Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
KÉPZŐMŰVÉSZET Gyorsfénykép Raszter Károlyról A magyar történettudomány felszabadulás utáni legjelentősebb vállalkozása: a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében készülő tízkötetes Magyarország története sorozat. Az idei könyvnapon jelent meg a 7. kötet, amely 1890—1918-ig követi nyomon az eseményeket. Az 1400 oldalas, kétkötetes mű a millenáris Magyarország történelmének első jelentősebb összefoglalása. — Az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó korszakával, alkonyával és felbomlásával foglalkozik a kötet — mondja Hanák Péter, a könyv főszerkesztője, az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetője. E néhány évtized voltaképpen egy törFényt! Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik már az új hazában nőtt művésszé, a főiskola megváltozott atmoszférájában, a kulturális élet demokratikus körülményei között kezdett alkotó munkába. Nyitott szemmel járó, mélyen érző művész, érdeklődését egyaránt felkeltik az emberiség nagy kérdései és a mindennapi élet eseményei. Pályakezdése, 1952 óta, az a szándék vezérli, hogy tudatosítsa nézőiben a kis tettek nagyságát, az egyéni helytállás, a megvallott humanizmus világforgató hatalmát. Munkásságát lehetetlen röviden jellemezni, olyannyira gazdag és sokrétű. Valameny- nyi grafikai technika fölényes mestere, de a különböző eljárások arányait mindig a témához igazítja, a mondanivaló szolgálatába rendeli. Egyike azoknak, akiknek kezén a magyar grafika korszerű arculatot öltött; a nemzeti hagyományok Sosem a jelenség vagy az esemény puszta ábrázolását tekinti feladatának, hanem hozzájuk fűződő reflexióinak grafikai kifejezését. Irodalmi és zenei inspirációjú kompomerést arattak. Rangjának pontos fémjelzői kitüntetései: háromszor Munkácsy-díjat, majd érdemes művész címet, végül Kossuth-díjat kapott. Tagjává választotta a világ Hemingway kertje Havannában Tasnádi Attila Római emlék zícióin viszont az ábrázolt mű világát teszi át képekbe, s szubjektív élményeinek mellőzésére törekszik. Egyik kedvenc témaköre a gyári élet, az üzemek világa; a munka megbecsülésének jegyében szól a kétkezi emberekről. Szenvedélyes humanizmusának szép példái politikai sorozatai, melyekben a faji megkülönböztetés, a gyarmati kizsákmányolás és az imperializmus háborús mesterkedései ellen tiltakozik. grafikusainak legelőkelőbb szervezete, a firenzei akadémia is. Népszerűségére jellemző, hogy 1953 óta megszakítás nélkül tanára a Képzőművészeti Főiskolának, Ébredő Afrika jelenleg mint tanszékvezető professzor fáradozik azon, hogy a morális és szociális indítékú művészetnek a jövőben is meglegyen az utánpótlása. Míg pályája kezdeti szakaszán konkrét jelenségekben, emberi típusokban kereste az élet megnyilvánulásainak különböző formáit, újabb műveiben elvontabban foglalkozik a témával. A keletkezés és elmúlás egymást váltó folyamatának, a lét és nem-lét művészi kifejezése izgatja. E tartalmi módosulás következményeként a képi fogalma már nem leíró jelleggel, tárgyias mivoltukban, hanem lényeges vonásaikra egyszerűsítve, jelkép- szerűen vetülnek fel lapjain. Jelbeszéde mindenki számára megfejthető, közérthetőségét a vonalait vezető heves érzések áramköre és a természeti vilósággal való szoros kapcsolata biztosítja. Raszler Károly számos alkalommal képviselte művészetünket külföldön, s munkái mindenütt komoly elisFILMJEGYZET Legato Gaál István új magyar filmjének először a címét kell mefejteni. A rendező magyarázata: „A Legato — ami zenei műszóként azt jelenti, hogy a hangok kötötten, szoros egymásutánban, megszakítás nélkül követik egymást — szándékom szerint arra utal, hogy a sorsokat, generációkat kötötten, íves szerkezetben figyeljük; a fiú kötődik apja emlékéhez, s igyekszik az apa valóságos emberi arcához kapcsolódni.” Ahhoz, hogy a múltfaggatás értelmét és dimenzióit felfoghassuk, néhány mondatban fel kell elevenítenünk a mesét (a Legato alapanyaga egyébként Szász Imre színműve volt, a forgatókönyvet pedig — eléggé szokatlan az ilyesmi a mi gyakorlatunkban — négyen írták: Gaál és Szász társa volt Kardos G. György és Karall Luca is). Egy ifjú orvostanhallgató, Gajzágó András vakációzni indul feleségével. A fiú anyja megbízza a fiatalokat, ugorjának be útközben Nemesbércre. mert a mártír apa emléktáblájának felavatása késik. András tud egyet s mást arról, ami régen történt. de nem tud mindent. A helyszínen rejtett összefüggések tárulnak fel. Gajzágó Lajos ellenálló volt, de életrajzának homályos mozzanatai is vannak. Harcolt a fasiszták ellen, ám 1944-ben agyonlőtte az állomásfőnököt, mert az illető félt. 1949-ben őt is megvádolták és becsukták. Ez a politikai háttér. És a retusálatlan emberi portré? Ennek mozaikjai is összeállnak — azt követően, hogy a házaspár bekéredzkedik egy ódon házba, három öregasszonyhoz. A Zorkóczy- nővérek elejtett szavaiból, indulatos megjegyzéseiből, illetve az egykori házvezetőnő célzásaiból meglepő eseményekre derül fény. A papa korántsem volt szentéletű ember, ellenkezőleg: egyszer-kétszer megszegte a játékszabályokat s félelmetesen érthetett a nők nyelvén. Teherbe ejtette Amálkát (ő az egyik Zorkóczy-lány), de a gyermeket elvetették, nem születhetett meg. És szerelmet ébresztett Rózsikában (Amálka testvérében) is. A kapcsolatnak nem volt következménye, mert Rózsi- ka „erkölcsös asszonynak" számított s férje, a főorvos is vigyázott a családi békére. Az már aztán más kérdés, hogy „balkézről” ott volt neki Franciska, az asszisztensmindenes. A fiatalok megjelenése valósággal megbolygatja az emlékeket: arcok, mondatok, találkozások „úsznak” elő a múltból s felpattan a féltve őrzött titkok lakatja. Kivált, hogy többen asszisztálnak is. Például Gal- ló tanár úr, a tanúk egyike, aki Marit, a feleséget látja el „hasznos” információkkal. A Zorkóczy-házban ezt megelőzően általában csönd honolt, Andrásék felbukkanása után meglódul az események ritmusa. Az öreg hölgyek minden kártyájukat kiteregetik. Vallanak a fiataloknak, talán egy kicsit azért, hogy feltámasszák a szépséges — vagy rémséges — múltat. Tirádáik maradandó hatást gyakorolnak a vendégekre. Egy furcsa „képlopási" intermezzót követően András és Mari beavatottként indulnak tovább. Lehet, hogy még most sem értenek mindent. Lehet, hogy még meditálniuk kell azon, kit mentsenek fel s kit ítéljenek el. Egy azonban bizonyosnak látszik: a lecke számukra életreszóló — megedzette és megérlelte őket. Hogy milyen leckéről van szó? Újra Gaál mondataira kell hivatkoznunk. Voltaképpen nem is lecke ez, hanem kötelesség. Lehetőség és parancs. Számoljunk le a legendákkal és a mítoszok helyett a valóságot faggassuk. Gajzágó András a nemesbér- ci kirándulás előtt csak közhelyeket tudott az apjáról. A közhelyek általában fellengzősek. A film végén, amikor összeborul feleségével az erdőben, a fiatal orvosjelölt már kapcsolatukat is átértékelte. Mari sem ugyanaz, mint volt: higgadtabb, csendesebb. határozottabb. A „mártír apa" hús-vér emberré változott és mivel valódi életének eseményeiről lib- bentették félre a függönyt, a maga természetességében jelent meg. S még segíteni is tudott azoknak, akik a hozzáfűződő múlt-cserepekbe kapaszkodtak . . . A magyar filmművészet rendezői szinte rímszerűen figyelmeztetnek arra, hogy a jelenben csak a múlt alapos ismerete igazíthat el bennünket. A Lega- to-nak ez az egyik alaptétele. Némi bökkenőt csak az okoz. hogy Gajzágó András mamája nem akar — vagy nem mer? — beszélni férje viselt dolgairól. Pedig megtehetné, hiszen most már senkinek sem érdeke, hogy köddel burkolja be a tényeket. A filmnek e cselekményszála lehetne motiváltabb, mint ahogy az sem válna a Legato hátrányává, ha a fiatal hősök érdeklődőbbek — aktívabbak — lennének a rejtélyek bogozgatásában. Gaál István atmoszférateremtő képessége ezúttal is csillog. Filmes eszközei egyszerűek és hatásosak. A jó hagyományt tiszteli, mert a Lepato-ban mozgalmas cselekmény, színes jellemrajz, igényes lélekábrázolás. visz- szafogott líra az „építőanyag". Főképpen az emberi viszonylatok búvópatakjainak megjelenítése sikerült: az, ahogyan a figurák egymás előtt feltárulkoznak és igazi énjüket megmutatják. A viszonylag lassú ritmus éppen azzal magyarázható, hogy a pszichológiai erőterek felvázolása térben és időben koncentráltabb, részletesebb előadásmódot igényel. A Legato mindvégig mentes a tézisektől, talán csak a ma egykét disszonanciájára vetül ilyen árnyék (a tanácselnök viselkedése, a rosszindulatú szomszéd akciói). Illés György felvételei hangulatosak. sallangtalanok. A képek egységes stílusa a mondanivaló avatott operatőri tolmácsolásáról tanúskodik. A színészi együttesből a három idős nő megszemélyesítője. Tolnay Klári, Day- ka Margit és Orosz Lujza emelkedik ki, Rájuk külön- külön is lehetett volna filmet építeni, hiszen a megformált karakterek rendkívül összetettek és a megélt élet, melyet felidéznek, ugyancsak gazdag. Tetszett még Szabó Sándor (Galló tanár úr) is. A fiatalok élelrekeltői — Hegedűs D. Géza és Kovács Nóra — mintha túlságosan „alakítanának". Bántóan hiteltelen pillanatuk nincs, de igazán nem képesek a mű hullámhosszaira hangolódni. Veress József A hetedik kötet ténelmi dráma végkifejlete. Magyarország ebben az időben nem választható külön a Monarchiától, s a Monarchia helyzete sem vizsgálható Európától függetlenül. A könyvben tehát a Monarchiát a századforduló Európájának részeként tárgyaljuk. Magyarország gazdasági fejlődése nem egyszerűen a Monarchia közös piacán való gazdasági fejlődés problémája, hanem a kapitalizmus egyetemes, strukturális át- alakülásába illeszkedik. A dualizmus válsága pedig már nem korlátozható csupán az osztrák—magyar viszályra, az ausztriai népek konfliktusára, hanem annak az egyetemes, korfordulós válságnak része, amelypek során a liberális polgári rend, s a racionális haladáshívő világkép válságba kerül. — A kötettel kapcsolatban három lényegesebb szempontot emelnék ki — folytatja Hanák Péter. — Az eddigi történeti összefoglalókban a politika-történet uralkodott. Mi viszont eflttsrtünk a politikacentrikusság- tól, s ebben a könyvben a korábbiaknál gazdagabb a gazdaság-, a társadalom- s a kultúrtörténet. — Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a politika-történetet a kötet nem szűkíti a kormányok és a képviselőházi pártok történetére, hanem vázolja a parlamenten kívüli erők — elsősorban a munkásmozgalom — szerepét, jelentőségét is. A szerzők — a kötet megírásában tíz történész működött közre — a politikai szociológia módszerét is alkalmazzák. Ebből következően a munkásmozgalmat sem csupán a pártvezetőség és a vezető csoport belső történeteként kezelik, hanem magával a mozgalommal, a tömegekkel is foglalkoznak. Rendkívül érdekes ugyanis: hogyan értették meg a szocializmust, milyen műveltségük volt, s miként jutottak el a mozgalomig. Ennek elemzése meglehetősen izgalmas, hiszen félmillió era- baannal van szó. A munkásegyletek és -körök bizonyára nagy szerepet játszottak abban, hogy a polgári kultúrával szemben kialakult az ellenkultúra — a proletár szo- ciokultúra. — A kötet harmadik, lényeges tematikai újdonsága: a társadalomtörténet. Ebben a fejezetben elemezzük a népesedési viszonyokat, a vándorlást, a nemzeti arányok változását, továbbá a struktúra polgári átalakulását, ezen belül az életmódot is. A Magyarország története sorozat hetedik kötete 1918 október végéig, a Monarchia felbomlásáig, az őszirózsás forradalomig tárgyalja az eseményeket. Külön említést érdemel a könyv rendkívül gazdag képanyaga. Négyszáztíz gondosan válogatott, érdekes — közöttük néhány kevéssé ismert — fotó teszi teljesebbé és szemléletesebbé e kor politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi életének krónikáját. H. I. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. október 15. Q s a modern képzőművészet internacionális nyelvezetének eredeti összehangolása minősíti minden munkáját. Művészi hitvallása: megfigyelni és megismerni a kor lényegét, megkeresni és feltárni a dolgok és események összefüggéseit. Hogy ennek a követelménynek eleget tudjon tenni, határozott, konstruktív rajzstílust teremtett, mely azonban a gondolatiság mellett nem nélkülözi az érzelmi és hangulati motivációkat sem. Műveiből szuggesztív erővel tör fel a élményszerűség. Könyvespolc
