Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
1978. július 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A sikál érő takarékosság S okmillió forintot költöttek tavaly a vállalatok szociális terveik megvalósítására. Aligha akad azonban, bárki is, aki azt mondaná, kár, hogy nem takarítottak meg ennyit, vagy annyit ebből az ösz- szegből. Ahhoz viszont, hogy a szóban forgó, meg a hasonló feladatokra, továbbá az életszínvonal-politikai teendőkre, fedezetként elegendő pénz jusson, valóban takarékoskodni kell. Ez utóbbi mondatrészre, bárhol hangzik el, szapora bó- logatás a felelet. Mert hiszen takarékos az ő közösségük, a tizenegy tagú brigád nem kevesebb, mint félmillió forint értékű anyagot hagyott a raktárban, ennyivel mérsékelte a föl- használást. A gyár egésze pedig túlteljesítve a vállaltakat, tizenegymillió forinttal apasztotta az anyagköltségeket. Derék, derék, csakis ezt lehet mondani, hogyan is illenék más dolgokkal előhozakodni?! Azzal például, hogy a tisztesen buzgólkodók. a hosszú évek óta érintetlen normák következtében 36 perc alatt forgácsolják le azt az alkatrészt, melyet a társgyárban 21 perces normaidővel készítenek?! Pusztán ennél az egyetlen műveletnél órák ezrei vesztek el, s mennyi még a többinél, ahol szintén becsültek s ősrégiek a normák. Veszélyes leegyszerűsítés tehát a címben föltett kérdésre egy-egy valaminek kiragadásával felelni. Hiszen való igaz, takarékoskodni szükséges — mi több, _shetséges is — az energiával, az anyaggal, különösen az importból származókkal Ugyanezt kell azonban mondanunk az élőmunkára, az időre, az eszközigényekre, magyarán és egyértelműen: minden nemű termelési ráfordítással úgy illenék bánni, hogy az ésszerűség és a célszerűség egybeessék. Se nagyobb, se kisebb ne legyen a ráfordítás, mint ami elengedhetetlen a termék előírt minőségéhez, használati értékéhez. Amit persze nem könnyű elérni. Mivel nagy körültekintést, sokszoros mérlegelést, következetes ellenőrzést kíván a tervezéstől a gyártáson át a készáru kiszállításáig. Hiába ügyelnek ott az energiafelhasználásra a műhelylámpák oltogatásával, a folyosói fények gyérítésével műszak után, ahol az így megtakarított villamos áram sokszorosát pazarolják el fölös forgácsolásokkal, mert a technológiai osztály meghökkentő nagyvonalúsággal írta elő, milyen rúdacél kerüljön megmunkálásra. S még nagyobb pazarlása anyagnak, energiának, időnek, élőmunkának, hogy ugyanez a technológiai osztály semmit sem tud arról, a szóban forgó alkatrész süllyesztékes kovácsolással is elkészíthető a jelenleginél, tetemesen kisebb ráfordításokkal. Igaz, ehhez forgatni kellene a termékkatalógust, mert abban benne áll, melyik cég vállalja e munkát, de hát nincs idő kézbe venni a vaskos köteteket, mert ki sem látszanak az osztályon serénykedők a feladatok közül... Amik egy része a pocsékolás hivatalos formába öltöztetése, anyagok tonnáinak kihajigálása, ha képletesen is, az ablakokon, s vele repülnek normaórák ezrei, bérként kifizetett forintok, más. hasznosabb feladatoktól elvont gépi kapacitások. Idén, a tárca számításai szerint négyezer fővel csökken a könnyűiparban a fizikai foglalkozásúak tábora: vállalatok sora számára létkérdés az élőmunka minél célszerűbb hasznosítása. ' A kohó- és gépiparban a jelenleg folyó beruházások háromnegyede az export- árualapokat bővíti; e fejlesztések időbeni, pénzbeni takarékos megvalósítása döntő eleme a gazdaságos kivitel növelésének. Az építőiparban a száz forint állóeszközre vetített termelési érték 1976-ban és 1977-ben is azonos szinten maradt; az ésszerű, tehát takarékos eszközfelhasználás új forrásokat nyit a hatékonyság 'javításához. K iragadott, s kétségtelenül önkényesen választott példáinkkal pusztán azt kívántuk bizonyítani, nincs a gazdálkodásnak olyan nagy, összefüggő, s olyan kicsiny részterepe, ahol ne kínálkozna ezernyi alkalom a nem felületi, hanem a lényegi, s ezért a ténylegesen sokat érő takarékosságra; a sűrűn emlegetett racionális munkára. V. T. Ki lehet kiváló ? Beszélgetések az üzemi demokráciáról a mátészalkai ISG-ben A mátészalkai ISG-ben az üzemi négyszög negyedik „szöge” Bíró Sándor, a gyári KISZ-bizottság titkára. — Nálunk hagyomány, hogy nagy vita előzi meg a bérfejlesztéseket, valamint a kitüntetéseket és a jutalmazásokat, Bérfejlesztés után kifüggesztjük a csarnok falára a névsort és mindenki neve mellé oda írjuk az ösz- szeget. A fegyelmezetlenek neve mellé egy nullát rajzolunk. így mindenki láthatja, hogy az osztásnál nem volt bunda. Van néhány példa arra, hogy a négyszög elvetette a brigádok javaslatát, számos esetben a négyszög javaslatát szavazták le a brigádok. A brigád leszavazta — Tehát nem névsor szerint. vagy az eltöltött ivek után osztogatják a kiváló dolgozó címeket? — Nem osztogatjuk, hanem a kerettől és a javaslatoktól függően osztjuk. A keretet „fentről". a javaslatokat „lentről" kapjuk. Egy fiatal szakmunkást a vezetőség kiváló címre javasolt. A brigád leszavazott bennünket, mondván: „a fiú gyakran hamarabb fájrontot csinál és elmegy edzésre. Lehet kiváló sportoló, de nem lehet kiváló dolgozó". Más esetben egy középvezető kiváló címét szavazta le a négyszög, de a brigádok erélyesen felléptek és a termelési tanácskozás odaítélte neki a címet, „Csak azért, mert..." Csősz Lászlóné az egyik üzemcsarnokban férfimunkát végez: esztergályos. Mint szakszervezeti bizalmi, a vezetőségben képviseli a vasas fiúk érdekeit. Feltettem neki a furcsa kérdést: kit javasolna most a Balaton melletti vállalati üdülőbe? — Maticsák Imre esztergályost. Csendes, szorgalmas ember, végigdolgozza a műszakot, A keze gyorsabban jár, mint a szája. Nem Szálkán lakik, bejáró, a fáradságos utazgatás ellenére mindig bent marad műszak után is. ha a munka úgy kívánja. Egy kicsit vékonypénzű. a sok munka után ráférne a pihenés, az sem ártana, ha felszedne néhány kiló*. Kiváló dolgozó címre Fehér László esztergályost javasolnám. Csak azért, mert kiválóan dolgozik. — Valóban ilyen demokratikusan lehet javasolni, „minősíteni"? — Engem mindig megkérdeznek. mielőtt a termelési tanácskozás szavaz. Volt, akire két kézzel is szavaztam. nekem is öröm. ha véleményemet jónak tartják és elfogadják. „Közénkvaló ember..." Viselkedünk C v römmel és megnyug- 1 vássál fedeztem fel: a * nyári olvasótáborok programjába felvették az illemtant. Magyarán: a gyermekek számára elmondják, mit, hogyan kell tenni annak érdekében, hogy az emberek egymás mellett élése kellemes, jól elviselhető Jegyen. Mert lényegében az illemtan nem más, mint okos tudomásul vétele egy sor íratlan szabálynak, együttélést regulázó szokásnak. Az öröm oka tehát: többen lesznek, akik az otthoni beszélgetéseken kívül mástól is értesülnek arról: vannak helyzetek, amikor viselkedni kell. ök aztán remélhetően mindezt továbbadják, lesznek új követők, s lassan de biztosan így visz- szaszorítható lesz egy sereg modortalanság. Olyan neveletlenség. ami nemcsak a gyermekvilágban tapasztalható. Hogy ez azt jelenti: bírálom a felnőtteket magaviseletükért? Igen. Pontosan azt jelenti. Mert bizony nem szép látvány, amikor egy felnőtt férfi félmeztelenül ül a volán mögött, vagy éppen így iparkodik egy buszra. Nem vall illemtudásra az sem, amikor valaki kora hajnalban kíméletlenül bőgeti gépjárművét más ablaka alatt. Tudok olyan házról, ahol egy lakó már a tizenharmadik hónap óta kalapál, szűnni nem akaróan ... •Vannak, akik elfelejtenek köszönni. Persze nem mindenkinek, hiszen művészetük kifinomultan megsúgja, kinek kell előre tiszteletet leróni. Terjed, s nem is lassan az a szokás, hogy a velünk kapcsolatba kerülő buszsofőrrel, bolti eladóval olyan hangon tárgyalnak, ami már a becsületsértés határán mozog. Ingerlő, hogy részegen ülnek fel a buszra, s randalíroznak, fiatal lányokkal szemtelenkednek. A trágár beszéd már-már annyira elterjed, hogy külön fel kell hívni a figyelmet: ne tűrjük. Ezenkívül: idős embereket löknek félre, gyermekeket zárnak ki a bolti sorból, egy- egy sportrendezvényen belegázolnak mások becsületébe. Mindez teljesen idegen attól, amit szeretnénk: emberi kapcsolatokat, kölcsönös tiszteletet, újféle viselkedést. Amit tanulni kell otthon, az iskolában, sőt mi több: állandóan. Mert a társadalmi együttélés normái élő dolgok. Változnak, fejlődnek, együtt alakulnak, finomodnak a társadalommal. Sokan úgy vélik: a modernség szükségtelenné teszi a viselkedést. Gondolják: a fölösleges formaságok a múlt csökevényei. Szögezzük le, a korszerűség nem modortalanság, az új módi nem közönségesség. A mi társadalmunk az emberi élet. életmód, viszony társadalma, így hát semmi szándék nincsen arra, hogy száműzzük mindazt, ami okosan szabályozza az emberek együttélését. Ö rvendek, hogy a gyermekek körében lassan tanítani kezdik a , helyes viselkedést. Persze, gyorsabban kellene. S ami talán még fontosabb, a felnőttek között is van, akit érdemes lenne nevelni. B. L. Szabolcsi portrék — Három napja vagyok szabadságon, de valahogy nem lelem itthon a helyemet. Máig bírtam tétlenül. Délelőtt aztán vettem a kalapom, s elindultam járni egyet a községben. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a munkahelyem előtt állok... Fejes Istvánt csak nagy nehezen találtam meg Fehér- gyarmaton. Elkerültük egymást. Hivatalában kerestem, de íróasztala — megkopott, öreg monstrum — üresen állt. Mire lakására értem, ő már útban volt munkahelyére. Nem kevesebb, mint 3S Pontosan, akár az óra... esztenueje dolgozik a földhivatalban. — Hagyatéki ügyek, teleki könyvi átírások, az ingatlannyilvántartás vezetése. Egy mondatban így foglalható össze a munkám. A valóság persze nem ilyen egyszerű. Fejes István 1944- ben állt munkába a telekkönyvi hivatalban. így közvetlen tanúja, részese a fel- szabadulást követő földosztásnak. Ezekre az évekre így emlékezik: — Nagy küzdelem dúlt az emberek között a földért. Volt, aki azért harcolt, mert féltette a birtokát, más azért jött, mert kérni akart. Két esztendő kellett hozzá, hogy az utolsó név is bekerüljön a telekkönyvbe. Aztán alig csendesedtek el a kedélyek, indult a tsz-szervezés. Kezdődött elölről a küzdelem. Ez a pár év változásokat hozott a Fejes család életében is. A gyerekek már kiröppenni készülődtek az otthonból. Irénből földrajz— biológia szakos tanár lett. Laci a fehérgyarmati járási hivatal osztályezetője. Ilona, a legkisebb, előadó a járás- bíróságon. — Bizony éveket kellett várnunk a családi otthonra. 1954-ben készült el ez a két szoba, konyhás. fürdőszobás épület. Egy öreg, nádfedeles parasztház helyén emeltük. A mestergerenda még a régi ház emlékét őrzi: 1826 áprilisnak havában — ez áll rajta. Nem is annyira az átépítés volt nehéz — hiszen a családfő még gyerekfejjel elsajátította a kőművesmesterséget. Inkább az induló tőkét szedték össze nehezen. S ha hosszabb idő múlva is. de takaros házat építettek Fejesék — ugrásnyira a falu központjától. Az udvar szép, rendezett, hátulról kutya csahol az idegenre. Tisztaság uralja a lakást is— és rengeteg virág. — Ezek a növények a kedvenceim — vallja a családfő. — Másik „gyengém” a rend. Ezért szeretem annyira a hivatalt. Valamikor 35 éve rendet raktam az iratok között, hát hogy hagyhattam volna ott ezek után a munkahelyemet? — kérdezi mosolyogva. Nevetősből lassan komolyra vált Fejes István arca. Ki-s csit lemondóan legyint: — Jövőre lesz ötven éve, hogy először munkába álltam — akkoriban kőművesinasként. Elfáradtam. Jövő ősszel nyugdíjba megyek. A hivatalt úgy szeretné itthagyni, ahogy sok évVel ezelőtt munkáját kezdte: rendben. Ötödik éve tart az új egységes nyilvántartási rendszer bevezetése a földhivatalban. Ez nem más. mint az állami földnyilvántartás és telekkönyv összevonása az úgynevezett tulajdoni lapokon. A munkát várhatóan 1980-ban fejezik be. — Az átszervezés végét aligha várom meg. De nemigen szabadulnak meg tőlem a bentiek: gyakran fölkeresem majd őket. <h) Szántó Lajos maróst kérdezzük: kit tart ideális munkásnak, szive szerint kinek adna kitüntetést? — Bíró Lajos marósnak. Köztünk idősebb szakinak számít, nagy a tapasztalata és a munkabírása. Nem irigykedik a kezdőkre, inkább segíti őket. Társadalmi megbízatásait jól teljesíti. Családi körülményei miatt otthon is sok van a vállán, mégse fáradtan, unottan jön be a munkába. Több kolléga házépítésénél segédkezett. Nem visszahúzódó, közénk, való ember. Egyszerű szavakkal így tudnám jellemezni. Parrag László szerelő a vitáról. az igazságos szavazásról : — A vitában mi. beosztott dolgozók is jellemzünk, érvelünk. Csarnokunkban az a szokás, hogy a művezető kitüntetések, jutalmak előtt egy cetlire felír 3—4 nevetés megkérdi, hogy mit szólunk hozzá. Van úgy, hogy a négy névből kettőt lehúzunk és két másik név kerül a cetlire. Első a cetlin — Ha ma megkérnék, kit írna fel elsőként a cetlire? — Vincze József szerelőt javasolnám, ötven év körüli az öreg, de érti a mi nyelvünket is. Jó munkája mellett rengeteg társadalmi munkát szervezett és végzett is. Brigádunkban az a szokás, hogy a kitüntetettekkel egyik műszak után egy kicsit leülünk sörözni. Az öreg mellett szívesen innék egy-két üveggel. Sörözni bárkivel lehet, de tervet teljesíteni csak a jól dolgozókkal és a még jobbakkal. Kívánjuk, hogy a szálkái vasasok (és nem csak ők) a jövőben is így, a közösségi javaslatok útján ítéljék oda a kiváló dolgozó címeket. Nábrádi Lajos Május elején kezdték meg a nyíregyházi MEZŐGÉP baktalórántházi gyárában a VÁR—I típusú vontatható állatrakodók készítését. 32 darabot a közeljövőben adnak át az AGROTRÖSZT-nek. Nagy Miklós és Gyetkó János az első szállítmányt ellenőrzik.
