Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. augusztus 20. Régmúlt korok dokumentumai Á Budai Várpalota „A vizsgálatot szakértők bevonásával folytatják..." Orvos, mérnök, közgazdász az igazságszolgáltatásban „A bíróság a szakkérdések tisztázására igazságügyi szakértőt rendel ki.” Szinte minden tárgyaláson elhangzik ez a mondat, de épp ilyen gyakori az is, hogy „a rendőrség a vizsgálatot szakértők bevonásával folytatja”. Szakértő állapítja meg, milyen súlyos sérüléseket okozott a vádlott, szakértő véleménye alapján emel vádat az ügyész, hogy mennyit sikkasztott a főkönyvelő, szakértő foglal állást abban, hogy műszaki hiba, vagy felelőtlenség okozta-e a balesetet. A nagy tapasztalatot, aprólékos, alapos vizsgálatot igénylő szakértői munkáról beszél most a gépészmérnök, a mérnök-közgazdász, az orvos, akik mindhárman gyakorlott igazságügyi szakértők. A budai Vár említésére az ember képzeletében a Halászbástya körvonalai tűnnek fel, majd a várpalota, és a várnegyed filmekből, tévéfilmekből jólismert részletei. Pedig a Vár nemcsak e szembetűnő és közismert látványosságokból áll, hanem tör- ténelmet-kultúrhistóriát őrző tárház is. Évmilliók történetét őrzik természetalakította képződményei — évezredek történelmét az ezekre épített falak, és azok alá fúrt föld alatti labirintusok. Az a — napjainkban a tenger szintjétől 160 méter magasan elterülő —, két kilométer hosszú, és 750, illetve 370 méter széles fennsík, amelyre a ma ismert várnegyed épült, a pleisztocénben alakult ki. Az alatta húzódó — tízkilométeresre becsült — barlangrendszert forrásvíz vájta a mészkőbe; ugyanaz a forrás, amely a Várhegy egykori felszínén csillogó tavat is táplálta. A pincék — e jórészt természetes képződmények — védelmet nyújtottak az őskor, s a legújabbkor emberének is. A török korban betemetett középkori barlangpincéket 1930—40 között megtisztították, hogy bombabiztosakká alakítsák át (itt állta ki Buda második világháborús ostromát sokezer ember); s ekkor lelt rá a félmillió éves hévizes barlangkutakra Kadic Ottokár geológus, aki mint Zol- nay László régész, a Vár avatott kezű kutatója írja, kétemeletes mélységű kettőspincékre, paleolitkori leletekre is rátalált. (A földtörténetirégészeti emlékek a Szentháromság utca 2. alatti múzeumban kaptak helyet.) Tekintsük át legalább futólag a Vár történetét — a Várét, amelynek romjai betemették, megőrizték, majd visszaadták régmúlt korok dokumentumait. Az ország középkori fővárosának alapjait IV. Béla király fektette le a tatárjárás után; s 1250 előtt a királyi palota magja is elkészült. Zsigmond király — aki 1387- től kereken ötven esztendeig tartó uralkodása alatt cseh király és német császár is volt — a budai Vár jelentőségének növekedésével egy- időben kialakította a palota középkori tömbjét is, s abban a nagyszabású udvari ünnepélyekre alkalmas, 70-szer 18 méteres dísztermet. Akkoriban épült a Vár erődrendszere, amelynek jórésze megmaradt. Mátyás uralkodása hozta meg a palota fénykorát: az udvarába meghívott olasz mesterek kezenyomán Mátyás palotájának reneszánsz pompája évtizedekkel megelőzte a közép- és nyugateurópai országokét is. A Várat ezerféle megpróbáltatás érte: török uralom, villámcsapás-előidézte lőportárrobbanás, Buda visz- szafoglalásának ostroma. Mária Terézia építkezései miatt lebontották a középkori palota utolsó maradványait is. Csak a múlt század végi bővítéskor kerültek ismét napvilágra azok a kőfaragvá- nyok, tárgyi emlékek, amelyek hírt hoztak a palota régi szépségéről. A IX. világháború lerombolta a palotát. Ezután 1948— 63-ig a helyreállítással kapcsolatban 26 holdnyi területen kutatták fel a középkori királyi palota maradványait, Gerevich László vezetésével; ekkor bukkantak elő ismét a középkori épületek alapfalai, és — jobb állapotban — az ezeknél is mélyebben épülteké. Töméntelen épületelem, dísz, tárgyi emlék feltárása után, Gerő László tervei szerint, 1967-ig helyreállították a boltozatos helyiségeket, a gótikus nagytermet, az alká- polnát, a királypincét. Az időközben újjávarázsolt várpalota épületében felavatták a Budapesti Történeti Múzeumot; falai között egy évtizede megnyílt a vármúzeum is, ahol megtekinthetők az ásatások eredményei. Négy évvel ezelőtt nagy szenzációról adtak hírt a lapok: Zolnay László régész ásatás közben páratlan leletre bukkant: gótikus szobrok, torzók nem is sejtett darabjaira. A tudósítások egyre több töredékről, torzóról, egész alakos szoborról szóltak. Végül egyértelműen megállapították, hogy európai viszonylatban is páratlan, tárlatnyi középkori szobor pihent a föld mélyében. Mú- zeológusok, régészek, restaurátorok munkájának eredményeképpen ebből az anyagból nyílt meg 1976 tavaszán „A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai” című, átfogó kiállítás. Az alagsori előcsarnokban makettek, alaprajzok, képek, fotók szemléltetik a palota csaknem ötszázéves alakulását. Mátyás király függő- kertjének alépítménye, Nagy Lajos király palotájának szobortorzói, a Zsigmond-ko- rabeli palota épségben feltárt, háromboltozatos helyisége, valamint homlokzat-, árkád- és kútrészlete, a Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás korabeli figurális kályhacsempék, s az ezekből rekonstruált díszkályha, a palotában egykor működött kerámiaműhely darabjai, dísz- és konyhaedények, majolikák, címerek, a Mátyást és Beatrixet ábrázoló fehérmárvány dombormű: az összkép hűen idézi föl a palota reneszánszkori pompáját. Az Anjou-palota alapfalaira épült átjáróban, és az egykori királynők lakosztályához tartozó gótikus nagyteremben állították ki a világi tárgyú szobrokat, amelyek lovagokat, főrangú nőket örökítettek meg; a Nagy Lajos által építtetett alkápol- nában pedig az egyházi alakok — apostol, próféta, madonna, szentek figurái — kaptak helyet. A több emeletnyi mélységű pincelabirintus még sok titkot tart magában, de számosat már sikerült megfejteniük a kutatóknak, s a felszínre hozott leletek tükrében mind tisztábban látjuk, milyen magas színvonalú településfejlesztők, építők, művészek éltek e helyen sok évszázaddal ezelőtt. S a napjainkban kulturális központtá alakult várpalota falai között helyet kap a múlt és jelen — és amit az ország és a nemzetközi együttműködés produkál. Mindez szemlélteti a kultúra egységességét és folyamatosságát. Péreli Gabriella Bicskával vágott fékcső Kulcsár László, a HAFE főmérnöke, műszaki szakértő. — Tizenegy éve jött el hozzám egy rendőrtiszt, hogy vállalkoznék-e szakértői munkára. Próbáljuk ki — mondtam — bár rettenetesen féltem attól, hogy olyan balesethez is kell menni, ahol ott fekszik még az áldozat... Azóta évente 100—120 esetben rendelnek ki balesetekhez és polgári peres ügyekben egyaránt. A baleseteknél a sérülésekből, a hátramaradt nyomokból kell következtetni, hogy például milyen helyzetben ütötte el a jármű az áldozatot, amikor pedig műszaki hibára hivatkozik a balesetet okozó vezető, akkor azt, hogy a baleset előtt, vagy a baleset során keletkezett-e a hiba. — Egyik motoros utasával egy kanyarban letért az útról és egy fának ütközött. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. A baleset után műszaki hibára hivatkozott: azt mondta, a kanyarban a bowden megfeszült és lezárta a kormányt, emiatt tulajdonképpen egy kényszerpályát járt be a Já- wa. Bonyolult mikroszkópos vizsgálatok következtek. Megállapítottuk, hogy a balesetet okozó férfi egyik ismerőse kiemelte a kormány- zártestet, és ötvösművészre valló precizséggel kikalapálta a biztosító stifteket. Egy jármű vezetője fékhibára hivatkozott, aztán kiderült, hogy a vezető saját bicskájával vágta el a fékcsövet. Egy IFA vezetője a kormányszerkezet hibájára hivatkozott a" baleset után. Itt még az acél keménységét is vizsgálnunk kellett; fénymikroszkóppal ellenőriztük egyenként a görgőket, s megállapítottuk, hogy a műszaki hiba az üt> közéskor, és nem előtte keletkezett. Van, aki a baleset után csinál magának defektet, van aki rosszul kapcsolja össze a pótkocsit, van, akinek levegős a fékje és nincs idő rápumpálni. A polgári perekben leggyakoribb, amikor kisminkelve eladnak egy kocsit, de nem szólnak a korábbi balesetről. Sokan mondják, hogy megfelelő világítást használtak, s a szakértő kimutatja: nem. — Nehéz, sok szabad időt követelő munka ez, s bár igaz, hogy megfizetik, ezt csak pénzért nem lehet csinálni. Hány süldő cserélt gazdát? Benkő Imre, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának osztályvezetőhelyettese, könyvszakértő. — Okleveles könyvvizsgáló vagyok, de mivel az eredeti végzettségem agrármérnök, legtöbbször a mezőgazdasági üzemekben felfedezett bűn- cselekményekben dolgozom szakértőként. A legfrisebb eset: egy közeli termelőszövetkezetben egy nődolgozó szabadon hozzájuthatott a pénztári nyomtatványokhoz. Volt olyan tömbje, amelyikből a bizonylatokat bevezette a pénztárkönyvbe és volt olyan is, amelyiket nem. A tsz-ben főznek pálinkát, árulnak tápot, kukoricát, így akik befizettek egy bizonyos összeget, megkapták róla a bizonylatot. A nő azonban csak egy részét tette a pénztárba, a többit — végül 360 ezer forint lett — saját zsebébe rakta. — Ez tulajdonképpen kezdetleges módja a sikkasztásnak, vannak sokkal furfangosabb esetek is. Egyik alkalommal az állatforgalmi vállalat leveleket küldött szét egy körzetben. Arra volt kíváncsi, hogy a sertés- tenyésztők elégedettek-e a felvásárló munkájával. Leírták benne, hogy például: ön, aki két sertést adott el..., aztán egyre másra érkeztek a válaszok, hogy nem kettőt, hanem hármat stb. A vizsgálat végül kiderítette, hogy a felvásárló úgy tüntette el a többletet — amit természetesen a mázsáláskor el-el- csalt — hogy ha egy ember három süldőt adott le 120 kilóban, akkor a felvásárló csak két süldőt szerepeltetett a papíron. Az ember megkapta a pénzt a 120 kilóért, a felvásárlónak meg maradt egy süldője. Kétszázezer forint körüli volt a kár. A könyvszakértőt is többször rendeli ki a polgári bíróság, mint a büntetőbírák. Szerződésszegések, felvásárlások elmulasztása ad sok munkát. — Egyik tsz vett egy traktort, amellyel zöldbabbetakarító gépet vontattak. A gépnek eltört a főtengelye, és fél évbe is beletelt, míg megjavították. A kárt, amely a gép állása miatt, s amiatt keletkezett, hogy sok munkabért kellett fizetni a gép helyett babot szedőknek, ki kellett fizetni a tsz-nek. Nem cserbenhagyás — agyvérzés Dr. Bartha István orvosalezredes, igazságügyi orvosszakértő. — Feladatunk az élő személyek vizsgálata: a talált sérülések gyógytartamának megítélése, veszélyességének, maradandóságának megállapítása. Az igazságügyi orvosszakértő részt vesz a rendkívüli halálesetek tisztázásában, de a legfelelős- ségteljesebb munka az emberölések áldozatainak bon- colása. A bíróság ítéleteiben messzemenően támaszkodik az orvos szakvéleményére. — Kisvárdáról kora haj- nalban indult egy autó. A városból kivezető úton rövid idővel később egy idősebb férfi holttestét találták, a mellette lévő kerékpáron olyan sérülések voltak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy autóval ütötték el. El is fogták a vélt gá- zolót, aki részleges beismerő vallomást tett, mert visszaemlékezett rá, hogy körülbelül a baleset környékén valamin áthajtott. A boncolás során megállapítottuk, hogy a halál természetes ok, agyvérzés miatt következett be, tehát az autó vétlen volt a halál előidézésében, a már halott férfi mellett hajtott keresztül a kerékpáron. Az orvosszakértő részt vesz az elmeállapot megvizsgálásában is, hiszen a bűncselekményeknek jelentős részét elmegyenge emberek követik el. Az ilyen emberek viszont betegek, igy a büntetés helyett kényszergyógykezelésre kell utalni őket. Sokszor kell véleményt mondani a szakértőnek a gondatlan, vagy a szándékos, élet- vagy testi épség ellen elkövetett bűnügyekben is. — Egy nyíregyházi házaspár között gyakran volt nézeteltérés, mert a férfi ideges természetű volt. Ha felesége rászólt, mindig azt kiabálta: akkor ölj meg. Egyik veszekedéskor is ezt mondta, felesége pedig — aki éppen evett és kés volt a kezében — a lábához dobta a kést. A férfi erősen vérezni kezdett, az asszony segítségért rohant, de mire a mentők a helyszínre érkeztek, a férfi elvérzett. A bíróság — a szakvélemény alapján — mégsem emberölésben mondta ki az asszonyt bűnösnek, hanem gondatlanságból elkövetett, halált okozó súlyos testi sértésben, mert megállapítottuk, hogy az ér elhelyezkedése olyan volt, hogy szándékos megsértése orvosi tudást igényelt volna. Ebben az esetben tehát csakis a véletlenen múlt, hogy ezt az életfontos eret sértette meg. ★ Műszaki, könyv- és orvosszakértő beszélt munkájáról, s bár látszólag sokban különböznek egymástól, a céljuk azonos: hozzájárulni az igazság kiderítéséhez. Balogh József KM A királyi vár a Rondellával. Gion Christoforo Ronuno Mátyás (1490). Gion Cristoforo Romano Beatrix (1490).