Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. augusztus 20. Régmúlt korok dokumentumai Á Budai Várpalota „A vizsgálatot szakértők bevonásával folytatják..." Orvos, mérnök, közgazdász az igazságszolgáltatásban „A bíróság a szakkérdések tisztázására igazságügyi szak­értőt rendel ki.” Szinte minden tárgyaláson elhangzik ez a mondat, de épp ilyen gyakori az is, hogy „a rendőrség a vizs­gálatot szakértők bevonásával folytatja”. Szakértő állapítja meg, milyen súlyos sérüléseket okozott a vádlott, szakértő véleménye alapján emel vádat az ügyész, hogy mennyit sik­kasztott a főkönyvelő, szakértő foglal állást abban, hogy mű­szaki hiba, vagy felelőtlenség okozta-e a balesetet. A nagy tapasztalatot, aprólékos, alapos vizsgálatot igénylő szakértői munkáról beszél most a gépészmérnök, a mérnök-közgazdász, az orvos, akik mindhárman gyakorlott igazságügyi szakértők. A budai Vár említésére az ember képzeletében a Ha­lászbástya körvonalai tűn­nek fel, majd a várpalota, és a várnegyed filmekből, tévé­filmekből jólismert részletei. Pedig a Vár nemcsak e szem­betűnő és közismert látvá­nyosságokból áll, hanem tör- ténelmet-kultúrhistóriát őr­ző tárház is. Évmilliók tör­ténetét őrzik természetalakí­totta képződményei — évez­redek történelmét az ezekre épített falak, és azok alá fúrt föld alatti labirintusok. Az a — napjainkban a tenger szintjétől 160 méter magasan elterülő —, két ki­lométer hosszú, és 750, illet­ve 370 méter széles fennsík, amelyre a ma ismert várne­gyed épült, a pleisztocénben alakult ki. Az alatta húzódó — tízkilométeresre becsült — barlangrendszert forrásvíz vájta a mészkőbe; ugyanaz a forrás, amely a Várhegy egy­kori felszínén csillogó tavat is táplálta. A pincék — e jó­részt természetes képződmé­nyek — védelmet nyújtottak az őskor, s a legújabbkor emberének is. A török kor­ban betemetett középkori barlangpincéket 1930—40 kö­zött megtisztították, hogy bombabiztosakká alakítsák át (itt állta ki Buda máso­dik világháborús ostromát sokezer ember); s ekkor lelt rá a félmillió éves hévizes barlangkutakra Kadic Otto­kár geológus, aki mint Zol- nay László régész, a Vár ava­tott kezű kutatója írja, két­emeletes mélységű kettőspin­cékre, paleolitkori leletekre is rátalált. (A földtörténeti­régészeti emlékek a Szenthá­romság utca 2. alatti mú­zeumban kaptak helyet.) Tekintsük át legalább fu­tólag a Vár történetét — a Várét, amelynek romjai be­temették, megőrizték, majd visszaadták régmúlt korok dokumentumait. Az ország középkori fővá­rosának alapjait IV. Béla ki­rály fektette le a tatárjárás után; s 1250 előtt a királyi palota magja is elkészült. Zsigmond király — aki 1387- től kereken ötven esztendeig tartó uralkodása alatt cseh király és német császár is volt — a budai Vár jelentő­ségének növekedésével egy- időben kialakította a palota középkori tömbjét is, s abban a nagyszabású udvari ünne­pélyekre alkalmas, 70-szer 18 méteres dísztermet. Akko­riban épült a Vár erődrend­szere, amelynek jórésze meg­maradt. Mátyás uralkodása hozta meg a palota fénykorát: az udvarába meghívott olasz mesterek kezenyomán Má­tyás palotájának reneszánsz pompája évtizedekkel meg­előzte a közép- és nyugat­európai országokét is. A Várat ezerféle megpró­báltatás érte: török