Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
4 KELET-M AGYARORSZÁG 1978. augusztus 16. Kommentár Nyári találkozók A világ valamennyi nagy hírügynöksége jelentette: Leonyid Brezs- nyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke a Krím-fél- szigeten találkozott Todor Zsivkowal, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnökével. Ilyenkor, a nyári hónapokban megszokottá váltak ezek a festői Krímből keltezett hírek, az európai szocialista országok vezető politikusai rendszeres nyári vendégei az SZKP főtitkárának. A világsajtó mégsem úgy kezeli ezeket a jelentéseket, mint egyszerű protokolláris közleményeket. Régen hamisaknak bizonyultak azok a közhelyek; amelyek szerint „a nyár a nagypolitikában is nyár”, vagyis, hogy a perzselő napfény mintegy elapasztja a nemzetközi politikai tevékenység sodrát is. Minden, az események iránt valamennyire is érdeklődő ember tudja ma már — hiszen elég belepillantania a lapokba, rádiót hallgatnia vagy a televízió képernyőjére tekintenie, hogy manapság nincs politikai uborkaszezon, hogy Európa és a világ mozgásfolyamatai — természetesen — nem vesznek ki „nyári szabadságot”. A szocialista országok mindig is nyíltan vallották, hogy a bonyolult, naponta változó helyzetben milyen fontosnak tartják a legmagasabb szinten tartott rendszeres konzultációkat. Éneikül ma már nehezen lenne elképzelhető valóban gyorsan reagáló, valamennyi fejleményt figyelembe vevő és integráló, egyeztetett szocialista külpolitika. Nem véletlen, hogy a Nyugat fővárosaiban is intenzív érdeklődéssel kísérik a Krím- félszigetről érkező híreket. A Fekete-tenger partján kiadott közlemények számukra is égetően aktuális üzenetet tartalmaznak. Hiszen ezek a dokumentumok nemcsak kétoldalú vonatkozásokat, hanem egyetemes jelentőségű nemzetközi kérdéseket is érintenek. A mostani közleményben például figyelmet kelt Brezs- nyevnek és Zsivkovnak az a közös megállapítása, amely szerint — nyilvánvalóan a most megkötött japán—kínai szerződésre is utalva — „Kína hegemonisztikus irányvonala mélységesen ellentétes a béke és a szocializmus érdekeivel”. Hasonlóan nemcsak a közvetlenül érintett országok vezetői és népei számára fontos a közleménynek az a kitétele, amely arra figyelmeztet: nem lehet megengedni, hogy ez a hagyományosan zaklatott térség „az enyhüléssel szemben álló erők cselszövéseinek és kísérletezéseinek tárgya legyen”. V égül, de távolról sem utolsósorban, messze hangzik a Krím-félszi- getről kiadott közleménynek az a megállapítása, hogy az ott tárgyaló felek kitartanak az enyhülés politikája mellett, támogatják a Helsinkiben aláírt záróokmány elveit. Olyan időpontban, amikor — sajnos — Nyugatról, elsősorban Washingtonból ezzel szögesen ellentétes hírek érkeznek, megnyugvás és remény forrása a közleményből kiolvasható jótékony folyamatosság. H. E. Kitüntetést kaptak a hazatérők Jól helytállt a Kun Béla ifjúsági brigád Uszty-llimszkben A zavargások hátterében Az utóbbi hónapokban szinte nem múlik el hét, hogy a nemzetközi hírügynökségek ne jelentenének összetűzéseket Iránból. A tüntetések, kisebb-nagyobb lázadások hulláma kiterjedt az ország nagyvárosaira. A rendszer ellenzőinek tábora rendkívül széles: az egyházi vezetők befolyása alatt lévő városi kispolgárok, baloldali diákok, értelmiségiek egyaránt fellépnek a teherá- ni kormányzat ellen. Ünnepélyesen búcsúztatták kedden délután Moszkvában, a Komszomol Központi Bizottságának székházában a Kun Béla magyar ifjúsági építőbrigád hazatérő tagjait. A magyar fiatalok éppen két évvel ezelőtt utaztak ki a KGST-tagállamok együttműködésével megvalósuló nagyszabású szibériai építkezésre, az uszty-ilimszki cellulózé és papíripari kombinát és a mellette felnövekvő új város építésére. A Kun Béla brigád becsülettel helytállt a nagy munkában. A számukra szokatlan szibériai körülmények között télen nemegyszer mínusz 50 fokig terjedő fagyban dolgoztak. Szelim Al-Hossz libanoni miniszterelnök kedden Szíriából hazaérkezett Beirutba, miután befejezte Hafez Asszad Szíriái államfővel és más magas rangú személyiségekkel hétfő óta folytatott megbeszéléseit. A tárgyalások — mint azt hivatalos szíriai forrásokból közölték — „a teljes egyetértés” jegyében zajlottak le. A dél-libanoni helyzetről szóló hírügynökségi jelentéSzadat egyiptomi elnök hétfő késő este mondott beszédében hivatalosan is megadta a jelet az általa alapított politikai párt, a Nemzeti Demokrata Párt tevékenységének megindításához. Egy olyan politikai szervezet képét vázolta fel, amely nyitva áll mindenki előtt és amelynek fő célkitűzése az egyiptomi szociális és gazdasági problémák megoldása. Nem beszélt azonban a párt politikai arculatáról, annak ideológiájáról. A parlamentben így lényegében csak egy párt marad, hiszen a baloldali haladó egységpártnak (mivel egyik tagA Komszomol KB és a titkárság köszönetét Alevtyina Fedulova, a központi bizottság titkára tolmácsolta. Az építkezés gazdái, az illetékes minisztériumok köszönetét és elismerését Borisz Belikov cellulózé és papíripari miniszterhelyettes, illetve Mihail Boriszov energetikai és villamosítási miniszterhelyettes tolmácsolta. A Komszomol Központi Bizottsága az építkezésen nyújtott kiemelkedő munkájáért, a társadalmi munkában végzett kimagasló teljesítményért számos magyar fiatalt tüntetett ki elismerő oklevéllel. Közülük tizenháromnak a búcsúztatáson nyújtották át a megtisztelő elismerést. sek szerint hétfő este óta heves bombázások célpontja a Délkelet-Libanonban, az Ar- kub-hegység lábánál levő Haszbaja település. A jobboldali keresztény fegyveresek nehéztüzérségi fegyverek bevetésével támadták meg a főként druzok által lakott, s az izraeli határtól mindössze 15 kilométernyire fekvő települést, amely a baloldali erők kezében van. ját megfosztották mandátumától) egy képviselője maradt. Szadat hétfő esti beszédének éle a nemrégiben saját magát feloszlató új WAFD párt ellen irányult. Sejtetni engedte azt is, hogy foglalkozik a baloldali nemzeti haladó párt betiltásának gondolatával. A szeptember 5-i Camp David-i amerikai—izraeli— egyiptomi hármas találkozóról szólva Szadat kijelentette: mindent elkövet majd a békés rendezésért, de csak igazságos békére hajlandó és nem köt különmegállapodást. Az egyes tüntetések okát utólag nehéz kideríteni. Az mindenesetre tény, hogy Iránban, ahol az iszlám síita ága az uralkodó felekezet, a vallási vezetőknek lényegesen nagyobb befolyásuk van az emberek életére, tevékenységére, mint a muzulmán világ más országaiban. A síita vezetők a korábbi években már többször az utcára vitték híveiket, amikor kifejezésre akarták juttatni szembenállásukat a sah reformjaival. Ismeretes, hogy Irán császára, Reza Pahlavi sah, az utóbbi tizenöt évben nagyszabású korszerűsítéseket hajtott végre. Országának növekvő olajjövedelmeit arra használta fel, hogy az évszázados feudális struktúrákat megtörje. Földhöz juttatták a parasztok nagy részét, s a föld- birtokosokat arra késztették, hogy a földjeikért kapott összegeket az iparba fektessék. Kiterjesztették a választójogot a nőkre is, s igyekeztek minden tekintetben modern tőkés állammá változtatni Iránt. A nagyszabású reformok gazdasági alapja az olaj. A sah és kormánya számítva a kőolajforrások kiapadására, az országot fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari hatalommá kívánta változtatni. A fejlődés azonban nem ment és megy simán. Többek között a szakember- hiány miatt. Igaz, Iránban az utóbbi két évtizedben jelentős erőfeszítéseket tettek az írni-olvasni tudás elterjesztéséért, s megsokszorozódott a főiskolai hallgatók száma is. A diákság körében azonban csakúgy, mint az erősödő munkás- osztály soraiban, egyre többen vannak, akik kiállnak az ország valódi társadalmi haladásáért. Korábban a sah kormánya al haladó gondolatokat egész egyszerűen törvényen kívül helyezte, a marxizmust „betiltotta”, s a kommunista párthoz tartozókat szigorú börtönbüntetéssel, sőt halállal sújtják. (Ennek ellenére az iráni kommunisták pártja, a marxista— leninista Tudeh Párt (néppárt) a szigorú illegalitásban tovább tevékenykedik.) Iránban korlátozták a rendszer „mérsékelt”, polgári ellenzékét is, egypártrend- szert vezettek be, amivel az erősödő burzsoázia elégedetlenségét is kiváltották. Időközben mind több iráni fiatal utazott Nyugat-Euró- pa országaiba és az Egyesült Államokba. Az iráni diákok tízezrei szintén az ellenzékiek számát szaporítják. A sah valamennyi látogatását Nyugaton tüntetések kísérik. (A tüntetők azonban többnyire álarcot viselnek. Tudják, az Iránban oly mindenható titkos- rendőrség, a SAVAK emberei mindenütt ott vannak.) A rendszer ellenzéke tehát igen vegyes. A sah nyilatkozataiban azt hangoztatja, hogy csupán a vallási fanatikusok és a „kommunista ügynökök” elégedetlenek abszolút uralmával. A látszat azonban mást mutat. Hiszen csupán az elmúlt hetek tüntetései több száz ezer embert vittek az utcára. A mozgolódás leverésére a teheráni kormány bevetette a hadsereg alakulatait, s a sah kijelentette: liberalizálni fogja rendszerét Az utóbbi kijelentésről sokan azt tartják, nem is annyira az irániaknak szól, mint az „emberi jogok védelme” ürügyén kampányt folytató amerikai adminisztrációnak, amelynek időnként kellemetlenné válhat a terror eszközeit alkalmazó közép-keleti szövetséges. Az Egyesült Államok számára ugyanis Irán az utóbbi időben a legfontosabb szövetségesekkel egy sorba került. A sah egyik bevallott célja: országát a térség, s az Indiai-óceán regionális nagyhatalmává tenni, döntőbíróvá válni a Közép-Kelet és Afrika észak-keleti részének bel- ügyeiben. Irán a CENTO tagjaként az Egyesült Államok katonai szövetségese, s az iráni hadsereget és légierőt az USA ellátta a legfejlettebb harci technikával, sok ezer amerikai katonai kiképző és egyéb szakember tartózkodik az országban. A belső elégedetlenség hulláma tehát újra meg újra felcsap. A teheráni kormányzat azonban mindezért külső erőket okol. Legutóbb az afganisztáni haladó fordulat után utaltak arra, hogy Irán hajlandó beavatkozásra is a Közép-Keleten. (Ezt korábban már megtették az ománi szultán mellett, s segítséget nyújtottak Szomáliának is az Etiópia elleni agresszióban.) Az iráni haladó ellenzék képviselői a kormány állításaival ellentétben a nyugtalanság okát az országon belül keresik. Az El Mud- zsahid című algériai lap szerint a „válság valódi oka az ellenzékiek szerint Irán társadalmi-politikai légköre, valamint a gazdasági helyzet rosszabbodása, amelyeknek okát sokan abban látják, hogy az uralkodó mindent a hatalmas hadsereg létrehozása eszméjének vetett alá”. M. G. Heves tüzérségi tűz Délkelet-Libanonban Hivatalosan is munkához kezd Szadat pártja 48. — Hát csak szólj hozzá, Lajos — fordult most már az egyedül a keze ügyébe eső Lajos bácsihoz Gitta — micsoda banda! Megdobálnak, és még nekik áll feljebb!... Lajos bácsi magához vonta, és békítőén megsimogatta a megsértett és felborzolt fejet. — Csillapodj le, Gittám kérlek... Guszti utánozva akaratlanul is az eltávozott Ferenc mozdulatát, bocsánatkérés- félét jelzett Barnának, és elhagyta a tollaslabda csatateret. Klári rohant a kocsihoz, és már rántotta fel az ajtaját... Körülnézett, hogy hol van Laci. De Laci már bent is ült, kissé még sárosán, természetesen pucér felsőtesttel, de már rajta is volt a keze az öninditón. Guszti bedobta az ütőit a hátsó ülésre, és bezöttyent elöl Laci mellé. — Hool eez a kéét hara- miaaa, isteeenkém... ? De a két haramia a tőlük telhető legnagyobb csendben és észrevétlenségben a másik oldalon már szintén kapaszkodott befelé, sárosán, mocskosán, de most már ez nem is volt fontos; el lehetett indulni. ★ Gitta Lajos bácsi vállára borult, s tudva, hogy most már csak Barnára számíthat közönségként, végre felszabadulva zokogott. — Gitta drágám, szegénykém ... — jött oda végül az együttérző férj. Gitta egy vakon tapogatózó, de ügyes mozdulattal, a zokogást meg nem szakítva, átborult az ő vállára. Lajos bácsi meg végre odament a fejét értetlenül ide- oda kapkodó nagymamához. — Hát mi van itt, Lajos? Ez egy eljegyzés, kérlek? Miért kiabál és rohangál mindenki összevissza? — Semmi baj, Margit néni... majd mindent meg fogunk magyarázni... Lám, a pirostrikós sem fulladt bele ... ott van ni, már be is szállt a kocsiba... — Csak nem megy el? !... ki fog engem hazavinni? — Majdcsak lesz valahogy, Margit néni... Nagymama ezzel ugyan nem volt kielégítve, még mondani akart valamit, de ijedtében csak mutogatott... Lajos meg mint jó házigazda mégis oda akart még menni a kissé idétlenül előre- hátra tolató kocsihoz, de mire a kapuhoz ért, Lacinak mégis sikerült valahogy az irányt eltalálnia, s így már csak nézhetett utánuk. Úgy igyekeztek, mintha félniök kellene, hogy elkésnek valahonnan. Ott is maradt a kapunál, mert Gittához és Barnához sem akart odamenni. Még tartott a zokogó jelenet. Nekitámaszkodott hát a kapufélfának, és hosszan nézett a tovatűnő kocsi után. Gitta csak most, férje vállán sírva, érezte át a nap kudarcát teljes szörnyűségében. Lányának ma reggel még vőlegénye volt. Aki miatt elveszítette, annak meg nyilvánvalóan nem kell... Szegény gyermekem, Katikám .. De rögtön az is eszébe jutott, hogy: a fene egyen meg, ostoba kölyke, miért nem bírtad ki ezt az egyetlen egy napot... ? Habár az sem sokkal jobb, ha később csókolózik valaki mással a vőlegénye, vagy éppen a férje szemeláttára... Legjoban azonban azt a sok fáradtságot, ravasz ügyeskedést sajnálta, amibe neki magának került ennek a napnak az előkészítése ... meg az ő fondorlatos tárgyalásai ... Marival, Gusztival, Nagymamával... de még Barnával is... És tessék, amikor lényegében összejött a lakás... a hozomány... meg van alapozva Kati, vagyis a fiatalok jövője, akkor ez az egész felrobban egy ilyen... egy felelőtlen ... egy véletlen ... egy előre nem látható... Barna türelmesen állta a zokogást, s óvatosan kezdte megmozdítani Gittát, és a kocsi felé terelni. A mozdulás, a léptek csillapítóan hatottak Gittára, s kezdett elcsendesedni. Végül egészen bátran lehetett vele menni, szelíden a vállát átfogva, meg-megsi- mogatva. Már majdnem odaértek a kocsihoz, amikor Gitta egy hirtelen mozdulattal kiszabadította magát és felkiáltott: — Az anyám! Már rohant is vissza a mind jobban csudálkozó nagymamához. Azám — gondolta Barna —, a nagymamát majdnem el is felejtettem. Tanácstalanul pillantott széjjel, tekintete egy pillanatra megállapodott a kapufélfát támasztó Lajoson, majd visszatért a nagymama nyugágyához. Gitta leborult, fejét ráhajtotta rémült anyja térdére, és újra zokogott. Ugyanolyan félelmetesen, mint az előbb. Nagymama megsimogatta a lánya haját és vigasztalóan a fülébe súgta: — Ne sírj már kis bolondom ... ha még hiányzik, tudok én adni, nemcsak tizet, vagy húszat, hanem talán még huszonötöt is. Gitta felkapta a fejét, egy pillanatra abbahagyta a zokogást. — Mennyit? Huszonötöt? Nagymama megnyugtatóan bólintott. Gittának az jutott eszébe, hogy neki magának végül már alig is került volna valamibe az egész. Ettől megint csak rájött a sírás. Ha lehet, még keservesebb. Vége IRÁN
