Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 9. Á hét három kérdése O Mit emeltek ki a kom­mentátorok a szovjet külügyminiszter megnyilat­kozásából? Akkor, amikor napirenden van az új. min­den eddiginél fontosabb szovjet—amerikai megálla­podás megkötése a legpusztí­tóbb fegyverek korlátozásá­ról, különös jelentőségre tett szert a Legfelsőbb Tanács ál­tal meghozott új törvény, amely éppen a nemzetközi szerződések megkötésének, végrehajtásának és felmon­dásának rendjét szabályozza. Ezért is figyelt oda a vi­lágsajtó • a szovjet külügy­miniszternek a vitában el­hangzott felszólalására. A törvényjavaslatot előterjesz­tő külügyminiszter emlékez­tetett arra, hogy bár a „pac­ta sunt servanda”, „a szer­ződéseket meg kell tartani” jogi elv régtől fogva ismert, a történelemben számtalan példa van az ellenkezőjére. A Szovjetunió történelme vi­szont arra szolgáltat példát, hogy a szovjet állam mindig teljesítette a nemzetközi szerződésekben vállalt köte­lezettségeit. A SALT-tárgyalások köze­pette Washingtonban és a nyugati világ más fővárosai­ban számos politikus és pub­licista úgy értékelte Gromi- ko kijelentését, mint Moszk­vából jövő megnyugtatást. A szovjet külügyminiszternek azt a mondatát is számosán megjegyezték, hogy a Szov­jetunió az enyhülési politi­kát megbízható nemzetközi jogi alapokra kívánja helyez­ni. A Szovjetunió által aláírt nemzetközi dokumentumok között megkülönböztetett he­lyet foglal el az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya. A szovjet politika arra irányul, hogy a helsinki dokumentum" ban foglaltakat mindenki tartsa tiszteletben, hiányta­lanul hajtsa végre' és senki se próbálja meghamisítani a záróokmány valódi tartal­mát vagy csökkenteni annak tényleges súlyát. O Mik a közel-keleti pil­lanatnyi helyzet új vagy viszonylag új elemei? A tárgyalásos rendezési kí­sérletek formája és tartal­ma egyaránt változni látszik: míg az utóbbi időkben — Szadat emlékezetes jeruzsá- lemi szereplését követően — közvetlen egyiptomi—izraeli alkudozások folytak, most ezek elakadtak, s legfeljebb hármas, amerikai—egyipto. mi—izraeli tárgyalások kö­vetkezhetnek, de máris szó­ba jön a genfi közel-keleti békekonferencia felújítása! Carter elnök éppúgy említést tett erről, mint Waldheim, az ENSZ főtitkára. Tudnivaló, hogy a genfi konferencia csak a két társelnök: a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok együttes kezdeményezé­se alapján ülhet össze ismét. A Genfbe való visszatérés azt jelentené, hogy ar -Szov­jetunió újból közvetlenül hallathatja hangját a közel- keleti vitában... Az USA éppúgy, mint ma­ga Szadat, éppen ezt akarta elkerülni. A washingtoni és a kairói számításokat az iz­raeli miniszterelnök, Begin hajthatatlansága húzta ke­resztül: a Tel Aviv-i jobb­oldal hangadójaként elzár­kózik minden lényeges en­gedmény megadása elől. Már­pedig e nélkül Szadat (és mögötte a washingtoni „arab Lobby”) helyzete kockázatos­sá válik. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a szudáni vezető, Nimeri tábornok is elmarasz­talóan szólt a héten a szada- dati politikáról, s ö is a gen­fi békekonferencia felújításá­ban látta a kivezető utat a AZ ESEMÉNYEK - CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Mondale amerikai alelnök Izraelből jövet Alexandriá­ban tárgyalt Szadat elnökkel — A kínai kormány jegy­zékben közölte, hogy teljesen megszünteti a Vietnam­nak nyújtott gazdasági és műszaki segítséget — Púja Frigyes hivatalos látogatásra Ausztriába utazott KEDD: Befejezte munkáját az SZKP Központi Bizottságának plénuma, amely határozatot fogadott el a mezőgazdaság fejlesztéséről — Ismét kirobbantak a harcok Bejrutban — Pham Hein vietnami külügyminiszter-belyettes hiva­talos látogatása Tokióban SZERDA: Közzétették az egyiptomi tervezetet a közel-keleti rendezésről — Lemondott a ghanai államfő, utóda Fred Akuffo dandártábornok lett CSÜTÖRTÖK: Gromiko felszólalt a Legfelsőbb Tanács ülésén — Vietnami válaszjegyzék Kínának — Pák Csöng Hi eddigi diktátort „választották meg” ismét Dél-Korea el­nökének egy választási komédiában PÉNTEK: Brémában véget ért a Közös Piac országai állam- és kormányfőinek értekezlete — Szíria újabb katonai támogatást helyezett kilátásba Libanonnak, amelynek elnöke, Szárkisz a lemondás gondolatával foglalkozik SZOMBAT’: Szudán fővárosában összeültek az Afrikai Egység- szervezet országainak külügyminiszterei — Osztrák föl­dön találkozott Szadat egyiptomi elnök az izraeli ellen­zék vezérével, Peresszel válságból. A magyarázat: Nimeri most az Afrikai Egy­ségszervezet soros elnöke, zett Brémában, az NSZK egyik északi kikötővárosában, mert a soros elnök ebben a fél évben Helmut Schmidt kancellár. Július 16-án aztán Bonnban az egész nyugati világ leggazdagabb országai vezetőinek csúcstalálkozójá­ra kerül sor. Mielőtt Carter amerikai elnökkel leülnének a tárgyalóasztalhoz, a nyu­gat-európai országok állam- és kormányfői egymás közt akarták tisztázni a legfonto­sabb vitás kérdéseket. A brémai csúcsról távozó­ban a résztvevők többsége derűlátó nyilatkozatot tett: legalább abban sikerült meg­egyezniük, hogy igenis megteremtik közös pénz­ügyi alapélvek alapján az új valutáris rendszerüket. Megbízást adott a kilenc ál­lam- és kormányfő pénzügy- minisztereinek, hogy a leg­közelebb decemberben ese­dékes újabb csúcsértekezlet­re terjesszék elő a végleges elgondolásokat. Magyarul: határoztak arról, hogy hatá­rozni fognak ... Pálfy József 0 Erről az oldalról minden­esetre biztosítani akarta ma­gát; azt akarta, hogy Barna- Apu ne csak arról vegyen időben tudomást, hogy La­jos bácsinál nem egyszerű látogatás, nem is csak ná­szok közelebbi megismerke­dése lesz, hanem valamilyen módon anyagiak is szóba ke­rülnek. Azt azonban nem tudta pontosan kiszámítani, hogy mennyire kell belemen­nie a részletekbe, mennyit kell előzetesen megbeszélni­ük. Úgy gondolta, hogy legjobb, ha kényszerhelyzetként adja elő az eljegyzést; kényszer­ből született ötletként. A televízió nélküli csendes hétfő estére időzítette a be­szélgetést. — Hallod, ez a Kati me­gint elhebrencskedett vala­mit .. . Tudta, hogy Barna erre kö­telességének érzi, hogy sze­retett kis mostohalánya vé­delmére keljen. — Na...? — Egyelőre csak ennyit mondott. De már eb­ben a kérdő dünnyögésben is benne volt a kételkedés, és ha netalán szükség lenne rá, a megbocsátásra való haj­landóság is. — Meghívta a Tibor szü­leit is Lajos bácsihoz. — Hm ... És Lajos ... mit szól hozzá? — Lajos, Lajos.,. Tudod, hogy ő mit meg nem tenne a .kedvéért! Csak