Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-08 / 185. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 8. Magyar származású amerikai üzletemberek hazánkban Kommentár Játék a szavakkal? S zonoda Szunao japán külügyminiszter kedden Pekingbe utazik. -Az utazás háttere a hegemóniacikkely. Dióhélyban: a japán—kínai barátsági szerződés megkötését Peking egy olyan záradék elfogadásához köti, amely „elítéli a térségben hegemonisztikus törekvésekkel fellépő harmadik hatalom törekvéseit, amelyekkel a két ország közösen lép fel”. A nemzetközi jog betűje és szelleme egyértelműen elítél minden olyan törekvést, amely a két ország viszonyát egy harmadik ország rovására igyekszik felépíteni. A japán vezetők az első pillanattól kezdve felismerték a lépés veszélyeit, túlzás nélkül beláthatatlan következményeit. A felelősség súlyára talán éppen Szonoda Szunao példája a legjellemzőbb. Szonoda korábban hajlott arra, hogy „komolyan mérlegelni kell” Pekingnek á hegemóniacikkellyel kapcsolatos követelését. Amikor azonban külügyminiszterré nevezték ki, a tárca súlya és az abból következő nagyobb átte- kintési lehetőség nyomán ő is visszalépett korábbi álláspontjától és kompromisszumos tárgyalásokat sürgetett. Peking először felhasználta a diplomáciai, sőt katonai zsarolás szinte minden formáját — ebben az időben jelentek meg kínai felfegyverzett „halászhajók” a Szenkaku- szigeteknél! —, majd miután Tokióban ez nem hozta meg a remélt hatást, beleegyezett a megbeszélésekbe. A japán és kínai fél pontosan tizenegy ülést tartott a kínai fővárosban, de a megfigyelők egyetértenek abban, hogy Szonoda útjának előestéjén a helyzet semmivel sem tisztázottabb, mint akár néhány hete. Kiszivárgott hírek szerint Japán ragaszkodik egy olyan mondathoz, amely hangsúlyozza, hogy a vitatott cikkely nem irányul harmadik ország ellen. Ha azonban maga a cikkely megmarad kínai fogalmazásban, az így születő okmány afféle fából vaskarika lenne: játék — nemcsak a szavakkal, hanem egy hatalmas térség nyugalmával is. H. E. A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Magyarok Világszövetsége meghívására magyar származású vezető amerikai üzletemberek 18 tagú csoportja érkezett hazánkba. Hétfőn a Magyar Kereskedelmi Kamarában magyar közgazdászok tájékoztatták a vendégeket hazánk gazdasági életéről, továbbá arról, hogy a két ország kereskedelmi megállapodása nyomán milyen lehetőségek kínálkoznak a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. A vendégeket Kallós Ödön, a kereskedelmi kamara, és Bognár József a Magyarok Világszövetségének elnöke üdvözölte. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter fogadta Zoltán Merszeit, dr. Lajos Schmidtet és August Molnárt, akikkel a két ország gazdasági kapcsolatait érintő kérdésekről tárgyalt. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke a nap folyamán fogadta az amerikai delegációt. A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Magyarok Világszövetségének elnöke hétfőn este, a Hilton-szállóban fogadást adott az amerikai küldöttség tiszteletére. Menahem Begin nyilatkozata: Nincs biztosíték a tárgyalások folytatására Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vasárnap Jeruzsálemben összesen 4 és fél óra hosszat tárgyalt az izraeli vezetőkkel, ebből 50 percig négyszemköz Menahem Begin miniszterelnökkel. A tárgyalások első napjának záróaktusaként Begin és Vance újságíróknak nyilatkozott. Az izraeli kormányfő közölte, hogy az egyiptomi—izraeli közvetlen tárgyalások felújítására „semmiféle lehetőség sem lenne”, ha az egyiptomi állam „előfeltételként” továbbra is azt követelné, hogy Izrael vállaljon kötelezettséget a megszállt területek kiürítésére. Az (Folytatás az 1. oldalról) — A vendéglátók felejthetetlen házigazdának bizonyultak. Városszerte sok házon láttam a feliratot: „Világ ifjúsága, Kuba az otthonod”. Nos, két héten át valóban otthonunknak éreztük e szigetországot. A figyelmesség, segítőkészség ezernyi jelét tapasztalhattuk. — Ami a magyar delegáció fesztiválrészvételét illeti: meggyőződésem, hogy méltóképpen eleget tett küldetéséegyik újságíró kérdésére azt válaszolta, „remény van, de bizonyosság nincs” rá, hogy sikerül-e felújítani a tárgyalásokat Egyiptommal. Vance amerikai külügyminiszter az izraeli vezetőkkel vasárnap tartott megbeszéléseit „igen hasznosnak és fontosnak” nevezte ugyan, de nem válaszolt arra a kérdésre, hogy bízik-e a kátyúba került különtárgyalások felújításában. Cyrus Vance hétfőn délelőtt ismét tanácskozott az izraeli vezetőkkel. Délután a korábban jelzett időpontnál valamivel előbb Izraelből Egyiptomba utazott. nek, a megtisztelő megbízatás politikai felelősségének tudatában képviselte népünket és ifjúságunkat, pártunk politikáját. Aktívan s kezde- ményezően vett részt a VIT valamennyi rendezvényén. Vonatkozik ez a politikai fórumokra éppúgy, mint a baráti találkozókra, a kulturális eseményekre — zárta nyilatkozatát a magyar küldöttség vezetője. A magyar VIT-delegáeió előreláthatólag ma délelőtt érkezik haza Budapestre. 41. A két asszony odanézett, s elég különösnek találták a fiúk bevonulását. Annál inkább, mert amint beléptek, nem is tudtak merre indulni. Laci ugyan még egy kis tétovázás után odavitte a kannákat a ház sarkához és letette. De Tibor csak megállt a kapuban, mint aki még vár valakit, aki jön utána. Még hátra is nézett, de nem jött senki. Mari mama rosszat sejtett, gondolkozott; a kannákkal mintha Kati ment volna el.- és ez a piros trikós, vagyis meztelen fiú jött vissza... Tibort ő később küldte a lány után, vagyis nem is ő küldte, hanem Gitta... vajon mért küldte Gitta... talán valami szükségét érezte, hogy utána- küldje? Persze ő ismeri a saját lányát... De hogy került oda ez a másik? S éppen őnála vannak a kannák... Gitta felállt, odament Katihoz, felemelte a fejét, belenézett a szemébe. De Kati olyan kifejezéstelen tekintettel bámult rá vissza, hogy nem volt képes belelátni a leikébe, mint ahogy képzelte. De ettől még sokkal sértődöttebb lett anyai mivoltában. — összevesztetek? Mit bámulsz, mint a hülye? Mari mozdult volna, hogy enyhítse anya és lánya konfliktusát. Valami olyan volt a száján, hogy fiatalokkal megesik, egyik pillanatban összevesznek, a másikban kibékülnek; rájuk kell hagyni, az ő dolguk, intézzék el egymás közt. De akaratlanul is vissza kellett pillantania Tiborra, s az olyan szerencsétlenül állt ott a kapuban, hogy az még az ő már jól megedzett anyai szívének is sok volt. Ez a látvány belefojtotta az anyát és lányát egymással békíteni szándékozó bölcs szavakat. Gitta is dühösen a kapu felé nézett, hogy hát az a másik mamlasz mit áll ott? Kimászott az ebédlőgödörből, megállt egy pillanatra. Odamozdult tulajdonképpen Tiborhoz, de azután más jutott eszébe. Azám, ez a pi- rostrikós huligán, akit Klári hozott ide, Klári aki a parti alacsony vízben hancúrozott a kölykeivel, mint egy mintaanya. Legszívesebben az ő torkát kapta volna el. Vagy mégis inkább a fiúét, akit sanda szándékkal idehozott? Laci, igen, Laci már éppen lusta karmozdulatokkal úszott befelé a Dunába ... Csak vajon úgy úszik-e, mint aki valaminek a következményeitől menekül, vagy úgy úszik, mint akinek semmihez nincsen semmi köze? A két férfi, Barna és Ferenc, még mindig tollaslabdáztak; a két kövér pojáca, őket persze nem érdekli semmi, felőlük borulhat akár az egész eljegyzés; ők ettek, ittak, most szórakoznak. Egyszeriben nagyon gyűlölte őket; a saját férjét elsősorban. Végül mégis csak Tiborhoz ment oda, tőle szokatlan tétova léptekkel, a kapuhoz. Mire odaért, már uralkodott magán, megfogta szelíden a Tibor karját és megkérdezte: — Mi van veletek, Tiborként, csak nem veszekedtetek? Tiborban erre a szelíd anyai hangra roppant össze ez eddig nagy nehezen őrzött tartás, s önkéntelenül ráhajolt az anyósi-anyai vállra. (Folytatjuk) Szíria, avagy közel van Kelet 1. Hazafelé A végtelennek tűnő sivatagban ki tudja hová tartanak a nomádok... A MALÉV menetrend szerinti utasszállító gépe még Damasz- kuszban vár a földön az indulásra, de már itthon vagyok; a mikrofon rossz, a stewardes csinos és később fenn a tízezer méteren az igen korai reggeli után a bor és a fekete már hazai ízeket jelent. A gép első nekirugaszkodásban Athénig viszi utasait, hogy ott üzemanyaggal és utasokkal feltöltve Ferihegyig meg se álljon. Hazatérő magyarok — ülünk a gépben — újságírók, mi hárman, akik majd három hetet töltöttünk Szíriában, aztán szak- tanácsadók, üzletkötők, meg Szíriái arabok, kik hozzánk, vagy tőlünk tovább, nyugatra indulnak. Nyugatra? Hamisak az égtájak, ha politikát akarnak jelölni: Szíriától Magyarország Nyugatra van, pedig nem „nyugati” ország, Irán pedig Keletre, pedig berendezkedését illeAbdullah Hasszán határőr a Golan-fennsíknál. tőén a „nyugatnak” is régmúltját idézi. A töprengést egyszerre szakítja meg a hangszóróból áradó zene. Kívül a felüvöltő hajtóművek jelzik: Hazaindulunk! Munkánk egy szakasza lezárult: láttunk, hallottunk, tapasztaltunk. Megjártuk a Golan-fennsíkot és a jordá- niai határt, fenn voltunk északon, ahol Törökország határos Szíriával és természetesen ott voltunk a libanoni határon is. Hajóztunk a Földközi-tengeren, igaz; hogy csak szerényke gőzbárkán, de megfürödtünk Latakia felett a tengerben, voltunk üzemben és szerkesztőségekben, voltunk az Eufrátesznél és a világhírű gátnál, és voltunk Damaszkuszba n. Már Ciprus felett zúg a gép, amikor azon kezdek el töprengeni a felkelő nap ablakon bevilágító fényében, hogy mi is legyen útibeszámolóm címe. Legyen a múlt romantikáját idéző? Mert lehetne ilyen is, egy oly országról szólva, amelynek területe ősidők óta az emberi kultúra bölcsője volt, ahol megtalálták — Ugaritban a jelenlegi ismeretek szerinti első ábécét, ahol az arab tudomány, művészet kibontotta csodálatos pillangó szárnyait, s ahová — Da- maszkuszban például —, ma is vágy és tisztesség elzarándokolni például az Oma- yán mecsetbe. Ahol Palmyra és Basra római kori mönumentális romjai, Alep- pó fellegvára, vagy Szaha- ladin szultán felhőkre épített vára hirdeti, hogy mindenkor a politika, a háború, az igazság és az igazságtalanság paradicsoma és siralomvölgye is volt egyszerre ez a csodálatos és rejtelmes táj. Vagy legyen inkább a cím olyan reális és radikális, kemény és kérlelhetetlen, mint amilyen manapság az élet Szíriában? Ahol a hat hónapig szinte megállás nélkül tűző nap határmenti és sivatagi katonai táborokra ontja negyvenöt-öt- ven fokos hőségét. Ahol szemre a végtelenségből haladnak a nyájak, tevecsordák valahová az ismeretlen felé, folyók, patakok, csatornák mentén, mint valami zöld ér egy sárgára aszaló- dott bőrön, úgy kavarog, ível az élet. Mert szakadatlan és írtóztatóan kemény munkával varázsolnak a köves pusztából Édenkertet a szíj-szikár burnuszos egykori fellahok. Ám adhatnék a kedves olvasó számára olyan kedvcsináló címet is, amelyből kitűnne, hogy Szíria csupa derű, zaj, harsogás. Alku, kereskedés, nyüzsgés, autótülkölés, Sanyo és Seiko. Az ordító rádiók, a harsogó moziplakátok, a csodálatosan szép nők országa, ahol Európát megszégyenítő a modern elegancia, de fekete kendővel takartak is az arcok. És a zsúfolt kávézók és az épülő falvak és ... és ... és ... és ... Ki tudná felsorolni mindazt az „és”-t, amelytől a legkisebb falu is, a televízióantennákkal az agyagból tapasztott házacskák fölött, meg a legnagyobb városok is az igazi, a hamisítatlan (?), a megálmodott és beteljesült Kelet? Olyan, amilyen a meséinkben volt. Ferihegyen, amikor kilépek a gépből, borongós, hűvös idő fogad. Négy órányira Damaszkusztól nyugatra, itthon vagyok, ahol harminc fokkal hűvösebb van. — Honnan jött a gép? — toporog egy érdeklődő. — Szíriából. — mondom oly természetesen, mintha az ember reggelenkint vagy Damaszkuszból, vagy Bagdadból érkezne Magyarországra, — haza. De miért is ne mondanám. HLIzen közel van Kelet, földrajzilag, és Immár érzelmileg is. Megvan a cím. megvan: Szíria, vagy közel van Kelet. Lehet, hogy lenne jobb is, de igazabb semmiképpen sem. Gyurkó Géza Következik: 2. Jelkép és valóság. Japán-kínai tárgyalások Szonoda japán külügyminiszter ma este Pekingbe érkezik, hogy kínai kollégájával — Huang Huaval megpróbáljon kormányszinten „politikai megoldást” találni a kínai—japán béke- és barátsági szerződés szövegét illetően. A tárgyalásokhoz közelálló pekingi forrás szerint annak ellenére, hogy az elmúlt héten Tokióban derűlátó nyilatkozatok hangzottak el, szakértői szinten nem született meg a remélt kompromisszum. Peking azt szeretné, ha a szerződés leginkább vitatott 3. cikkelyének első mondatát így fogalmaznák meg: „A jelen szerződésen alapuló kínai—japán kapcsolatok nem irányulnak egyetlen harmadik ország ellen sem.” Japán a maga tervezetében egyértelművé kívánta tenni, hogy a hegemóniaellenes tétellel nem szovjetellenes szándékát demonstrálja, s ezért ezt a megfogalmazást javasolja, hogy „a jelen szerződés nem irányul egyetlen harmadik ország ellen sem”. A kínai változat elfogadása Szonoda által a valameny- nyi ország irányába jószomszédsági politikát hirdető Japán pozíciójának feladását jelentené.
