Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-30 / 204. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 30. Losonczi Pál távirata I. János-Pál pápának ŐSZENTSÉGE I. JÄNOS-PÄL PÁPA VATIKÁNVÁROS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormá­nya nevében tisztelettel köszöntőm és jókívánságaimat fe­jezem ki abból az alkalomból, hogy megválasztották a római katolikus egyház pápájának. Őszintén reméljük, hogy őszentsége irányításával a katolikus egyház továbbra is elő­segíti az emberiség létét érintő legfontosabb kérdések meg­oldását: előmozdítja a béke, az enyhülés és a leszerelés ügyét, a különböző világnézetű emberek alkotó együttmű­ködését. örömünkre szolgál az államunk és a római katoli­kus egyház között kialakult jó viszony, amelynek fenntartá­sán a jövőben is következetesen munkálkodunk. LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Húszéves a Béke és Szocializmus 1958 szeptemberében jelent meg A béke és a szocializ­mus kérdései, ma a Béke és Szocializmus cimet viselő fo­lyóiratnak a kommunista és munkáspártok elméleti, tájé­koztató kiadványának első száma. A folyóiratot a kommunis­ta és munkáspártok képvise­lőinek 1957. évi moszkvai ta­nácskozása után alapították. 1958 márciusában több kom­munista és munkáspárt kép­viselőjének Prágában tartott tanácskozásán hoztak hatá­rozatot a lap kiadására. Ak­kor 19 nyelven 22 országban jelent meg és 80 országban terjesztették. Nem egy he­lyen illegálisan, titkosan. Ma több mint másfél száz ország­ban, több mint félmillió pél­dányban, közel 50 nyelven jelenik meg ez a nagy hatású orgánum. A nemzetközi szer­kesztőbizottság székhelye Prágában van. A folyóirat népszerűsíti a marxista-leninista pártok­nak napjaink fő problémái­val kapcsolatos álláspontját. Megvilágítja a kommunista mozgalom stratégiai és takti­kai kérdéseit. Elemzi és ter­jeszti a háború és az impe­rializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializ­musért, a burzsoá ideológia különféle megnyilvánulásai ellen vívott harcban szerzett tapasztalatokat. Bemutatja a viiág különböző helyein mű­ködő kommunista és haladó pártok, szervezetek életének és tevékenységének fontos je­lenségeit. Elősegíti a pártok kölcsönös tájékoztatását és tapasztalatcseréjét. A folyóirat célja továbbá, hogy leleplezze a nemzetközi munkásmozgalom soraiban jelentkező revizionizmust és dogmatizmust. Küzd a mun­kásosztály akcióegységéért. Előmozdítja a kommunista és a szociáldemokrata pártok közötti kapcsolatokat és se­gíti az együttmunkálkodás fejlődését. Részt vesz a nemzeti fel- szabadító, az antiimperialista mozgalom kérdéseinek, a füg­gőségben élő és a még gyar­mati országok társadalmi, politikai fejlődése távlatainak kidolgozásában. A marxista—leninista pár­tok orgánumaként a Béke és Szocializmus a kommunista világmozgalom növekedésé­vel együtt nő és fejlődik. A 20 éves folyóirat továbbra is elsőrendű feladatának tekin­ti a marxista—leninista el­mélet kérdéseinek kidolgozá­sát és megvilágítását, a vi­lágban végbemenő forradal­mi folyamat fejlődése által felvetett időszerű témák is­mertetését, rendszeres közzé­tételét, propagálását. Magas színvonalon hirdeti a marxis­ta filozófiát, a politikai gaz­daságtant, a tudományos szo­cializmust. Megmutatja an­nak a tanításnak mindent le­győző erejét és elévülhetet­len