Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-21 / 249. szám

1978. október 21. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus NEVELÉSI PROBLÉMÁK Magas intelligenciájú gyermekek isknlai kudarcai A r tlagon felülien tehetséges gyermekek számára a szokványos iskolai üzem éppolyan veszélyt jelent­het, mint a csökkent képességűeknek. Egy frank­furti gyermekpszichiáter, H. Schmidt megfigyelte, hogy az olyan gyerekek és középiskolás korúak körében, akiket magatartászavarok és neurózisok miatt ambuláns kezelésre utalnak, feltűnően sok a messze átlagon felüli tehetség. Ez elvezette őt ahhoz a kérdéshez, hogy a magas intelligen­ciahányados veszélyeztető tényező-e pszichikai megbetege­dések esetében, s ha igen, milyen megelőző és terápiás in­tézkedésekkel lehet segíteni ezeknek a gyerekeknek. Az iskolás korú páciensek jelentős részénél magas in­telligenciájuk ellenére iskolai nehézségek állnak előtérben. A figyelem- és teljesítményzavarok, a bizonytalanság és a félelem iskolai kudarcokhoz vezetett olyan gyermekeknél, akiknek intelligenciaszintje az átlagnál nemegyszer 80 szá­zalékkal is magasabb volt. A megvizsgált betegek kétharmadánál a környezet, te­hát az iskola és a szülői ház nem tudott a gyermek tehet­ségéről. Ez társadalmi rétegtől függetlennek bizonyult. A rendkívül intelligens gyermekeket szüleik gyakran „prob­lémás gyermekeknek” érzik, ami ahhoz vezet, hogy külö­nösen erős nyomást gyakorolnak rájuk az alkalmazkodás irányában. Az önmagukat veszélyben érző szülők öntudat­lanul gyakran elutasítják a hozzájuk képest valóban fö­lényben lévő gyermekeiket. A gyermekek ennek következtében emocionális kon­fliktusba kerülnek. Átlátják a szülők magatartását, ennek ellenére kialakul bennük a bűntudat „másvoltuk” miatt. Ennek az lehet a következménye, hogy még inkább ma­gukba húzódnak, és egocentrikus módon már csak önma­gukkal foglalkoznak, vagy könyvekbe „bújnak”. Ha ettől megfosztják őket anélkül, hogy másféle kreatív elfoglalt­ságról gondoskodnának, akkor nappali álmodozásba és fantáziálgatásba merülnek, amelynek figyelemzavarok és teljesítménycsökkenés a következményei. Más esetben az intellektuálisan ugyanilyen fejlett gyer­mekekkel való kontaktus hiánya az anyához való erős kö­töttséget eredményez. Ezt nem ritkán maguk az anyák is támogatják, főként elsőszülötteknél és egykéknél. Ezenkí­vül sok gyermeknek kapcsolatteremtési nehézségei vannak egykorúakkal. Az intellektuális fölényben lévő gyermeke­ket kortársaik gyakran elutasítják, épp ezért idősebb, nem­egyszer „túlságosan idős” barátokat keresnek, az iskolában „strébereknek” tekintik és gyakran csúfolják őket. Ilyen­kor vagy bohóckodással, túl hangos viselkedéssel és ag­resszivitással próbálják kompenzálni bizonytalanságukat és kapcsolatteremtési készségük hiányát, vagy riadtakká vál­nak, és a környezet nyomására teljesítményük csökken. A tanárok az ilyen tanulókat felszínesnek, lustának és rakon­cátlannak tekintik. A tehetséges, de sikertelen tanulók teljesítménycsök­kenése és betegségtünetei ezért felhívó jellegűek. Segélykiáltásnak tekinthetőek, több odafordulásért és megértésért. A szülő felvilágosítása és a céltudatos ta­nácsadás ezért égetően szükséges. A nagyon tehetséges gyermekek nehézségeinek figye­lembevétele nem a látszólag már amúgy is előnyösebb helyzetben lévők előnyben részesítését jelenti; a nagyon in­telligens gyermekek elhanyagolása ugyanolyan asszociális jelenség, mint a csökkent képességűek egyoldalú támoga­tása vagy elhanyagolása. Téli madaraink Köztudott, hogy a nyáron ná­lunk költő madarak egy része télen a hideg és az élelemhiány miatt melegebb területekre hú­zódik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy télen nem láthatunk annyi, szép és érdekes madarat, mint amikor még zöldellnek a fák. Sokan ittmaradnak nyári barátaink közül, és emberi te­lepülések közelébe húzódva pró­bálják