Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 8. Lázár György válaszbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) A beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett. Lázár György, a Minisztertanács elnöke a kormány nevében köszönetét mondott a sokoldalú, élénk, a lényeges kérdéseket felölelő vitáért. A hozzászólások jól érzékeltették, hogy a törvényhozó testület tagjai értik és tudják: fejlődésünk jelenlegi szakaszában nehéz feladatokat kell megoldani, s hogy céljaink eléréséhez elengedhetetlen a következetesebb, tudatosabb, szervezettebb munka. A minisztertanácsi határozatokkal nem lehet minden vitás kérdést elintézni. Az üprek tömegét — a nagyon világos politikai és kormányzati irányelvek alapján — ott és akkor kell elintézni, ahol és amikor azok felmerültek. Ehhez természetesen nincse- nek kész sablonok, tehát az alkotó gondolkodásmódé, a felelősségvállalásé a döntő szerep. Ezt követően Lázár György a vitában *is nagy hangsúlyt kapott gazdasági kérdések közül a termelési szerkezet korszerűsítésének feladatairól szólt, majd hangsúlyozta, hogy az előrehaladáshoz tudományosan megalapozott, átgondolt és ellenőrizhető műszaki-gazdasági koncepciódra van szükség. Elő kell segítenünk, hogy anyagi és szellemi erőink valóban azokra a területekre irányuljanak, amelyeken — a népgazdaság általános hatékonyságának növelése és a termelés korszerűsítése érdekében — a legnagyobb eredményeket tudjuk elérni. A vázolt feladatok megoldásában kiemelkedő szerepe van a .vezetésnek. Valóban arra van szükség, hogy bátrabban adjunk teret a tehetségek kibontakozásának. Nagyobb rangot kell biztosítani azoknak a vezetőknek, akik humánusak az emberi ügyekben, de következetesek, hajthatatlanok, amikor a munkáról, a rendről, a követelmények teljesítéséről van szó. Az országgyűlés a Minisztertanács elnökének a kormány munkájáról tartott beszámolóját, az abban ismertetett további kormányfeladatokat, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot vitatta meg, amelyet Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztett elő. A pénzügyminiszter ezután a társadalmi közkiadásokkal és a költségvetési szervezetek tevékenységével foglalkozott. A lakosság életkörülményeit egyre inkább befolyásoló társadalmi közkiadásokra 138 milliárd forintot költöttünk 1977-ben. A tanácsok 90 milliárddal, az előző évi 11 milliárd forinttal meghaladó összeggel gazdálkodtak. Ebből az intézmények fenntartására 48, fejlesztési célokra pedig 42 milliárd forintot adtak ki. Közvetlenül a lakosságnak 50 milliárdot — az előző évinél 5 milliárd- dal többet — fizettünk ki nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély, táppénz és egyéb pénzbeli juttatás formájában. Mintegy 40 milliárd forintot — négy- milliárddal többet, mint az előző évben — természetbeni juttatásként fordítottunk egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési és kommunális szolgáltatásokra. A pénzügyminiszter expozéjában hangsúlyozta: a nehézségek ellenére — amelyek között dolgozunk és dolgozni fogunk — mégis arra számítunk, hogy ésszerű és takarékos gazdálkodással a társadalmi ellátás minden fontos területén megvalósulnak az ötödik ötéves tervben elhatározott célok. Ezt a bizakodásunkat az eddigi szép eredményeken kívül az a szándékunk is erősíti, hogy az átmeneti pénzügyi gondokkal küzdő tanácsok költségvetésük teljesítéséhez méltányos biztosítékot és támogatást kapnak úgy, ahogy ezt a központi költségvetésből 1977-ben Is megadtuk. Pethő Ferenc a törvényjavaslat bizottsági előadója bejelentette, a bizottságok a tények és törekvések ismeretében, a Pénzügyminisztérium, a kormány képviselőinek meghallgatása után a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását és jóváhagyását javasolják. A képviselő ezután a terv- és költségvetési bizottság megbízása alapján ismertette a bizottsági viták során elhangzott javaslatokat. Végezetül bejelentette: a terv- és költségvetési bizottság is javasolja a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását. Mivel további hozzászólásra nem jelentkezett képviselő, Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter nem élt a válaszadás jogával. Határozathozatal következett: az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta. Ezután interpellációk következtek. Faluvégi Lajos expozéja az 1977. évi" Interpelláció a nyugdíjasok utazása ügyében Az államháztartás 1977-es esztendejéről szólva Faluvégi Lajos elmondta, hogy a népgazdaságban keletkezett ösz- szes pénz jövedelem tavaly a termelés és a forgalom felgyorsult növekedésével összhangban több mint 9 százalékkal nőtt, bár a világpiaci árváltozások számunkra kedvezőtlenek voltak. Ezzel lényegében azonos arányban emelkedett a lakosság — nagyrészt munkából származó, de jelentős mértékben társadalmi juttatásokkal kiegészülő — nominál — jövedelme. A bevételek 41 milliárddal haladják meg az előző évit. Kiadásunk összesen 364,8 milliárd forint. A hiány a múlt évinél és a tervezettnél is nagyobb. Mindebben megmutatkozik gazdaságunk dinamikus fejlődése, erőfeszítéseink hatása a nemzetközi inflációval szembeni küzdelemben; de gazdaságpolitikánk egyik fő gondja is az, hogy nem valósult meg a költségvetés egyensúlyának javítására irányuló elhatározásunk. Gazdaságunk úgy fejlődött, hogy külső erőforrásokat vontunk be, hiteleket vettünk fel, ami megfelel ötödik ötéves tervünknek, hiszen korántsem az a szándék fogalmazódott meg, hogy az egyensúlyi folyamatok kibontakozását importkorlátozások révén keressük. A hangsúlyt az exportképesség növelésére helyeztük, mert úgy véltük — s ma is így gondoljuk —, hogy az exportképes kapacitások bővítése részben a külföldi hitelfelvételekre alapozható. A vállalatok és szövetkezetek — ideértve a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteket is — nyereségük 49 százalékát fizették be a költségvetésbe, részesedési alapjuk 9 százalékkal, fejlesztési alapjuk a nyereségből 21 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. A vállalatok pénzügyi helyzetét tehát általában nem zavarták meg a népgazdasági egyensúlyhiányból fakadó gondok. Ezt a vállalatok számára kedvező helyzetet különösen két tényező idézte elő: a jelentős pénzügyi támogatás és a nem elég szigorú követelményeket támasztó szabályozás. A vállalatoknak adott támogatásokról szólva elmondta, hogy azok az adott árviszonyok között, a gazdálkodó szervezetek szempontjából — ideiglenesen — jórészt indokolhatók. De nem ez az igazi közgazdasági kérdés, hanem az, hogy a problémák egyedi megoldása helyett hogyan tudjuk a vállalatokat szélesebb körben, jobban mozgósítani a hatékonyabb tevékenységre, a piaci követelményekhez való alkalmazkodásra. Bérszabályozási rendszerünk sem állította nehéz feladat elé a gazdálkodókat, akik átlagosan 8 százalékos béremelést tudtak megvalósítani. A beruházásokra a tervezettnél és lehetőségeinknél is többet költünk. Már az ötödik ötéves tervidőszak kezdetén, megismerve a vállalatok fejlesztési elképzeléseit, felfigyeltünk arra, hogy általában több beruházást terveznek, mint amennyi a népgazdaság lehetőségeiből kiindulva indokolt lenne. A vállalatok nagyobb része — ha lehetne — még többet is szívesen elköltene beruházásokra. A pénzügyminiszter emlékeztetett a csütörtöki vitában is elhangzott komoly figyelmeztetésre, hogy kevéssé keressük a beruházás nélküli utakat gazdálkodásunk javítására. Ez abból ered, hogy még mindig nagyobb lehetőséget adunk a mennyiségi fejlődésnek és nem fordítunk elég gondot a minőségi változásokra. Arra törekszünk, hogy a vállalatokat ebben érdekeltebbé tegyük. Ezért az ár- és pénzügyi rendszerünket továbbfejlesztjük a VI. ötéves tervvel összhangban. Elhatározott szándékunk, hogy a jobb, a növekvő jövedelmezőségű vállalatoknak gyorsabb fejlődési és személyi jövedelememelési lehetőséget biztosítunk, ellenben a gazdaságtalan vállalatok, illetve tevékenységek továbbfejlődését, sőt változatlan fenntartását sem fogjuk központi eszközökkel segíteni. Úgy véljük, hogy a pénzügyi politika szigorítása és a hatékonysági követelmények fokozása elvezethet az indokolatlan támogatások és kedvezmények leépítéséhez, a pénzügyi egyensúly megszilárdulásához. Karkus Sándor (Komárom m.) az oroszlányi szénbányák vájára a nyugdíjasok utazási kedvezményének módosítása tárgyában interpellált a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. — A nyugdíjasok részére biztosított évi négyszeri kedvezményes vasúti menetjegy rendszerének módosítását javaslom, a kedvezmény további bővítése nélkül — mondotta. A változtatás nyomán a négy, féláru utazásra jogosító szelvényből kettőt a nyugdíjas saját maga, kettőt pedig — amennyiben azt igényli — a házastársa vehetné igénybe. Ez a módosítás azoknak a családoknak nyújtana számottevő segítséget, amelyekben csak az egyik házastárs kap nyugdíjat. Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront Szabolcs-Szat- már megyei Bizottságának titkára három Szamos menti község lakóinak kérését tolmácsolta az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, valamint az Országos Vízügyi Hivatal elnökének. Az 1970-es árvíz után, a Szamos és a Túr mentén épült gátrendszeren belül került öt község: Komlódtótfalu, Nagygéc, Kishódos, Nagyhódos és Garbolc területére a kormány 1973-ban építési tilalmat rendelt el, és egyidejűleg jelentős kedvezményekkel ösztönözte a lakosságot, hogy települjenek át más községekbe. Az építési tilalmat két község lakossága tudomásul vette, az árvízzel kevésbé sújtott Nagyhódos, Kishódos és Garbolc lakói — hét család kivételével — azonban nem vették igénybe a kedvezményeket. Többségük idős ember, tsz-nyugdíjas és járadékos, nem tudnák visszafizetni a kölcsönt és ragaszkodnak is szülőfalujukhoz. A képviselő arra kérte a főhatóságok vezetőit, hogy kezdeményezzék a kormány- határozat felülvizsgálatát, annál is inkább, mert az abban biztosított kedvezményeket csak 1976. december végéig lehetett igénybe venni. A miniszter válaszában elmondta: Az elmúlt napokban a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az érintett minisztériumokkal is megvitatták a kérdést, és úgy határoztak, hogy javaslatot terjesztenek a Minisztertanács elé, mivel az eredeti határozat megváltoztatása annak hatáskörébe tartozik. Javaslatukban éppen arra kérnek jóváhagyást, hogy 1979. január 1-vel bevezessék azt, amit az interpelláló képviselő javasol. A változtatás azonban — hangsúlyozta — kizárólag a nyugdíjjal nem rendelkező házastársra és élettársakra vonatkozik, más családtagokra nem. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az interpellációra Ábra- hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt, Gergely István államtitkárnak, az OVH elnökének egyetértésével. Elmondotta, hogy a ^védő- gátrendszer megépültével az árvízveszély lényegesen csökkent, fennáll azonban az a veszély, hogy rendkívüli esetben néhány óra alatt kétméteres víz önti el a három községet és környékét. Az építési tilalmat tehát változatlanul fenn kell tartani. Tekintve azonban, hogy a Minisztertanács határozatának végrehajtásával és helyi értelmezésével kapcsolatban nehézségek vannak, a minisztérium az érdekelt szervekkel részletesen megvizsgálja a kialakult helyzetet és a lehetőségekhez képest segítséget nyújt, orvosolja a gondokat. Javasolni fogják a kormánynak, hogy a kormány- határozatban rögzített kedvezmények nyújtásának és az építési kölcsön folyósításának idejét további négy évre hosszabbítsa meg. A válaszokat mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejezte munkáját. Gulyás Emilné dr. szabolcsi képviselő interpellációja Tóth Géza Szabolcs megyei képviselő: Megyénk népe egységesen dolgozik a népgazdasági célokért Képviselőtársaimmal együtt úgy látom, hogy a kormány minden döntésében a dolgozó nép érdekeinek megfelelő álláspontot képviselte. Nagy gondot fordított a törvényességre, a határozatok kimunkálására, megvalósítására, az eredményes végrehajtás feltételeinek megteremtésére. Ezt az egyre erőteljesebben kibontakozó törekvést igen jónak tartom, amelyet a következő években még tovább kell erősíteni. A végrehajtás előtérbe helyezése szükséges azért is, mert véleményem szerint is az alapvető kérdéseket szabályoztuk, sőt sok az érvényben lévő rendelet és nem csökkent kellőképpen a bürokratizmus sem. Tehát nem az új határozatok meghozatalára, hanem a meglévő határozatok, törvények következetesebb végrehajtására, a jó végrehajtás feltételeinek megteremtésére van szükség. Úgy gondolom, az első és legfontosabb feladatunk az lenne, hogy megteremtsük a beruházási igény és kivitelezői kapacitás összhangját, hogy jobb érdekeltséget teremtsünk a tervező, a beruházók és a kivitelezők között; hogy a vállalati beruházásokat a szükséges keretek között tartsuk és mindezek alapján biztosítsuk, hogy a beruházások határidőre a tervezett költséggel valósuljanak meg. A kiemelt nagyberuházások mellett a kisebb, de jelentős beruházásokra is nagyobb figyelmet kellene fordítani és eredményesebb koordinációt kellene megvalósítani. Úgy gondolom, hogy a beruházások területén az erélyesebb fellépést lakosságunk helyeselné. Az intenzív, hatékony gazdálkodás megvalósítása egyre jobban sürgeti a munkaerővel való gazdálkodás megjavítását is. Közismert, hogy egyre kevesebb munkaerővel rendelkezünk, mégis a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel, a meglévő munkaerővel való gazdálkodás nem éri el a kívánt szintet. Korszerű, aránylag jól szervezett üzemekben is még mindig a munkaerő a legolcsóbb. Hatékony intézkedés kellene annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló munkaerő és a munkahelyek között az összhang létrejöjjön. A kormány állásfoglalásait, határozatait ezekben a fontos kérdésekben, úgy vélem, konkrétabbá és gyorsabbá kellene tenni! A kormánynak a minisztériumokat, a főhatóságokat talán jobban kellene ösztönözni aktivitásuk fokozására, munkájuk hatékonyságának emelésére. Szükséges lenne az ágazati irányítás erőteljesebb fejlesztése az említett kérdésekben és olyan kérdésekben, mint a területi szakosodás, az export növelése, az intenzív gazdasági fejlesztés és a termékek jobb minőségének biztosítása. Egész gazdasági fejlődésünknek nagy tartalékai vannak a szubjektív tényezőkben, az emberi gondolkodásban, magatartásban, a felelősséggel végzett pontos, szorgalmas munkában. Még hatékonyabb cselekvési egységre és aktivitásra van szükség az állami, gazdasági, társadalmi szervek részéről egyaránt. Mindnyájunk előtt ismert, hogy a szocialista munkaverseny a dolgozók őszinte cselekvő képességéből fakad. Ha tovább korszerűsítjük és szélesítjük a szocialista munkaversenyt és megszüntetjük az akadályozó tényezőket, a formaságokat, akkor nagy erőt tudunk felszabadítani építőmunkánk javára. Talán többet kellene az öntudatra, a tiszta emberi érzésekre, a munka és a haza szeretetére is építenünk. József Attila írta: „Adjátok meg nekem a munka örömét, mert a bér ehhez nekem nem elég.” Sokat tettünk már e gondolat jegyében, de még nem eleget! A kormány munkájában nagyon jelentősnek értékeljük azt a változást, amely a megyénkkel való foglalkozás területén következett be. A kormány napirendre tűzte a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács tevékenységét is, mely- lyel jelentős segítséget adott a megye fejlesztéséhez. A Politikai Bizottság tavaly november 15-i, Szabolcs-Szatmár megyére hozott határozatának megfelelően a kormány illetékes szervei megtárgyalták és segítséget nyújtanak a határozatban foglalt fontosabb feladatok megvalósításához. Helyesnek és szükségesnek tartom azt a területfejlesztési politikát is, amely szerint a kormány megkülönböztetett támogatásban részesíti a gyengébben fejlett területeket. Ennek megfelelően jelentős támogatást kaptunk a kormánytól a megye iparának fejlesztéséhez, a mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez, a művelődés és az egészségügy fejlesztéséhez. Ezzel a segítséggel úgy érezzük, igyekeztünk megfelelően gazdálkodni. Jól mutatják ezt elért eredményeink is. Az V. ötéves terv első két évében az ipari termelés megyénkben 29 százalékkal növekedett, s elérte a 20 milliárd forint értéket. Iparunk korszerű, szükségletre termel, termékeink 31 százaléka jut exportra. A mezőgazdasági termelés az említett két évben 14 százalékkal növekedett. Ennek megfelelően javult a lakosság életszínvonala. Az öt évre tervezett 20 ezer lakásnak . 49 százaléka, 9900 lakás épült fel két év alatt, s megvalósultak az egészségügyi, kulturális, kommunális beruházások is. Ebben az évben azonban már a mi megyénkben is szűkösnek bizonyult a tervezői és az építőipari kapacitás. Visszatérő gondunk a záhonyi átrakókörzet szűkös kapacitása is. Mint a körzet képviselőjének, az a véleményem, hogy Záhony átrakókörzet kiemelt és komplex fejlesztése nemcsak területi, megyei, hanem országos érdek is. Éppen ezért kérem a kormányt, hogy szíveskedjen megvizsgálni és segíteni Záhony átrakókörzet komplex fejlesztését. Tisztelt országgyűlés! A párt politikáját, a kormány gazdasági és kulturális céljait, amely egész lakosságunk érdekeit fejezi ki, megyénk lakossága egységesen támogatja. A közös érdekek, a kölcsönös bizalom alapján egyre erősödő politikai egységben dolgozik megyénk munkássága, dolgozó parasztsága, értelmisége Szabolcs- Szatmár gazdasági és kulturális felemelkedéséért, az V. ötéves terv céljainak maradéktalan megvalósításáért. A kormány beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom.
