Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
Előlátó i z „élőlátó” kifejezést egy névtelen ^ levélben olvastam, irodalmi hetilapunk összeállításában, mely a halottlátóról szóló vitához érkezett hozzászólásokból válogatott. Filozófus, költő, vagy egy józan paraszti észjárású, iskolázatlan ember találta fel a kifejezést? Azt hiszem, mindegy. A lényeg, hogy olyasmire figyelmeztet, ami mindannyiunkra vonatkozik, s amit érdemes továbbgondolni. Az élők üzeneteire ... Olvasom a bűnügyi tudósítást: halálra verte a férj alkoholista feleségét. Megvallom, nem a dráma, nem maga a halál ráz meg, sokkal inkább a tudósítás mellékmondata, azaz ami a cselekmény előtt történt. A család környezetében élő emberek ugyanis tudták, hogy az asszony alkoholista, tudták, hogy rosszul élnek, vagyis látták az élőket, akik mintha kijelölt úton haladtak volna tragédiájuk felé — s nem akadt, aki segített volna... Tragikus hirtelenséggel — így áll a gyászjelentésben az öngyilkosság. A lakótelepen a közelmúltban egy asszony kiugrott az ablakon. Ki volt, hogyan élt, miért jutott idáig? — magánügy volt egészen addig, míg a tragikus hirtelenség ki nem emelte a tömegből, fantáziát megmozgató szenzációvá nem tette. Benedek István, az elmeorvos azon meditál egyik cikkében: szabad-e vajon visszahozni az öngyilkossági kísérletből az élet számára azt, aki már mindennel leszámolt, akit már semmi nem köt az élethez, az emberekhez? Én meg azon gondolkodom: mi volt az a motívum, ki volt az az egyetlen ember, ami, vagy aki megakadályozhatta volna az önpusztítást? Mert a „leszámolás” — kivéve az elmezavart — nem egyik percről a másikra megy végbe, hanem a szemünk előtt: talán egy boltba járunk, egy munkahelyen dolgozunk ... Két és fél éve költöztünk be, tizenöl család jár ki-be egy ajtón. Kapcsolatunk e ki-be járáskor szokásos köszönésnél alig több, sőt van, aki nem is köszön. Néhány arc és néhány, a lakónévsorból ismert név még mindig nem „találkozott”, magam sem tudtam még mindenkit „egyeztetni”. Pedig milyen egyszerű volna megállítani és megkérdezni: „ön X, vagy Y, esetleg Z?” Nincs rá időnk, hangulatunk, nincsenek ilyen szokások. Túlságosan is közel vagyunk egymáshoz, s ezért egyre távolabbra kerülünk? Látjuk-e vajon azokat, s hogyan, akik például foglalkozásuk vagy vagyoni helyzetük miatt az átlagosnál ismerteb-, bek? Látjuk-e azokat, s milyennek, akik túlságosan is nagy lábon élnek? A példa ugyanebből a házból való. Egy négyszobás lakás tulajdonosa szemet vetett a folyosóra, amit elkeríthet magának. Egy ajtóval kész a fal, s nyer egy beépített szekrényt is, ahol eddig a villanyórák voltak. Csak a szomszédok aláírása kell, hogy a villanyórák lemehetnek a földszintre. A lakók tudták, hogy csak két órának van lent hely, mégis aláírták: miért ne legyen a szomszédnak még egy helyisége? Nem vagyunk-e elnézőbbek a rámenős, sikeres emberekkel, akik képesek elhitetni környezetükkel, hogy úgyis mindent elintéznek? Látjuk-e az úrvezetőt, aki rendszeresen megengedi magának, hogy a zöld gyepsávon parkoljon, mert „úr” és vezető, s megszokta, hogy azt tegye, amit akar? Látjuk. És rászólunk? Nem. A kedves mama a boltban felpofozza gyermekét, mi meg továbbmegyünk, sőt . próbáljuk megérteni: munkából óvodába, óvodából boltba, tele szatyrokkal és még türelmes is legyen? Nem szólunk, mert nem illik mások magánügyeibe avatkozni. Bezárjuk magunk mögött az ajtót, s kit érdekel, mi történik odakint? Kényelmesebb, ha nem látom a pofont, nem tudom, hol parkol a kocsi, nem is hallottam a lépcsőház befalazásáról, nem ismerem az asszonyt, aki kiállt az ablakba ... Minden ember egyéniség: egyedi, egyszeri és megkülönböztethető az egyforma arcú tömegben. Gyengék vagyunk és erősek, esendők és hatalmasok, szerencsétlenek és boldogok: emberek. Az „össznépi barátkozásnak” vaT lószínűleg Etelközben volt vége, ennek áz új lakótelepeken sincs semmi értelme. De vajon éppen a lakótelepeken nem válunk-e újmódi Robinsonokká: mindenki a maga kis „lakatlan szigetén”? Hogy a halottlátóról szóló film után újra beszédtéma a holtak üzenete, eSSembe jutott az ismeretlen szerző „élőlátója”. A holtaktól hiába várunk üzenetet. Az élők „üzeneteit” vajon halljuk-e? Kiss Zoltán osztályvezető-helyettessel a termékszerkezet korszerűsítéséről A A megyei tanács ipari osztályának fel- w ügyelete alatt hat tanácsi vállalat működik. Hogyan ítéli meg, elég korszerű-e a termékszerkezet ezeknél a vállalatoknál? * — A vállalatok tevékenysége a tervidőszak eddig eltelt éveiben nem volt gond nélküli. Így több vállalatot érintett az átszervezés, többször küszködtek anyagellátási nehézségekkel. Ennek ellenére a vállalatok gazdálkodása a tartalékok feltárását, hasznosítását mutatja, ezt tükrözik a köz- gazdasági mérőszámok. Többek között javult a tervszerűség, a költséggazdálkodás, az eredményesség, nőtt a termelékenység, egyidejűleg sikerült a dolgozókról is gondoskodni a kellő mértékű bérfejlesztéssel. Ezekből már következtetni lehet arra, hogy a termékszerkezet a tanácsi ipari vállalatoknál fejlődött, követni tudta a piaci igényeket. A gazdasági szabályozóknak megfelelően eredményes intézkedések történtek a gazdaságtalan termékek körének szűkítésére. A Mi az, amin rövid időn belül változtat- w ni lehet? — A jelenlegi termékszerkezetben vannak olyan áruk, amelyek nagyon alacsony gazdasági eredményt hoznak. Ezek többségükben „hagyományos” cikkek; jelentős belőlük a lákossági igény, ugyanakkor az árforma nem teszi lehetővé a vállalati érdeknek megfelelő korrekciót. Ilyenek például a fából készített tömegcikkjellegű tanszerek, amelyeknél már létezik korszerűbb termék. E cikkek gyártásának megszüntetése jelenleg nem célszerű, azonban a fogyasztói ízlés, a hagyományoshoz, megszokotthoz való ragaszkodás érezhetően változik, ám az igényeket addig is ki kell elégíteni. A megyén belül valamikor igen számot- w tevő volt a tanácsi ipar szerepe, az ipar- fejlesztés során viszont mintha háttérbe szorult volna. Mutassa be néhány szám alapján jelenlegi helyzetüket. — A múlt évben a tanácsi ipar az ösz- szes foglalkoztatott létszámot figyelembe véve a szocialista ipar létszámából 7,2 százalékkal részesedik, a teljes termelési érték 7,6 százalékát adja, ugyanakkor az állóeszközök értékének csak 4,2 százalékával rendelkezik. A hat tanácsi vállalat az idén várhatóan mintegy félmilliárd forint értéket állít elő, ennek közel 15 százalékát külföldön értékesíti az elmúlt évhez viszonyítva csaknem változatlan létszámmal, mintegy kétezer fővel. A tartalékok feltárása, a megfelelő vezetői intézkedések eredményes megvalósítása hatására a termelékenység várhatóan több, mint 7 százalékkal nő. ul a Magyar Posztógyár nagykállói gyára, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár deme- cseri üzeme. Az átszervezés során több példa van arra, hogy gyorsan át lehet váltani az egyik iparágról a másik iparág termelésére. Említhetem, hogy Demecserben és Nagykállóban vasipari jellegű tevékenység helyébe lépett a textilipar, Nyírbélteken a fatömegcikkgyártást váltotta fel a műszer- gyártás. Az átadások másik oka az volt, hogy egyes tanácsi vállalatok elérték azt az üzemnagyságot, ami indokolja az ágazati minisztériumok felügyeletét. Erre példa a Szabolcs Cipőgyár és a Szatmár Bútorgyár. A Lehetséges-e újabb tanácsi vállalat alapítása és ha igen, akkor milyen célból? — Bár a törvényadta lehetőségek megvannak, azonban ezt az anyagi források is meghatározzák. Nem a tanácsoknak, hanem az ágazati minisztériumoknak elsődleges feladata az árutermelés fejlesztése. A jelenlegi időszakban a szűkösebb fejlesztési lehetőséget helyesebb a kommunális szolgáltató tevékenység fejlesztésére fordítani. A A megye iparszerkezetének változásától is függ, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni az országos és a világpiaci tendenciákhoz. Ha a megyébe akar települni egy iparvállalat, akkor tanácsi döntés is szükséges. Milyen ismérvek alapján tárgyalnak? — Alapvetően a megye fejlesztési céljai, a jóváhagyott településhálózat-fejlesztési terv, a megye különböző hosszú távú koncepciós tervei alapján történik a döntés az egyes ipartelepítések esetén. A fejlődés jelenlegi szakaszában több ipartelepülési szándékot nem fogadott a megye, mivel alárendelt részműveletek végzését akarták kihelyezni, létszámfejlesztéssel és a megyén belüli bérekhez viszonyítva, alacsony kereseti lehetőséggel. £ Visszatérve a tanácsi iparvállalatokhoz, megítélése szerint milyen lehetőségekkel rendelkeznek a mai gazdálkodási körülmények között? — A tanácsi ■ ipar fejlődésében jelentős szerepe volt a különböző fejlesztési hitelek igénybevételének. E hitelek törlesztési ideje átnyúlik az 1980-as évek első felére. A vállalatok többsége megfelelő nagyságú fejlesztési alapot tud képezni, egy részüknél azonban a fenntartási jellegű beruházásokra nagyon kevés lehetőség marad. így az 1980- as években jelentkezni fog egy nagyobb, gépi rekonstrukciós igény. Az említettek behatárolják a tanácsi vállalatok nagyobb struktúraváltási lehetőségeit. Vesse össze a mai helyzetet az öt, tíz évvel ezelőttivel, amikor több tanácsi vállalat született. — A megyei gazdaságpolitikai céloknak alárendelve lényegében két hullámban következett be új tanácsi vállalatok alapítása. Először az 1960-as évek elején, majd a hetvenes évek első felében. A cél az volt, hogy viszonylag kisebb fejlesztési ráfordítással minél több munkaalkalmat teremtsünk, majd felhasználva a népgazdasági érdekből fontosabb nagyvállalati terjeszkedést, a kis tanácsi vállalatokat átadjuk a nagyobb ütemű fejlesztés reményében. Az új vállalatok csaknem teljes mértékben vegyesipari jelleggel jöttek létre, zömében szolgáltatási, építőipari elemekkel. A tanácsi ipar termékszerkezete ez időben nagymértékben fejlődött, mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve. A jelenlegi időszakban már nem cél a termékskála szélesítése, feladat a minőségi fejlesztés. Jelenleg a termékkörök szélesítése, választéknövelési célok megvalósítása a feladat. A tanácsi vállalatok profilkörein belül elsődlegessé vált a lakossági igényeket kielégítő javító-szolgáltató tevékenység szélesítése, az árutermelésen belül a fennálló hiánycikkek előállításának megszervezése elsősorban a belső, megyei keresletnek megfelelően. ^ Miért kellett átadni tanácsi vállalatokat? — Az átadást indokolta a nagyobb ütemű fejlődés elérése, a minisztériumi vállalatok nagyobb hitelképessége, jobb fejlesztési lehetőségei, valamint a megyei gazdaságpolitikai céloknak megfelelő ipari struktúra fejlesztése. Példaként felhozható a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátor üzeme, a HAFE, a „Fémmunkás” Vállalat megyei egységei. Az ipari struktúra javítására a BEAG nyíregyházi és kisvárdai egységei, a Ganz Műszer Művek nyírbélteki üzeme és, ha a nők foglalkoztatását megalapozó köny- nyűipari üzemekre gondolunk, akkor példáA Ebből következik, hogy esetleg nehézsé- w geik támadhatnak az egyes vállalatoknak termékeik eladásánál. Versenyképesek maradnak-e a tanácsi vállalatok a minisztériumi és a szövetkezeti iparral szemben? — Az árutermelési profilok jellege, valamint a gazdasági kapcsolatok a jelenlegi időszakban azt eredményezték, hogy különösebb verseny nem tapasztalható. A szolgáltatási tevékenység egyes vonatkozásaiban a verseny lehetősége fennáll. így például a gépjárműjavításnál és -szerviznél Nyíregyházán minisztériumi vállalati egység, tanácsi vállalat, szövetkezet és a kisipar is tevékenykedik. Azonban az igények nagyobbak a nagy ütemben fejlődő kapacitások mellett is. Remélem, hogy vállalataink fejlesztése kedvezőbb feltételeket teremt az egyes tevékenységeknek és ami fontos, a javítás, szolgáltatás jó minőségével. A Milyen fejlesztést terveznek a vállalatok w a hatékonyság, a termékszerkezet korszerűsítése érdekében? — A vállalatok lehetőségei szűkösek, az árutermelés termékszerkezetének kisebb fejlesztése szerepel az V. ötéves terv még hátralévő éveiben, ezek kiegészítőjeliegű, főleg gépi beruházások. Jelentősebb a szolgáltatás fejlesztésénél megkezdett beruházási tevékenység. A Hogyan ellenőrzi a tanács, hogy a ter- w veknek megfelelően dolgoznak-e a vállalatok? — Az információs rendszer az, amely biztosítja a vállalatok tevékenységének ellenőrzését; amennyiben szükséges, a vállalati tevékenység problémáit havonként vizsgáljuk és az adott vezetőt beszámoltatjuk tervezett intézkedéseiről. Emellett az időszakos beszámoltatás, a vállalatok gazdasági-felügyeleti ellenőrzése, ágazati-szakmai ellenőrzése ad lehetőséget a legtöbbször megelőző beavatkozásra. A Milyen befolyásolási módszerek vannak a korszerűsítésre? — Sajátos, különösen egyes szolgáltatási feladatok megoldása esetén, a tanácsi fejlesztési pénzeszközökkel történő befolyásolás. Erre példa a faipari tömegcikkek gyártásának áttelepítése Nyírbéltekről Ti- szavasváriba. Az áttelepítéshez a Tiszalöki Faipari Vállalat jelentős anyagi eszközöket kapott. így lehetővé vált, hogy Nyírbélteken meginduljon a műszergyártás, ugyanakkor Tiszavasváriban a korábbi ládagyártás helyére bonyolultabb, műszakilag igényesebb faipari tevékenység került. A korszerűsítésre ösztönöz a vállalati vezetők anyagi, erkölcsi megbecsülésének kialakított módszere is. A Kellőképpen rugalmasak-e a tanácsi vállalatok, illetve hogyan lehetne ezt fokozni? — A termékstruktúra váltásával kapcsolatos rugalmasságra több jó példa volt a korábbi időszakban is. így a Szatmár Bútorgyár elődje, a Mátészalkai Vegyesipari Vállalat, majd a Szatmárvidéki Faipari Vállalat fejlesztése a festett Erzsébet hálógarnitúrától a korszerű, nagyipari technológiával előállított lakószobabútorokig terjed, vagy: a Szabolcs Cipőgyár átállt a korábbi, keresztülvarrott technológiáról a ragasztott technológiára. A jelenlegi időszakban a Divat Ruházati Vállalat átállása a nagyobb követelményekkel járó női felsőruházati exporttermékekre, a Nyírségi Nyomda könyv- és folyóirattermelése bizonyítja a rugalmasságot. A szolgáltatási szerkezet fejlesztésénél a Patyolat bérágynemű-kölcsönzésé- nek kiterjesztése, a VAGÉP ékszerjavító tevékenysége, a gépjárművek alváz- és üregvédelmének bevezetése említhető. Hasonlítsa össze az egyes vállalatok tevékenységét ebből a szempontból. Milyen tapasztalatok vannak? — Természetesen a termékszerkezetváltás rugalmasságát behatárolja az iparághoz való tartozás. A Divat Ruházati Vállalat könnyebben reagál a piaci igényekre, a termelési kapacitás szélesebb lehetőségeket biztosít, szemben például a VAGÉP kis volumenű árugyártási tevékenységével. A bútorrugógyártáshoz szükséges gépi berendezés más termékek gyártására nem alkalmas. A faipari vállalatok rugalmassága o jelenlegi termékekhez közel álló, hasonló technológiát megkívánó termékcsoportok esetén fennáll, így kíván nagyobb választék- bővítést elérni a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat, azonban a szárítóberendezést, lakköntést, általában nagyobb pénzeszközök igénybevételét kívánó technológiák bevezetését nehezen tudják vállalni. Volt példa arra is, hogy a feltételek hiányát csaknem teljes egészében kooperációban sikerült megoldani, mint a volt Nyírbátori Faipari Vállalatnál a tanári falak gyártása esetében. A Mi az, amin személy szerint ön változ- w tatna a jobb munka érdekében? — A vállalatvezetők informáltságát magasabb színvonalra szükséges emelni. Előfordul, hogy az adott termékstruktúrának megfelelő külföldi gyártmányokat, de a belföldieket sem ismerik eléggé és ez behatárolja a vállalat távlati fejlesztési koncepcióit. Hasonló a helyzet az egyes technológiákkal kapcsolatban is. Ä vezetők nagyon kevés külföldi kiállításon, szakmai rendezvényen vesznek részt, még a hazai lehetőségeket sem merítik ki kellően. Részükre a kereskedelmi partnerekkel való kapcsolatból leszűrt tapasztalat szolgál alapul. A szervezési munka színvonalával kapcsolatos határozatok, irányelvek figyelembevételével a tanácsi vállalatok szervezési tevékenysége is javult. Terveket készítenek, egyes vállalatok szakképzett szervezőt foglalkoztatnak. A szervezési munka többsége azonban „napi” jellegű munka- és üzemszervezési feladatokra korlátozódik. A vezetők szélesebb szakmai látóköre esetén a vállalatokra, egyes termékcsoportokra átfogóbb, hosszabb távú szervezési célok meghatározására volna lehetőség. Ezeknek éves szervezési tervek alapján történő megvalósítása jelentősen javíthatná a hatékonyságot, a termelés gazdaságosságát, ugyanakkor növelné az exportképes termékek arányát is. ^ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. október 22.