uralom, villámcsapás-előidézte lő­portárrobbanás, Buda visz- szafoglalásának ostroma. Má­ria Terézia építkezései miatt lebontották a középkori pa­lota utolsó maradványait is. Csak a múlt század végi bő­vítéskor kerültek ismét nap­világra azok a kőfaragvá- nyok, tárgyi emlékek, ame­lyek hírt hoztak a palota ré­gi szépségéről. A IX. világháború lerom­bolta a palotát. Ezután 1948— 63-ig a helyreállítással kap­csolatban 26 holdnyi terüle­ten kutatták fel a középkori királyi palota maradványait, Gerevich László vezetésével; ekkor bukkantak elő ismét a középkori épületek alapfalai, és — jobb állapotban — az ezeknél is mélyebben épülte­ké. Töméntelen épületelem, dísz, tárgyi emlék feltárása után, Gerő László tervei sze­rint, 1967-ig helyreállították a boltozatos helyiségeket, a gótikus nagytermet, az alká- polnát, a királypincét. Az időközben újjávarázsolt vár­palota épületében felavatták a Budapesti Történeti Mú­zeumot; falai között egy év­tizede megnyílt a vármúze­um is, ahol megtekinthetők az ásatások eredményei. Négy évvel ezelőtt nagy szenzációról adtak hírt a la­pok: Zolnay László régész ásatás közben páratlan le­letre bukkant: gótikus szob­rok, torzók nem is sejtett da­rabjaira. A tudósítások egy­re több töredékről, torzóról, egész alakos szoborról szól­tak. Végül egyértelműen megállapították, hogy euró­pai viszonylatban is páratlan, tárlatnyi középkori szobor pihent a föld mélyében. Mú- zeológusok, régészek, restau­rátorok munkájának ered­ményeképpen ebből az anyagból nyílt meg 1976 ta­vaszán „A középkori Buda királyi várpalotája és góti­kus szobrai” című, átfogó ki­állítás. Az alagsori előcsarnokban makettek, alaprajzok, képek, fotók szemléltetik a palota csaknem ötszázéves alaku­lását. Mátyás király függő- kertjének alépítménye, Nagy Lajos király palotájának szobortorzói, a Zsigmond-ko- rabeli palota épségben fel­tárt, háromboltozatos helyi­sége, valamint homlokzat-, árkád- és kútrészlete, a Nagy Lajos, Zsigmond, Má­tyás korabeli figurális kály­hacsempék, s az ezekből re­konstruált díszkályha, a pa­lotában egykor működött ke­rámiaműhely darabjai, dísz- és konyhaedények, majoli­kák, címerek, a Mátyást és Beatrixet ábrázoló fehérmár­vány dombormű: az összkép hűen idézi föl a palota re­neszánszkori pompáját. Az Anjou-palota alapfalai­ra épült átjáróban, és az egykori királynők lakosztá­lyához tartozó gótikus nagy­teremben állították ki a vi­lági tárgyú szobrokat, ame­lyek lovagokat, főrangú nő­ket örökítettek meg; a Nagy Lajos által építtetett alkápol- nában pedig az egyházi ala­kok — apostol, próféta, ma­donna, szentek figurái — kaptak helyet. A több emeletnyi mélysé­gű pincelabirintus még sok titkot tart magában, de szá­mosat már sikerült megfejte­niük a kutatóknak, s a fel­színre hozott leletek tükré­ben mind tisztábban látjuk, milyen magas színvonalú te­lepülésfejlesztők, építők, művészek éltek e helyen sok évszázaddal ezelőtt. S a nap­jainkban kulturális központ­tá alakult várpalota falai között helyet kap a múlt és jelen — és amit az ország és a nemzetközi együttműködés produkál. Mindez szemlélte­ti a kultúra egységességét és folyamatosságát. Péreli Gabriella Bicskával vágott fékcső Kulcsár László, a HAFE főmérnöke, műszaki szakér­tő. — Tizenegy éve jött el hozzám egy rendőrtiszt, hogy vállalkoznék-e szakértői munkára. Próbáljuk ki — mondtam — bár rettenetesen féltem attól, hogy olyan bal­esethez is kell menni, ahol ott fekszik még az áldozat... Azóta évente 100—120 eset­ben rendelnek ki balesetek­hez és polgári peres ügyek­ben egyaránt. A baleseteknél a sérülésekből, a hátrama­radt nyomokból kell követ­keztetni, hogy például mi­lyen helyzetben ütötte el a jármű az áldozatot, amikor pedig műszaki hibára hivat­kozik a balesetet okozó ve­zető, akkor azt, hogy a bal­eset előtt, vagy a baleset so­rán keletkezett-e a hiba. — Egyik motoros utasával egy kanyarban letért az út­ról és egy fának ütközött. Mindketten súlyos sérülése­ket szenvedtek. A baleset után műszaki hibára hivat­kozott: azt mondta, a ka­nyarban a bowden megfe­szült és lezárta a kormányt, emiatt tulajdonképpen egy kényszerpályát járt be a Já- wa. Bonyolult mikroszkópos vizsgálatok következtek. Megállapítottuk, hogy a bal­esetet okozó férfi egyik is­merőse kiemelte a kormány- zártestet, és ötvösművészre valló precizséggel kikalapál­ta a biztosító stifteket. Egy jármű vezetője fékhibára hi­vatkozott, aztán kiderült, hogy a vezető saját bicskájá­val vágta el a fékcsövet. Egy IFA vezetője a kormányszer­kezet hibájára hivatkozott a" baleset után. Itt még az acél keménységét is vizsgálnunk kellett; fénymikroszkóppal ellenőriztük egyenként a gör­gőket, s megállapítottuk, hogy a műszaki hiba az üt> közéskor, és nem előtte ke­letkezett. Van, aki a baleset után csinál magának defektet, van aki rosszul kapcsolja össze a pótkocsit, van, akinek leve­gős a fékje és nincs idő rá­pumpálni. A polgári perek­ben leggyakoribb, amikor kisminkelve eladnak egy ko­csit, de nem szólnak a ko­rábbi balesetről. Sokan mondják, hogy megfelelő vi­lágítást használtak, s a szak­értő kimutatja: nem. — Nehéz, sok szabad időt követelő munka ez, s bár igaz, hogy megfizetik, ezt csak pénzért nem lehet csi­nálni. Hány süldő cserélt gazdát? Benkő Imre, a Magyar Nemzeti Bank megyei igaz­gatóságának osztályvezető­helyettese, könyvszakértő. — Okleveles könyvvizsgáló vagyok, de mivel az eredeti végzettségem agrármérnök, legtöbbször a mezőgazdasági üzemekben felfedezett bűn- cselekményekben dolgozom szakértőként. A legfrisebb eset: egy közeli termelőszö­vetkezetben egy nődolgozó szabadon hozzájuthatott a pénztári nyomtatványokhoz. Volt olyan tömbje, amelyik­ből a bizonylatokat bevezet­te a pénztárkönyvbe és volt olyan is, amelyiket nem. A tsz-ben főznek pálinkát, árulnak tápot, kukoricát, így akik befizettek egy bizonyos összeget, megkapták róla a bizonylatot. A nő azonban csak egy részét tette a pénz­tárba, a többit — végül 360 ezer forint lett — saját zse­bébe rakta. — Ez tulajdonképpen kez­detleges módja a sikkasztás­nak, vannak sokkal furfan­gosabb esetek is. Egyik al­kalommal az állatforgalmi vállalat leveleket küldött szét egy körzetben. Arra volt kíváncsi, hogy a sertés- tenyésztők elégedettek-e a felvásárló munkájával. Leír­ták benne, hogy például: ön, aki két sertést adott el..., aztán egyre másra érkeztek a válaszok, hogy nem kettőt, hanem hármat stb. A vizs­gálat végül kiderítette, hogy a felvásárló úgy tüntette el a többletet — amit termé­szetesen a mázsáláskor el-el- csalt — hogy