Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 9. KOMMENTÁR Puccs Hondurasban H étfőn este Hondurasban puccs történt. Nincs az a nyári uborkaszezon — mostanában nem panaszkodhatunk: egymást kergetik a világpolitika eseményei —, amikor ez a hír különösebb izgalmakat vált ki. Honduras már hozzászoktatta a világ közvéleményét a véres vagy vértelen hatalomátvételekhez. Latin-Amerika gyakori pucs- csai közül talán a legtöbbet ebben a 112 ezer négyzetkilométeres, ám csupán mintegy hárommilió lakosú országban hajtották végre. Természetesen, Juan Alberto Melgar Castro, a most elmozdított elnök is így került az államfői tisztségbe. Három éve ragadta magához a hatalmat, amelyet most a három tagú junta elorozott tőle. A juntában a fegyveres erők főparancsnoka, a biztonsági erők főnöke és egy ezredes kapott helyet. így megy ez már 1838, az állam függetlenné válása óta. Honduras az USA egyik legmegbízhatóbb partnere a „zöld kontinensen”. Exportjának csaknem a fele az Egyesült Államokba irányul, s onnan származik importjának megközelítően azonos százaléka. ízig-vérig banánköztársaság, amely számtalan hosszabb-rövidebb ideig tartó háborút viselt szomszédaival: EH Salvadorral és Nicaraguával. A legemlékezetesebb konfliktus 1969. július 14-én robbant ki és két hétig tartott. Futball-háború néven jegyezték föl, miután látszólag a hondurasi és a Salvadort válogatott világbajnoki nézeteltérése váltotta kihalójában azonban a Hondurasban meghirdetett részleges földreform miatt dúlt a legalább háromezer áldozatot követelt háború. A főleg banántermelésből élő ország területének kétharmada mezőgazdasági művelésre alkalmatlan. Lakói emiatt szegények, magas a munkanélküliek száma, s a latin-amerikai országok közül itt az egyik legriasztóbb a gyermekhalandóság aránya. A puccsista tisztek „forradalma” azonban mindezen aligha változtat. Gy. D. Újabb teherszállító űrhajó a világűrben Keddre virradó éjjel újabb teherszállító űrhajód indítottak útnak a bajkonúri űrrepülőtérről a Szaljut—6 űrállomás felé. A moszkvai idő szerint röviddel éjjel fél keltő után rajtolt Progressz—3 élelmiszert, a létfenntartáshoz szükséges anyagokat, valamint műszereket, berendezéseket és természetesen postát visz az űrállomásra Vlagyimir Kovaljónoknak és Alekszandr lvancsenkovnak. Az újabb utánpótlás célja kettős: egyrészt ennek segítségével még több időt tölthetnek majd az űrhajósok a Szaljut—6 fedélzetén, kicserélhetik az elhasználódott berendezéseket, meghosszabbíthatják az űrállomás életét. Ugyanakkor az újabb kísérlet során korszerűsíthetik a teherszállító űrhajó irányító- berendezéseit, a korábbi fehérhajók tapasztalatai alapján módosíthatják egyes funkcióit. A teherszállító űrhajó három részből áll: az egyik a hajtó és kormányzó berendezéseket, és a műszereket foglalja magába. A másik rész „darabáru” szállítására alkalmas, ebben körülbelül 1300 kilogramm súlyú hasznos terhet juttatnak el az űrállomásra. A harmadik részben üzemanyagot, vizet és levegőt visz a Szaljut—6- ra. (Folytatás az 1.' oldalról) válón. Hazatérve most jelenthetem: küldöttségünk eleget tett megbízatásának, jelen voltunk a fesztivál minden fontos eseményén, munkálkodtunk azon, hogy sikeres legyen a VIT. — Még egyszer megköszönjük, hogy mi kaptunk megbízatást a XI. VIT-en való részvételre. Azon leszünk, hogy mindazt a szépet és jót, ami ezzel nekünk jutott, helytállásunkkal szolgáljuk meg, ott, ahol hivatásunk szerint dolgozunk — mondotta befejezésül Maróthy László. Ezt követően óvári Miklós köszöntötte a Kubából hazaérkezett fiatalokat. — örömmel és nagy szeretettel köszöntőm a havannai Világifjúsági és Diáktalálkozón részt vett magyar küldöttséget a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, egész társadalmunk és mindazok nevében, akiknek szeretete és figyelme, bizalma és érdeklődése elkísérte önöket a távoli földrészre. Most együtt örülünk annak, hogy megbízatásukat sikeresen teljesítették és tapasztalatokban gazdagon, a becsülettel végzett munka tudatával, jó egészségben visszaérkeztek szülőföldjükre, családjuk, barátaik, munkatársaik körébe. — A XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó eredményeinek és tanulságainak részletes összegzését nyilvánvalóan csak később lehet majd elvégezni; a sajtó jelentéseiből, a televízió közvetítéseiből, s Maróthy László elvtárs imént elhangzott szavaiból azonban már most is levonhatjuk azt a legfontosabb következtetést, hogy a fesztivál elérte célját. A békét és a haladást szolgálta. — A fesztivál megmutatta, hogy a találkozó résztvevői és a mögöttük álló milliók tudják és értik, hogy most és a következő évtizedekben rajtuk is — és egyre inkább rajtuk — múlik, hogyan alakul az emberiség sorsa. Erejüket megsokszorozza egységük, szándékukat bearanyozza a barátság, akaratukat megacélozza a szolidaritás, elszántságukat növeli a vállalt felelősség. Fidel Castro elvtárs a feledhetetlen záróünnepélyen felidézte a spanyol köztársasági harcosok híres „No pa- saran!”-ját. A fesztivál hitet tett: a világ haladó ifjúsága nem engedi meg, hogy az imperializmus. a fasizmus, a reakció sötét erői áttörjenek. A kolonializmus és a neoko- lonializmus erői nem fognak áttörni! A fajgyűlölet hirdetői, a népek közötti ellentétek szítói nem fognak áttörni! A fegyverkezési verseny kezdeményezői, a háborús gyújtogatók nem fognak áttörni!- óvári Miklós megállapította: a fesztivál megerősítette a békés jövőbe vetett reményt, majd így folytatta: Azt hiszem, nem tévedek, kedves lányok és fiúk, ha azt mondom, hogy a fesztivál után egy kicsit mindnyájan mások lettek. Élményekben, tapasztalatokban gazdagon érkeztek vissza hazájukba, s bizonyára jobban értik és jobban érzik feladataikat és felelősségüket az itthoni munkában is. Kérem, adják át barátaiknak, itthon maradt társaiknak tapasztalataikat, a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó üzenetét. Az ünnepélyes fogadtatás a DlVSZ-induló hangjaival ért véget. Szíria, avagy közel van Kelet 2. Jelkép és valóság K uneitra Damaszkusziéi délnyugatra fekszik: Golán megye székhelye. Volt. Lakóinak száma 50 ezer fő — volt. Nyüzsgő élet, híres gyümölcstermesztők vidéke — volt. Most romok, kiégett falak, kártyalapokként egymásra zuhant födémek. — Vissza... vissza.. — integetnek a katonák, sofőrök, de fogalmam sincs miért. — Aknásított a terület! — fújnak nagyot. Pedig tudhattam volna, hiszen Kuneitra a pusztítás, a háború emlékműve. És Kuneitrában voltaképpen egyetlen puskalövés sem csattant az 1973-as, 90 napos háború alatt. Mégis rom. El Saura Damaszkusztól északkeletre fekszik, az Eufrátesz folyó partján. El Saura tízéves múltra tekinthet vissza, s bár ennyi időt aligha lehet múltnak nevezni egy város életében, neve mégis fogalommá vált Szíriában. Ez az új város az Eufrátesz gát- és vízrendszer fővárosa. Félszázezer lakója van. Arab stílusú, de modern város. — Mit keres, aranyat? — kérdi nevetve Abdul Ra- zak A1 Hasszán, az öntözőrendszer egyetemi tanárból lett igazgató helyettese. Vigyorogva, szégyenkezve kotorászom a sárban, míg megtalálom végre a cipőm párját. — Miért, van itt egyáltalán arany? — kínlódom ki magamból a szellemességet és Abdul Razak szélesen int, mutatva a tájra, amely a víz nyomán olyan zöld, olyan harsogó, mint az oázis. Művelt, emberileg tervezett, a természettel sikeresen szembeszegülő ember teremtette mesterséges oázis. Nem bántam, hogy itt is csalóka volt a felszín, itt Alraedben, amely majd félezer kilométerre fekszik Kuneitrától, és még El Saurától is órányi autó- útra. Mi az azonos a két városban, pontosabban a mai Szíriának ez a két profilja, hogyan válik egységes arccá, miért jelkép és valóság Kuneitra és vele együtt El Saura, a romok és a viKiégett kórház