tessék, ké­rem! Majd főzök birkát! Vagy halat! De mikor végre egy nyugodt napot akartunk kint töltenei, a csónakház­ban. Mondtam Katinak, hogy igazán megkérdezhette vol­na. Mikor te még tollaslab- 1 dát is vettél... Hogy jobban Ébredés a trópuson H ajnalodott, mikor a gépünk leszállt Panama fővárosának, Panamavá­rosnak repülőterén. Az úton biz­tonságunkról, etetésünkről, itatásunkról gondoskodó légikisasszonyok álmosan, de udvariasan búcsúztak és egyben meghívtak a következő repülésre áz ő társaságuk gé­pén. A lépcsőnél ugyancsak álmos tekinte­tű panamai személyzet fogadta a kétórás floridai álldogálásunkkal együtt nyolcórás éjszakai repülést megtett utasokat. Az útlevélvizsgálatnál a magyar útle­vél látása verte ki az álmot a tiszt szemé­ből. Nyilván nem hitt a szemének, ezért meg is kérdezte: magyar? Az igenlő vá­laszra beütötte a pecsétet és jó panamai tartózkodást kívánt. Az öreg, minden eresztékében zörgő taxi kényelmesen haladt velünk a több mint 30 kilométerre levő főváros felé. Az egyik benzinkútnál meg is álltunk, s az álmosságot a szeméből ököllel törölgető fe­kete sofőr levegőt fúvatott a gumikba, de az erős zörgés ettől sem szűnt meg, jelez­ve, hogy nem egyszerűen légnyomásprob­lémája van a legalább 20 éves tragacsnak. A látóhatár alján vörösen emelkedő nap egyszerre feltárta a város előtti tró­pusi tájat. Balra a Csendes-óceán végtelen­nek tűnő enyhén hullámzó vize, jobbra né­hány száz méterre buja trópusi dzsungel, előttünk feltűntek a főváros magas, karcsú épületei. Az úttól jobbra és balra pálmafa­erdőkkel szegélyezett kisebb települések, ahonnan könnyű, szellős ruhájú férfiak és nők siettek az út szélén levő buszmegállók felé. A kis méretű piros-sárga buszok vitték az embereket a fővárosba. A nagy „rábámulásban” csak a rövid ujjú blúzok és ingek láttán vettem észre, hogy nagyon melegem van a nyitott ab- lakú taxiban. A nap még fel sem bukkant egészen, de a hőmérséklet már 20 fok fölött volt és a levegő olyan párás, hogy az em­ber a trópusi levegővel a vizet is érezte a tüdejében. Követve a helyiek példáját, igyekeztem minél előbb megszabadulni a nyakendőmtől és a kabáttól. — Már a re­pülőtéren akartam tanácsolni — mondta az öreg taxis —, de nem szívesen szólok bele a külföldi vendégek öltözködésébe. — Ezúttal rosszul tette — válaszoltam neki. — Majd legközelebb — mondta ő a viszont­látás reményében. Az út mentén a települések sűrűsöd­nek, közeledünk a külvárosokhoz. Az út­hoz közelebb eső házak első látása meg­döbbent. A buja trópusi növények, pálma­fák védelmében meghúzódó házak aligha érdemlik meg a lakóház elnevezést. Külön­böző színű korhadozó deszkák, bádog-, pa­pírdobozok változatos keverékéből össze­tákolt viskók és a természet trópusi szépsé­ge iszonyatos ellentétnek tűnik számomra. De a sofőr megnyugtat, hogy a kettő együttes jelenléte a jellemző erre a vidék­re. A trópus bőségétől és gazdagságától már rég megfosztották e világrész népeit, de a természet csodálatos növényzete velük ma­radt, takargatja szegénységüket, nyomorú­ságukat. Ahogy közeledünk a város belsejéhez, úgy kezd az összhang helyreállni a termé­szet szépsége és az emberalkotta létesít­mények között. Elhaladunk a 10—15 eme­letes új épületek előtt. Néhányan még ab­lakok sincsenek, befejezéshez közelednek, rövidesen fogadhatják az új lakókat — ta­lán éppen a közeli viskókból. A jelenlegi panamai kormány, amelynek Torrijos tá­bornok a vezetője, nagy gondot fordít a lakásépítésre, de a kormány anyagi forrá­sai nagyon korlátozottak. Nem azért, mert a Magyarországnál területileg kisebb, ke­vesebb mint 2 millió lakosú ország nagyon szegény lenne, hanem azért, mert gazda­sága, pénzügyi forrásai idegen kezekben vannak. Az 1968-ban katonai puccsal hatalom­ra került Torrijos tábornok kellemes meg­lepetést okozott a panamai dolgozó töme­geknek. G ugyanis eltérve a latin-amerikai katonai puccsok hagyományaitól, nem a dol­gozó tömegek ellen szervezte meg a hatal­mat. Belpolitikájában a nemzeti egységet megtartva és erősítve igyekszik kielégíte­ni a hazai polgárság és a dolgozók igényeit a jobb életre. Külpolitikájában a békés együttélés és együtműködés elven, a köl­csönös előnyök keresésével és biztosításá­val törekszik tartani a kapcsolatot a szom­széd országokkal és valamennyi országgal, amjely gazdasági, kereskedelmi tevékeny­séget folytat Panamával. Következetes és szüntelen harcot folytatott az ország füg­getlenségének, teljes szuverenitásának visszaállításáért. Torrijos 10 év alatt figyelemre méltó sikereket ért el minden fontos területen. Ennek jelei a munkásnegyedekben emel­kedő sokemeletes lakóházak, akárcsak az új Panama-csatorna szerződés, amely új korszakot nyit Panama történelmében. A taxi befordul a Hotel Granada elé. A szállodafiúk behordják a csomagokat, a taxis közli a fuvardíjat. Azt hittem rosszul hallom. Üjra kérdezem. Megismétli. Az ál­mosság ekkor röppent el végérvényesen a szememről. Hát így kezdődik számomra a pana- mázás? Panamaváros, 1978. június. 3Com cl 3i±oán. megismerkedjünk, azt mond­ja ... — Hát nézd, Anyu ... Tu­lajdonképpen igaza van. Nem árt, ha találkozunk velük. Maid őket is befogjuk tollas­labdázni. Az is pihenés. Vagy téged zavarnak? — Engem, engem ... Én te­rád gondoltam. — Semmi baj, majd csak elleszünk. Még jobb is, ha ilyen helyen találkozunk, mintha mondjuk itthon. Kö­tetlenebb. És olcsóbb — gondolta Gitta —, különösen ha Lajos magára vállalja az ebédet. Ez így egyelőre elég is volt. Gondolta, hogy ha magát a találkozást Apu már így el­fogadta, akkor az eljegyzéssé fejlesztést hét közben már ő maga is kitalálhatja. Esetleg, mint egy takarékossági öt­letet. Másnap — nem is várt ve­le tovább — már másnap ez­zel fogadta a munkából fá­radtan megtérő férjeurát: — Tudod mit találtam ki? Ha már úgy is ott leszünk együtt Lajosnál, egy füst alatt ezt éppen el is nevez­hetjük eljegyzésnek, nem kell még egy cirkuszt rendezni. Most jut eszembe, hogy nya­fogott ez a lány egyszer va­lamit erről, hogy eljegyzés. Hát ha már odahívta őket, legyen meg az eljegyzés! Nem a pénzmegtakarítás mi­att mondom, csak a herce­hurca ... de ha meggondo­lom, még anyagilag is ... ez se utolsó szempont. — Ahogy akarod, drágám — mondta Barna ájtatosan, s homlokon is csókolta, mint­egy hálából, s természetesen szeretettel. ★ De még nem esett szó Gusztiról. Vagyis Gusztiék- ról. Ezt Gitta akkora falatnak ítélte, hogy erre nem egy na­pot akart hagyni, hanem le­galább kettőt. Barnának csak kell egy kis időt adni két megemészteni való között. De ehhez váratlan segítsé­get kapott Katitól. Kati másnap vacsora köz­ben ugyanis megkérdezte: — Anyucikám, megbeszél­ted már Apuval az eljegy­zést? Nincs kifogása ellene? — De látva az igenlő válasz­ra készülő arcokat, rögtön oda is fordult Apuhoz: — Mit szólsz hozzá, Apu, nem jó ötlet? Egy füst alatt megtartjuk a kézfogót! Csak azt akarom nektek mondani, gondolkoztam a dolgon, ha már eljegyzés lesz, akkor nem hagyhatjuk ki Guszti apát sem, nehogy megsértőd­jék ... nem igaz, Apu? S hosszasan, figyelmesen csüngött Apu ajkán, onnan várva a bölcs kinyilatkozta­tást. — Nem vagyok benne olyan biztos, kislányom — szólalt meg gyorsan Anyu, mert egy kissé bizonytalan­nak látta a férjét, s ellent­mondásra akarta ingerelni. Sikerült is. — De miért, Gittáin? Azaz miért nem? Katinak ebben teljesen igaza van. Csak ne teremtsünk sértődési alkal­makat. Ha nem muszáj. Titokban ugyan azt re­mélte, hogy Gitta a maga ra­gyogó érvelésével most mind­járt bebizonyítja, hogy. ez­úttal igenis muszáj, s mind­járt mond egy-két olyan ér­vet, amire ő eddig nem gon­dolt, s ezzel elhárítja a Gusz­ti részvételének bosszantó ár­nyékát. Igazán nagyon szívé­lyes, majd hogy nem baráti volt a viszonya feleségének első férjéhez, de szeretni nem szerette, s bár megítélése szerint ezt elég jól sikerült lepleznie, titokban már a puszta megjelenése valahol önmagában is idegesítette. Sőt még csak az említése is. De igazán, ezt már aztán ép­pen ő semmiképpen sem mondhatja Katinak. De csak addig reménykedett, amíg Gitta-meg nem szólalt. — Gondolod, drágám? — kérdezte meg Gitta, és hosz- szasan, fürkészően nézett rá. (Folytatjuk) Panamai levelünk A szombati olasz elnökvá­lasztási forduló győztese a 81 éves szocialista Sandro Per­tini. (Kelet-Magyarország te- lefotó) nem akar szembekerülni a szervezet többségével. Szadat a hét végén osztrák földön Peresszel, az ellenzék­ben levő munkapárt vezető­jével tárgyalt, akitől több en­gedményt várhat abban az esetben, ha a munkáspárt új­ból többségbe kerül a knesz- szetben. A találkozót a szo­cialista internacionálé veze­tői (a nyugatnémet Brandt és az osztrák Kreisky) ütötték nyélbe, hogy ezzel is segít­sék izraeli elvbarátaik nem. zetközi és hazai tekintély­gyarapodását. Szadat hétfőn Mondale amerikai alelnöknek részle­tes rendezési tervet nyújtott át, amelyben ötéves átmeneti időszakot jelölt meg az izra­eli kivonulásra. Utána lehet­ne, kellene a palesztin kér­désre megoldást találni. Lát­ható az időhúzási szándék, ami tulajdonképp Izrael ja­vára szolgálna, — Begin mégis elutasító álláspontra helyezkedett. Kérdés, hogy ez csak tak­tikai merevség-e, s a július 18-ra, Londonba tervezett amerikai—egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozón nem mutat-e több rugalmas­ságot Dajan? A libanoni belső ellensé­geskedések nyilvánvalóan összefüggenek a közel-keleti helyzettel: elterelhetnék a fi­gyelmet a tárgyalásokról, fontossági elsőséget a libano­ni helyzetnek teremthetné­nek ... O Sikerült-e a közös pia­ci csúcstalálkozón meg­egyezni közös pénzügyi poli­tikában? Az úgynevezett Európai Tanács (ez a neve a Közös Piac kilenc országa állam- és kormányfői érte­kezletének, amely évente két “atkalomma! ül össze, mindig másutt), most azért ülése­

Next

/
Thumbnails
Contents