Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-12 / 189. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 12. KOMMENTÁR Az utolsó felvonás E nyhén szólva rájár a rúd Rhodesia fehérte­lepes diktatúrájára. Nem elég, hogy a közelmúlt­ban nagyarányú Panama hí­re pattant ki, amelynek so­rán vezető állású fehér kor­mánytisztviselők is „kényte­lenek" a feketék sorsában osztozni — magyarán bör­tönbe csukta őket Ian Smith —. ráadásul az amerikai sze­nátus és a képviselöház köz­vetítő bizottsága sem hozott kedvező döntést. Ügy talál­ták Washingtonban, hogy a Smith-rendszerrel szemben foganatosított szankciók föl­oldását jelenleg semmi nem indokolja. Rhodesia pedig reményke­dett abban, hogy az USA „ke­gyelmet gyakorol” és meg­szünteti a gazdasági bojkot­tot, amely mégiscsak hátrá­nyos Salisbury számára. Nem így történt. Ennyi csapás már rég érte egyszerre a fehértelepeseket. Ha ehhez még azt is hozzá­vesszük. hogy az ENSZ de- kolonializálási bizottsága most hozott határozatában törvénytelennek és elfogad­hatatlannak minősítette a salisburyi úgynevezett bel­ső rendezést, akkor érthető­vé válik, miért fordul a faj­üldözők dühe oly elkeseredet­ten a hazafiak ellen. Az utóbbi napokban ugyanis fo­kozódtak a katonai akciók a zimbabwei felszabadítási mozgalom gerilláival szem­ben. Ezúttal a harc kiterjedt a városokra, sőt Salisbury külső negyedeire is. A hír- ügynökségek megállapítot­ták: a hat éve változó heves­séggel folyó háborúban most először váltak a városok is az összecsapások színterévé. Ezzel függ össze a ZAPU.a Zimbabwei Afrikai Népi Unió folyóiratának értesülése, mi­szerint 13 ezer külföldi zsol­dos is részt vesz a hazafiak elleni akciókban. A zsoldos csapatok gerincét dél-afri­kaiak alkotják: 4600-an küz­denek a rhodesiai kormány­katonák oldalán. Az USA-ból 2300, Portugáliából 2800, az NSZK-ból ezernél több zsol­dos érkezett, a zimbabwei harcterekre. Smith és fajüldöző kor­mányzata eddig az időténye­zőben reménykedett. Abban, hogy legfőbb szövetségesei: az USA és Anglia valami mó­don kiutat talál számára, s meghosszabbítja a rezsim ha­láltusáját. Ügy tűnik, London és Washington ma már ké­nyelmetlennek ítéli meg szö­vetségesét. Ez pedig a tele­pesrezsim számára az utolsó felvonást jelzi. Gy. D. Tart a készletek feltöltése II kirakodás után új lakók fogadására kész a Szaljut Csütörtökön este, az éj­szakai munka után kapott pihenőt követően nyitották ki a Szaljut—6 űrállomás és a Progressz—3 teherűrhajó között átjárót az űrállomás lakói. Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsen- kov megkezdte az átrakodást, amely előreláthatólag több napot vesz igénybe. A két űrhajós teljesen feltölti a készleteket, hogy újabb hosz- szú időszakra biztosítsa a Szaljut—6 működését, ellátá­sát. Mint ismeretes, a ter­vek szerint rövidesen útnak indul az az űrhajó a Szaljut- hoz. amelynek nemzetközi személyzetében az NDK űr­hajósa is részt vesz. A tervezett újabb úttal le­zárul az Interkozmosz-prog- ram végrehajtásának első szakasza, amelyben cseh­szlovák, lengyel és NDK-beli űrhajósok vettek részt a ku­tatómunkában. Az újabb szakaszra már megindult a fölkészülés: öt ország, köz­tük hazánk űrhajósjelöltjei ismerkednek meg az űrhajó­zás tudományával a csillag- városban. Mint a Jurij Gaga- rinról elnevezett kiképző központban elmondták, a ta­vasszal indult második nem­zetközi űrhajós-tanfolyam résztvevői túl vannak a fel­készülés első időszakán. Ezzel párhuzamosan végez­ték fizikai felkészítésüket is. Rövid pihenő után a tanfo­lyam folytatódik és megindul a konkrét program begyakor­lása is. Ebben a szakaszban a szocialista országok űrhajós­jelöltjei már eljövendő szov­jet partnereikkel együtt dol­goznak majd A körülbelül egyéves tan­folyam befejezése után ke­rülhet sor majd az újabb tudományos expedíciókra. Magyar küldöttség utazott Rómába A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a kormány képviseletében VI. Pál pápa temetésére pénteken Rómába utazott Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke és Miklós Imre állam­titkár. az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A küldöttség tagja Kóczián Vince, a római magyar nagykövetség ideig­lenes ügyvivője is. Tegnap Lékai László bíbo­ros, esztergomi érsek, a ma­gyar katolikus püspöki kar elnöke vezetésével háromtagú egyházi delegáció is utazott Rómába, VI. Pál pápa teme­tésére. (Folytatás az 1. oldalról) teiből, abból, hogy vizen és levegőben milyen nagy fel- készültséget, ügyességet kí­ván a korszerű technika ke­zelése. A vizen összesen 220 hajó, motorcsónak, aknász­naszád vonul végig, a leve­gőben pedig félszáz különbö­ző típusú helikopter és re­pülőgép húz el a Duna fö­lött. A budapesti honvédelmi nap délelőtt, fél tizenkettő­kor kezdődik. Megszólalnak a fanfárok, elhangzik az ün­nepi köszöntő, majd zászló­val díszített motorcsónakok tűnnek fel a Dunán. Utánuk különböző, nagyméretű ha­jók következnek. Eközben a Duna fölött a levegőben zászlós helikopte­rek nyitják meg a légi be­mutatót. A motoros és a vi­torlázó repülők után elhúz­nak a Magyar Néphadsereg' nagy sebességű gépei, majd egyéni és kötelék műrepü­lésben gyönyörködhetnek a nézők. Ezután a vízi- és lé­giparádék egyik leglátványo­sabb eseményére, az ejtőer­nyősök bemutatójára kerül sor. Az egyórás- program záró­képpel fejeződik be: a leve­gőben vitorlázógépek és he­likopterek vonulnak végig, mintegy 8000 színes szalag­gal köszöntve az esemény résztvevőit. Alkotmányunk ünnepén — immár 14. alkalommal — ez évben is tűzijátékban gyönyörködhetnek a buda­pestiek és a város vendégei. A sajtótájékoztatón elmond­ták, hogy az idén először ví­zikoncert előzi meg a látvá­nyos parádét. Este 8 és 9 óra között a Magyar Néphadse­reg összevont, 150 tagú zene­kara ad hangversenyt az In- tercontinentál-szálló, majd a Parlament előtti Duna-szaka- szon. Ezután kezdődik este 9 órakor a félórás tűzijáték. Az augusztus 20-i parádé vendégei lesznek a IX. orszá­gos Ifjú Gárda-szemle részt­vevői — a szemlét augusztus 13-a és 20-a között Békés megyében rendezik meg. A fiatalok hagyományos talál­kozójára NDK-beli ifjűkom- munistákat is várnak. Szíria, avagy közel van Kelet 5. Múl! és jövé A dnan Khalik fiatal­ember, Magyarorszá­gon tanulta meg a konfekciógyártás, a szalag­termelés titkait. Hazatérve művezetője lett az itteni, a damaszkuszi ruhagyár­nak, s egyben „gazdája” vagy kétszáz nőnek és né­hányszor tíz férfinak. A ruhagyári látogatást megelőzően már sikerült valamelyest, de általános képet kapni, hogyan alakul a szír munkásosztály, ho­gyan fejlődik az ipar. Aki a tájékoztatást adta: Audé Kaszisz a Szíriái Munkások Általános Szövetségének egyik titkára volt. Audé Kaszisz: — Szíriának nem volt konfekcióipara. Ezzel a gyárral megteremtettük ennek az iparágnak az alap­ját — mondja a bemutat­kozás után és beszélgeté­sünk elején, az NDK-ban végzett textilvegyipari mér­nök, G. Zakhour, a gyár igazgatója. — A magyar segítséggel felépült 16 ezer négyzetméteres üzem egy­ben majdani káderutánpót­lását is jelenti a további­akban felépítésre kerülő üzemeknek. De hát addig van itt is gondunk éppen elég ... Kovács László főszabász, a budapesti „anyavállalat­tól”: — Akik a gépnél ülnek, azokkal nincs különösebb baj. Megtanulták a mun­kát, a szalag rendjét és fe­gyelmét. A középvezetők begyakoroltatása a na­gyobbik gond. ★ Homszk, hatalmas ipari város, már lassan eléri a félmilliót, Aleppó sem csak a kereskedelméről neveze­tes már, mint ahogyan a fél évtized alatt háromszo­rosára, kereken kétmillióra duzzadt Damaszkusz sem a kereskedelem, a kultúra és az iszlám egyik központja csak. Velük együtt, sok más település környékén is épülnek az új üzemek, mű­helycsarnokok. Nemcsak a csehszlovák segítséggel fel­épült homszki olajfinomí­tó, s általában az olajipar jelenti a szíriai gazdaság „másik lábát” amin jó erő­sen megvetheti magát, de a foszfát-, a fém- és a bőr- feldolgozás, a televízió-sze­relés is ad munkát és egy­re többet Szíria lakóinak. Dr. Fadel Al Ansari a Baath Párt — nemzeti — tájékoztatási osztályának a vezetője: — Egyesülés, szabadság, társadalmi haladás: ez a mi hármas jelszavunk. El­sőrendűnek tartjuk az arab egyesülést, mert az imperializmus megosztotta az egykor egységes arab nemzetet. Az egység, véle­ményünk szerint, az arab gazdaság egységének, a ha­ladó erők egységének meg­teremtését is jelenti. Gyö­keres társadalmi, politikai változásokra van tehát szükség. Párhuzamos harc ez: egyszerre nemzeti és egyszerre haladó. Majd később: — Mi itt Szíriában hi­szünk az állandó, az igaz­ságos békében. De nagy a különbség a béke és a megadás között. Szíria most óriási gazdasági nyomást kénytelen elszenvedni, hogy adja fel a harcát, já­ruljon hozzá a szadati lé­pésekhez. Ám mi erre nem vagyunk hajlandók. Abdul Fattah, El Saurá- ban, az Eufrátesz-gátnál. Az igazgatóság vezető munka­társa: — Gondolja, hogy ezt, amit megépítettünk, s azt, amit még építeni fogunk, azt hagyjuk, csak úgy pré­dának, bárkinek is? Szíria épít és barátai segítségével meg is tudja védeni azt, ami az övé. Fauzi Keyali, a Szocia­lista Unió főtitkára: — Izraelnek az a szerep jutott, hogy állandóan szít­sa a tüzet Közel-Keleten. Voltaképpen az izraeli nép is egy agresszív politika áldozata. ★ Nézem, amit eddig írtam. Nézem a jegyzeteimet: hát bizony, aki a Kelet roman­tikáját kereste írásomban, az jócskán csalódhatott. Nem írtam például a híres damaszkuszi bazárról, nem szóltam a Harika negyed varázsáról, az Azem palo­ta ezernyi történetéről, mit sem mondtam a legen­dás Szalahadin sírjáról, meg hegycsúcsra épített váráról, arról a színpom­pás képről sem, amelyet száznyi husseynie-i asz- szony ezernyi színű ruhája festett elém, amint eskü­vőre vonult a vad sárga sziklák között. Mit sem mondtam Palmyra csodá­latos romjairól, Basra óriá­si római színházáról, vagy az aleppói fellegvárról. Semmi ősi, semmi misz­tikus, semmi varázsos.. Csak Szíria. Ma. Szíria, amely kereken háromezer kilométerre felszik tőlünk Keletre, de amely mégis közel van hozzánk. Mert közel van Kelet. És minden ágtája is a világnak, ahol az emberek emberségükért harcolnak. Gyurkó Géza (Vége) 45. Csak menet közben szóit oda minden figyelmével a tollaslabda küzdelmeibe me­rült férjének: — Ferenc! Ferenc felpillantott, látta felesége határozott lépteit, látta, hogy fia is kullog az anyja után, engedelmes férj lévén egy pillanatnyi tétová­zás után odaszólt társainak: — Bocsánat, egy pillanat­ra ! Ment, letette az ütőjét ar­ra a fatönkre, amelyen az előbb a fia ült. a kocsinál utolérte az asszonyt. — Mi van. Mari? — Hazamegyünk — jelen­tette ki Mari. és már ült is be a kocsiba. Ferenc látta, hogy ez már határozat. Nincs mit kérdez­ni, nincs mit vitatkozni. Visz- szafordult az otthagyott tol- laslabdázókhoz. széttárta a karját. — Úgy látom, el kell men­nünk! Szevasztok! Beült a volán mellé. — Majd mindent megma­gyarázok — mondta Mari megnyugtatóan, de pillanat­nyi kétséget sem hagyva el­határozása jogossága és in­dokoltsága felől. Tibor, miközben bemászott a hátsó ülésre, még egy pil­lantást vetett a partra, ahol anya és lánya között a drá­mai jelenet utolsó másodper­cei zajlottak. Kati nagyon csinos volt így sortban, lenge blúzban. Jó volt vele... jó volt azt hinni, hogy ezzel a lánnyá! fogja leélni az életét. Felsó­hajtott. A sírás egy kissé még megint fojtogatta, de ő most már nem engedte fel­szakadni. A kocsi farolt. aztán ne­kifordult a kapunak. ★ Elment. Egyszerűen elment. Gitta és Kati megdermedve néztek utána. Nem messze tőlük a parton Klári szörnyeteg gyermekei ugráltak be a vízbe — ki a vízből, s mintha csak valaki agyafúrt szöveget súlykolt volna beléjük, ütemesen kia­bálták: — El-menta-vőle-gény . .. el-menta-vőle-gény! Klári hiába akarta lecsen­desíteni őket; kínjában La­cit kereste, aki az előbb még kéznél volt, hogy segít­sen neki, de Laci már megint messze beúszott a vízbe. Ügy látszik, ő vette észre először a kocsi távozását. A csonkán maradt tollas­labdázó társaság tanácstala­nul tekintgetett széjjel, lát­szólag csak azért, hogy a Fe­renc távoztával megürült helyre egy negyediket keres­senek. Nagy csend támadt. Nagymama talán éppen er­re a nagy csendre ébredt fel, ahogyan tápászkodott, meg- nyöszörögtette a nem éppen vadonatúj nyugágyat. Fel­ült,. nézelődött. Most megkérdezi, hogy ho­va lettek Tiborék — leste ag­godalommal Gitta. De nem azt kérdezte. — Hol az a pirostrikós fiú? Ez volt a nagymama kér­dése. A lehető legjobb kérdés — gondolta Gitta. Valóban, hol rejtőzött el az az átkozott pirostrikós? Gitta odament nagymamá­hoz. Mégis az ő anyja, neki kell vele foglalkoznia. Lega­lább elhallgattatja. — Jól aludtál, mama? — Mindig jó alszom, tudod! — Tudom, mama, de most nappal van. — Nappal is jól alszom! Hagyj már azzal az alvással! — s érdeklődéssel nézett kö­rül. — Hova lett a pirostri­kós? Gitta sóhajtott, a víz felé intett, jelezve, hogy valahol arra .. . — Mit. a vízben? — kér­dezte riadtan nagymama. — Hiszen ebbe bele lehet ful­ladni! Miért engedtétek? Te Lajos! Hol vagy? Gitta összeszorította a száját. Ha Lajost is arról fag­gatja. hogy hol az a csibész . . és felelősségre vonja, hogy miért engedtük bele a vízbe.. én is a Dunának megyek. Lajos kénytelen volt oda­jönni. — Engem szólított. Margit néni? — Te vagy Lajos, ha nem tévedek ... — Nem téved. Margit néni. Parancsoljon velem! — Miért engedtétek bele azt a gyereket a mély Duná­ba? Bele is fulladhat. Azon­nal hívd ki! De Lajos bácsi nem fogta fel, hogy kiről van szó. Ta­nácstalanul nézett Gittára. — Bár fulladna — mond­ta Gitta meggyőződéssel. Ebből Lajos bácsi már gondolta, hogy miféle gyerek­ről is van szó. De villámgyors diplomáciai húzással inkább a Klári gyerekeire figyelt, akik bokáig hol vízben, hol a sárrá feltúrt fövenyben jár­tak. Nekik kiáltott oda: — Vigyázzatok, gyerekek, bele ne menjetek nagyon a vízbe! Térden felül veszé­lyes ! — Itt vagyok velük — je­lentkezett Klári —, vigyázok rájuk! Ezt akár úgy is fel lehetett fogni, mint az illetéktelen be­avatkozás visszautasítását. — Lajos, Lajos! — szólt rá nagymama — nem azokról a kicsi gyerekekről beszélek! — A pirostrikósról, te! — Ó, az a pirostrikós ... Lajos bácsi nem volt köny- nyen felingerélhető ember, de most egyszerűen ott akarta hagyni nagymamát. Gitta még idejében, halkan rászólt: — Vidd csak neki! Ha ké­ri.. . (Folytatjuk) Kombájn arat a tegnapi sivatagban. (A szerző felvétele).

Next

/
Thumbnails
Contents