Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-04 / 182. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. augusztus 4. Napi külpolitikai kommentár Közel-keleti házalók AZ EGYIPTOMI—IZRAELI közvetlen tárgyalások újrakezdését szorgalmazó amerikai diplomácia két oldalról is igyekszik egy asztalhoz ültetni a partnereket. Alfred Atherton, a közel-keleti ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár napok óta Kairó és Tel-Aviv között ingázik, egyrészt a párbeszéd előmozdítása, másrészt pedig közvetlen főnöke, Cyrus Vance külügyminiszter szombaton kezdődő közel-keleti tárgyalássorozata előkészítése érdekében. Közvetett módon ezen fáradozott az elmúlt napokban Kairóban, Amman- ban, Damaszkuszban és Bagdadban Fahd Ibn Abdul Aziz szaúd-arábiai trónörökös is, a közvetlen egyiptomi—izraeli párbeszéd arab szorgalmazóinak és ellenzőinek össze- békítését tartva szem előtt. Ami Atherton misszióját illeti, az amerikai utazó nagykövet maga sem túl derűlátó: szerdán a Begin izraeli kormányfővel folytatott megbeszélése után kijelentette, nem számít arra, hogy közvetlenül Vance közel-keleti látogatását követően felújítanák az e hónap elejére tervezett egyiptomi—izraeli külügyminiszteri tárgyalásokat. S bár kairói és tel-avivi tárgyalásai jóformán semmi eredményt sem hoztak, Atherton nem lenne diplomata, ha nem tette volna hozzá: „Még mindig az a meggyőződésem, hogy a békefolyamat előre léphet és előre is kell lépnie ...” Békefolyamatról — legalább is átfogó értelemben — itt természetesen szó sincs, legfeljebb a Washington patronálta egyiptomi—izraeli különalkuról. De, mint látható, az utóbbinak a kilátásai sem valami fényesek. Szadat egyiptomi elnök nagyjából már kimerítette engedményeinek készletét, Izrael pedig bízva abban — s nem is alaptalanul! —, hogy nem fokozódik tovább a megegyezés érdekében reá kifejtett amerikai nyomás „beásta magát” kormányfője nagy-izraeli sáncaiba. A NAGY BEFOLYÄSÜ Fahd szaúd-arábiai herceg — kormánya álláspontját képviselve — nem ellenzi ugyan az egyiptomi—izraeli párbeszéd felújítását, de nem is igen bízik benne. Egyes jelekből ítélve Szaúd-Arábia — bár az USA oszlopos képviselője az arab világban — ma már azon a véleményen van, hogy Szadat elnök kezdeményezései zsákutcába jutottak, ideje tehát felhagynia velük. Fahd herceg ezért Egyiptom és a különutas politikáját elvető arab országok „mini csúcsértekezletének” összehívását szorgalmazza. Ezt később egy össz- arab csúcsértekezlet követhetné, amelyen „új közös platformot” dolgozatnának ki a résztvevők. Szaúd-Arábia e tervének jövője azonban épp oly bizonytalan, mint az amerikai külügyminiszter és megbízottja missziójának sikere. Pálfi Viktor Havannai jelentés II finishez közeledik a fesztivál Zsúfolt és nagysikerű politikai, kulturális, sport és egyéb programokkal a hetedik napjába lépett Havannában a XI. Világifjúsági és Diák találkozó. A Granma csütörtökön első oldalán szalagcímben jelentette be: szombaton a „Pla- zan”, a Forradalom terén Fidel Castro állam- és kormányfő, a Kubai KP KB első titkára beszéddel köszönti a VIT-től búcsúzó fiatalokat és Havanna népét. Kuba fővárosában hatalmas záró-nagygyűlésre készülnek: több, mint egymillión hallgatják majd az ország vezetőjét. Lassan befejezéshez közeledik a munka a politikai központokban. Csütörtökön este óriási érdeklődés mellett a kubai kulturális küldöttség és más művészegyüttesek részvételével megtartották a kubai nemzeti karnevált. 38. — Ugyan Ferenc, csak nyugodtan! Ebben a kánikulában... Lerángatta magáról az inget, s Barna és Guszti — hasonló kíntól szabadulás lelkesedésével — vagy csak szolidaritásból? — mindenesetre készséggel követték a példáját.. Lajos bácsi azonban — bár még mindig ő szorgoskodott elsősorban — magán hagyta a rövidujjú inget. — Neked nincs meleged, Lajos? — kérdezte Gitta. — Melegem nekem is van, de amíg a hölgyeknek szenvedniük kell, magam sem akarok előnyt élvezni. — Ha fürdőruhát vehetek fel... — állt fel Gitta — sőt van egy tartalékom is — tétován körülnézett — ha esetleg valakinek... A felajánlás, ahogyan Klárira és Marira nézett, szinte nyilvánvaló sértés volt, hiszen az ő karcsúságával egyik sem vetekedhetett. Hogyan is tudták volna elfogadni a felajánlott tartalék fürdőruhát... Kati viszont szintén elvonult, nem ugyan fürdőruhát, csak sortot és egy könnyebb blúzt venni. — Tibor, neked is van úszónadrágod... a kocsiban! Anyja figyelmeztetéséért Tibor nem érzett semmi hálát. Elég kelletlenül vonult el; nem tartotta a saját megjelenését elég daliásnak fürdőruhában. — Italszünet! — jelentette be Laci is, és egy pillanat alatt lerántva magáról a nadrágot, — kiderült, hogy alatta van a fürdőnadrág — egy faágra dobta a piros trikóval együtt, és már ment is bele a Dunába. A két legifjabb is követte a példáját, s már mentek is volna utána a vízbe. De az anyjuk óvóan beavatkozott: — Csak bokáig szabad belemenni ! — Nekem itt a bokám! — mutatta a combját a nagyobbik s már gázolt is Laci után. — Laci! Kergesd vissza őket! Laci, két markát összefogva, valami különös szivaty- tyút hozott létre, s felemelve GENF Magyar felszólalás a leszerelési bizottság ülésén A genfi leszerelési bizottság csütörtöki ülésén felszólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet a Magyar Népköz- társaság genfi állandó ENSZ- képviselője. A magyar ENSZ-delegátus többek között megállapította; meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén elért vívmányok megőrzéséhez és elmélyítéséhez elengedhetetlen, hogy a leszerelésben is új és jelentős eredményeket érjünk el. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért sürgeti, hogy a leszerelési tárgyalások valamennyi fórumán további elő- rehaladás történjék. Mind a leszerelés, mind a nemzetközi légkör további javítása szempontjából a leg- nagyobb jelentőséget a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásoknak tulajdonítunk. A leszerelési bizottság munkájában a nukleáris leszereléssel kapcsolatos kérdéseknek kell elsőbbséget biztosítani. A bizottság — javasolta a magyar nagykövet — kezdjen tárgyalásokat a neutronfegyver eltiltásáról a nyolc szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság által ez év tavaszán benyújtott szerződéstervezet alapján. Meg kell kezdeni a tárgyalásokat a tényleges nukleáris leszerelésről, az atomfegyverek gyártásának azonnali beszüntetéséről, valamint a már felhalmozott készletek fokozatos megsemmisítéséről. Dr. Domokos Mátyás beszédének további részében a bizottság előtt álló további, a vegyi fegyverek eltiltásával és az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének megakadályozásával kapcsolatos feladatokat vázolta. A Zsenmin Zsipao cikke Kínai rehabilitálások Bokor Pál, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A Zsenmin Zsipao egy héten belül másodízben tett közzé olyan olvasói levelet, amely a pekingi forradalmi bizottság és a városi bizottság vezetőit támadja. A Peking utcáin megjelenő tace- paok az elmúlt hónapokban többször támadták és a „négyek” követőiként bélyegezték meg a, város vezetőit, köztük Vu Te polgármestert, a KKP Politikai Bizottságának tagját. Ehhez a bíráló kampányhoz vasárnap óta a központi sajtó is csatlakozott. A csütörtökön közzétett levélhez a Zsenmin Zsipao kommentárt is fűzött, és annak hangneme megerősíti, hogy a főváros magas vezető berkeiben újabb komoly személyi változások történhetnek). A hetes számú pekingi gépgyár egy fiatal munkása a most közzétett levélben azt veti a fővárosi hatóságok, mindenekelőtt a biztonsági szervek szemére, hogy mia feje magasságába, erős vízsugarat lövellt az engedetlenek szeme közé. ★ — Gyere, apatárs — kapott kedvet Barna is a megmozdulásra — folytassuk a küzdelmet* most revánsot veszek! Már a kezében is volt a tollaslabdaütő. Gitta egy pillanatig azon töprengett, hogy megegyeztek-e hát tulajdonképpen, vagy ezzel a tollaslabdával éppen a további tisztázó eszmecsere elől akar menekülni. Menj, labdázz — gondolta aztán — egyelőre nem is kell ide több szöveg. Annak alapján, amit eddig beszéltünk, már nyugodtan hivatkozha- tom, amire csak akarok... Megbeszéltük, és kész. Végighordozta tekintetét a társaságon, mintegy ellenőrizve önmagát, hogy végrehajtotta-e a mai napra tervezett feladatait. Mari... Guszti... Nagymama... s végül maga Barna. Hát tulajdonképpen már csak Lajos van hátra. Mert ugye vele is beszélni kell. Beszélni, bár némileg más módon, mint a többiekkel. Vele a legjobb lesz megint a tanácskérés formája. — Tegyünk fel vizet melegedni, Lajoskám! Majd én elmosogatok... A halászlés bogrács jó lesz mosogatóvíznek, nem? Lajos bácsi egy nagy fűcsomót tépett, és kitörülgette vele a bográcsot, azután öntötte bele a kannából a maradék vizet; felakasztotta a bográcsot a tűz fölé, aztán tétován megállt a kannával. Háború vagy béke Eritreában ? után 1976-ban a Csou En-laj emlékére rendezett megmozdulásokban való részvételért letartóztatták, szabadon bocsátása után nem rehabilitálták teljes mértékben. „Tényleges bűnei" közé sorolták az Anna Karenyina, valamint a Vörös és fekete című „dekadens” regények olvasását és megsemmisítették egy sáját maga által írt regény kéziratát. Munkahelyén mind a mai napig vétkesnek tekintik. A Zsenmin Zsipao kommentárt fűz a levélhez és abban erélyes figyelmeztetésben részesíti azokat, akik minden eszközzel akadályozzák a „koholt vádak” alapján elítélt emberek rehabilitációját. „Bizonyos szervezetek és bizonyos helyek vezetői” — írja a hírmagyarázó —, akik ily módon járnak el, maguk is részesei voltak a „négyek” bűntetteinek, és „maguk sem tiszták". Az ilyen vezetők a Zsenmin Zsipao szerint nem képesek helyesen viszonyulni azokhoz, akik a „négyek” ellen harcoltak. Tekintetével önkéntelenül az először is vizet hozó két fiút kereste. Laci bent úszott messzi a Dunában, Tibor egy szál úszónadrágban közeledett a gépkocsik felől. Olyan véznának látszott, szinte megsajnálta. Letette a kannát egyelőre a fűre. — Segítek, Gittám, segítek! — jelentkezett Klári is. Közben Mari már minden jelentkezés nélkül szedte is össze a mosatlan edényeket. Kati a szeme sarkából figyelte Tibort; olyan mélán közeledett a tűzhöz, hogy szinte még el is lehetett hinni róla: nem látja Katit a kannákkal. Csak odament az anyja mellé és lekuporodott. Fehér volt, átsütött rajta a nap. Végül Kati felvette a kannákat, nem szólt senkinek, elindult