Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 17. A hét címszavakban : HÉTFŐ: Az iráni zavargások miatt lemondták a sah romániai látogatását — Sziad Barré Szomáliái államfő Brüsszelbe utazott a Közös Piac támogatásának elnyerésére — Komoto Tosio japán külkereskedelmi és lparügyi miniszter Pe- kingben tárgyal KEDD: Púja Frigyes Hágában a holland külügyminiszterrel folytatott eszmecserét — Felhívás Nicaraguában általános népi felkelésre, Somoza repülőgépei Costa Rica területén településeket bombáztak — Asszad szíriai elnök bonni hivatalos látogatása során Schmidt kancellárral találkozott SZERDA: Leonyid Brezsnyev fogadta Vadzspaji indiai külügyminisztert — Fidel Castro Addisz Abebában megkapta a legmagasabb etióp kitüntetést — ülésezik az amerikai államok szervezetének állandó tanácsa Nicaragua ügyében és Costa Rica panasza alapján CSÜTÖRTÖK: Megbuktatta a lisszaboni parlament Nobre da Costa 17 napos kormányát —; Schmidt nyugatnémet kancellár és Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök konzultációja Aachenben PÉNTEK: Elénk diplomáciai tevékenység színhelye Budapest, ahol Kádár János fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet vezetőjét, Púja Frigyes pedig tárgyalásokat kezdett thaiföldi kollégájával SZOMBAT: Izraeli csapatösszevonások a libanoni határon és a Golan-fennsíkon — Befejezéséhez közeledik a vártnál hosz- szabban elhúzódott Camp David-i hármas találkozó — Egyes portugál pártok rendkívüli választások kiírását követelik A hét három kérdése A hét fontos eseménnyel kezdődött: az indiai külügyminiszter moszkvai látogatásával. Ennek kapcsán sokan vetették fel a világ különböző égtájain a kérdést: hogyan is alakul a Szovjetunió Ázsia- politikája? Európa nyugati felén sor került a francia köztársasági elnök és a nyugatnémet kancellár újabb tanácskozására. Feljegyezték: ez már a 32. ilyen találkozó volt De Gaulle és Adenauer óta. Mi foglalkoztatja ma elsősorban Párizst és Bonnt? O Hogyan is alakul a Szovjetunió Ázsia-po- litikája? Az indiai külügyminiszter, Atal Bihar Vadzspaji moszkvai tárgyalásai annak szellemében zajlottak le, hogy a két nagy ország viszonya a ma is érvényben lévő béke-, barátsági és együttműködési szerződésen alapul. Leonyid Brezsnyev is fogadta az indiai diplomácia vezetőjét, és biztosította arról, hogy a Szovjetunió támogatja az ázsiai helyzet megjavítására irányuló erőfeszítéseket. Érdemes arra emlékeztetni, hogy kevés híján öt esztendeje járt Leonyid Brezsnyev Indiában. Már akkor is biztosította vendéglátóit, hogy szovjet részről érdeklődéssel fogadják az olyan terveket, mint amilyen az Indiai-óceán békeövezetté változtatásának elgondolása. Kifejezésre juttatta azt is, hogy a Szovjetunió érdekelt az ázsiai béke és biztonság megteremtésében és fenntartásában, s nemcsak azért, mert az ország területének nagy része Ázsiában található. Brezsnyevi gondolat ez: „Ha Ázsiában — azon a kontinensen, ahol az emberiségnek több mint a fele él — megteremtenénk a béke. a biztonság és az együttműködés viszonyait, ez világtörténelmi jelentőségű lépés lenne a népek biztonságának és békéjének az egész földre kiterjedő szavatolása felé.” Szovjet részről mindig visz- szautasították az olyan állításokat, amelyek szerint egy ázsiai biztonsági rendszer Kína „bekerítését” vagy „elszigetelését” célozná. Viszont ma láthatóan magukat szigetelik el Ázsia országaitól, népeitől a pekingi vezetők... Azok, akik provokációkra ragadtatják magukat, mondják — Mongólia és Vietnam vezetői. A Szovjetunió a legteljesebb támogatásáról biztosította a testvéri szocialista országok, a Mongol Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság népeit, kormányait. Külön jelentősége lenne a szovjet—japán együttműködésnek, ha ennek korábbi Ígéretes kezdeteit nem fékezték volna le amerikai hideg- háborús lépések, kínai kellemetlen követelések, no meg a japán reakció szovjetellenes nézetei. Koszigin szovjet kormányfő a minap a japán parlament küldöttsége előtt őszintén és nyíltan ismertette a szovjet álláspontot, felvázolva az együttműködési lehetőségeket és figyelmeztetve a japán—kínai összjáték kockázataira. O Mi foglalkoztatja ma Párizst és Bont? Nyugat-Európa helyzetére változatlanul rányomja a bélyegét a gazdasági válság megannyi jele: a munkanélküliség, az infláció, a valuták értékének, árfolyamának bizonytalan alakulása, ennek nyomán pedig a kereskedelmi kapcsolatok akadozása, egyes szektorokban a termelés leállása. Gyógyírt minderre Párizsban és Bonnban az év derekán valamilyen nyugat-európai valutareformban kerestek, az ingatag dollárral szemben egy új, akár mesterséges valuta megteremtését javasolták. Emlékszünk rá, július elején a „kilencek” brémai csúcstalálkozóján hozakodott elő Schmidt kancellár és Giscard d’Estaing egy új „európai pénz” gondolatával. Július közepén aztán a nyugati világ vezető hatalmainak csúcstalálkozóján színleg Carter is áldását adta az elgondolásra. De Carter ugyanakkor azt is megígérte, hogy a dollár értékének a stabilitását visszaadja. A dollár pedig azóta csak egyre süllyed. A nyugatnémet—francia csúcstalálkozóra Aachenben került sor. Abban a városban, ahol Nagy Károly császár született. Ezt a Nagy Károlyt tartja a Közös Piac propagandája „az európai gondolat előfutárának”. A tőkés Európa egységének kialakításához mindenkelőtt a pénzügyi egységet mondják szükségesnek Nagy Károly mai hívei. De azért szó esett Aachenben a jövő év júniusában esedékes „európai választásokról” is, a kilenc országban egyszerre megrendezendő szavazásról, amelynek során kijelölik a Közös Piac országainak egyelőre csak tanácskozási jogú közös parlamentjébe „az európai honatyákat”. © Mi a helyzet most „Afrika szarván”? Az etiópiai évforduló ráirányította a figyelmet „Afrika szarvára”, a földrésznek az Indiai-óceánba valóban szarv formájában beékelődő részére. Amikor az etióp— szomáli háború dúlt, sokat írt érről a térségről a világsajtó. Annak nyugati fele (természetesen a polgári, a jobboldali sajtó) különösen akkor hördült fel, amikor Kuba az etióp forradalom vezetőinek kérésére fegyveres segítséget nyújtott a szomáli betolakodók visszaverésére. Szomália csapatai kénytelenek voltak szégyenszemre visszavonulni saját határaikon túlra, az etióp győzelem láttán aztán elhallgatott az imperialista propaganda. Csak akkor éledt fel ismét a hangja, amikor Eritreában lángoltak fel a harcok az etióp központi kormány csapatai és a szakadárok között. De mert a hadihelyzet itt is Addisz Abeba javára alakult, mostanában „Afrika szarva” letűnt a nyugati lapok címoldalairól... Sziad Barré, Szomália elnöke a héten megpróbált Brüsszelben közös piaci segítséget szerezni súlyos helyzetben levő államának gazdasági és katonai talpra- állításához. Nem sok sikerrel. Ugyanakkor Etiópia nagyszabású ünneppel emlékezett meg a forradalom negyedik évfordulójáról. Nem „kerek” volt ez az évforduló, mégis nagy jelentőségű lett, mert azzal a ténnyel, hogy az évfordulós ünnepségekre a szocialista közösség országaiból magas szintű küldöttségek érkeztek, az új Etiópia messze- hangzóan jelezhette helyét a világban és Afrikában. Leonyid Brezsnyev üzenetet intézett Mengisztu elnökhöz. Az etiópiai ünnepen személyesen is megjelent Fidel Castro, a kubai államtanács elnöke, aki ez alkalommal vette át a legmagasabb etióp kitüntetést. Elsőnek 6 kapta meg a „Szocialista Etiópia Csillagát”. Pálfy József o A férfi hangosan krákog néhányat, de a pár nem hallja. Idő múltán Kati mégis megérezhet valamit, mert kibontakozik a gaz huligán öleléséből, és odasandít rájuk. Aztán odaköszön, olyan természetesen, mintha csak a közértben találkoztak volna, s nem itt, e több mint félreérthetetlen helyzetben! — Sziasztok. — Jó estét kisasszony — mondja maró gúnnyal Ispánki. — Majd ahhoz a förtelmes huligánhoz fordul. — Jóestét fiatalember. A fiú — a pimasz! a csábító! a nőrabló! — nem is válaszol, csak ügyefogyottan vigyorog. Most lebuktunk, ugye, csibész! A mama odahajol Katihoz. Áz esthajnalcsillag ostroma # Utón a Vénusz felé Moszkvában szombaton, szeptember 9-én bejelentették: új rakétaautomatát indítottak a Vénusz felé. A sorrendben tizenegyedik Vénusz-rakéta (Venera II) a francia—szovjet űrkutatási egyezmény értelmében francia tervezésű műszereket is magával visz. Néhány érdekességet közlünk olvasóinkkal a Vénusz kutatásának történetéből, a népszerű nevén: esthajnalcsillag rakétás megközelítésének titkaiból és a Venera 11. kísérlet célkitűzéseiről. A Föld nővére A csillagászat „romantikus” korszakában szinte minden bolygót élőlényekkel igyekeztek benépesíteni. A Vénuszt a Föld nővérének tartották. Arra gondoltak, hogy a Vénusz soha fel nem szakadozó felhőfátyo- la alatt ősóceánok hullámzanak, s ebben gigantikus őriásállatok „fürdenek” (mint a földön a „saurusok” a kréta, jura és triász korszakban). A Vénusz alig kisebb, mint a Föld, átmérője 12 200 kilométer, 225 nap alat kerüli meg a Napot. Légkörét 1761-ben a nagy orosz tudós, Mihail Lomonoszov fedezte fel. Ezután azonban érdemleges lépés nem igen történt. Rés sohasem keletkezett a Vénusz félhőköntösén, a felszínét soha senki nem láthatta, az emberi fantázia szabadon csaponghatott... Maximum 146 nap A Vénusz bolygó eléréséhez minimálisan 11,6 kilométeres másodpercenkénti indítási sebesség kell, a rakéta mesterséges bolygóként közelít a cél felé. Az indítás a Vénusz gyors keringése miatt csak meghatározott időpontban történhet, ennek periódusa 584 nap (+15 nap tűrési idővel). Az előbb megadott értéknél gyorsabb rakétát is indíthatnak, így a maximális 146 napos utazási idő 100—140 napra csökkenthető. A „toronyirányt” való indítás persze nem is lehetséges! Az indulás nem akkor történik, amikor a két bolygó legközelebb van egymáshoz, sőt: a rakéta éppen akkor érkezik a célba, amikor a Vénusz igen távol van, földközelben a Vénusz távolsága 40 millió, amikor a rakéta odaér, a távolság 60—100 millió kilométer is lehet. Ha az indításkor néhányszor 10 méter/másodperc sebességhibát, vagy néhány nap indítási hibát követnek el, a rakéta esetleg lekési a találkozást és több millió kilométerrel elkerüli a Vénuszt. A hiba megelőzésére a szovjet tudósok új módszert dolgoztak ki: a rakétát először 200—300 kilométer magasságú, Föld körüli parkolópályára bocsátják fel. A hibák kiküszöbölése után következik a második fázis: a mesterséges holdként keringő űrhajó hajtóműveit újból bekapcsolva az utazási (vég-) sebességre gyorsítják fel. Három és fél évszázad = 50 perc Az első Vénusz-rakétát 1961-ben a Szovjetunióból indították, ez elkerülte a -bolygót. A következő érdekes lépés 1964-ben történt. Ekkor egy szovjet szonda sikeresen leszállt a Vénuszon és elhallgatott. Ennek a furcsa jelenségnek az okát már sejtették: a Vénusz mégsem a Föld nővére! 1967 októberében egy újabb Venera szállt le a Vénuszon és 50 percig „bírta” a bolygó „vendéglátását”, üzenetet küldött az égi pokolból. Hőmérséklete plusz 400—500 fok (még a negyedére sem számítottak), légnyomása 90—100 atmoszféra. A sűrű, át nem látszó felhőzet döntő hányada széndioxid, víz csak nyomokban fordul elő. Ez a szovjet automata történelmet csinált, 50 perc alatt több információt küldött a Vénuszról, mint amennyit Galilei (1610) óta a távcsöves, klasszikus csillagászat összesen „szállítani” tudott. Sodródó ballonok A Vénusz a Holdhoz hasonlít és nem a Földhöz. Felszínén kráterek és lánchegységek vannak, talán még nagyobbak, mint a Holdon. A légkör alsó rétegeinek kibírhatatlan fizikai jellemzői miatt életet a felszínen el sem lehet képzelni. A Venera—9 szonda leszállás közben érdekes dolgokat figyelt meg. A talaj felett 50—80 kilométer magasságban a hőmérséklet plusz 50 és mínusz 50 fok között ingadozik és a légnyomás a földivel azonos. Ilyen körülmények között esetleges alacsonyabb rendű élet elképzelhető! Hogyan lehetne tehát a légkörnek ezt a tartományát átkutatni? A rakétaszonda ugyanis gyorsan eléri a talajt. Francia tudósok javasolták: a Vénusz légkörébe behatolt űrhajó, leszállás közben bocsásson ki magából — ejtőernyő helyett — egy léggömböt, így az lebegni kezd (mert a légkör elég sűrű), sőt nem marad egy helyben, mert a keresztirányú szél sodorni kezdi (az egyes szélrendszerek sebessége 20—50—100 kilométer óránként). A ballonos szonda szerencsés esetben megkerülheti a bolygót és műszerei életcsírák (baktériumok stb.) után kutathatnak. Ha minden manőver sikerül, ezekre az érdekes kérdésekre az év végén — amikor a Venera—11 eléri a Vénuszt — választ kaphatunk. Gauser Károly — Katikám, ilyesmit! Itt. a ház előtt! Az egész ház szeme láttára! Elment az eszed! — Búcsúzkodunk... — mondja a lány pimaszul és ránt a vállán. Ispánki már nem áll ki ennyi cinizmust, dühösen elindul. De a kapuból még odakiált: — Azonnal feljössz! Kati, aki már ráforrt megint a fiú szájára, most eltolja magától és kelletlenül kiáltja vissza: —Megyek. — Mi volt ez?! Az atyai szigor nem csak a homlokra gyűr ráncokat, az erélyes hangban is megnyilatkozik. Itt állnak valameny. nyien az előszobában, nagymami a konyhaajtóban, mami a külső szobáéban, a zord atya pedig középütt, éppen a tükör előtt. Hirtelen belepillant, s maga is megijed a látványtól: akár egy középkori atya, aki felelősségre vonja elbukott leányát... De mert eszébe jut, hogy mégiscsak a huszadik században él, kissé tompít a hangja élén, amikor megint megszólal, megismételvén a kérdést, mert az elsőre nem kapott választ. — Azt kérdeztem, mi volt ez, Katalin?! A lány — mint odalent is! — újra csak megvonja vállát. — Búcsúzkodtunk, mondtam már! — És annak a taknyos kö_ lyöknek nincs nyelve? Nem tud köszönni? Csak vigyorog, mint egy fakutya? — Nem vigyorgott, hanem mosolygott! — De miért nem köszönt? — Mert nem tud magyarul! Az apja rámered. — Ez egyre szebb! Hát milyen nyelven tud, ha meg szabad kérdeznem? Talán olaszul?! — A felesége tekintetét keresi, kétségbeesve. — Úristen, csak ez hiányzott! — Nem olaszul, ne félj! Franciául és angolul tud. — Melyik az anyanyelve? — A francia. — És mit keres itt? Kati elmosolyodik, véletlenül épp a napokban volt szó erről. — Heti hatszáz frankot. Az apja bámul. — Ezt nem értem. — Pedig egyszerű. Egy gépet szerel, amit a franciáktól vettünk. — És? — Nincs és. Most itt dolgozik. — Meddig? Kati szeme elhomályosul. — Már csak tíz napig.. — Na, hála istennek — sóhajt az öreg megkönnyebbülve. — És mióta van itt? — Három hónapja. — Mióta ismered? — Két hónapja. Az öreg fújtat, s azon tűnődik, vajon e két hónap alatt meddig jutott a lányával az a taknyos ... Atyai akar lenni, megértő, közelebb lép Katihoz. — Mondd, hát van neked eszed? — Jaj, ez még a szemrehányó hang, a felelősségre vonó, de ide most együttérző aggodalmas hang kell inkább! — Odaállsz egy jött-menttel csókolózni, aZ. egész utca szeme láttára? — Tudhattam, hogy most jöttök? Ilyenkor már rég itthon szoktatok lenni! A pimasz, fölényes hang, a leplezni sem kívánt, bűnös szándékosság — amelyről most, ime, lehullott a lepel! — megint a zord atyát piszkálta fel az öregben, a jóságos szülő szerepe már a múlté! — Haha! — kiáltja gúnyosan. — De most lebuktunk, kicsikém! Most az egyszer lebuktunk! Kati ártatlan pillantással kérdi: — Na és? — Na és? Hát tessék! Vedd tudomásul, hogy ezzel a fiúval többé nem találkozhatsz! Két dologhoz nincs semmi kedvem: hogy a családom oldja meg egy külföldi huligán itteni átmeneti szerelmi gondját, vagy pedig, ha az ügy komolyabb, hogy külföldre adjalak férjhez! Épp elég cifra esetet hall az ember manapság! Világos? A lábadat sen teheted ki többé itthonról! Gondoj arra, hogy nyakadon az érettségi! Megértetted? — Meg — bólint engedelmesen Kati. Aztán nagyon szerényen, nagyon illedelmesen megkérdi: — De a matek különórákra azért járhatok, nem? Az öreg rácsodálkozik. — Hallod! Az az érettségi érdekében van! És nagyon jól tudod, hogy mi az elvem: ’első a kötelesség! * A május eleji hőség korai nyarat varázsolt egy—két nap alatt a tájra, még esténként is elég a zakó, vagy egy köny- nyű kardigán.