Kuneitrában. zekj a katonai táborok és a gátőrök, a talajjavítók sátorai? Ha megpróbáljuk megérteni és ennek nyomán feloldani az ellentmondást, megértjük Szíriát és megértjük azt is, hogy miért van hozzánk is oly közel Közel-Kelet, miért oly nagy a figyelem ebben az arab országban is a szocialista országok, köztük Magyarország iránt. ★ Dr. Fadel El Ansari, a Baath párt nemzeti, tájékoztatási osztályának vezetője: — Az izraeli állandó konfliktus gátolja a társadalmi fejlődést... Mi itt Szíriában hiszünk az állandó igazságos békében. De ehhez teljes izraeli visz- szavonulásra van szükség az 1967-es területekről és a palesztinok jogainak maradéktalan biztosítására... Ha mindez nem sikerül, továbbra is fennáll a háború veszélye... Fauzi Keyali, a Szíriái Haladó Nemzeti Front vezető egyénisége, a Szíriái Arab Szocialista Unió (nasszerista párt) főtitkára: — ... hogyan volna lehetséges a társadalom olyan ütemű fejlesztése, mint amilyenre szükségünk lenne, s mint amilyen ütemet szeretnénk, ha állandóan negyedmillió emberünk áll fegyverben. Szíriában minden katonára tíz civil dolgozik. A nemzeti jövedelem 60—70 százaléka közvetlen is Szíria védelmét szolgálja. Szíria ma szó szerint is fegyvert tart az egyik kezében, s szerszámot a másikban. ★ Most már óvatosan — pedig nincs rá szükség — lépkedünk a kihalt város, Kuneitra romjai között. Mint egymásra rakott lepények, úgy feküsznek az emeletek egymáson, a kórház kiégett falai pedig mint régi romok, amelyekben oly gazdag Szíria, nem az évezredek kultúráját, de a közelmúlt évek barbarizmusát hirdetik. a tűzszünet után tíz nappal egyszerűen bevonultak a Golan- fennsíkról a városba az izraeliek, és elzavarták a lakosságot. Azokat is, akik vállalták volna akár az izraeli megszállást is. A városból és a megyéből 70 ezer ember menekült el, s Izrael magáénak mondhatott egy várost, teljes épségben. Gyurkó Géza Következik: Az élet vize 42. Gitta megsimogatta a fejét. Úgy érezte, hogy Tibor a vállán hangtalanul sír. Majd talán már nem is egészen hangtalanul rázza a zokogás. Ezt most már mindenki észrevette; a két férfi is leengedte az ütőt, s csak állt egyik tanácstalanabbá, mint a másik. Lajos, ő éppen vitt egy kannafödőben egy kis vizet a parázsra, biztos, ami biztos, hátha nem hamvadt még el. Mindig le szokta önteni, hogy ha netalán feltámadna valami szél, el ne vigye a parazsat, bele ne kapjon a láng valamibe. Most ugyan semmi ilyen veszély nem lehetett, különben is még kora délután van, és még valamennyien itt vannak; de biztos, ami biztos, átlépett Mari mellett az árkon, rálocsolta a vizet a hamura, már semmi élő parázs nem is volt benne, sóhajtott, kiegyenesedett és körültekintett onnan a magasból birodalmán. Lábánál Kati és Mari dermedtek kétoldalt; a kapunál Tibor zokogott Gitta vállára borulva. A füvön a két bajnok leengedte a tollaslabdaütőt, s idétlenül vártak valami eligazításra. Nagymama a nyugágyban aludt, s most a nagy csendben jól hallatszott a horkolása is. Klári a parton a két haramiával viaskodott. És Laci bent úszott a Duna közepén valahol, mintha csak át akarna jutni a másik partra, hogy végképp kimeneküljön valami bajból. — Mi van, Kati? — szólt le a lába mellé. De Kati nem nyilatkozott. — Na, mondd el szépen, mi történt, Tiborkám! — simogatta még mindig Gitta a fiú fejét. — Csókolóztak ... — suttogta Tibor és nyöszörgő zokogása megint felerősödött. ★ Most jött elő Guszti az épület mögül; észrevette, hogy valami történhetett, megtorpant és értetlenül nézett körül. Zavarában a nadrágját igazgatta, mintha azt vizsgálná, hogy jól begombolkozott-e. Barna és Ferenc nevettek volna rajta, megjelenése önmagában olyannyira komikus volt, de nem mertek nevetni, mert maguk is a hatása alá kerültek a Gitta vállalkozásának, mely egyelőre ugyan csak az eddig boldognak vélt vőlegény érthetetlen összeroppanását eredményezte. De Gitta annál bátrabbnak, komolyabbnak, sőt fenségesebbnek látszott, minél egyértelműbb volt, hogy Tibor, ez a tudós és komoly ifjú most összezuhanva az ő vállára borult, elismerve ezzel ebben a pillanatban a női, félig-meddig anyai gondoskodás-beavatkozás kizárólagos jogát és esélyét is. De többet egyelőre nem tudtak. Csak azt, hogy Tibor sír. Akárhogyan vegyük is, ez kétségtelennek látszott. Sír. Vagyis pontosabban: zokog. Legfeljebb sejtések keletkeztek bennük; abból a puszta tényből fakadó sejtések, hogy a vőlegény az eljegyzés napján az anyósa vállára borulva zokog. Klári és fiai is felfigyeltek végre az általános megder- medésre. Mind a hárman nagyon mulatságosnak találták, bár csak a két ifjú haramia fakadt harsány röhögésre. Klári is szívesen kacagott volna; ezt a nyurga gyermeket — Tibort — már önmagában is mulatságos jelenségnek találta, de így, sírva, még sokkal mulatságosabbnak. Mégis igyekezett fegyelmezni magát; megérezte a helyzet mások számára bizonyára szörnyű voltát Mari csak ült tovább a helyén. Nem érzett olyasmit, hogy neki most okvetlenül cselekednie kell. Mert mit Is tehetne? Menjen ő is oda és Gittával együtt vagy Gitta helyett vigasztalja, babusgassa a fiát? ö még annyit sem tudott a dologról, mint Gitta, mert ő nem hallotta a Tibor suttogását, hogy „csókolóztak”. Várt. Valamit a jelekből neki is sejtenie kellett. De a házasság összeomlásának veszélye korántsem rendítette meg. Ha a fia így akarta, beletörődött, de ha meggondolja, annál jobb, amilyenek a benyomásai eddig a- lányról és a családjáról. A lélek sebei? Begyógyulnak. ö maga nem tartotta a fiát daliának, de ismerve szívósságát a tanulásban, célratörését a munkában, s eleve beletörődve abba, hogy a magánéletben kissé esetlen és kiszolgáltatott marad, felkészült az esetleges csalódások elviselésére. Lajos bácsi szerette volna Katit megfaggatni egy kicsit, ott ült a lába alatt, de Mari mama a közelükben volt, éppen őelőtte nem lehetett Otthagyta hát a tűzhelyet úgyis kihamvadt már a vízzel leöntött parázs, s óvatosan a part felé húzódott, hátha közelebb férkőzhetne legalább Lacihoz, akit az előbb úszni látott s kicsalogathatná, megkérdezhetne tőle valamit. A jelek valahogy azt mutatják,. nem lehetetlen, hogy éppen ő sejt vagy talán tud is egyet-mást a feltételezett történtekről. De hiába tib-dábolt a parton, felfedezni is alig tudta Lacit, aki bent úszkált valahol a Duna közepén. Elindult hát, még mindig tétován, a tollaslabdázók megkerülésével Gitta és Tibor felé. Mert Barna és Ferenc, jobb híján, s mert úgysem tudtak alkalmasabbat kitalálni, végül is folytatták a tollaslabdát; gondolták, ráérnek mindent megtudni, ha már az asszonyok valami módon mindent elintéztek. — Egészen jól megy! — szólt oda elismerő hangon Lajos bácsi. Nem udvariasságból, valóban úgy érezte, hogy megérdemlik a dicséretet. — Nem szállsz be? — kérdezte Barna, de csak illemből. — Nem akarom egyikőtök- től sem elvenni. — Van a csomagtartómban pingpongütő... — talált megoldást Ferenc — a múltkor vittük valahova, benne maradt ... azt hiszem, azzal is lehet... játszhatunk párost. Guszti felé intett, de nem jutott eszébe a neve. — Ha neked is volna kedved. Nem érzett ellenállást, így rögtön el is szaladt a kocsihoz az ütőkért. A kezdeményezés, a tevékenység, az ütők, az új játékosok bevonása bizonyos megnyugvással töltötte el. Ferencnek semmi kedve nem volt a fiataloknak valami szerelmi bonyodalmaiba, veszekedésébe beavatkozni. Törjék csak a fejüket az asszonyok. Különösen a saját fia kétségtelen gyámoltalansága idegesítette. Bár némileg az is, hogy úgy látta, egyelőre csak Gitta avatkozott bele a dologba, Mari kihúzza magát. Hát ha ő olyan kényelmes, akkor én minek nyugtalankodjam... Beállt Guszti és Lajos, így egyelőre a páros mérkőzés szabályainak a kidolgozásá- ba-megvitatásába merültek. (Folytatjuk)