vízért. Kiment a drótkapun, s elgondolkozva ballagott a nyomós kút felé. Távolodva is hallotta, hogy csörömpölnek a tálkákkal és evőeszközökkel. A beszédhangok már összemosódtak. Klárié kivételével, aki a vízparton még mindig racsi- tott a gyerekeivel: — Aazonnaaal gyertek nekem kifele, rossz köölykök! Aztán az is elmaradt. Két fiú jött vele szemben, nem tértek ki; Kati kitért előlük. Megálltak, valami megjegyzést tettek, utánabámultak. Az egyik végül utána is kiáltott: —- Ne segítsünk, kislány? Kislány? Olyanok voltak, mint Tibor, véznák és fehé(Folytatjuk) V : em túl határozottan cáfolta az amerikai külügymi- | ' : nisztérium szóvivője azt az etiópiai bejelentést, hogy g k i amerikai katonai tanácsadók érkeztek Eritreába az ottani szakadárok kiképzésének irányítására. Függetlenül attól, hogy valóban érkeztek-e amerikai tanácsadók Eritreába, vagy sem, köztudott, hogy Washington, bár látszatra igyekszik helyreállítani megromlott kapcsolatait Etiópia forradalmi kormányával, lelke mélyén azoknak drukkol, akik alkotó elemeire szeretnék szakítani a forradalmi változások korát élő Etiópiát. Állításunk alátámasztásául hadd hivatkozzunk itt most csupán a Szomáliának szállított fegyverekre. Mielőtt az eritreai probléma mai vonatkozásairól szólnánk, vessünk egy pillantást a bonyolult történelmi háttérre. A -közel kétmillió lakosú, 129 ezer négyzetkilométer kiterjedésű területet mint a Vörös-tenger fontos kijáratát, ősidők óta hiába próbálták megszerezni az etiópiai uralkodók. Ami nem sikerült Menelik császárnak, sikerült a térség európai gyarmatosítójának, Olaszországnak. Igaz, kissé nehezen jutott hozzá az áhított területhez. 1869-ben tűntek fel a Vörös-tengernek ezen a partvidékén az első olasz ex- pedíciós csapatok. 1890-ben Eritrea olasz gyarmat lett. Hat esztendővel később megpróbálták legyűrni Etiópiát is, de az amhara harcosok Aduánál (1896. április 6-án) döntő vereséget mértek a náluk jobban felszerelt olasz betolakodókra. A második világháború egyik emlékezetes előjáté- kakért Olaszország ismét megtámadta és ezúttal közel 800 ezer etióp halott árán le is igázta, s Eritreával egyesítve Olasz-Kelet-Afrika néven kormányozta Etiópiát. A brit és etióp csapatok közös erőfeszítései nyomán 1941-ben mind Etiópiát, mind Eritreát felszabadították az olasz megszállás alól. Hailé Szelasszié visszakerült trónjára, de Eritreában csak a megszálló változott: a térség ugyanis brit katonai közigazgatás elá került. A második világháborút követő években a gyarmatosításellenes hullám eredményeként 1950. december 2-án az ENSZ-közgyű- lés határozata megszüntette a brit protektorátust, ugyanakkor kimondta, hogy Eritrea lépjen unióra Etiópiával. Az így létrehozott 68 tagú eritreai nemzetgyűlés 1952-ben meg is szavazta a 100 cikkelyből álló alkotmányt, amelynek értelmében Eritrea önkormányzatot kapott a terület ügyeinek intézésére, kivételt csak a külügy, a hadügy és a pénzügy képezett. Hailé Szelasszié reakciós monarchists rendszere idején Eritrea népe semmivel sem élt jobb körülmények között, mint az idegen megszállás idején. Ráadásul a hivatalokból kiszorították az arab és a tigrinya nyelvet, helyettük az amharát vezették be. S amikór 1962-ben megszüntették az államszövetséget és Eritreát tartománnyá fokozták le, a demokratikus erők újból fellázadtak. A császári önkény körülményei között a hazafias erők nem láttak más kiutat, folytatták a harcot a területen élő népek demokratikus jogaiért, és az önrendelkezésért. Ezt használták ki a tartomány reakciós erői. A térségben érdekelt imperialista hatalmak támogatását élvezve a tartomány teljes elszakítá- sára törekedtek és azzal sem törődtek, hogy az általuk kirobbantott fegyveres harc óriási áldozatokat követelt anyagi javakban és emberéletben egyaránt. Legalább tízezer ember vesztette életét, százezrek váltak hajléktalanná, visszaesett a mezőgazdasági termelés és az ipari tevékenység. Miután 1974 szeptemberében Etiópiában az ideiglenes katonai kormányzótanács vette kezébe a hatalmat, a központi kormány kinyilvánította készségét a múlt igazságtalanságainak felszámolására az egységes államszervezet keretében. Annak bizonyítására, hogy a forradalmi kormány őszintén óhajtja a rendezést, 1976. július 7-én létrehozta a Különleges Eritreai Bizottságot. Ennek feladata lett volna, hogy az eritreai nép képviselőivel tárgyalóasztalhoz ülve, megtegye javaslatát a rendezés előkészítésére és végrehajtására. Ez a demokratikus kísérlet azon bukott meg, hogy a környező reakciós arab országok egy része azon a címen, hogy az Eritreában élő ugyancsak mohamedán népcsoportot támogatják, jelentős pénzügyi és fegyveres segítséget nyújtott a szakadár csoportoknak. Egyiptom, Szaud-Arábiá és néhány más arab ország, valamint Szomália mind a mai napig nem szüntette be a fegyverszállítást az eritreai sza- kadároknak. Az Amerikai Egyesült Államok szerepét talán köny- nyebb megérteni, ha utalunk rá, hogy az ideiglenes katonai kormányzótanács bezáratta az asmarai támaszpontot és felszólította az amerikai kormányt, hogy vonja ki az Asmarában tartózkodó mintegy 1500 főnyi amerikai katonai szakembert. Erre azután került sor, hogy az amerikai kormány megtagadta a forradalmi etiópiai kormánynak azt a kérését, hogy szállítsa le a korábbi egyezményben vállalt fegyvereket és alkatrészeket, amelyekért Etiópia a szerződésben kikötött 40 millió dollárt átutalta az Egyesült Államoknak. Amerikai részről e követelésnek azért nem tettek eleget, mert már akkor kibontakozóban volt a Szomáliái—etiópiai ellentét és úgy vélték, ha megvonják az utánpótlást az etiópiai hadseregtől, az legfeljebb hetekig tud csak ellenállni a Szomáliái támadásnak, s egykettőre ösz- szeomlik az etiópiai forradalmi rendszer. Mint tudjuk, nem így történt. S zomáliái agresszió egy időre ugyan háttérbe szorí- ítta az eritreai kérdést, amint azonban elhárult a ülső veszély, az etiópiai kormány megújította tárgyalási ajánlatát az eritreai szakadár csoportoknak. Megfigyelők azt is tudni vélik, hogy ezzel egyidőben az etiópiai kormány közvetítők útján az érintett arab országokat is arra kérte, ne akadályozzák a szigorúan etióp belügyet képező kérdés békés rendezését. Az említett források szerint e felhívásra ez ideig nem érkezett kedvező válasz. Nem felelnek meg azonban a valóságnak azok a nyugati híresztelések, hogy kubai csapatok bevetésére készülnének Eritreában. Miután a forradalmi kormány tárgyalási kísérletei nem vezettek eredményre, Addisz-Abebában ismét felvetődött a katonai megoldás szükségessége, a polgárháború megszüntetése, az ország területi egységének helyreállítása érdekében. Mengisztu és a katonatisztek többsége szívesebben helyezné előtérbe a békés rendezést. A jelek szerint az eritreai szakadárok és az őket támogató reakciós erők azonban nem akarnak lehetőséget adni a választásra, pedig elsősorban rajtuk múlik, béke vagy háború lesz-e Eritreában. Kanyó András
