Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-23 / 225. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 23. Kommentár Vorster „hagyatéka” „A világ leggyűlöltebb politikusa mondott le tisztségéről”. így kommentálta Vorster dél-afrikai kormányfő önkéntes távozását egy nyugatnémet lap. Egészségi okokra hivatkozott lemondását bejelentve Johannes Vorster, s egyben két bejelentést tett: 1. azt, hogy igényt tart a megüresedett államfői tisztségre. 2. hogy az ENSZ közreműködése nélkül, a dél-afrikai megszállás körülményei között rendeznek választásokat Namíbiában. Sokkal fontosabb azonban a pretoriai kormánynak az a döntése, hogy figyelmen kívül hagyja az ENSZ égisze alatt, a nyugati hatalmak közreműködésével megszövegezett megállapodásokat Namíbia függetlenné válásáról, maga bonyolítja le a délnyugat-afrikai „választásokat”. Aligha kétséges, milyen eredményei lehetnek egy ilyen választási komédiának. Ma Namíbiában a dél-afrikai törvények az érvényesek. A hatalmas, ritkán lakott ország a fajüldöző rendszer katonai megszállása alatt áll, a közigazgatás, a rendőrség Pretoriából kapja utasításait. Érthető tehát, hogy ilyen körülmények között a namí- biai nép elismert képviselője, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) nem hajlandó részt venni a „választásokon” és tovább folytatja fegyveres harcát. A nyugati sajtó egyelőre Washington, London és Bonn megdöbbenéséről és elkeseredéséről ír, arról, hogy a NATO-hatalmak rendezési terve dőlt dugába a pretoriai döntéssel, s hogy Vorster után csak rosszabb következhet: a szélsőséges burok hajlandók „még mélyebben visszavonulni abba a „védelmi szekértáborba”, amelynek határain túl állandóan nő a robbanásra kész erőszak veszélye”. Nos, az erőszak nem elsősorban a határokon kívül van, hanem magában Dél- Afrikában, amelyek egész rendszere a faji megkülönböztetésre, az afrikaiak embertelen elnyomására épül. A fasiszta erőszakra érthetően a fegyveres felszabadító harc a válasz. M. G. © — Akartam volna. De nem jött. Amikor elindultam hazafelé, mondtam, jöjjön velem. De csak a fejét rázta. Azért összecsomagolt velem együtt és amikor elindultam, elindult ő is, hogy megkeresse az övéit... Akkor láttam utoljára, negyvenöt szeptemberében, a német—cseh határon. — Sírt szegénykém, majd a szívem hasadt meg... De azt mondta, a szülei fontosabbak ... Kati nevet. — Hány éves volt? Az apja a földet nézi. — Tizenhat — feleli halkan. Megint csönd van. A nagymama töri meg. Kambodzsai provokáció a vietnami határon , Bolgár—osztrák közös közlemény Todor Zsivkov látogatásáról A pénteki bolgár lapok közük annak a bolgár-osztrák közös közleménynek a szövegét — amelyet Todor Zsivkov bolgár államfő csütörtökön befejeződött ausztriai hivatalos látogatásáról adtak ki. A közleményből kitűnik, hogy Todor Zsivkov és Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök megbeszélésein megállapították: az államközi szerződések és megállapodások alapján a két ország kapcsolatai az utóbbi időben jelentősen bővültek, s további lehetőségek kínálkoznak a politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés fejlesztésére. Todor Zsivkov bulgáriai hivatalos látogatásra hívta meg az osztrák köztársasági elnököt. A látogatás időpontját diplomáciai úton később tisztázzák. (Folytatás az 1. oldalról) máciai úton, de mindenesetre az erő helyzetéből akaratát az arabokra szeretné kényszeríteni. E cél elérése érdekében újabban arra helyezik a hangsúlyt, hogy a kulisszák mögött különalku- kat folytassanak olyanokkal, akik hajlandók áruba bocsátani az arab érdekeket. — Minthogy Azerbajdzsánban vagyunk, természetesnek tűnik, hogy egy elvi fontosságú nemzetközi eseményről szóljunk, arról, amely nemrég történt a Szovjetunióval hagyományos barátságban lévő, s közvetlen közelében