Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-03 / 181. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. augusztus 3. Napi külpolitikai kommentár Felemás döntés Havannából jelentjük Szolidaritás a latin-amerikai népek mellett A latin-amerikai népekkel valő szolidaritás szellemében a Világifjúsági Találkozó résztvevői nagygyűlést tartottak Havannától 40 kilométerre, az arignanabói textilgyárban. (Ke- let-Magyarország telefotó) MEGTÖRT HÁT A JÉG: az Egyesült Államok föloldotta a Törökországnak szánt fegyvereladások embargóját. Azt azonban a legjobb szándékkal sem lehet állítani, hogy egy héttel a szenátus után a képviselőház elsöprő többséggel állt volna a Carter-kormányzat mellé: mindössze három szavazaton múlt a döntés. Három és fél év után Ankara tehát ismét részesül az amerikai fegyverszállításokban. Mi több, a törvényhozás felemás döntése egyszersmind azt az egymilliárd dolláros segélyt is engedélyezi, amely annak idején rendkívüli viharokat kavart: Washington ezzel is szerette volna Ankarát rávenni a ciprusi rendezés érdekében teendő lépésekre, a törökök viszont sokáig vitatták, vajon miért kell kétszeresen „lakolniok” a négy évvel ezelőtt Ciprus ellen amerikai fegyverzettel végrehajtott invázió miatt. Azt írtuk: felemás a döntés. Nos, igen: a törvényhozás ugyanis tudomásul veszi a jelenlegi állapotot, de Carter elnöktől azt várja, hogy biztosítsa a képviselőházat, miszerint Ankara mindent megtesz a cip- rusi kérdés békés megoldásáért, a török és a görög cip- rióták tárgyalásainak újrafelvételéért és mielőbb kivonja csapatait a szigetről. Kétségtelen, hogy az embargó meglehetősen hűvössé tette az amerikai—török kapcsolatokat, s ezzel hozzájárult a NATO délkeleti szárnyának gyengüléséhez. Amerika aggodalommal figyelte, hogy katonai támaszpontjainak — és a NATO bázisainak — egy részét a törökök bezárták, s Ankara nem titkolt baráti, jószomszédi viszonyt ápol a Szovjetunióval. Ügy tűnik, mindenekelőtt ez á körülmény játszott közre abban, hogy Carter siettette a döntést, s rendkívül elégedett, még ha az felemás is. FELEMÁS, MERT A CIPRUSI PROBLÉMA rendezését aligha segíti elő. A török csapatok változatlanul megszállva tartják a szigetország mintegy negyven százalékát, s a török—görög viszonyban sem következett be áttörés. A döntés mindenesetre megnyugtatja az ankarai kedélyeket, megfékezi az utóbbi időben egyre sűrűbben han- goztatott amerikallenes kikirohanásokat, s nem utolsó sorban megnyitja a jelenlegi katonapolitikai helyzetben nélkülözhetetlen — legalábbis a Pentagonban így megítélt — támaszpontokat. Gyapay Dénes Havanna sajátos hangulatú óvárosában a Lazaro Pena Színház volt kedden a magyar gálaest otthona. A műsornak amelyben — a magyar VIT-delegáció művésztagjai szerepeltek, a „Mindennapok forradalma” — címet adták. Az előadott dalok, költemények a ma forra- dalmiságáról, napjaink hőseiről szóltak. A gálaesten szinte valamennyi VIT-delegáció képviseltette magát. A lelkes kö- zönség már a nyitószámot is nagy ovációval fogadta. Ez a szám a korábbi VIT-eknek otthont adó országok népzenéjéből és táncaiból állt. Amikor Berki Tamás ajkáról felhangzott a jól ismert dal, Carlos Puebla Che Guevaráról szóló balladája, majd a Ca- milo Cienfuegos, a szűnni nem akaró tapsorkán volt a jutalom. Ránki Dezső Bartók Allegro Barbaro-jának tolmácsolásával aratott sikert. A színpadra lépő Fonográf és Kormorán együttest is forrón ünnepelték. A Fonográfék az egész fesztiválközönség kedvenceivé váltak. Igen népszerű Koncz Zsuzsa és a Tolcsvay együtes is, a Rajkókat pedig most alig akarták leengedni a színpadról. A magyar kulturális delegáció ünnepi műsorát megtekintette Osvaldo Dorticos, az államtanács tagja, a Kubai KP PB tagja, ott volt Maróthy László az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára, a magyar VIT-küldöttség vezetője, és Gyenes András, az MSZMP KB titkára, a fesztivál magyar díszvendége. ★ A latin-amerikai népek melletti szolidaritás volt a havannai fesztivál ötödik napjának s egyszersmind a központi nagygyűlésnek a jelszava. A nagygyűlést a Havannától 40 kilométerre lévő ariguanabói textilgyár udvarán rendezték. A tömeggyűlésen Guillermo Garcia, a Kubai KP KB-tagja elnökölt. „El pueblo unido, jamas sera vencido” — a Ha a nép egységes, nem lehet legyőzni, — jelszót kiáltották ütemesen a VIT-küldöttek, miután a Puerto Rico-i, a kubai, a jamaicai, a lengyel fiatalok befejezték gyújtó hatású beszédeiket. A felszólalók elítélték az Egyesült Államokat és a latin-amerikai és a karibb- tengeri országokba való gazdasági, politikai behatolásért. Megállapították: a kubai forradalom a legszemléltetőbb példa arra, hogy Latin-Ame- rika minden népének érdemes harcolni a teljes függetlenségért. Teljesítette feladatát a Progressz—2 Szerdán befejeződött a Szál jut—6 űrállomás, a Szojuz—29 személyszállító és a Progressz—2 teherszállító űrhajó közös programja. A kora reggeli órákban középeurópai idő szerint 5 óra 57 perckor a földi repülésirányító központ szakemberei táv- irányítással végrehajtották a szétkapcsolást, és azóta a Progressz—2 önállóan folytatja útját. Az automatikus rendszerben történő repülés során ugyancsak távirányítással kipróbálják a teher- szállító űrhajó fedélzeti rendszereit, majd ennek befejeztével lefékezik és a légkör sűrűbb rétegeibe vezérlik a Progressz—2-t, ahol az megsemmisül. Most már Gitta kíméletlenül visszament Barnához. Elhatározta, hogy nem engedi kitárolni semmiféle mellébeszélésekkel. — Biztos, ami biztos, a mamának is megmondtam, hogy esetleg szükség lesz a segítségére... — Miért lenne, drágám? ötven-hatvan ezret igazán magunk is tudunk adni... akkor még Guszti is... meg ezek a Ferencék is... — Két dolgot szeretnék, hogy megjegyezz. Illetve, hogy vedd figyelembe. Nem akarom, hogy valami kis lyukba költözzenek... További útjuk szempontjából ez egyáltalán nem mindegy. Fogadni- ok kell esetleg Tibor főnökeit, satöbbi... lássák, hogy nem akárkikkel van dolguk... ez egy! A másik: viszont nem kell mindent magunknak vállalnunk. Guszti adhat ugyanannyit, mint mi. Ezt egyébként nem is vitatja... A mamának is felesleges a szalmazsákba gyűjtenie a pénzét... — De Gittám, hiszen nincs is szalmazsákja! — Képletesen mondom... a pénz általában csak romlik. — Én nem is tudom, van-e pénze egyáltalán a nagymamának; de gondolom, ha van, biztosan a takarékban... — Ott is romlik... de pénze nem sok lehet... inkább elad- nivalója... Hát adja el! A holmik is, ha állnak, csak tönkremennek. — Dehát milyen holmik? Talán néhány családi ékszer... — Használhatatlan ezüst evőeszközök... amivel ma már úgysem lehet teríteni... Még régi órák is lehetnek... Nagyapa valaha órásmester volt Óbudán, az antivilág- ban... Bizony, nem elképzelhetetlen, hogy nagymama kegyelettel megőrzött néhány öreg órát. — Neki magának sincs arról fogalma, hogy melyiknek mi az értéke... majd én elvállalom, hogy utánajárok, értékesítek néhány darabot... Laci megint hozzájuk ért a borkínálással. De alig vették észre. Lajos bácsi megisméÁtölelte Barna vállát — aki szinte zavarba jött a szokatlan, nyilvános házastársi bi- zalmasság-fitogtatástól, és kacér-pajkosán odavetette; — Úgy látszik, mi vagyunk itt az egyetlen pár, Barna, akikben még nem hült ki a szerelem. Vagy legalábbis, akik nem szégyeUik... — Nem irigylem a boldogságodat, drágám — lépett a színpadra Klári is —, bizonyisten boldog vagyok, hogy ilyen nagy harmóniában látlak benneteket. Tibor szülei nem tudták mire vélni Klári lelkes nyilatkozatát. Nem éreztek benne semmi gúnyt, még egy kis iróniát sem. Különösen, amikor látták, hogy Klári elérzé- kenyülten maga is a férje vállára hajtja a fejét. — Szeress te is édesanya! — húzódott közelebb Ferenc is az ő Marijához — mert még nagyon ki találunk lógni itt a sorból! — Aztán a fiatalokhoz fordult: — Láthatjátok, a szerelem nem óha- ta-tatlan kell hogy elmúljék a korral... ti is igyekezzetek megőrizni az ifjúságot... vagyis a szerelmet... Fogalmazási nehézségeit a már eddig fogyasztott italnak tulajdonították, s ezért szavait hangos nevetés kísérte. A derültséget csak fokozta, hogy Ferenc, mintha csak eddigi szavait folytatná, folyamatosan tovább beszélt, de teljesen másról: — ...olyan itt a meleg, halljátok... nem bánt az valakit, ha én esetleg leveszem az ingemet? (Folytatjuk) Panamai levelünk Szárazföldi kalózok n drágszíjjal a hátsó nyitott peron vasláncához kötve filmeztem és fényképeztem a tájat az imbolyog- va rohanó panamai személyvonat utolsó kocsijából. Jobbról időnként feltűnik a Panama-csatorna, rajta az egyik tengerről a másikra úszó hajókkal, balról pedig végigkísér a csatornát tápláló mesterséges tavakkal ékesített sötétzöld, buja trópusi dzsungel. Egy szabolcsi szeme számára szokatlan látvány még a 40 fok körüli trópusi hőségben is igen szép és izgalmas. Mikor a vonat a Csendes-óceán partjától kelet felé haladva a Karib-tenger partján fekvő városba, Colonba ért, tisztelettel adóztam a jó bőrből készült nadrágszíjnak és a talpam alá került szilárd talajnak, örömömet azonban hamarosan megnyirbálta a fejemre tűző napfény és a figyelmeztetés, hogy jó lesz vigyázni a zsebemre és a kamerával, fényképezőgépekkel, riportmagnóval kitömött válltáskámra. — Colonban van uram, nem Panamavárosban — figyelmeztet az idős fekete taxisofőröm. Előbb azt gondoltam, a sofőr rémiszteni akar, hogy nélkülözhetetlennek tüntesse fel magát és hosszabb időre, jobb áron eladhassa szolgálatait. Biztosan ez is közrejátszott, de figyelmeztetésének komoly alapja is volt. Ennek bizonyítékát láttam az üzletnegyedet őrző „rendőr tilalomfák” sűrűségéből és a város nagyobbik részét kitevő szegények lakta utcák állapotából. , Mikor a szegénynegyeden áthaladva a taxiból filmezni és fényképezni kezdtem az utcákat, a sofőr arra intett, hogy takarékoskodjak a filmmel. Megköszönve figyelmességét, tovább filmeztem és arra gondoltam, nyilván mutatni akar sokkal különb dolgokat. Megnyugtatom, hogy van elég film nálam, örültem, mikor leállt egy benzinkútnál, mert végre zötyögés nélkül készíthettem a felvételeket. De ekkor nagyon ingerülten szólt rám: — Hagyja abba, ha nem akarja, hogy összetörjék a kameráját, magát és talán a kocsimat is! Ekkor értettem meg korábbi figyelmeztetésének igazi értelmét. Miután baj nélkül továbbálltunk, meséli, hogy ez a negyed a város legveszedelmesebb része. Minden képzeletet felülmúló nyomor, szegénység, s mindez nem az ittlakók hibájából. Joggal a fehér embert okolják minden bajukért, ezért itt gyorsan villan a kés vagy dördül el a pisztoly, ha fehér ember „kedves emlékként” kívánja megörökíteni a sötét nyomort. A munkanélküliség, a nincstelenség, a betévő falat hiánya, az oka annak is, hogy előszeretettel és nagy hozzáértéssel folytatják a szárazföldön a város első lakóinak, a nemzetközi tengeri kalózbandáknak a mesterségét. A tol- vajlás, a rablás, a szerencsejátékok, a csatornán átkelő tengerészeket kiszolgáló prostitúció, kábítószer-csempészés mind együtt virágzik itt. Haladunk a városból a Gatun-zsiliphez, ahol 28 méterrel felemelik a tengerjáró hajókat a csatorna szintjére. Ötünk rövid ideig a dzsungel és a franciák által a múlt század végén kezdett csatorna fákkal benőtt árka mellett halad, majd magas drótkerítés tűnik fel. A sofőröm magyarázatot ad a meglepő látványra. A magas drótkerítés és az áthatolhatatlannak tűnő sűrű erdő mögött, az illetéktelen szemek elől rejtve húzódik a Fort Davis és a Fort Gulick, azaz a Davis és a Gulick erőd, két amerikai katonai támaszpont. A Davis erődben két gyalogos- és egy tengerész egység állomásozik, a Gulick erődben pedig egy gyalogos és egy speciális légi egység, továbbá egy még speciálisabb katonai kiképző iskola. Ez utóbbi Latin-Amerika-szerte ismert, hiszen az Egyesült Államok az 1940-es évek elejétől itt képezi ki azokat a katonákat, akik nemcsak a latin-amerikai katonai diktatúráknak az alapját, hanem vezérkarát is adják. A katonai és politikai kiképzés mellett speciális rendőri és titkosrendőri kiképzés is folyik, vagyis olyan egységek létrehozása, amelyek a városi és a dzsungelharcokban is megállják a helyüket, alkalmasak minden demokratikus mozgalom leverésére, vérbe fojtására. A Gulick erőd Latin-Amerika-szerte híres és hírhedt erről a tevékenységéről. A magas drótkerítés mögött a dzsungelben rejtőző támaszpontra vezető műúton álldogálva az embernek eszébe jut, hogy míg a washingtoni adminisztráció vezetői az emberi jogokról szónokolnak a világnak, itt — ugyanennek az adminisztrációnak — sok milliós költségen ezrével képezik ki a „dzsungel urai” elnevezést kapott „emberi vérebeket”. Kiképzésük mindenki előtt világos. Célja: olyan fegyveres erők létrehozása a latin-amerikai diktatúrák támogatására, amelyek az amerikai politikával szorosan együttműködve megakadályozhatják a demokratikus mozgalom kibontakozását. Az egykori kalózok szelleme így nemcsak szárazföldi utódaik között, Colon nyomornegyedeiben, hanem a Gulick erődben is jelen van. Colon, 1978. július. Romesh Chandra sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) A havannai világifjúsági fesztivál, — amelynek megnyitóján Romesh Chandra is részt vett — az antiimperia- lizmus, a béke, a barátság és a szolidaritás jelszavával egységes célokat fogalmazott meg. — A világ fiataljainak képviselői a nemzetközi politika „órája” szerint megfelelő időben és megfelelő helyen gyűltek ősze, hiszen Kuba példa a nemzeti függetlenségi mozgalmak lehetőségeire és eredményességére — mondotta. — A kedvezőtlen jelenségek ellenére a BVT kibővített elnöksége azt állapította meg, hogy a világ békemozgalma még soha sem volt annyira erős, mint ma. A további harchoz támogatást várnak a Magyar Országos Béketnács- tól is, amelynek képviselői eddig is a mozgalom első soraiban küzdöttek — mondotta befejezésül Romesh Chandra. Ezt követően Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára tájékoztatta a sajtó képviselőit a Béke-világtanács elnökségi üléséhez kapcsolódó magyarországi tervekről és békemozgalmunk decemberi kongresszusának előkészületeiről. Elmondotta, hogy a most következő hetekben tudományos konferenciákon, szolidaritási napokon, nemzetközi tanácskozásokon tűzik napirendre a mozgalom időszerű kérdéseit. 37. telte az előbbi, szellemesnek szánt megjegyzését: — Tisztára! mintha ti volnátok a jegyespár! Ti nem mentek el az épület mögé egy kicsit csókolózni? — Neked persze fogalmad sincs arról, hogy nekünk most milyen gondokat kell megbeszélnünk... ' — Na de ebédnél, kislányom! — emelte fel intőén a villáját nagymama, akinek szintén nagyon ízlett a Lajos főztje, de úgy látszik, az étkezés örömein kívül arra is volt ideje, hogy a körülötte történteket figyelemmel kísérje. — Igaza van Lajosnak, a jó étel csak úgy élvezhető, ha az ember hogy is... — Arra koncentrál... — segítette ki Klári. — Ez olyan, mint a szerelem — szólt bele Ferenc, a vőlegény apja —, közben nem szabad másra figyelni! — De nem nyughattok máma tőlünk...! — Gitta úgy csinált, mintha csak játszaná az ingerültet, mert leleplezték, immár másodjára, hogy a férjével valamilyen intim kettősben felejtkezett, s mint aki valójában ezt nem szé- gyelli, egyáltalán nem szé- gyelji, inkább fitogtatja. De közben valóban ingerelte, hogy ami miatt ezt a mai szertartást egyáltalán kitalálta, ami a feladata, annak a végrehajtásában akadályozzák. De a Barna kisszerű aggályoskodása is ingerelte. Hiába, tudta ő, hogy csak Katival lehet megbeszélni az egész dolgot, s hogy Barna itt nem harcostárs, még csak nem is szövetséges, hanem egyike azoknak, akikkel taktikázni kell.