időszerűségét, amely minden körülmények között a cselekvés vezérfonala a kommunisták számára. V. S. Portugália Letette az esküi az új kormány Alfredo Nobre da Costa, Portugália új miniszterelnö­ke és kormányának 15 tagja kedden letette a hivatali es­küt. Beiktatási beszédében az új kormányfő kijelentette: bár hivatali ideje csak korláto­zott lehet, kormánya ennek ellenére nem ügyvezető kor­mányként, hanem a végre­hajtó hatalom teljes jogú irá­nyítójaként fog működni. Nobre da Costa beiktatási be­szédében kijelentette, hogy Soares leváltása és az ő ki­nevezése nem áll ellentétben az ország alkotmányával. Ugyanakkor kifejezte készsé­gét arra, hogy azonnal le­mond, ha a pártok egyezség­re jutnak egymással egy mű­ködőképes kormány megala­kításában. (Folytatás az 1. oldalról) gyományos kultúráinál, a do­hánynál, a burgonyánál. A burgonyatermesztés gépesí­tése szinte 100 százalékban megoldott, a dohánytermesz­tés gépesítettsége 60—65 szá­zalék. A beruházásoknál ki­emelten nagy jelentőségű megyénkben az ültet­vénytelepítés, ezen belül is az almarekontsrukció. A IV, ötéves terv éveiben al­mából mindössze 1672 hektá­ron végeztek telepítést. 1976— 77 gyümölcstelepítése 2513 hektár, elmaradt a tervezet­től. Valószínű, hogy az 1978. évre tervezett 2029 hektár gyümölcstelepítés sem való­sul meg maradéktalanul, en­nek elsősorban oka az oltvá­nyok hiánya, esetenként pe­dig az, hogy néhány termelő- szövetkezet veszteséges gaz­dálkodása miatt visszalépett a vállalt telepítések megva­lósításától. Feladat a jövőben az állat- tenyésztés gépesítésének ja­vítása, a gyümölcsrekontruk- ciő terv szerinti megvalósítá­sa, a meliorációs munkák el­végzése — hangsúlyozta a TESZÖV elnöksége. Vezető ENSZ-tisztviselő látogatása a Külügyminisztériumban A Külügyminisztérium meghívására hazánkban tar­tózkodott P. K. Banerjee, az ENSZ-titkárság politikai és biztonsági tanácsi ügyekkel foglalkozó részlegének vezető beosztású tisztviselője. P. K. Banerjee-t fogadta Rócz Pál külügyminisztériumi állam­titkár és megbeszéléseket folytatott vele Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. A vendég előadást tartott a le­szerelés időszerű kérdéseiről a magyar külügyi intézetben, látogatást tett Lőrinc Tamás­nál, az Országos Béketanács leszerelési szakbizottságának elnökénél, valamint Simái Mihály akadémikusnál, a Vi­lággazdasági Kutató Intézet igazgatóhelyettesénél. RTUNK TÖRTÉNELMI HARCÁNAK EPIZÓDJAI ___________________________________________________________________________________________ ______ Harc a kisemberért O „ AZ A FEJLŐDÉS, AMELY a felsza- I badulást követő években Magyarországon végbement, bebizonyította, hogy ha van világos cél, ha van megfelelő vezetés, ha minden haladó erő összefog, a felszabadult nép ereje minden ellenállás, minden nehéz­ség leküzdésére képes — írja Kádár János I elvtárs, az MSZMP első titkára. — I Munkásosztályunk, népünk az új világ | megteremtéséért folytatott kemény osz­tályharcban, a bányák, a bankok és a gyá­rak államosításával a nagytőkések, a föld- ! osztással a nagybirtokosok hatalmának gaz- : dasági, társadalmi alapjait megsemmisítet- | te. Felszámolta a régi burzsoá rendet, a ki­váltságosok minden előjogát, a feudaliz­mus maradványait és megnyitotta az utat ; előre, a szocialista forradalom győzelméhez. A demokratikus és a szocialista forradal- j mi célokért, a reakció erőivel vívott áll­hatatos harc és az áldozatos, kemény mun­ka eredményeként a felszabadulást követő első három évben hazánkban eltűntek a ro- ; mok, megszűnt az infláció, megindult és • szilárd alapokra került a termelés, meg­kezdődött és jelentős eredményeket hozott a kulturális forradalom ...” Ennek a harc­nak néhány epizódját elevenítjük fel az el­ső magyar népgazdasági terv kézzelfogha­tó epizódjaival. 1947 augusztus első felében a Szabad Nép másfél-két oldalt biztosított a három- I éves terv propagandájára. Széles skálán szólaltatta meg a szakembereket, akik a tervet kimunkálták. (Az ellenzék híreszte- ! léseivel szemben ugyanis nem egy-két era­• bér, hanem az MKP apparátusának közre- : működésével több száz kommunista és sok párton kívüli szakember aktív közreműkö­í désével alakult ki a terv végleges formája.) 1 De az újság megszólaltatta azokat is, akik i a munkapadok mellett és a földeken a vég­rehajtás nehézségeit magukra vállalták. Antos István írja „Fizessenek a gazda­gok” című cikkében: „A hároméves terv | központi célja: a széles dolgozó rétegek életszínvonalának emelése. Az életszínvo­nal-emelés szorosan összefügg az adópoliti- I kával, mert a fizetendő adó csökkenti a fo- I gyasztásl cikkek vásárlására rendelkezésre I álló jövedelmet. A széles dolgozó rétegek I számára ezért nem közömbös, hogy a há­roméves terv végrehajtásához szükséges tőkéket milyen forrásból teremti elő a pénzügyi kormányzat. Nem közömbös, hogy ja kisembereket sújtó forgalmi és fogyasz- j tási adók terhe emelkedik-e. vagy a jövedel- I mi és vagyonadóké. A „FIZESSENEK A GAZDAGOK” elv alkalmazása az elmúlt hónapokban életbe • lépett adóreformokkal papíron már meg- j oldódott, de sajnos, még messze vagyunk jattól, hogy a reformok a valóságban is éreztessék hatásukat, és a szükséges mér­tékben növeljék a kincstár bevételeit. A nagyobb jövedelmek fokozott igénybe- j vételét célozza a jövedelemtöbblet-adó, : amely progresszív kulccsal a havi 1000 fo­rinton felüli jövedelmeket veszi igénybe. Mit mutat a gyakorlat? A kép igen szo­morú. Budapesten összesen 7000 ember adott bevallást, és az átlagos adó havi 75 ; forint. Vajon ki hiszi el, hogy a mintegy 80 000 budapesti önálló keresetet űző (ke­reskedő, iparos, orvos, ügyvéd, vállalkozó ! stb.) közül csak 7000 volna, akinek jövedel­me meghaladja az 1000 forintos határt? És vajon lehet-e arról beszélni, hogy „fizes­senek a gazdagok”, ha ez a 7000 ember is átlagosan csak havi 75 forint jövedelem­többlet-adót fizet? A kisemberek tízezrei méltán háborodnak fel, ha összehasonlít­ják ezeket a számokat saját terheikkel. De nem jobb, hanem rosszabb a helyzet, ha a teherviselő képesség másik fokmérőjét, a vagyont nézzük. A vagyont ma két adó­nem terheli: 20 000 forinton belül — 5—25 százalékos kulccsal — a vagyondézsma. Hogy állunk a vagyonadó-bevallásokkal? Adataink csak Budapestre vonatkozóan van­nak: itt összesen 26 000 adóalany jelentke­zett, de ebből húszezernél több adózó 75 000 forinton aluli vagyont vallott be, és így már eleve mentesíteni igyekezett magát a vagyondézsma alól. Ha ilyen az adómorál, papíron lehet szó a gazdagok, tehetősek fo­kozott megadóztatásáról, de a valóságban nem. Pártunk adópolitikai programja és a gyakorlat között tehát még igen nagy űr tátong. A hároméves terv beruházásai nem tűr­nek halasztást. Nem várhatunk tehát a fe­dezet előteremtésével sem. Nem tűrhető az az állapot, hogy nagy vagyonnal és tekin­télyes jövedelemmel rendelkező emberek nevetséges bevallásokkal húzzák ki magu­kat a fizetési kötelezettség alól...” (Sza­bad Nép, 1947. augusztus 5., 3. oldal.) IGEN LÉNYEGES, TALÄN a leglénye­gesebb vonása a kommunista párt köz­ponti lapjának, hogy a nagy, országos ösz- szefüggések mellett a hároméves tervnek a dolgozó emberekre közvetlenül gyakorolt hatását lépésről lépésre nyomon követi. Ezt példázzák az augusztusi számokból össze­gyűjtött szemelvények. 1947. augusztus 3.: „Pártunkhoz renge­teg panasz érkezett a szegényparasztság ré­széről: nem képesek megvásárolni a leg­fontosabb ruházati cikkeket sem, lábbeli­vel, bakanccsal különösen rosszul vannak ellátva. A Magyar Kommunista Párt megértette a szegényparasztság panaszát, kívánságát, és akciót indított, hogy olcsó cipőt juttas­son a falunak. Elvtársaink javaslatára a Gazdasági Fő­tanács megszavazta az akció lebonyolításá­hoz szükséges hitelt. A napokban 200 ezér pár jó minőségű bakancs érkezik a Hangya raktáraiba, amely 75 forintos áron jut a fa­lu dolgozó népéhez. A Gazdasági Főtanács arról is gondos­kodott, hogy az olcsó lábbeli csakugyan azokhoz jusson, akik leginkább rászorul­nak. A bakancsot utalvány ellenében lehet a Hangya üzleteiben megvásárolni. Az utal­ványokat a községi elöljáróságok adják, az UFOSZ és a FÉKOSZ szerveinek részvéte­le biztosítja, hogy a bakancsjuttatások te­rén visszaélések ne fordulhassanak elő. Az új olcsó bakancsár — amely körülbe­lül 1 mázsa búza árának felel meg, lehe­tővé teszi, hogy azok az ujgazdák is láb­belihez jussanak, akik tavaly augusztusban nem tudtak 3 mázsa búzát adni egy pár bakancsért.” 1947. augusztus 6.: „A Lampart gyár üzemi bizottsága és ve­zetősége kedden délelőtt ünnepélyes foga­dáson vett részt a ferencvárosi pályaudva­ron: 30 vagon érkezett, a nyilasok által el­hurcolt gépeket, nyersanyagokat hozta ha­za. Vidám zeneszó, lelkes ünneplés. Van is ok az örömre: a hazajutott gépek 300—400 munkáscsaládnak adnak kenyeret. Kőszegi Frigyes (Folytatjuk) O Nagypapa, szegény, az ost­rom alatt meghalt, egy elté­vedt akna végzett vele a ház udvarán; s ha nagymamának addig nem akaródzott is le­szállnia a fellegekből, aztán bizony rákényszerült. Mert nehéz évek jöttek. A fűszer­üzletet ugyan nem sok kár érte az ostrom alatt, ám a nagymamának hamarosan rá kellett ébrednie, hogy egy­magában, férfikéz híján, nem boldogul az irtózatos feladat­tal: hajnalban kelni, egy ké­zikocsival ki a nagyvásárte- lepre, ott összevásárolni, ami zöldség, gyümölcs csak vá­sárolható, a targoncát haza­tolni a Duna-partról a Szív utcáig, és hétkor már ott áll­ni a pult mellett, frissen ta­karított üzletben, és moso­lyogni, mosolyogni a vevőkre, egészen este nyolcig ... Egy bivalynak is sok lett volna, nem egy törékeny kis asz- szonynak, aki éppen a nehéz évei elébe lépett: most töl­tötte be a negyvenötödiket. . S hozzá az árak is majd megőrjítették. Eddig csupán az otthoni háztartásukat ve­zette, kiszámolt pénzből — most beletanulhatott a keres­kedelmi ügyvitelbe, s hozzá épp akkor, amikor az ország az infláció poklában vergő­dött! Amit ma egymillió pen­gőért vett, másnap kétmillió­ért mérte; de mitévő is lett légyen, ha az este megszá­molt napi bevételből másnap hajnalban — feleannyi árura sem futotta? S még csak a lánya segít­ségére sem számíthatott. Ilon­ka tizenötödik évét taposta, iskolába járt, a messzi Ranol- der utcába, s a tanulás min­den idejét lekötötte. S ha nem kötötte volna is — mi­féle segítség egy tizenöt éves fruska ilyen terhek mellett? Esztendőre a nagymama úgy döntött: nem kínlódik tovább. Az üzletet néhány héttel a jó forint bevezetése után eladta, aztán körülné­zett, hogy állást keressen. * .... A szerző, mire idáig ért, hálával gondolt arra, hogy mégsem film készül e történetből, csupán regény. Mert ilyenformán mindazt elmondhata, amit elmondott, anélkül, hogy a közönség hangos pisszegések közt fel­állt, s székeit csattogtatva, tüntetőén elhagyta volna a nézőteret... Szinte biztos, hogy így tett volna, s ha így: jogosan tette volna, hiszen az unalom a filmvásznon bi­zony büntetendő cselekmény. Ám ha jogos lett volna is e tüntető kivonulás, nem lett volna okos: a közönség meg­fosztotta volna magát attól, ami ezután következik. Mert a java csak ezután követke­zik. Jaj, s pótlólag még valamit a lakás dolgához! Ha csak­ugyan filmet forgatnának benne, a rendezőnek egy momentumra ügyelnie kelle­ne, hogy a huszas évek han­gulatát . hitelesen adhassa vissza. A belső szoba falán egy ké­pet ki kellene cseréltetnie, éppen Henrik dédpapa ágya fölött. A huszas években ugyanis a dédmama ágya fölött a Szűzanya arcmása függött, a másik ágy fölött pedig Jézus Krisztus képe. Nos, ez utób­bi most valahol a padláson senyved, immár hosszú esz­tendők óta. Ötvenben ugyan­is, amikor Ilonka férjhez ment, s a fiatal házasok a családi hagyomány szerint beköltöztek a belső szobába, az újdonsült férj a szentképet leakasztotta feje fölül, he­lyébe egyetlen hozományát, Marx Károly aranyrámás arcmását függesztvén. E régi képet kellene hát megkeresni a padláson, a cserét visszacsinálni — s máris kezdődhetnék a film- forgatás. Egyéb dolga nem is volna a diszletmesternek, hi­szen más változás nem esett itt az utolsó ötven esztendő­ben. Illetve hát esett; csak ép­pen nem a lakásberendezés­ben. Idők folyamán ugyanis Ilonkának — aki épp ezért közben mamivá lépett elő, s az addigi mami a mai nagy­mamává — két gyermeke született, s ez örvendetes nép­mozgalmi eseménysor nyo­mán a kis család személyi ál­lománya tekintélyesen kibő­vült. ötvenkettőben megszü­letett Ispák János — a későb­biekben Jani —, és ötvennyolc" ban a kishuga, Ispák Kata­lin. Róluk eddig még nem sok szó esett, ám a történet szerzője nem érez lelkiis- meretfurdalást miatta, hisz a továbbiakban semmire sem ügyel jobban, mint e mulasz­tás pótlására. Épp ezért nem is tartja fel tovább a nyájas olvasó el- ellankadó figyelmét: már kezdi is az Ígért történetet. — Na öltözködöm! Az ajtót hirtelen vissza­rántják odakintről, az előszo­bából jön a nagymama szem­rehányó hangja: — Csak most? — öt perc, és eltűntem! — A reggelit bevigyem, Ja­nikéra? — Kösz, majd a konyhá­ban! Jani ingébe bújik, s egy pillantást vet a tükörbe. A francba is, azért itt az arcán a múlt éjszakai elhajlás nyo­ma, hiába tusolt ma reggel is jéghideg vizzel. Megint kopogtak. Mi az, hát Kati végzett már a für­dőszobában? (Folytatjuk) Jubiláló folyóirat

Next

/
Thumbnails
Contents