Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 15. A hét címszavakban : HÉTFŐ: Schmidt nyugatnémet kancellár Japánba utazott — A hesseni tartományi választáson változatlan maradt az SPD és az FDP helyzete — Leonyid Brezsnyev Moszkvá­ban megbeszélést folytatott Enrico Berlinguerrel. KEDD: Lemondott az amerikai SALT-küldöttség vezetője, Paul Warnke — Eltávolították tisztségéből Peking polgármeste­rét — Huang Hua kínai külügyminiszter Londonban tár­gyal. SZERDA: A Biztonsági Tanács elmarasztalta Washingtont lan Smith rhodesiai miniszterelnök látogatásának engedélye­zése miatt — Szárkisz libanoni elnök Husszein Jordániái királlyal, Asszad sziriai elnök a libanoni jobboldal kép­viselőjével találkozott — Lemondott Tinderaans belga miniszterelnök. CSÜTÖRTÖK: Washingtonban megkezdődtek az egyiptomi—izrae­li különbéke-tárgyalások — A panamai elnökválasztás eredménye szerint Aristides Royo az új államfő — Az ENSZ-közgyülés befejezte általános politikai vitáját. PENTEK: Gromiko vezetésével szovjet pártküldöttség érkezett Bukarestbe — Véget ért az angol konzervatív párt kongresszusa Brightonban — Az amerikai kongresszus elfogadta a 117 milliárd dolláros katonai költségvetést. SZOMBAT: Phan Van Dong vietnami kormányfő tárgyalásai Ma­laysiában — Owen angol és Jamieson kanadai külügy­miniszter Namíbiában tájékozódó eszmecseréket folytat, Vance amerikai külügyminiszter Pretoriába utazott — Összeült a konklávé az új pápa megválasztására. Az amerikai fővárosban szigorúan zárt ajtók mögött kezdődtek el az egyiptomi— izraeli külön-béketárgyalá- sok. Vance amerikai külügy­miniszter, úgy is mint ven­déglátó, úgy is mint a tár­gyalások tényleges irányító­ja, azt állította, hegy már az első napon sikerült haladást elérni. Persze, ez a magabiz­tos nyilatkozat éppen azt a feltevést erősíti meg, hogy a lényegi kérdésekről már Camp Davidben döntés szü­letett. Washingtonban a két kül­döttség köreiből és az ameri­kai házigazdákhoz közelálló körökből származó értesülé­sek alapján a hírmagyarázók arra számítanak, hogy két* három héten belül valami­lyen megállapodás jöhet lét­re. Szadat elnök személyes érdeke, hogy november köze­péig megtörténjék a meg­egyezés és azt az ő tavalyi jeruzsáiemi utazásának első évfordulóján alá lehessen ír­ni. Ezzel még jobban hang­súlyozni lehetne áz ő „törté­nelmi kezdeményezésének” nagy horderejét, ez pedig nyilván személyes tekintélyét növelhetné. Ugyancsak presz­tízsokok játszanak közre Car­ter elnöknél is: neki és a de­mokrata pártnak jól jön, ha a november elején esedékes képviselőházi és szenátusi választások előtt arra hivat­kozhat, hogy a közel-keleti béke felé Camp Davidben és a washingtoni hármas tár­gyalásokon megtették az első lépéseket. A moszkvai Pravda ugyan­ekkor megállapítja, hogy Washington az egyiptomi— izraeli alku révén is növelni akarja a maga befolyását a Közel-Keleten. Ez azonban egyáltalán nem közömbös a Szovjetunió számára, hiszen ez a térség a szovjet határok közelében terül el. A szovjet álláspont változatlan — s ez egybevág a magyar értékelés­sel is, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága a héten adott —, nevezetesen: a Kö­zel-Kelet békéjét csak vala­mennyi érdekelt fél részvé­telével megrendezendő tár­gyalásokon lehet elérni, nem pedig külön alkudozásokkal. A washingtoni tárgyalások megindulása egybeesett az­zal, hogy Libanonban a tűz­szünet létrejötte után a liba­noni hadsereg katonái új ál­lásokat foglaltak el a jobbol­dali, keresztény milicia és az arabközi békefenntartó erők egységei között. Vasárnap külügyminiszteri értekezlet kezdődik az arabközi erőket küldő országok között, itt döntenek a békefenntartó erők megbízatásának meg­hosszabbításáról. Várakozás szerint hat hónapra szólhat az új mandátum, s a béke- fenntartó erők nagy részét továbbra is Szíria adja majd. O Mit keres négy nyugati miniszter és egy állam­titkár a namíbiai Windhuk- ban és a dél-afrikai Pretoriá­ban? Beszéljenek a számok: Nagy-Britannia 7 milliárd, az Egyesült Államok több mint másfél milliárd dollár értékű tőkebefektetéssel rendelkezik Dél-Afrikában. (Rhodesiában az angolok maguk ruháztak be ekkora tőkét.) A kereske­delemi forgalom a fajüldöző pretoriai rendszer tőkés vál­lalkozásai és a nyugati válla­latok. a nagy monopóliumok között ugyancsak dollármil- liárdokkal fejezhető ki. Rendkívül érdekelt a Nyu­gat Dél-Afrika sorsának, jö­vőjének alakulásában El sze­retne kerülni forradalmi for­dulatokat, amelyeket a pre­toriai kormány hajthatatlan magatartása válthat ki. Az amerikai és az angol diplo­mácia — mint emlékezetes — Namíbiában kompromisszu­mos rendezési tervet dolgo­zott ki, amelyet az ENSZ or­szágainak többsége is támo­gat. Pretoriában, ahol egyéb­ként „a két Botha” diktálja a politikát, Pieter Botha mi­niszterelnök és Roelof Botha külügyminiszter, megpróbál­ják ezt a namíbiai tervet ku­darcra kárhoztatni, az eddigi Délnyugat-Afrikát továbbra is megtartani a Dél-afrikai Köztársaság mellett. A nyugati hatalmak eltö­kéltségének bizonyítására Pretoriába utazik Vance ame­rikai, Owen angol, Gen­scher nyugatnémet és Ja­mieson kanadai külügy­miniszter, valamint Stirn francia külügyi államtitkár. Előbb egymás közt beszélik meg Dél-Afrika, Namíbia és Rhodesia ügyeit, majd a pre­toriai vezetőkkel bocsátkoz­nak alkudozásba. Ezt meg­előzően az angol és a kana­dai külügyminiszter Wind- hukban is körülnézett. Való­színű, hogy az öt diplomata megpróbálja rábírni a dél­afrikai vezetőket: engedjenek Namíbia dolgában. Az iráni katonaság és a rendőrség Sanadaj városában a tüntetőkre. könnygázgránátokkal támadt De aligha valószínű, hogy az USA, Nagy-Britannia, az NSZK, Kanada és Francia- ország az igazán itatásos gaz-t dasági szankciókkal akarnak ráhatni a fajüldöző pretoriai kormányra, pedig azokkal hamar térdre lehetne kény­szeríteni. © Valójában kiújul-e a „nyelvháború'' Belgi* untban? Brüsszelből gyakran kopog­nak híreket a távírógépek: hol a NATO, hol a Közös Pi­ac eseményeiről. Magáról a kis Belgiumról (területe egy- harmada Magyarországnak) ritkábban érkeznek jelenté­sek vagy ha jönnek is, nem keltenek nagyobb figyelmet. A 60-as évek elején figyelt a Világ Brüsszelre, amikor óriási gyarmatának. Belga* Kongónak, a mai Zaire-nek a függetlenné válása küzdelme­sen, válságosán ment végbe, később a lakosság többségét alkotó flamandok és a ki­sebbségben levő, de történel­mi alapon előjogokkal ren­delkező vallonok közötti „nyelvháború” keltett érdek­lődést. Bonyolult és az orszá­got gyakorlatilag kettéosztó közigazgatási rendezés után egy időre elcsendesedett a nemzetiségi vita. Most újra fellángolni látszik. Tizenhat hónapja folyik a huzavona a brüsszeli Törvény utcában, a parlament épüle­tében egy alkotmányreform körül. Ezernyi módosítást szavaztak meg a flamand és vallon honatyák. (Itt kell megemlíteni, hogy az egyes pártoknak külön flamand és külön vallon szárnyuk van!) Tindemans miniszterelnök a keresztényszociálisok flamand szárnyához tartozik, de épp ez a csoport jelentette ki legújabban az alkotmány­reformról, hogy elfogadtatá­sának módja — alkotmány- ellenes. Tindemans a hetek óta lappangó kormányválsá­got nyílt válsággá tette azzal, hogy leköszönt tisztéről. Egyesek azt mondják, nem is pártja magatartása miatt, hanem azért, mert nem akar­ja vállalni a felelősséget a gazdasági nehézségekért. A 10 milliós országban több mint 300 ezer munkás került az utcára. Egyetlen hónap alatt 243 vállalat ment csődbe, a kohászat, az építőipar. a textilgyártás sínyli meg leg­inkább a gazdasági válságot. Épp a válság miatt nem kívánnak a pártok a külön­ben hagyományos módszer­hez nyúlni, nem akarnak új választásokat! Inkább hosszú pártközi alkudozásokra, koa­líciós hercehurcára lehet Brüsszelben számítani. Pálfy József Hz SZKP november 7. jelszavai Moszkvában nyilvánosságra hozták az SZKP Köz­ponti Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 61. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre ki­adott jelszavait, amelyek a kővetkezőképpen hangza­nak: — Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a XX. század legkiemelkedőbb eseménye, a kapitalizmusból a szoéiálizmusba való világtörténelmi jelentőségű átmenet kezdete! — Éljen a marxizmus—leninizmus — a világ dolgozói­nak hatalmas eszmei fegyvere az imperializmus ellen, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért folytatott harcban! — Éljen az SZKP, a győzelmes októberi forradalom ihletője és szervezője, a szovjet társadalom vezető és irá­nyító ereje! — Éljen a párt és a nép megbonthatatlan egysége! — Éljen a Szovjetunió népeinek és nemzetiségeinek barátsága és megbonthatatlan egysége! — Éljen a szovjet alkotmány, a világ első össznépi szo­cialista államának alaptörvénye! — Testvéri üdvözlet a kommunista és munkáspártok­nak, az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért folyó küzde­lem rendíthetetlen harcosainak! — A marxizmus—leninizmus, a proletár internaciona­lizmus alapján erősödjék a világ kommunistáinak egysé­ge és összeforrottsága1! — Testvéri üdvözlet a szocialista országok népeinek! — Fejlődjék és erősödjék a szocialista világrendszer — az antiimperialista harc döntő ereje, a béke, a demok­rácia és a társadalmi haladás támasza! — Éljen a szocialista közösség országai kommunista pártjainak és népeinek egysége és összeforrottsága! — Testvéri üdvözlet a vietnami és a laoszi népnek! — Erősödjék korunk három legfontosabb forradalmi ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi proletariá­tus és a nemzeti felszabadító mozgalom legyőzhetetlen szö­vetsége! — Testvéri üdvözlet a gyarmati iga alóli felszabadu­lásért, a nemzeti függetlenség megszilárdításáért és a tár­sadalmi haladásért harcoló népeknek! — Testvéri üdvözlet a chilei munkásosztálynak, az ország valamennyi dolgozójának és demokratájának, akik hősies harcot folytatnak a fasiszta reakció ellen! Világ né­pei, erősítsétek a chilei hazafiak iránti szolidaritást! — Világ népei, fokozzátok erőfeszítéseiteket az izraeli agresszió következményeinek teljes felszámolásáért, az összes közel-keleti államokat és népeket megillető igazsá­gos és tartós béke megteremtéséért, az arab országok bel- ügyeibe való imperialista beavatkozás ellen folyó harcban! — Európa népei, folytassatok kitartó harcot az európai biztonsági értekezlet záróokmányának teljes megvalósítá­sáért Európának a béke, a biztonság, az együttműködés és a társadalmi haladás földrészévé történő változtatásá­ért! — Világ népei! Erősítsétek az újabb világháború ve­szélyének elhárításáért, a nemzetközi egyhülés elmélyíté­séért vívott harcot! Leplezzétek le a reakció és az agresz- szió, a militarizmus és a revansizmus erőinek — a béke és a biztonság ellenségeinek próbálkozásait! Törekedjetek arra, hogy az erő alkalmazásáról való lemondás a nemzet­közi kapcsolatok törvényévé váljék! Harcoljatok az atom­fegyverek örök időkre szóló betiltásáért, küzdjetek az ed­diginél aktívabban a békét fenyegető fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésre való áttérésért! Követel­jétek a tömegpusztító fegyverek új fajtái és rendszerei ki­dolgozásának és előállításának betiltását, határozottan lép­jetek fel a neutronbomba gyártására vonatkozó tervek el­len ! — Éljen a Szovjetunió békeszerető lenini külpolitiká­ja! Valósuljon meg az SZKP XXV. kongresszusán kidol­gozott, a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a né­pek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harcot előirányozó program! Aligha van a földnek még egy olyan szeglete, amelyet annyi csapás sújtott volna a közeli múltban, mint Indokí- nát. Ezekben a hetekben a Vietnamból és a szomszéd országokból érkező jelenté­sek egyaránt szólnak a pusz­tító természeti katasztrófáról és a katonai összecsapások­ról. A térképeken két sötét folt jelzi a hosszan elnyúló ország két legveszélyeztetet­tebb területét ^északon a kí­nai határ közelében, délen a Mekong folyó deltájában ön­tött el hatalmas területeket a monszunáradás. A két térség egyben a katonai feszültség, illetve a határháború körze­te is. 1. Lassan egy éve már, hogy Kambodzsa ultrabalos, sovi­niszta vezetői nyílt támadást indítottak a szomszédos szo­cialista ország ellen. Leple­zetlen céljuk vietnami terü­letek megszerzése: a hosszú felszabadító harcokban kia­lakult szövetségi kapcsolatok felrúgása volt. Pol Pót és Yeng Sary, akik országukat gigantikus koncentrációs tá­borrá változtatták, belső po­litikai-gazdasági gondjaikat a Vietnam-ellenes érzelmek felszításával. nacionalista uszítással akarták megszilár­dítani. Az utóbbi hónapok eseményei azt bizonyítják, mindez nem sikerült nekik. Kambodzsában a helyzet egyre válságosabb. A külön­A konfliktus hátterében: böző számítások szerint a hétmilliós ország minden har­madik lakosa elpusztult az utóbbi négy esztendő során. A halál oka leggyakrabban: golyó. A rezsim elhatározta, megszabadul a kambodzsai városok lakóitól. Pol Pót pél­dául kijelentette, az ő mo­delljük számára egymillió kambodzsai is elegendő! A jelenlegi Kambodzsában, az elbeszélők: diplomaták és menekültek egybehangzó ál­lítása szerint iszonyú állapo­tok uralkodnak. Az országot a naturális gazdálkodás álla­potában tartják, a teljes la­kosságot „kommunákba” szervezték, ahol fegyveres felügyelet mellett dolgoznak a földeken, a csatornaépítése­ken. A férfiakat és nőket el­választották egymástól, háza­sodni — azaz hetente három­négy órát találkozni csak a „hatóságok” engedélyével le­het. (A házaspárokat azon­ban ők jelölik ki.) Mindez úgy hangzik, mint egy iszo­nyú utópia. De nem az: száz­ezernyi menekült távozott el az országból, elbeszélésükből kitűnik, Pol Pót és társai az analfabéták, a legbarbárabb erőszak országává változtat­ták Kambodzsát, ezt a több ezer éves kultúrával tgndel- kező államot. 2. A kambodzsai rezsim azonban aligha tarthatta vol­na magát hatalmon, ha nem részesülne folyamatosan szé­les körű kínai segítségben. Kambodzsában felszámolták az ipart és a közigazgatást is — a hadviseléshez pedig mind a kettőre szükség van. Kína vezetői a maroknyi kambodzsai vezetőre és fana­tizált hadseregre támaszko­dik. Számításaik szerint a kambodzsaiak fő feladata a Vietnam elleni háborúzás. Nos, az elmúlt hónapokban a Phnom Penh-i rezsim hadse­rege többször betört Vietnam határ menti területeire, sok száz embert gyilkoltak meg, akadályozták az építést, la­katlanná tettek egész járáso­kat. Vietnam mind ez idáig csak korlátozott mértékben csapott vissza. Aligha kétsé­ges bárki számára, hogy az 50 milliós Vietnam, amelynek korszerű (szovjet és zsákmá­nyolt amerikai) fegyverek­kel rendelkező harcedzett hadserege van, képes lenne Pol Pót rendszerének katonai megsemmisítésére. Vietnam az utóbbi idők véres eseményei ellenére is kifejezést adott békülékeny- ségének. Hanoi hajlandó minden problémát megvitatni a kambodzsaiakkal, írta a minap a VKP központi lapja, a Nanh Dan. Pol Pót azon­ban a kínai katonai támoga­tásra spekulálva kitért a dip­lomáciai rendezés elől. Ismeretes, hogy az utóbbi időben Kína katonai erőket vont össze Vietnam északi határainál. Nos, közvetlen katonai beavatkozásra alig­ha szánja el magát a pekingi vezetés (nem csupán az erő­teljes visszacsapás, de a nem­zetközi fejlemények is elri­asztják ettől a kínai vezető­ket), de maga ez a tény, s hozzá a kínai származású vi­etnami polgárok ügyében ki­fejtett ellenséges tevékeny­ség további gondokat okoz. (Számolni kell a további provokációkkal is. Kína je­lentős mennyiségű nehéz­fegyverzetet, harci repülőgé­peket szállított Kambodzsá­ba, s aligha kétséges, hogy ma már nem csupán a felső vezetésben vannak kínaiak, de ezeket az eszközöket is ők kezelik.) 3. Az elhúzódó konfliktus ki­terjed Laoszra is. Peking in­nen is kivonta tanácsadóit, s propagandakampányt indított a legkisebb indokínai or­szág ellen. A háború tehát továbbra is jelen van Indokínában. Vi­etnam népe nagy erővel, a békébe, a szocjalizmusba ve­tett reményekkel kezdett az egyesített ország építésébe. A vietnami kommunisták jól látták, számtalan nehéz fel­adat megoldása áll előttük. A háborúk által megsebzett, el­szegényített ország élelmi­szerhiányban szenved, a tö­megeknek munkát, lakást, ruhát kell adni. Az esemé­nyek azt bizonyítják: Kíná­nak nem állt érdekében, hogy támogassa ezt. Peking arra törekszik, hogy sakkban tartsa szom­szédait, hogy hegemoniszti- kus törekvéseinek megfelelő­en ő szabja meg. mi történik Ázsiában. Ehhez megfelelő eszköznek tartják Kambod­zsát, annak ellenére, hogy az ottani vezető klikk a „négyek bandájának” elvbarátja. Pe­king most arra törekszik, hogy a világgal elfogadtassa Phnom Phent. „Diplomáciai offenzívát” kezdtek, amely­ben felhasználják Norodom Szihanuk herceget, az egyko­ri államfőt is, akit eddig há­zi őrizetben tartottak. Pol Pót mosolya és a herceg meg­jelenése azonban aligha fe­lejteti el a tömegmészárláso­kat, s a vietnami falvak el­pusztítását, erre utalnak azok a hírek, melyek szerint a népirtás elleni tiltakozásul népi ellenállás bontakozik ki. P. G. ii ifiVl: \\:7A

Next

/
Thumbnails
Contents