Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

1978. szeptember 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Exportnövelő beruházások GAZDASÁGPOLITIKÁNK alapvető célja: a gazdasági egyensúly megszilárdítása. Ennek egyik feltétele, hogy a több piacon versenyképes exporttermékek gyártása gyorsan fejlődjön. A Ma­gyar Nemzeti Bank 1975- ben 45 milliárd forint ér­tékben exportfejlesztő cél­hitelakciót hirdetett azzal a céllal, hogy a vállalatokat exportfejlesztésre ösztö­nözze. A vállalatok nagy érdeklődést tanúsítottak az exportfejlesztő hitelek iránt s ennek eredményeként 1976-ban lényegében szét­osztották a rendelkezésre álló összeget. Az V. ötéves terv dereká­hoz érve vizsgáljuk meg a hitelakció eredményeit és problémáit. Általánosítható az a ta­pasztalat, hogy a vállalatok fő törekvése a hitel mielőb­bi elnyerése, engedélyezése volt. Szorosan összefügg ez­zel, hogy a műszaki-gazda­sági dokumentumok igen kedvező „optikával” — a ténylegesnél alacsonyabb, a költségirányzattal rövid ha- áridővel, kisebb import­anyag-tartalommal stb. — készültek. A KNEB által vizsgált vállalatok többsé­génél ezek a fogyatékossá­gok fellelhetők voltak. Az előkészítés „nagyvonalúsá­gát” csak kevés vállalat pó­tolta, a szükséges korrek­ciók elmaradtak. AZ ELŐKÉSZÍTÉS laza­ságai a teljesítésre is hat­nak, exportfejlesztő beruhá­zásoknál késések tapasztal­hatók. A késések általában a megvalósítás idejének alá- becsüléséből fakadtak, de a koordinációs és kooperáci­ós problémák „mellőzése” is szerepet játszik. Előfor­dult, hogy irreális gépbe­szerzési határidőket vettek alapul, olyanokat, amelyek a normális átfutási időnél is rövidebbek voltak. A ké­sés így látszólag „objektív” okok következménye. Sok esetben az exportnö­velő beruházások piaci hát­tere nem kellően megalapo­zott — állapítja meg a KNEB-jelentés. Egyes vál­lalatok a többletexportra tett ígéretét nem előzte meg alapos piackutatás, ennek következtében az értékesí­tés akadozik. A gazdaságos­ság sem alakul a várt mó­don azoknál a gazdálkodó egységeknél, amelyek a vár­ható (elérhető) devizaárat a valóságosnál magasabbra becsülték. A KNEB vizsgá­lata jogosan jegyzi meg, hogy egyes vállalatok nagy­vonalúan értelmezték a kockázatvállalást. Nemcsak a piackutatás­ban lelhetők fel hibák, mu­lasztások, hanem a külke­reskedelmi vállalatok és a termelők együttműködésé­ben is. Előfordult, hogy a termelő „kész tények” elé állította a külkereskedelmi vállalatot: itt az exportter­mék. add el! Ez a piaci elő­készítő munka hiányában nem hoz sikert. A gondokban felismerhet­jük beruházási gyakorla­tunk általános gyengéit. Ez azonban semmi esetre sem ad felmentést azoknak a vállalatoknak, amelyek a valamit — valamiért elv alapján a hitel igénybevéte­léért meghatározott export­teljesítményre vállalkoztak. Az adottságokkal ugyanis számolni kell akkor is, ha azok olykor gondot okozó- ak. AZ EXPORTFEJLESZTŐ HITELEK nyomán 1980-ra 800 millió dollár többletde­viza-bevételt vár a népgaz­daság. Ez a mai árakon vett összeg nemcsak a gazdasági egyensúly megszilárdítása, hanem nemzetközi hitelké­pességünk megőrzése szem­pontjából is nagy jelentősé­gű. Az előjelek, az eddigi tapasztalatok alapján nincs olyan elmaradás, amely ve­szélyeztetné ennek teljesíté­sét, de a gyenge pontokra összpontosítva még sok tar­talékot kell feltárnunk a siker érdekében. W. I. Mint már írtunk róla, a Tisza löki Erőműnél szünetel a hajózás. Az erőmű dolgozói a Híd­építő Vállalat nehézbúvárainak segítségével felújítják a zsilipeket. A képen: ponyvát terí­tenek a zsilipkapura. (MTI Fotó) Kilóg aki trécsel Fényképen a munkanap NAGYHALÁSZI TAPASZTALATOK Valójában hol kezdődik a lazaság, a fegyelmezetlenség egy üzemben? Milyen össze­tevői vannak? Elegendő-e ha a párttagok „csak” példát mutatnak? Nem véletlenül fogalmaz úgy a párthatáro­zat, hogy közüggyé kell ten­ni a lazaságok elleni küzdel­met. Természetes, ennek el­ső és alapkövetelménye a személyes példamutatás, mert csak annak a párttag munkásnak van szava-tekin- télye, aki mindennap becsü­letesen végigdolgozza a mű­szakot. Ennyi mégsem ele­gendő ma már. Sok a hiányzó Kovács Sándor, a nagyha­lászi zsákgyár igazgatója fo­galmazott így: „Nem biztos, hogy azzal tesz eleget egy párttag munkás a kötelessé­gének, ha csak a kiszabott normát teljesíti, amikor többre lenne képes.” Tag­gyűlés, pártcsoport-tanács- kozások vitatták ebben a gyárban is, mit lehet és szükséges tenni a lazaságok „A pártszervezetek mozdítsák elő, hogy a kommunisták, az öntudatos dolgozók személyes példájukkal is segítsék köz­üggyé tenni a lazaságok elleni küzdelmet..(Az MSZMP KB 1978. április 19—20-i határozatából.) V an Kemecse és Nagy­halász között, de Ke- mecséhez közelebb egy ház. Magányosan áll az út mentén, kertjéből, mint nagyra nőtt gúnár, szélkerék magasodik. Az udvaron megtermett, loncsos ko­mondor mérgelődik. A napra kitett asztalnál egy asszony paradicsomot darál. — A szélkerék miatt jöt­tem — mondom a bemutat­kozás után. — Arra lejjebb kaszál a férjem — mondja az asz- szony —, érte megyek. A kertben kaptárak, zöld- paszuly, paprika és paradi­csom. A szilvafa alja mint a kék szőnyeg: a gyümölcs ap­ró, magja hegyes, húsa édes, akár a méz. Azonban többnyire csak a szélkereket nézem. Hirtelen szellő támad, mintha ked­vembe akarna járni, lassan megforgatja a kereket, de aztán a gyenge fuvallat le­csendesedik, talán belátta, nem elég izmos még az erős munkához. A férfi a kaszát egy faágra akasztja. Kezét nyútja. — Szikszay Gyula vagyok. — Nem zavarom? — Gyenge a szívem, nem árt egy kis pihenő. Mondom, a szélkerék miatt jöttem. — Azzal világítok. — És egy kamrába vezet. A lenyú­ló tengely biciklikerékben végződik: Zsiguli-generátort hajt. — A telepek a házban vannak. Van egy benzinmo­torom is, ha nem elég erős a szél, az hajtja a generá­tort. JÓ SZÉLLEL De segített mindenki. Egy kis építőanyaggal, munkával, ha mással nem, együttérzés­sel. Egy hónap alatt már bent voltunk. Igaz, az ajtó helyett pokróc lógott a fél­fán, a vályog csupasz volt, ha az eső esett, reggelre sá­rosak voltunk. Még ágyat is mi ácsoltunk. Iszonyúan ne­héz volt. Emlékszem, egy nap este vacsoráztunk, csak egy darab kenyér maradt reggelre a két gyereknek, semmi más. Pénz egy fillér sem, pedig volt egy adósunk, de az sem tudta megadni. Lefeküdtünk. „Alszol, anyu?” — kérdezte az uram. „Nem”. Egész éjjel forgo­lódtunk. Aztán másnap megjött a szerencse. Az adós pénzhez jutott. Hozott ola­jat, tojást, kenyeret, krump­lit. Olyan sürgés-forgás volt, mint lakodalomkor. Tavasz­ra, már vettünk egy kis ku- cukát. Attól kezdve jobb lett. Felneveltek négy lányt, egy fiút. Három lány és a fiú tanult. Egyik lány a „petrolgyárban”, Nyírbog- dányban, a másik Leninvá- rosban, a harmadik Keme- csén dolgozik, a negyedik pedig a gyerekekkel van otthon. A fiú szakoktató, rö­videsen egyetemre is megy. — Mind petróleumlámpa mellett tanult — mondja a férfi. — Nehéz volt az életük? — Voltam én minden, csak akasztott ember nem. Harminc éve lesz, hogy az állami gazdaságban dolgo­zom. Szeretem az embereket és szeretnek engem is. Ez nagyon jó. Hogy nehéz volt-e? Igen, de felnőtt az öt gyerek. Sosem bántam meg, hogy ennyi van. Aki­nek nincs, annak kevesebb lesz a bánata, de az öröme is. Nincs hét, hogy ne jönné­nek haza. Néha huszon­egyen vagyunk. Vasárnap a feleségem feltesz egy nyolc­literes fazékban levest, és hiába nem mondta senki sem hogy jön, mégis, mire az étel megfő, akad, aki az asztalhoz üljön. A munkáról pedig azt mondom: mindegy, hogy mit csinál az ember, csak odaadással csinálja. Még akkor is tudunk örülni, ha eltakarítjuk az udvart, mert olyan jó rajta végig­nézni. Négy évem van nyugdíjig. Én úgy vagyok, ha dolgozni megyek, gondo­latban az indulás előtt tíz perccel már ott vagyok, de amikor haza készülök, fél órával előbb már otthonra gondolok. — Mi a legjobb az élet­ben? — kérdem az asszonyt. — Hogy szereti egymást az ember. Mert akkor, már van miért hazajönni. A z útról a szélkerékre nézek. A rádióban reggel megjósolt északnyugati szél ide is el­érkezett. A kerék sebesen forog. Speidl Zoltán Félezer „elcsellengett" óra Nagyhalászban mérik az ebből származó kieső időt is. Ugyanis tisztán kell látni, miből származnak a lazasá­gok. Ennek a felmérését vé­gezte el nemrégiben a gyár párt- és gazdasági vezetése. Megállapították, hogy egy- egy hónapban a munkaidő­ben csellengők, kilépők fél­ezer órával rövidítették meg a termelésre szánt időt. Bár ez 30 százalékkal kevesebb, mint tavaly volt, még így is sok. Ha az imént azt mondtuk, hogy a lazaságok megszün­tetése az objektív helyzet felmérésével kezdődik, foly­tatása az okok megszünteté­se. Olyan intézkedések fo­ganatosítása, amelyek elő­segítik a fegyelmezettebb munkát. A párt- és a gazda­sági vezetés közös neve­zőre jutott. Együttes kezde­ményezésükre szeptember el­sejétől a tanáccsal meg­egyezve az üzemben tarta­nak ügyfélfogadást. Ki-ki ügyes-bajos dolgait ezután keddi napon délután 1 és 5 óra között intézheti el. A lazaság egy fő eredője mégis a csellengés. Bár ott van a munkás az üzemben, mégsem dolgozza ki a 480 percet. Elhagyja a gépet, le­áll trécselni. Sajnos az elné- zők, a közömbösek között megtalálhatók a párttagok is. Értékelhető javulás Határozatot fogadtak el. Eszerint munkanap-fényké­pezésre került sor. Elsősorban a szövődében és a varrodá­ban, ahol alacsony volt a teljesítmény. Vizsgálták oka­it. A két üzemrészben 40 dolgozóra terjedt ki az elem­zés. Azokra, akik alig 60—70 százalékra teljesítették a normát. Változtak a fegyelemsér­tések okai. Tavaly első he­lyen még az italozás állt. Az áprilisi párthatározatot meg­előzően első helyre került a munkahelyi magatartásból eredő lazaság, technológiai fegyelmezetlenség. Máris értékelhető a javu­lás, ami elsősorban a termé­kek minőségében mutatko­zik meg. Farkas Kálmán Várják az almát Felkészülés Mátészalkán A ZÖLDÉRT mátészalkai telepére szeptember elejére várják az első télialma- szállítmányt. A közelgő csúcsidő zökkenőmentes le­bonyolítása érdekében a nyáron 23-an tettek hűtő­gépkezelői vizsgát és a na­pokban fejeződött be a tar­goncavezetői tanfolyam is. Többen közülük Tuzséron fognak segíteni, a tsz-ek is rakodólapon fogják az al­mát szállítani, így fizikai erő nélkül kerül az alma a gépkocsiról a válogató gép­sorra. A tavaly üzembe állí­tott gépsor óránként 24 ton­na gyümölcs válogatására képes 10 féle méretben. Nagy előny, hogy kis hűtő- és tar­tályládákhoz egyaránt alkal­mazható. A mátészalkai telepen elő­ször alkalmazzák azt az el­járást, amikor olyan vegyi­anyaggal permetezik be a tá­rolásra szánt almát, ami vé­di a viaszréteget és tartó- sabbá is teszi. Erre szükség is van, mert 800 vagon starking és 600 vagon más­fajta belföldi értékesítésű almát terveznek tárolni a mátészalkai telepen. A Mátészalkai ÁFÉSZ szakemberei és a termelők augusztus közepéig a várha­tó termést már felbecsülték. Mintegy 950 vagon almát várnak a 14 községből és a városból. Ehhez a mennyi­séghez az ÁFÉSZ mintegy 500 ezer ládát biztosít cso­magolókellékekkel együtt. A mennyiség megállapítása mellett a szakemberek a mi­nőséget is vizsgálták és 65 százalékát exportképesnek tartják. A mándoki átvevőhelyre 25 gépkocsival kívánják szállítani az almát, a 10 fel­vásárló telepen létesített csomagolóból és a háztáji termelőktől. A felkészülés során a rakodómunkások hiánya jelent gondot a szö­vetkezetnek. Ezért Hodászon, Kántorjánosiban és Nyírká- tán rakodólapos szállítást is alkalmaznak. (Zsoldos.) Gazdagodik Tiszadada A volt tiszalöki járás víz­művekkel való ellátásának záró akkordjaként 1980-as befejezési határidővel elké­szül Tiszadadán az új víz­mű. A kivitelezési munkála­tokhoz a Kelet-magyarorszá­gi Vízügyi Tervező Vállalat tervei alapján a KEVIÉP már hozzálátott, s a napok­ban közel 4 kilométeres hosszban lefektette a nyomó­csövet. A teljes hálózat 20 kilométeres lesz. A vízmű­telepi létesítményeket napi 450 köbméter víz hálózatba táplálásának megfelelően alakítják ki. A beruházás húszmillió forintba kerül. A költségekből 4,7 millió fo­rintot a megyei tanács, 800 ezret a különböző társadalmi szervek, 1,5 milliót a tanács ad és a még hiányzó összeget lakossági hozzájárulásként biztosítják. Ugyancsak Ti­szadadán, az általános iskola udvarán egy 324 négyzetmé­ter alapterületű tornatermet építenek. A helységek között meg­hirdetett társadalmi munka­versenyben két évvel ez­előtt második, majd rá egy évre első helyezést ért el Tiszadada. Jutalmul félmil­lió forintot kapott, s ezt szintén a község fejlesztésére fordítják. De még nincs vé­ge a sornak. A jobb áruellátás és szol­gáltatás érdekében a Tisza­löki ÁFÉSZ-szel példásan együttműködve a helyi ta­nács létesít egy nyolcszáz négyzetméteres, s 8 millió forintot érő új ABC és ven- látóipari üzletközpontot. Két év múlva veszik birtokba (Cs.) Felújítják a tiszalöki vízlépcsőt csökkentése és felszámolása érdekében. Lazaság eredhet a munkás fegyelmezetlenségéből, hi­ányzásából, késéseiből, de bekövetkezhet anyaghiány, szervezetlenség, technoló­giai fegyelemsértés miatt is. Nem elegendő csak az egyi­ket vagy a másikat vizsgál­ni. Komplex elemzést kíván, mert csak így lehet a fe­gyelmezetlenséghez, laza­sághoz vezető okokat ki­szűrni és megszüntetni. Gyáraink, üzemeink ter­vezett hiányzással számol­nak. A nagyhalászi zsákgyár fizikai állományának létszá­ma 820. Naponta 90—110-en hiányoznak a munkából. Ez az összlétszám 11—13 száza­léka. Még „normálisnak” fo­gadható el, bár nem kis ne­hézség, hogy a naponta ter­vezett 1 millió 400 ezer fo­rint termelési értéket előál­lítsák. — Elég ez? — kérdem némi kétkedéssel. — Van tévénk, rádiónk, világításunk. A házban két szoba, elő­tér van. Ez nem lakás, ha­nem otthon. A lámpákban apró izzók. A férfi bakapcsolja a tele­víziót, a kép tökéletes. — Hány évig voltak vil­lany nélkül? — Huszonnyolc. Két éve hoztam össze ezt. Valahol olvastam a leírást, aztán megcsináltam... Szeptember 26-án lesz harminc éve, hogy itt lakunk. — Maguk építették a há­zat? — Mink. Csak a telket kaptuk. Először volt egy szo­ba. Aztán, ahogy nőtt a csa­lád, lett még egy. Most für­dőszobát építünk. Persze nem lesz olyan mint az igazi, de lesz kád és lesz meleg víz... Azt mondják, jó egyedül. Amikor építkezni kezdtek, úgy volt, hogy mások is itt vernek tanyát, de végül csak ők kaptak építési engedélyt. — A faluban laktunk má­soknál — meséli az asszony. — Egyik nap jön a férjem és mondja, építkezni fogunk. Miből? Majd meglátod mondta. Akkor már megszü­letett két gyerek. Ügy higy- gye el, semmink sem volt.

Next

/
Thumbnails
Contents