ha egy ember három süldőt adott le 120 kilóban, akkor a felvásárló csak két süldőt szerepeltetett a papíron. Az ember meg­kapta a pénzt a 120 kilóért, a felvásárlónak meg maradt egy süldője. Kétszázezer fo­rint körüli volt a kár. A könyvszakértőt is több­ször rendeli ki a polgári bí­róság, mint a büntetőbírák. Szerződésszegések, felvásár­lások elmulasztása ad sok munkát. — Egyik tsz vett egy trak­tort, amellyel zöldbabbeta­karító gépet vontattak. A gépnek eltört a főtengelye, és fél évbe is beletelt, míg megjavították. A kárt, amely a gép állása miatt, s amiatt keletkezett, hogy sok mun­kabért kellett fizetni a gép helyett babot szedőknek, ki kellett fizetni a tsz-nek. Nem cserbenhagyás — agyvérzés Dr. Bartha István orvosal­ezredes, igazságügyi orvos­szakértő. — Feladatunk az élő sze­mélyek vizsgálata: a talált sérülések gyógytartamának megítélése, veszélyességének, maradandóságának megálla­pítása. Az igazságügyi or­vosszakértő részt vesz a rendkívüli halálesetek tisz­tázásában, de a legfelelős- ségteljesebb munka az em­berölések áldozatainak bon- colása. A bíróság ítéleteiben messzemenően támaszkodik az orvos szakvéleményére. — Kisvárdáról kora haj- nalban indult egy autó. A vá­rosból kivezető úton rövid idővel később egy idősebb férfi holttestét találták, a mellette lévő kerékpáron olyan sérülések voltak, ame­lyekből arra lehetett követ­keztetni, hogy autóval ütöt­ték el. El is fogták a vélt gá- zolót, aki részleges beismerő vallomást tett, mert vissza­emlékezett rá, hogy körül­belül a baleset környékén valamin áthajtott. A bonco­lás során megállapítottuk, hogy a halál természetes ok, agyvérzés miatt következett be, tehát az autó vétlen volt a halál előidézésében, a már halott férfi mellett hajtott keresztül a kerékpáron. Az orvosszakértő részt vesz az elmeállapot megvizsgálá­sában is, hiszen a bűncselek­ményeknek jelentős részét elmegyenge emberek követik el. Az ilyen emberek viszont betegek, igy a büntetés he­lyett kényszergyógykeze­lésre kell utalni őket. Sok­szor kell véleményt mondani a szakértőnek a gondatlan, vagy a szándékos, élet- vagy testi épség ellen elkövetett bűnügyekben is. — Egy nyíregyházi házas­pár között gyakran volt né­zeteltérés, mert a férfi ide­ges természetű volt. Ha fele­sége rászólt, mindig azt kia­bálta: akkor ölj meg. Egyik veszekedéskor is ezt mondta, felesége pedig — aki éppen evett és kés volt a kezében — a lábához dobta a kést. A férfi erősen vérezni kezdett, az asszony segítségért ro­hant, de mire a mentők a helyszínre érkeztek, a férfi elvérzett. A bíróság — a szakvélemény alapján — mégsem emberölésben mond­ta ki az asszonyt bűnösnek, hanem gondatlanságból elkö­vetett, halált okozó súlyos testi sértésben, mert megál­lapítottuk, hogy az ér elhe­lyezkedése olyan volt, hogy szándékos megsértése orvosi tudást igényelt volna. Ebben az esetben tehát csakis a vé­letlenen múlt, hogy ezt az életfontos eret sértette meg. ★ Műszaki, könyv- és orvos­szakértő beszélt munkájáról, s bár látszólag sokban kü­lönböznek egymástól, a cél­juk azonos: hozzájárulni az igazság kiderítéséhez. Balogh József KM A királyi vár a Rondellával. Gion Christoforo Ronuno Mátyás (1490). Gion Cristoforo Romano Beatrix (1490).

Next

/
Thumbnails
Contents