Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
1978. október 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 „Nevek" nélkül „Könnyű nektek! Minden előadó, művész a helyetekbe jön, nem is kell szervezni a közönséget, tódulnak úgyis az ilyen programokra! — fakadt ki egy távoli községben dolgozó művelődésiház-veze- tő a megyei tanácskozáson a városi kollégák előtt.” Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor a tisza- szalkai Váci Mihály körzeti Művelődési Ház idei őszi programját olvastam Jobban mondva, a fenti szavak ellenkezője. Ti- szaszalkát ugyanis nem lehet azzal vádolni, hogy a fő útvonal mellett fekszik, oda gyakran „beugrik” egy-egy nevesebb előadó. A Tisza egyik kanyarulatában meghúzódó beregi község 30—40 fiatalja azonban nem nyugodott bele a viszonylagos elszigeteltségbe. Csak címszavakban néhány őszi rendezvényükről. Zola életéről és munkásságáról hallgattak meg előadást, katonai témájú könyvekből kiállítást, politikai vetélkedőt szerveztek. társadalmi munkára jelentkeztek az acélárugyár fiataljaival a helyi téeszben, az űrkutatásról beszélt a vásároshaményi gimnázium tanára a klubban, az országos hírnévre szert tett Gúnya együttes műsorának tapsolhattak a beregi fiatalok, a játékturmix, elnevezésű versenyen a fakanáltánc, pingpongfúvás beregi módra is helyet kapott a játékos szellemi tornán. Az ősz további műsorai is érdekesek. Monokra mennek kirándulni a klubtagok (a téesz adja a buszt hozzá) és Kossuth Lajos szülőházának megtekintése során emberibb közelségből akarják látni a nagy hazafi életútját, mint a történelemórákon az elhangzott. Még ebben a hónapban alaposabban tájékozódhatnak a vásá- rosnaményi járás honismereti és helytörténeti kutatási témáiban. A tiszaszalkaiak példája fényesen igazolja: nem ott zajlik a legjobb klubélet, az ifjúsági munka, ahol látványos műsorokat szerveznek, „nagy nevekkel” fémjelzik a programok színvonalát. A helyi kezdeményezések is visszhangra találnak. T. K. H ajdani iskolás társamat, felesége útmutatása szerint, hátul, a középső udvarban találtam meg. Az állatoknak kerített helyen ügyelte a tizenkét ma- lacos, hatalmas anyakocát. Idei kukoricacsöveket tördelt két—három részre s dobálta a szuszogva csámcsogó állat elé. A baromfiak csak távolról kerülgették, csipegették a porba hullott töredékszemeket. Az egészségesen rózsaszínű, háromhetes fürge malackák anyjuk mellett futkároztak. A gazda hóna alatt kökényfa nyelű szíjostort szorongatott. Kezdte beterelni a kocát ólbeli helyére. Huss be te! Huss be te! A csapat malac ugrálva követte az anyját. — No, Bandi, talán most is volna valami meglepetésed számomra? — mondtam célzatosan, hogy lépkedtünk a házhoz, a felső udvar felé. Mert ami azt illeti, eddig csaknem minden látogatásomkor valóban megleptek Bandiék valamivel. Űj színt, A NAPLÓK EGY RÉSZE CSUPASZ FEDELŰ, NÉHÁNY PEDIG SZÉPEN HÍMZETT BORÍTÓT VISEL. A BRIGÁDNAPLÓK BELÜL IS KÜLÖNBÖZNEK: JÓ ÉS KEVÉSBÉ JÓ HELYESÍRÁSSAL RÓTT SOROK, BERAGASZTOTT KÉPEK, SZÍNES RAJZOK TESZIK VÁLTOZATOSSÁ A LAPOKAT. Táncolna a munkáslány Pillantás díszes brigádalbumokba a YOR-nál Vásárosnaményban Kisvárdai képeslap (E. E.) Reklámvásár vásárreklám Ám végigböngészve a tartalmat, szembeszökő egyformaság tapasztalható. A vállalások mondatait mintha egyazon kéz írta volna. Ebben persze nem is kereshetünk sok kivetnivalót: ugyanazt a dolgot miért írnánk többféle fogalmazásban. Az ellenben már kevéssé érthető, hogy miért oly szegényesen egyforma minden naplóban az úgynevezett „kulturális vállalások” rovata... A VOR vásárosnaményi üzemében mintegy két és fél száz ember dolgozik, csaknem mindannyian nők. A szalagok mellett már évekkel ezelőtt megalakultak a brigádok, ám legtöbbjük 1977-ben újjáalakult. Így az „Ifjúság” brigád is, melynek vezetője Szűcs Mária. Két műszak, bejárás — Tizenketten vagyunk a brigádban, általában 18—19 évesek. Amikor tavaly újjáalakult a brigád, megváltozott az összetétel, és azóta is többen elmentek, illetve jöttek. Két műszakban dolgozunk, és tizen a brigádunk tagjai közül nem Naményban laknak .. . Az utóbbi mondat amolyan indoklásféle: a két műszak, illetve a bejárás alaposan megnehezíti bármilyen közös rendezvény megszervezését. Az Ifjúság brigád naplóját lapozgatva mégis viszonylag gyakran felbukkantak ilyen bejegyzések: „A brigád két tagja felkereste a Bereg Múzeumot,. és megismerkedtek a régi szövéssel, varrással; a brigádból öten az üzemi könyvtár tagjai; népművészeti kiállításon voltak az alábbi brigádtagok...; közösen megnézték a Déryné Színház előadását a művelődési központban ...” No, nem kell azért azt gondolni, hogy mást betonoszlopos kerítéseket készítettek, lugasszőlőt telepített a zöldségeskertbe, kovácsoltvas pálcás verendát építettek, az eredetileg tornáccal épített ház elé.. . Mióta két fiúk. lányuk házas lett, kettesben élnek a huszonöt éves házban. A jókora udvarnak szinte minden részét hasznosítják. Évről évre folyamatosan foglalkoztak állattartással: aprójószág seregnyi, tehén, borjú. A sertések évek óta ki nem fogynak az ólakból, csupán cserélődnek. Bandiék megbecsülő, szorgalmas életmódjuk közismert a faluban. Minden házas gyermeküket messzemenően támogatták a házépítésben. Harmincöt évi házasság után, Margit asz- szony ösztönzésére cserélték sem csinálnak a fiatalok, mint színházba vagy kiállításra járnak, csak annyit jelez mindez: viszonylag gyakoriak az efféle alkalmak. Viszonylag! Ez azt is magába foglalja, hogy a többi brigádnál — akikhez viszonyíthatunk — lényegesen kevesebb ! „Pedig volna jelentkező..." — Azt hiszem, még miná- lunk megy ez a legjobban, bár itt is jócskán van javítanivaló — mondja a brigád vezetője. — Látható a bejegyzésekből is, hogy többnyire csak pár emberről van szó. Az szinte lehetetlen, hogy mindannyian együtt legyünk. Ha vége a műszaknak, mindenki megy a buszhoz ... Igen ritka, hogy estére összejövünk néhányan. De nem jobb a helyzet a hétvégekkel sem. A nyáron például tervezgettünk egy kis kiruccanást. Csak ide a folyópartra készültünk, gyalogtúra, aztán szalonnasütés. Három-négy lány kivételével nem akarta senki „feláldozni” a szabad szombatját. ... Így aztán érthető, ha hiányoznak a közös rendezvényeink. A közös programokhoz kitűnő lehetőségeket kínál a művelődési központ, s ezt Szűcs Mária jól tudja: kétszeresen is kapcsolódik oda. Egyrészt tagja a jól működő „brigádvezetők klubjának”, másrészt pedig évek óta táncosa a néptáncegyüttesnek. De csak ő — ifjú társai-közül más nem. — Pedig volna jelentkező, többen is szívesen táncolnának! Csak hát... nagyon nehéz. Nem engednek el ugyanis — nemhogy próbára, még fellépésre is nehezen... De hiszen értem én: műszakban, szalag mellett... ki a felső szoba berendezését új, divatos bútorokkal. — Igen Van meglepetésem ezúttal is — felelt Bandi barátom, mikor kényelmesen elhelyezkedtünk a szőlőárnyékos, köves tornácon. — Mégpedig ez az újabb, nem is akármilyen . .. változás nálunk. Csak . .. Lehet, hogy tán az utolsó is. Sajnos. Múlt hónapban leszázalékoltak — a szívemmel. Egy könnyebb infarktus után. ötvenkilenc évesen. Várom, hogy megállapítsák a nyugdíjamat. Nem is dolgozom most már a téeszben. — Sajnos, barátom. Szomorú, hogy így történt. Te, aki mindig vasnak látszottál. De mindazonáltal elviheted még jó ideig! — vigasztaltam. — Csak vigyázz, Bandikám, ne Érthető, valóban. Csakhogy nem ez az üzem az egyetlen, ahol táncos valamelyik dolgozó (vagy színjátszó, vagy kórustag). És a legtöbb helyen meg tudják oldani, hogy rendszeresen részt vegyen az amatőrmunkában, mely több puszta időtöltésnél! — Alakult egy néptánc- csoport itt is, örömmel segítettem nekik. Ám egyszer felléptek, aztán semmi. Nem megy... Az is komoly baj nálunk, hogy bizony nincs egy rendes helyiség, ahol összejöhetnénk legalább mi, fiatalok. Igaz, az épülő új üzemrészben lesz klubhelyiség, ám az még messze van. Ne sikkadjon el a művelődés Fiatal üzem, zömmel fiatal dolgozókkal. Egyelőre szűkösen vannak, a körülmények nem teszik lehetővé, hogy mindenre jusson hely és idő. Ám félő, hogy a most még aránylag aktív, tenni vágyó fiatalok is beleszoknak abba, hogy a brigádvállalásoknál csaknem teljesen elsikkad egy nem elhanyagolható terület: a művelődés, a kultú- rálódás. Az említett brigádnaplókban ugyanis az a bizonyos egyformaság abban is megnyilvánul, hogy alig egy-egy mondat jelzi (a termelési vagy a társadalmi munka mellett) a művelődéssel kapcsolatos feladatokat. Elsősorban a munka a feladatuk a brigádoknak, ez természetes. Ám mindez nem lehet gátja annak, hogy több módot találjanak — keressenek — az üzemekben a brigádok közösségi művelődésének támogatására. Például a szak- szervezeti könyvtár rendszeresebb munkájával, vagy azzal: támogatják a fiatalokat, hogy kihasználják a művelődési központ kínálta lehetőségeket ... T. Gy. hajtsd túl magad. Megvan nektek mindenetek. Fő az, hogy még jó ideig fejjel felfelé legyetek. — Épp azért csináltam azt legutóbb, amit tettem. No mit gondolsz? — nézett rám visz- szabillenve régi önmagába, ravaszkás tekintettel mosolyogva. S hogy válasz helyet vállam és szemöldököm húztam fel, tovább beszélt. — Eladtam a két tehenet, az üszőt. Ezután csak sertés lesz. Azzal kevesebb a tennivaló ... Nem kell tovább a nagyistálló. Jóval lejebb vittük a kamra két közfalát. Kialakítottunk még egy szobát és berendeztettünk egy fürdőszobát ... Azt mondják a tanácsnál, hogy pár év múlva meglesz itt a vezetékes vízellátás. M ire a berendezett fürdőszobába léptünk, Margit asszony is csatlakozott hozzánk. Csirkehúsleves és pörkölt szagát hajtva ki maga előtt a konyhából. Asztalos Bálint A KEZEMBEN egy nagy, vidéki bútorgyár színes, gazdagon illusztrált áruismertető füzete. Egy bizonyos ülő- garnitúráról ezt olvasom benne: nappalik, társalgók ideális berendezése ... Alacsony ára, kárpitozása, hosz- szú élettartama, stabil konstrukciója a nyugati országokban is előnyös értékesítési lehetőségeket biztosít. Később előveszem az egyik reggeli lapot, amely — vannak még véletlenek —, történetesen ugyanennek a gyárnak az igazgatóját szólaltatja meg. És mit olvasok? Tengernyi panaszt, egyebek közt a bútorszövethiányra és ehhez fűzve egy megjegyzést: ritkaság, hogy olyan szerencsénk legyen, mint egy bizonyos nyugati céggel kötött üzletnél; nem kellett nekik a bútor a 200 forintos szövettel, helyette a 80 forintos, ócska kordot kérték, és évek óta szériában viszik . .. Engedje el az olvasó a további bizonyítást. Tény, hogy könnyen felismerhettem, egyazon bútorról szól mindkét „mese”. Azaz, hogy egyik sem az, csupán — főként a reklámfüzet — nélkülözi a teljes őszinteséget. Mert az a bizonyos szövet nem is annyira ócska, csupán igénytelenebb nyersanyagból készült, egyszerűbb kelme, amit szívesen vásárolnak puritán bútorok kedvelői. Ezzel azt is elmondtam, mit kellett volna a mértéktelen túlzásokkal reklámozó füzetecskének hirdetnie ebben az esetben. AZ ŐSZINTESÉG, a kézzelfogható tények közlése „szép” általánosságok helyett, csupán egy, a korszerű reklámozás sok követelménye közül. Hadd említsek egy másikat is, ami nemcsak szakmai, hanem egyszerű „fogyasztói” szemmel megítélve is elsőrendű. Az ötletre gondolok, a jó, szellemes ötletre. Meghívót, mint mindig, az őszi BNV idején is tucatnyit hozott a posta, sajnos, a szó szoros értelmében tucatmeghívókat. Az egyik azonban nagyon elütött a szokványtól. Jó példáról lévén szó, hiba lenne nevet nem említeni. A Kőbányai Gyógyszeráru- gyár, amely a Fabulon-ké- szítmények reklámozásában már annyi eredetiségről tett tanúbizonyságot, továbbra sem pihen babérain. (Pedig azt hihetnénk, megteheti, hiszen éppen az ügyes és kitartó hírverés következtében, közismert fogalommá lett a Fabulon.) Ezúttal egy szokatlan tájékoztatóra invitálták a címzetteket, amelyen — a csaknem óhatatlanul unalmas szóbeli tájékoztatás helyett — önmagukért beszélő új termékeiket és ezzel kapcsolatos filmet prezentálnak. Jó gondolat ez is, hiszen az információk mai áradatában, a tengernyi szót, szöveget mellőzve, szívesen hagyatkozunk a látható, a kíváncsiságunkat ténylegesen felkeltő valóságra. KÖNNYŰ BELÁTNI, hogy a színvonalról van szó, pontosabban arról, vajon a reklámra költött pénzt — sokat, vagy keveset — értelmesen használják-e föl? Mert hogy sok-e, avagy kevés a reklám- kiadás, elsőrendűen ettől függ. Természetesen vannak egyéb tényezők is, de annyi valószínű, hogy az okos, céltudatos reklám költsége nem kidobott pénz. B. J. Üzemtörténeti konferencia Nyíregyházán A Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei ta-> nács és a hozzá tartozó intézmények, az SZMT, valamint az MSZMP megyei oktatási igazgatósága közös rendezésben október 28-án, szombaton, az oktatási igazgatóság épületében tartják az első megyei üzemtörténeti konferenciát. A megyében működő honismereti szakkörök vezetői és tagjai, szakemberek és amatőr kutatók hallgatnak előadásokat az üzemtörténet-írás megyei helyzetéről és feladatairól. A korreferátumok az ipari és a mezőgazdasági üzemtörté- net-írással foglalkoznak, ugyanezt szekcióüléseken is megvitatják. A program plenáris üléssel fejeződik be, itt összegzik a konferencia tapasztalatait. A meglepetés
