Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-31 / 205. szám

1978. augusztus 31. KELET-MAGYARORSZÁG 7 ÚJDONSÁGOK, TUDOMÜHYOS KUTATÁSOK Á vegyipar és a népgazdaság Századunk talán legdina­mikusabban fejlődő iparága a vegyipar, termékeivel az élet minden területén egyre gyak­rabban találkozhatunk. A ne­hézipar egyik alapvető ága. Döntő mértékben vegyi fo­lyamatokon alapuló techno­lógiai eljárásokkal, sajátos készülékekben, többnyire je­lentős energiaátalakulás köz­ben vegyi termékeket hoz lét­re. A vegyipar az egész gazda­sági fejlődésben jelentős, termékei nélkülözhetetlenek az ipar, a közlekedés, a me­zőgazdaság, a honvédelem korszerű színvonalának és gyors ütemű fejlődésének a biztosításában. Mivel a vegyi­par az ipar egyik leggyorsab­ban fejlődő ága, a műszaki fejlődés egyik fő iránya a ve­gyi eljárások egyre szélesebb körben történő alkalmazása, a kemizálás. A vegyipar körébe tartozik a kőolaj- és a szénfeldolgo­zó ipar, a nehézvegyipari termékek (szervetlen alapa­nyagok, műtrágya, robbanó­szer stb.), illetve szerves vegyipari termékek (szerves alapanyagok, műanyagok, műszálak stb.) előállítása, a színezék- és gyógyszeripar, a háztartási és kozmetikai ve­gyi cikkek gyártása, vala­mint a fotokémiai ipar. A kémiai technológia alap­vető, a vegyipar csaknem va­lamennyi ágában azonosan alkalmazott fizikai és kémiai eljárások. Ilyenek pl. az ap­rítás, osztályozás, keverés, szűrés, ülepítés, centrifugálás, préselés, flotálás, hőközlés, hőelvonás, szárítás, lepárlás, szublimálás, kristályosítás stb. E műveletek végrehajtá­sához szükséges készülékek, gépek és berendezések, vala­mint üzemek tervezésével, számításával, szerkesztésével, üzemeltetésével foglalkozik a vegyipari gépészet. A kémiai eljárások és folyamatok be­vezetése a népgazdaság kü­lönböző ágaiba és a vegyipar termékeinek széles körű fel- használása a kemizálás, a műszaki fejlődés egyik fon­tos iránya Képünkön: a vegyipar leg­fontosabb elméleti és gyakor­lati problémáira keresnek választ a Bolgár Tudomá­nyos Akadémia keretében működő Központi Vegyipari Technológiai Laboratórium kutatói. A kémiai reaktorok laboratóriumában szerves ter­mékek gyártására használt kémiai anyagokat ellenőriz­nek. (MTI Külföldi Képszol­gálat.) A gyógyító lovaglás A lovaglás látványa sok embert gyönyörködtet. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy a ló mozgásritmusának átvételéhez szükséges helyes testtartás nemcsak a mozgás­ban részt vevő izomcsoporto­kat és a gerincoszlop izomza- tát erősíti, hanem egyes moz­gásszervi megbetegedéseknél gyógyterápiaként is alkal­mazható. Külföldön nem is­meretlen a gyógylovaglás. Fridrich Hoffmann, a hallei egyetem professzora már 1719-ben felismerte a sport jótékony hatását,, ennek elle­nére csak 1950-től kezdenek foglalkozni a lovaglásterápiá­val. Európában Anglia, Nor­végia, Dánia és az NSZK járt az élen. 1958-ban a hallei egyetemi klinika rehabilitá­ciós osztályán is megindult az első kísérlet. Különösen fél­oldali bénulásnál, kézen és lábon mutatkozó akaratlan mozgások esetében alkalmaz­ták eredményesen ezt a szo­katlan gyógymódot. A bázeli ortopédiai klinika főorvosa egy helyi iskolában végzett egyéves kísérlete so­rán várakozáson felüli ja­vulást ért el született és szer­zett agyközponti zavarokkal küszködő 12—15 éves gyer­mekeknél. Egyensúlyérzetük erősödött, mazgásuk össze- hangoltabbá vált, s ezzel együtt lélektani gátlásaik is csökkentek. Hazánkban sem ismeretlen ez a módszer, hiszen Miskol­con már 1970-ben megpróbál­koztak a gyermekparalizist követő izomsorvadás utóke­zelését gyógylovaglással ki­egészíteni. Debrecenben el­sősorban a gerincferdüléses elváltozások gyógyításában értek el jelentős eredménye­ket. Természetesen a gyógy- lovagoltatáshoz szelíd, fél­vérű lovak és póni lovak al­kalmazhatók csak. Képünkön: gipszkötésben is lehet lovagolni. (KS) Utasszállítás — hangsebesség felett Két és fél éve menetrend­szerűen közlekednek az angol —francia fejlesztésű Concor­de típusú szuperszonikus utasszállító repülőgépek, egy éve pedig a szovjet TU—144 típusúak. Ezzel közel 20 év­vel a sugárhajtású utasszállí­tó repülőgépek forgalomba ál­lítását követően a polgári re­pülés újabb, fontos állomásá­hoz érkezett — megindult a hangnál nagyobb sebességgel való utasszállítás. A polgári repülés tovább­fejlesztésének valóban a se­bességnövelés az egyik fő irá­nya. A merőben újnak mond­ható óriás szuperszonikus ki­alakítása azzal kezdődött, hogy meghatározták a főbb súly- és teljesítményadato­kat: a szuperszonikus utasse­bességet, a repülési magassá­got, a hasznos terhelést — vagyis a szállítandó ' utasok számát. E jellemzők megálla­pításában a gazdaságosságot kellett figyelembe venni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy csak akkor érdemes szuper­szonikus utasszállító gépet építeni, ha egyfelől az utazá­si költség csak kevéssel ha­ladja meg a jelenlegi korsze­rű szubszonikus utasszállító gépeket, másfelől pedig az utazósebesség számottevően meghaladja a korszerű sugár­hajtású utasszállító repülőgé­pekét. A szovjet és az angol—fran­cia tervezők megközelítőleg hasonló feltételekből és ter­vezési alapadatokból indultak ki. A gépek tervezése során szerkezeti anyagként alapve­tően az aluminíumötvözetek- ből kívánták felhasználni a rendelkezésre álló gyártóbe­rendezések, gyártástechnoló­giai eljárások alkalmazásá­val. A szuperszonikus utasszál­lító repülőgépek szolgálatba állítása számos vélt és való­ságos problémát vetett fel. Ezek közül a hangrobbanás és a környezetszennyezés a legfontosabb. A hangrobba­nás romboló hatásának elke­rülése miatt a szuperszonikus repülőgépek csak az utazási magasságukban és lakott te­rületeken kívül növelhetik sebességüket a hangsebesség fölé. Gondos útvonaltervezés­sel ez megoldható, éppúgy, mint a környezetszennyezés problémája. Manapság szám­talan szuperszonikus kato­nai repülőgép repül világszer­te utánégős, gázturbinás haj­tóművel. Ezek hajtóművének a füstölése, légkörszennyező hatása semmivel sem kisebb, mint a szuperszonikus utas- szállítóké. A tengeri szállításnál az áru hagyományos útja vala­mikor az volt, hogy teherva­gonba, vagy teherautóra rak­va elszállították a kikötőbe, majd ott mindaddig raktár­ban tárolták, amíg egy hajó­rakományra való össze nem gyűlt. Ekkor berakták a ha­jóba, majd az út megtétele után a folyamat fordított sorrendben megismétlődött. Könnyen belátható, hogy ez a szállítási mód — még fejlett gépesítés mellett is — sok munkát és