átvészelni a zord évsza­kot. Ilyenek pl. a vetési varjak, amelyek utcáink „köztisztasági alkalmazottjai” lesznek né­hány hónapra, elfogyasztva min­den ehető hulladékot. Sárga mellényű széncinegék, és kék kabátos rokonaik, a kékcine­gék népesítik be a kerteket, szorgalmasan kutatva a fák kérge alatt megbúvó férgek után. A kis ökörszemek lera­kott rőzsekupacokban, sűrű bokrokban szeretnek mozogni. A feketerigók a konyhai hulladék­ra és a kitett almákra járnak. Elvétve néhány nálunk áttelelő vörösbegyet, barázdabillegetőt, szőlőrigót, énekesrigót, erdei pintyet is megfigyelhetünk. Gyakran halljuk a harkályok, és a zöldküllők éles hangját is. A madarak másik része nyá­ron nem láthatóak nálunk. Ezek csak télen vendégeskednek ha­zánkban. Ilyen pl. a szürke sap­kás pettyes mellű fenyőrigó, és hazai .pintyünk rokona, a fenyő­pinty. Különösen szeretik a vi­rágos kőris magját a piros be- gyű süvöltők. Érdemes megje­gyezni, hogy csak a hímnek van piros begye, míg a tojó, mint a legtöbb madárnál, jelentéktelen barnás színezetű. Másik jövevé­nyünk a csonttollú a japánaká­con szeret falatozni. Érdekes madarak ezek. Inváziószerűen jelennek meg nálunk, bár nem minden télen. Pl. 1976—77 telén nagy csapatokban voltak meg­figyelhetők, addig 1977—78 telén szinte alig láttak belőlük. A ragadozómadarakról is ejt­sünk néhány szót. Téli mada­raink tizedelője a kis sólyom, és a városba behúzódó erdei füles­bagoly, valamint a népi babo­nák „halálmadara”, a kuvik. Nagy egér- és verébpusztító még padlásaink hasznos lakója, a gyöngybagoly. Láthatjuk, a tél sem bánik mostohán a termé­szet barátaival. Sok érdekeset, máskor meg nem figyelhetőt láthatunk, ehhez azonban az kell, hogy nyitott szemmel jár­junk. Petrflla Attila Kirakat előtt. (Cs. Cs. felv.) Az ajtó (Orosz népmese) Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Éltek, éldegéltek, jól megvoltak. Csak nagyon szerettek ve­szekedni. Történt egyszer, hogy az öregasszony az ebédet főz­te, az öregember meg a ke­mencén feküdt, ősz volt, erő­sen fújt a szél. Egyszer csak kicsapódott a kunyhó ajtaja és ömlött be a hideg. — Asszony! Zárd be az ajtót! — szólalt meg az öreg. — Dehogy zárom, zárd be te! — felelte az asszony. Ezen aztán elkezdtek ve­szekedni. Persze egyik sem engedett a magáéból. Végül az öreg kitalált valamit. — .Tudod mit, asszony! Zárja be az ajtót az, aki el­sőnek megszólal. El is hallgatott mind a ket­tő abban a pillanatban. Nemcsak hallgattak, de még nem is ettek. Közben beesteledett, a kunyhó telje­sen kihűlt, de a csendet vág­ni lehetett. Egyszer csak kopogtattak. Az ajtóban két vándor állt. — Jó estét mindenkinek! — köszöntek illedelmesen. — Bejöhetünk? Mivel senki sem válaszolt, a két vándor nem sokáig té­továzott; Beléptek, a terített asztalhoz ültek és szépen be- lakmározták az egész elkészí­tett, de már rég kihűlt ebé­det. Mikor minden elfogyott, a két vándor így köszönt el: — Mindent köszönünk. Minden nagyon ízletes volt, csak kár, hogy a lepény sü- letlenre sikerült. — Nem igaz! Méghogy az én lepényem sületlen! — kiál­totta el magát az öregasz- szony. — Na asszony, zárd be az ajtót — szólalt meg nem kis örömmel az öregember. Fordította: Paróczay Jolán A tornyospálcai iskolások újságjából Táborozások élményei A szünidei élmények so­kasága található a tornyos­pálcai általános iskolások új­ságjában, a Csapathangban. A legérdekesebb az a beszá­moló, melyből megtudhat­juk, milyen élményekben volt része annak a tizenkét pajtásnak és tanáruknak, akik a „béke és barátság nemzetközi úttörőtáborban” töltöttek két hetet Csillebér­cen. A nagytábor fennállásá­nak 30. évfordulója tisztele­tére pályázatot hirdettek, s erre a tornyospálcai gyere­kek irodalmi színpada egy árnyjátékkal nevezett. Elfo­gadták jelentkezésüket, s a táborozás során többször is bemutatták a játékot. A zánkai úttörővárosban is volt tornyospálcai iskolás a nyáron: csapattitkárképzőn vett részt Kovács Ágnes. Ági beszámol a tábor rendjéről, a külföldi pajtásokkal kötött ismeretségekről, a fürdések­ről, egyéb érdekes progra­mokról. A csengeri honvédelmi szaktáborban is részt vettek egy hétig tornyospálcaiak: szép eredményeket értek el. A csapatok közötti akadály- versenyben például második helyezést szereztek. Ugyan­csak táboroztak Balatonaka- liban az iskola riporterőrsé­nek tagjai közül. Üj iskolába járnak ősztől a gyerekek a faluban, s az ő kezük nyomát is viseli az épület. Az átadás előtt a be­rendezésnél, díszítésnél dol­goztak az úttörők. A 7. bé- sek számolnak be erről, és azt is megtudhatjuk: az ő osztályuk munkáját értékel­te legmagasabbra a csapat­vezetőség. Olvashatunk még a téeszben végzet köszméte­szedésről, a végre valóra vált hegyvidéki táborozásról vagy egy sóstói táborozásról is. Dádá lesz! Már azt hittem, hogy a játékos szókettőzéssel ke­letkezett első csecsemő­nyelvi szavak (mint baba, mama, papa, bibi, csecse, pápá) közül kiveszett a dá­dá, a verésre utaló kifeje­zés. De mégsem! A Tipegő­ben, a rádió hasznos gyer­meknevelési műsorában pa­naszkodott egy édesanya, hogy 16 hónapos kisfia még csak három szót tud. S bi­zony ezek egyike a dádá volt. A gyermekorvosi rende­lőben ültem a minap cse­metémmel, s volt ott egy tipegő apróság, aki min­duntalan a szomszédos gye­rek kocsijához lépkedett, tologatta. A mama egy ide­ig tűrte, aztán rászólt: nem szabad! Dádá lesz! S a legközelebbi alkalommal jól a popsijára csapkodott. Nem tudom, értette-e a kicsi a figyelmeztetést. Ám azt biztosan nem értette, hogy akit legjobban szeret, az édesanyja, miért okoz neki fájdalmat. Előttem van egy kép: egy apróságot csépel az anyja, a kicsi sír, s kinél találhatna védelmet... a verés elől anyjához bújik. Mit is írt erről József Attila Levegőt! című ver­sében : Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, mint apró gyermeket. — al — 'os[o z« ueqjos Hipeuiieq « S3 ‘qipaíSau e ueqjos osja zc zsatfajäaw Mondóka Fekete varjú, fúj, fúj, fúj; fekete varjú most búsúlj! Nem kapsz tőlem új csizmát, járjál inkább mezítláb! Varjú, varjú hosszúláb, egy lábad van azt mondják. Fekete frakkban feszítesz, koldus vagy és kevélykedsz. Németből fordította: Bodnár István TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő: A „Nyír­ségi ősz” részeként kerülnek megrendezésre Nyíregyhá­zán, a nagy író születésének 100. évfordulóján a... (víz­szintes 16, vízszintes 1). 6. Római 55. 7. Ál­lamnak fizeti az állampolgár (—’). 8. Helyrag. 9. Azonos betűk. 11. Évszázad, oroszul. 12. Lám. 14. Hölgy, németül. 18. Ajándékoz. 20. Etus. 21. Tiltás. 22. Zala 3/4-e. 24. Sze­mélyemre. 25. ’ Ilyen olaj a rózsaolaj is. 27. Irányába. 28. Hideg, németül. 29. Népván­dorlás kori nép, a honfogla­lást megelőző időkben a Kárpát-medencében. Függőleges: 1. Fontos ipari alapanyag, nyersanyag. 2. Nátrium vegyjele. 3. Férfinév. 4. Olasz folyam. 5. Diszpénz. 6. Járművön lemegy. 10. EYK. 11. ... Ádám Múzeum, Va­ja. 13. Vércsatomája. 14. Ró­mai 500, 501. 15. Férfinév. 17. .. .lapu. 19. Éneke. 21. Személyénél. 23. Azonos más­salhangzók. 24. Vissza: üt. 26. Vissza: állóvíz. 27. Növény. Megfejtendő: Vízszintes 16, vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: TŰR- ISTVÁNDI VÍZIMALOM Könyvjutalom: Balogh Lil­la, Lordovics István, és Sza­kos Judit Nyíregyháza, Nagy Béla Baktalórántháza, Tamás Gábor Kisvárda, Szép Szi­lárd Vásárosnamény, Bodo- nyi Tamás Fehérgyarmat, Ficsóri Erzsébet Berkesz. Csak kettő egyforma! Jancsi a nyári vakáció alatt olyan ügyes lett horgá­szásban, hogy egy alkalommal 12 halat fogott. Először is azt gondolta, hogy teljesen egyformák, de tüzetesebb vizs­gálódás után rájött, hogy csupán kettő van olyan, ami sem­miben sem különbözik egymástól. Melyik ez a kettő? ■ 1 2 3 4 5 6 ■ 7 ■ 8 9 ■ ■ 12 ,3­■ 15 ■ 1 17 ■ 18 Hl 20 ■ 21 22 23 ■ ■ 25 26 1 28 P 29

Next

/
Thumbnails
Contents