Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-03 / 233. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 3. Kommentár Biztató jelek E gy folyamat, amely nemrég még megtorpanni látszott, hirtelen1 és örvendetesen- felgyorsult. A hadászati fegyverek korlátozásáról szóló (angol nyelvű rövidítéssel: SALT) szovjet— amerikai tárgyalásokról van szó. „Aki csak valamennyire olvas újságot, néz televíziót, vagy hallgat rádiót, értesülhetett a kedvező fordulat félreérthetetlen jeleiről. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter aki szokás szerint hazája világszervezeti delegációja élén tartózkodik az Egyesült Államokban, igen fontos megbeszéléseket folytatott amerikai kollégájával. Cyrus Vance-szel és magával az Egyesült Államok elnökével is. A megbeszélések visszatérő vonása volt, hogy minden alkalommal jóval hosszabbra nyúlt a tervezettnél. Ezúttal nem bizonyult nehéznek e „tünet” egyértelműen pozitív értékelése — annál kevésbé, hiszen mind szovjet, mind amerikai részről érzékeltették, hogy — bár még bőven akad nyitott kérdés — sikerült haladást elérni a hadászati fegyverek témakörében. A haladásnak még két biztos jele van: 1. Vance külügyminiszter még október második felében ismét a szovjet fővárosba látogat és 2. az amerikai diplomácia vezetője — bár részletekbe nem volt hajlandó bocsátkozni — annyit elmondott, hogy „a tárgyalásokon szóba került egy szovjet—amerikai csúcs- találkozó lehetősége”. Mindig öröm, ha olyan hír lát napvilágot, amelyről nyilvánvaló. hogy az enyhülés elmélyülése irányában hathat. A mostani fejlemények vonatkozásában ennél is sokkal többről van szó. Nem lehet eléggé ismételni, hogy a SALT napjainkban a „kérdések kérdése”, amelynek kielégítő megoldása alapvető feltétele az emberiség békés jövőjének. Érdekes arra gondolni, hogy a kedvező fordulatra éppen az amerikai időszakos választások küszöbén került sor... H. E. * TELEX Folytatás Moszkvában Gromiko—-Vance- tárgyalás a SALT-ről Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vasárnap újabb beható tárgyalásokat tartott a SALT-egyezményről. Egybehangzóan hasznosnak minősítették megbeszélésüket és bejelentették, hogy Vance hamarosan, október második felében Moszkvába utazik a SALT-tárgyalások folytatására. Az amerikai külügyminiszter elmondotta, hogy az eszmecseréken szó volt szovjet—amerikai csúcstalálkozó kérdéséről is. Erich Honecker NDK államfő és Hafez Asszad Szíriái elnök első berlini megbeszélésein egybehangzóan úgy értékelte a két ország kapcsolatait, hogy azokat a szoros barátság, a gyümölcsöző együttműködés és az antiimperialista szolidaritás jellemzi. Erich Honecker az Asszad tiszteletére adott vasárnap esti vacsorán elmondott pohárköszöntőjében különösképpen fontosnak mondotta, hogy az antiimperialista erők fokozott éberséggel és erőteljes egységgel szánjanak szembe az imperializmus és a reakció Camp Davidben szított új, veszélyes összeesküvésével. Hafez Asszad megállapította, hogy „a Közel-Keletet eddig még sohasem tapasztalt méretű ellenséges offen- zíva veszélyezteti, ami egyben kérdésessé teszi a biztonságot és a békét az egész világon” — mondotta a Szíriái elnök, s rámutatott, hogy a Camp David-i manőverek „távolról sem a békét szolgálták, hanem kísérletet jelentenek arra, hogy az arab nemzetet látszatmegoldással kapitulációra kényszerítsék”. Erich Honecker a Népek Barátsága Nagy Csillagát nyújtotta át Asszad elnökVárakozással tekint moszkvai látogatása elé, közölte az amerikai külügyminiszter, aki újólag megerősítette korábbi véleményét: arra számít, hogy még az év végéig aláírják az új SALT- megállapodást. Vance egy kérdésére válaszolva elmondotta: a tárgyalásokon napirendre került egy szovjet— amerikai csúcstalálkozó kérdése. Andrej Gromiko New Yorkból hétfőn hazatért Moszkvába. nek, Hafez Asszad pedig az Omajjad-rendet, Szíria legmagasabb kitüntetését adta át az NDK államfőjének. Az NDK—szíriai megbeszélések folytatódnak. NEW YORK Élesen bírálta Somoza ni- caraguai diktatúráját a Newsweeknek adott interjújában Carlos Andrés Pérez venezuelai elnök. Pérez visz- szautasította egyes nyugati körök próbálkozásait, hogy a nicaraguai eseményeket úgy állítsák be, mintha Somoza ellen mindössze egy kis létszámú, „szélsőséges” csoport harcolna. Az egész nép, az egész ország harcba lépett a gyűlölt rezsim ellen — mutatott rá Pérez. A venezuelai elnök aggodalmát fejezte ki az esetleges amerikai beavatkozás lehetőségéről szóló jelentések kapcsán. MILÁNÓ Az olasz rendőrség vasárnap Milánóban letartóztatta a „Vörös Brigádok” terrorszervezet egy tagját, egyikét annak a 18 személynek, akiket az Aldo Moro volt miniszterelnök meggyilkolásában való részvétel miatt körözlek, Antonio Savinót. A Fiat gyár volt munkását a rendőrség csak tűzpárbajban tudta foglyul ejteni. A lövöldözés során a terrorista és két rendőr megsérült. Az akció során egy nőt is letartóztattak. parlamenti küldöttség hazánkban A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó portugál parlamenti küldöttség — élén dr. Vasco da Gama Fernandessel, a köztársasági gyűlés elnökével — hétfőn a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzást követően az Országházban megkezdődtek a hivatalos magyar—portugál tárgyalások. A vendégeket Apró Antal, az országgyűlés elnöke, s az országgyűlés több más tisztségviselője köszöntötte. A hivatalos magyar—portug ál tárgyalásokon a vendégeket Apró Antal, az országgyűlés elnöke köszönti. Asszad Berlinben „Camp David kísérlet a kapitulációra” Szicília és Kalabria között A világ leghosszabb fiiggőhídja Nagy vállalkozás körvonalai bontakoznak ki Olaszországban. Híd építését tervezik a csizma csúcsán lévő Kalabria tartomány és Szicília között. Az elképzelés több mint 100 éves. Már Garibaldi is tervezte a híd megépítését a messinai szorosban. A nehézségek azonban akkor leküzd- hetetleneknek látszottak, minthogy a vidék földrengés- veszélyes. Ezenkívül a tengerszoros — a monda szerinti Skylla és Charybdis tengeri szörny lakóhelye — vad és nehezen kiszámítható áramlásokról nevezetes. Most úgy tűnik, hogy lehetővé válik a nagy vállalkozás. Megalakult a „Gruppo Ponte di Messina” nevű konzorcium a terv végrehajtására. Andreotti kormányfő tanácskozott a vezető szakszervezetekkel, akik már régóta követelik a fejletlen Dél-Olasz- ország megsegítését. A hídépítés körülbelül hét évet venne igénybe és 5000 munkást foglalkoztatna. Az új Szicília és Kalabria térképe a tervezett függőhíddal. közlekedési összeköttetés fellendíthetné az ipart és a turizmust Szicíliában, valamint a szegény Kalabria tartományban. Az előzetes viták során a szakértők háromféle megoldást ajánlottak: függőhidat a 3000 méter széles tengerszoros fölött, mások olyan hidat, amelyet a szoros közepén pillér tartana, ismét mások alagút építését javasolták. A konzorcium megbízásából geológusok, vulkanológu- sok, tengeri kutatók és mérnökök a két utóbbi javaslatot elvetették. Az alagutat ugyanis a 300 méter mély tengerszoros alatt további 80 méter mélységben kellene építeni, ami azt jelentené, hogy a magasságkülönbség leküzdéséhez 37 kilométer hosszúra kellene építeni. Ez pedig iszonyúan költséges. Á tenger közepén építendő pillér pedig a hajózás biztonságát veszélyeztetné. így maradt a harmadik, a függőhidas megoldás. Az elképzelések szerint a híd 3300 méter fesztávolságú lenne, két 380 méter magas pillérpárra függesztve. A világ eddigi leghosszabb függőhídjának, a New York-i Verrazano-Nar- rows hídnak 1298 méter a fesztávolsága. A hídon hat nyomsávos autópálya és dupla vágányú vasútvonal vezetne át. A konzorcium vezetője, Gianfranco Gilardini szerint az építkezés nem jelent leküzdhetetlen akadályokat. „Gondoljanak csak azokra az utcák fölött kifeszített kötelekre, amelyekre a nápolyiak a mosott ruhákat felakasztják. Körülbelül hasonló elvek alapján kívánjuk áthidalni a tengerszorost”. A tervezett acél- és betonóriás megépítése a becslések szerint mintegy 1,2 billió lírába (1,5 milliárd dollár) rúgna. Az olasz állam mintegy a felét vállalná a költségeknek. A hiányzó összeget nemzetközi hitelekből remélik előteremteni. Olaszországban bíznak benne, hogy a világ leghosszabb függőhídjának építése hamarosan megkezdődhet. G. I. A messinai függőhíd modellje Amerikai levelünk Kutyaélet A mikor Edward Koch New York-i polgármester nemrégiben hazaérkezett párizsi tapasztalatcse- re-útjáról, a riporterek elsősorban arról faggatták: miről kérdezték őt a francia fővárosban? — A kutyapiszokbírságról — felelte a polgármester úgy, mint aki magától értetődő dologra válaszol. A történet hátteréhez tartozik, hogy az amerikai nagyvárosban egymillió-egyszázezer kutya él. Átlagosan csaknem minden második családra jut egy, de az átlagszám — mint mindig, most is — csalóka. A sok- gyermekes, vagy munkanélküli fekete és Puerto Ricó-i családok rendszerint kibírják eb nélkül, viszont számos egyedülálló, esetleg az idősebb korosztályhoz tartozó férfi és nő gyakran egymaga két-három ölebet is tart. Kinológus legyen a talpán, aki képes meghatározni a New York-i utcákon látható valamennyi kutyafajtát! Itt a világ legkülönbözőbb ebei megtalálhatók. Igaz, van néhány közös vonásuk. Az első, hogy roppant jólneveltek, szelídek (kivéve persze azokat, amelyeket gyakran nagy áruházak is tartanak házőrzőnek.) Soha sem láttam még, hogy kisgyereket megijesztettek volna. Második közös vonásuk viszont, hogy — jólnevelt- ség ide, illem oda — mégis csak a járdákon hagyják a névjegyüket. És ha csak a járdákon hagynák! De hát némelyik gazdi szereti egybekapcsolni a reggeli sétál- tatást az Amerikában tömeges méreteket öltött kocogással és ilyenkor a kutyusok a parkokban végzik el reggeli toalettjüket. (A kocogok száma egyébként a legutóbbi hetekben hirtelen megcsappant, amióta az újságok megírták, hogy a floridai kocogok egyesületének elnöke reggeli futása közepette infarktust kapott és a helyszínen meghalt.) Az amerikaiak nem lennének amerikaiak, ha nem számították volna ki pontosan, hogy mennyi piszkot hagynak maguk után a derék kutyusok a közterületen. A kutyák ottjártának csupán szilárd halmazállapotú bizonyítéka New Yorkban évente 20 ezer tonnát tesz ki, vagyis jó néhány vasúti szerelvény kellene ahhoz, hogy elszállítsa. Igen ám, de mi lenne, ha maguk a kutyatulajdonosok szállítanák el? — tette fel a kérdést a New York-i polgármester. És megszületett a rendelet, miszerint az ebtartók maguk kötelesek eltakarítani a közterületről a kutyájuk okozta piszkot. E célból lapátot kell magukkal vinniük az ebsétáltatásra. (Az élelmes New York-i üzletek mindjárt legalább tízfélét hoztak forgalomba: a 15 centes műanyag lapáttól kezdve egészen a villogó lámpával ellátott luxusmechanizmusig, amely 11 dollárba kerül.) A rendelet szerint akinek a kutyáját pisz- kításon érik és nem tünteti el azonnal a nyomokat. 25 dollárt fizet. Ha megtagadja ezt, akkor bíróság elé idézik, de ott már 100.dollár a büntetés. A rendelet bevezetése utáni napon újság, rádió, televízió tele volt az első törvényszegőkkel, akiken bizony könyörtelenül behajtották a bírságot. Utána azonban — mert Amerikában is csak három napig tart minden csoda — „lefutott” a téma. Most, hogy hosszú hetek múltak el a rendelet bevezetése óta, bizonyos mérleget már fel lehet állítani. Ez így fest: a New York-i utcákon, parkokban valamivel kevesebb lett a kutyapiszok és jóval több a gazdátlan, kóbor jószág. Döbbenetes ugyanis, hogy miközben az ebtulajdonosok lemondatással fenyegetik a rendelet miatt a polgármestert, nem kevesen akadtak közöttük olyanok, akik — nem kívánván a piszkot takarítani állatuk után — egyszerűen elzavarták, az utcára lökték tegnapi barátjukat. Pedig hát alighanem ez az egyetlen „szolgáltatás”, amelyet az ebtartó maga kénytelen elvégezni Amerikában. Kedvence ugyanis az állatkórházban hozza világra kölykeit, ugyanott ápolják, ha gyengélkedik, külön intézmények mossák, trímmelik, kozmetikázzák, formatervezik fülét és farkát, öltöztetik, külön panziók fogadják be (persze ugyancsak borsos áron), ha gazdája elutazik, kivétel nélkül minden élelmiszerboltban kapható kutyaeledel, és százával léteznek ebtemetők is, ahol megfelelő összegért első, másod-, vagy harmad- osztályú keretek között helyezik örök nyugalomra a kedvencet, síremléket állítanak neki és gondozzák azt. ' A jólnevelt kutyát bármely lakóházban befogadják. A múltkoriban láttam a CBS televízió 60 perc című műsorában (ez A hét itteni megfelelője) egy nagy riportot arról, hogy Kaliforniában és számos más államban viszont a bérházak jelentős részében nem adnak ki lakást gyerekes családoknak. A kutya azonban nem akadály. Az nem sír éjszaka, nem ugrál a szobában, nem zajong a lépcsőházban, nem firkálja tele a falakat. Legfeljebb a névjegyét hagyja hátra. Azt viszont már az utcán, ami a háztulajdonost és a gondnokot nem érdekli. 'Xuiex.ár- Qíttxáji Egészségügyi ellátás Kubában A kubai egészségügyi ellátás fejlesztésére fordított erőfeszítések nyomán, a sziget- ország e téren már 1970-ben túlszárnyalta a latin-amerikai országokat. Az ENSZ statisztikái szerint akkor a lakosság átlagos élettartama Hondu- rasban 49, Nicaraguában 49,9, Paraguayban 59,4 esztendő volt. Ezzel szemben Kubában meghaladta a 66 évet. Azóta ez a különbség a szigetország és a többi latin-amerikai állam között csak tovább növekedett. Ma már a szocialista Kubában a lakosság átlagos élettartama 73,5 év. Bár falun élt a kubai lakosság negyven százaléka, a Batista-időkben az orvosi ellátás egyenlő volt a nullával. 1976 végén viszont a 257 kórházból csak Havanna tartományra 44 jutott. A főváros kétmilliós lakosságán kívül ezek a kórházak további 525 ezer lakost is ellátnak. Hasonló a helyzet a poliklinikák- kal. Az 1976-os adatok szerint a szigetországban 345 ilyen intézmény van, s ezek közül 278 vidéken.
