Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-21 / 249. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 21. Óvári Miklós látogatása (Folytatás az 1. oldalról) a fizikai és kémiai szakter­meket. A napközis termek egyikében Csala Zoltán első osztályossal beszélgetett a Központi Bizottság titkára, majd a 2/b. osztály környe­zetóráján Nagy Magdolna pályakezdő pedagógustól ér­deklődött a tanítás körülmé­nyei iránt. Az iskola megtekintése után a tanári szobában be­szélgetett a tantestület tag­jaival Óvári Miklós. Beható­an érdeklődött a negyvenegy pedagógus munkájáról, a hátrányos helyzetben lévő tanulók segítéséről, az új tantervek fogadtatásáról, a nevelők megterheléséről. A közvetlen beszélgetésen nagy helyet kapott az új tan­terv. Kitűnt: azt a pedagó­gusok örömmel fogadták, megvalósíthatónak tartják,\ de bevezetése nem megy zök­kenők nélkül, s többletmun­kát, sok sajátos ötletet, kez­deményezést vár a tanítók­tól, tanároktól. A matematikatanítás új módszeréről a beszélgetésen elhangzott: mint minden úi, először ez is nehéz, de ké­sőbb kamatozik, hiszen a gyereket logikus gondolko­dásra tanítja. A tantestületi beszélgetés is megmutatta, hogy a hátrányos helyzetű tanulókkal az iskola nevelői jól foglalkoznak, a kötelező foglalkozásokon kívüli kor­repetálással és a rendszeres, tartalmas családlátogatá­sokkal is hozzájárulnak a különbségek fokozatos csök­kenéséhez. Az iskolai pártszervezet is azt segíti a maga módján — hangzott él —, hogy a pe­dagógusok naprakész állapot­ban ismerjék a legjobb mód­szereket, s állandó tovább­képzéssel még alkalmasab­bak legyenek a folyton nö­vekvő feladatok ellátására. Az iskolával való alapos ismerkedés után a Központi Bizottság titkára megköszön­te a meghívást. Elmondta: nagy öröm volt látni ezt a szép, új iskolát. Jó érzés azért is, mert ez az új léte­sítmény is szembetűnően mutatja, hogy — bár az or­szágban még sok ilyen isko­lára lenne szükség — törek­véseinken belül az iskolaügy fontos helyet kapott. Az öröm — folytatta — sok ne­hézséggel is párosul. Egy új iskolát nemcsak pedagógu­sokkal és gyerekekkel, új tartalommal is meg kell töl­teni és ez mindig nehéz. A beszélgetésből viszont kiérző­dött, hogy megvan az aka­rat, a képesség is a gondok leküzdéséhez. A pedagógus- munka mindennapi kínlódás, hosszú távon azonban bol­dogság — fejezte be a be­szélgetést Óvári Miklós és sok sikert kívánt a tantestü­letnek, majd gratuláló soro­kat jegyzett be az iskola vendégkönyvébe. Óvári Miklós a délután fo­lyamán meglátogatta a nyír­bátori múzeumot, ahol dr. Szalontay Barnabás igazgató ismertette az ott folyó mun­kát. A Központi Bizottság titká­ra az esti órákban utazott cl megyénkből. . (Folytatás az 1. oldalról) első díjat kapott Öszabó István és Szigeti György, másodikat Nagy István és Magyar József. Különdíjat kapott Madár János, Buda- házi István, Antal Attila és Bodnár István. A képzőmű­vészeti kategóriában Nagy Sándor kapta az első díjat, Pál Gyula a másodikat és Sipos Zsófia a harmadikat. Szabó László különdíjat nyert. Ezután olyan személyisé­gek vehették át Kisnagy András szobrászművész Krúdy-emlékplakettjét, akik megyénk határain kívül so­kat tettek az író művészeté­nek megismertetéséért, mél­tó értékeléséért. Krúdy-em- lékplakettet kapott Tóth De­zső, Csák Gyula, Sőtér Ist­ván, Bán Imre, Tolnay Gá­bor, Bíró Zoltán és a deb- ceni Csok'n.a5 Színház tár­sulata. Az emlékünnepséget köve­tően irodalomtörténeti ván­dorgyűlés kezdődött, ezen Krúdy életművével foglal­koznak a szakemberek. Ső­tér István akadémikus vita­indító előadásában vázolta Krúdy életművének fordula­tokban gazdag sorsát száza­dunk folyamán, a Krúdy-di- vat térhódítását, majd azo­kat a törekvéseket, melyeket értői-kutatói tettek az író valódi értékeinek felismerte­téséért. A mai olvasó már egy másik Krúdyt is fölfe­dezhet a felszín mögött — az álomszerűén ködös világ, a kimunkált ódonság, „a ci­nizmusból és légiességből megteremtett nőalakok” mögött keserű és megdöb­bentő valóság rejtőzik. Kal­lódó életek, kisszerűség, ku­darcok, süllyedőiéiben lévő társadalom... Pénteken este a nyíregy­házi színházban ősbemuta­tóra került sor: a Csokonai Színház „Az arany meg az asszony” című költői játé­kot mutatta be, Krúdy al­kotását. Emellett Móricz „A sátán” című darabja is színre került. Szombaton folytatódik az ünnepségsorozat. Délben a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban felavatják Borbás Tibor Krúdy-mell- szobrát, majd a Jósa Múze­umban kiállítást nyitnak a centenáriumi pályázat fest­ményeiből, szobraiból. Az irodalomtörténeti vándor- gyűlés is folytatja munkáját: a szombati tanácskozáson is Krúdy áll a középpontban, vasárnap pedig a mai ma­gyar dráma problémáival foglalkoznak. (tarnavölgyi) Ismét „tolóhajónak” hasz­nálják a kiürített Progressz teherűrhajót a Szál jut—6 kozmonautái. Vlagyimir Ko- valjonok és Alekszandr Ivan- csenkov — aki egyébként most fejezte be a világűrben töltött 18. munkahetét — a kirakodás után előbb csü­törtökön, majd pénteken haj­tott végre pályakorrekciós műveletet a Progressz hajtó­művének felhasználásával. A rendszeres pályakorrek­ciókra azért van szükség, mert az űrállomás a Föld körül keringve igen lassan fékeződik, s ez módosítja pá­lyáját. A két űrajósnak volt ideje más vizsgálatokra is. így egyebek között biológiai kí­sérletekkel foglalkoztak, s folytatták felkészülésüket a visszatérésre is: ismét felöl- tötték a Bíbic elnevezésű öl­tözéket, amelynek vákuumos hatása kedvezően befolyá­solja a vérkeringés alakulá­sát: kihat azokra az izmokra, amelyeket a súlytalanság kö­rülményei között csak ke­véssé terhelnek meg. Piotr Jaroszewicz Budapestre érkezett Pénteken este Lázár Györgynek, a Miniszterta­nács elnökének meghívására baráti látogatásra Budapest­re érkezett Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. A magas rangú vendéget és a kíséretében Budapestre ér­kezett Aleksander Kopec gép­ipari minisztert és Maciej Wirowski, az állami tervbi­zottság első elnökhelyettesét, a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bi­zottság elnökhelyettesét a Fe­rihegyi repülőtéren Lázár György, Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Roska István külügyminiszter-he­lyettes. Drecin József, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese és Garamvölgyi Jó­zsef, a Magyar Népköztársa­ság varsói nagykövete fogad­ta. Jelen volt Tadeusz Pietr- zak, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövete. A fogadást követően a ven­dégek szállásukra hajtattak. Összeült a Német KP kongresszusa A magyar küldöttséget Foek Jenő vezeti Pénteken Mannheimben megnyílt a Német Kommu­nista Párt (DKP) kongresszu­sa. A pártfórum 648 küldötte megvitatja és jóváhagyja a párt új programját. Hermann Gautier, a DKP elnökhelyettese megnyitójá­ban köszöntötte a kongresz- szus vendégeit, 54 testvérpárt küldöttségét, köztük a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt delegációját, Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának vezetésével. Herbert Mies, a párt elnöke beszámolójában rámutatott; a DKP tagsága a legutóbbi kongresszus óta közel nyolc százalékkal gyarapodott. Az új pártprogramot széles kör­ben közel egy éven át vitat­ták meg az alapszervezetek­ben, küldöttgyűléseken. A párttagság aktivitására jel­lemző, hogy a kongresszuson közel 1300 javaslatról dönte­nek a programmal kapcsolat­ban. A párt fő feladata a de­mokratikus és szociális hala­dást eredményező fordulat kivívása. A munkásosztálynak és az NSZK más demokratikus erőinek meg kell védeniük az eddigi társadalmi vívmá­nyokat és osztályharcban fo­kozottan érvényt kell szerez­niük a dolgozók jogainak. A nemzetközi helyzetet elemezve Herbert Mies hang­súlyozta: a szocialista orszá­gok következetes békepoliti­kájukkal, a dolgozók érdeke­it szem előtt tartó belpoliti­kájukkal példát mutatnak. A kelet-nyugati kapcsolatok ja­vulása, a nemzetközi enyhü­lés eredményei a nyugaton élő dolgozók javát is szolgál­ják — mutatott rá a DKP el­nöke. Kiemelte Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látoga­tásának jelentőségét és vázol­ta azokat a széles körű kap­csolatokat, amelyeket a nyu­gatnémet kommunisták a testvérpártok képviselőivel tartanak fenn. Herbert Mies beszámolt a szocialista orszá­gok kommunista és munkás­pártjainak vezetőivel tartott megbeszéléseiről, köztük Ká­dár Jánossal folytatott talál­kozójáról. A küldöttek nagy tapsa közepette állást foglalt a szocialista országokkal, az ázsiai, afrikai, latin-amerikai népekkel, felszabadító moz­galmakkal való szolidaritás erősítése mellett. Belpolitikai kérdésekről szólva a DKP elnöke a párt egyik alapvető feladatának nevezte a dolgozók érdekei­nek képviseletét. Harcra szólított fel az újfa­sizmus újjáéledése ellen. Na­gyobb teret követelt a de­mokratikus erők számára a tömegtájékoztatás fórumain. Befejeződött az országos tanácskozás a szocialista hazafiság kérdéseiről A munkásmozgalom tör­ténete nemzeti történel­münk szerves része — hang­súlyozták a szocialista haza­fiság kérdéseivel foglalkozó országos tanácskozáson, amely pénteken zárult Egerben. A kétnapos hagyományos eszmecserén a „munkásosz­tály — munkásmozgalom — hazafiság” című vitaindító előadást követően 15 felszó­lalás hangzott el. A hozzá­szólók hangoztatták, hogy a történettudománynak elvá­laszthatatlan összefüggésében kell ábrázolnia a munkás- mozgalom és a nemzet törté­netét. Az elnöklő Kiss Károly, Huszár Istvánnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesé­nek, az Országos Tervhivatal elnökének meghívására pén­teken Budapestre érkezett Gerhard Schürer miniszterel- nök-helyetes, a Német De­mokratikus Köztársaság Ál­lami Tervbizottságának elnö­ke. A Ferihegyi repülőtéren Huszár István fogadta. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra a párt székházában fogad­ta Gerhard Schürert. A szí­vélyes légkörű eszmecserén Huszár István és Gerhard Reinert is részt vett. a SZOT alelnöke zárszavát ban magas színvonalúnak, eredményesnek, a felelősség­től áthatottnak értékelte a kétnapos egri tanácskozást. Hangsúlyozta, hogy a rende­ző szervek jól döntöttek, ami­kor a szocialista hazafiság kérdéseivel foglalkozó ha­gyományos egri tanácskozá­son ezúttal azt világították meg, hogy a magyar mun­kásmozgalom milyen fontos szerepet tölt be nemzeti tör­ténelmünk alakításában. Kü­lönösen időszerűvé tette ezt a vizsgálódást a Kommunis­ták Magyarországi Pártja megalakulásának és a Ma­gyar Tanácsköztársaság kiki­áltásának közelgő 60. évfor­dulója. A tanácskozást követően az egri Park-szállóban ren­dezett fogadáson átadták azokat a kitüntetéseket, amelyeket a Magyar Nép- köztársaság honvédelmi mi­nisztere adományozott a ha­zafias neyelés terén elért eredmények elismeréseként. Ez alkalommal hirdették ki az 1978. évi honvédelmi té­májú irodalmi pályázat ered­ményeit és a nyerteseknek átnyújtották a díjakat. Át­adták az Egri Városi Tanács által alapított „Pro Agria” kitüntetést, majd a többi rendező szerv adott át ki­tüntetéseket. ' V Az „ötök“ kudarca B ármennyire igyekeznek is elkendőzni, a kudarc lát­ványos és teljes. Az „ötök” nem tudták rábírni a Dél-afrikai Köztársaságot tényleges engedményekre Na­míbia ügyében. Az amerikai, az angol, a nyugatnémet, a kanadai külügyminiszter és a francia külügyi állammi­niszter lényegében üres kézzel tért vissza Pretoriából. Vance genfi sajtókonferenciáját beismerte: a dél-afrikai kormányzat nem adott biztosítékot az 1979-ben esedékes, ■ az ENSZ által ellenőrzött namíbiai választások megtar­tására. Persze a nyugati kompromisszumos javaslat önmagá­ban is csekély előrelépést jelentett volna a régóta húzódó válság mégoldására. Engedélyezte a fajüldöző rezsimnek a decemberre kiírt választásokat, de a választási komédia szinte előre megjósolható „eredményeit” csupán valamifé- ; le politikai közvéleménykutatásnak tekintette volna. Cse­rében Pretoriától a javaslat azt kérte, hogy járuljon hoz- zá a jövő év közepén az ENSZ felügyeletével Namíbiában tartandó választásokhoz. Megfigyelők máris úgy vélik: a Biztonsági Tanács hét- j főn kezdődő ülésén az afrikai tagállamok képviseletében j az eddiginél sokkal erőteljesebb szankciókat követelnek majd a pretoriai rezsimmel szemben. Annál is inkább, mert az ENSZ székhelyén nagy visszatetszést keltett Dél- 1 Afrika újabb próbálkozása a namíbiai rendezés elodázá- -1 sára. Az „ötök” kompromisszumát néhány afrikai állam diplomatái amúgysem tartották kielégítőnek, de az adott helyzetben — mint rámutattak — még ez is jobb lett vol­na a semminél. Kérdéses, hogy vajon a kudarcot követően érdekelt nyugati hatalmak milyen lépésre szánják el magukat. Annyi máris bizonyos, hogy mind az öt érintett főváros­ban csalódást keltett Dél-Afrika makacssága. Pretoria ezzel a merev állásponttal voltaképpen pártfogói előtt is becsukta a kaput. Pieter Botha dél-afrikai miniszterelnök a tárgyalások után világosan kifejtette, hogy országa minden eszközzel továbbra is megakadályozza a Namíbia függetlenségéért harcoló SWAPO hatalomra jutását. Erről tanúskodik a nyugati közvetítő javaslatokról folytatott tárgyalások há­rom okmánya is. Pretória a többi között fenntartotta ma­gának a jogot, hogy bármilyen fegyveres összetűzés ese­tén elhalasszák az ENSZ által ellenőrzött választásokat. Ez a kikötés azt jelenti, hogy Dél-Afrika egyoldalúan dönthet a számára bizonyára baljós eredménnyel végződő választásokról, amelyeket akár provokált összetűzéssel is bizonytalan időre elodázhat. U gy tűnik, Dél-Afrika mindvégig a saját szája íze u szerint irányította az „ötökkel” folytatott eszme­cserét. A kompromisszum lényeges elemeinek elutasításá- \ val és néhány látszatengedmény körmönfont megfogalmazá­sával véget ért tárgyalás semmiképpen nem járult hozzá az öt nyugati hatalom afrikai tekintélyének növeléséhez. Gyapay Dénes Képtávírón érkezett MENEKÜLTEK ISKOLÁJA. A fehértelepes rezsim üldözése elől sokezren menekülnek Rhodesiából a szomszédos független országokba. A Zimbabwei Afrikai Népi Unió több tábort szer­vezett részükre Zambiában is. Képünkön: a szervezet szabad­téri iskolája Lusaka külvárosában. KIKEPZÖTÁBOR ZAMBIÁBAN. A rhodesiai fajüldöző kormányzat ellen fegyveresen küzdő mozgalmak egyike a Zimbabwei Afrikai Népi Unió. Képünkön: újoncok a szerve­zet egyik kiképzőtáborában. (Telefoto — AP—MTI—KS) Felkészülés a visszatérésre Gerhard Schürer

Next

/
Thumbnails
Contents