Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-31 / 205. szám

1978. augusztus 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jobbat, korszerűbbet Az SZVT a hatékonyabb vállalati gazdálkodásért Kétnapos országos konfe­renciát rendezett Nyíregyhá­zán a Szervezés- és Vezetés­tudományi Társaság, amelyen a megyei szervezetek pénz­ügyi és ellenőrzési tisztségvi­selői vitatták meg a tenniva­lókat. A tanácskozást köve­tően kértük meg Badacsonyi Györgyöt, az SZVT pénzügyi és ellenőrzési szakosztályá­nak elnökét, válaszoljon né­hány kérdésünkre. — Mi volt a'ftonferencia célja? — A vállalati munka haté­konysága országosan előtérbe került. Természetes tehát, hogy társaságunknak a maga eszközeivel segítenie kell e döntő fontosságú cél megva­lósulását. A szakosztály en­nek a pénzügyi és ellenőrzé­si vonatkozásait vizsgálta sokoldalúan. — Konkrétabban? — Három témakörrel fog­lalkoztunk. Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank ügy­vezető igazgatója a népgaz­daság pénzügyi helyzetéről és feladatairól, Bartók Nagy András, a Pénzügyminisztéri­um Szervezési és Ügyvitel­gépesítési Intézetének igaz­gatóhelyettese a számvitel időszerű feladatairól, Budai György MÉM-főosztályvezető az állami ellenőrzés fejlesz­tésével összefüggő tenniva­lókról tájékoztatta a résztve­vőket. Ezt követően a fenti kérdésekről vitatkoztunk. — Miben segíthet a társa­ság? — A megyei rendezvénye­ken keresztül — amelyeken belül tanfolyamokat is szer­vezünk — befolyásolhatjuk a szakmai közvéleményt, hogy az világosan lássa a tenni­valóinkat. Konkrétabban: a vállalatoknak a jövőben az­zal kell számolniuk, hogy a mai állami támogatások csök­kennek, ezáltal nehezülnek a vállalatok pénzügyi, gazdál­kodási lehetőségei. Sokan kér­dezik, lehet-e ezt ellensúlyoz­ni? Határozott véleményünk, hogy lehet, de csak az eddi­ginél hatékonyabb vállalati munkával. Akkor, ha terme­lékenyebben, kevesebb költ­séggel gazdálkodnak, ha fel­tárják a mindenütt meglévő üzemi tartalékokat. A mi fel­adatunk, hogy ezekhez jó ta­nácsokat adjunk, amelyek nyomán javulhat a munka. — Kérhetnénk egy tippet? — Jobb tippünk annál, amit a Központi Bizottság legutóbb meghatározott — vagyis, hogy a gazdaságtalan, a magas költségű és nagy anyagtartalmú termékek he­lyett jövedelmezőbbet, kor­szerűbbet és jó minőségűt kell termelni — nincsen. Ezt az utat kell járnia minden gaz­dálkodó egységnek. — Hogyan kapcsolódik eh­hez a számviteli munka? — Sokban. Abban például, hogy nem csupán regisztrál, hanem elemez. Bemutatja, hogy mely termelőegységnél, milyen költségnemnél milyen természetű megtakarításra van szükség. Különösen nagy szerepe van a pénzügyi szak­embernek az energia és a takarékosság — különösen az importanyagokkal való taka­rékosság — elemzése terüle­tén. — És hogyan segíthet az ellenőrzés? — A belső ellenőrzést vég­zők feladata ugyanez! Nem öncélú apró hibák keresése, hanem a vállalatvezetés part­nereiként az okokat feltáró munkájukkal tehetnek sokat. — Mibenr foglalhatná össze a tanácskozás eredményét? — Miután megyei szerve­zeteink nem élnek úgy bent az országos áramlatban, az ő véleményük szerint is segít­séget jelent számukra, ha egy-egy ilyen találkozáson megfelelő információt kap­nak a munkájukhoz. Ez se­gíti őket terveik, akcióik ala­kításában, abban, hogy a leg­fontosabb napi kérdések áll­janak tevékenységük közép­pontjában. Azok, amelyekről itt Szabolcsban két napig eredményesen tanácskoztunk. <k) négymillió a tiszalöki vízlépcső felújítására Megfiatalítják a hajózsilipet Építőmunkánk egyik leg­első létesítménye a tiszalöki vízierőmű. A falu után, a rá- Zompusztai kanyarnál négy óriási vasbetontorony állja el a nagy folyó útját. Hajók most nem várakoz­nak átbocsájtásra, zsilipe­lésre, víz sem bukik át a gát­táblákon. Bényei Péter, az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság vízlépcső- és hajó­javító üzemének műhelyve­zetője mondja: — A víz útját Schön-féle acél elzáró szerkezettel re­teszeltük el. Három nehéz­búvár két hétig dolgozott ve­lünk együtt ezek pontos ösz- szeszerelésén, hogy aztán üzemünk szakemberei elvé­gezhessék az ötévenként ese­dékes felújítási és karban­tartási munkákat. Két mű­szakban közel 60 fő dolgo­zik itt. A 98 méter hosszú zsilip alján — a duzzasztott víz­szint alatt 12 méterre — az évek során összegyűlt iszap­réteget szivattyúzzák, mások akrobatikus ügyességgel mo­zogva a hatalmas tömegű, ék alakban záródó zsilipkapuk korrózióvédelmét végzik. A festés fémtiszta felületet kö­vetel, ezért 6—7 atmoszférás levegőnyomással száraz ka­vicsot „permeteznek” az ed­dig víz alatt álló acélszerke­zetekre. Közel 10 kilowattos villany- motor gondoskodik a tiltó-, valamint a zsilipkapuk moz­gatásáról. Majdcsak 3 méter átmérőjű fogaskerék szolgál az erőátvitelre. Molnár András, aki már 1950-től, az erőmű építésé­nek kezdetétől itt dolgozik, mondja: — Bizony négy embernek is éppen elég csörlők segítsé­gével mozgatni ezt a szerke­zetet, ha a villanymotor meghibásodik. Az augusztus közepén el­kezdett munkákat szeretnék az október 10-ére kitűzött határidő előtt befejezni, hi­szen addig itt szünetel a ha­jóforgalom. A parton levő műhelyek­ben pedig mér az eszterga­gépeken elkezdték a vasbe­ton tornyok közötti gáttáblá­kat tartó és emelő hatalmas láncszemek gyártását. Jövő­re a nehézbúvárok a gát egy másik szakaszán ereszked­nek a mélybe, hogy azt a víztől szabaddá téve ott folytatódhasson a felújítási munka. g. j Á káder: olyan személy, akire társadalmi vagy szakmai téren feltétlenül számítani lehet ofl mozgalom-választóvíz — Pártvezetőségünk egyik legszebb munkája a legjob­bak kiválasztása — kezdi Vezse Jenő, a párttitkár a naményi VOR-ban. Emberek irányítására embereket ki­választani ugyanakkor nagy felelősség. Azt mindannyian tudtuk: nem elég, ha valaki jól megtanult varrógépen varrni. Hiszen a mi munkás­nőink itt ismerkedtek először üzemmel, itt találkoztak a gyár fegyelmével. Mit hoztak magukkal? Jó szándékot, aka­ratot. Mivé lett ez az évek során? A | ■■ ■■ r m közösségi ember — A mi üzemünkben sok a fiatal. Erős a KISZ-szervezet, s jó a szakszervezeti bizott­ságunk is. Éppen a kor az, ami a jó ismerkedésre lehető­séget teremtett. Párttagjaink zöme KISZ-ben dolgozott, a közös szalag, műhely feltár­ta az emberek szakmai buz­galmát, tudását. De ez csak egy dolog. Milyen mint em­ber? A legjobb meggyőző­déssel mondhatom: a mozga­lom választóvíznek bizonyult. Annak, hiszen kiderült, ki a közösségi ember. Látszott, ki az, aki szervezni tud. Nem sok idő kellett, és a politikai érdeklődés és elkötelezettség is megmutatkozott. A párt- és KISZ-szervezet, a szak- szervezet oktatásain kiderült, ki a jól vitázó, ki az aki a szűk problémákon túl is lát­ni akar. A cselekvő, a felelős­séggel jobbat akaró eddig is húzta magával a többieket, motorja volt annak a folya­matnak, amelynek egy nagy célja volt: munkássá nevelni a tegnapi dolgozót. — Amikor tehát azon kezdtünk gondolkozni: ki­ket nevelhetünk középveze­tővé, akkor volt egy jó fo­gódzó: milyen embert ismer­tünk meg a mozgalomban? Milyen politikai ismeret, tu­dás, kíváncsiság, akitivitás van abban, akire gondol­tunk? Eszmecseréink így vál­tak aztán olyanná, hogy ma az eredményét indokolni is tudjuk. Miért a politika? Az emberben szinte ágas­kodik a következő kérdés: jó, ez most könnyen ment, hi­szen az egész üzem ismeri egymást. De mi lesz akkor, amikor 500 ember dolgozik itt? Hogyan gondolkodnak az emberek neveléséről, ki­választásáról majd akkor, ha több emeletes üzem nem könnyen áttekinthető labirintusával állnak szem­ben? — Sokan szokták kérdezni: vajon mi szükség van arra — "felel íziben Vezse Jenő —, Vezse Jenő: ... egy kis családból válogattunk ... hogy a politikai szemponto­kat olyan körültekintően mér­legeljék. Mondják azt is: a művezető értsen a szakmá­hoz, legyen határozott, és kissé diplomata, az elég. Ez azonban nem így igaz. Amit mond, az tökéletesen élő probléma. Ma tényleg egy kis családból válogattunk. Ez sem volt könnyű, de nyilván könnyebb, mint 500 embert mérlegre tenni. És itt jön a politika. Azok, akiket ma a különböző termelési és tár­sadalmi posztokra nevelünk, holnap és holnapután főmű­vezetők, művezetők lesznek. Ők alkotják majd azt a csapa­tot, amelyik közvetlenül a termelés vonalában él, dol­gozik. Csak ők ismerhetik teljes pontossággal környe­zetüket. Idő kérdése, és ők lesznek, akik jelzik: kire szá­míthatunk, kik azok, akik egy fejlődő üzem termelésé­nek motorjai lehetnek. Nem a véletlenen múlik A pártszervezet, amikor gondosan őrködik a káderpo­litika érvényesülésén, maga is erősödik. Mind többen lesz­nek azok a kommunisták, akik a politikai ismeret mel­lé a tekintélyt követelő szak­mai tudást is megszerzik, emberileg is odafejlődnek, hogy példájukat elfogadják-. Olyanná válnak, hogy tud­nak úgy „hívni”, ahogy azt a mai kor követelménye kí­vánja. — Nem hiszem, hogy van külön pártépítés, és külön üzemi káderpolitika. A gaz­daság és politika kölcsönha­tása csak úgy érvényesülhet egy kisebb közösségben is, ha a személyi téren is megvan mindez. Ez pedig sosem a vé­letlen műve. Hadd mondjak egy példát. Jönnek hozzánk majd új dolgozók. Tanítani kell őket. De közben ott a nevelő munka. Megértetni a ' munka lényegét, kiformálni a tudatosan dolgozót. Vagy. más. Az üzemben bevezetjük majd a modern termelési módszert. Részben technoló­giai tevékenység. De mennyi­vel nehezebb az emberi ol­dal. A módszer megértetése, a kudarcok túlélésének se­gítése, a cél megmagyarázá­sa azoknak, akik eddig kon­zervatív módon dolgoztak. Példa másoknak A vásárosnaményi VOR nem nagy üzem. Példája mégis vonzó. Nincsen ebben semmi varázslat, lényegében nem történik más, mint ami természetes lenne mindenütt. A párt- és gazdasági vezetők fejében világosan él a társa­dalomépítés célja, az érde­keltségi rendszer, s a célok felé vezető módszerek sora. Más szóval: a politika itt élő valóság. S talán éppen ezért nem tévesztenek célt akkor sem, amikor a megvalósítókat kiválasztják. Mert embere­ket választanak, az