elhelyezkedő egyik országban, Afganisztánban. Ott, mint ismeretes, népi forradalom történt, megdöntötték a félfeudális rendszert, és kikiáltották az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot. — Az imperialisták, akik egyáltalán nem ismerik el, hogy a népeknek joguk van szabadon irányítani sorsukat, s joguk van a társadalmi haladásra, most az eseményekkel kapcsolatban nagysietve a „Moszkva kezéről” szóló koholmányt rángatták elő. — Üdvözöljük az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot, mint független, békeszerető és el nem kötelezett országot, s meggyőződésünk, hogy Ázsia e térségében a szilárdság és a béke fontos tényezőjévé válik. Osztjuk az új Afganisztán által kifejezésre juttatott szándékot, hogy fejlesszük és mélyítsük baráti kapcsolatainkat. Kapcsolataink már ma élénkek és tartalmasak. Mindent megteszünk e jó szomszédunkhoz fűződő hagyományos barátság további megszilárdításáért — hangsúlyozta végezetül Leonyid Brezsnyev. Az SZKP KB főtitkára beszéde végén felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének törvény- erejű rendeletét Baku városának Lenin-renddel való kitüntetéséről, majd az ünnepi ülés résztvevőinek nagy tapsa közepette feltűzte a legmagasabb szovjet kitüntetést a város zászlajára. Az ünnepi ülés résztvevői üdvözlő levelet intéztek az SZKP KB-hoz, a Legfelsőbb Tanács elnökségéhez és a szovjet kormányhoz. — Nagy dolog! — int fölényesen. — Akkor most szépen elválsz tőle! A veje ránéz. — De drága nagymama! Nem mondaná meg, hogy hol keressem ? ★ Ispánki délután felugrott az ügyvédhez, s beszámolt a dolgok legújabb fordulatáról. Hermányi doktor fejét csóválta, hümmögött, beleforgatott a jogi könyveibe, s végül oda nyilatkozott, hogy különösebb vész azért így sincs, a végintézkgdés egyértelműen rendelkezik, nem lesz hát akadálya az örökség átvételének. Egy veszély van: hogy a valóságos Ispánkiné esetleg megtámadja a végrendeletet — ám ennek valószínűsége körülbelül egy a százmilli- árdhoz ... Az az Ispánkiné — ha ugyan él még valahol — már azt is régen elfelejtette, hogy volt valaha egy ilyen nevű férje... Ebben aztán némiképp megnyugodva, az örökös vidám lélekkel tért haza, annál is inkább, hisz az estére esedékes esküvői lakomára a nagymama alaposan bevásárolt — s akár volt esküvő, akár nem: a kosztot meg kell enni, hiszen megromlik. A hűtőszekrény sem bír meg annyi mindent! Amikor az ügyvédtől hazaér, már az egész család otthon van. Kivételesen Jani is, és a szomszédos üzletbejáró is üres volt, amikor elment mellette... így aztán jókedvűen ül le az asztalfőre, ahol már egy pohárba kitöltött pálinka várja, étvágygerjesztőnek. A kredencen négy üveg pezsgő mosolyog, oldaluk párás még, most vették ki a frizsiderből őket... Az asztalon ünnepi libasült, a kredencen torta... Felhajtja a kisüstit és rákacsint Janira. — Na, fiú! Még most sincs kedved a nősüléshez? — És az asztalra mutat, aztán a kredencre. — Megmelegszik a pezsgő, míg a vacsora végére érünk! Tölts, kisfiam! A dugó durran, a poharak megtelnek. A ház ura feláll, poharát magasba emeli. — Szegény, drága Aranka néni emlékére! Mindnyájan isznak, nagymama a szemét törölgeti. Jani megint tölt, aztán ő emeli fel poharát. — És a házunkra! — Éljen, éljen! Aztán hozzálátnak a vacsorához. Libacombja mellől az öreg megint a fiára sandít. — Szegények vagyunk, de jól élünk! Alkalomadtán majd elmondhatod a kislányoknak . . . Ennek a Mártának például, aki a napokban itt pirítóskenyerezett nálunk. — Az Magda volt — vigyorog Jani. — És a Márta? Az kicsoda? — Az kérte meg a kezem... Hisz emlékeztek! Az apja biccent. — Akkor annak mondd el! Csönd, csak a kések meg a villák csörögnek. (Folytatjuk) — u A Szovjetunióban egyre több iparlűll vállalat telepíti vidékre, községekbe Irlll II w dl és falvakba üzemeit vagy üzemrészeit, hogy tehermentesítse a modern m városokat, az ipari központokat. VaJg Cl II jón minivárossá alakul-e az a falu, * ahova ipar kerül? Nevezhetjük-e to_____________g 4^ vábbra is községnek, amikor a lakos■llfllf It5l111 » ság nagyobb része vasas, szerelő vagy ■ " " gépipari munkás? Sokan a kertes családi ház mellett döntöttek. A dél-kazahsztáni területi központtól, Csim- kenttől 35 kilométerre a Tiensan-hegység nyúlványainál épült szép községben hatalmas gépgyár épületei magasodnak. A Szovjetunióban csak itt készülnek komplett vízellátó berendezések a távoleső legelők és állattenyésztő telepek ellátására. Az ott gyártott különféle szivattyúállomásod, kútásó gépek, vízkiviteli művek megtalálhatók Irakban és Etiópiában, Mongóliában és Kubában, Vietnamban és Algériában, Peruban, Bulgáriában és egy sor . más országban. A gyár évente több mint 20 ezer különféle gépet gyárt kitűnő minőségben, s különösebb reklám nélkül is alig győzik teljesíteni a megrendeléseket. A gyárban 2350 ember dolgozik, zömében szakmunkások. A község ad otthont a gyárnak és biztosítja jórészt a munkáskezeket is. Az urbanizáció századában, amikor a városok óriási mágnesként - vonzzák az embereket, hogyan lehet előteremteni a szükséges munkaerőt? A gyár megjelenésével nem válik-e várossá a község? Vlagyimir Panov, a gyár igazgatója így fogalmazott: — Miért igyekeznek az emberek a városba? Érdekesebb életre vágynak, összkomfortos lakásra, sokrétűbb szakmaválasztási lehetőségre, színházba akarnak járni, sportolni és így tovább. A város pedig ezt kínálja. De a városi életnek is megvannak a negatív oldalai. Akik visszatérnek a falvakba, azt mondják, hogy nem tetszett nekik a városi zaj, a szennyezett levegő, s az, hogy teljesen elszakadtak a földtől. A gyár vezetői és a szak- szervezet mindezt figyelembe veszi. A vállalat közelében 24 és 36 lakásos házakból felépült egy kényelmes lakótelep. Mások inkább kertes családi ház mellett döntöttek. A helyi tanács minden építkezni akarónak 0,07 hektár telket adott, választhattak a különféle típustervek között. A gyár építőanyaggal, gépekkel segített, elkészíttette a vízvezetéket és bevezette a gázt. Ma 1500 dolgozó él ilyen kertes családi házakban. A községekben megjelentek a városi életmód jegyei. Szép helyen építették fel az óvodát, tágas, kényelmes szobákkal, sport- és zeneteremmel, két kis úszómedencével. Akik kinőnek az óvodákból, azokat zenei stúdió, balett-tanfolyam, szakkörök, gyermek népizenekar várja. A gyár sportlétesítményében sportiskola működik. A gépgyáriak is gyakori látogatói a művelődési háznak és a sportteremnek. Minden 15. munkás tagja valamely amatőr együttesnek, a további 14-ből 10 szenvedélyes műsorlátogató. A művelődési házban gyakori vendégek hivatásos színházi együttesek, a könnyű műfaj képviselői. A gyári szakszervezet a színházkedvelőknek rendszeresen rendez utazásokat Csimkentbe vagy a 150 km- re lévő Taskentba. A vidéki gyártelepítés nemcsak Kazahsztán sajátossága, elterjedt másutt is, például a Csuvasföldön, Karéliában is. Az egész országban munkaerőhiány van, s ezzel be lehet vonni a termelésbe azokat a parasztembereket is, akik nem akarnak megválni a falutól. Tulajdonképpen nem is érdekes, hogyan nevezik majd az új településeket, amelyekben egyesül a város kényelme és a falusi élet kötetlensége. A gépgyáriak gyakori látogatói a sportteremnek. (Foto: APN) motorcsónakokon hatoltak be vietnami területre, településeket támadtak. Kambodzsai katonák már korábban is többször behatoltak Vietnam területére, és sok száz hektárnyi rizst felgyújtottak. A hanoi rádió közlése szerint a kambodzsai fegyveres egységek ezen a héten újabb támadásokat intéztek vietnami területek ellen. A Mekong deltavidéken fekvő An Diag tartományban kambodzsai fegyveresek, akik
