Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-28 / 229. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 28. Mi újság, zászlós elvtárs? Á katedrától a parancsnokságig Hétköznap van, reggel ki­lenc óra. A tiszavasvári kör­zeti megbízotti iroda csendes. A szolgálatban lévő kmb-s a területét járja, az egyik íróasztal mögött egy zász­lós derékszíj nélkül jegyző­könyvet ír. — Olajos Károly vagyok — mutatkozik be, s mente­getőzve teszi hozzá: szabad­ságon van, ezért hiányzik a derékszíj. — Az történt, hogy reggel 6-kor kopogtattak a lakáso­mon: menjek, mert kacsá­kat loptak az éjszaka az egyik udvarról. Tudja, itt az emberek nem a kmb-irodára mennek először, hanem ah­hoz a rendőrhöz, amelyik közelebb lakik. Olajos Károlyt 27 évvel ezelőtt hívták be katonának. A fegyelmet, a rendet hamar megszokta, s mikor elérke­zett a leszerelés ideje, is­mét az egyenruhát válasz­totta. A kormányörséghez hívták, s ő igent mondott. A pártház, a Parlament voltak szolgálati helyei, s ezek őr­zése közben érte az ellenfor­radalom. November 2-án mehetett először haza Pótra családjához. A nehéz napok próbára tették a család ide­geit, s kérésükre Olajos Ká­roly a leszerelését kérte. — Csak néhány hónapig jártam civilben. A munkás­őrséghez hívtak, s én ekkor is igent mondtam. 1964-ig teljesítettem itt szolgálatot, majd jelentkeztem rendőr­nek. Visszakaptam a törzsőr­mesteri rangomat, s egy hó­nap múlva már körzeti meg­bízott lettem Foton. Nagyon szerettem a munkámat. Jó barátságot alakítottunk ki a gyermekváros fiataljaival: hetek alatt két úttörőőrsöm volt, nyaranta 3—4 gyermek töltötte nálam a szünidejét. Egy idő után mégis haza­vágytam. Itt születtem Tisza- vasváriban, itt élnek a szü­leim, s megpróbáltam áthe­lyezésemet kérni. Sikerült. Olajos Károlyt a tiszalöki kapitányságra osz­tották be, majd amikor a járás megszűnt, hazamehe­tett Tiszavasváriba. — Nem sajnáltatni akarom magunkat, de nem könnyű rendőrnek lenni Tiszavasvá- riban. 15 ezer ember lakik a községben, de az itt dolgo­zókkal, a 3-as fő közlekedési útra menőkkel napközben megduplázódik a létszám. Nagy az átmenőforgalom, itt meg sok a kerékpáros, s bi­zony Nyíregyháza után a já­rásban itt a legtöbb a bal­eset. És sok gondot okoz ne­künk néhány cigánycsalád. — Szerencsénkre nagyon jó az együttműködés a la­kossággal. A tsz-elnök sem rest éjszaka vélünk tartani egy ellenőrzésen, a tanács is bizottságot alakított, amely hetenként rendszeresen el­látogat a cigánytelepre. Au­gusztus 11-én éjjel valaki észrevette, hogy — mint ké­sőbb kiderült — egy házas­pár cementet lop egy udvar­ról. Felköltött néhány szom­szédot, megszervezték a fi­gyelést, elmentek a tolvajok után, s ezután jelentették nekünk az esetet. A jó kapcsolatot jelenti, hogy közel ötven tiszavasvá­ri ember vállalt önkéntes rendőri szolgálatot, van vízi önkéntes rendőri csoport, s napokon belül alakul meg a cigányok önkéntes csoportja. A beszélgetést egy asszony szakítja félbe. Míg elmondja panaszát, Olajos Károly pa­rancsnokával váltunk szót. — Azt hiszem, kevés olyan jó körzeti megbízott van, mint Olajos elvtárs. Halk szavú, barátságos, de hatá­rozott ember, s őrá még nem emelt kezet senki. Pedig állt már szembe néhány részeg garázdával, úgynevezett fe­negyerekkel, s még a gumi­botját sem kellett leakaszta­ni. Ha reggel bejelentik neki, hogy eltűnt egy kerékpár, délben már vissza is kapja a gazdája. Először a Népköztársasá­gért Érdemrend bronz, majd a Közbiztonságért Érdemrend bronz, később az ezüst fo­kozatával, 1970-ben az Árvíz- védelemért éremmel, 1974- ben a Haza Szolgálatáért bronz, most a fegyveres erők napjára az ezüst fokozattal tűntették ki. Csűrös Andor sok évig pe­dagógusként dologozott Szat. márban, aztán tíz évvel ez­előtt, 1968. szeptember 1-én kinevezték a mátészalkai já­rási munkásőregység pa­rancsnokává. Ügy ismeri ezt a környéket, mint a tenyerét, ő is közismert jellegzetesen hullámos hajáról, most már „aranykeretes” szemüvegéről, no meg a jó kapcsolatterem­tő készségéről. Már a pa­rancsnoki szobája is utal erre a generációkat átfogó, sokol­dalú kapcsolatra. Látható itt a helyi veteránok fényképe, egy látványos vasipari ter­mék az egyik helyi üzemből, a falon egy palacsintasütőre szerelt, modern falióra. Az ötletes, játékos órát a kocsor- di úttörőktől kapta. íróasz­tala mögött egy drapéria a falon, a porcsalmai úttörők ráhímezték a testület emblé­máját és ezt a szöveget: „A dolgozó népet szolgálom”. Szolgálata, közéleti mun­kája az ötvenes években kez­dődött, amikor a debreceni egyetemen kémia-fizika szakos tanári diplomát szerzett. Nem ragaszkodott városi gimnázi­umhoz, a határ menti közsé­gekben vállalta a közösség szolgálatát. Tanított Tiszakó- ródon, majd Uszkán lett isko­laigazgató. Utóbbi, parányi falucskában „félállásban” a tanácselnöki feladatokat is ellátta, sőt az önkéntes rend­őrök csoportvezetését is rá­bízták. A határőrökkel, a rendőrökkel már ekkor szoros kapcsolatba került. Hosszú évek után búcsút vett az Er­dőháttól és Szatmár központ­jában, a mátészalkai járási tanács művelődési osztályán vállalt munkát. Tíz évvel ez­előtt itt kapta az újabb meg­bízatást: „Elismert tartalékos tiszt vagy, jók a kapcsolata­id, pártmegbízatásként vál­lald el a parancsnoki tisztet”. Segítséggel hamar belejött a cseppet sem könnyű mun­kába. Levelező tagozaton el­végezte a Belügyminisztéri­um akadémiáját, a karhatal­mi szakon szerzett ismerete­ket. A társ fegyveres testüle­tekkel szinte napi kapcsolatot tart. A járási rendőrkapitány­ságon is kamatoztatja az aka­démián szerzett tudását: a rendőröknek gyakran tart karhatalmi foglalkozást. A járás több munkásőre rend­szeresen segíti a rendőrök, főleg a közlekedési rendőrök munkáját. Két határőr-laktanya felújí­tásának szakipari munkáit nagyobbrészt a munkásőrök végezték el. A határőrök pár évvel ezelőtt akkor is kérték a munkásőrök segítségét, amikor egy határsértőt ül­döztek. A terepismeretnek, a szemfülességnek és a sze­rencsének köszönhető, hogy a határsértőt három munkás­őr fogta el — egyikük éppen a parancsnok volt. Nem csak a munka és a szolgálat köti össze a két testület tagjait. Rendeztek már határőr— munkásőr focimeccset és kö­zös halászlévacsorán is ápol­ták a fegyverbarátságot. Az úttörők és az ifjúgár­disták honvédelmi nevelését eredményesen segíti a pa­rancsnok. Nem titok, hogy a járásban sokan választják a katonatiszti pályát. — Jóleső érzés, hogy a nö­vendékek, a fiatal hadnagyok gyakran lenyomják a kilin­csemet és érdeklődnek, be­számolnak. Az üzemeket viszont a pa­rancsnok látogatja gyakran. — A látogatásnak több cél­ja van. A BFK mátészalkai gyárának igazgatója beosztott munkásőr, egy festő szakmun­kás a szakaszparancsnoka. El­készítettük a vezénylést, az igazgató éppen szilveszter éj­szakáján lesz szolgálatban. Szeptember 24-én Mérk- vállajt, Csűrös Andor szülő­faluját határőrközséggé avatták. Az avatóünnepségen kissé meghatottam de kato­nás tartással lépett a roko­nok, a barátok és fegyverba­rátok közé. Nábrádi Lajos Dajka Sándor őrvezetővel az élen, izzadtan, porosán, de mégis jókedvűen vonult be a raj. A katonák tréfálkoztak, nevettek, pedig kemény fog­lalkozást, nehéz délelőttöt hagytak maguk mögött. — Katonaviselt barátaim még a bevonulás előtt engem is elláttak a honvédségre vo­natkozó „használati utasítás­sal” — emlékezik Dajka őr­vezető, rajparancsnok. Egyik hárijánoskodó ismerősöm azt javasolta, hogy ne nagyon törjem magam. Én azonban annak a barátomnak a sza­vait igyekeztem magamévá tenni, aki azt mondta: „Édes­apám, nem érdemes itt lóg­ni. Amit mondanak, minél előbb, minél jobban csináld meg. Ha már itt vagy, tisz­tességesen töltsd el az időt, annak van csak értelme.” Hogy Dajka őrvezető való­ban az utóbbi gondolatok szellemében igyekezett tény­kedni, bizonyítja a Magyar Néphadseregben folyó szo­cialista versenymozgalomban elért Kiváló Katona címe. Amit elöljárói egyik legfőbb erényének tartanak: a vezető és szervező készségét még a polgári életből hozta magá­val. Debrecenben a gépipa­ri technikumban szerzett gépésztechnikusi oklevelet. Bár a mozgalmi munkába még az iskolában bekapcsoló­dott, politikai tevékenysége munkahelyén, a MÁV záho­nyi átrakókörzetének gépesí­tett rakodási főnökségén tel­jesedett ki igazán, ahol 1973- tól dolgozik. Előbb lakatos volt, majd kiemelték műszaki ügyintézőnek. Bevonulása előtt művezetői munkakörben dolgozott. Mozgalmi tevé­kenységével, magatartásával, odaadó munkájával példát mutatott munkatársainak. Ezekben az években érdemel­te ki, hogy a párt tagjai kö­zé kerülhetett. Amikor 1977 októberében bevonult kato­nának, már hosszú és ered­ményes ifjúsági mozgalmi munka állt mögötte. Ettől a sok fáradtságot, kitar­tást igénylő „hobbitól” a laktanya kapuin belül sem akart elszakadni. Er­re nem is került sor, mert ő lett az egység KlSZ-alap­szervezetének agitációs és propagandistája, s jól kama­toztatta a polgári életben szerzett tapasztalatait. Méltán élvezi katonatársai bizalmát. Legnagyobb öröme az, ha segíteni tud és ered­ményeket ér el az oktató­nevelő munkában is. Őszin­teségét, határozott szókimon­dását, igazságosságát jól is­merik és értékelik elöljárói és társai is. — Nős vagyok, a felesé­gem ugyancsak a MÁV-nál dolgozik, a fiam szinte a be­vonulásom napján született, egyébként nincsenek különö­sebb problémáim — mondta a családdal kapcsolatban, majd így folytatta: — További terveim között szerepel, hogy háromszoros kiváló katona címet érjek el a leszerelésig. Tudom nem lesz könnyű, de megvan a recept: jól kell dolgozni és tanulni, s a feladatokat pél­damutatóan kell elvégezni. Ezek adják a szavak arany- fedezetét. • Dajka Sándor őrvezető eredményeinek legfőbb titka a szavak és a tettek egysége. Ebben éppúgy, mint munká­jában és magatartásában méltán állítják elöljárói a katonák példaképéül. HATMILLIÓS TÁRSADALMI MUNKA VÁSÁROSNAMÉNYBAN Áutóskemping a Tiszánál Együtt Vásárosnaményért címmel hasznos társadalmi munkaakció bontakozott ki Bereg központjában. Szep­tember 16-án és 17-én a vá- sárosnaményi üzemek dolgo­zói a helyi Vörös Csillag Tsz- ben almát szedtek. A mun­kájukért járó pénzt a mozga­lom számlájára fizetik be. A tervek szerint idén a városia­sodó nagyközség lakói és dol­gozói hatmillió forint értékű társadalmi munkát végeznek. Az összeg jelentős részét a tisztasági fürdő építésére for­dítják. Az elmúlt hetekben, hóna­pokban a társadalmi munká­sok a Tisza partján lévő parkban pihenőpadokat ál­lítottak fel. A strand közelé­ben jó ütemben épül az al­kotóház, ez részben a társa­dalmi munkásoknak köszön­hető. Az úttörőtábort a Vö­rös Csillag Tsz vízmelegítő bojlerokkal ajándékozta meg. A nagyközség közepén az úgynevezett központi parkot idén teljesen felújították és bővítették a társadalmi mun­kások, ugyanakkor egy új gyermekjátszóteret is kiala­kítottak. Több utcába járdát építettek, néhány helyen se­gítették az útfelújítást. A ré­gi, megrongálódott gyógyszer- tár épületét társadalmi munkában bontották szét, hamarosan újabb szanált há­zak bontásához fognak. Tár­sadalmi munkában készült a nagyközség egyik büszkesége és színfoltja, az esténként ki­világított szökőkút. Eddig különösen a forgácslapgyár, az ERDÉRT-telep és a ve­gyesipari szövetkezet dolgo­zói jeleskedtek a társadalmi munkában. A bontott anyagokból a Kraszna partján sportlétesít­ményt építenek. Az úttörőtá- bor közelében idén és jövőre sportpálya épül, részben az üzemek összefogásával, rész- ben társadalmi kivitelezés­ben. A tisztasági fürdő épí­tését jövőre kezdik, az épí­tésnél jelentős társadalmi munkára lehet számítani. A következő években a Tisza közelében autóskempinget hoznak létre, ezt az építke­zést is segítik majd a társa­dalmi munkások. Játszótér épült társadalmi összefogással Vásárosnaményban. Üzemi tárlat ■ A megyében élő képzőmű­vészek kiállítását nyitották meg szept. 27-én a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat központi épületében. A megyei művelődési köz­ponttal közösen rendezett tárlat célja, hogy keresztmet­szetében tükrözze a képzőmű. vészét mai helyzetét és ízelí­tőt adjon a megyéből elszár­mazott alkotók munkásságá­ból. A tárlat kollektív jelle­gű, a művek, alkotóik kü­lönböző stílusjegyeket kép­viselnek. Anyagát a megyei tanács és a Jósa András Mú­zeum által eddig vásárolt művekből állították össze. Az október 4-ig nyitva tar­tó tárlaton Berecz András, Horváth János, Huszár Ist­ván, Kádas István, Kerülő Ferenc, Lakatos József, Pál Gyula, Soltész Albert, Cs. Nagy András, Váci András és Vincze László képei kaptak helyet. Az „üzemi tárlat” egy most induló sorozat első ese­ménye, amely a jövőben to­vább folytatódik. Kiállítások tárlatvezetések, művész-kö­zönség találkozók rendezésé­vel igyekszik közelebb vin­ni a műalkotásokat a közön­séghez. Munkaruhákkal üzérkedtek Hárman ültek a vádlottak padján a szeptember 4-én megtartott bírósági nyilvános tárgyaláson. Mindhárom vád­lott a nyíregyházi Taurus gumigyár dolgozója. Báncs Andrásné munkaruha-raktá­ros, Gyureskó István raktári kisegítő. Nemes Mihály pedig műszaki raktári átvevő. Báncs Andrásné 1975-től folyamatosan megvásárolta a gyári dolgozóktól a részükre kiadott új munkaruhát és azokat vagy saját maga, vagy bűntársai közvetítésével ér­tékesítette a BÁV-nál. Báncsné összesen 7471 fo­rint értékű vásárlást és ela­dást bonyolított le, amiben nagy aktivitással működött közre két társa is. Gyureskó és Nemes ezenkívül önálló üz­letet is kötött: a részükre ki­adott munkaruhákat új álla­potban értékesítették a BÁV- nál. Gyureskó 2985 forint, míg Nemes 3700 forint saját bevé­telre teli szert. Vádlottakat a bíróság üzletszerűen elköve­tett üzérkedés, és folytatóla­gosan elkövetett sikkasztás bűntettében találta bűnösnek, ezért mindhármukat 4—4 hó­napi szabadságvesztésre ítél­te. A bíróság enyhítő körül­ményként értékelte, hogy mindhárom vádlott büntetlen előéletű, ezért a büntetések végrehajtását 1 évi próbaidő­re felfüggesztette. (m. f.) A kis­katona A nép szolgálatában

Next

/
Thumbnails
Contents