Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. augusztus 6. A család A fenti címmel a Kossuth Kiadó jelentetett meg statisztikai adatokkal bőven alátámasztott, információkban bővelkedő tanulmánygyűjteményt. E tanulmányokon töprengve két alapkérdés merül fel. t Mi a család szerepe itt és most? Jelenlegi változásai közben mennyire tudja betölteni hivatását a mai család? Az első kérdésnél elkerülhetetlen a közismert meghatározás ismétlése: a család a társadalom alapközössége, feladata a gyermekek nevelése, szocializálása, a felnőtt családtagok érzelmi egyensúlyának, biztonságérzetének megteremtése. A család a szabad idő foglalata, érzelmi, kulturális közösség, de gazdasági is, főként a közös fogyasztás, kismértékben még a termelés szempontjából is. Megemlíthetjük itt a család alapjául szolgáló házasság négy „tartóoszlopát”: az érzelmi-szexuális, a kulturálisvilágnézeti, a gyermeknevelési és a gazdasági közösséget. Családszociológusok szerint egy tartóoszlop hiányában még jól funkcionálhat a házasság, kettő hiányában megrendül, háromnak a kiesése már gyakorlatilag megszünteti, és a család csonkává válik. A vázolt feladatok betöltésére ideálisnak elképzelt szocialista család jellemzői: a demokratizmus, a „közteherviselés”, társadalmi és kulturális érdeklődés, a felelősségérzet a családtagok, a tá- gabb környezet és a társadalom iránt. Hol tart — a feladat és az ideál mértékével mérve — a- mai magyar család? Az átmenetiség cseppet sem problémamentes stádiumában. A családok tekintélyes részét az elmúlt évtizedekben lezajlott gyors iparosítás (és urbanizálódás) olyan megrázkódtatáson vitte keresztül, amelyből csak lassan tudnak kibontakozni. Néhány évtizeddel ezelőtt a családok nagyobb fele termelési közösség is volt (kisparaszti, kisiparosi, kiskereskedői szinten), míg ma már a közös termelés funkciója csak falun található meg, s ott is csak részben: a háztáji gazdaságokban. Ez mégis érezteti hatását abban, hogy a válás járványától a falu sokkal inkább érintetlen maradt, mint a város. A városok válási aránya mintegy háromszorosa a községieknek, holott a lakosság fele falun él, s bár tudjuk, hogy ebben sok más tényező is közrejátszik (falun erősebbek a hagyományok, nyomosabban esik a latba a környezet véleménye, ritkább a heterogá- mia — különféle társadalmi helyzetű, műveltségű, más vidékekről származó emberek házassága —, az egyazon faluban felnőtteknek köny- nyebb összehangolódniuk, stb.), kétségkívül a termelési és vagyonközösség is hozzájárul a nagyobb stabilitáshoz. A család gazdasági kötőereje — mind falun, mind városon — a fogyasztásra is kiterjed, ám a fogyasztási szerkezet is a közösségekben a legkollektívebb: közös célokra a falusi család jövedelmének 97,5%-át fordítja. (A munkásoknál a család közös kiadásai 90%-ot, az értelmiségnél 80%-ot tesznek ki.) • A városi család gazdasági tevékenysége inkább a szolgáltató kisüzemhez hasonlítható; minél magasabb a család jövedelme és műveltsége, annál inkább vesz igénybe külső szolgáltatásokat, s annál inkább válik a család „munkatársi” kollektívából a szabad idő és a kultúra foglalatává. De ha a munka és a gazdasági kényszer nem köti össze a családtagokat (elsősorban a házasfeleket), akkor az egyéb (érzelmi, erkölcsi, kulturális) kötelékek nagyobb erejére van szükség, s úgy látszik, e másfajta kötelékek még gyakran gyöngék, és kevés az összetartozást erősítő szabad idő is. A falusi családok nagyobb kohéziós erejében — feltehetően — közrejátszik a még gyakori nagycsaládos életforma. Igaz ugyan, hogy több konfliktus forrása is lehet, de lehet fegyelmező erő is, mely a közösség kohézióját növeli. Mint H. Sas Judit tanulmányából kiderül, ez már régen nem a hajdani, közösen termelő nagycsalád, hanem inkább a fiatalok házának felépüléséig együttmaradó, közben gyakorta külön is gazdálkodó kis családok egy- másmellettisége, mégis kollektíva: együtt teremti meg a fiatalok fészkét, segít gyermekeik nevelésében. A tanulmányokból a városi családok válási járványa tűnik leginkább szembe. A frissen városba került embereket az új környezet, életforma az alkalmazkodás olyan erőfeszítésre kényszeríti, hogy — sok esetben nem marad energiájuk az egymás iránti türelemre. Uj szükségletek, törekvések ébrednek bennük, újfajta feszültségek és szorongások úgyszintén, mindez gyakran jár személyiségük olyan változásával, amely megakadályozza az összehangolódást. A városba települt új lakosok ily módon sokkal veszélyeztetettebbek — és nemcsak a válás, de a vele olykor összefüggő deviáns magatartások terén is — mint a városi őslakosság. Innen a magyarázata, hogy bár minden iparosodott országban nőtt a válások száma és aránya, a korábban iparosodottakban korántsem annyira, mint a hirtelen fejlődőkben. (Kivéve a válás tekintetében mindenkori világrekorder USA-t.) Európában 40 év óta egyedül Portugáliában nem mozdult 0,1 ezrelékről a válási mutató, de azért aligha valószínű, hogy ott fedezték volna fel a boldog házasság csodaszerét. Hazánk a családbomlás nemzetközi mezőnyében némiképp hátrább került (1939 —1960 között a második, 1970-ben a harmadik, 1973- ban a negyedik helyen volt), de sajnos nem azért, mintha nálunk fogyatkoztak volna a válások, hanem mert másutt gyorsabban sokasodtak. A századforduló óta az emelkedés negyvenszeres nálunk. Lőcsei Pál tanulmányának adatai szerint 1973-ban 460 000 ember volt elvált vagy különélő, de ebben a számban nem foglaltatnak benne az új házasságot kötöttek, márpedig — és ez a család intézményének népszerűségét mutatja — az elváltaknak több mint fele új házasságot köt. ( Cseh-Szom- bathy László tanulmánya ugyan az újraházasodási kedv kismérvű lanyhulását jelzi, de ez átmeneti jelenség is lehet.) A család utáni vágy szólal meg a házasságkötések számának folyamatos emelkedésében, de a vágy és a valóság között ellentét feszül: 1973- ban 1000 lakosra 9,7 házasságkötés és 2,4 válás esett. Nem lenne teljes a kép, ha a családi élet stabilitásának megingását csak társadalmi okokkal (városba vándorlás, mobilitás, női munkavállalás, iparosodás stb.) magyaráznánk. Közrejátszanak biológiai okok is, mint az ak- celeráció, amely a házasság- kötés időpontját előbbrehozta, gyakorta oly korai életszakaszba, amikor a személyiség tudatos választásra még nem elég érett; és az életkor kitolódása, amely a házasság időtartamát is megnöveli. (Hol a biztosíték arra, hogy két 18 éves a rájuk záporozó külső változások özönében késő öregségig egyformán fejlődik és alakul?!) A modern élet a válást olykor elkerülhetetlenné teszi, tragikus azonban, ha gyermekeket érint, ha tehát valódi családi közösséget robbant. A család a gyermek számára: létfeltétel. Ám a felnőtt számára is igen fontos, mert a kihűlt házi tűzhely mellől gyakran visz az út a még hidegebb magány felé. A régi családot összetartotta a gazdaság és a hagyomány ereje. A mai családot tudatosan kell szervezni, építeni, védeni és összetartani, mert nincs egyéb kötőanyaga, mint a benneélők szándéka, érzelme, türelme és közösség utáni vágya. Ez sem kevés. De sokkal jobban rászorul az érzelmek gazdagságára és az értelem fényére, egyszóval az emberségre, mint az automatikus összetartozás. Bozóky Éva Hogyan utazik a zsiráf és a kis víziló? Egy centi íriískigyí - egy dollár Zoo-pedagógiai osztály, zoo-iskola, biológiai szakkör a FÁNK-ban A Fővárosi Állat- és Növénykertről, — nevének hivatalos magyar rövidítése kissé groteszken humoros: FÁNK, — a budapesti Zoo- ról több adat általában ismert. Az, hogy 1866-ban Xantus János igazgatásával nyílt meg, hogy területe 11 hektár, a látogatók mintegy ötszáz állatfajjal és 12 ezer növénnyel ismerkedhetnek. De hogy a pihenési, szórakozási és művelődési intézmény kulisszái mögött mennyi érdekességet találhatunk, arról már kevesebben tudnak. Fiatalok Baráti Köre Évente mintegy 1,7 millió érdeklődő keresi fel az Állatkertet. Nagyrészük alkalmi programként, egy-egy nézelődésre, sétára. De, — különösen a fiatalok körében, — állandó látogatói is vannak. A biológia, a természet iránt érdeklődők néhány forintos tagdíj fejében beléphetnek a Baráti Körbe. A tagok ingyenesen látogathatják az Állatkertet és rendszeresen megkapják az intézmény hivatalos lapját, az Állatbarátok Híradóját. Külön zoo-pedagógiai osztály intézi, szervezi az állatkerti oktatást, a bemutatókat. A zoo-iskolába rendszeresen hozzák el a pedagógusok a tanulókat, a biológia tankönyvek anyagát itt szó Az örökké éhes víziló. ajánlják fel a nagy nemzetközi állatkereskedőknek és a külföldi állatkerteknek. Az általános gyakorlat szerint a kevésbé értékes fajtákat cserélik, a különlegességeket csak pénzért lehet megkapni. Az állam évenként megszabott valutakeretet ad erre. Tavaly például vásároltunk egy vadszamarat 50 ezer belga frankért, vörös flamingót ezer holland forintért. KelleA játékos póni. 1500 dollárral számolják, — sörényes juhot, dámszarvast, őzeket, gazellát, Dibovszky szarvast, gnut és négy fehér gólyát Kaptunk 62 különféle állatot. Idén új lakóként érkezett már zöld laguán gyík, sziklaugró pingvin, az említett vadszamár, vörös flamingó, s a legdrágább pré- mű állat, a csincsilla, — ilyenből készül például az angol királynő koronázási palástja. Nagyon jó a kapcsolat, gyakori a csere a szocialista országok testvérintézményeivel, s természetesen a hazai, — pécsi, veszprémi, győri, debreceni — kertekkel. Vonaton, hajón, repülőgépen, gépkocsin Valamennyi állat szállítását szigorú nemzetközi előírások szabályozzák. A halakat például vízzel félig töltött nylonzsákba kell rakni, ezt fel kell fújni, hogy kellő oxigénmennyiség maradjon benne. Végül az egészet ládába csomagolva teszik a vasúti kocsiba, repülőgépre. Afrikából, Tanzániából, Dar es Salamból az állatok általában hajón utaznak Triesztig, onnan teherautókon Budapestre. A zsiráfok szállítása előtt alapos előtanulmányokat kell végezni. Az állat a sötétet nem bírja, fejét szabadon kell hagyni. A vasúti- szállí- - tás, — a kisebb, két és fél méternél alacsonyabb fiatal zsiráfok kivételével — megoldhatatlan, az alagutak, villamos felsővezetékek miatt. Csak a kamion jöhet számításba. Olyan útvonalakon, ahol nincs szintbeli keresztezés, felső útpálya. A szállítókocsi elején ablakot vágnak, ahol kedve szerint nézegethet ki az „utas”. A vízilószállítás azért bonyolult, mert ha az állat bőre kiszárad, felrepedezik, elpusztul, tehát csak „nedvesen” utaztatható. Nagy értékről van szó: egy nilusi vízilóbébi ára 6—8 ezer nyugatnémet márka, a törpe vízilóé ennek kétszerese. A látogató nem is sejti, hogy az állatok tartása, egészségvédelme, táplálása mennyi gonddal, fáradsággal jár. De valahányszor a FÁNK-ba visz az útja, programja, örömmel fawzi fel, hogy újra gyarapodik az állomány, olyan különlegességeket nézhet meg, amilyenek legutóbb még nem voltak a budapesti Zoo-ban. F. A. szerint „élőben” láthatják a gyerekek. Tréfás, játékos rendezéssel — de nagyon is komoly tartalommal — vetélkedőkkel, pályázatokkal serkenti a zoo- pedagógiai osztály a fiatalokat a természet még jobb, alaposabb megismerésére. A kategóriák — általános iskolások, gimnazisták, az idén először a szakközépiskolások, — legjobbjai okleveleket, jutalmat kapnak. Például egy autóbuszkirándulást a Vas megyei arborétumba. Csere, vétel, ajánlati listák Az új állatok megszerzése, az állomány bővítése bonyolult nemzetközi tárgyalások sora. Az alap az Állatkert saját szaporulata, a kapós magyar állatfajok — gólyák, szürke marhák, mangalicák, magyar juhok, — s az itt jól szaporodó „idegen” állatok, mint a szibériai tigris, a gnu, s például a víziló. Az Állatkert ismeretesen jó vízilószaporulatát egyébként a szakemberek a Széchenyi- fürdő gyógyvizének hatásával magyarázzák. Több mint egy évszázada ezzel töltik a víziló medencéjét. Rendszeresen kiadott listáikon ezeket Az elefánt — a közönség egyik kedvence. (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS) ne afrikai elefánt is, ez 50 ezer svéd koronába került volna, erre már nem jutott pénz. Furcsa mértékegysége van az óriáskígyónak: centiméterje egy dollárba kerül. Tavaly különböző kereskedőknek, állatkerteknek küldtünk szibériai tigrist, — ezt o KM VÁLTOZÓ ÉLETÜNK