nagy rakterületet igényel, amellett jelentős időveszteséggel is jár. Az Egyesült Államokból származó, ott kifejlesztett új áruszállítási és rakodási rend­szer szakít a hagyományos anyagmozgatással. A gyárak, a nagy áruraktárak, a szál­lítmányozó vállalatok a szál­lítandó árut 6, 12 vagy 18 mé­ter hosszú, 20—60 tonna te­herbírású fémlemez szekrény­be (konténerekbe) rakják, és ezeket emelik a gépkocsik utánfutójára, vagy a vasúti pőrekocsikra. A kikötőben a konténereket leemelik a szállítóeszközökről és a hajó indulásáig szabadon tárolják. Megfelelő darukkal akár 5—6 ilyen konténer is egymásra rakható, így a tárolás nem igényel sok helyet és főként nem zárt rakterületet. Ha a szállítást jól szervezik meg és a konténerek indítását a hajó indulási idejéhez igazítják, akár a kikötői kirakodás is megtakarítható és a konténer a szállítóeszközről közvetle­nül a hajóra emelhető. A ren­deltetési kikötőben a konténer közvetlenül az ott várakozó nyergesvontatóra vagy vasúti pőrekocsira rakható és az áru már indulhat is a címzetthez. A konténeres szállításhoz — többek között — az is szükséges, hogy a kikötőben rendelkezésre álljanak a ra­kodáshoz szükséges berende­zések. Rendszerint komoly átalakítást igényel a ki­kötők megfelelő gépesítése, konténereknek nagy tömeg­ben való fogadásra való áta­lakítása és a szárazföldi csat­lakozások — utak, vasutak — kiépítése. Képünkön: a szovjet Távol- Keleten, Nahodkában épült új kikötő, amely a nemzetkö­zi konténeres kombinált szál­lítás egyik fontos láncszeme. (KS) Host vessük a kelkáposztát Most vessük az áttelelő kel­káposztát hidegágyba, gondos talaj-előkészítés esetén négy­zetméterenként 2,5 g a mag­szükséglet. Házikertekben legkedveltebb a „Mohácsi áttelelő” fajta. Alacsony növésű, rövid külső torzsájú. A külső levelek szá­ma kevés, s ezek kicsinyek, közpesen fodrozottak, kékes­zöld színűek. A fej kicsi, ke­rek, sötétzöld, gyenge levél­erezetű. Belső torzsája vé­kony, 6—7 cm hosszú. A ter­més átlagos tiszta súlya 45 százalék. Korai érésű fajta. Mind a magvetés, mind a pa­lánták igen gondos víz- és tápanyagellátást igényelnek. Az öntözést meghálálja, a te- nyészidőben két-három igen alapos öntözést igényel 30—40 mm vízmennyiséggel. A kelkáposzta-palántáinkat a leggondosabb ápolás mellett is megtámadhatják a tavaszi ká­posztalégy (Phorbia brassicae) nyűvei. A lárva orsószerű, kifejlett állapotban a 8 mm-t is eléri. Csontfehér színű, testének utolsó szelvényén, jellegzetes húscsapocskák és szemölcsök vannak. A nyű a gyökereken, illetve a gyökerekben károsít. A pa­lánták a lárva károsítása nyo­mán vontatottan fejlődnek, a levélkék ólomfényűvé válnak. A károsított növények lankad­nak, elsorvadnak, könnyen kihúzhatok a talajból. A gyö­kereken jól látható a nyűvek károsításának nyomai. A sú­lyosabban sérült gyökerek idő előtt elhalnak. A tavaszi káposztalégynek évente három nemzedéke fej­lődik; egy tavaszi, egy nyári, majd szeptemberben egy őszi. Elszaporodását nagymérték­ben elősegíti a hűvös tavaszi időjárás után beköszöntő nyá­ri meleg és a rendszertelen, túlméretezett öntözés. Ha szakszerűen öntözünk, vagy ha az öntözővízhez lombtrágyá­kat — Platánt vagy Wuxált adunk, a károkat lényegesen mérsékelhetjük, a megtáma­dott növényeket megmenthet­jük. A talajfertőtlenítő szerek kö­zül a káposztalégy és a talaj­lakó kártevők ellen jó hatású készítmény a Basudin 5 G: 5—7 g/négyzetméter adagolásával, vetés előtt, majd kelés után — biztató eredményeket érhe­tünk el —, a Basudin 5 G-t a kiszórás után sekélyen be kell munkálni, majd be kell öntözni! Molykártétel a szőlőn A tarka szőlőmoly hernyói súlyos károkat okozhatnak az éredő fürtök bogyóiban. A lárvák behatolnak a szőlősze­mekbe és kiodvasítják azokat, majd az első bogyó elpusztí­tása után szövedékkel újabb bogyót húznak magukhoz. A hernyók hosszabb ideig egy gócon belül táplálkoznak, s teljes kifejlődésükig 8—9 bo­gyót is elpusztíthatnak. A lár­vák könnyen felismerhetők: világos szemölcsöket viselő zöld színű testükről és méz­sárgától világosbarnáig változó fejükről. Átlagos hosszúságuk 10—11 mm. A molykártétel megkettőző­dik, ha a megfúrt szemeken a botritisz (szürkepenész) is megtelepszik. Már kisebb eső vagy a mérsékelt harmatkép­ződés is általános fürtrotha­dást indíthat el, melynek ve­szélye az érés közeledtével fo­kozódik. A leveleken megjelenő sár­gászöld, áttetsző „olajfoltok” a peronoszpóra fellépésére utalnak. A gomba behatolt a levélbe, s ott táplálkozva egyik sejtet a másik után tönkreteszi. A sejtek színe en­nek következtében elhalványul s a levél a megtámadott helye­ken áttetsző lesz. Az olajfolt megjelenése egyben azt is je­lenti, hogy a szőlőlevélben le­vő kórokozó megérett a „ki­virágzásra”. Azaz a csapadék vagy a harmat hatására a le­velek fonákán az olajfoltok te­rületén fehér gombagyep (spó­ratartók és spórák) válik lát­hatóvá. Nem szabad késleked­nünk, a hernyók és a gombák ellen azonnal védekeznünk kell, kombinált hatású per­medével. A növényvédő szerek közül a Ditrifon 50 WP-t 0,2 száza­lékban, illetve az Ortho-Phal- tánt 0,25 százalékos tömény­ségben (kombináltan) perme­tezzük ki. A növényvédelmi munkák végzésénél a munka- és bal­esetvédelmi óvó redszabályo- kat szigorúan tartsuk be! Széles Csaba, mg főiskola. Nyíregyháza Rajzik a pajzstetű Megkezdődött a kaliforniai pajzstetű lárváinak rajzása. A első egyedek megjelenését au­gusztus 20—25. között észleltük. Komolyabb fertőzés még csak az elhanyagolt szorványker- tekben figyelhető meg. Az ál­talános permetezéseket köve­tően — az előző évhez hasonló hosszú, meleg ősz esetén — szá­mítani kell azonban az üzemi ültetvények, házikertek beíer- tőzésére is. Tekintettel arra, hogy „ve­szélyes” kártevőről van szó, mely egyben azt jelenti, hogy az általa fertőzött növényi rész exportálása kizárt, a megelőző védekezést fokozott gonddal el kell végezni. Hosszan elhú­zódó, vagy későn induló szü­ret esetén ajánlatos szeptem­berben és októberben többször ellenőrizni a gyümölcs egész­ségi állapotát és gyors beavat­kozással megakadályozni a fertőzés terjedését. Mind a megelőző, mind a „vadászó” permetezést az al­ma szedésével összhangban, az előirt élelmezés-egészségügyi várakozási idő szigorú betar­tásával szabad elvégezni. Védekezésre az alábbi rovar­ölő szerek valamelyikét java­soljuk használni: Unifosz 50 EC (1), Bi 58 EC (14), Safidon 40 WP (10—14), Nexion 40 EC (14), Metation 50 EC (14), Sumithion 50 EC (14) stb. A készítmények neve után zárójelben az élelmezés-egész­ségügyi várakozási időt tüntet­tük fel napokban. Ez azt je­lenti, hogy a permetezést kö­vetően ennyi idő elteltével fo­gyasztható, szüretelhető a gyü­mölcs. Keresztesi István, megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás A motorok gumigondozása A gumisérülés — a motorosok réme — elkerülhetetlen, de a vele való találkozás ritkítható, s az abból eredő balesetek esé­lye minimálisra csökkenthető, ha kellő figyelmet fordítunk a gumiabroncsok rendszeres el­lenőrzésére és karbantartására. A gumiabroncsok átvizsgálá­sánál bizonyos jelek fokozott óvatosságra intenek, vagy akár a gumiabroncs leszerelését, ki­cserélését is szükségessé teszik. Az okos motoros szigorúan be­tartja a légnyomásra vonatkozó gyári előírásokat. Ugyanis ha a köpenyben kevesebb a levegő az előírtnál — bár azt sokan kedvelik, mert így „lágyabb” a jármű rugózása —, a talajérintö vonalában kihasasodik az oldal­fala. Ennek hatására megtörnek a belső kordszálak és futás köz­ben erősen melegszik is a gu­mi: mindkét jelenség a gumi idő előtti pusztulásához vezet. A túlzott légnyomás sem tanácsos, mert akkor a gumiabroncs fu­tófelülete éppen csak középvo­nalában érintkezik az úttesttel és csak ott kopik, mégpedig fo­kozottabb mértékben. Ha a gumiabroncs mintázata kopott és a mintaelemek már alig láthatók, azonnal vonjuk ki a forgalomból, az ilyen futófe­lület ugyanis már nem biztosít megfelelő kapaszkodóképességet és fékhatást. Amennyiben a gu­miabroncs felületén bármiféle sérülést találunk, szerejük le a köpenyt és a hibát javíttassuk ki, mert a látszólag jelentékte­lennek tűnő elváltozás is tönk­reteheti az abroncsot további használat esetén. A gumiab­roncs felületén tapasztalható ki- dudorodás, egyenetlenség a vá­szonbetét elválásának az elője­le, így az ilyen gumit sem sza­bad Javítás nélkül tovább hasz­nálni. A gumiabroncsok oldalfelüle­tén a peremek fölötti részen körkörös csík halad. Ennek tel­jesen párhuzamosnak kell len­nie a keréktárcsa pántszarvával. Ha átvizsgálásnál nincs meg a párhuzamosság, szereljük le az abroncsot, mert ez peremhibát jelez. Ugyancsak peremhibára mutat az is, ha a pántszarv vég­ződésénél a gumiabroncs oldal­falán kopást vagy szövetkidör­zsölést találunk. Ez a hiba a pe­remszerkezet megbomlására mutat, ami további használat­nál az abroncs gyors tönkre­meneteléhez vezethet. Tömlőcserekor, tömlöjavítás- kor okvetlenül tapogassuk vé­gig a köpeny belső oldalát. így felfedezhetjük például a kord­cérnák elszakadását, kiágyazó- dását, de felfedezhetünk olyan szennyeződéseket, morzsaléko- kat is, amik kárt tehetnek a tömlőben. A tömlő visszahelye­zése előtt sohase felejtsük el sik- porral bőségesen beszórni az ab­roncs üregét. A gumitömlőn levő úgyneve­zett hidegen ragasztott foltban nem szabad megbízni, forróság­ban ugyanis az ilyen folt fel­enged és mellette szökni kezd a levegő. Ha tömlőinken akad­nak ilyen régi hideg foltok, vul- kanizáltassuk meg azokat. Aranyszabályként jegyezzük meg, hogy minden körülmé­nyek között az első kerékre ke­rüljön a jobb állapotú gumikö­peny. A váratlan durrdefekt ugyanis a mellső keréken nagy tempóban életveszélyt jelent! Hajón, sínen, országúton AUTÓ—MOTOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents