Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-18 / 194. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 18. Kommentár Politikai zivatarok Iránban Z ivatarosra fordult az utóbbi időben Irán egyébként tespedő po­litikai légköre. Iszfahan, Shiraz és más vidéki városok után a fővárosra, Teheránra is átterjedtek a kormányelle­nes megmozdulások. A hivatalos magyarázat a zavargássorozat okaira, moz­gató rugóira eléggé zavaros. Homajun tájékoztatási mi­niszter szerint széles körű összeesküvés áll a megmoz­dulások mögött, amelyet „külföldi és hazai szélsősé­ges elemek” szerveznek. A miniszter az eseményekért a felelősséget megpróbálta az illegalitásban levő iráni kommunistákra hárítani, de kénytelen-kelletlen azt is be­ismerte, hogy az elégedetlen­ség főleg vallási köntösben jelentkezik. A valóság azonban az, hogy a felvilágosult abszolu­tizmus jegyében uralkodó Reza Pahlavinak szembe kell néznie mind a jobboldali, mind pedig a baloldali el­lenzékkel. A tömegek elégedetlensé­gét fokozzák a gazdasági ba­jok: a növekvő infláció, amellyel a bérek nem tudnak lépést tartani, valamint a je­lentős méretű munkanélküli­ség. A kőolaj exportjából te­temes bevételekre szert tevő Irán gazdasági gondjai min­den bizonnyal összefüggenek az ország mértéktelen fegy­verkezési kiadásaival. Nemrég az uralkodó némi engedménnyel próbálta le­csillapítani az elégedetlenke­dőket: jövő tavaszra szabad választásokat és a többpárt­rendszer engedélyezését ígér­te. Úgy tűnik azonban, hogy késve rukkolt ezzel elő, s nem sikerült megállítania a politikai erjedést. P. V. A japán—kínai szerződés nemcsak a Szovjetunió ellen irányul. A szovjetellenesség leple alatt veszély fenyegeti Ázsia biztonságát, a konti­nenshez fűződő nyugati érde­keket. A szerződés ösztönzést nyújt azoknak az erőknek, amelyek veszélyeztetik az ál­talános békét — hangsúlyoz­ta szerdai kommentárjában az APN szovjet sajtóügynökség. A kommentár egyebek kö­zött rámutat: Washington jó­váhagyta a „béke és barát­ságról” szóló;, japán—kínai szerződést. Számos politikai és közéleti személyiség az Egyesült Ál­lamokban, Japánban és a Szovjetunióban, valamint több más országban egyálta­Libanon belügyeibe való. nyílt beavatkozással vádolta Izraelt Szelim Al-Hossz liba­noni miniszterelnök csütörtö­kön újságíróknak adott nyi­latkozatában, amelyben Da- jan izraeli külügyminiszter országa dél-libanoni politiká­járól szólva szerdai kijelen­téseit kommentálta. Mint ismeretes, Dajan nyi­latkozatában kifejtette, hogy Izrael saját biztonsága érde­kében támogatja a libanoni jobboldali keresztény fegy­lán nem osztja az amerikai kormány álláspontját. Teljes joggal értékelik úgy a wa­shingtoni ovációt, mint olyan lépés jóváhagyását, amely a „keleti NATO” létrehozására irányul. Mint ismeretes, a kínai ve­zetők az elmúlt években ak­tívan törekedtek egy széles szovjetellenes, egységes front összekovácsolására. A mao­isták kísérleteket tesznek ar­ra, hogy ebbe a frontba ne csak Japánt, hanem — a kí­nai terminológiával élve — „a második világ” más or­szágait, Nyugat-Európát, Ka­nadát és Ausztráliát, vala­mint az ASEAN-hoz tartozó délkelet-ázsiai országokat is bevonják. vereseket abban, hogy meg­erősítsék és állandósítsák dél-libanoni állásaikat. A Libanoni Nemzeti Haza­fias Front vezetősége Beirut- ban közzétett nyilatkozatában elítélte Szadat egyiptomi el­nök megalkuvó politikáját. A dokumentum szerint Sza­dat eltávolodása az összarab érdekektől az imperializmus és a cionizmus érdekeit szol­gálja, és szemben áll az arab nemzet célkitűzéseivel. Kétórás sötétség Memphis amerikai városban A libanoni miniszterelnök szerint Izrael beavatkozik Libanon belügyeibe 30 ÉVES A DUHA-EGYEZMÉNY Európa folyója B udapest VI. kerületé­ben, a csendes Ben­czúr utca egyik szür­kére festett épületének ka­puja mellett márványtábla jelzi: ez a Dunabizottság .székháza. Kevesen tudják, hogy a bizottság az egyet­len olyan nemzetközi kor­mányközi szervezet, amely­nek központja hazánkban van. A talán legeurópaibb folyó ügyeivel, a nemzetkö­zi folyami hajózás gondjá- val-bajával foglalkozó bi­zottság a Duna-medence legnagyobb városában szé­kel. A Dunabizottságot a fo­lyómenti államok képvise­lőinek 1948. augusztus 18- Jlu Belgrádban megkötött nemzetközi jogi szerződése hívta életre. A szerződést akkor Magyarország, Ro­mánia, Jugoszlávia, Bulgá­ria és Ukrajna magas ran­gú diplomatái írták alá. Azóta Ukrajna helyét a Szovjetunió képviselője fog­lalta el, 1960-ban pedig csatlakozott a szerződéshez Ausztria is. (Szakértői szin­ten az NSZK közlekedési minisztériuma is részt vesz a bizottság munkájában.) A belgrádi egyezmény nagy jelentőségű volt a partmenti országok számá­ra, mivel végre nemzetkö­zi jogi érvénnyel szabá­lyozta a dunai hajózást. A Duna ugyanakkor nem csu­pán a bizottság tagorszá­gainak folyója. Jelenleg kö­zel harminc állam zászlaja alatt közlekednek a folya­mon rendszeresen hajók. A belgrádi egyezmény aláírá­sakor az államok kötelezték magukat arra, hogy saját Duna-szakaszukat hajózha­tó állapotban tartják, s gon­doskodnak arról, hogy a csaknem 2400 kilométeres vízi úton biztonságos és za­vartalan legyen a hajózás. Az egyezmény értelmé­ben jött létre a Dunabizott- ság is. A nemzetközi szer­vezet feladatai természete­sen évről évre bonyolul­tabbak lettek. Az elmúlt év­tizedekben folyamatosan növekedett a Duna vizén szállított árumennyiség, s valószínűleg a jövőben még nagyobb fejlődés előtt áll a vízi szállítás. (Elég csak ar­ra gondolnunk: hamarosan hajózhatóvá lesz a Duna— Rajna—Majna csatorna, s ezzel Budapest közvetlen kapcsolatba kerül az Atlan­ti-óceánnal.) Ugyanakkor további csatornák építése is folyamatban van, a gazda­sági tervezők szerint ugyan­is célszerű az áruszállítás egyre nagyobb százalékát a vízi utakra terelni. A Duna azonban nem csupán vízi országút. A partjai mentén élők szá­mára létfontosságú a fo­lyam vize. Mind több Duna- vizet fogyaszt a mezőgaz­daság, s több erőmű építé­sét is tervbe vették. Jelen­leg már működik a ro­mán—jugoszláv együttmű­ködéssel épült Vaskapu erőmű, hazánk és Csehszlo­vákia hasonló »nagy közös beruházást valósít meg a Gabcikovo és Nagymaros közötti vízlépcsővel. Más nemzetközi szerve­zetekhez hasonlóan a Du­nabizottság állandó mun­katársai is a tagállamok polgárai közül kerülnek ki. Soknyelvű gárda dolgozik a Benczúr utcai palotában, akik valamennyien szak­májuk legkiválóbb ismerői. (A bizottságban természete­sen nem lehet valamennyi tagállam nyelvét hivatalos- .sá tenni. Ezért a szervezet hivatalos munkanyelvvé a franciát és az oroszt nyil­vánította.) A Dunabizott­ság tisztségviselőit, az ap­parátus munkatársait ple­náris üléseken választják — három, illetve hat esz­tendőre. Legutóbb ez év tavaszán volt tisztújítás, a XXVI. ülésszakon. Ezen a tanácskozáson a Dunabi­zottság több fontos határo­zatot is hozott. így például rendezte a dunai hajók és parti állomások rádióforgal­mának problémáit. Erre azért volt szükség, mert ko­rábban az egyes országok különböző frekvenciákon működő rádiókészülékeket használtak, s gyakran nem tudtak egymással és a parti állomásokkal összeköttetést létesíteni. A márciusi budapesti ta­nácskozáson magyar elnö­köt választott a Dunabi­zottság — az elkövetkező három esztendőben Roska István külügyminiszter­helyettes áll a szervezet élén. A bizottság alenöke V. Pavlov, budapesti szov­jet nagykövet, titkára pe­dig Victor Bolojan, Romá­nia magyarországi nagykö­vete lett. A bizottság igaz­gatója Csehszlovákiát kép­viseli, helyettesei között van magyar, szovjet és osztrák szakember. M egválasztása után Ros­ka István a követke­zőket nyilatkozta: „A Dunabizottság erőfeszítése­ket tesz arra is, hogy — a tagországok közös érdekei­nek megfelelően — széles körű nemzetközi kapcsola­tokat építsen ki. E tevé­kenységében a dunai hajó­zási egyezmény előírásait követi és szem előtt tartja az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia szellemét. A helsinki záróokmány felhívja a Du­nabizottság és a Rajnabi- zottság tagországait, hogy az egységes nemzetközi ér­dekű európai vízumrend­szer kialakításának szolgá­latában törekedjenek egy­séges jogi szabályozásra. A Dunabizottság a záróok­mány szellemében fogadott el határozatot tevékenysé­gének aktivizálására.” M. G. Bolívia - puccsország Csupa szomorú rekordot mondhatnak magukénak a bolíviaiak: övék a kontinens egy főre eső legalacso­nyabb nemzeti jövedelme; náluk a legmagasabb (közel hatvan százalék) az analfabétizmus; s állítólag itt zaj­lott le a függetlenség elnyerése óta a legtöbb puccs, amiért is a latin-amerikai sajtó egyszerűen puccsor- szágnak nevezi azt az államot, amely felszabadítójától, Simon Bolivártól kölcsönözte nevét. A 161. PUCCS ­A puccsország megjelölést mulatságosnak találhatnánk, ha a napi események nem emlékeztetnének az egymást követő gyors einökváltozások (150 esztendő alatt 161 kato­nai puccs) véresen komoly hátterére, s a bolíviai népet sújtó súlyos következmények­re. A La Paz-i elnöki palota „forgóajtaján” bevonuló Juan Pereda még ezredesi rangjel­zést viselt, amikor hadsereg­beli elöljárója, Banzer tábor­nok megfosztotta hatalmától Juan Jose Torrez mérsékel­ten haladónak tartott kormá­nyát. Az államcsíny előkészí­tésében és végrehajtásában Pereda alighanem jelentős érdemeket szerzett, ennek kö­szönhette, hogy néhány hóna­pon belül belügyminiszter és Banzer bizalmasa lett. A bolíviai ezüstbányák (amelyekből annak idején a spanyol uralkodóházak az udvartartás és a háborúk költségeit fedezték) rég ki­merültek, az ezüst szerepét az ón vette át, a spanyolok he­lyébe pedig amerikaiak lép­tek. Uralkodásának hét esz­tendeje alatt Banzer szabály­szerűen kiárusította nekik az országot. Bolívia a csőd szé­lére jutott. A tábornok fél- milliárd dollár adósságot örökölt elődjétől és kétmilli­árdos kiegyenlítetlen számlát hagyott hátra. Miközben a monopóliumok búsás jövedel­mekhez jutottak, az egy főre eső átlagos havi jövedelem nem érte el a 40 dollárt.. Banzer kormányzása idején évi 8 dollárt költöttek egy diákra és 955-öt egy katoná­ra... I ST«17aT­ENGEDMÉNYEK Ilyen körülmények között a hazafias erők mind határo­zottabban léptek fel, gazda­sági reformokat, amnesztiát és demokratikus választáso­kat követelve. A diktátor kí­sérletet tett az erősödő tö­megmozgalom elfojtására, amikor azonban a katolikus püspöki kar is szembefordult vele, tehetetlennek bizonyult. Minthogy Banzer Washington kitartottja, Carter elnök pe­dig hangzatos nyilatkozato­kat tesz az emberi jogok vé­delmében, mégsem lett volna ildomos újabb vérfürdőt ren­dezni az ellenzék elhallgatta­tására. A tétlenség viszont azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy baloldali fordulatra ke­rül sor. Ennek megelőzésére eszelték ki Banzer múlt év őszi washingtoni látogatása­kor azt a tervet, amelynek az lett volna a célja, hogy lát­szatengedményekkel kifogja a szelet az ellenzék vitorlájá­ból. Alig tért haza egyesült ál­lamokbeli látogatásáról a diktátor, meghirdette a „de­mokratizálási” programot- Első lépésként amnesztiában részesítette a politikai elítél­teket, engedélyezte a külföld­re menekült ellenzéki veze­tők hazatérését, továbbá a szakszervezetek működését. Banzer az elnökválasztást ez év július 9-re tűzte ki, és be­jelentette, hogy ő maga nem indul a választásokon, azon­ban Juan Pereda tábornok, a légierő parancsnoka szemé­lyében hivatalos jelöltet ál­lít. S nehogy bárki is meg­kérdőjelezze a választások „demokratikus” voltát, kül­földi megfigyelőket hívott La Pazba. A választási komédia és az azt követő események azon­ban lerántották a leplet a tá­bornok és az őt támogató amerikaiak valódi szándéká­ról. A dolog azzal kezdődött, hogy a választókörzetek je­lentős részét csak a szavazás előestéjén hozták nyilvános­ságra, minek következtében a választók közül sokan azt sem tudták, hol adhatják le voksukat; a vidéki szavazó­helyiségeket katonatisztek szállták meg, ők „tájékoztat­ták” az analfabéta lakosságot, kire kell szavazni. Úgy lát­szik, mindez nem segített, a hadseregnek kellett ahhoz beavatkoznia, s a szavazócé­dulákat tartalmazó urnákat begyűjtenie, hogy Juan Pere­da ^saját magát kiálthassa ki győztesnek. Hernan Siles Su- azo a baloldal közös jelöltje — a választási hadjárat tény­leges esélyese — találóan fo­galmazott, amikor kijelentet­te: „Megnyertük a választá­sokat, de a szavazatok össze- számlálásánál vesztettünk”. Bolívia órák alatt felboly- dult méhkassá változott. A bányászok sztrájkot hirdet­tek, az ellenzék általános el­lenállásra szólította fel a la­kosságot, a katolikus egyház és a Banzer által meghívott külföldi megfigyelőcsoport is csalással vádolta a táborno­kokat, majd egy hétig tartó huzavona után a választási bíróság megsemmisítette az eredményt és új választás ki­írását követelte. Banzer és Pereda semmi kétséget sem hagyott afelől: miután nem sikerült a választási komé­dia, erőszakkal ültetik az el­nöki székbe a diktatúra foly­tonosságát biztosító Pereda tábornokot. Ez azért sem oko­zott nagy meglepetést, mert Banzer már a szavazatok ösz- szeszámlálása miatti vita közben kijelentette, csakis azoknak adja át a hatalmat, akiktől kapta; a hadsereg tisztikarának. Alighanem ez volt az egyetlen ígérete, amit elnöksége idején megtartott. ÁLPUCCS Július 22-én Pereda pucs- csot imitálva bevonult az el­nöki palotába, s nyomban ki­jelentette, hogy folytatja elődje politikáját, amit már csak azért is el kell neki hin­nünk, mert első ténykedései közé tartozott, hogy ismét il­legalitásba kényszerítette po­litikai ellenfeleit, több mint száz embert pedig letartóz­tattak. Sokatmondó tény, hogy azokban a napokban Wash­ingtonban hallgattak. A Fe­hér Ház szívesen nyilatkozó szóvivőjének egyetlen szava sem volt a bolíviai esemé­nyekről. Csak a hatalomát­vétel után egy héttel hangzott el az első hivatalos amerikai állásfoglalás: Washingtonban tanulmányozzák a helyzetet, az új kormány politikáját, s attól teszik függővé az eset­leges lépéseket — mondta Hodding Carter külügyi szó­vivője. De hát miért is csodál­kozunk? Hiszen történelmi példák egész sorával bizo­nyíthatnánk, milyen gyorsan tudnak cselekedni Washing­tonban, ha a vélt vagy valódi amerikai érdekek úgy kíván­ják s milyen hosszú ideig ké­pesek „tanulmányozni” egy ügyet. Allende demokratiku­san választott kormányának megdöntését, s az abban va­ló amerikai részvételt a nap­világra került bizonyíté­kok ellenére talán még nap­jainkban is „tanulmányoz­zák.” A bolíviai nép elleni össze­esküvés lelepleződött. A nem­zetközi közvélemény és a bo­líviai hazafias erők aligha nyugszanak bele a történtek­be. Az illegalitásba kénysze- rített ellenzéki vezetők állás- foglalásai, a bányavidékeken lezajlott tömegmegmozdulá­sok mindenesetre arról tanús­kodnak, hogy a gazdasági és a társadalmi változások, a de­mokratikus kibontakozás- ér­dekében megindult ellenállás valamennyi hazafias erő ösz- szefogásával folytatódik. Kanyó András Á TASZSZ KOMMENTÁR]A A japán-kínai szerződés fenyegeti Ázsia biztonságát togatásokhoz és gyújtogatá­sokhoz vezetett. Több száz nemzeti gárdista vonult dzsi­peken és páncélozott jármű­veken az utcákra. Hatvan személyt letartóztattak. Két órára sötétségbe bo­rult szerdán egy áramelosztó elleni szabotázsakció miatt az amerikai Memphis városa., s ez a rendőrség és a tűzoltó­ság sztrájkjai közepette fősz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents