Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
1978. október 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Segítség a propagandistáknak Könyv a tömegoktatásról RfiGOTA hiányoltunk egy olyan könyvet, amely az évtizedek alatt gyűjtött felnőtt oktató-nevelő munka tapasztalatait összegezi és közreadja, amelyet a párt tömegoktatásában a propagandisták tízezrei forgathatnak hasznosan. Az új átdolgozott kiadás, főképpen a felnőtt tömegoktatást irányítók és propagandisták részére nyújt hasznos pedagógiai, didaktikai és módszertani tudnivalókat. Az MSZMP KB 1976. október 26-i, a propagandamunka továbbfejlesztésére vonatkozó határozata az oktatómunka fejlesztésének középpontjába a minőség javítását állította. A színvonalasabb és hatékonyabb propaganda- munka feltételezi a korszerű tartalmat, a tervszerű irányító és szervező munkát. Ugyanakkor szükségessé teszi a célravezetőbb eszközök és módszerek alkalmazását is. Szabolcsban az idén a tömegoktatásban 20 ezren vesznek részt. Ezeregyszáz tanfolyamon ugyanennyi propagandista ismerteti a párt politikáját, a marxizmus-leninizmus különböző kérdéseit. Egy nyelven beszélnek, ám különböző módszerekkel tudnak csak eljutni az emberekhez, hogy megértessék a tanultakat, hogy a szavak lényegét magukévá is tegyék a hallgatók. Ezért sem lehet közömbös, milyen színvonalon és módszerekkel történik az oktatás. „A PÄRT TÖMEGOKTATÁSÁNAK MÓDSZERTANA” című könyv ezt könnyíti meg hasznos tanácsaival. A politikai oktatás kérdéseit boncolgató mű hasznosan ötvözi a felnőtt tömegoktatás pedagógiai, didaktikai, módszertani kérdéseit. Jelentős támasz. Van mihez nyúlnia az eddig egy-egy kérdés, jelenség előtt sokszor tanácstalanul álló propagandistának. Megnyugtató választ kap e könyvben azokra a kérdésekre, amelyeket például az oktatás folyamatában, a személyiség formálásában, a kisebb csoporttal való foglalkozásban eredményesen hasznosíthat. A háromszáz oldalnyi terjedelmű kiadványból elsősorban a felnőtt személyiségével és tanulásával kapcsolatos speciális gondokra hívják fel a figyelmet, amelyek érvényesítése segítheti a propagandistát munkájában, a hallgatót a tanulásban. A szerzők hangsúlyozzák: a felnőtt személyiségének viszonylagos megállapodottsága a felnőttek nevelésének legfőbb sajátosságát és viszonylagos nehézségét is jelenti. Ez a propagandamunkában is jelen van. A megszokott politikai gyakorlat sokszor nehezíti az új igények követelte új stílus kifejlődését, az ehhez szükséges új szemlélet kialakítását, s mindkettő feltételeként új ideológiai és politikai ismeretek elsajátítását. Másképpen tanul ai felnőtt, mint a gyermek. Hogyan? Erre ad választ a szerzőgárda, amikor részletesen elemzi a felnőtt tanulását motiváló tényezőket, ezek szerepét, a tapasztalatok jelentőségét, a tudatosságot, az emlékezet fontosságát, az érzelmi élet sajátosságait. MILYEN LEGYEN A PROPAGANDISTA személyisége, magatartási, fellépése, viselkedése és a csoport tagjaival való kapcsolata? Ehhez is sok hasznos tudnivalóval szolgál a könyv, amelynek didaktikával, módszertannal foglalkozó részében hasznos tanácsokat kaphatunk. Milyen szerepet tölt be az előadás, annak nyelvezete, stílusa, a vita, a tanultak elsajátításában? Ezek szerepét is elemzik. Széles skálán mutatják be, milyen jelentősége van a szemléltetőeszközök használatának az oktatási folyamatban. A könyv, igényes munka, szakavatott szerzői gárda —, Bodó László, Csorna Gyula, Szatmári Miklós, Szécsi Andor és dr. Zrinszky László — írta és a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Farkas Kálmán Favágók Az erdőgazdaság nyírvasvári kerületében májustól termelik ki az akácfát. Az eddig elért 20 hektáros irtás bizonyítja, hogy a két munkacsoport az év végéig teljesíteni tudja a 33 ezer köbméteres tervet. (Mikita Viktor felvétele) Kukorica szárítóban Tíz napja kezdték a kukorica betakarítását a bakta- lórántházi Dózsa Termelőszövetkezetben. Egyelőre két kombájn vágja a növényt, mert magas a nedvességtartalma. Ezért minden szemet szárítani kell. A szövetkezet terményszárítója naponta ötszáz mázsa kukoricát szárít meg két műszakban. (Cs. Cs. felv.) BURGONYA VESZENDŐBEN Keményítöhegyek raktáron Értékesítési gondok Demecserben O gazdaságok már szeptemberben szállították volna a burgonyát, de a demecseri keményítőgyár csak októbertől fogadja a feldolgozásra váró mennyiséget. A búzakeményítő üzemük is hosszabb ideig állt. Az ok: sokkal többet gyártanak, mint amennyit el tudnak adni. Jelenleg mintegy száz vagon keményítőt tartanak raktáron anélkül, hogy remény lenne arra, hogy az idén értékesíteni tudják. — Az ország egyetlen bur- gonyakeményítő-gyára Demecserben van. Egy év alatt — őszi és tavaszi szezonban — összesen háromezer vagonnal tudunk feldolgozni — mondja Hegedűs Ferenc, a Kisvárdai Szeszipari Vállalat igazgatója. Engedély ezer vagonra... Köztudott, hogy az idén igen magas a burgonyatermés. Éppen ezért az lenne a jó, hogy az étkezési célra nem használt mennyiség minél nagyobb hányadát feldolgoznék. Ennek látszik ellentmondani, hogy a tröszttől mindössze ezer vagon burgonya feldolgozására kaptak egyelőre engedélyt. — Kézenfekvő, hogy túltermelés esetén az ipar vezesse le az értékesítési gondokat — mondja Bolgár Pál, a Szeszipari Vállalatok Trösztjének műszaki igazgatója. — Csakhogy az ipar által gyártott keményítőből D él körül hozta meg a postás a levelet. Az öreg a hátsó udvaron bogarászott a farakások körül, nem sokat törődött a fekete ruhás emberrel. Elmúlt már dél, mikor kézbe vette a hivatalos, pecséttel is ellátott borítékot. Hát ebben mi a fene lehet — töprengett. — Hallgasd csak meg! — szólt be az ajtóból feleségének, aki a konyhában ebédhez terített. — Találkozóra hívnak. A szövetségben ösz- szegyűjtik a nyugdíjas téesz- elnököket egy kis beszélgetésre, meg egy ebédre. — Mikor lesz? — kérdezte a felesége. — Holnapután — mondta az ura, s eltűnt a belső szobában. Régi iratokat, okleveleket, kitüntetéseket szedett elő, s nem jött volna tán elő estig, ha a felesége be nem szól neki. — Az örömtől azért még ebédelhetsz. Vagy üres hassal akarsz találkozni? — csóválta a fejét mosolyogva. Az öreggel azonban már nem lehetett bírni. Gyorsan bekapkodta az ennivalót, aztán egy zsákot vett a kezébe, s lement hátra a kertbe, a szilvafák közé. A legszívesebben odakiáltotta volna a vén fáknak, hogy na ugye, mégsem feledkeztek meg rólam. Később azon kapta hirtelen magát, hogy a földön ül, s a harminc esztendővel ezelőtti események járnak a fejében. Tizenhárom, korábban nincstelen ember állt össze negyvennyolc tavaszán a faluban, s megalakították a szövetkezetei. Mennyit gúnyolódtak rajtuk a nagygazA BORÍTÉK dák! Négy sovány ökrükön. Azokat az elmenekült úr istállójából szerezték. Meg az egyetlen szekerükön, melyet már úgy közösen vásároltak a szomszéd faluban egy özvegyasszonytól. — Hány holdon is kezdtük? — kérdezte már később fent az udvaron a feleségétől. — ötven, vagy hatvan holdon? — Ezt neked kell tudni. Hiszen akkor még legény voltál, mikor megválasztottak elnöknek. — Igaz. De arra már emlékszel, mikor küldtek el iskolába. — Persze. Mikor a középső lányunk született. Akkor sem voltál itthon, már egy hónapos volt, mikor először láttad. S arra vajon te em- lékszel-e, hogy a gyerekeid évekig csak ünnepnapokon láttak, mert állandóan úton voltál. — Csak nem veszekedni akarsz ? — Akar az ördög. De nem hallod, hogy a disznók mindjárt megbolondulnak az éhségtől? Te meg csak állsz itt, és tátod a szádat. Az öreg mire végzett az etetéssel, már a felesége is megfejt. Szépen megszűrte a tejet, teleöntötte a két kannát, s férjét elindította a csarnokba. Alkonyodott már, néhány idősebb ember a kerítésre támaszkodva beszélgetett. Az utcán a téesz traktorai zörögtek, a határból jöttek. — Jó estét Anti bácsi! — kiáltotta az egyik fiatal gyerek, kihajolva a gépből. — Jó estét! — mondta az öreg is, majd gondolkodni kezdett, vajon kinek a fia volt az iménti traktoros. „Csak nem a Tóth Józsié? Na, ha szegény apád látná, micsoda fia lett. Csak úgy szeresd a gépet, mint apád a lovait!” Megint a régi idők jutottak az eszébe. Még az ötvenes évek közepén történt, hogy az egyik éjszaka a téesztelepet ellenőrizte, s a lóistállóban furcsa hangokat hallott. Belopakodott, s ott találta Tóth Józsit — aki már egyéni korában js jó gazda hírében állt a két lova mellett, s halkan beszélt hozzájuk. A két ló fejére zabostarisznya volt húzva, s azok úgy ettek, hogy majd megfúltak. Akkor volt az a nagyon pocsék nyár, a szövetkezetnek nem termett szinte egy szál takarmánya sem, persze éheztek az állatok. S íme, Tóth Józsi, a saját takarmányát etette a lovakkal. Azóta sem zárt olyan rossz évet a téesz. Pedig mennyit gürcöltek! Igaz, akkor sem rajtuk múlott, hogy alig tudtak fizetni valamit a tagoknak. Később azért rendbejött minden. Még a kiváló szövetkezet címet is megkapták. A tejcsarnokhoz ért, beállt a sorba. Néhá- nyan szóltak, hogy csak vigye nyugodtan előre a tejet, de maradt. Valahogy most jólesett itt ácsorogni a járdán, nézegetni a lassan sötétedő falut. A két kannát letette a földre, rágyújtott. Azon gondolkodott, holnapután kössön-e nyakkendőt is, vagy csak úgy egyszerűen, fehér inget vegyen magára. Balogh Géza keveset igényelnek a felhasználók. A tröszt nem teheti meg, hogy raktárra termeljen, erre a bank nem ad pénzt. A további feldolgozásra állami döntés kell. Az indokláshoz annyit, hogy a krumplit legfeljebb a következő szezonig lehet eltartani, míg a keményítő hosszabb ideig raktározható. Kihasználatlan nyugati gépek A demecseri gyárban az utóbbi években több milliós költséggel búzakeményítőgyárat is építettek. A gyártás ötödét kitevő egyik terméket, a vitális glutint tőkés exportra szánták, ezért szerezték be a drága gépeket. A kezdeti időben sikeres volt az export, az idén itt szintén eladási nehézségekkel küzdenek. A vásárlók által támasztott túl magas minőségi követelményeknek nehezen tudnak megfelelni. Mindez együttesen megkérdőjelezi a szeszipar itteni fejlesztési elképzeléseit. — Pedig a tröszt és a kisvárdai vállalat ötödik ötéves tervében egy keményítőszörpgyár építése is szerepel — említi dr. Gyimesi János vezérigazgató. A bővítésről nem mondtak le, hiszen az édesipari fel- használásnak ez az egyik útja. A könnyűiparban, különösen a papíriparban pedig a tovább feldolgozott keményítőt fogadnák szívesen. — Mi ugyan Demecserben gyártott keményítőt használunk — mondja Galli Miklós, a nyíregyházi papírgyár főmérnöke — de ebben a negyedévben kísérleteket folytatunk az importból beszerzendő modifikált keményítővel, mivel az sokkal termelékenyebb gyártást tesz lehetővé. Ugyanakkor a keményítő termelési költségeinkben még a két százalékot sem éri el. A trösztnél felhalmozódtak a készletek. Az év végéig várhatóan mintegy háromezer tonna burgonyakeményítő- (ezt mind Deme- csérben gyártják) és ezer tonna búzakeményítő-kész- lettel számolnak. Most folyik a tárgyalás, hogy tőkés exportot kössenek le megfelelő áron a vitális glutinnál. Ehhez sikerült megegyezni a gabonaiparral a minőségben, ugyanis a keményítőgyártáshoz szükséges lisztet ők szállítják. A Könnyűipari Minisztériummal együtt keresik egy közös licenc vásárlásának lehetőségét, hogy a tovább feldolgozott, modifikált keményítőgyártást megvalósítsák, így miközben eleget tesznek az ipar kívánalmainak, egyben importot is tudnak kiváltani. — A keményítőgyártásban valóban nehézségei vannak az iparnak — ismeri el a műszaki igazgató — de a tröszti keretekben mindez ellensúlyozható. Véleményem szerint mindez átmeneti válság, amelyből kilábalunk. Központi állásfoglalást! Mindez persze vállalati, gyáregységi szinten is nehézségeket okoz. A demecseri üzemben csomagolással foglalkoztatták az embereket, a terv szerinti termeléshez képest mintegy 30 millió forint értékű kiesés várható. A burgonya keményítő felhasználására megyén belül is folynak kísérletek. A közkedvelt burgonyáskenyérnél importból származó bur- gohyapehelyhet használnak fel. Ennek kiváltását tervezik. — Próbasütést végeztünk, mintákat vittünk fel a minisztériumba, vizsgáltatjuk a burgonyakeményítővel gyártott kenyereket — tájékoztat dr. Bartha Lajos, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat főmérnöke. — Ízletes, nehezen száradó kenyeret kaptunk. Természetes, hogy a megyei szervek is szorgalmazzák a burgonyakeményítő minél több irányú felhasználását, hiszen ez közvetve a megtermett burgonya fel- használását is jelenti. Azonban továbbra is felvetődik a kérdés, hogy olyan nagy burgonyatermésnél, mint amilyen az idén és tavaly volt, elegendőek-e a helyi intézkedések. Q minisztérium eddig nem foglalt állást, hogy a megyében változtassanak a termelő területen, az ipari felhasználás pedig jelenleg csak a keményítőgyártásban valósul meg. Eladhatatlan készletek mellett viszont — ahogy a mostani példa igazolja — csökkentik a termelést. Pedig ennyi burgonyatermelés mellett ipari célra mindig jelentős mennyiség marad. Mindez megkívánja a termelés és a feldolgozás átgondoltabb, a reális lehetőségekhez igazodó voltát. Lányi Botond
