Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. szeptember 21. Kommentár „NATO-szezon“ Leonyid Brezsnyev Bakuba érkezett kulcsfontosságú az egész terv realizálása szempontjából. Űtban Baku felé a vonat rövid időre megállt Ilovajszk állomáson, ahol Leonyid Brezsnyev rövid beszélgetést folytatott a donyecki terület vezetőivel. A terület vezetői beszámoltak az ipari és az építőipari termelés jelenlegi állásáról, a termésbetakarítá­si munkákról, valamint a la­kosság jólétének növelésére tett lépésekről. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács elnökségének elnöke szerdán Bakuba, az Azerbajdzsán SZSZK főváro­sába érkezett, ahol — mint ismeretes — átnyújtja a vá­rosnak a legmagasabb szov­jet kitüntetést, a Lenin-ren- det. Idötartamcsúcs a világűrben Az ősz sok mindennek a szezonja: NATO-berkekben — hihetetlen töménységben — a hadgyakorlatoké. A dá­tumok önmagukért beszélnek. Szeptember 4-én kezdődött tíz atlanti tagország Északi esküvő nevű haditengerészeti gyakorlata. Az Északi esküvő különös mézeshetek nyitányának bi­zonyult. Ahogy véget ért (szeptember 19.) azonnal kez­detét vette a Német Szövet­ségi Köztársaság Schleswig- Holstein tartományának tér­ségében az idei őszi szezon második nagy hasonló esemé­nye: egy olyan összehangolt szárazföldi—légi NATO-ma- nőver, amelyen kétszázötven­ezer ember vesz részt. Még véget sem ér ez az akció, máris elkezdődik a harmadik. Ennek színhelye ugyancsak az NSZK, de a bajorországi Ingolstadt térsé­ge — ezért kapta e művelet a kissé más hangulatot fel­idéző Kék Duna fedőnevet... És ez még mindig nem min­den. Ugyanezekben a napok­ban a Földközi-tenger térsé­gében is NATO-gyakorlatra kerül sor. Félreértés ne essék: had­gyakorlatok békeidőben is voltak és a jelek szerint egy ideig még lesznek is, minde­nütt a világon. A helsinki megállapodás is csak a na­gyobb manőverek előzetes be­jelentését ajánlja, nem azok megszüntetését, ehhez nyil­vánvalóan nem is érettek még a feltételek. Van azonban az esemé­nyeknek és a számszerű nagyságrendeknek egy olyan sűrűsége, amely már aggasz­tónak tűnik. És — enyhén szólva — groteszknek is, olyan körök részéről, ame­lyek maguk a békeangyal pózában tetszelegnek, a szo­cialista országokat viszont folyton „agresszív ' törekvé­sekkel” vádolják. Haig tábornok, a NATO európai haderőinek főpa­rancsnoka — emlékeztet a Pravdában Jurij Zsukov kommentárja — éppen akkor szónokolt sajtóértekezletén „szovjet fenyegetésről”, ami­kor a NATO történetének egyik legnagyobb manőver­sorozatára került sor Európá­ban. Valóban: az Északitól a Földközi-tengerig visszhang­zó harci zaj közepette kevés hitele van a nyugati (béke) propagandának... H. E. Uj időtartam-világcsúcsot állított fel szerdán reggel a Szaljut—6 űrállomás két űr­hajósa, Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov: röviddel reggel kilenc óra után megdöntötték a világ­űrben tartózkodás rekordját. Az előző rekorder a Szaljut— 6 első állandó személyzete volt: Jurij Romanyenko és Ceorgij Crecsko 96 napot és tíz órát töltött űrhajójával, il­letve az űrálomással a koz­moszban. A világűrben eltöltött időt illetően az abszolút világcsúcs még Grecskóé maradt — ő két űrutazásán együttvéve csaknem 140 napot utazott már űrhajóval és űrállomás­sal a Föld körül. A szovjet űrhajósok szá­mára az időtartam korántsem öncél, vagy valamiféle re­kordhajsza. A tudomány az űrhajósok részvételével azt kutatja, milyen hosszú az az idő, amelyet a jelenlegi fel­tételek mellett az ember hasznosan, ereje és munka- képessége megőrzése mellett munkával tölthet az űrállo­máson. Közismert tény, hogy a Szaljut típusú űrállomáso­kat elsősorban tudományos és népgazdasági célokra haszno­sítják, a megfigyelések, kí­sérletek erre irányulnak. Az űrhajósok szerdai prog­ramjában orvosi vizsgálat szerepel. Titkos megállapodás Egyiptom és az Egyesült államok között? — Jimmy Carter amerikai, Anvar Szadat egyiptomi el­nök Camp Dávidban „titkos megállapodást kötött, amely Egyiptomot az Egyesült Álla­mok szövetségesei sorába he­lyezi” — állítja szerdai szá­mában a kuvaiti A1 Anba cí­mű újság. A washingtoni arab diplo­máciai forrásokra hivatkozó napilap arról tájékoztat, hogy e titkos megállapodás értel­mében az Egyesült Államok jelentős katonai segélyt juttat Egyiptomnak, főként modern fegyverzet formájában. Az egyiptomi hadsereg újjászer­vezésében amerikai szakértők vesznek részt, s felkészítik az egyiptomi katonákat az új amerikai fegyverzetek keze­lésére — írja az A1 Anba. Az A1 Kabasz című, ugyan­csak Kuvaitban megjelenő napilap arról ad hírt, hogy Szadat elnök november 19- én, emlékezetes jeruzsálemi látogatása első évfordulóján, békeszerződést írt alá Izrael­lel. Washingtoni jól tájéko­zott forrásra hivatkozva a lap még azt is tudni véli, hogy Egyiptom első izraeli nagy­követét januárban kinevezik. ® — Ilyen vagyok — düny- nyögi Ispánki. — Ha meg mindig ilyen voltam, hát iga­zán megszokhatta volna! — ötvennyolcban is hogy könyörögtem neked, hogy váltsuk ki megint az ipart a zöldség és gyümölcsre... Em­lékszel? Én a pultnál, Ilon­kával felváltva, a csúcsidő­ben ketten, te meg intézted volna a beszerzést... Tudod, hol tartanánk ma? — Tudom — bólint a vő. — Maga Rákoskeresztúron, Ilonka a Hárshegyen, én egy tolószékben... Ugyan, hagy­jon már, drága nagymami! Nem látja, mennyi bajunk van? A diszpenzáció, az es­küvő, a tanúk ... — Van egy oltári tippem, tisztelt őseim! — kiáltja Ja­ni. — Legyünk mi a tanúk Katival! Ilyen még úgysem volt a Szív utcában. — Ne hülyéskedj már! — mondja szégyenlősen az ap­ja. — Miért kell mindig mindenből viccet csinálni? Kis csend. — Az egész házat meghív­juk, gyerekek! — sóhajt áb­rándosán a nagymama. — Ha már nem lehet templom­ban, legalább parádés eskü­vő legyen ... Minimum a Ságvári téren! — Szemét le­hunyja, arca elréved. — És tanúnak meghívjuk a posta­ügyi minisztert!.. — Fektessétek le a nagy­mamit! — bök rá a veje. — Láza van! — Miért? — sikolt sértet­ten a néni. — Demokrácia van, nem? Egy dolgozó mi­ért ne hívhatná meg tanúnak ' a dolgozók miniszterét? — Mert a postának száz­ezer alkalmazottja van nagy­mami! Ossza el háromszáz­hatvanöttel: ez napi három­száz esküvő! A nagymama rámered. — Ugyan, Karcsikám! Hát nem nősül minden postás minden évben! És te külön­ben is törzsgárdatag vagy, ez nekem jár! Mire akkor az a pleesni?! — Ugyan, anyukám — szó­lal meg halkan a lánya. — Szépen, csöndben, visszavo­nultan . . . Rajtam senki se röhögjön! A nagymami fejét csóválja. — Rettenetesek vagytok, halljátok! Az ember végre férjhez adja az egy szem le­ányát — és azt is titokban?! Délelőtt tizenegy. A két ta­nú már itt van, a nagymami fogadta s ültette le őket az első szobában. Barackpálin­kát és diólikőrt tesz le elébük és elnézést kér, hogy maguk­ra hagyja őket, de még dolga van: az utolsó simításokat végzi a leánya esküvői öltö­zékén. A két vendég — talpig feketében mind a kettő — megértőén bólint. — És Karcsi barátom? — kérdi az egyik tanú, bizonyos Onderka Ferenc (a jövendő méhész), akit a nyájas olvasó ismer már, a kocsmából. — Ö, ő öltözködik még. El­nézést kér. — Csak nyugodtan, drága asszonyom — mondja a-má­sik tanú, Szatymazi Péter, szövetkezeti elnök. Órájára pillant. — Van még jó ne­gyedóránk ... — Akkor csak tessenek fo­gyasztani — szíveskedik a nagymami, a süteményestálat TELEX GENF Szerdán Genfben megtar­tották a szovjet—amerikai stratégiai támadó fegyver- rendszerek korlátozásával foglalkozó tárgyalások újabb fordulóját. BRÜSSZEL A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának küldöttsége kedden befejezte egyhetes belgiumi látogatását. A kül­döttséget, amely a Belga Szocialista Párt meghívásá­nak tett eleget, Avguszt Vossz, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a Lett Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára vezette. A küldöttek tárgya­lásokat folytattak a Belga Szocialista Párt és a Belga Kommunista Párt vezetőivel, megvitatták a pártközi kap­csolatok időszerű kérdéseit, és értékelték a jelenlegi nemzetközi helyzetet. BÉCS Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság ál­lamtanácsának elnöke, aki hivatalos látogatáson tar­tózkodik Ausztriában, szer­dán találkozott Bruno Kreis­ky osztrák kancellárral. A találkozón „a két ország közötti kereskedelmi-gaz­dasági kapcsolatok kiszélesí­tésének” kérdéseit és kölcsö­nös érdeklődésre számot tar­tó problémákat vitatták meg. WASHINGTON Az amerikai képviselőház döntése alapján az Egyesült Államok nem nyújt gazdasá­gi segélyt Vietnamnak és Kubának. A nagy többséggel megszavazott, 1,2 milliárd dolláros külföldi segélyprog­ramról szóló törvényhez olyan kiegészítést fogadtak el a képviselőház tagjai, amely megtiltja a segélynyújtást ennek a két országnak. A TASZSZ kommentátora megállapítja: a képviselő­házban lezajlott szavazás is­mételten bebizonyította, hogy mit jelent a valóságban a „tisztán humánus célokat követő, politikamentes” ame­rikai segélyprogram. PRÁGA Bohuslav Chnoupek cseh­szlovák külügyminiszter meghívására szerdán hivata­los látogatásra Prágába ér­kezett Uppadit Pancsari- jangkhun thaiföldi külügy­miniszter. Lengyelországi mozaikok mm 1. Öreg autók ■ #■ W W Wm W rn ifjú gyógyítói Stanislaw Lubas brigád­járól úgy mondják: „Bele­nőtt az üzembe”. Belenőtt. Nem csupán azért, mert többségüknek a Boguchwa- lai Autójavító Vállalattal való kapcsolata már a tech­nikum vagy a szakmunkás- képző elvégzésekor kezdő­dött. Mindeddig ez az első munkahelyük, tehát az egyetlen, ahol ambíciójukat valóra válthatták. Életük nagy szenvedélye az autó. Nem az új, a szép kocsik, hanem az öreg tönkrement járművek, amelyek teljes felújításra szorulnak. Ti­zennégy fiatalember adja vissza nekik a „fiatalságot”. Mindent gyorsan és pónto- san csinálnak, amint felet­teseik mondják. Nem a tönkrement karosszériát simogatják ők. Az autók idegrendszerébe nyúlnak bele. Az elektromos veze­tékekben, dinamókba, önin­dítókba. .. ★ Az autóvillamossági bri­gád mai összetételében nem is oly régen alakult meg. A legrégebbi dolgozó, Stanislaw Lubas brigádve­zető 1960-ban jött az üzem­be, egyenesen a jaslói szak­munkásképző intézetből. Tíz—tizenöt esztendő múl­tával már saját neveltjei is munkába állhatták mellet­te. Belőlük, velük alakítot­ta meg az ifjúsági brigádot. — Tavaly beneveztünk a szocialista munkaverseny­be azzal a hittel, hogy a megtisztelő címet el is nyerjük — mondja Ed­ward Pizlo. — Ehhez a re­ményhez azután kézzel­fogható munka társult és persze eredmények is. A javítási terveket hónapról hónapra pontosan teljesí­tettük. Főjavításokat vé­geztünk anélkül, hogy bár­ki utólag reklamált volna ügyfeleink közül. Gyakran magunk készítettünk el gyári paraméterek alapján egyes alkatrészeket. Ez bi­zony nagyon munkaigényes vállalakozás volt. Jó mun­kaszervezéssel mégis si­került telesíteni a terve­ket, sőt olykor túlteljesí­tést is elértünk. A brigádot két csoportra osztották. Az egyik az elektromos berendezések felújítását végezte, a másik pedig a különböző alkatré­szek beszabályozását. Így közösen egy hónap alatt 14 gépkocsi mintegy 600 al­katrészét javították meg. — Talán azért sikerült mindez — mondja Stanis­law Lubas — mert a fiata­lok olyan feladatokat kap­tak, amelyekben megmu­tathatták, mit tudnak. Ta­lán ezért születhettek a jobbnál jobb eredmények. — Ügy alakult, hogy mi valamennyien lakóhe­lyünkhöz közeli munkahe­lyet kerestünk annak ide­jén. Ezért jöttünk ide — mondja Tadeusz Jacek. — Legtöbbünk a közeli fal­vakból jár be ide és ezek az utazások is összekötnek bennünket. Reggel beszál­lunk és este ugyanabból a buszból szállunk ki. Egy­szóval közösen telik na­punk legnagyobb része. Ryszard Janda hozzáte­szi: — A munkában is egy­másra vagyunk utalva. Egy mindenkiért, mindenki egyért. ★ „Egy mindenkiért...” A Szocialista Munka Brigád­ja címet teljes joggal vise­lik. 2. Rzeszó divatlevél A nyarunk — legalábbis nekünk lengyeleknek — nem volt a legszerencsé­sebb, ami az időjárást ille­ti. Kevés volt a napsütés, a valódi kánikula, ritkán hordhattuk tehát az igazi könnyű, szellős nyári hol­mikat. A vékony anyagú ruhák, szoknyák, blúzok háborítatlanul lógtak a szekrénybe akasztva. A legkelendőbbek ezúttal ta­lán az úgymond szezonon kívüli ruháink voltak. Vagyis mindaz, amit az évben mindig, az év bár­mely szakában hordhatunk. Ismét megerősödött az a régi szabály, mely szerint a mi éghajlatunk mellett a legpraktikusabbak bizony a hosszú ujjú blúzok, a ka­bátkák, zsakettek, minden­fajta szövettermék. És az is örök igazság nálunk, hogy a réteges öltözködés méltán ért el nagy népsze­rűséget. A nyár búcsúztán mit is ajánlhatunk a lengyel tá­jakat, városokat látogató vendég, turista ruhatárába? Mellényeket, pulóvereket, mint alapvető ruházatot feltétlenül. Ezek amellett, hogy ismét divatosak, a napfénnyel takarékoskodó lengyel időjárásnál igen hasznosak is. És ami igen lényeges: mindenhez hord­hatók. Blúzhoz, szoknyá­hoz, nadrághoz egyaránt. Valljuk be őszintén: alig­ha van okosabb viselet a pulóvernél. Ha melegszik az idő, levethető és bele­gyűrhető táskába, szatyor­ba. Sok-sok erényét ismer­jük a mellényeknek is. Di­vatosak, s ez az első. Ké­szülhetnek kötő- és horgo­lótűvel, varrhatjuk színes anyagokból is. Különös si­kerük van most a kis mére­tű, derékig érő mellények­nek, amelyek néhány gombbal csatolódnak, mély kivágásuak. Mellény he­lyett készíthetünk magunk­nak aprócska bolerót is — testhez simulót, gombolás nélkülit. Divatosak az azsuros mellények, gyakran nagy­méretű fantáziamintákkal is. Hozzá ingblúzt viselhe­tünk, a nyakra kis apacs­kendő köthető vagy aki szereti, nyakkendőt is vi­selhet hozzá. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke útban Baku felé kedden megállt Rosztovban. A városban Leo­nyid Brezsnyev találkozott a rosztovi terület vezetőivel. Ivan Bondarenko, az SZKP rosztovi területi pártbizott­ságának első titkára tájékoz­tatta Leonyid Brezsnyevet a pártszervezetnek és a terület dolgozóinak az ötéves terv sikeres teljesítése érdekében végzett munkájáról. Leonyid Brezsnyev köszö­netét mondott a területi pártszervezetnek és a terület valamennyi lakosának szoci­alista kötelezettségeinek ered­ményes teljesítéséért. Rámu­tatott arra, hogy a jelenlegi ötéves terv harmadik éve fel­adatainak megvalósítása még közelebb tolja a vendé­gekhez és siet ki, Ilonkához. A két tanú magára marad. — Tölthetek? — kérdi ud­variasan Szatymazi. — Meg tetszik engedni? A jövendő méhész moso­lyog. — Éppen kérni akartam . .. — Tessék, parancsoljon. A barackból? Onderka nevet. — Nem is a likőrből! Koccintanak, isznak. — Szép időnk van — ba- rátságoskodik Szatymazi. — Az! Itt a nyár! — mo­solyog Onderka. — Bár ez még csalóka — mondja Szatymazi, s megint tölt. — Egészségére! — Isten-Isten! — Onderka sóhajt, s gondterhes arccal teszi vissza a poharat. —i Csak aztán ne jöjjön valami fagy megint... — Csak nem jön! — rázza; fejét derűlátóan az elnök. — Tavaly nagy kárt tett a szőlőben — borong a méhész. — Különösen a Balatonnál... Tokaj jobban megúszta ... Szatymazi tűnődik. — A szőlővel tetszik fog­lalkozni? — kérdi egy idő múltán. — Csak bor formájában — kuncog Onderka. összenevetnek. (Folytatjuk)!.

Next

/
Thumbnails
Contents