embere­kért. Bürget Lajos (Vége) a ruhagyárban A Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi gyáregységének dolgozói augusztus 21-én két­hetes szabadságra mentek. Ez idő alatt a gyár vezetői egy NSZK-beli szervező vállalat közreműködésével különböző szervezési intézkedést dolgoz­nak ki. A szervezés után azonos létszám mellett kisebb technikai fejlesztéssel mint­egy 25 százalékos termelés- növekedés várható. A meny­nyiségi növekedés mellett in­tézkednek a minőség javítá­sára is. A gyáregység eddig csak nadrágokat gyártott tő­kés exportra, a jövőben öl­tönyöket és mellényeket is exportálnak a nyíregyháziak. Szeptember 4-én az egyik üzemrészben már az új mód­szerrel kezdik a munkát, a többi üzemrészben a követ­kező hónapokban kerül sor az átállásra. Pártmunka kis településen K özismerten aprófalvas településekből tevő­dik össze a fehérgyar­mati járás. Kölesén, Botpa­ládon, Kispaládon, Füles- des, Sonkádon (ez a nagy­községi közös tanács terü­lete) 4935-en élnek. Penyi- gét, Kömörőt, Mándot 2150-en lakják. Magosliget és Uszka mindössze 632 la­kost számlál. A piciny fal­vak helyzetéből többek kö­zött olyan tények is adód­nak, hogy hat községben nincs pártalapszervezet. Mind a járási, községi, üzemi pártszerveknek, mind az alapszervezeteknek kü­lönös gonddal kell saját körülményeikre alkalmazni a különböző párthatároza- tokát, így a gazdaságpoliti­kait is. A járási éves gaz­dasági feladatot aktívaülé­sen, a határozatok értelme­zését különböző szintű ta­nácskozásokon vitatják meg. A járási apparátusi ülések­re meghívják a nagyközségi pártbizottságok és üzemi pártvezetőségek titkárait. A határozatokat megismerte­tik a tömeg- és társadalmi szervek vezetőivel, aktivis­táival. Ahol gond jelentke­zik, ott segítenek a terület­felelősök, akiknek szerepe jelentős az alapszervezeti határozatok kimunkálásá­nál, a konkrét feladatok megoldásánál. így volt ez például a pe- nyigei nagyközségi felada­tok meghatározásánál is. A megyei és járási határoza­toknak is sokban köszönhe­tik, hogy a búzát és a nap­raforgót ma már rendszer­ben termesztik itt. A kölesei Kossuth Tsz pártvezetősége erejének a zömét is a gazdaságpoliti­kai határozat megvalósítása köti le. Ezeket a pártokta­tásban úgy dolgozták fel, hogy a szemináriumokon sajátos gazdasági helyzetü­ket, feladataikat elemezték, így érték el, hogy a szövet­kezeti tagságot is meggyőz­ték céljaik szükségességére. Kölesén a nagyközségi pártbizottságon a példamu­tatással, a pártmegbizatások teljesítésével elégedettek. Ám azt sem hallgatják el, hogy a pártépítésben a fia­talok körében hatékonyabb, meggyőző munkát kell vé­gezni, több fiatalt szüksé­ges felkészíteni a pártba, mivel az alapszervezetek zömében eléggé magas az átlagéletkor. T udják nagyon jól a já­rás kommunistái: a határozatok pontos megvalósításával a holnap biztonságát alapozzák meg. Az pedig, hogy aprófalvas járásban szép sikereket ér­nek el mind a mezőgazda- sági termelésben, mind az iparban, mind pedig az élet más területein, lelkiismere­tes munkájukat dicséri. Sigér Imre Vadkacsa M ég a tavasszal történt. Béla kint .kódorgott messze a határban; va­lamerre a Holt-Tisza környé­kén. Lement egészen a part­ra, s a víz tükrében bámul­ta az égen vitorlázó bárány­felhőket. Meleg volt, s már a parti fűzfák is selyemzöld fá­tyolban illegették magukat. Valahol a lucernatáblák fö­lött pacsirták daloltak, hang­jukba bogarak zümmögése vegyült. Menni készült már, mikor a háta mögött halk sápíto- zást hallott. Egy vadkacsa- anya vezette négy kicsinyét. Mikor észrevették a parton üldögélő embert, meggyorsí­tották lépteiket, s nagy tocs- csanással vetették magukat a vízbe. Pillanatok alatt eltűn­tek egy nagy zsombék mö­gött. A férfi egy ideig te­kintetével kereste még őket, majd felállt, s elindult ha­zafelé. Messze járt már a holtág­tól, mikor cérnavékony nyö­szörgés állította meg. Az egyik bokor mellett parányi vadkacsa feküdt, az siránko- zot halkan. Kezébe vette a csöppnyi madarat, s akkor látta meg, hogy a csöppség­nek élettelenül lóg az egyik lába, eltörött. Mit csináljak veled szegény jószág, gondolkodott. Ha itt­hagylak, egykettőre elpusz­tulsz, ha meg hazaviszlek, a tyúkok csipkednek halálra. No mindegy, gyere. Hátha meggyógyulsz, s azzal a ma­dárkát óvatosan a tenyerébe zárva, elindult hazafelé. Ott­hon két vékony falapocskát faragott, s közéjük tette a kiskacsa lábát. A madárka nehezen tűrte a rabságot, kü­lönösen így, hogy sínben volt a lába. Az udvar egyik sarkába húzódva gubbasztott, napokig alig evett valamit. Aztán vagy három hét múl­va elkezdett ismerkedni a ház lakóival. Sántikáló alak­ja hol itt, hol ott tűnt fel, s mikor levették lábáról a kö­tést, már a gyerekek elől sem szaladt el. Szépen fejlődött, megjelentek a fark-, majd a szárnytollai, s kezdte kipró­bálgatni őket. Egyre maga­sabbra emelkedett, ilyenkor egyszerűen nem bírt magá­val. Vadul körözött, éles ka­nyarokat írt, valósággal lu­bickolt a kék égen. Szőkülni kezdett már a bú­za, mikor az egyik reggel hiá­ba keresték a gyerekek az udvaron. Elment, ki tudja merre. Már kezdték meg­szokni a hiányát, amikor egy­szer csak arrra ébredt a ház, hogy a tyúkok között éktelen nagy a riadalom. Visszajött a kacsa, s szárnysuhogatásá- val halálra rémítette a ba­romfiudvar lakóit. Ettől kezdve a vadkacsával nem lehetett bírni. Peckesen járt az oktalan tyúkok, libák kö­zött, s csak az emberekkel volt hajlandó néha szóbaáll- ni. Ilyenkor szelíden tűrte a simogatásokat, a becéző sza­vakat. Aztán hirtelen, se szó, se beszéd, ismét eltűnt. Nagyon megharagudtak rá a barátai, mindenki csak há­látlan madárként emlegette. Nem is akartak rágondolni többé, de beszédükben újból meg újból felbukkant a vad­kacsa neve. Haragudtak rá egészen addig, amíg ismét meg nem jelent az udvaron a madár. Szomorúan üldögélt a nagy szilvafa alatt, s párás szemekkel nézte a hozzája rohanó embereket. Némán tűrte, hogy kimossák sebeit, s szárnyából kiszedjék a majdnem gyilkos sőréteket, mert sebzetten tért vissza. Valahol valaki csúnyán meg­lőtte. S okáig ládabodozott. Láz gyötörte, hideg rázta, néha már azt hitte mindenki, hogy soha sem gyó­gyul meg. Aztán hirtelen megváltozott, s napról napra egészségesebb lett. Már új­ból használta a szárnyait, már újból az égen úszott. Egyre messzebbre merészke­dett, s egyre ritkábban tért haza. Aztán elérkezett a nap, amikor végleg elment, mert el kellett mennie. A ház azonban még most is reménykedik. S ha a messze magasban vadkacsacsapatot látnak, barátjukra, a törött lábú, sebzett szárnyú madár­ra gondolnak. Tudják, egy­szer még úgy is találkoznak. Ahogy a jó barátokhoz illik. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents