Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1978. július 4. Napirenden a mezőgazdaság korszerűsítése Leonyid Brezsnyev beszéde az SZKP KB plénumán Július 3-án Moszkvában megnyílt az SZKP Központi Bizottságának plénuma. A plénumon hétfőn Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizotságának főtitkára mondott beszédet a Szovjetunió mezőgazdaságának további fejlesztéséről Leonyid Brezsnyev összegezte a szovjet mezőgazdaság fejlesztésében az SZKP KB 1965 márciusi plénuma, a párt jelenlegi agrárpolitikájának kidolgozása óta elért eredményeket. A mezőgazdaság termelési állóalapja jelenleg 2,8-szorosa az 1965. évi szintnek. Csaknem teljesen felújították a gép- és traktorparkot. Minden egyes mezőgazdasági dolgozó munkájának energiaellátottsága 2,5-szörösére nőtt. Sem országunkban, sem pe- dig külföldön nem ismertek korábban olyan hatalmas mértékű kemizálást és talaj- javítást, mint amilyet a szovjet mezőgazdaságban hajtottak végre az elmúlt időszakban. Az 1965. évi 27 millió tonnával szemben tavaly 77 millió tonna ásványi műtrágyát szórtak szét a földeken. Minden gazdasági tévé- kenység fő kritériuma, természetesen, a termelési eredmények. A mezőgazdaság évi átlagos bruttó termelése az elmúlt 7 évben — 1971—1977 — 116 milliárd rubel értéket tett ki, az SZKP KB 1965. évi plénumát megelőző időszak 81,4 milliárd rubeles értéké- vei szemben. A Szovjetunió legfontosabb mezőgazdasági terménye, a gabona éves termésátlaga 189,6 millió tonna volt, a korábbi 128,1 millió tonnával szemberí, a nyersgyapoté 7,9 millió tonna, a korábbi 4,8 millióval szem- ben. Jelentősen megnövekedett a cukorrépa, a burgonya, a főzelékfélék és más mező- gazdasági termékek termése .is. A hústermelés 9,2 millió tonnáról 14 millió tonnára nőtt. Leonyid Brezsnyev részletesen foglalkozott azzal is, hogy milyen problémák merülnek fel jelenleg a mező- gazdasági termelés további gépesítésével összefüggésben. Az elkövetkező ötéves tervidőszakban, 1981—85 között be kell fejezni valamennyi fontos mezőgazdasági termény megművelésének komplex gépesítését. Jóval magasabb szintre kell emelni az állattenyésztés gépesítését. A műtrágyagyártás növelésének kérdéseiről szólva Leonyid Brezsnyev közölte, hogy a következő ötéves tervben 135—140 millió tonna műtrágya termelését biztosítják a mezőgazdaság számára. Leonyid Brezsnyev aláhúzta, hogy az elmúlt években nagyszabású munkát végeztek a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási árainak korszerűsítése érdekében. Ezt a kérdést azonban még nem sikerült olyan átfogó módon rendezni, mint ahogyan azt szerették volna. Az SZKP Központi Bizottságának ülésén elmondott beszédének befejezéséül Leonyid Brezsnyev a következőket mondotta: — Állami címerünkben ott szerepelnek az aranyló búzakalászok. Ez nem véletlen. Kenyerünk a paraszt, a munkás és az értelmiség együttes munkájának eredménye. A mezőgazdaság további fellendítése az egész ország sokoldalú gazdasági haladásának elválaszthatatlan része. Azoknak a nagy és bonyolult feladatoknak a megoldása, amelyeket az SZKP Központi Bizottsága a mezőgazdaság terén jelöl meg, lehetővé teszi, hogy új szintre emeljük a nép jólétét. Éppen ez a Központi Bizottság elé terjesztett intézkedések értelme — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. B magyar szövetkezeti mozgalomnak biztató jövője van A nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja. (Folytatás az 1. oldalról) jára, a szocialista integráció elmélyítésére, a KGST keretében folytatott együttműködés további erősítésére alapozza. Mint az MSZMP KB 1978. áprilisi határozata megállapította: a központi irányítás, valamint a vállalati, szövetkezeti és tanácsi önállóság eredményesen ösztönzi a kezdeményezőkészséget, az egész népgazdaságban jelentős alkotó energiát szabadít fel. Rendelkezésünkre állnak a terv teljesítéséhez szükséges anyagi és szellemi erőforrások, megalapozottan és tervszerűen fejlődik a szó- cialista országokkal való testvéri együttműködés. — A feladatok között számos kérdés megoldása a szövetkezetekre vár. Döntően a mezőgazdasági szövetkezetek tagságári múlik az idén is„ hogy milyen lesz a_” ellátás mezőgazdasági termékekből, sőt nagyrészt az is, hogyan alakul a külkereskedelmi mérleg. Az ipari szövetkezetek árutermelésben elfoglalt részarányuk, a lakásprogram megvalósításában vállalt szerepük felelősségteljes munkát követel éppúgy, mint a lakossági szolgáltatások terén jelentkező igények eddiginél jobb, színvonalasabb kielégítése. A fogyasztási szövetkezetekre vár a feladat, hogy az ország településeinek többségében sokrétű, színvonalas, kulturált kereskedelmi-ven- déglátóipari tevékenységükkel szolgálják pártunk életszínvonal-politikájának helyi megvalósulását. Fontos szerepet töltenek be a zöldséggyümölcsfélék felvásárlásában, a háztáji és kisegítő gazdaságok termeléssel összefüggő anyag- és eszközellátásában. Végezetül megköszönte az országos rendezvény szervezőinek munkáját és további sikereket kívánt a szabolcsi szövetkezőknek. A miniszter beszéde után Makrai László, a területi szövetség titkára felolvasta Losoncéi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a nagygyűlést köszöntő levelét. A továbbiakban kultúrműsor szórakoztatta a megjelenteket. ★ A szövetkezeti fiatalok kétnapos országos találkozójának résztvevői vasárnap reggel fórumon folytatták a munkát, ahol a három szövetkezeti ágazat országos vezetői válaszoltak a feltett kérdésekre. —----------------n Mit akar Peking T okiótól ? P eking szavait és cselekedeteit elemezve, nemcsak Japánban, hanem másutt is keresik a választ a kérdésre: vajon a kínai vezetők csakugyan az általánosan elismert nemzetközi jogi elvek alapján' kíván- ják-e megkötni Tokióval a béke és a barátsági szerződést? Nos, a jelek arra utalnak, hogy Pekinget egész más „elvek” vezérlik. Kína minden áron rá akarja erőszakolni a japán félre a „hegemónia közös elítéléséről” szóló tételt, amelynek éle egyértelműen a Szovjetunió ellen irányul. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Szovjetunió nemzetközi tevékenységében, az együttműködés fejlesztéséért, a kölcsönös bizalom erősítéséért száll síkra, fejti ki erőfeszítéseit. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy Kína követelése Japán- nal szemben a pekingi vezetés általános szovjetellenes irányvonalának alkotó eleme: Tokiónak olyan szerepet szán, amely teljesen idegen Japán nemzeti érdekeitől. Kézzelfogható bizonyíték erre, hogy Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes nyugati politikusokkal találkozva nemegyszer két szovjetellenes tengely kialakítását sürgette. Az egyik tengely Nyugat-Eu- rópa és az Egyesült Államok, a másik pedig Kína és Japán lenne. A koncepció földrajzi iránya több mint nyilvánvaló. % Ám ez az eszme nem .aratott ‘ osztatlan sikert. Az enyhülési folyamat nyilván nem elégíti ki a pekingi vezetők igényeit-érde- keit, ezért igyekeznek meggátolni a nemzetközi légkör javulását. Ebből a szemszögből kell vizsgálni a szenkakui incidenst is, amikor, mint ismeretes, fel fegyverzett kínai „halászhajók” jelentek meg Japán parti vizein. Peking ezzel demonstrálta Tokiónak, hogy milyen módszerekre kész a vitás kérdések megoldása érdekében. Tokióban jogosan vetődött fel a kérdés: ha a kínai vezetők most a „barátsági szerződés” megkötése előtt is nyíltan megsértik az ország területi integritását, hogyan fognak viselkedni majd katonai megerősödésük után? Érdemes emlékeztetni arra, hogy Peking régóta kacsingat a japán szigetekre. Már Mao elnök utalt arra, hogy Kína néhány év múlva felkészül egy partraszállásra Japánban. A mai pekingi vezetés elhatárolhatná magát ezektől az elgondolásoktól, e helyett azonban nemzetközi lépéseinek alapját lényegében a saját akarat erőszakolása, és a zsarolás képezi. A thaiföldi kormányfőre például — legutóbbi pekingi látogatása idején — akarták ráerőszakolni a kínai vezetők a három világ elméletét, azt hangsúlyozva, hogy a délkelet-ázsiai országok fő feladata a Szovjetunió elleni harc. A thaiföldi küldöttség azonban ebbe nem egyezett bele, s sok más ázsiai vezető is szembehelyezkedett a Peking által erőszakolt szovjetellenes koncepciókkal. A gyakorlat azt mutatja, hogy Peking — a szov- jetellenesség zászlaja alatt — lényegében más népek felett szeretne uralkodni, élezi a nemzetközi élet ellentmondásait és aláaknázza a nemzetközi biztonság pilléreit. n Szovjetunió a közelmúltban Japánt is figyelmeztette erre a veszélyre: Kína a „hegemónia közös elítéléséről” szóló záradék erőszakos elfogadtatásával szovjetellenes és egyúttal haladásellenes irányvonalra kívánja téríteni Japánt. A. Fantov O Kati sietett megmondani Tibornak, hogy most már aztán sürgősen meg kell beszélnie a dolgot a szüleivel. — A csónakház, tudod! Az eljegyzés! — Igen persze, természetesen. De most már nem lehet ám így elintézni, kismulyám. Igenperszetermészetesen... Nekem be kell számolnom kedves szüleimnek, hogy a te kedves szüléiddel is minden meg van beszélve; minden rendben van-e. Szóval érted? — Értem, hogyne . . . — Tehát mikor mondod meg nekem, mit végeztél? — Hát ugye, amikor... — Hátugyeamikor... ilyen sincs. Nap van, óra van. Minden percünk ki van számítva. Vagyis nap sincs. Legfeljebb a holnap. Tibor nem azért húzódz- kodott a pontos határidőtől, mert valami oka volt rá. Csak mert eleve irtózat volt benne a határidők iránt. S ismerte annyira önmagát, hogy tudta: jogosan fél a határidőtől. Nem attól félt, hogy beszélgetnie kell a szüleivel az eljegyzésről, hanem attpl, hogy egyáltalán beszélgetést kell kezdeményeznie. Javasolnia kell nemcsak az eljegyzést magát, hanem egy bizonyos csónakházat is, a helyszínt, amit ő maga még soha nem látott. A legköny- nyebbnek egyelőre az látszott, hogy ilyeneket mond Katinak: igenperszetermészetesen. De ez most már nyilvánvalóan nem ment. Szilárdan elhatározta, hogy amint hazaér, vagyis amint belép az ajtón, rögtön elkezdi mondani, és jöjjön, aminek jönnie kell. Először szerencsére az anyjával találkozott. Szigorú rend volt náluk, a cipőt az előszobában le kellett vetni. Ö még éppen fele cipőben és fele papucsban volt, s már el is kezdte: — El ne felejtsd, édesanya, hogy az eljegyzésről beszéljek ! — A legjobb, ha a lényeget most rögtön megmondod, kisfiam — fonta össze a karját az édesanyja, mert félt, hogy egy fontosnak látszó dologban Tibor elfelejti majd, hogy mit is akar mondani. — Azt mondja Kati, hogy a csónakházban ... vagyis a szüleiben egy kis maradiság, és ha már nem .is nagyon szokás... szóval szerinte eljegyzést kellene csinálni... — Én már azt hittem, hogy már az esküvőt tervezitek. Egyszerre nem sürgős? — De, hogyne, csak hát előtte... szóval eljegyzés... — utána már nem lehet, ugye... és akkor... — Tétessük bele az újságba is? Én nem bánom, fiam, legyen eljegyzés! __De remélem, nem itt?! —Ugyan, édesanya . .. hiszen mondom, hogy a csónakházban. — Csónakházuk is van? Eddig nem mondtad. — Nem nekik. Lajos bácsinak. — Lajos bácsi. Az meg kicsoda? — Valami rokon. — És az odaadja a csónakházát eljegyzésre?... És csónak is van? Mi az a csónakház, valami kalyiba? - « — Nem, komoly betonépület. Én még nem láttam. — Gondoltam, kisfiam. Nem kellene megnézni, mielőtt egy ilyen hülyeségbe belemegyünk? — Ne aggadój, édesanya! Biztosan meggondolták. Meg kell értenünk... A történelmi összefüggések... az öregek romantikája... maradiság ... vagyis a Kati szülei kissé... — Romantikusok, értem. Különösen az anyja, arról messziről látszik, hogy milyen romantikus. Vajon mibe akarnak ezek belevinni, kisfiam? — De édesanya... — Jó, jó, Tiborkám. Ahogy óhajtják. Én nem leszek el- rontója. Apád sem. Amilyen romantikus ő is .. . Eszerint ők a hívó fél. .. ők adják a díszvacsorát? Van ott konyha is? — Nem is tudom. — Mindenesetre ne ajánlkozz, hogy mindenáron én akarok ott főzni. — Nyugodt lehetsz, édesanya. — Szeretnék. De Tibor édesanyja korántsem volt nyugodt. Talán beszélnie kellene a nászasszonyával is, a kis romantikussal, hogyan képzelik, s főleg, hogy mivel kellene nekik résztvenniök a költségekben? Hogy nem elég nekik az esküvő ... még egy eljegyzés- gondot-rumlit is a nyakukba vegyenek.. .. Ez sehogyan sem ment a fejébe. De fő- képp.en attól félt, hogy nem tisztáznak mindent előre, s akkor majd váratlanul olyan költségekbe verik bele őket, amilyenekre nem számítanak és nincsenek is felkészülve. — Megmondhatnád a jövendő anyósodnak, fiam, hogy szeretnék vele beszélni. — Igen, édesanya, természetesen. Ezt sokkal könnyebb szívvel vállalta, mint az édesanyának átadott iménti eljegyzésjelzést. Mert azt egy pillanatig sem gondolta, hogy valóban magában a jövendőbeli anyósával fog beszélni. Csak Katival. Ö majd aztán mindent elintéz. ★ Kati természetesen azonnal továbbította az üzenetet. — Anyu, a Tibor mamája szeretne veled beszélni... azt hiszem, az eljegyzés ügyében. — Neked szólt? — Tibornak. — Vajon mit akar tőlem? Mondta, hogy az eljegyzés miatt, vagy csak gondolod? — Azt hiszed, olyan pontosan meg lehet érteni, amit Tibor mond? Gondolom. Azért gondolom, mert ezt akkor üzente, amikor Tibor előadta neki az eljegyzést a csónakházban. Talán meglepődött, bizarrnak találja az ötletet, mit tudom én... — Szóval Tibor egyenesen mint eljegyzési szertartást mondta el a csónakházat? — Miért, nem úgy gondoltad? Azt hiszed, hogy Tiborral úgy fokozatosan lehet a dolgot előkészíttetni? Ö nem egy több lépcsős rakéta... örülök, ha egyszer elindul és éppen oda érkezik, ahova küldtem. — Akkor sem beszélek a drága mamájával. Mit tudom én, mit akar előre kipuhatolni. Vagy pláne kezdeményezni. Majd ott találkozunk és kész. — Ezt üzened? — Ne hülyéskedj, kislányom! Tudod, hogy mit üzenek. Vasárnap annyira el vagyok foglalva, meg beteg vagyok, meg meghaltam stb ... majd ott találkozunk. Addig hagyjon békén. Vagy csak nem azt akarja tán, hogy csónakházba pedig nem jönnek...? — Mit tudom én, mit akar! Mondom, hogy Tiborral üzent. Gitta-Anyu nyelvén már erre is ott volt a válasz, hogy jó kis vöt szerzett neki az egyetlen kislánya. Olyan több lépcsős rakéta ... vagy hogy is ... szóval akit nem lehet tudni, hogy mit mond. De észbe kapott, ezt inkább nem emlegette. Olyan, amilyet szerzett magának, csak már legyenek túl a... formaságokon. — Na jó, valahogy magyarázd meg neki, hogy előzetes felderítés nincs; majd eljönnek az eljegyzésre és mindent megtudnak, amit kell! — Igen, Anyukám, majd én mindent megmagyarázok. Még azt meg kellene kérdezni Katitól, gondolta Gitta, hogy hát az apjával be- szélt-e már, vagy sem, s ha nem, akkor mikor beszél, de nem akarta, hogy az a benyomása támadjon: mindent neki kell intéznie. Elég baja van a mulya vőlegényével. Ebben a dologban talán majd inkább Lajossal ellenőrizteti valahogy, megkapta-e Guszti a meghívást, meg hogy miképpen hat rá az egész dolog. Még őrá, de a feleségére! — Jól van, Katikám, tu- tudom, hogy bízhatom benned. Különben sem sok van már az egészből hátra. ★ Kati tudta, hogy elég sok van még hátra. S legelőször is az apja. De borsódzott attól, hogy felhívja. Majd megint Klááári veszi fel a kagylót. Guusztiii, a kislányod. Kitalálta, hogy inkább Lajos bácsival beszél meg találkozót a gyár előtt, s majd vele együtt csap le az apjára. Úgy emlékezett, ő szokott későbben kijönni. Felhívta Lajos bácsit; elmondta, mit akar. De Lajos bácsi nem szerette a váratlan helyzeteket; szólt Gusztinak, hogy randevúja van a lányával, együtt várják meg a kapunál. Guszti erre hazaszólt, hogy később megy és igyekezett, hogy ne kelljen rá sokáig várni. Próbáltak egy presszóba beülni, Kati javaslatára még egy kocsmával is megpróbálkoztak, de mindenütt annyi ember volt, hogy semmiképpen sem tudtak egy nyugodt helyet szerezni, ahol elbeszélgethetnek. Hiába, így csúcsforgalomban ... Lajos bácsi végül azt javasolta, hogy menjenek fel hozzá. (Folytatjuk)
