Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. szeptember 24. © Az esztergomi Keresztény Múzeumban az időszakos kiállítási teremben első ízben mutatták be a múzeum szőnyeggyűjteményét. A nagy értékű, kézzel szőtt keleti szőnyegek közül néhány a XVI—XVII. századból származik. A képen: Részlet a kiállításról. (MTI Fotó — Fényes Tamás felvétele) A hangsúlyról Ha megfigyeljük az emberek beszédét, azt tapasztalhatjuk, hogy mondataikban egy vagy több szótagot a többihez képest nagyobb hangerővel ejtenek ki. Ez a hangsúly. Nem a beszéd hangerejét nevezzük hangsúlynak, hanem a beszéd átlagos hangerejéhez viszonyítva a mondat néhány' szó- tagján jelentkező hangerőtöbbletet. Az ilyen szótagokat hangsúlyos szótagoknak nevezzük. a többi szótag ezekhez képest hangsúlytalan. A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozása nem azért van a beszédben, hogy ne legyen egyhangú, monoton. A jobb és pontosabb megértést szolgálja, hiszen a beszélő arra törekszik, hogy a közlés szempontjából a legfontosabb részt emelje ki hangsúllyal a mondatokban. Tehát értelmi kiemelő szerepe van, a különböző mondanivalókat éppen ezért más és más hangsúlyozási formával fejezzük ki. Az értelmi tényezőn kívül a hangsúly indítéka lehet érzelmi és ritmikai tényező is, de a legfontosabb a három közül az értelmi tényező. A felsorolásokban a magukban álló szavakban az első szótagon van a főhangsúly, a páratlan szótagokon pedig az ún. mellékhangsúly. Ez a szabály vonatkozik aztisszetett szavakra is. Helyben tehát a£:-az egyre jobban terjedő szókás, hogy az összetett szónak a második szavát, az igekötős igékben pedig az ige első szótagját és nem az igekötőt hangsúlyozzák (helyesen: virágcserép, megbeszélték, és nem: virágcserép, megbeszélték). Az egyes szavak azonban nem ezt az ún. szóhangsúlyukat viszik át a mondatba, hanem a hang- súlyozás lehetőségét és helyét. S ha a közlés szempontjából a legfontosabb rész szerepét töltik be, a beszélő hangsúllyal kiemeli az első szótagjukat. Az elmondottakkal ellen- tétben vannak olyan szófajok és mondatrészek, amelyek természetüknél fogva rendszerint hangsúlyosak vagy hangsúlytalanok. Hangsúlyos a mondatban a kérdő névmás és az ilyen jellegű határozószó, a tagadószó, a tiltószó és az ilyen jellegű névmások és határozószók, a tagmondat-értékű indulatszók és a páros kötőszók. Pl. Kivel voltál ott? Ezt miko'i olvastad? Pista nem tudott róla. Jaj, de kényes vagy! Hangsúlytalan szokott lenni a névelő, a névutó és a nem páros kötőszók. A mondatrészek közül hangsúlyos az elöl álló állítmány, általában a minőség- és a meny- nyiségjelző. Pl. Szól a ha- rang. Piros almát ettem. Három szál rózsát vettem. A minőség- és a mennyiség- jelzős szerkezetekben azon- " ban a jelzett szó is kaphat hangsúlyt: Elmegyek a legnagyobb örömmel. Szokták azt is tanítani, hogy az alap- tagot megelőző tárgy és határozó mindig hangsúlyos, az alaptag pedig hangsúlytalan. Ezekben a szerkezetekben is nagyon sokszor hangsúlyos az alaptag. Pl. Az iskolákban tanulunk. Nagyon modoros ejtésbeli hiba azonban az, ha az alaptagot hangsúlyozzuk, a bővítményt pedig nem. Az utóbbi években nagyon sokszor találkozhattunk ezzel a jelenséggel is. Alapjában véve azonban a mondatrészek hangsúlyos vagy hangsúlytalan voltát nem az határozza meg, milyen szófajúak, vagy melyik mondatrész szerepét töltik be, hanem az, hogy a beszédfolyamatban milyen sze- repet játszanak, a mondat előzményeinek és körülményeinek együttesében is- mert vagy új dolgot tartalmaznak-e. Mindig azt a részt emeljük ki a mondatból hangsúllyal, amelyik új dolgot tartalmaz, az ismertet tartalmazó pedig hang- súlytalan marad. Nézzük, meg ezt égy példán. A gyerekek a szobában játszanak, a£ édesanya a konyhában dolgozik. A gyerekeknél nagy a zaj. Az «nya bekiabál : „Gyerekek! Mi az a nagy zaj?” Jön a válasz: „Pista dörömböl.” Az anya számára az egész új. tehát mindkét szó hangsúlyt kap. Ha így hangzik a kérdés: „Mit csinál Pista?” A válasz: „Pista dörömböl.” A főhangsúly a dörömböl szó első szótagján lesz, hiszen Pista a kérdő mondatból már ismert. Ha pedig ez a kérdés: „Ki dörömböl?” A válasz: „Pista dörömböl.” A hangsúly a Pista szó első szótagján lesz, hiszen a dörömböl a kérdés alapján már ismert fogalom. Ezért mondjuk azt, a hangsúly milyenségében a legfontosabb szerepet az értelmi tényező játssza: az ismert előzményekhez képest mi a fontos, mi az új. Bachát László Á bökön győzelem temploma Ha Kisvárda nevét hallja valaki, és valamennyire ismeri is a várost, rögtön a vár tömör falai és a várszínpad jut az eszébe. Pedig mint műemlék, igen jelentős épület a főtéren álló római katolikus templom is. Hagyomány szerint László király alapította 1082-ben a kunok fölött, Bökönynél aratott győzelem emlékére. A bordás boltozató templomban még eredeti helyén és épségben található a hat figurális díszítésű XV. századi gyámkő. A művészettörténeti szempontból is figyelmet érdemlő templom múltját, eredetét kevesen ismerik — hiszen még egy. rövid felirat sem hirdeti az elmúlt századok emlékét. Az épület falán helyet kér egy emléktábla, mely hírül adná a helyieknek, és az idegeneknek az öreg templom rövid történetét. (v incze Péter felvétele) A lexikonban egyebek között ezt olvashatjuk a dán filmművészetről: „Európa filmtörténetében sajátos helyet foglal el, mert a filmművészet kialakulása idején lépést tartott a nagyokkal, s Dánia éveken át filmnagyhatalomnak számított. A némafilm korszakában hatott az európai filmművészetre, és mind technikai, mind művészi tekintetben egyik irányadója volt.” A hagyomány kötelez. Dánia már régen nem filmnagyhatalom, de az utóbbi évtizedek folyamán számos jelentős alkotással hívta fel magára a figyelmet, s az elkészült művek átlagszínvonala rangos. A közelmúltban alkalmam nyílott arra, hogy a legfrissebb dán filmtermést megnézhessem. Az ilyesfajta „szemlézés” több szempontból is tanulságos. Egyrészt áttekintést ad egy meghatározott időszak eredményeiről, kísérleteiről, egyáltalán — a filmművészeti „mozgás” irányáról; másrészt kitűnő lehetőséget biztosít a mérleg- készítésre. Nem mellékes szempont, hogy nálunk mostanában meglehetősen kevés dán filmet vetítettek: ilyenformán úgyszólván ismeretlen terület „feltérképezésére” vállalkozhattam. A dán filmek túlnyomó többsége a ma, a jelen konfliktusaival foglalkozik. A figyelem középpontjában főleg a morál változásai, a nemzedékek közötti kapcsolat kérdései, az életforma problémái állnak. A téma önmagában sohasem értékmérő: fontos dolgokat is lehet érdektelenül tálalni, a klasszis művész ezerszer hallott-látott jelenségeket is eredeti módon és a felfedezés szándéka- val vizsgálhat. Hozzá kell tennem tehát az előbbi megállapításhoz, hogy a szakmai színvonal dicséretes. A filmek dramaturgiája pontosan kidolgozott, a rendezők isme- rik a hatáskeltés effektusait, általában kitűnő az operatőri munka és a színészi alaki- tások is emlékezetesek. Mindez azt jelentené, hogy a dán film új csúcsokat ostromol? Nem erről van szó, „csak” arról, hogy a dánok filmjei eszmei és művészi szempontból egyaránt jó minőséget képviselnek. Következzenek a példák. Nils Mamros A fiúk-ban „kisrealista” módszerrel ábrázolja a fiatalok belső világát. A történet nem csattanókra hegyezett, inkább a hangulatok „élnek” a beállításokon. A rendező bemutatja, hogy a gyerekkori élmények mennyire meghatározzák a személyiség fejlődését, s hogy a családi légkör, a baráti kapcsolatok milyen nagy mértékben színezik a jellemet. Költői a szerelem születésének megfogalmazása. Mozgalmas sztori bontakozik ki a Talán mi is ... cí- mű filmben (alkotó hármasa: Lasse Nielsen, Morten Arn- fred és Morten Bruus). Két fiatal — egy fiú és egy lány — egy bankrablás során egy banda fogságába kerül. Innen megszöknek, majd* egy gazdátlan erdei házban ütik fel tanyájukat. Három tinédzser csatlakozik hozzájuk. Ezt követően „semmipillanatok” következnek, melyekben az egymáshoz tartozás, az egymásért érzett szükségszerű felelősség játssza a főszerepet. Az igaz mese vége: a rendőrség felfedi a már nem gyerekek és még nem felnőttek kilétét. Egy régi házat lebontásra ítélnek. A fejlődés tempója Dániában is gyors, ám egyesek — a megszokott környezethez ragaszkodó emberek — igyekeznek megtorpedózni a döntést. Mivel a biztosítótársaság titokban végzi a bontási előkészületeket, ketten — egy fiatalember és vak társa — kinyomozzák a tervet és elhatározzák, hogy akcióba lépnek. Bűnügyi filmekbe illő fordulatokat követően természetesen a hatóság „győz”, a drámában azonban tartalmas lélekrajz bontakozik ki régi és új harcáról, a beilleszkedés és az ellenállás mozgatórugóiról, a társadalmi közérzet bizonyos nyugtalanító jeleiről. A mű címe: A vak társ, ren- dezője Hans Kristensen. A fájdalom gyermekei című — műfaji skatulyákba nehezen szorítható — film úgy kezdődik, mint az Egri csillagok. Rendező: Christian Braad Thomsen. Két kisgyereket látunk a termé- szét ölén. Gerda és Kaj nagyon szeretik egymást, aztán a lány más lovagot tüntet ki rokonszenvével. Mikor megbánja csapodárságát. Kajnak már csak hűlt helyét találja. És a kislány elindul a fiú felkutatására. • Útközben felnőttekkel találkozik, akik elveszett gyerekkorukról mesélnek neki. Csupa szomorú, lehangoló, vigasztalan törté- net elevenedik meg a képes interjúkban. A fájdalom gyermekei arról beszélnek, hogy a rettenetes * szülők csöppnyi felelősséget sem éreztek a kicsik sorsa iránt. A fájdalom gyermekei — a happy and ellenére — keserű film, s ezen a mesei hangvétel sem változtat (a cselekményben Andersen-mo- tívumok bukkannak fel). A dán humor változatai- . ból is kaphattunk ízelítőt. A harsány hangvétel jellemző az Olsen-sorozat legújabb^ darabjára, mely — ha hinni* lehet a kommentároknak — a népszerű széria „hattyúdala” (Olsen bandájának legújabb kalandjai, rendező:' Erik Balling). Valószínűleg azért húzták meg a lélekharangot a komédiafolyam fölött, mert az ötletek kimerültek, s a szerzők minden patront elsütöttek. Eddig minden Olsen-film úgy fejeződött be, hogy Olsent és társait a rendőrség lefülelte. Ezúttal simán kereket oldanak. Tényleg utoljára találkoztunk velük a vásznon? Mindenesetre nem szükséges megkönnyeznünk őket. . . Másfajta humor építőeleme- ibáfáil a kegyen férfi,- asz- szonyom! (ezt a filmet is hárman „jegyzik”: Matte Knudsen, Elisabeth Ryga- ard és Li Vilstrap). A változás korába jutott asszony (Töve Maes, a Szürke fény egykori Dittája alakítja a szerepet) álmában elképzeli az eszményi állapotokat. A nők otthon tévét néznek, újságot olvasnak, a házimunkát a férfiak végzik. A hivatalban nő a főnök. A sztriptízbárban izmos néger férfi vetkőzik. Egy férfiminisztert arról faggatnak a televízióban, nincs-e kisebbségi érzése a csupa nőből álló kormányban? És így tovább ... Sajnos, ez a betét kissé „kilóg” a filmből és zavaró a feminista szósz is, mellyel az egész példázatot leöntötték. A dán film — mint vázlatos beszámolónk bizonyítja — néhány figyelemre méltó értékkel rukkolt elő mostanában. Skandinávia nincs messze: érdemes erősíteni filmes kapcsolatainkat. Veress József Jurij Ritheu : A szerelem változtatta bálnából emberré Reut, a csukcsok mondabeli ősét. Ezért hagyta el bálnatestvéreit, akik mindaddig védelmezői voltak szárazföldi rokonaiknak, míg azok szeretet helyett késsel nem közeledtek feléjük. A csukcsok Észak-Szibéria legtávolabbi vidékén élnek. E könyv szerzője, Jurij Ritheu is ennek a kis létszámú népnek a fia. Költői szépségű művében a csukcsok eredetmondáját jeleníti meg, beleépítve egy sor érdekesnél érdekesebb legendát is. A nép ajkán élő énekekből, mesék- bői Ritheu egységes könyvet, már-már regényt varázsolt. Annak ellenére, hogy a történet eredete tűnt századokra tekint vissza, nem- zedékek száján formálódott, minden során érződik a ma is élő szerző írói tehetsége, jelenléte. Ami számunkra talán legérdekesebb e legendából, hogy megismerhetjük egy tőlünk távoli, ismeretlen világban élő nép mindennapjait, gondolkodását. Hogyan fogadják például az újszülöttet?. Kékes tavaszi hóval dörzsölik be, hogy edzett legyen. majd iramszarvasborAmikor a bálnák elmennek FILMJEGYZET Dániai filmképeslap Nyelvi sarok is fontosabb volt a természet ismerése! Költői képeinek szépsége éppen ebből ered. Milyen Is volt az ősanya, Nau, mielőtt megismerte volna a Végtelen Szeretet? „Vad szélnek, zöld fűnek és nedves kavicsnak, magasban szálló felhőnek és végtelen kék égboltnak érezte magát. Művében azt is megmutatja Ritheu, hogyan fejlődik nemzedékek egymásutánjában ez a nép. Itt is akad három, megismerésre vágyó ember, aki elindul a napot követve dél felé felfedezni a világot. Mind többet tudnak meg a csukcsok környezetükről, szerszámaik is tökéletesednek. Egyre kevésbé hisznek már a bálnákkal való rokonságban, már csak megehető húst látnak bennük, mígnem közös akarattal amellett döntenek, hogy kést emelnek rájuk. Ezentúl azonban a bálnák, az ősi szeretet jelképei, elkerülik a partokat. Figyelmeztetés is ez a befejezés... Elsősorban azoknak az olvasóknak szerez majd örömet ez a könyv, akik gyönyörködni tudnak az egyszerű szépségekben, a költői kép, a stílus nagyszerűségében. S hogy ez így lehet, abban nagy szerepe van e „mai legenda” magyarra fordítójának, Nikodémusz Ellinek is. Kántor Éva jú puha prémjébe burkolják, s a szertartáshoz hozzátartozik, hogy elégetett fakéreg hamujával szórják meg a csecsemő köldökét. Azt is megtudhatjuk róluk, milyen egy bálnaünnepük, miként készítik jarangáikat. vagyis lakóhelyüket, s ki vehet magának három feleséget. Ugyancsak kevesen tudják, milyen ínyenc éte^^^ megtisztogatott rozmárJfijB: töltött apróra vágott szív, máj, tüdő és háj. Egy sajátos világkép tárul föl e lapokon. Kíváncsiak a gondolkodás, a beszéd eredetére, hogy hová lesz a lélek a halál után, milyen a világ, s mindezekre a maguk naív módján adják meg a választ egy-egy történettel. Honnan származik például a beszéd? Nau és Reu, az ősök szerették egymást, szerettek volna beszélni egymással, hát megszólaltak. Mi az oka annak, hogy gondolkodunk? Nau erre is ad választ a csukcsok számára. A szeretet, mely titok volt, „nem tudtuk, honnan jött, hogy ért utol bennünket. És a titok szülte a gondolatot. Mert ha megszületik a titok, az ember mindig igyekszik megfejteni, és az értelem tevékeny lesz.” Mennyire érződik az író sorai mögött, hogy maga is az ősközösségi társadalom kereteiben élő vadászok, halászok között töltötte gyermekkorát, ahol az ábécénél