olyan fel­nőttekké kell nevelnünk gyer­mekeinket, akik eligazodnak a világ dolgaiban, hűek tár­sadalmi igazságunkhoz és ren­dünkhöz. ismerik kötelessé­geiket és jogaikat, helytáll­nak a munkában, személyes boldogulásukat a közösséget szolgálva akarják elérni. Közelebb a gyakorlathoz Pártunk programnyilatko­zata megfogalmazta, hogy hazánkban tegyük álta­lánossá a középfokú ok­tatást. Ezt a célt mennyiségi szempontból lényegében el­értük. Az általános iskolát végzetteknek 93 százaléka to­vábbtanul. A tartalmi cél megvalósításához elsősorban a szakmunkásképzés általá­nos és szakmai színvonalát kell emelnünk. Elindultunk ezen az úton, de még sok a teendő annak érdekében, hogy ez az iskolatípus megközelít­se a jelenleg is továbbfejlődő középiskolák színvonalát. Az iskolák munkája, fej­lesztése mindinkább társa­dalmi üggyé válik. Ez segí­ti az oktatási rendszer egé­szét átfogó korszerűsítési fo­lyamat kibontakoztatását, megteremti a fejlődés jobb feltételeit. Tanintézeteink társadalmi kapcsolatai erősödnek. Ennek mind az iskola, mind a tár­sadalom szempontjából nagy jelentősége van. Az együtt­működés az iskoláknak azért hasznos, mert a valóság kér­déseit segíti közvetíteni a nevelőmunka számára, mert közelebb viszi a képzést a gyakorlathoz. Iskoláink sok­féle konkrét segítséget is kapnak az üzemektől, intéz­ményektől, szocialista brigá­doktól. Tudnunk kell, hogy ez a támogatás nem egyoldalú, aki az iskolát támogatja, az az egész társadalom, s-benne a saját érdekét is szolgálja, mert hozzájárul ahhoz, hogy jól képzett, felkészült, mű­velt fiatalok kerüljenek ki az iskola padjaiból. A Központi Bizottság 1972. évi határozata állást foglalt abban, hogyan igazodjék is­kolarendszerünk a társadal­mi, a tudományos-technikai fejlődés követelményeihez, a felgyorsult folyamatokhoz, hogyan teljesítse még jobban társadalmi feladatait. A tartalmi korszerűsítést széles körű. helyenként éles viták kísérték. Ezek során egyesek a természettudomá­nyos, mások pedig a humán ismeretek arányát szerették volna növelni a tananyagon belül, egymás rovására. Az oktatáspolitika nem ál­líthatja egymással szembe a művelődési anyag e két nagy területét. A megfelelő arányokat tudatosan kell ki­alakítani. A tananyagnak egyszerre kell kielégítenie a humán és a természettudo­mányos műveltség igényeit. Ez nem valamiféle arany kö­zépút, hanem a szocialista ember és szakember képzé­sének követelménye. eredményes, ha önnevelésre aktív önművelésre, egészsé­ges közművelődésre készít fel. Helytelen az olyan fel­fogás, amely elválasztja az oktatást és a nevelést, mint­egy azt sugallva, hogy van külön oktató- és külön nevelő­munka, vannak „oktató tan­tárgyak” és vannak „nevelő tantárgyak”. A nevelésben minden tantárgynak, minden pedagógusnak megvan a ma­ga nélkülözhetetlen szerepe. Valljuk, hogy a család fe­lelőssége a gyermeknevelés­ben nem változik. A család jelenti a legközvetlenebb gon­doskodást, a biztonságérzetet, a védelmet, azt a meghitt kö­zösséget, amelynek nevelőha­tását nem nélkülözheti a gyermek, s amely nélkül az iskola sem oldhatja meg ered­ményesen a feladatait. Társa­dalmunk sokat vállal a gyer­meknevelés gondjaiból. de a sokrétű gondoskodás sem helyettesítheti a szülői há­zat. Megértjük, hogy a szü­lők rendszerint elfoglaltak, a családi együttlét ideje szűk­re szabott. Nem értünk egyet azonban az olyan szülői tö­rekvéssel, amely erre hivat­kozva a család felelősségét megpróbálja áthárítani az iskolára, a társadalomra. Ezt senki sem veheti át. Az új nemzedék nevelésé­ben nélkülözhetetlen az ifjú­sági és gyermekszervezetek szerepe. A gyermekek, a fia­talok itt kezdik megtanulni a közösségért végzett munkát, a felelősséget társaikért, sa­ját