Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

4 I kelet-magyarország 1978. október 25. Budapesten tanácskoznak a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai­nak szervezési kérdésekkel foglalkozó titkárai. (Ke- let-Magyarország telefotó.) Napi külpolitikai kommentár Termékeny fél O t esztendeje ült össze a világ közvéleményének ref­lektorfényében a békeerők nemzetközi kongresszu­sa. Ez volt „az emberiség lelkiismeretének”, a nem­zetközi békemozgalomnak legnagyobb, legszélesebb körű eseménye: 143 ország, 120 nemzetközi és 1100 nemzeti szervezet küldte el delegációját Moszkvába. A tanácskozást a mélységes felelősségérzet hatotta át. A Kreml kongresszusi termében a legkülönbözőbb világ­nézetű és pártállású személyiségek gyűltek össze, köztük világhírű művészek, tudósok, politikusok is. Egyben azon­ban valamennyien egyetértettek, méghozzá a legfontosabb kérdésben: korunk a nagy remények és a nagy veszélyek kora, és tőlünk függ, melyik lehetőség valósul meg. Az ülést a történelmileg megalapozott derűlátás jelle­mezte, a szónokok emlékeztettek a nemzetközi erőviszo­nyok jelentős megváltozására, s az ebből eredő szükség- szerű következményekre. Tizennégy bizottságban vizsgál­ták a világpolitikai folyamatok egyes részterületeinek problémáit és elemzéseikből is optimizmus — de koránt­sem hurráoptimizmus — csengett ki. Leonyid Brezsnyev emlékezetes beszédében figyelmeztetett arra, hogy „szá* mos akadályt kell még leküzdenünk, vissza kell vernünk a béke ellenségeinek nem egy rohamát”. Az azóta eltelt fél évtized során mind a derűlátás, mind a figyelmeztetések jogossága beigazolódott. Sorra buktak meg a fasiszta rendszerek Görögországban, Spa­nyolországban, Portugáliában, a szabadság, a nemzeti fel- emelkedés útjára lépett egész Vietnam, Angola, Etiópia népe. Ugyanakkor a béke ellenségei fokozták támadásai­kat a Közel- és (Kína segítségével) a Távol-Keleten, s a föld számos más térségében. Sikerült valamelyest lelassí- taniok a moszkvai kongresszus után Helsinkivel fémjel­zett enyhülési folyamatot, de visszafordítani, vagy megál­lítani nem tudták azt. ilágszerte fokozódik a harc a tömegpusztító fegyve­rek, köztük a neutronbomba gyártása ellen, biztató kilátások vannak a SALT—II. egyezmény megköté­sére. A nemzetközi békemozgalom, így hazánk közvéle- nye is eredményesen harcol az emberiség közvetlen és tá­volabbi céljaiért, a leszerelési világértekezlet összehívásá­ért, az általános leszerelésért. Jelenleg a világméretű le­szerelési akcióhét eseményeiből mi is kivesszük részünket. A magyar békemozgalom — egyebek között — ezzel is méltóképpen készül IX. kongresszusára, s folytatja a moszkvai tanácskozás legjobb hagyományait. Harmat Endre SALT-visszhang Amerikai lapvélemények Vance moszkvai étjárél Az amerikai és a szovjet államférfiak tárgyalásain to­vább közeledtek az álláspon­tok a SALT-egyezmény kér­désében, de változatlanul maradtak megoldatlan kér­dések — jelentete Cyrus Vance útja után az amerikai sajtó. A külügyminiszter azonnal visszaérkezése után, talán már kedden jelentést tesz Carter elnöknek, akinek (egyes jelentések szerint) új szovjet javaslatokat hoz Moszkvából. A két fél nem jutott ugyan végleges megállapodásra, de újabb lépéseket tett a SALT- egyezményhez vezető úton — kommentálta a fejlemé­nyeket a Wall Street Journal. Még legalább egy találkozó­ra lesz szükség, hogy meg­oldhassák a fennmaradt „maroknyi, összetett kér­dést”. A lap feltételezi, hogy Vance külügyminiszter, akit hétfőn másfél órás tanácsko­záson fogadott Leonyid Brezsnyev, új szovjet javas­latokat is továbbít Carter el­nöknek. A lap rámutat: függetlenül attól, mennyire haladt elő­re a SALT ügye, mindkét fél úgy értékeli, hogy javultak a szovjet—amerikai kapcsola­tok Vance külügyminiszter legutóbbi, áprilisi moszkvai látogatása óta. Jóllehet Brezsnyev és Vance tárgya­lásain más kétoldalú és nemzetközi kérdések is napi­rendre kerültek, nem való­színű azokban nagyobb ha­ladás mindaddig, amíg a SALT-megbeszélések még tartanak — írja a lap. A Washington Post is va­lószínűnek tartja, hogy újabb külügyminiszteri találkozóra lesz szükség a SALT-szerző- dés fennmaradt kérdéseinek megoldásához —1 bár (az amerikai lap szerint) hadá­szatiig nagyobb jelentőségű kérdésekben már megegyez­tek, mint amilyenek még hátravannak. Amerikai források szerint egyébként nem változott a régi keletű szovjet álláspont: csúcstalálkozó csak akkor kívánatos, ha megelőzően si­kerre vezettek a tárgyalások. A közélet hírei A béke forradalma 2. Előzmények: háború és összeomlás „Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály t. képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesz­tettük.” Rengeteg vérrel kevert víz folyt le Euró­pa folyóin addig, amíg 1918. október 17’én Tisza István gróf, a dualista rezsim legfőbb megtestesítője, többszörös miniszterelnök, az Ady-ostorozta geszti nagyúr beismerte azt, amit a közvélemény jelentős része még mindig csak neki volt hajlandó elhinni. De pergessük vissza az eseményeket, és nézzük meg, hogyan került a Monarchia az öngyilkos háborúba? A századfordulóra — az iskolai tan­anyagból is ismerjük — kialakult az egy­mással szemben álló imperialista hatalmak két tömbje: az antant (Anglia és Francia- ország) és a központi hatalmak (Németor­szág, Ausztria-Magyarország.) A világ fel- és újrafelosztására, a „gazdátlan terü­letek” megkaparintására, piacok vagy nyersanyagellátó övezetek megszerzésére szövetkeztek egymással és egymás ellen, s csak az alkalomra vártak, mikor tehetik a másik torkára a kést. Ez az alkalom 1914- ben jött el. Miért? Téves számítások A kiindulópont a forrongó Balkán volt. Európa régóta „beteg emberé”-nek, a kor­szerűsödni nem tudó török birodalomnak fokozatos kivonulásával az osztrák-ma­gyar külpolitika gazdátlan területeknek és saját érdekszférájának tekintette a térsé­get. Törekvéseiben nemcsak a hasonló di­nasztikus hatalmi érdekpolitikát folytató, meleg tengerekre és Konstantinápolyra vá­gyó Oroszországgal, hanem a térség újon­nan alakuló és fokozatosan konszolidáló nemzeti államaival is ellentétbe került. Rá­adásul ez utóbbiak egyre határozottabban kacsingattak a Monarchia területén élő sa­ját etnikumukra is, s mondanunk sem kell, hogy a rokonszenv kölcsönös volt. A dualista kormányzat nem volt hajlandó tudomásul venni az átrendeződő Balkán nemzeti realitásait, a térségben való jelen­létéből — valószínűleg joggal — élel-halál kérdést csinált. Nagyhatalmi státusának sorsát a Bal­kán feletti ellenőrzéshez kötötte. így ami­kor 1912—13"ban az egymást követő két Balkán-háború eredményeképpen úgy tűnt, hogy az ottani kis nemzetek maguk oldják meg problémáikat, s ezzel kiszorul a tér­ségből, dinasztikus presztízsszempontokból csak egy kiutat látott: a háborút. Szeren­csétlenségére a kor nagyhatalmai mind el­érkezettnek tudták az időt a döntésre. így közös erővel sikerült az emberiséget addigi legpusztítóbb kataklizmájába sodorni. Nem kívánom az olvasót a világháború eseményeivel terhelni. Voltaképpeni tár­gyunktól túlságosan messzire vezetne. Elég legyen annyi, hogy a vérzivataros világ­égés több mint négy év alatt előtűnt a Mo­narchia minden szerkezeti gyengesége, nemhogy hosszú, de rövid háborút vívni is teljes képtelensége. A birodalom nemzet­közi státusa (elsőrendű nagyhatalom) és funkciója (kelet-európai ütközőállam) csakúgy, mint belső erőviszonyai, gyökere­sen megváltoztak. Így a háborús vereség a felbomlás régtől érlelődő tendenciája előtt nyitott utat. alkalmazhatta hagyományos fegyvereit helyzete javítására. Ugyan néhány hadi- szállító milliós vagyon ura lett, ezzel szem­ben széles munkás- és alkalmazotti réte­gek éltek majdnem nyomorszinten. Hatal­mas volt a tömegek békevágya — és erő­södött felháborodása. A háború utolsó évére mind a harctere­ken, mind pedig az országban elviselhetet­lenné vált a helyzet. Az oroszországi forra­dalmak példája egyre inkább a kiutat je­lentette Európa meggyötört lakosságának. A fronton erősödött a szemben állók ba- rátkozása, az úgynevezett fraternizálás, idehaza sztréjkhullám öntötte el az orszá­got. A bresztlitovszki béketárgyalások hí­rére 1918 januárjában Szovjet’Oroszorszá- got támogató politikai tömegsztrájk rob­bant ki a Monarchia területén. Munkásta­nácsok alakultak, de a szociáldemokrata pártvezetőség a kormányzat első gesztusára mindenhol leszerelte a mozgalmakat. Még­is, a munkásmozgalom erre az időre már túlfeszítette a hagyományos, az általános választójog elérését abszolutizáló politikai kereteket és ki-kicsapott a szociáldemokra­ta párt kereteiből is. A forradalmi hullám tovább rombolta az ancien regime, a régi rend düledező épületét. A júniusi újabb ál­talános sztrájk pedig már az érlelődő szo­ciális forradalom előszele volt. A hadseregnél szaporodtak a szökések. Különösen a nemzetiségi katonák tömege­sen adták meg magukat. Februárban a flottánál (Cattaro), májusban Pécsett volt jelentős zendülés. A breszti béke után Oroszországból hazatérő hadifoglyok to­vább erjesztették, tették egyértelműbbé a helyzetet: a hazainál tudatosabb forradalmi szellemet terjesztettek és egy jelentős ré­szük gyakorlati forradalmi tapasztalatok­kal is rendelkezett. Az elhúzódó háborúban a népesség telje­sen kimerült. A kezdet mesterséges harci szelleme teljesen tovatűnt, a hátország for­rongott. A férfilakosság hatalmas tömegei élték át a gyengén ellátott és rosszul fel­szerelt frontkatonák sorsát, estek el, rok­kantak meg vagy kerültek fogságba a szö­vetséges német hadsereghez viszonyítva hatalmas arányokban. Nem különben meg­változott a hátországban élők sorsa is. Nőtt a munkaidő, általánossá vált a női és gyer­mekmunka, a megélhetési költségek pedig ugrásszerűen emelkedtek. Egyben súlyos áruhiány lépett fel, s a beszerezhető is se­lejtes vagy pótlékáru volt. A munkásság katonai felügyelet alatt dolgozott és nem A Monarchia nemzetiségeinek vezetői az összeomlás láttán csatlakoztak azokhoz az antantországokban tevékenykedő emigráns politikusokhoz (ilyen volt például a későbbi csehszlovák köztársasági elnök, Masaryjc), akik a középkelet-európai nemzeti kérdést a Habsburg-monarchiától való elszakadás­sal, a történelmi képződmény felbomlásá­val kívánták megoldani. Az egyes nemzeti burzsoáziák erre az időre már úgy vélték, hogy az utódállamok kereteiben nemcsak korlátozott szociális és nemzeti-független­ségi céljaikat érhetik el teljesebben, de hatásosabban szerelhetik le a belső osz­tályharcot, az érlelődő szociális forradalmat is. Mindebben felfogásuk találkozott az an­tant vezető köreinek álláspontjával. A pá­rizsi „antant-nagyok” a széteső Monarchia újbóli összetákolása helyett Németország­gal és Szovjet-Oroszországgal szemben ha­tásosabb ellensúlyt éreztek fiatal, dinami­kus nemzetállamok kialakításában. A hely­zetet Magyarország szempontjából még súlyosbította, hogy a végzetesen vak hazai uralkodó csoportok folytatták az addigi po­litikát: semmi engedmény a nemzetiségek­nek! S ha 1917 folyamán még lehetőség volt különbékére, tárgyalásokra, 1918-ra az amerikaiak tényleges és tömeges háborús részvételével az antant is a katonai meg­oldás mellett döntött. A bolgár front 1618 szeptember végi ösz- szeomlása és Bulgária kapitulációja után felgyorsuljak az események. A vég nyil­vánvalóvá lett. Az október 16-i elkésett császári manifesztum már csupán az ese­mények után kullogott Ausztriának szóló föderációs Ígéreteivel. A magyar uralkodó rétegek azonban még erről sem akartak hallani. Októberben sorra alakultak az egyes nemzeti tanácsok — Zágrábban a délszláv, Krakkóban a lengyel — a már ko­rábban működő csehszlovák és román egy­ség nemzeti tanácsai mellé. Ezeket a nem­zeti tanácsokat az antant önálló hadviselő félként ismerte el — ezzel az Osztrák-Ma­gyar Monarchia megszűnt létezni ... Hogyan reagált a magyar politika a fej­leményekre? Voltak-e olyan erők, amelyek alkalmasnak bizonyulhattak arra, hogy az ország szekerét a kátyúból kivezessék? A következőkben erre igyekszünk választ adni. Dérer Miklós Iparfejlesztés négy településen Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke kedden, Vas megyei látoga­tásának második napján Szombathelyen részt vett és felszólalt a megyei pártbi­zottság kibővített ülésén. A testület Horváth Miklósnak, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzetét, fejlesztésének további fel­adatait vitatta meg. A vitá­ban felszólalt Losonczi Pál, aki a mezőgazdasági terme­lés iránti fokozott^ követel­ményeire, a meglévő tartalé­kok hasznosítására, a közgaz­dasági szemlélet erősítésére hívta fel a figyelmet. o Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának.tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese kétnapos látogatást tett Somogy megyében. A vendéget hétfőn Kaposvárott Varga Péter, a megyei párt- bizottság első titkára fogadta, akinek társaságában rövid városnézésen vett részt, majd ellátogatott a Kapos­vári Húskombinátba, ahol megtekintette az új üzemrész építkezését. Kedden Aczél György a megyei vezetők tár­saságában felkereste a felújí­tott Rippl-Rónai-emlékházat, s megtekintette az ott kiállí­tott alkotásokat. Ezután a ta­nítóképző főiskolába vezetett az útja, ahol tájékozódott az intézet oktató-nevelő munká­járól, terveiről, s megtekin­tette a korszerű eszközökkel felszerelt intézmény tanter­meit és könyvtárát. A kétna­pos program délután a me­gyei pártbizottságon megren­dezett aktívaüléssel fejeződött be, ahol Aczél György tájé­koztatót adott ideológiai és kulturális életünk időszerű kérdéseiről. o Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára kedden és szerdán Veszprém megyébe látogatott. Kedden a megyeszékhelyen Pap Já­nos, a megyei pártbizottság első titkára fogadta és tájé­koztatta a megye politikai, társadalmi és gazdasági éle­téről. Sarlós István ezután meghallgatta Veszprém veze­tőinek beszámolóját a város fejlődéséről, majd megtekin­tette az új lakónegyedeket és felkereste a közelmúltban át­adott nyomdát. A Politikai Bizottság tagja szerdán Pá­pára látogatott. Először a BVKM pápai „Elekthermax” gyáregységét kereste fel és főleg az üzem exporttermé­kei iránt érdeklődött. A lá­togatás következő állomása a Pápai Textilgyár volt. Sarlós István szerda délután a pá­pai szocialista brigádok veze­tőivel találkozott és folyta­tott eszmecserét. o Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára kedden, a SZOT szék­házában fogadta a Spanyol Általános Munkásszövetség (UGT) küldöttségét, amely Ltlis Alonso Novonak, a szervezet országos titkárának vezetésével hivatalos látoga­táson tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű találko­zón a SZOT és az UGT ve­zetői tájékoztatták egymást szervezeteik tevékenységéről, céljairól, valamint eszmecse­rét folytattak a két szervezet kapcsolatainak továbbfejlesz­téséről. o A Pénzügyminisztériumban kedden Madarast Attila pénzügyminisztériumi állam­titkár vezetésével tanácskoz­tak a megyék illetékes' el­nökhelyettesei és a megyei pénzügyi osztályok vezetői. A megbeszélésen az állami pénz­ügyekről szóló törvény előké­szítéséről, ezzel kapcsolatban a tanácsok munkáját érintő kérdésekről, valamint egyéb időszerű pénzügyi — elsősor­ban a tanácsok 1979. évi költ­ségvetésével összefüggő — feladatokról volt szó. (Folytatás u 1. oldalról) kialakítására. A megye vizs­gálatára jövőre kerül sor. A telephelyforgalmi köz­pont feladata az is, hogy a már meglévő üzemeket véd­je, ne engedjen olyan helyre új üzemet építeni, ahol an­nak nincsenek meg a feltéte­lei, vagy zavarja a már meg­lévő üzemek működését az­zal, hogy onnan szívja el a munkaerőt. Ösztönöznek olyan feldolgozó bázisok ki­alakítására, amelyeknek ter­melési feltételei, gyártási ha­gyományai vannak. így a megyén belül az élelmiszer- ipari bővítést támogatják. L. B. Á nemzetiségek szakítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents