Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-30 / 231. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG K)78. szeptember 30. Kommentár ' Helycsere Pretoriában V oltak, akik jóval az új miniszterelnök megválasztása előtt kijelentették: a Dél-afrikai Köztársaságban semmi nem változik Vorster leköszönése és utódjának kijelölése után. Csakugyan így történt: Pieter Willem Botha eddigi hadügyminiszter személyében az apartheid kemény vonalának frakciója juttatta jelöltjét a kormányfői posztra, s egyben a hatalmon lévő nemzeti párt vezetői tisztségébe. Botha ugyan valamivel fiatalabb, mint elődje, de politikai nézeteit tekintve éppoly makacs és konzervatív. A faji megkülönböztetés feltétlen híveként ismerik. Namíbiáról éppen most, csütörtök este dolgozott ki határozattervezetet az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A tervezet megállapítja: a cél az, hogy Namíbiában megszüntessék a törvényellenes dél-afrikai uralmat és az ENSZ segítségével átadják a hatalmat a namíbiai népnek. Megfigyelők szerint a péntek késő esti szavazáson — amelyre lapzártánk után kerül sor — a Biztonsági Tanács előreláthatóan elfogadja a tervezetet. Ilyen körülmények között Botha, az új dél-afrikai miniszterelnök — aki a hadügyi tárcát is megtartotta — rövidesen nehéz helyzetbe kerül. Annál is inkább, mert a fajüldöző rendszer egyre népszerűtlenebb a vezető tőkés országok, vagyis legfontosabb szövetségesei körében is. így aligha talál nyílt támogatókra, legfeljebb saját pártjának berkjeiben, ahol viszont éppen elvakult jobboldalisága miatt nem csekély ellenlábassal kell számolnia. Jellemző erre, hogy a szavazáson a párt parlamenti képviselői közül 98-an adták rá a voksukat, 74-en pedig Műidért, az afrikai ügyek miniszterét támogatták. Brit körök úgy vélik: Botha csak nehezíti a kibontakozást Namíbiával kapcsolatban. Vorster távozása tehát — mint az várható volt — nem egyengeti a megoldást Dél- Afrika őslakossága és a fehértelepes rendszer között. Ellenkezőleg, az új miniszterelnök megválasztása azokat igazolja, akik a pretoriai fajüldözők és az afrikaiak ellentéteit eddig is kibékíthe- tfetlennek minősítették. Gy. D. Elhunyt I. János-Pál pápa Péntekre virradóan elhunyt I. János-Pál pápa. A hivatalos közlemény szerint az egyházfő halálát szívinfarktus okozta. I. János-Pált augusztus 26-án választották meg pápává. A Vatikánvárosban bejelentették, hogy a pápaválasztó konkláve 15—20 napon belül ül össze. ★ Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Jean Villot bíboros, vatikáni államtitkárhoz küldött táviratában részvétét fejezte ki I. János-Pál pápa elhunyta alkalmából. ENSZ-közgyűlés Cyrus Vance a nukleáris kísérletek eltiltásáról Pénteken az általános politikai vitával folytatódott az ENSZ-közgyűlés ülésszaka. Az első felszólaló Oskar Fischer volt. Az NDK külügyminisztere a többi között kijelentette: a békés egymás mellett élés elleni mind hevesebb támadások láttán a népek aggódnak amiatt, vajon tartóssá lehet-e tenni az enyhülés folyamatát, vagy pedig visszatér-e a hidegháború korszaka. Az NDK a maga részéről — a helsinki ajánlások alapján — mindent megtesz az európai enyhülés elősegítésére. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter beszédének túlnyomó részét gazdasági kérdéseknek, a fejlett tőkés és a fejlődő országok viszonyának szentelte. Vance beszédében mindenfajta nukleáris kísérlet mielőbb eltitásáért szállt síkra és méltatta a Szovjetunióval a hagyományos fegyverek elterjedésének korlátozásáról folyó tárgyalások jelentőségét. Vance egyetlen szóval sem érintette a dél-afrikai helyzetet, arra hivatkozva, hogy felszólal a Biztonsági Tanács péntek esti vitájában. Púja Frigyes Kurt Waldheimnál Púja Frigyes külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője csütörtökön megbeszélést tartott Indalencio Lievano Aguirre kolumbiai külügyminiszterrel, a közgyűlés elnökével, majd felkereste hivatalában dr. Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát. Mindkét találkozón az ENSZ-közgyűlés napirendjén szereplő főbb kérdésekről volt szó. Űrhajó- „születésnap” Egy éve indult útjára a Szaljut—6 Születésnapját ünnepli a Szaljut—6 űrállomás: pontosan egy évvel ezelőtt, 1977. szeptember 29-én indult útjára. A 365 napból több mint 200 napon át dolgoztak, illetve dolgoznak űrhajósok a Szaljuton — eddig két állandó személyzetnek adott otthont és négy alkalommal fogadott látogató együttest. Az űrállomás lett a bázisa az Interkozmosz-program megvalósítása során a szocialista országok első nemzetközi űrexpedícióinak: csehszlovák, lengyel és NDK-beli űrhajós is járt és dolgozott fedélzetén. A Szaljuton végzett megfigyelések, kísérletek páratlan értékűek. Gyakorlatilag a Föld közelében elvégezhető munkák minden területére kiterjedtek. A Szaljut—6 születésnapját a Földről is köszöntötték pénteken reggel. A Letelier-ügy A chilei főváros, Santiago Barrio Alto nevű előkelő negyedében, az Avenida Prince of Wales egyik villájának kapuja előtt állandóan négy titkosrendőr őrködik. Mögöttük a rövidre nyírt fü- vön géppisztolyos katonák. A ház tulajdonosára, az 55 éves Manuel Contreras tábornokra, Chile rettegett titkosrendőrségének egykori főnökére vigyáznak, aki házi őrizetben van. Két közvetlen munkatársa, Pedro Espinoza Bravo vezérőrnagy, a DINA egykori szervezési főnöke és Armando Fernández Larios kapitány már koránt sincs lyen kényelemben: nem hagyhatják el az ország déli kikötővárosa, a hideg Punta Arenas katonai kórházát. „A meg nem nevezett főbűnös azonban — érvel a The Miami Herald című amerikai napilap — a chilei államfő, Augusto Pinochet tábornok maga.” Amennyiben ugyanis a Contreras elleni vádak beigazolódnak, az ügyről közvetlen főnökének, Pinochetnek is tudnia kellett. A Pro- cesso című mexikói politikai magazin már a juntafőnök bukását is megjósolja: „A bomba, amely két éve Washingtonban robbant, a távoli Santiagóban kiválthatja a Pinochet-korszak végét.” A bomba 1976. szeptember 21-én robbant Letelier autója alatt. A gyilkosság ügyében Eugene Propper államügyész indított nyomozást. Letelier egykori munkatársai hangoztatták, hogy a gyilkosság a chilei junta parancsára történt. Azt is elmondották, hogy a chilei titkosrendőrség, a DINA szorosan együttműködik a Miamiban székelő szélsőjobboldali kubai emigráns szervezetekkel. A nyomozás igazolta a feltevéseket. Mi is történt? Két hónappal a merénylet előtt két chilei állampolgár a para- quayi amerikai nagykövettől diplomata vízumot kért. A nagykövet elutasította a kérést. Kereken egy hónap múlva ugyanaz a két személy a chilei amerikai nagykövetségen megkapta a beutazási engedélyt, minthogy az ügyben a chilei külügyminiszter telefonon interveniált. A vízumok Williams Rose és Romeral Jara névre szóltak. Az amerikai vizsgálóbíró 1977 szeptemberében kérdést intézett a chilei hatóságokhoz a két férfi személyazonosságára vonatkozólag. A kérdésre csak amerikai nyomásra, héthónapos késéssel érkezett válasz. Kiderült, hogy az állítólagos Romeral nem más, mint Larios chilei százados, Williams Rose pedig az amerikai állampolgár Michael Townley- vel azonos, aki húsz éve él Chilében. Az amerikai államügyész ezt követően Townley kiadatását követelte. Townley eleinte bizakodott, hogy a chilei hatóságok, akiknek olyan szolgálatot tett, nem adják ki. Mikor azonban ez mégis megtörtént, bosszút forralt. Koronatanúként jelentkezett az államügyésznél és beszélt. Elmondta, hogy az Allende-kor- mány idején Miamiba menekült, ahol felvette a Manuel Contreras tábornok. A vád: gyilkosságra való felbujtás. (Foto: Der Spiegel) kapcsolatot az emigráns kubaiakkal. 