tetteikért. Eredményes nevelőmunka csak olyan iskolai közössé­gekben folyhat, amelyekben a pedagógusok és a gyerekek egyaránt jói érzik magukat. Az iskolai demokrácia fej­lődésével nem vagyunk elé­gedettek. A demokráciáról csak az a pedagógus tud hit­tel és hitelesen szólni diák­jainak. aki maga is részese a demokratikus élményeknek, aki olyan közösségben él és dolgozik, ahol véleményére számítanak, szavára adnak. Az iskolai élet demokratikus vonásainak a továbbfejlesz­tése azért is szükséges, mert nem lehet szocialista demok­ráciára nevelni olyan helyen, olyan iskolában, ahol pusz­tán hatalmi tekintélyen, uta- sítgatáson, parancsolgatáson alapul a vezetés. A szocialista demokrácia fejlődése csakis a jogok és a kötelezettségek egységén alapulhat. A diákok már ser­dülőkorukban ismerjék meg jogaikat és kötelességeiket társadalmunkban. Ezért át­gondoltabb, az életkori sa­játosságokat jobban figye­lembe vevő állampolgári ok­tatás és nevelés szükséges. A diákok munkája, alap­vető kötelezettsége, a tanu­lás. Különösen fontos annak megértése, hogy az iskolában kell megtanítanunk dolgozni a leendő felnőtteket, mert, akit az iskola nem nevel munkára, nem tanít meg be­csülettel, ereje megfeszítésé­vel napról napra tanulni, dol­gozni, az felnőtt korában ön­magával is, a társadalommal is ellentétbe kerülhet. Az iskola ma már nem ön­magába zárkózó közösség. Az oktatás, a nevelés átfogó és mindennapi kérdései a társa­dalmi érdeklődés előterében állnak. Ez az érdeklődés egy­beesik az iskola érdeké­vel. A mind igényesebb, kri­tikusabb közvélemény pedig jogot formál az iskolai mun­kába való betekintésre, a véleménynyilvánításra. Az iskolát meg kell véde­ni a felelőtlen bírálgatástól, a körülmények pontos isme­retét nélkülöző, az egyedi esetekből általánosító felszí­nes beleszólástól. Ez zavar­ja, nehezíti az iskola mun­káját. Az iskola dolgaihoz felelőss éggel, csak segítő szándékkal szabad hozzászól­ni. Nem kell félni az oktatás­ügyi kérdések nyílt vitáitól. A tartalmas munkán alapu­ló tekintélyt nem kezdheti ki a meg nem értés, s ehhez a tekintélyhez hozzátartozik az alkotó vitakészség, a javas­latok, bírálatok komoly meg­fontolása és figyelembevé­tele is. A viták alapjában jobbító szándékúak, haszno­sak, előre visznek, részei a demokrácia kiszélesedésének egy nagy horderejű, mind­nyájunkat érintő kérdésben. Az alkotó pedagógusok jobb megbecsülése A tankötelezettség teljesítése Tisztelt országgyűlés! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy miközben átfo­gó tartalmi korszerűsítést va­lósítunk meg, továbbra is alapkérdés az általános isko­la nyolc osztályának ered­ményes elvégzése. Figyelemre méltó ered­mény, hogy tizenhat éves koráig ma már az egyes kor­osztályok 93 százaléka elvég­zi az általános iskolát. Ben­nünket mégis a lemaradók nyugtalanítanak és az, hogy 14 éves korig a tanulóknak a 18 százaléka nem fejezi be a nyolcadik osztályt. A tankötelezettség teljesí­tésére, az eredményesség ja­vítására a továbbiakban is nagy figyelmet kell fordíta­ni. Ebben mindenkinek van teendője. Központi Bizottságunk leg­utóbbi ülésén, amikor az épí­tőipar helyzetével, valamint a lakásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervével fog­lalkozott, állást foglalt ab­ban is, hogy a kapcsolódó lé­tesítmények, közöttük az is­kolák, a lakásokkal egy idő­ben épüljenek fel. Az új ott­hon örömével rendszerint együtt járó óvodai, iskolai gondok megoldását ezzel je­lentősen segítjük. A szocialista iskola: neve­lő iskola. Nevelési céljaink társadalmi eszményeinkben gyökereznek. Az iskola mun­kájának középpontjában a személyiség formálása, a szo­cialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek gazdagok, színesek, kiteljesült emberi életre képesek. Az ok­tató-nevelő munka akkor A kötelességüket átlagos­nál jobban teljesítő, az új, összetett feladatokra felké­szülő, önmagukat művelő és fejlesztő nevelőket jobban meg kell becsülnünk. Külön is elismerés illeti azokat, akik nehezebb feltételek között is tudásuk, képességük legja­vát adják. Mi kommunisták külön felelősséget érzünk azért is. hogy a kötelességét teljesítő pedagógus minden esetleges zaklatással, helyi kiskirály­kodással szemben védve le­gyen. Ennek biztosításában, s az iskolai tantestületek jó szellemének, alkotó légköré­nek kialakításában nagy fe­lelőssége, szerepe van az igazgatónak, a tanácsoknak, a munkáltató szerveknek is. A pedagógusnak is tudnia kell azonban, hogy éppen munkájuk fontosságát tartja szem előtt a társadalom, ami­kor az eddigieknél is eredmé­nyesebb munkát vár tőlük. Egyetlen területen sem visel­hetjük el az elszürkülést, nem tűrhetjük meg az idegenke­dést az újtól. Az oktató-ne­velő munkára különösen ér­vényes ez. A pedagógus csak akkor teljesítheti hivatását, ha napról napra önmagát is megújítva küzd meg a sike­rért, az eredményért. A pedagógusok munkájának lételeme az új ismeretek, ér­tékek befogadása és alkotó továbbadása. Enélkül nem őrizhetnék meg hatásuk fris­seségét. Mindez önművelést, szervezett továbbképzést igé­nyel. Tisztelt országgyűlés! Amikor a parlament fó­rumán állást foglalunk köz­oktatásunk időszerű kérdései­ben tudnunk kell: döntésünk­kel társadalmunk holnapját alakítjuk. Az oktatási miniszter beszá­molóját a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfoga­dom és elfogadásra ajánlom. (Folytatás az 1. oldalról) A beszámoló feletti vitában felszólalt Salamon Hugóné (Komárom), Varga Zsigmond (Békés), Palásti József né (Borsod), Barát Endre (Pest), Káli Ferenc (Fejér) megyei képviselő. Szót kért és kapott Valy- lyon Aladárné (Csongrád), Tóth János (Budapest), Schmidt Ernő (Vas), Nagy Pálné (Zala) megyei képvi­selő. Igen figyelemreméltó volt Raffai Sarolta (Bács-Kis- kun m. 17. vk), az ország- gyűlés alelnökének felszólalá­sa. A Petőfi Irodalmi Múze­um főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy szüksé­ges lenne a pedagógusok munkájának minősítési mód­szereit kidolgozni, megalapo­zottabbá tenni. A minősítés­kor arra kell törekedni, hogy a szakfelügyelet elsősorban — vagy már-már kizárólago­san — az elért eredmény alapján minősítse a pedagó­gust. Fodor Istvánné (Heves m. 3. vk.), általános iskolai ta­nár javasolta: amíg az óvo­dai hálózat fejlesztése lehe­tővé nem teszi az óvodás ko­rúak teljes fogadását, kötele­zővé kellene tenni az iskola­előkészítő foglalkozásokon való részvételt. Bácskái Ist­vánné (Hajdú-Bihar m. II. vk) általános iskolai igazga­tóhelyettes hangsúlyozta: az iskola új feladatainak meg­oldásához a „tudós tanárok” helyett egyre inkább maga­san képzett nevelőtanárokat kíván. A tanárképzőkbe je­lentkezők rátermettségét ezért az eddiginél jobban kellene vizsgálni, s nagyobb feladat vár a képzőintézmé­nyekre a felvett hallgatók el­kötelezettségének, hivatástu­datának erősítésében, ápolá­sában is. Ezután Tóth Ilona (Veszp­rém) és Mezei László (Buda­pest) képviselők kaptak szót. Az országgyűlés őszi ülés­szakának első napja Apró Antal zárszavával ért véget, A képviselők pénteken a köz­oktatás helyzetéről szóló be­számoló fölötti vitával foly­tatják munkájukat. Kelemenné Balogh Katalin szabolcsi képviselő felszólalása Kelemenné Balogh Kata­lin, Szabolcs-Szatmár megyei képviselő felszólalása elején azokról az eredményekről be­szélt, amelyeket az oktatás­ügy területén a negyedik és az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában elértünk. — Megyénkben — folytat­ta a képviselő — nagy erő­feszítéseket teszünk, hogy az egyre fejlődő ipari üzemek számára biztosítsuk a szak­munkásokat. Az oktatás kor­szerűsítésére vonatkozó párt- határozat kiemelten foglalko­zik a szakmunkásképzéssel. Megyénkben a párthatározat végrehajtása eredményes volt, szükséges azonban, hogy a legjobb pedagógusokat irá­nyítsuk ezekbe az iskolákba és fontos az intézményháló­zat korszerűsítése, további kollégiumok építése. Tisztelt országgyűlés! — Tájékoztatóm nem lenne teljes, ha az eredmények mel­lett nem szólnék gondjaink­ról is. Tekintettel arra, hogy az ország munkaerőpótlásának Szabolcs-Szatmár megye a jö­vőben is jelentős bázisa lesz, több mint megyei érdek, hogy az itt élő és tanuló fiatalok ugyanolyan feltételekkel és esélyekkel rendelkezzenek, mint az ország más területén élők. Ehhez azonban a me­gyék között ma még meglévő ellátottságbeli szintkülönbsé­get kellene megszüntetni, vagy legalább mérsékelni. Javaslom, hogy a jövőben mind a költségvetési elő­irányzatok, mind a fejlesz­tési, beruházási lehetőségek elosztásakor a szintkülönb­ség csökkentése érdekében legyen alapvető szempont a gyermeklétszám. Kérem a kormányt, hogy fordítson megkülönböztetett gondot Szabolcs-Szatmár megyére, a gyermeklétszámot, mint alap­vető szempontot figyelembe véve. Szűkebb hazámban, Nagy- kállóban óvónőképző szakkö­zépiskola működik, ennek az intézménynek szerves része a gyakorlóóvoda. Látogatások, felmérések alapján mondha­tom, hogy az itt folyó oktató­nevelő munka magas színvo­nalú. Azonban nem tudjuk biztosítani a gyakorlóóvo­dai szintet: a foglalkoztató te­rem normál méretű mindösz- sze. Ugyanezt mondhatom el a napközi otthonokról is. öt teremben 388 tanuló foglal­koztatását kell biztosítani. Természetesen az étkeztetést is a foglalkoztatási termek­ben kell lebonyolítani. Tisztelt országgyűlés! Engedjék meg, hogy vége­zetül kifejtsem gondolatai­mat az oktatás, irányítás, a felügyelet kérdésében is. Or­szágos felmérés, de megyei tapasztalataink is igazolják, hogy a felügyelet fluktuáció­Kelemenné Balogh Katalin felszólalását mondja. (Kelet- Magyarország telefotó) ja a kívánatosnál erőtelje­sebb. Az általános felügyelők többnyire 5 éven belül új munkahelyre távoznak. Ha­sonló gondokkal küzdünk a szakfelügyelők esetében is. Ennek megoldása alapvető feltétele a tartalmi munka színvonalas végzésének is. Megítélésem szerint mind az általános, mind a szakfel­ügyelői pálya presztízsvesz­teségének kettős oka van: Az általános felügyelők anyagi helyzete többnyire rosszabb, mint az általuk irá­nyított pedagógusoké. Mód­szertanilag sem biztosított továbbfejlődésük, mert elsza­kadnak az iskolai gyakorlati munkától. Ahhoz, hogy visz- szaadjuk e pálya presztízsét, fel kell oldani ezeket az el­lentmondásokat. Javaslom, hogy az általános felügye­lők kapjanak munkahelyükön alapbérük mellett pótlékot, amely tükrözné beosztásuk fontosságát, s egyben felol­daná azt a feszültséget, ami a felügyelők és az általuk irányított pedagógusok jöve­delme között van. Emellett engedélyezni kellene, hogy néhány órában taníthassanak. Pótlékukat pedig olyan szin­ten kellene megállapítani, amely arányban van a vég­zett munkával. Kérem a minisztériumot, hogy a szakfelügyelet szere­pét vizsgálja felül, s hozzon intézkedéseket, hogy a fel­ügyeleti munka tekintélye visszaálljon. Mindent összevetve a köz­oktatás Szabolcs-Szatmárban is az országos előrehaladással együtt időarányosan fejlődött. Ennek ellenére javaslom, hogy a jövő alapozása érde­kében, az ország jelenlegi gazdasági helyzetében is ma­radjon kiemelt terület. A beszámolót elfogadom és képviselőtársaimnak is elfo­gadásra ajánlom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents