Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

1978. október 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Utak, utasok, kilométerok, forintok Á közlekedés milliói A közlekedés fejlesztését összhangba kell hozni a népgazdaság általános fej­lesztésével — e cél alapján alkotta meg 1968-ban az országgyűlés a közlekedés 1980-ig szóló korszerűsítésé­nek főbb elveit, amely a közlekedéspolitikai koncep­ció elnevezéssel vált közis­mertté. A tíz év eredménye­it és a korszerűsítés továb­bi tennivalóit az országgyű­lés mára összehívott őszi ülésszaka elé terjesztik. — Milyen eredményei vannak megyénkben a közlekedéspolitikai koncepció eddigi meg­valósításának? — kér­deztük Zilahi Józseftől a megyei tanács vb osztályvezetőjétől. — Mindenekelőtt néhány adat a szállítási teljesítmé­nyekről és a munkamegosz­tás alakulásáról. A vasúti személyszállítás teljesítmé­nyei tíz év alatt 15 százalék­kal emelkedtek megyénkben; ezen belül (elsősorban az iparosítás hatására) Nyír­egyháza körzetében 29, Má­tészalka körzetében 17 szá­zalékkal emelkedtek. A közúti személyszállítás tel­jesítménye több, mint két­szeresére nőtt, miközben az elszállított utasok száma 14- ről 47 millióra növekedett. Az egyéni közlekedés telje­sítményei már 7,5-szer na­gyobbak a tíz évvel ezelőtti­nél (Nyíregyházán például ezer lakosra átlagosan csak­nem száz személygépkocsi jut, amely országosan is ki­emelkedik a hasonló kategó­riájú városok között.) — Nőtt a vasúti áruszállí­tás is: a tíz évvel ezelőtti 17 millióról 22 millió tonnára. A közhasznú közúti áruszál­lítás teljesítményei 2,5-sze- resre emelkedtek. — Az adatok tükrében összefoglalóan azt lehet megállapítani, hogy me­gyénkben a közlekedés —, ezen belül a tömegközleke­dés és munkásszállítás — úgy a vasúti, mint a közúti területen sokat fejlődött, s jól szolgálta a megye tár­sadalompolitikai, gazdaság- politikai céljainak megvaló­sítását. Természetesen ko­rántsem oldottunk meg minden feladatot. — A közvéleményt időről időre élénken foglalkoztatta egyes vasútvonalak megszün­tetésének terve, amely szintén a közlekedésfej­lesztési koncepcióhoz kötődött. Mi a helyzet megyénkben jelenleg a vasúti hálózat ésszerű­sítésében? — A program megyénk­ben a korábbi hetvennel szemben 38 állomáson ter­vezi a forgalom lebonyolítá­sát. Eredetileg négy vonal felszámolását tervezte (Jánk- majtis—Kölese, Kisvárda— Baktalórántháza, Debrecen —Nyírbéltek, Nagykálló— Nyíradony), egy későbbi vizsgálat során pedig a nyír­vidéki kisvasútét is. A mó­dosított program tehát 150 km vasútvonal megszűnteté­sét tervezte. Ez naponta 12 ezer ember utazásait érinti, s közel 200 ezer tonna éven­kénti áruszállítás közútra terelését irányozta elő. A végrehajtás során eddig 62 km vasútvonal felszámolása történt meg. A megszűnte­tésre tervezetf vasútvonalak közül legfontosabb a 67 km- es nyírvidéki kisvasút, amely az előzőkben említett ösz- szegezett adatokból nagy­mértékben részesedik: az áruforgalom felét, a sze­mélyszállítás 65 százalé­kát bonyolítja le. Megszün­tetésének feltételei ma még nem rajzolódnak ki. — A gépkocsik szá­mának emelkedésével mind nagyobb szerep­hez jut a közúti közle­kedés is. Milyen tenni­valók vannak e terüle­ten? — A közúti közlekedés fejlődése az elmúlt évtized­ben egyenlőtlen volt. Roha­mosan nőtt a járművek száma, nagy ütemű volt a jármű-rekonstrukció, ame­lyet a hálózat lassabban kö­vet, a kiszolgáló létesítmé­nyek pedig egyelőre nem tudják követni a fejlődés ütemét. Ma a motorizációs színvonal növekedésének egyik legfontosabb feltétele a közúthálózat megfelelő ál­lapota. A kedvező az lenne, ha összehangoltan lehetne fejleszteni az országos és a tanácsi úthálózatot. Ez utób bira azonban kevés a pénz. A feladatokat rangsoroljuk. Fontos eredmény, hogy 1980- ra elérjük: a 200 főnél na­gyobb lélekszámú települé­sek szilárd burkolatú utak­kal bekapcsolódnak a for­galomba. Komoly eredmé­nyeket értünk el a mezőgaz dasági utak építésében is. — A közlekedéspoliti­kai koncepció tíz éve tehát jelentős eredmé­nyeket hozott megyénk­ben, bár bőven maradt megoldatlan feladat is. lEzek közül mélyeket tartja most a legfonto­sabbaknak? — A fő feladatok ná­lunk is azonosak az országos célokkal: a közlekedés ará­nyos fejlesztése, a személy- és áruszállítás gazdaságos lebonyolítása, a szolgáltatá­sok minőségének javítása. Megyénkben azonban több sajátos feladat is van. Ezek közé tartozik a vasúti köz­lekedésben az utazósebesség jelentős növelése a szárny­vonalakon, a vasút erőtelje­sebb igénybevétele a me­gyén belüli munkásszállítás­ra. Fontos az utaskiszolgáló létesítmények (pályaudva­rok, utasellátás, postahivata­lok, információs szolgálat stb.) feltételeinek javítása. Az autóbuszközlekedésben lényeges a helyközi autó­buszközlekedés feltételeinek javítása (menetidő-megtar­tás. a zsúfoltság csökkenté­se stb.). Időszerű a helyi közlekedés kialakítása me­gyénk több városában és az iparosodó nagyközségek egy részében, s szükséges a munkásszállítás feltételei­nek javítása is. Marik Sándor Fütőenergia városainkban Megoldható Kisvárda, Mátészalka és Nyírbátor vezetékes gázellátása A szovjet földgázt szállító Testvériség távvezetékkel korszerű fűtőenergia foko- zottabb mérvű felhasználá­sára Szabolcs-Szatmár me­gyében is jobb lehetőségek nyílnak. Korábban ugyanis a megyét átszelő román föld­gázból maximálisan csak öt­ezer köbmétert lehetett fel­használni óránként; ez a ka­pacitás hosszú távon megha­tározója volt a fejlesztések­nek is. A Testvériség gáztávveze­tékről a Nyírtelek köze­lében épült negyvenezer köbméter/óra kapacitású átadó állomás biztosítja Nyíregyháza ellátását. Az átállással megszűnt a fel­használási korlátozás, s ez új távlatokat nyitott a me­gye vezetékes gázellátásának fejlesztésében. Ma már tel­jes egészében szovjet földgáz van „forgalomban” Nyír­egyházán, ezzel fűt a TI- TÁSZ-hőerőmű, ez biztosítja fokozódó tempójú távhő- igény kielégítését is a város­ban. Ipari célra szovjet föld­gázt használnak már Vásá- rosnaményban is. A Gáz- és Olajszállító Vál­lalat tulajdonában lévő fő szállító vezetékeken kívül ma már hetven kilomé­ter hosszú csőrendszert üzemeltet Szabolcs-Szat­már megyében a Tiszán­túli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat. A megyeszékhelyi folyama­tos vezetékhálózat-bővítés mellett sorra kerülhetnek ezentúl vidéki települések is. V ásárosnaményban — ahol jelenleg még csak az ÉR­DÉRT faforgácslapgyárában van vezetékes gáz — jövőre a lakosság is élvezheti a gáz­használat előnyeit. A válla­lat a Mező Imre úti lakóte­lep és a Jablokov utcai la­kások bekapcsolását tervezi. Ugyancsak a Testvériség gáztávvezetékre alapozva kap hamarosan szovjet föld­gázt Nyírtelek. Felmérések folynak a vezetékes gáz to­vábbi hasznosítására is. A TIGÁZ-tól kapott tájékozta­tó szerint például műszaki­lag megoldható már Kisvár­da, Mátészalka és Nyír­bátor vezetékes gázellá­tása. Mindez azonban felsőbb szintű döntéstől függ, hiszen a kivitelezéshez jelentős ösz- szegű beruházás szükséges. Az elmúlt években nőtt a gázfelhasználók száma Sza­bolcs-Szatmár megyében, s 1977-ben elérte a tízezres nagyságrendet. 1980 végére már tizenhá­romezer háztartás, két­száz kommunális egység és hét ipari vállalat ellá­tását tervezik. Ettől is nagyobb mértékben nő majd a fogyasztás, amely megközelítőleg megkétsze­reződik. Tavaly 31 millió köb­méter földgázt használtak el a megyében, az ötéves terv végére már 50—55 millió köbméter évi igénnyel tervez a vállalat. Tóth Árpád Válogatják, minősítik a burgonyát a mezőgazdasági főiskolai tangazdaság gyulatanyai üze­mében. (E. E.) Egyszerre érnek a növények Követendő példa munkaszervezésre Tyúkodon Járjuk a tyukodi határt. Nehéz János főmezőgazdá­szon és az újságírón kívül harmadik utas Ádám Miklós, a mátészalkai járási hivatal osztályvezetője. Az idő — mintha csak kedveskedni akarna — mégegyszer meg­mutatja napsugarait, könyör­telenül elűzi a felhőket, s ontja az októberi meleget az emberre és növényre egy­aránt. Kukorica és napraforgó — Nagy szükség van még a melegre — mondja a főme­zőgazdász és gyors léptekkel megindul a kukoricatábla felé. Letör egy csövet, a szemeket vizsgálgatja, majd folytatja: — Vizes még, nagy a nedvességtartalma. Ez — mondja, miközben felmutat a napra — sokat segíthet ne­künk. Rajta áll vagy bukik a kukoricabetakarításunk. Azért még nincsen baj, bár más esztendőben ilyenkor már javában kombájnolták a takarmánynakvalót. — Jelenleg a silózást, a ta- laj-előkészítés't, a vetést, az istállótrágyázást végezzük a szövetkezetben és elkezdtük a kukoricát és a napraforgót is — folytatja Nehéz János egy másik kukoricatáblánál. — Ennek is sárga már a le­vele, hamarosan kezdhetjük. A problémát csak az okozza a munkaszervezésben, hogy a két—háromhetes csúszás miatt egyszerre jelentkezik a kukorica és a napraforgó betakarítása. Ezekből a nö­vényekből pedig bőven van a gazdaságban. Csak kukori­cából 1500 hektárt vetettünk be tavasszal és ebből kilenc- száz a szemes terménynek való. ötszáz vagonnal vá­runk erről a területről, a többit silózzuk. Napraforgóból 615 hektár vár betakarításra. Igaz, eb­ből százötvenet silóznak. Minden tagnak munkaruha Akad munka bőven — mondja a főmezőgazdász. — A három Rábánk éjjel-nap­pal nyolcórás műszakban szánt. Három silókombáj­nunk vágja a takarmánynak­valót. Ezeket kilenc szállító jármű szolgálja ki. Reggel hattól este hatig hordják a silóba a terményt. A vetést egy Crystállal végezzük, négy gépünk pedig istálló- trágyát szór. Igaz, ehhez a munkához kevés emberre van szükség, s nekünk 740 dolgozó tagunk van. Azért jut nekik is munka. Különben is a gazdaság kötelezte magát, hogy minden tagnak minden­nap biztosít munkalehetősé­get. Ezt alapszabályban rögzí­tették még pedig úgy. hogy a tagoknak kötelező minden­nap dolgozni. Ha a szövetke­zet nem tudja foglalkoztatni őket, akkor ötforintos óra­bért számolnak el. Természe­tesen ennek ára van a tagok részéről is. Igazolatlan hiány­zások űtán fegyelmit kap­nak, megvonják a munkaru­ha-juttatást (mert ebben a szövetkezetben mindenki kap munkaruhát) és a legvégső esetben a háztájit. Ezek a szankciók szerencsére csak papíron vannak, szinte alig van szükség az alkalmazásuk­ra. — Munkaszervezésünkhöz tartozik az is, hogy minden második szombat szabad — mondja a téeszirodán Bajka Zoltán elnök, — Gondot je­lent, hogy a Bábolna szárí­tónkra egyszerre tart igényt a kukorica és a napraforgó. Látatlanban kiegyeznénk a november végi befejezésben, mert nincs se isten, se ember, aki megállítana bennünket a betakarításban. Éjjel-nappal mennek a gépek, nem lesz fennakadás a szállításban sem. Terv a betakarításra Az eddig végzett munka a termelőszövetkezetben bizto­síték az elkövetkezendő na­pokra, hetekre. Mindent meg­tettek és megtesznek a siket- érdekében, a jövő év megala­pozásáért. — A napi eligazításokon megbeszéljük a másnapi munkát, délután már minden tag tudja, mit fog csinálni. Hirtelen jött rossz idő sem ijeszt meg bennünket. A termelőszövetkezetben három helyen végzünk ládaszege- zést. Sok embernek tudunk itt munkát adni. Ádám Miklós járási osz­tályvezető más téeszekkel ha­sonlítja össze Tyukodot. — Jobban állnak a betaka­rítással, mint más hasonló adottságokkal rendelkező gazdaságok. A munkaszerve­zést felsőfokon végzik, taníta­ni lehetne. A többi nem raj­tuk múlik. Sok függ októ­ber időjárásától. Tyúkodon tavasszal a rossz idővel küzdöttek. Most egy­szerre értek be a növények. Mindezeket csak gondos, ala­pos munkaszervezéssel old­hatják meg. A betakarítási tervet ismeri minden szak­vezető, minden tag. Felké­szültek és az első naptól az utolsóig keményen dolgoz­nak a betakarításon. Sipos Béla ház kái. asszonyának kézimun­O Békés megyében, az ország­ban elsőnek felszabadult Bat- tonyán Tóth Pál, a Május 1. Tsz főagronómusának la­kását sokan megnézik és megcsodálják. A régimódi, magas falu, üveges verandás szolgálati lakásban rengeteg a beregi keresztszemes hím­zés. Jutott belőle az óriás ab­lakokra drapéria, a konyhá­ban és a szobákban párnák, térítők gazdag választéka. „Édesanyám keze munká­ja” — mondja nem kis büszkeséggel a házigazda. — Ö Tarpán él, kormánykitün­tetett népi iparművész. Föld­rajzilag messze kerültem, de a sok kézimunka úgy hat rám, mintha édesanyám ölelő kar­ja venne körül. O Tarpán, egy bűbájos régi házban él az idős Tóth há­zaspár. Az ember úgy érzi, mintha a beregi táj egyik szép műemlék házában járna. Az alacsony házikó mester­gerendás, a falak hófehérre meszeltek, s az egész lakás tele-tele kézimunkával és vi­rággal. Még a lámpaernyő is beregi keresztszemes kézi­munka, de jutott belőle az ablakokra, az ajtókra, a tévé­re, a rádióra és minden el­képzelhető helyre. A gazda­gon díszített kézimunkák művészi munkáról „valla­nak”. — Negyven éve élek Tar­pán, itt lettem szerelmese a beregi keresztszemes hím­zésnek — magyarázza idős Tóth Pálné. — Édesanyám varrónő volt, már gyermek­koromban mindig körülötte csetlettem-botlottam. Em­lékszem, 10 éves voltam, amikor elbújtam a padlásra és anyám színházi csipkesál- jából blúzt varrtam magam­nak. Édesanyám szíve fájt a sálért, de nem vert meg, mert „remek” munka volt — mondotta. — Annak idején én szervez­tem meg Tarpán a háziipari szövetkezet részlegét. 100 asszonyt és leányt sikerült behozni erre a nagyon szép pályára. Hosszú évekig rész­legvezető voltam. Tarpa ma is rengeteg szép kézimunkát ad a hazai és a külföldi la­kások díszítésére. Beszélgetés közben a lá­dából előkerülnek a „rejtett kincsek”. A zsűrizésre előké­szített, vagy már lezsürizett térítők mintaválasztékban is igen gazdagok. Láttam a hí­res rákos garnitúrát, Rákó- czi-mintás futók, térítők egész sorát. Olyan térítőt is mutatott, amelyre egy 1865- ből származó vőfélykendő mintáját hímezte. Sok régi szép népi motívumot eleve­nít fel. A falon gyönyörű gobelinképek, ugyancsak a — Manapság sokan járnak a beregi tájon hazai és kül­földi turisták egyaránt — avatkozik a beszélgetésbe Tóth Pál. — Büszkék va­gyunk arra, hogy Tarpát nem kerülik el. Különösen a né­metek szeretnek a nézelődé­sen kívül vásárolni is. Na­gyon kedvelik a beregi ke­resztszemest. — A kézimunka olyan, mint a virág. Csak szeretni lehet. Sok örömet, boldogsá­got hoz a kézimunka, ha azt szeretettel és gonddal csi­náljuk. Megteremtették a saját ké­nyelmüket a tarpai kis por­tán. Fürdőszoba és alsó kony­ha áll rendelkezésre, a pit­vart is takaros nappalivá va­rázsolták. Egyetlen bánata van Tóth- nénak: nem mindig kap meg­felelő vásznat, ezért néha kénytelen panama, vagy kongré anyagra hímezni. Márpedig csak akkor értékes igazán a beregi keresztsze­mes, ha azt valódi vászonra hímezik. Ary Róza ,,Édesanyám keze munkája" Látogatóban Tóth Pálné tarpai népi iparművésznél

Next

/
Thumbnails
Contents