1974 elején visszarendelték Santiagóba, közvetlenül Contreras tábornok parancsnoksága alá. 1976 szeptemberében Williams Rose fedőnévvel, közvetlen főnöke, Larios százados társaságában az A bombamerénylet áldoz»“ ta, Orlando Leteiler volt chilei külügy- és honvédelmi miniszter Egyesült Államokba utazott, ahol ismét kapcsolatba léptek az emigráns kubaiakkal. Aztán az úgynevezett Brigade 2506 tagjaival, Virgilio Pazzal és Jósé Suá- rezzel együtt Washingtonban alkatrészeket vásároltak. Elkészítették a bombát és azt Letelier autójához rögzítették. Ezt követően Townley felhívta feleségét Santiagóban és kérte, közölje Pedro Espinoza DINA- ezredessel,.hogy a megbízatást teljesítette. Két nappal a merénylet után visszatért Santiagóba. E vallomás alapján adta ki Propper amerikai államügyész az elfogatóparancsot a négy kubai emigráns és a három chilei katonatiszt ellen. Most Contreras tábornok bizakodik, s talán nem is alaptalanul. A Spiegel című nyugatnémet lap értesülése szerint a tábornok április elején 14 kézitáskával Punta Arenas kikötővárosba utazott. A táskák feltehetően a DINA korszakából való aktákat tartalmazták. A csomagokat a Badenstein nevű nyugatnémet hajóra vitték, amely április 20-án Európába indult. A hajóstársaság egyelőre tagadja, hogy a szállítmányt felvette. A modern ember biológiai paradoxonja A címben jelzett mű — dr. Csaba György professzor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem biológiai intézetének igazgatója szerkesztésében és a Medicina kiadásában — 1967-ben jelent meg első ízben. Napok alatt elfogyott. Második, átdolgozott és bővített kiadása a közelmúltban került a könyvesboltokba. Az első kiadás óta eltelt tizenegy év alatt a könyvben tárgyalt paradoxonok még jobban kiéleződtek — s ez még komolyabban figyelmeztet bennünket az emberiség jövőjének buktatókkal teli alakulására. A tudományok — korunkban felerősödött — hallatlan mértékű fejlődése az élővilágra, s magára az emberre nézve is bizonyos veszélyeket rejt magában. — Egy felvilágosító, ismeretterjesztő könyvet akartunk a laikusok kezébe adni — kezdi beszélgetésünket Csaba professzor. — Ez volt az alapvető célunk. Tizenegy évvel ezelőtt ugyancsak, s ma is. Minderre szigorúan tudományos alapon készültünk, szakemberek közreműködésével. Mi e könyvben nem jósolunk, hanem megpróbáljuk a problémákat fölvetni, s többnyire válaszolunk is rájuk. De máris meg kell mondanom, ma még nem minden problémára tudunk válaszolni; s ez nem várható a köveljövőben sem. Ami több mint tíz évvel ezelőtt benne volt a könyvben — ma is igaz. Sőt, még élesebben vetődik fel, s kibővültek újabb problémákkal. Például itt van a környezetszennyeződés, a levegő, a víz, a zaj, vagy a bűnözés problémái. Egyébként a laikus minősítést nem lekicsinylő értelemben mondtam, hiszen ma már minden szakember laikus egy másik szakterületen. Például egy kiváló gyártervező mérnöknek nincs fogalma a gyárat és annak termékeit érintő biológiai problémákról. A tudomány mai állása mellett már nem lehetnek polihisztorok. — Van-e egyáltalán, s mi a kiút a leglényegesebb biológiai paradoxonok feloldására? — Az ember intelligens lény. Azzal emelkedett ki az állatvilágból, hogy tudatosan meg tudta tervezni, amit akart, s amit akar; egyben fölkészül annak várható következményeire. Az emberiség józan belátásától, társadalmi és szociális berendezkedésétől egyaránt függ, hogy abból, amit felismer, mint paradoxonokat, illetőleg hátrányos dolgokat — mennyit és milyen mértékben tud kordába szorítani. Mondok egy példát: ha felismerem azt, hogy egy vegyi gyár a termelés közben mérgező anyagokat bocsát ki, de a termékeire szükség van — elvileg rajtam múlik, hogy mit teszek... — Mi az alapvető ok, ami miatt korunkban különösen kiéleződtek a biológiai ellentmondások? — Korunkban óriási mértékű demográfiai robbanás következett be. Tömérdek embert el kell látni, s azért, hogy ez sikerülhessen, minden kémiai anyagot be kell vetni. Ezek viszont óriási mértékben szennyeznek. Ezt a — demográfiai robbanás létrehozta1 — kritikus periódust kell átvészelni. Mi segítette elő az emberiség lélek- számának hirtelen növekedését? Elsősorban az orvostudomány óriási mértékű fejlődése. Megszűntek a járványok, a csecsemőhalálozás aránya ugyancsak jelentősen csökkent. Korábban halálos betegségek ma már gyógyíthatók, kitolódott az emberi életkor felső határa is. Ugyanakkor nem szűnt meg egyes társadalmi szokások, illetőleg olyan vallási okok, melyek nagy gyerekszámot eredményeznek; elsősorban a fejletlenebb országokban. Tehát a tudománynak mindent be kell vetnie, nehogy éhenhal- jon az emberiség! Ma a világ lakosságának túlnyomó része éhezik! Legalábbis, ami a fehérjeellátottságot illeti. Ugyanakkor mindegyik fejlődési eredménynek van hátúl- ütője is. Minél erősebb a hatás, mennél nagyobb az eredmény — annál erősebb a visszahatás. A természetnek, az élővilágnak évmilliók során alakult ki egy bizonyos biológiai egyensúlya1; nos, ebbe mi mindig „belelépünk”; s ez komoly problémákat okoz már ma is. — Professzor úr, a könyvben nincs sok optimista kicsengés ... — Hát, igen. Ezt el kell ismernem. Az a helyzet, hogy a paradoxonokból az ember az értelmével ki tudna bújni! Viszont sok más, kényszerítő tényezőt kell figyelembe vennie. Hogy az előbbi példámnál maradjak: zárjunk be minden vegyi gyárat? Ugye, ezt nem lehet. Leegyszerűsítve azt mondanám, nem tudunk hosszú távon gondolkodni akkor, amikor égető gondjaink várnak megoldásra rövid távon. Szóval, megvan az emberi értelem, de gyakran fölébe kerekednek más szempontok. így nagyon nehéz kijutni a paradoxonokból. Viszont tudomásulvételük elől nem lehet elbújni! És mindent meg kell tennünk — kinek-kinek a maga területén — csökkentésükre, mérséklésükre. Ha1 az ember tisztában van a dolgokkal, az már sokat jelent. Sajnos, a legtöbb paradoxon csak utólag derül ki. Itt van például a hírhedt DDT. Ennek fölfedezéséért annak idején No- bel-díjat adtak ... Vagy az antibiotikumok. Sok millió ember életét mentették meg, de a baktériumok elölésével a gombák szaporodtak fel vészesen. A példákat hosszasan sorolhatnám. Az új és új eredmények új és új veszélyeket vonnak maguk után, újabb problémákat vetnek föl. — Vajon melyik a legsúlyosabb biológiai paradoxon? — Nagyon nehezet kérdezett. Ezt nem lehet tudni. Mindig az okozza a legnagyobb problémát, ami ellen éppen az adott időpontban még nem tudunk védekezni. Szerintem talán a legsúlyosabbak a genetikai problémák, melyek az utódokban jelentkeznek. Leghosszabb távon ezen a téren következhet be komoly károsodás. Elsősorban a kémiai szerek és a sugárzások hatására. De a környezetszennyezés is legalább ilyen nagy probléma. E. É. Beszélgetés dr. Csaba György professzorral Egy politikai gyilkosság margójára
