Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-05 / 209. szám
1978. szeptember 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Exportnövelő beruházások GAZDASÁGPOLITIKÁNK alapvető célja: a gazdasági egyensúly megszilárdítása. Ennek egyik feltétele, hogy a több piacon versenyképes exporttermékek gyártása gyorsan fejlődjön. A Magyar Nemzeti Bank 1975- ben 45 milliárd forint értékben exportfejlesztő célhitelakciót hirdetett azzal a céllal, hogy a vállalatokat exportfejlesztésre ösztönözze. A vállalatok nagy érdeklődést tanúsítottak az exportfejlesztő hitelek iránt s ennek eredményeként 1976-ban lényegében szétosztották a rendelkezésre álló összeget. Az V. ötéves terv derekához érve vizsgáljuk meg a hitelakció eredményeit és problémáit. Általánosítható az a tapasztalat, hogy a vállalatok fő törekvése a hitel mielőbbi elnyerése, engedélyezése volt. Szorosan összefügg ezzel, hogy a műszaki-gazdasági dokumentumok igen kedvező „optikával” — a ténylegesnél alacsonyabb, a költségirányzattal rövid ha- áridővel, kisebb importanyag-tartalommal stb. — készültek. A KNEB által vizsgált vállalatok többségénél ezek a fogyatékosságok fellelhetők voltak. Az előkészítés „nagyvonalúságát” csak kevés vállalat pótolta, a szükséges korrekciók elmaradtak. AZ ELŐKÉSZÍTÉS lazaságai a teljesítésre is hatnak, exportfejlesztő beruházásoknál késések tapasztalhatók. A késések általában a megvalósítás idejének alá- becsüléséből fakadtak, de a koordinációs és kooperációs problémák „mellőzése” is szerepet játszik. Előfordult, hogy irreális gépbeszerzési határidőket vettek alapul, olyanokat, amelyek a normális átfutási időnél is rövidebbek voltak. A késés így látszólag „objektív” okok következménye. Sok esetben az exportnövelő beruházások piaci háttere nem kellően megalapozott — állapítja meg a KNEB-jelentés. Egyes vállalatok a többletexportra tett ígéretét nem előzte meg alapos piackutatás, ennek következtében az értékesítés akadozik. A gazdaságosság sem alakul a várt módon azoknál a gazdálkodó egységeknél, amelyek a várható (elérhető) devizaárat a valóságosnál magasabbra becsülték. A KNEB vizsgálata jogosan jegyzi meg, hogy egyes vállalatok nagyvonalúan értelmezték a kockázatvállalást. Nemcsak a piackutatásban lelhetők fel hibák, mulasztások, hanem a külkereskedelmi vállalatok és a termelők együttműködésében is. Előfordult, hogy a termelő „kész tények” elé állította a külkereskedelmi vállalatot: itt az exporttermék. add el! Ez a piaci előkészítő munka hiányában nem hoz sikert. A gondokban felismerhetjük beruházási gyakorlatunk általános gyengéit. Ez azonban semmi esetre sem ad felmentést azoknak a vállalatoknak, amelyek a valamit — valamiért elv alapján a hitel igénybevételéért meghatározott exportteljesítményre vállalkoztak. Az adottságokkal ugyanis számolni kell akkor is, ha azok olykor gondot okozó- ak. AZ EXPORTFEJLESZTŐ HITELEK nyomán 1980-ra 800 millió dollár többletdeviza-bevételt vár a népgazdaság. Ez a mai árakon vett összeg nemcsak a gazdasági egyensúly megszilárdítása, hanem nemzetközi hitelképességünk megőrzése szempontjából is nagy jelentőségű. Az előjelek, az eddigi tapasztalatok alapján nincs olyan elmaradás, amely veszélyeztetné ennek teljesítését, de a gyenge pontokra összpontosítva még sok tartalékot kell feltárnunk a siker érdekében. W. I. Mint már írtunk róla, a Tisza löki Erőműnél szünetel a hajózás. Az erőmű dolgozói a Hídépítő Vállalat nehézbúvárainak segítségével felújítják a zsilipeket. A képen: ponyvát terítenek a zsilipkapura. (MTI Fotó) Kilóg aki trécsel Fényképen a munkanap NAGYHALÁSZI TAPASZTALATOK Valójában hol kezdődik a lazaság, a fegyelmezetlenség egy üzemben? Milyen összetevői vannak? Elegendő-e ha a párttagok „csak” példát mutatnak? Nem véletlenül fogalmaz úgy a párthatározat, hogy közüggyé kell tenni a lazaságok elleni küzdelmet. Természetes, ennek első és alapkövetelménye a személyes példamutatás, mert csak annak a párttag munkásnak van szava-tekin- télye, aki mindennap becsületesen végigdolgozza a műszakot. Ennyi mégsem elegendő ma már. Sok a hiányzó Kovács Sándor, a nagyhalászi zsákgyár igazgatója fogalmazott így: „Nem biztos, hogy azzal tesz eleget egy párttag munkás a kötelességének, ha csak a kiszabott normát teljesíti, amikor többre lenne képes.” Taggyűlés, pártcsoport-tanács- kozások vitatták ebben a gyárban is, mit lehet és szükséges tenni a lazaságok „A pártszervezetek mozdítsák elő, hogy a kommunisták, az öntudatos dolgozók személyes példájukkal is segítsék közüggyé tenni a lazaságok elleni küzdelmet..(Az MSZMP KB 1978. április 19—20-i határozatából.) V an Kemecse és Nagyhalász között, de Ke- mecséhez közelebb egy ház. Magányosan áll az út mentén, kertjéből, mint nagyra nőtt gúnár, szélkerék magasodik. Az udvaron megtermett, loncsos komondor mérgelődik. A napra kitett asztalnál egy asszony paradicsomot darál. — A szélkerék miatt jöttem — mondom a bemutatkozás után. — Arra lejjebb kaszál a férjem — mondja az asz- szony —, érte megyek. A kertben kaptárak, zöld- paszuly, paprika és paradicsom. A szilvafa alja mint a kék szőnyeg: a gyümölcs apró, magja hegyes, húsa édes, akár a méz. Azonban többnyire csak a szélkereket nézem. Hirtelen szellő támad, mintha kedvembe akarna járni, lassan megforgatja a kereket, de aztán a gyenge fuvallat lecsendesedik, talán belátta, nem elég izmos még az erős munkához. A férfi a kaszát egy faágra akasztja. Kezét nyútja. — Szikszay Gyula vagyok. — Nem zavarom? — Gyenge a szívem, nem árt egy kis pihenő. Mondom, a szélkerék miatt jöttem. — Azzal világítok. — És egy kamrába vezet. A lenyúló tengely biciklikerékben végződik: Zsiguli-generátort hajt. — A telepek a házban vannak. Van egy benzinmotorom is, ha nem elég erős a szél, az hajtja a generátort. JÓ SZÉLLEL De segített mindenki. Egy kis építőanyaggal, munkával, ha mással nem, együttérzéssel. Egy hónap alatt már bent voltunk. Igaz, az ajtó helyett pokróc lógott a félfán, a vályog csupasz volt, ha az eső esett, reggelre sárosak voltunk. Még ágyat is mi ácsoltunk. Iszonyúan nehéz volt. Emlékszem, egy nap este vacsoráztunk, csak egy darab kenyér maradt reggelre a két gyereknek, semmi más. Pénz egy fillér sem, pedig volt egy adósunk, de az sem tudta megadni. Lefeküdtünk. „Alszol, anyu?” — kérdezte az uram. „Nem”. Egész éjjel forgolódtunk. Aztán másnap megjött a szerencse. Az adós pénzhez jutott. Hozott olajat, tojást, kenyeret, krumplit. Olyan sürgés-forgás volt, mint lakodalomkor. Tavaszra, már vettünk egy kis ku- cukát. Attól kezdve jobb lett. Felneveltek négy lányt, egy fiút. Három lány és a fiú tanult. Egyik lány a „petrolgyárban”, Nyírbog- dányban, a másik Leninvá- rosban, a harmadik Keme- csén dolgozik, a negyedik pedig a gyerekekkel van otthon. A fiú szakoktató, rövidesen egyetemre is megy. — Mind petróleumlámpa mellett tanult — mondja a férfi. — Nehéz volt az életük? — Voltam én minden, csak akasztott ember nem. Harminc éve lesz, hogy az állami gazdaságban dolgozom. Szeretem az embereket és szeretnek engem is. Ez nagyon jó. Hogy nehéz volt-e? Igen, de felnőtt az öt gyerek. Sosem bántam meg, hogy ennyi van. Akinek nincs, annak kevesebb lesz a bánata, de az öröme is. Nincs hét, hogy ne jönnének haza. Néha huszonegyen vagyunk. Vasárnap a feleségem feltesz egy nyolcliteres fazékban levest, és hiába nem mondta senki sem hogy jön, mégis, mire az étel megfő, akad, aki az asztalhoz üljön. A munkáról pedig azt mondom: mindegy, hogy mit csinál az ember, csak odaadással csinálja. Még akkor is tudunk örülni, ha eltakarítjuk az udvart, mert olyan jó rajta végignézni. Négy évem van nyugdíjig. Én úgy vagyok, ha dolgozni megyek, gondolatban az indulás előtt tíz perccel már ott vagyok, de amikor haza készülök, fél órával előbb már otthonra gondolok. — Mi a legjobb az életben? — kérdem az asszonyt. — Hogy szereti egymást az ember. Mert akkor, már van miért hazajönni. A z útról a szélkerékre nézek. A rádióban reggel megjósolt északnyugati szél ide is elérkezett. A kerék sebesen forog. Speidl Zoltán Félezer „elcsellengett" óra Nagyhalászban mérik az ebből származó kieső időt is. Ugyanis tisztán kell látni, miből származnak a lazaságok. Ennek a felmérését végezte el nemrégiben a gyár párt- és gazdasági vezetése. Megállapították, hogy egy- egy hónapban a munkaidőben csellengők, kilépők félezer órával rövidítették meg a termelésre szánt időt. Bár ez 30 százalékkal kevesebb, mint tavaly volt, még így is sok. Ha az imént azt mondtuk, hogy a lazaságok megszüntetése az objektív helyzet felmérésével kezdődik, folytatása az okok megszüntetése. Olyan intézkedések foganatosítása, amelyek elősegítik a fegyelmezettebb munkát. A párt- és a gazdasági vezetés közös nevezőre jutott. Együttes kezdeményezésükre szeptember elsejétől a tanáccsal megegyezve az üzemben tartanak ügyfélfogadást. Ki-ki ügyes-bajos dolgait ezután keddi napon délután 1 és 5 óra között intézheti el. A lazaság egy fő eredője mégis a csellengés. Bár ott van a munkás az üzemben, mégsem dolgozza ki a 480 percet. Elhagyja a gépet, leáll trécselni. Sajnos az elné- zők, a közömbösek között megtalálhatók a párttagok is. Értékelhető javulás Határozatot fogadtak el. Eszerint munkanap-fényképezésre került sor. Elsősorban a szövődében és a varrodában, ahol alacsony volt a teljesítmény. Vizsgálták okait. A két üzemrészben 40 dolgozóra terjedt ki az elemzés. Azokra, akik alig 60—70 százalékra teljesítették a normát. Változtak a fegyelemsértések okai. Tavaly első helyen még az italozás állt. Az áprilisi párthatározatot megelőzően első helyre került a munkahelyi magatartásból eredő lazaság, technológiai fegyelmezetlenség. Máris értékelhető a javulás, ami elsősorban a termékek minőségében mutatkozik meg. Farkas Kálmán Várják az almát Felkészülés Mátészalkán A ZÖLDÉRT mátészalkai telepére szeptember elejére várják az első télialma- szállítmányt. A közelgő csúcsidő zökkenőmentes lebonyolítása érdekében a nyáron 23-an tettek hűtőgépkezelői vizsgát és a napokban fejeződött be a targoncavezetői tanfolyam is. Többen közülük Tuzséron fognak segíteni, a tsz-ek is rakodólapon fogják az almát szállítani, így fizikai erő nélkül kerül az alma a gépkocsiról a válogató gépsorra. A tavaly üzembe állított gépsor óránként 24 tonna gyümölcs válogatására képes 10 féle méretben. Nagy előny, hogy kis hűtő- és tartályládákhoz egyaránt alkalmazható. A mátészalkai telepen először alkalmazzák azt az eljárást, amikor olyan vegyianyaggal permetezik be a tárolásra szánt almát, ami védi a viaszréteget és tartó- sabbá is teszi. Erre szükség is van, mert 800 vagon starking és 600 vagon másfajta belföldi értékesítésű almát terveznek tárolni a mátészalkai telepen. A Mátészalkai ÁFÉSZ szakemberei és a termelők augusztus közepéig a várható termést már felbecsülték. Mintegy 950 vagon almát várnak a 14 községből és a városból. Ehhez a mennyiséghez az ÁFÉSZ mintegy 500 ezer ládát biztosít csomagolókellékekkel együtt. A mennyiség megállapítása mellett a szakemberek a minőséget is vizsgálták és 65 százalékát exportképesnek tartják. A mándoki átvevőhelyre 25 gépkocsival kívánják szállítani az almát, a 10 felvásárló telepen létesített csomagolóból és a háztáji termelőktől. A felkészülés során a rakodómunkások hiánya jelent gondot a szövetkezetnek. Ezért Hodászon, Kántorjánosiban és Nyírká- tán rakodólapos szállítást is alkalmaznak. (Zsoldos.) Gazdagodik Tiszadada A volt tiszalöki járás vízművekkel való ellátásának záró akkordjaként 1980-as befejezési határidővel elkészül Tiszadadán az új vízmű. A kivitelezési munkálatokhoz a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat tervei alapján a KEVIÉP már hozzálátott, s a napokban közel 4 kilométeres hosszban lefektette a nyomócsövet. A teljes hálózat 20 kilométeres lesz. A vízműtelepi létesítményeket napi 450 köbméter víz hálózatba táplálásának megfelelően alakítják ki. A beruházás húszmillió forintba kerül. A költségekből 4,7 millió forintot a megyei tanács, 800 ezret a különböző társadalmi szervek, 1,5 milliót a tanács ad és a még hiányzó összeget lakossági hozzájárulásként biztosítják. Ugyancsak Tiszadadán, az általános iskola udvarán egy 324 négyzetméter alapterületű tornatermet építenek. A helységek között meghirdetett társadalmi munkaversenyben két évvel ezelőtt második, majd rá egy évre első helyezést ért el Tiszadada. Jutalmul félmillió forintot kapott, s ezt szintén a község fejlesztésére fordítják. De még nincs vége a sornak. A jobb áruellátás és szolgáltatás érdekében a Tiszalöki ÁFÉSZ-szel példásan együttműködve a helyi tanács létesít egy nyolcszáz négyzetméteres, s 8 millió forintot érő új ABC és ven- látóipari üzletközpontot. Két év múlva veszik birtokba (Cs.) Felújítják a tiszalöki vízlépcsőt csökkentése és felszámolása érdekében. Lazaság eredhet a munkás fegyelmezetlenségéből, hiányzásából, késéseiből, de bekövetkezhet anyaghiány, szervezetlenség, technológiai fegyelemsértés miatt is. Nem elegendő csak az egyiket vagy a másikat vizsgálni. Komplex elemzést kíván, mert csak így lehet a fegyelmezetlenséghez, lazasághoz vezető okokat kiszűrni és megszüntetni. Gyáraink, üzemeink tervezett hiányzással számolnak. A nagyhalászi zsákgyár fizikai állományának létszáma 820. Naponta 90—110-en hiányoznak a munkából. Ez az összlétszám 11—13 százaléka. Még „normálisnak” fogadható el, bár nem kis nehézség, hogy a naponta tervezett 1 millió 400 ezer forint termelési értéket előállítsák. — Elég ez? — kérdem némi kétkedéssel. — Van tévénk, rádiónk, világításunk. A házban két szoba, előtér van. Ez nem lakás, hanem otthon. A lámpákban apró izzók. A férfi bakapcsolja a televíziót, a kép tökéletes. — Hány évig voltak villany nélkül? — Huszonnyolc. Két éve hoztam össze ezt. Valahol olvastam a leírást, aztán megcsináltam... Szeptember 26-án lesz harminc éve, hogy itt lakunk. — Maguk építették a házat? — Mink. Csak a telket kaptuk. Először volt egy szoba. Aztán, ahogy nőtt a család, lett még egy. Most fürdőszobát építünk. Persze nem lesz olyan mint az igazi, de lesz kád és lesz meleg víz... Azt mondják, jó egyedül. Amikor építkezni kezdtek, úgy volt, hogy mások is itt vernek tanyát, de végül csak ők kaptak építési engedélyt. — A faluban laktunk másoknál — meséli az asszony. — Egyik nap jön a férjem és mondja, építkezni fogunk. Miből? Majd meglátod mondta. Akkor már megszületett két gyerek. Ügy higy- gye el, semmink sem volt.
